Csoportosítási rendszerek a gazdaság- és a társadalomstatisztika kapcsolatában

(1)

CSOPORTOSlTÁSl RENDSZEREK A GAZDASÁG- ÉS A TÁRSADALOMSTATISZTIKA KAPCSOLATÁB'AW '

DR. MÓD ALADÁRNÉ

A statisztikával szemben ma egyik elsőrendű követelmény a gazdaság- és tár—

sadalomstatisztika közti kapcsolat szorosabbá tétele. Mielőtt erre konkrétan rátér—

nék, kiemelendőnek tartom. hogyszélesebb összefüggések feltárásának lehetővé tétele nemcsak magán a statisztika különböző területein belül, hanem a különböző tudományágak között is szükséges. Közismert, hogy a tudomány óriási mértékű sza- kosodásának korában élünk, ami azzal a veszéllyel fenyeget. hogy mind kisebb rész- letekről egyre többet tudunk, ugyanakkor szinte lehetetlenné válik a részletek egy- ségét áttekinteni. Ezért magasabb szinten érezhetően újraéled a reneszánsz korá—

nak eszménye. a ,,tudományok egyetemessége", ami magától értetődően nem egy- szerűen a számtalan tudományos részeredmény egyszerű összegezését, hanem azok

magasabb rendű szintézisét jelenti.

Az erre való törekvés jelentkezik hazánkban is, hiszen a tudományos kutatás közép- és hosszú távú terveiben sok olyan van — és ezek nem egyikében részt vesz a Központi Statisztikai Hivatal is —, amelyek .,integrált", ,,koordinált", ,,közös" ku- tatásokat követelnek meg annál is inkább. mert az egyes tudományágak művelése legnagyobbrészt elkülönült intézményrendszerekben folyik. Megítélésem szerint azon-

ban a ..közös" kutatás csak bizonyos keretek közt valósítható meg, például közös

lehet a megismerésre kitűzött tárgy és annak fő területei, fő szempontjai. Ugyan—

akkor — mivel minden tudományterületnek megvan a sajátos diszciplinája és annak megfelelő közelítési módjai és eszközei —- az első eredmény csak az lehet. hogy ugyanarra vonatkozólag sok oldalról, sokfélét megtudjunk.

A közös kutatások tulajdonképpeni végső eredménye csak ez után érhető el a részkutatások eredményeinek elemző értékelő összefoglalásával. Ennek megvan- nak a maga előfeltételei. amit a statisztikán belüli helyzettől eltérően nem nevez- nék ,,kopcsolatrendszernek" —— ez túlságosan közvetlen összefüggés képzetét kelt- hetné —. de az eredmények kölcsönös fölhasználhatósága. ha valamivel kötetle—

nebbül is a különböző tudományterületek közti közlekedés biztosítását mindenkép—

pen megköveteli. Az előfeltétel, amelyről szólni kívánok, mind a statisztika két fő

területe közti kapcsolatrendszer fejlesztéséhez, mind a különböző tudományágak

közti ,.átjáráshoz" ugyanaz, nevezetesen olyan csoportosítási rendszer — pontosab- ban csoportosítási rendszerek -— kialakítása, amelyek a statisztika két fő területe és a különböző tudományágak által is egységesen használhatók. A statisztikai adatok

' A Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai Bizottságának és Demográfiai Bizottságának Budapes- ten. 1981. március 18-án tartott együttes vitaülésén elhangzott korreferátum.

(2)

különböző területen működő felhasználóinakugyanis leggyakoribb nehézsége ab- ban áll — és a különböző eredmények magasabb szintézisbe foglalásának is ez képezi egyik legnagyobb nehézségét —, hogy a rendelkezésre álló elemi adatok vagy nem adatszerű, de tömeges jelenségeket tükröző megállapítások csoportosítása nem egységes; az eltérések vagy véletlenszerűek (nem is történt kísérlet másutt haszná- latos csoportosítások alkalmazására), vagy egyhelyütt jelentkező igényeket nem elé- gítenek ki a máshelyütt kialakított csoportosítások.

Valamely egységes használatra elfogadott csoportosítási rendszer kialakulása rendkívül nagy munkát és hosszú időt vesz igénybe, hiszen csak széles tudományági.

illetve intézményközi együttműködéssel valósítható meg. Az eredmény pedig nemcsak gyakorlati okokból nehéz, hanem azért is, mert ellentmondásos követelménynek kell megfelelnie: egyfelől szintézis nyújtására alkalmas általános igényeket, másfe- lől különböző területek sajátosságainak megfelelő speciális igényeket kell kielégi- tenie, ami részben minőségi, részben mennyiségi különbséget jelent. Nyilvánvaló, hogy az első célra viszonylag összefoglaló nagyobb csoportokra, a másodikra pedig mélyebb részletességű, azaz több elemszámú kisebb csoportokra van szükség.

