Wagenführ, R.: Gazdaság- és társadalomstatisztika

848

gyasztó" csak a következő megkülönbözteté- sekkel válik empirikus vizsgálatokra alkalmas kategóriává:

— fogyasztó az, aki egy információ—rendszert igény- be vesz. és azt gyümölcsöztetí;

— tényleges fogyasztó az, aki ténylegesen használ egy információ-rendszert, függetlenül attól, hogy gyü-

mölcsözteti-e; _

— feltételezett fogyasztó az. akinek feltehetően al- kalma van az információszolgáltatás igénybevételére;

— potenciális fogyasztó az, akinek információszük- ségletel kielégíthetők valamely információszolgálat utján.

A szerző még egy fontos szempontra hivja fel a figyelmet: nem szabad a fogyasztot passzív lényként a kommunikációs folyamat—

nak csak a felvevő oldalára állitani. Elso- sorban azért, mert maga is informacioterme—

lő. másodszor, mert nem mindig ő maga az utolsó láncszem a folyamatban, hiszen több- nyire ő is továbbadja a felvett informaciot.

Szerepe aszerint variálódik, hogy milyen hely—

zetet foglal el a kommunikációs interrelaciok egészében. A togyasztókutatásnak ezért egyik legfontosabb területe az ún. informácioaram- lás—kutatás. Ez azt vizsgálja, milyen utakon jut el az információ a termelőtől a végső fo- gyasztóig. Ennek egyes elemei: a kommuni—

káció originátora, tartalma. csatornája. köz- vetítője és felvevője. A tényadatok kommu—

nikációs folyamatában a felvevő (recipiens) szerepét sok ember, a ,,fogyasztok" játsszák.

A fogyasztóelemzés azt vizsgálja, milyen té- nyezők befolyásolják ezeket a személyeket az

intormációszolgálatokkal szembeni magatar- tásukban. Rendszermodell-orientációban a fogyasztó a következő szerepekben jelenik

meg:

úr mint filozófiai rendszer (kora, neme stb. alap- .l n)-

- normaképző rendszer elemeként.

- nyelvi rendszer elemeként,

——- politikai—gazdasági rendszer elemeként,

— információs magatartását befolyásoló szervezetek elemeként (pozíció. foglalkozása stb. szerint),

— térbeli rendszer elemeként.

A fogyosztákutatás egy másik részterülete a fogyasztói magatartással foglalkozik. Itt az alábbi tényezőket kell megkülönböztetni:

— a magatartást kiváltó tényezőket, -- környezeti magatartást,

—- egyéni preferenciákat és motivációt.

- a rutinmagatartást,

—- a problematikus helyzetekben felvett magatartást.

Kommunikációelméleti szempontból a fo- gyasztókutatás további részterülete az in- formáció hasznának kérdését vizsgálja. ezen belül a szubjektív és objektív hasznot.

Befejezésül a szerző figyelmeztet arra. hogy a fogyosztókutatásnak nem szabad csupán kérdőívek gyártásában kimerülnie. Ezért meg kell teremteni a kutatás tudományos elméleti alapjait, összehangolt, szervezett formáit és a különféle szakterületeken folyo' munkálatok koordinálását.

(lsm. : Szomor Kornélné)

GAZ DASÁGSTATlSZTl KA

WAGENFUHR, R.:

GAZDASÁG- ES TÁRSADALOMSTATISZTlKA

(Wirtschafts— und Sozialstatistik. Band 2.) Rudolf Haute Verlag. Freiburg im Breisgau. 1973. 474 p.

Dr. Rolf Wagenführ professzor, a heidel—

bergi egyetem statisztika professzora és az ottani Nemzetközi összehasonlító gazdaság—

és tórsadalomstatisztikai intézet vezetője 1970-ben tette közzé kétkötetes Gazdaság—

és társadalomstatisztika c. könyvének első kötetét (melyről a Statisztikai Szemle 1971.

