1154 STATISZTIKAI iRODALMi FIGYELÖ
modellek közötti választás) könnyítésére.
Ötféle termelési függvény típus közötti vá- lasztás problémáján bemutatja a cikk (a példát Ramsey és Zarembka egy korábbi munkájából véve), hogy a specifikációs hi- botesztek alkalmazásával hogyan végezhe- tő a modellek közötti választás. Az eljárás lényegében azt jelentette, hogy mindegyik regressziós modell (termelési függvény) alapján BLUS reziduumok—at generáltak, majd a specifikációs hibateszteket alkal- mazták minden esetben feltéve, hogy az il- lető modell a valósághű modell. A fő ered- mény az volt, hogy mindegyik teszt alapján a CES tipusú termelési függvény kivételével az összes többit el kellett vetni. Ha egysze- rűen a többszörös korrelációs együttható és a becsült koeffici'ensek szignifikanciája alapján kellett volna dönteni,az eredmények alapján (amelyek minden esetben viszony—
lag jónak mutatkoztak) nem lehetett volna a "statisztikai választás" problémáját meg- oldani. A próbák alkalmazása leegyszerű- siti az ilyen típusú kérdéseket. Először ab—
ban a kérdésben döntünk, hogy a javasolt modell valósághű modell vagy nem. Ha az, a további lépés ennek alátámasztása, majd a paraméterek értékére történő követ- keztetéssel a hipotézistér szűkítése (konkré-
nak, hogy pontosan milyen tipusú Specifi- kóciós hiba áll fenn, de az előzők alapján arra képesek, hogy az A és B típusú hibá- kat megkülönböztessék. Abban az esetben, ha egyik javasolt modellünk sem jó. nem könnyű megállapítani, hogy melyik a leg—
inkább valósághű. Ezzel a kérdéssel, és a modellek közötti választás egyéb kérdései—V vel főleg Box, Cox, Zarembkah Hill, Hunter,
és Rainer foglalkoztok. különböző módsze—
reket javasolnak a választás megkönnyíté-
tésére. _
A szerző szerint levonható fő tanulság az.
hogy a tárgyalt statisztikai technika hasznos lehet kisszámú alternativa esetében történő választásra, annál inkább, minél szigorúb- ban (pontosabban) specifikáljuk az alterna- tiv hipotéziseket. Ahhoz tehát, hogy a sta—
tisztikai _inferencia elméletéből és techni- kájából a legnagyobb hasznot húzzuk, az szükséges, hogy az elérhető legnagyobb tár- gyi és elméleti ismeretanyaggal támasszuk alá a problémát. Ha a felvett véges számú (nem nagyszámú) alternativ hipotézis jól van definiálva, a statisztikai következtetés igen hatékony lehet. Fordított esetben. ha az alternatívák száma túl nagy. és nem pon- tosan (zavarosan vagy hiányosan) definiált, a statisztikai inferencia sem lehet effektív, tabbá tétel). Ha a modell nem való— mivel nem képes az elmélet helyettesíté- sághű modell, az eljárás nem ilyen egy- sére.
szerű, lényegében a modellt újra kell spe-
cifikálni. A tesztek afelől nem tájékoztat- (ism.: Hulyák Kata/in)
GAZDASÁGSTATISZTlKA
WAGENFUHR. R.:
GAZDASÁG— ÉS TARSADALOMSTATISZTIKA
(Wirtschafts— und Sozialstatistik. Band 1.) Ru- dolf Haute Verlag. Freiburg im Breisgau. 1970.
584 p.
A Statisztikai Szemle 1971. évi 10. számá—
ban áttekintést adtunk R. Wageníühr pro- fesszor könyvéről. Ez a tájékoztató a könyv bevezető fejezetének rövid összefoglalása a- lapján készült, melyet a Staiístische Heite 1970. évi 3. száma cikk formájában közölt.
időközben megjelent Wagenführ professzor könyvének első kötete, és így alkalmunk nyí- lik ennek — a statisztikai szakirodalomban széles körű érdeklődést keltett műnek —- rész-
letesebb ismertetésére.