Ezt az ellentmondást az oldhatja föl, ha (: csoportosítás egyes fölé— és alárendelt részei legyezőszerűen kapcsolódnak egymáshoz, úgy, hogy a legátfogóbb csoportok

bomlanak további részletességű szintekre.

Egységes használatra értelemszerűen az általános igényeket kielégítő össze—

foglalóbb szintek kínálkoznak, amelyeknek további részletezése már a különböző igények és lehetőségek szerint külön—külön képezhető ki, de nélkülözhetetlen köve- telmény. hogy ezek egyes tételei egyértelműen az egységes rendszer valamelyik ma—

gasabb fokozatára legyenek összevonhatók. Analógiát jelent ez a Központi Statisz- tikai Hivatal által sokoldalú együttműködéssel kialakított állami statisztika egységes rendszerével, amely mindenki számára kötelező, de amelyet ugyanakkor a különböző igényeknek megfelelően tovább lehet részletezni. A szóban forgó követelmény ké- zenfekvőnek látszik, megvalósulásától mégis messze vagyunk. Inkább előfordul, hogy különböző helyeken nagyjából hasonló, de kismértékben mégis eltérő, egymást rész- ben némileg keresztező tartalmú csoportosításokkal találkozunk. ami rendkívül ne- hezíti az eredmények akárcsak két terület közti kölcsönös fölhasználhatóságát is. de még inkább a viszonylag sokféle és nagyon sok rendelkezésre álló részkutatás ered- ményeinek szintetizáló fölhasználását.

.

A Központi Statisztikai Hivatal ezen az úton már jelentős eredményeket ért el.

A bevezető referátum érintette a munkaügyi statisztika egységes rendszerét, amelyet sok éves munkával sikerült a fenti követelmények teljesítésére alkalmas módon kialakítani, és amely — amint arra utalás is történt — nagyon lényeges és széles gazdasági és társadalmi összefüggések statisztikai megvilágítását teszi lehetővé.

Mivel magának a gazdaság— és társadalomstatisztika közti kapcsolat fejleszté- sének is az a célja, hogy segítségével többet lehessen megtudni a társadalmat al—

kotó emberekről, a népesség különböző szempontú csoportosítása a legfontosabb.

Annak előrebocsátásával, hogy nincs olyan csoportosítási rendszer. amely a körül—

mények és ezzel a megoldásra váró kérdések rangsorának változása ellenére egyszer és mindenkorra alkalmas legyen, a továbbiakban a népesség csoportosításai közül elsősorban azzal kívánok valamivel részletesebben foglalkozni. amely—

nek szerintem a sok lehetséges közt kitüntetett szerepe van. Ez pedig a népesség osztály és réteg szerinti csoportosítása, mert ez nyújt alapot a társadalom szerkeze- tének vizsgálatára. Márpedig ennek alapján kell sokoldalú közelítéssel megállapí-

(3)

632 A DR. MÓD ALADÁRNÉ

tani a népesség egyes csoportjainak életkörülményeit. helyzetét és a társadalmi fej—-

lődésben betöltött szerepét.

A Központi Statisztikai Hivatalban nagyon régen elkezdődött az erre irányuló

munka. Közel 20 éve annak, hogy megtörtént az első kisérlet, amit annak idején

nemcsak sok vita, hanem támadás is kísért. Annál örvendetesebb, hogy annak alap-

gondolatával nem ellentétben mostanra kialakult egy olyan csoportosítási rendszer,

. amelyet nemcsak a Központi Statisztikai Hivatal különböző területein folyó munká-

ban, hanem szociológiai vizsgálatokban is egységesen szándékoznak használni;

föltehetőleg erre is utal a bevezető referátum azon megjegyzése, hogy az elmúlt időben szorosabbá vált a kölcsönös kapcsolat a Központi Statisztikai Hivatal és a Társadalomtudományi lntézet. valamint a Szociológiai Kutató lntézet közt. Elindulást jelent ez azon az úton. amely nemcsak a statisztika különböző területein, hanem a

különböző tudományágak terén elért részeredményeknek az eddiginél szélesebb, mé-

lyebb összefoglaló. elemző értékeléséhez vezet.

Nagy előnye az újonnan kialakított osztály. illetve réteg szerinti csoportosítás- nak. hogy — azért, mert maga is legyezőszerűen kinyitható és különböző fokozatokra összecsukható — összekapcsolható az előbb említett munkaügyi csoportosítási rend- szerrel. igy a különböző szükségleteknek megfelelően lehetőség van átfogó kép nyújtására csakúgy. mint egészen kis részlet fókuszba állítására. mert a legátfogóbb osztály-. illetve rétegkategóriáktól kezdve a foglalkozási főcsoportokon és csoportokon keresztül el lehet jutni egészen az egyéni foglalkozásokig, sőt azokon túlme—

nően munkaköri, képzettségi. beosztási és munkakörülményi fokozatokig.