11. számában ismertetést adtunk). A közel- múltban jelent meg a második kötet, mely az elsőnek szerves folytatása, jellegében, tór- gyalósmódjóban is az abban kialakított utat követi. Bizonyos vonások még erősödtek a második kötetben, mindenekelőtt a szerző—

nek az a törekvése, hogy a marxi politikai gazdaságtani kategóriáknak statisztikai kife- jezést adjon. Ez irányú igyekezetét jól il- lusztrálja a második kötet előszavában tett megállapítás: ,,A bemutatott számítások kö- zül néhány — különösen azok, amelyek kap- csán marxista kategóriák alkalmazásáról van szó — még csak kísérleti jellegű. Ezen a te-

rületen még sok tapasztalatot kell gyűjteni."

(5. old.) Nagy figyelmet szentel a szocialis—

ta országok statisztikai gyakorlatának és iro- dalmának, s ezek egy-egy megoldását nem- egyszer követendő alternatívaként állitja szembe a Német Szövetségi Köztársaság hi—

vatalos statisztikájával.

Akárcsak az első kötetet, a másodikat is a problémák részletes, úgyszólván teljesség- re törekvő kezelése jellemzi. E tekintetben he—

lyenként talán túl is megy a kérdéses szak- területen éppen kívül álló olvasó érdeklődé- sén és befogadóképességén. A pénzügyi el—

számolások témája például 157 oldalt foglal el, ebben azonban nincs benne sem a jöve- delmek elosztása, sem a nemzeti elszámolá—

sok, mérlegek tárgyalása, amelyekkel külön fejezetek foglalkoznak, és amelyek szintén tele vannak tűzdelve a pénzügyi számítások

kérdéseivel.

A két kötet megírása között eltelt három év még az olyan tapasztalt szerző munkás—

ságában is továbblépést hozott, mint Wagen- führ professzor. Néhány. az első kötetben tárgyalt vagy érintett téma a másodikban ls—

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

849

mét felbukkan, némileg más megvilágítás—

ban, többnyire gazdagabban, mint az első- ben, de legalábbis egy-egy új adalékkal dú—

sítva. Az első kötet ismertetésében például megállapítottuk, hogy Wagenführnél nincs külön életszínvonal—statisztika, de annak vala—

mennyi eleme megtalálható a megfelelő rész—

ben, illetve fejezetben, legtöbbje a termelé- si viszonyokkal foglalkozó részbe beillesztve.

Nos, a második kötet elolvasása után ezt már nem mondhatjuk, abban ugyanis van életszinvonal-fejezet, amely nem csupán a más fejezetekben elszórtan található életszín- vonal-vonások puszta összefoglalása.

A kétkötetes mű négy ,,könyvre" tagoló—

dik:

Első kötet:

Első könyv: A termelő mód statisztikája Második könyv: Az újratermeiés statisztikája Második kötet:

Első könyv: A jövedelmek és a pénzügyi folyama- tok statisztikája

Második könyv: Cissziolyamat, életszinvonal.

termelékenység.

A második kötet két könyve két—két nagy részt ölel fel:

!. Első rész: A jövedelmek statisztikája Második rész: Pénzügyi elszámolások.

li. Első rész: A gazdaság mint összfolyamat Második rész: A gazdaságstatisztika megoldat- lan problémái.

Az egyes témák tárgyalása során itt is pár- huzamosan jelenik meg az elvi-metodikai kér- dések tárgyalása és a Német Szövetségi Köztársaság jelenlegi statisztikai gyakorlatá—

nak ismertetése, illetve bírálata. Ez az ismer—

tetés nem korlátozódik a Szövetségi Statisz—

tikai Hivatal tevékenységére, hanem más szervek. intézmények statisztikai munkájára is kiterjed.