Dr. Rolf Wagenführ professzor, a statisz- tika nemzetközileg is jól ismert szakembere.
ebben a kétkötetes munkában, melynek eddig terjedelmében is jelentős első kötete jelent meg, több mint negyvenéves statisz- tikusi pályafutásának tapasztalatait kívánja összegezni. A szerző jelenleg a heidelbergi egyetem statisztika professzora és az ottani Nemzetközi összehasonlító gazdaság— és tár-
sadalomstatisztikai intézet vezetője. Ezt meg- előzően éveken át volt igazgatója és ma is tiszteletbeli direktora az Európai Gazda- sági Közösség statisztikai hivatalának.
A gazdaságstatisztikai tankönyvek és kézi—
könyvek sokaságán belül két tipust lehet megkülönböztetni. Az egyik közgazda- sági kategóriák (termelés, életszinvonal) szerint tárgyalja a módszereket. Feltételezi a statisztika általános ismeretét (hazai termi—
nológiánk szerint az általános statisztikáét), ehhez képest újabb módszert nem mutat be.
hanem az ismertnek feltételezett eljárások konkrét alkolmazásaival foglalkozik. A má—
sik típusba tartozó művek a mondanivalót a statisztikai módszerek (idősorelemzés, rep- rezentatív vizsgálat stb.) szerint tagolják, e—
zeket részletesen ismertetik, s ezzel együtt tárgyalják azokat a gazdaságelemzési fela- datokat, melyek a tárgyalt általános, illetve matematikai módszerekkel megoldhatók.
Hazai statisztikai oktatásunk ,az első típusnak felel meg, és egyértelműen ebbe a típusba tartozik Rolf Wagenführ Gazdaság—
és társadalomstatisztikája is. Könyvének fel—
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
épitése határozottan körvonalazott közgaz—
dasági koncepción alapszik. s az egyes ré- szek tárgyalásánál a fogalomalkotást, illetve elhatárolást. a csoportositást-osztályozást, a gyakorlati statisztikai problémákat jóval na—
gyobb súllyal kezeli, mint a módszereket, mutatószámokat. Az első tipushoz való tar—
tozását az a kétségkívül csak formai, de mégis figyelemreméltó körülmény is igazolja.
hogy a közel hatszáz oldalas műben alig találunk képletet, matematikai kifejezést, s a meglevők is, kevés kivétellel a legegysze- rűbbek, a legkönnyebben áttekinthetők közül valók.
A kétkötetes mű négy ..könyvre" tago—
ládik:
!. A termelő mód statisztikája II. Az újratermelés statisztikája III. Pénzügyi folyamatok
lV. Usszfolyamat.
A megjelent első kötet az első két ,,köny- vet" foglalja magában.Acimeknek ez a fel—
sorolása marxista szemléletű közgazdasági koncepción alapuló tárgyalási módot sejtet.
A részletesebb tanulmányozás meg- erősíti ezt. Ebből a szempontból különös fi- gyelmet érdemel a mű felépítése, tagolása.
A szocialista országok irodalmában is alig—
ha találunk következetesebb ragaszkodást a marxista terminológiához, mint itt. Ez mind—
járt szembetűnik az első két ,.könyv" ré- szekre való felosztásában.
!. Első rész: A termelőerők statisztikája Második rész: A termelési viszonyok statisz—
tikája.
ll. Harmadik rész: Termelési statisztika
Negyedik rész: Ellátási és felhasználási sta- tisztika.
Valamennyi rész öt—öt fejezetet tartalmaz.