Bármilyen jelentős is azonban ez az eredmény, nyilvánvalóan tovább kell ha—

ladni. Magam ennek útját két irányban látom. A továbbiakban egyrészt az lenne kívánatos, hogy a szociológián kívül más számításba jövő tudományágak is a meg—

felelő szinteken ezt a csoportositást használják, hiszen a tudományos kutatások kö—

zül csak maga az is. amelynek koordinálásáért a Központi Statisztikai Hivatal fele—

lős, megmutatja, hogy a társadalomtudományok milyen sok ágának az együttmű—

ködésére van szükség. Ez nyilvánvalóan további egyeztetést. nem kevés munkát jelent, de talán nem túlzott optimizmus azt remélni. hogy az ezután elvégzendő fel—

adat könnyebb lesz, mint ami már megoldásra került, minthogy az alapok le vannak rakva.

A másik irány. amelyben előrelépést tartok szükségesnek, ennél talán több erőfeszítést kíván, mert megítélésem szerint indokolt magának az eddig egysége- sen elfogadott csoportosítási rendszernek a továbbfejlesztése is.

A szóban forgó osztály-, illetve rétegcsoportosítás ugyanis az aktív keresőkre vonatkozik, erre utal a munkaügyi statisztikával, a foglalkozásokkal való összekap- csolhatósága is. Ugyanakkor az aktív keresők csak valamivel kevesebb mint a felét teszik ki az össznépességnek. és a számszerűségnél még inkább indokolja a tovább- fejlesztést az, hogy az aktív keresők a társadalom eleven életében természetesen

nem elkülönülten, hanem a népesség másik felével — az inaktív keresőkkel és az

eltartottakkal együtt — a legkülönbözőbb összetételű közösségekben: családokban.

háztartásokban élnek. Ezért nyílván tökéletesen megfelel a két rendszer összekap-

csolása, ha például a munka—munkakörülmények—teljesitmények—keresetek láncot kívánjuk vizsgálni, de már nem elégséges. ha az életkörülmények egy sor más tényezőjéről kívánunk képet alkotni. Egyrészt mert az együttélő családok. háztartá- sok kereső és eltartott tagjai kisebb-nagyobb mértékben hatnak egymásra, ezért is sok szempontból mint egységeket kell vizsgálni őket, másrészt mint a társadalom alapegységei, szükségleteik, igényeik együtt jelentkeznek, és nem utolsó sorban az—

ért is, mert nem egy szempontból a népességnek éppen a nem aktív része kell. hogy

(4)

a vizsgálat fókuszába kerüljön. Ezért az együttélő közösségek, háztartások. csalá—

dok tekintetében külön is az aktív keresők csoportosításával összekapcsolható egy—

séges csoportosításban lenne szükséges megállapodni.í

Miért van szükség ilyen megállapodásra? Egyrészt, mert e tekintetben maga a statisztikai gyakorlat sem egészen egységes. másrészt mert föl kell tételezni, hogy ép- pen a valóságos viszonyok föltárására törekedve a többi tudományterületnek is szüksége van ilyen csoportosításra. Ez nem könnyű, és részben új további közös munkát kíván, mert a háztartások—családok csoportosítása nem lehet egyszerű tü—

körképe az aktív keresőkének.

A főcsoportok (munkásosztály, szövetkezeti parasztság, értelmiség. egyéb szel—

lemi, kisárutermeIő—kiskereskedő) ugyan azonosak lehetnek. mégis ezek kiegészí-

tése két továbbival indokolt. Egyrészt nyilvánvalóan kell egy .,inaktív kereső" főcso- port. továbbá — mert a családok—háztartások részben különböző osztályba, illetve rétegbe tartozó aktív keresőket foglalnak magukba — szükséges egy heterogén tar- talmú főcsoport is. Ami azonban a főcsoportokon belüli helyzetet illeti, itt már no—

gyobb különbség indokolt az egyes aktív keresők és a családok—háztartások cso-

portosítása közt. A különbség részben mennyiségi; az aktív keresőké 24 alcsoportot tartalmaz. és ez nyilvánvalóan túl sok ahhoz. hogy jól használható legyen a csaló—

dok számára. A mennyiség azonban rögtön minőségi kérdéseket is fölvet: ha kevesebb elemszám célszerű. akkor (az összekapcsolásra is gondolva) melyik tétel szük- séges önállóan a családok csoportosítása esetén is, és melyek azok, amelyek ösz- szevonásával úgy lehetne az optimálisnak ítélt méretet elérni. hogy a kopott kép még elég informatív legyen az előrelátható követelmények szempontjából.