Az első könyv első részének, ,,A jövedel- mek statisztikájának" fejezetei a következők:

1. Alaposztályozás és általános áttekintés, 2—3. A funkcionális jövedelemeloszlás (eb- ből 2. Bérek és fizetések, 3. Profit), 4. A sze- mélyi jövedelemelosztás, 5. Jövedelemelosztás intézmények szerint. különös tekintettel a háztartásokra. 6. Ujraelosztási folyamatok — kritikai megjegyzések. E résznek a kötet élé- re való helyezése avval a nehézséggel jár.

hogy a jövedelemelosztást annak elszámolá- si keretrendszerétől, a nemzetgazdasági számlóktól és mérlegektől elkülönítve kell tárgyalni. hiszen ezekre csak néhány száz oldallal később kerül sor. Ez különösen a funkcionális jövedelemelosztás elemzésénél szembetűnő, amely a nemzeti jövedelem : munkabér —j— profit összefüggésből indul ki. A nehézséget a szerző úgy oldja meg, hogy (az újraelosztást kivéve) nem bocsát- kozik bele (: jövedelemeloszlás adóvonatko- zásainak részleteibe — hiszen lesz alkalma ezekre visszatérni a későbbi fejezetekben —,

10 Statisztikai Szemle

hanem pénzügyi oldalról csak az alapvető összefüggésekre és komplex mutatókra össz—

pontosít. A jövedelmek kiinduló mutatószá- mának a (nemzeti jövedelemmel lényegében egyenlő) nettó terméknek ismertetését egy örvendetes ,,bálványdöntéssel" kezdi: a nem- zeti elszámolásokban követett ,,hazai termék"

és ,,nemzeti termék" különbségtétel hiába- valóságát állapítja meg. Ezek többnyire oly kis mértékben különböznek egymástól, hogy a nemzeti elszámolásokban fellépő hibák ezt a különbséget többszörösen meghaladják.

A szerző sikra száll a funkcionális jöve- delemeloszlásnak a Német Szövetségi Köz—

társaságban és más kapitalista országokban követett azon gyakorlata ellen, amely a vál- lalkozók, a termelőeszközök tulajdonosainak ,,munkabérét" is bérek címén számolja el.

A funkcionális jövedelemelosztás statisztiká—

jának a termelési viszonyokhoz kell alkal- mazkodnia. és bérnek csak az alkalmazotti viszonyban állók bérét szabad tekintenie.

Másrészt rámutat arra. hogy a vállalkozói nyereséget a Német Szövetségi Köztársaság statisztikája rendkivül diszkréten kezeli: ,,Egy olyan erősen fejlett gazdaság statisztikai rendszerét mint a Német Szövetségi Köztár—

sasáaé, úgy felépíteni, hogy abban a nyere- ségről csak szerényen és csak periférikusan legyen szó, hasonló egy jól begyakorolt Hamlet előadáshoz. amelyből kihagyták a dán királyfi szerepét". (53. old.)

Figyelemreméltóan részletes az egyéni jö—

vedelmek tárgyalása (4. fejezet), mert külön- külön foglalkozik a lakosság egyes rétegei—

vel (munkások. alkalmazottak, hivatalnokok, önállók. nyugdíjasok), rámutatva a különbö—

ző statisztikai lehetőségekre, amelyekkel e rétegek jövedelme közelíthető, a jövedelem- alakulásra ható sajátos tényezőkre és a jö- vedelmek számszerű alakulására. Nagy súlyt helyez például a munkabérek alakulásának a bérstruktúrával párhuzamos vizsgálatára.

Ez a törekvés helyenként erős ellenállásba vagy értetlenségbe ütközik.

Az egész részt áthatja a szerzőnek az a törekvése, hogy a hivatalos jövedelemstatisz—

tikák fátyolán keresztülvilágitva hozzáférjen (: valóságos osztályviszonyok jövedelmi vetü- leteihez. Ebből a szemszögből bírálja a jö- vedelemképződés, —elosztás és újraelosztás statisztikájának jelenlegi rendszerét, és tesz javaslatokat új mutatószámok képzésére, a részadatok új csoportosítására stb. Fejtege- téseinek befejezéseként pedig kommentár nélkül idéz egy újságközleményt a Német Szakszervezetek Szövetsége és a Német Munkaadói Szövetség közös vizsgálatáról az ipari költségek és nyersanyagok alakulásá- ról. ,,A Szakszervezetek Szövetségének közlé—

se szerint a Munkaadói Szövetség elzárkó- zott olyan kérdések megválaszolása elől, a- melyek betekintést adtak volna a Munkaadói

850

Szövetségbe tömörült vállalatok bérköltségei—

nek és nyereségének alakulásáról". (145.

old.)