Az egyes témák tárgyalása során párhuza- mosan jelenik meg az elvi—metodikai kér—
dések és a Német Szövetségi Köztársaság jelenlegi statisztikai gyakorlatának ismerteté- se. illetve helyenként bírálat—a. Az utóbbival kapcsolatban a szerző az élőszóban meg—
jegyzi: ,.Művem nem szigorúan konformista
—- úgy is mondhatnánk vonalas —- könyv. ha vonalon a Német Szövetségi Köztársaság hivatalos statisztikáját értjük" (5. old.; kie- melés az ismertetőtől). A Német Szövetségi Köztársaság-beli gyakorlat ismertetése nem- csak a módszerekre terjed ki. hanem azok- nak a kiadványoknak a felsorolására és a- zokból való idézetekre is, amelyeka tárgyalt témákról a Német Szövetségi Köztársaság-
ban megjelentek.
Az első rész, .,A termelőerők statisztikája"
fejezetei a következők: 1. Népesség. 2. Aktív népesség (ez a tulajdonképpeni foglalkoz- tatási vagy munkaerő—statisztika), 3. Az em- beri tudáskincs. 4. Természeti források.
5. Beruházott termelőeszközök. Közülük a
7.
1155
harmadik fejezet a legújszerűbb, különösen az, hogy ezt a termelőerők statisztikájának keretében. nem pedig az oktatásstatisztikai fejezetben tárgyalja. A téma vizsgálatának szükségességét a szerző abből vezeti le, hogy a foglalkoztatási statisztika az emberi munkaerőt igen durván méri, mível ,,...
nem teszünk mást, mint egyszerűen összead—
jukaszemélyek számát, úgy, hogy mindenki azonos súllyal (:1) kerül be az összegbe.
függetlenül attól. hogy az illető hires atom- fízikus. esetleg Nobel—dijas vagy pedig bir—
kapásztor a lünebergi pusztaságon". (92.
old.) A képzettséget és annak a munkával való összefüggését több oldalról vizsgálja.
például a munkások szak—, betanított-. se- gédmunkások szerinti csoportositásával, az alkalmazottak különböző képzettségének megfelelő munkakörök szerinti osztályozásá- val és a keresetek ettől függő szóródásával.
A Szövetségi Statisztikai Hivatal kísérletet tett a képzés hatékonysági fokának vizsgá- Iatára. Ennek során három kérdésre keres- tek választ: 1. A szakképzést szerzett szemé—
lyek hány százaléka kereső? 2. Az életkor és szakképzettség szerinti differenciáltság.
3. Hányan dolgoznak szakképzettségüktől idegen területen?
Nagy jelentőséget tulajdonít a képzettség értékadatok alapján való jellemzésének. Kü- lön vizsgálja a képzettség inputját, illetve outputját. Előbbit a képzésre és kutatásra fordított kiadások nagyságával méri. utóbbit a különböző oktatási szinteket végzettek ún.
,,éietjövedelmével". Részletesen bemutatja e mutatószám meghatározásának módszerta- nát.
A második rész, ,,A termelési viszonyok statisztikája" fejezetei: 6. Intézmények (ins- tituciák) fogalma. 7. Háztartások, családok és a nem haszonra dolgozó magánszerveze- tek. 8. Az állam és a társadalombiztositás.
9. A vállalatok és egyéb termelőegységek.
10. Tulajdonviszonyok, társadalmi és más strukturális ismérvek. Talán ebből a felsoro—
lásból és e fejezetek közelebbi vizsgálatából tűnik ki legpregnánsabban a felfogásbeli el- térés. a korábbi — általunk ismert — gazda—
ságstatisztikai tankönyvektől, ugyanakkor a marxista politika gazdaságtani kategóriák—
hoz való következetes ragaszkodás. Az élet—
szinvonal statisztikáját például összefog- lalóan. de a termelési, munkaügyi stb. sta- tisztikátói. sőt az összefoglaló népgazdasági elszámolásoktól (népgazdasági mérlegektől) elkülönítve szoktuk tárgyalni. Wagenführnél nincs külön életszinvonal-statisztika, de an—
nak valamennyi eleme megtalálható a meg- felelő részbe. illetve fejezetbe. legtöbbje ép—
pen a termelési viszonyokkal foglalkozó rész- be beillesztve. itt szerepel tehát a lakossági jövedelmek és fogyasztás egyik legfonto- sabb forrása. (: háztartásstatisztika, és itt
1156 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
szerepel. bár nagyon röviden és vázlatosan (a 10. fejezetben) a lakosság rétegződésé—
nek problematikája.
A 6. fejezet többek közt áttekintést ad a gazdaság szektorairól és azok működési te—
rületeiről. Az intézmények immár hagyomá—
nyos négy csoportjának (termelő vállalatok, állam, háztartások, nem haszonra dolgozó szervezetek) tevékenységét három ismérv szerint vizsgálja: a) a társadalmi termelő- folyamatban elfoglalt helyzete (alapvetően termelés vagy fogyasztás); b) ellenértékként vagy ellenérték nélkül való tevékenység; c) a termelési eredmények formája (jószág vagy szolgáltatás).
A 9. fejezet lényegében a vállalat fogal- mával, a vállalatok csoportosításával. funk- cióival és gazdasági jelentőségével foglal—
kozik. A Német Szövetségi Köztársaság hi- vatalos statisztikája a vállalatot jogi egy—
ségként, illetve ,,a legkisebb mérlegkészitő egységként" határozza meg. Wagenführ vi- tába száll ennek a definíciónak közgazda- sági, de főként statisztikai szempontból való célszerűségével. Különösen a vállalatok te- vékenység szerinti osztályozását tartja prob- lematikusnak ..A többféle tevékenységet foly- tató üzem számára a rendszer Prokrustes- ágy, amelybe úgy kényszerítik bele őket, hogy közben minden, az egyszerűtől eltérő ismertetőjegyüket amputálják." (190. old.) A vállalat e fogalma mellett G. Fürst, a Né- met Szövetségi Köztársaság Statisztikai Hi- vatalának volt elnöke, egyik munkájában (lásd: Wirtschaft und Statistik. 1957. évi 12.
sz. 643—670. old.) három tézissel érvel:
a) a tényekről csak akkor kapunk teljes zárt ké—
pet adjanak a piacgazdaság összefüggéseiről. csak szet tesszük:
b) az, hogy a statisztikai adatok összefüggő ké—
pet adjanak a piacgazdaság összefüggéseiről, csak akkor lehetséges, ha a piaci partnerként fellépő egységekből, tehát a vállalatakból indul ki a vizs-
gálati
c) a statisztikusnak kerülnie kell, hogy a vállala- tokról a gazdasági élet sokrétű hatásai nyomán ki—
alakult képet a kényelmesebb statisztikai ábrázol.
hatóság érdekében átalakítsa.
Wagenführ mindhárom követelménnyel e- gyetért, de kifejti, hogy a vállalatok besoro- lási egységként való kezelése éppen nem felel meg a követelményeknek. Nevezetesen:
—bizonyos tényekről (termelő berendezések adatai.
a nyereség felhasználása stb.) valóban akkor ka- punk képet, ha vállalati alapon vizsgáljuk, más tények vizsgálatához (például termelési programok) azonban más osztályozási egységre van szükség;
—— a piacon nemcsak a vállalatok lépnek fel, ha- nem más egységek (például vállalati egyesülések, konszernek is);
—a sakprofilú vállalatoknak egy ágazatba va- ló besorolása kifejezetten torzítja azt a képet, a- mit a statisztikusnak ki kell alakítania.
Wagenführ a továbbiakban érveket sorol fel a ,,technikai egység", a ,,helyi egység"
és az ENSZ osztályozási rendszerében (ISIC) alkalmazott ,,establishment" kategóriáknak besorolási egység—ként való kezelése mellett.
Mindaz, amit a könyv közgazdasági. kon- cepciójáról eddig elmondtunk, legjellegze- tesebben talán a 10. fejezetben tükröződik.