Az első könyv második részének, ,,Pénzügyi elszámolások" fejezetei: 7. Megtakarítás, 8.

Vagyonátutalások és pénzügyi egyenlegek, 9.

A Német Szövetségi Bank pénzügyi számí—

tásai. 10. A nem pénzügyi belföldi szektorok.

11. Külföld, 12. A pénzügyi szektorok, 13.

Bankstatisztika — kritikai megjegyzések. E fel- sorolásból is látható, hogy a pénzügyi folya—

matokat milyen sokféle (folyamatok. szerve- zetek, szektorok) oldalról közelíti, és vala- mennyit igen részletes, bőséges számanyag- gal támasztja alá. A pénzügyi statisztika szektoraí némileg eltérnek a nemzeti szám- lák és mérlegek szektoraitól. A nem pénz- ügyi belföldi szektorokhoz tartoznak a ma- gánháztartások, a vállalatok és az államház- tartás, a pénzügyi szektorhoz a bankok, az építési takarékpénztárak és a biztosító inté—

zetek. ,

Ez a rész jellegében elüt a könyv többi részétől. Mig ott a tényadatok a módszertani gondolatmenet illusztrálását vagy gyakorlati felhasználását szolgálják, itt a számszerű vizsgálat kerül előtérbe. Az egymást követő fejezetek végigvezetnek a Német Szövetségi Köztársaságban 1960 és 1971 között leját—

szódott pénzügyi folyamatokon, bemutatva az aggregált pénzügyi mutatók képződését. A módszertani szemlélet csak az utolsó fejezet végén kerül ismét előtérbe. ahol a szerző a Német Szövetségi Köztársaság pénzügyi sta- tisztikájának továbbfejlesztésére tesz javas- latokat.

A második könyv első részét, ,,A gazdaság mint összfolyamat", címmel a szerző telje—

sen a nemzetgazdasági elszámolások (nép- gazdasági mérlegek, nemzeti számlák) ismer- tetésének szenteli. A középpontban a két nagy, nemzetközileg egységesített rendszer áll, a KGST-ben kidolgozott és az ENSZ Sta- tisztikai Bizottságában is elfogadott ún. MPS (Material Product System), valamint az ENSZ Nemzeti Számlarendszere, az SNA (System of National Accounts). Az egyes fejezetek a következők: 14. Előfutárok. 15. Az MPS-rend- szer, 16—17. Az SNA-rendszer, 18. Ágazati kapcsolatok mérlege.

, A 14. fejezetet a szerző a nemzetgazdasági elszámolások két előfutabárának. Ouesnay- nek és Marxnak szenteli ,,akik a problémák számára az alapköveket lerakták". (304. old.) Részletesen ismerteti Guesnay Tableau Éco—

nomiaue-ját és Marx újratermelési sémáit, a gazdaságnak mint összfolyamatnak első ösz- szefüggő rendszereit. Mintegy ,,pedagógiai"

célja van annak, hogy ezt az ismertetést az MPS—rendszer tárgyalása követi (15. fejezet).

Ezt a mérlegrendszert a szerző úgy tekinti.

mint a Ouesnay-féle. de különösen mint a marxi sémák egyenes folytatását. Az MPS-

rendszert nemcsak módszertani szempontból mutatja be. hanem a Német Szövetségi Köz—

társaság tényleges statisztikai adatait is át- ülteti az MPS fogalmi és mutatószám köré- be. Az így meghatározott nemzeti jövedelem — például mintegy 15 százalékkal alacsonyabb (1965-re), mint a szolgáltatásokat is felölelő nettó hazai termék piaci áron.