A fejezet bevezetésében a szerző erről a következőket mondja: ,,Ez a ... fejezet a Német Szövetségi Köztársaság jelenlegi gazdaság- és társadalomstatisztikai irodal—
mával összehasonlitva teljesen szokatlan: az itt tárgyalt kérdésekkel ez az irodalom vagy egyáltalán nem vagy csak korlátozottan vagy pedig összefüggéseiktől megfosztva foglalkozik. A ,,termelési viszonyok", ahogy azokat Karl Marx a különböző gazdaságtör- téneti korszakok és azok termelőmódjainak jellemzésére használta, egy—egy adott gaz- dasági rendszerben az emberek között a társadalmi úiratermelési folyamatban kiala- kult viszonyokat jellemzik. Ennek során dön- tők nála a termelőeszközök tulajdonosai és nem tulajdonosai közötti osztályellentétek."
(198. old.) Ennek a kérdésnek szerző e feje—
zetben külön pontot szentel. Ebben a külön pontban (A termelési eszközök tulajdona) a Német Szövetségi Köztársaság istatisztlkájá- nak nagy hiányosságaként említi, hogy nem ad átfogó és összefoglaló tájékoztatást (:
tulajdonviszonyokról. A kiadványokban csak két részleges utalás található, nevezetesen a személygépkocsik és a lakások tulajdo- náról. Ezek részletes ismertetése után -- melynek során kritikai megjegyzéseitől ezt a két statisztikát sem kíméli — néhány egyéni kutató számítását mutatja be különböző gazdasági—társadalmi csoportok vagyonálla—
mányáról, illetve annak változásáról.
A részletes ismertetés igénye nélkül is ér—
demes felsorolni ennek a fejezetnek többi pontját is: b) koncentrációs folyamatok; c) külfölddel való tőkekapcsollatok; d) a ter- melő folyamatokon kivüli társadalmi képződ- mények (választójog, egyház, érdekképvise—
leti szövetségek); e) egyének és csoportok társadalmi kiváltságai (jog, oktatási mono-
pólium): f) rétegekhez való tartozás.
A harmadik rész (Termelési statisztika) már a kötetben található második könyvhöz (Az újratermelés statisztikája) tartozik. Ez a rész valóban a hagyományos értelemben vett termelési statisztika. Fejezetei: 11. A tevékenységek általában és a termelés kü—
lönösen. 12. A mezőgazdaság, erdőgazda—
ság és halászat termelése. 13. Az ipari ter—
melés egésze. 14. Az egyes javak termelése.
15. Szolgáltatások termelése.
A 11. fejezet általános része a funkciók—
gazdasági funkciók —— termelés lárncolaton keresztül a termelés következő alapvető jel—
lemzőjéhez jut el: ,,A gazdasági folyamat- ban végbemenő közbenső vagy pedig e fo—
lyamaton akár kivül, akár belül végbemenő
STATISZTlKAl lRODALMl FlGYELÓ
végső felhasználás". (225, old.) A termelési funkcióval foglalkozó rész igen részletesen és sok oldalról vizsgálja és közelíti meg a termelés fogalmát, mérési problémáit, osztá- lyozási lehetőségeit, kevésbé részletesen.
úgyszólván vázlatosan aggregációs és érté- kelési kérdéseit. valamint a termelési in- dexek problematikáját. Ezek a kérdések az- tán a következő 12—14. fejezetekben ismét felmerülnek a megfelelő ágazat speciális szempontjainak megvilágításában. A 12. és 14. fejezet par excellence ágazati statisz—
tika. előbbi a mezőgazdasági termelés sta- tisztikai sajátosságait. utóbbi a széles érte- lemben (szekunder szektor értelemben) vett ipari ágazati sajátosságait tárgyalja. Ez utóbbi külön—külön pontot szentel a bányá—
szatnak, a feldolgozó iparnak. a villamos—
energia- és gázellátásn—ak, az építőiparnak és a kézműiparnak. A fejezet ágazati sta—
tisztikai jellege különösen a feldolgozó iparral fogialkozó pontokban domborodik ki.
ahol külön alpontok jutnak a kohászatnak.
avegyiparnak. a textiliparnak, valamint az élelmiszeriparnak.
A 13. fejezet a fenti értelmezés szerinti ipari termelés statisztikájának általános kér- déseiről szól. Az ide tartozó termékeknek a következő elemekből álló meghatározását adja: anyagi (tehát nem szolgáltatás) jel- legű. gazdaságilag szűkös javak (tehát szük—
ségletkielégitésre képesek), melyeket nem mezőgazdaságilag állítanak elő. (270. old.) Ebben a fejezetben kap teret a termelési indexek gyakorlatának kifejtése. A legtöbb
* probléma a nettó indexszel kapcsolatban merül fel. A Német Szövetségi Köztársaság—
ban ez idő szerint ezen a cimen termékso- ros indexet számítanak és tesznek közzé az 1962. évi nettó termelés súlyaival mérlegelve.
Aterméksorok 68 százalékban naturális a—
datokból számított termékkibocsátási sorok, a fennmaradó 32 százalékban azonban he- lyettesítő sorok (árindexszel deflált bruttó
termelési indexből, munkaórákból vagy a nyersanyag—felhasználásból számítva). A könyv kétségeket támaszt az így számított indexnek mint nettó termelési indexnek he- lyességével szemben, és az adott célra a kettős deflációjú Geary-formulát ajánlja.
A 15. fejezet tulajdonképpen szintén ága—
zati statisztikai jellegű. A szorosan vett szol- gáltatások (lakás. hitel. biztosítás, egészség- ügyi. háztartási stb. szolgáltatások) mellett ez a fejezet tárgyalja egy—egy külön pont- ban a belkereskedelem és a közlekedés sta- tisztikáját is.
A negyedik rész (Ellátási és felhasználási statisztika) fejezetei a következők: 16. Kül- kereskedelem. 17. A termelő felhasználás.
18. A beruházások. 19. A fogyasztás. 20.
Végső nominál- és reálfogyasztás: az árak problémája.
1157
A 17. fejezet alkalmat ad a szerzőnek az ágazati kapcsolatok mérlegének (ÁKM) be- vezetésére. Bár a második kötetre vonatko- zóan önálló ÁKM fejezetet igér, meglehető—
sen részleteSen foglalkozik az ÁKM jelen- tőségével, felépítésével. főként pedig a belső négyzet problémáival. Az ezután következő fejezetekben mindig rámutat a tárgyalt témának az ÁKM—ben el- foglalt helyére. Az ÁKM jelentőségét meg- lehetősen füszeres — egyébként a könyv hangvétel—étől nem idegen — szarkazmussal (: 60—as évek közepéről származó hirlapszö- vegekkel illusztrálja, melyek a szövetségi kormány rendelkezéseit ismertetik arról, hogy ,,súlyos gazdaságpolitikai okokból" megtiltja a Német Szövetségi Köztársaság ÁKM-jének az Európai Gazdasági Közösség számára való átadását. Az idézett lapok egyikének' kommentárja szerint ,,... a szövetségi kor- mány attól tart. hogy az ÁKM-eszköztár...
nem kivánatos szektor-programozásra is fel—
használható." (412. old.)
A fejezet igen részletes leírást ad az a- nyagmérlegekről, valamint az állóeszköz ér- tékcsökkenésének prablematikájárál.
A fogyasztásról szóló (19.) fejezet mind a magán—. mind pedig az állami fogyasztás kérdéseit tárgyalja. A lakosság fogyasztá- sának megállapításával kapcsolatban két koncepciót mutat be: a) a piaci koncepció szerint a magánfogyasztás egyenlő a válla- latoknak a háztartások részére történő ela—
dásaival: b) a felhasználási koncepció kö—
Eszerint a fogyasztás mindazokat a javakat és szolgáltatásokat magában foglalja. ame- lyek a háztartásban, a háztartás céljaira, szükségletek kielégítésére felhasználásra ke- rülnek (tehát természetbeni bérek, önfe- gyasztás, ajándékozás és csere nettó egyen- lege, intézmények és az állam által nyújtott szolgáltatások is). A Német Szövetségi Köz- társaság statisztikai körülményei között mindezeknek a számbavétele megoldhatat—
lanul nehéz—feladat. Ezért egy harmadik.
kompromisszumos jellegű megoldást alkal- maznak. amely a magánfogyasztásban a háztartások vásárlásait, a természetbeni bé—
reket. a saját lakások imputált lakbérét és az önfogyasztást veszi figyelembe. a többi
elemet nem.