A másik nagy nemzetgazdasági rendszer- nek, az SNA—nek széles körű irodalma van a tőkés országokban, és általában jól ismert a szakemberek előtt. Az erről szóló fejeze- teket (ló—17.) Wagenführ többek közt oly módon teszi érdekessé. hogy az SNA egyik fontos változatát helyezi előtérbe, azt, ame- lyet az Európai Gazdasági Közösség Statisz- tikai Hivatala dolgozott ki, és amelyet a Kö- zösség országai jelenleg is követnek. Ez a rendszer, az SNA elveinek megfelelően szin- tén összefüggő számlák kapcsolataira épül.

E számlákon keresztül az olvasó betekintést kap a Német Szövetségi Köztársaság nem—

zetgazdaságának legfontosabb összefüggé- seibe (az 1965. évi adatok alapján).

Az ágazati kapcsolatok mérlege jelentős helyet foglal el az egész könyvben. Már az első kötet is részletesen foglalkozott az ÁKM-mel, bemutatta jelentőségét. felépítését és a belső négyzet összeállításának problé- máit. Az ezt követő fejezetek -— az első és a második kötetben egyaránt — mindig őssze- függésbe hozták a tárgyalt témát az ÁKM- mel. ily módon biztosítva a fogalmaknak és folyamatoknak az újratermelésbe való szem- léletes beillesztését. A második kötet 18. fe- jezete pedig önálló ÁKM fejezet., Témái: a séma, a zárt és nyílt modellek. a termelési alapegység, azÁKM méretei, a statisztikai adatok forrásai, volumenek—értékek—árak, eredmények, értékelés, perspektívák. E tema—

tikai felsorolásból kitűnik. hogy a fejezet az ÁKM szerkesztésének. összeállításának szinte valamennyi kérdésére kiterjed, viszont meg- áll az inverz—képzés előtt, amely pedig nem egy tekintélyes ÁKM-szakértő véleménye sze- rint az input-output számítások lényegét ad—

ja. Azt gondolhatnánk, az inverz—matrixok képzését és elemzését a szerző más tudo—

mányágak művelőinek engedi át.

A második könyv második részének sokat sejtető címe, ,,A gazdaságstatisztika megol- datlan problémái" mögött három témakör húzódik meg: 19. Az összgazdasági számi- tások megoldatlan problémái, 20. A terme—

lékenység és mérése. 21. Az életszínvonal és mérése. A ,,megoldatlan problémákról" ket- tős értelemben esik szó: egyrészt a gazda- ságstatisztikával szemben támasztott olyan követelményekről. amelyeknek eddig elméle—

tileg sem sikerült eleget tenni, másrészt olyan gyakorlati problémákról, amelyek a Német Szövetségi Köztársaság jelenlegi sta—

tisztikai rendszerében megoldatlanok.

STATISZTlKAl lRODALMl FlGYELÖ

851

A 19. fejezet több, egymástól némileg füg—

getlen témát tárgyal. Az ,,Emberi források"

cím alatt egyrészt a munkaerőmérleg össze—

állításának lehetőségeit taglalja, másrészt egy olyan összefoglaló statisztikai rendszert vázol fel, amely a népességstatisztikát az oktatásstatisztikával foglalja közös keretbe.

További lépést jelent az ún. "Szociális szóm—

lák" rendszere. A nemzeti számlarendszerek (SNA, MPS) a társadalomnak alapvető, de mégis csak egy aspektusában, a gazdaság szférájában mozognak. Mind általánosabb viszont az a felismerés. hogy a gazdaságon túl, a társadalom egészéről van szükség át- fogó képre. A nemzeti számlarendszerek sé- mája viszont eléggé vonzó ahhoz. hogy az összefoglaló társadalomstatisztika hivei az azokhoz hasonló formai sajátosságok között képzeljék el a kialakítandó rendszert.

, A termelékenység mérése (20. fejezet) a—

zért kap a ,,megoldatlan problémák" közt he- lyet, mert ehhez a fogalomhoz a szerző mint hatékonysági kategóriához közeledik. A ter—

melékenység mérőszámainak felépítésében többnyire ugyanazokat a problémákat talál- juk, amelyekkel a téma rangos hazai műve-

lői is foglalkoztak. de itt is találkozunk ere-

deti és a kérdés lényegét érintő megállapí- tásokkal. A homogén termékekkel kapcsolat—

ban például a szerző kimutatja. hogy ritka, úgyszólván kivételes jelenség két termék tel—

jes azonossága. Ezért ,,a legegyszerűbb ter—

melékenységi mérőszámok is csak nagyon durva mutatók".