Számunkra érdekes az önfogyasztás fo- galmának elhatárolása. ide tartozik a saját üzem termékének a háztartában való fel- használása (példák: saját földjén dolgozó gazda, pék. cukrásztulajdonos), de nem az önfogyasztás alatt, hanem külön sorolja fel a saját kertből származó termékeket. a há- zilag való ruhakészítést. sőt fodrászati ,,szol- gáltatást". Viszont a fogyasztás másodiknak említett, szélesebb fogalmába (: könyv eze- ket is besorolja.
1158 STATISZTIKAI lRO DALMI FIGYELÓ
A fogyasztási javak és szolgáltatások rendszerezésének a Német Szövetségi Köz- társaság statisztikájában jelentős hagyomá—
nyai vannak, ennek megfelelően a könyv is részletesen foglalkozik a különböző osztá- lyozási lehetőségekkel: az eredet. a rendel- tetés. a tartóság és az értéknagyság szerinti
tagolással.
Az állami fogyasztással kapcsolatban ér—
dekes megállapítás. hogy annak aránya a Német Szövetségi Köztársaság bruttó társa- dalmi termékéből 1950—1968 között változat-
lan áron csökken (15,4—13,20/o). folyó áron
növekszik (14.3—15,7 %). Az állami fogyasz- tás árai ugyanis gyorsan növekedtek. 1950 és 1967 között megkétszereződtek. Az árnö- ' vekedés gyorsabb, mint akár a magánfo—
gyasztásban, akár a beruházásban vagy a ' külkereskedelemben.
A kötet függeléke többek közt tartalmazza a Német Szövetségi Köztársaság hivatalos statisztikája szervezeti felépítésének ismer- tetését, ágazati osztályozási rendszerét, va- lamint foglalkozási jegyzékét.
Wagenführ professzor könyve mindenek—
előtt mint kézikönyv hasznos. mert minden
témával a legrészletesebb feldolgozásban foglalkozik. Ennek a részletekbe menő tár—
gyalásnak a bemutatására jelen rövid is- mertetés egyáltalán nem alkalmas. Méretei—
ben is impozáns tömegű mondanivalóját ol—
vasmányos, helyenként fordulatos, szellemes formában adja elő, bőséges kritikai meg- jegyzései pedig bizonyára ösztönzőleg fog—
nak hatni országa statisztikai szolgálatára.
(ism.: Szilágyi György)
lFISHER. W. H.-—CHlLTON. C. H.:
VÁLTOZÓ EX ANTE lNPUT—OUTPUT ARAMLAS ÉS TÖKEKOEFFlClENSEK
(Developing ex-ante input—output flow and ca- pital coefficients.) Fifth International Conference on input—output techniaues. Palais des Nations. Gene—
va. 1971. jan. 11—15. 20. p. (Kézirat)
A szerzők, az ohiói Battelle lntézet munka- társai, technológiai változások előrejelzése útján készítették az Egyesült Államok 1975.