Az életszinvonal mérésével foglalkozó fe- jezet (21.) jelentős mértékben támaszkodik arra a tanulmányra, amelyet az ENSZ egy Szakértői bizottsága az ötvenes években dol- gozott ki. Az életszínvonal fogalmának meg- határozásánál három kategóriát különböztet meg: a) az ,,életnormát", amely a kivánatos életfeltételeket fejezi ki, b) az életstandardot.

mint az elvárt életkörülmények kifejezőjét, és c) az életnívót mint a jelenlegi. tényleges életkörülmények összességét. A hangsúly az utóbbin van. A kvantifikálás egyrészt az élet- szinvonal komponenseinek meghatározá—

sát, másrészt e komponensek konkrét mutató- számokkal való kifejezését jelenti. lgy kiala—

kul az életszínvonal mérésének mutatószám- rendszere. Megoldatlan azonban az életszin-

vonal összefoglaló mérése. Az értékadatok használata csak azoknak a mutatóknak a vizsgálatba való bevonását teszi lehetővé, amelyek értékben kifejezhetők, a javasolt mu- tatószám—rendszernek azonban csak egy ré- sze ilyen. Egy másik mutató, a várható át- lagos élettartam sok életszinvonal—tényező együttes hatására alakul ki, mint általános életszínvonal-mutató azonban nem felel meg.

További problémát jelent az életszínvonal és a jóléti szinvonal kapcsolata. Egyes szer- zők szerint az előbbi folyamatot, az utóbbi állapotot jelöl. Az oktatás példáján megvi- lágítva: a lakosság által egy adott időszak- ban igénybe vett oktatási szolgáltatás az életszínvonalhoz, a lakosság képzettségi, mű- veltségi állapota a jóléthez tartozik.

A kvantifikációhoz minden mutatóra meg- állapítanak egy alsó határt, amely alá a mu- tató egyáltalán nem süllyedhet, egy mini—

mum pontot. amely a szükségletek kielégi- tésének alsó határa. s egy telitettségi pontot.

A mutatószám minden értékét egy 0-tól100- ig terjedő skálába illesztik, majd megálla- pítják ennek átlagértékét és a lakosság el- oszlását a skála szerint. A szóban forgó mu- tatószám tekintetében elért szinvonalat a kö- vetkező index jelzi:

i—io

I: —d

lM—lo

ahol:

iM — a mutató minimum pontja.

! —- a mutató alsó határa, ig — a mutató átlagértéke,

d — a Lorenz-féle aszimmetria mérőszám.

A könyv rövid ,,Epilógussal" zárul. Ebben a szerző néhány olyan újabb problémát vil—

lant fel, melyekre könyvében nem tért ki (például környezetvédelmi statisztika), de amelyek megoldását szükségesnek tartja.

Ebből arra lehet következtetni, hogy az ,,élet- műnek" nevezett két kötet távolról sem je- lenti a marxista módszerekkel dolgozó Wa—

genführ professzor kutatásainak lezárását.

(lsm.: Szilágyi György)

TERULETl STATlSZTl KA

KLAASEN. TH. A.:

REGIONÁLIS KOMPARATIV ELÖNY AZ EGYESULT

' ALLAMOKBAN

(Regional comparative advantage in the United States.) -— Journal of Regional Science. 1973. 1. sz.

97-107. p.

_A Heckscher—Ohlin kereskedelmi modell

alapján végzett újabb vizsgálatok, amelyek-

10'

hez az Egyesült Államok regionális adatait használják, a Heckscher—Ohlin hipotézissel inkonzisztens eredményeket szolgáltattak, A komparatív előny vizsgálatához szerkesz—

tett modell a természeti adottságok és a ter- melés intenzitásának kombinációja, amely azt jelzi, hogy egy régió azoknak a javaknak a termelésére hajlamos szakosodni. amelyek