évi ,,terv" mérlegét. Az összeállítás sarkala—
tos elve a vállalati és üzleti világ szakértői—
vel való alapos konzultáció és a statisztikai, hagyományos (ex post) modellkészitéssel szemben eljárásukat ex ante közelitésnek nevezik. Főbb jellemzői a következők:
-—a sokktáblamérleget nem mint abszolút érték- ben vett termékáramla'sokat, hanem mint koefficiens
mátrixot állítják elő;
— szemben a hagyományos módszerrel, csupán a ráfordítási (input) iránnyal törődnek; elkerülve az ex post vizsgálat azon időrabló fázisát. amikor is kompromisszumot kell találni a ráfordítási kés a ki- bocsátási irányból összeálló — és elemenként (!
legritkábban egyező — sakktáblamérlegek között;
-az összklbocsátás abszolút értékét a koeffici- ensekkel azonos módon meghatározandó végső fel- használás és az előrebecsült Leontief inverz szor- zataként állítják elő;
— a koefficienseket és a dollárban kifejezett vég—
ső felhasználási és hozzáadott értékeket műszaki és gazdasági szakemberek becslései alapján határozzák
meg az ún. interjú-módszer segítségével.
A Battelle intézet az Egyesült Államok gazdaságára első izben 1966—1967—ben ké—
szített egy 82 szektoros ÁKM mérleget (elő- rebecslést). Alapad—atai a következő infor- mációk alapján álltak össze:
a) az Egyesült Államok 1947. évi 70 szektora: mo- dellje. melyet az ún. Harvard Program keretében az 1958-as mérleggel összehasonlithatóvá tettek, il- letve melyet tovább bontottak 82 szektorra:
d 'b) az Egyesült Államok 1958. évi 82 szektoros mo-
e lie; ,
c) a Harvard Program keretében 1970-re készült előrebecslések. melyek bizonyos kiemelt koefficien-t ' sekre vonatkoztak:
d) azaz 1975. évi koefficiens tábla, melyet az 1947-es és 1958—es adatok (valamint részben az 1970.
évi adatok) alapján matematikai extrapolácíóval ké- szítettek az intézet munkatársai (82 szektoros).
Az 1966—1967—es és az 1969—1970—es ,.in—
terju—procedurák" során a szakértők egy ré—
sze kifogásolta az 1958-as (ex post) modell bizonyos koefficienseit. ellentmondónak vél- ve azokat a realitásokkal. Mint kiderült, az észrevételek nagy része helytálló volt, s az aberrációkat az 1958—as modell statisztikai (csoportosítási stb.) konvenciói okozták. Eze- ken a helyeken a Battelle munkatársai utó- lag végrehajtották a szükséges korrekciókat.
Szemben az előrejelzési módszerek nagy részével. az input-output koefficiensek előre—
becslése egy komplex ágazat, nem pedig egy-egy termék vagy termékcsoport techno—
lógiáját keresi valamely jövőbeli időpontra.
Emiatt nincs meg az elvi lehetősége a kü- lönféle információk vala—mely központ és a megfelelő számú szakértő közötti oda—vissza mozgatásának (mint ahogy ez megtehető például a Delphi-módszer esetében). Emiatt a vizsgálat céljaira alkalmazott eljárás főbb specifikumai a következők voltak:
a) Szektoronként csak egy vagy két szakértőt al—
kalmaztak.
b) Minden szakértőnek bemutatták az adott ága- zatra vonatkozó korábbi input—koefficienseket (eset- leg több évre is) és az 1975-ös matematikai úton nyert előrebecsléseket.
c) Kölcsönös összhangot biztositottak a szakértők korábbi ítéletei. a rendelkezésre álló bázisadatok. a matematikai extrapoláció eredményei, az esetleg felkért másik szakértő véleménye és végül magának az interjúkészitőnek értékítélete között.
el) A módszer minimálisra csökkenti az ún. nyi—
tott kérdések körét azáltal, hogy egy-egy szektor input struktúrájának valamennyi elemére vonatkozá—
lag (a zéró-koefficiensekre, azok esetleges változá- sára is) szakértői véleményt kérnek.
e) Az interjúkészitő ,.monitorként" dolgozik, nem hagyja a szakértőt ,,elkalandozni", precíz és tárgy- szerű, azaz mindent megtesz. hogy (: szakértőből a lehető legtöbb információt .,kiszedje".