lde tartozhat az is. hogy a Központi Statisztikai Hivatal például a jövedelem-

statisztikában a háztartásokra vonatkozólag az osztály. illetve réteg szerinti csopor-

tosítás mellett alkalmaz foglalkozási viszony, beosztás, a keresők munkajellege, a népszámlálás pedig társadalmi—foglalkozási csoportosításokat is. Jóllehet ezek né- mileg más metszeteket jelentenek, kétségtelenül valamiféle ,,rokonságban" is van—

nak egymással. Meggondolandó. hogy ezek mindegyikére a jelenlegi formában szükség van-e. vagy — összhangban az újonnan kialakítandó csoportosítással — lehet—e és hogyan lehet nagyobb egységet és ugyanakkor az összekapcsolhatóságot biztosítani.

Külön feladatot jelent az ún. heterogén. azaz különböző csoportokba tartozó keresőket együtt felölelő háztartások esetében egységes csoportosításban megálla—

podni. Ahogyan ugyanis a homogén háztartások csoportosítása nem lehet egysze- rű másolata az aktív keresőkének. ugyanúgy nem lehet a heterogén háztartásoké a homogénekének. Ezek tekintetében értelemszerűen még kevesebb csoport képzése indokolt. de ki kellene emelni. hogy a kombinációk nagy száma mellett ezek melyek legyenek. A jelenlegi statisztikai gyakorlatban a vegyes háztartásokról talán a kel- leténél összevontabb képet lehet csak kapni, amennyiben a legrészletesebb jöve- delemstatisztikában az ún. ,.kettős jövedelműek" összesen négyféle kombinációján belül a fizikai keresők — lényegében a munkások — csak két csoportban: nem me—

zőgazdaságiakra és mezőgazdaságiakra bontva szerepelnek, a népszámlálásban pedig még ennél is összevontabb, éppenséggel csak egyetlen csoportban ,,mun- kásként" jelennek meg mind a ,,tiszta", mind a ,.vegyes" háztartások esetében. Ez

1 A Központi Statisztikai Hivatalban több területen használatos :: családok—háztartások különböző cso- portositása: közös jellemzőjük, hogy mindegyik a háztartősfő alapján történik. Az ENSZ Statisztikai Bizottsa- góbun a Nemzetgazdasági Mérlegrendszer (SNA) továbbfejlesztése kapcsán fölmerült: celszerubb ,lenne a csoportosítást a legnagyobb jövedelemmel rendelkező családtag alapján végezni. Magam ezt egyreszt nem tekintem jelentős változásnak. mert a két szempont legtöbb esetben egybeesik. másrészt nem is egyértelműen előrevivőnek, hiszen nem csak a jövedelem az a tényező. amely leginkább meghatározza valamely háztartás sok irányból érdeklődésre számottartó helyzetét. magatartását.

(5)

634 DR. MÓD ALADÁRNÉ

nyilvánvalóan nem elég, ha meggondoljuk, hogy a .,munkás" fogalom mögött milyen mélyreható különbségek vannak;

Mai társadalmunk egyik jellemzője a heterogenitós, a sokféleség egyidejű egy- másmellettisége, ugyanakkor — mert könnyebb ,,tiszta" fogalmakkal dolgozni — sok esetben leegyszerűsítő kép áll csak rendelkezésre. A jobb megismerés első fel—

tétele, hogy részletesebb képet kapjunk maguknak a családoknak—háztartásoknak rendkívül sokféle összetételéről, amire valószínűleg jó lehetőséget nyújt a népszám- lálás felvételi anyaga. Ennek alapján lehetne kiválasztani egyrészt az előfordulás gyakorisága, másrészt az egyes csoportokhoz tartozók fontosságának megítélése alapján azokat a tételeket, amelyek a családok—háztartások ilyen főcsoportjának

alcsoportjaít képezhetnék.

Itt jegyzem meg, hogy ha mind a keresők, mind a családok—háztartások tekin- tetében kétségtelenül az osztály, illetve réteg szerinti csoportosítás az elsőrendű je- lentőségű is, ez csak a tengely, amellyel összekapcsolva kell a népesség legkülön- bözőbb viszonyait vizsgálni. Ebből pedig az következik, hogy a csoportosítások egy—

ségesitése nem szorítkozhat az általam kiemelt ,,legfontosabbra". Mind a statisz—

tikán belül, mind a különböző tudományterületek közt a—legkülönbözőbb csoporto- sítások. csoportosítási rendszerek egységesítése sok munkát és viszonylag nem is kevés időt igénylő feladat, de mindezzel együtt is ,,éríntőtávolságban" látszik.

*

Ugyanakkor úgy vélem. van a csoportosításoknak egy másik problémaköre, amely csak viszonylag hosszabb időszak alatt oldható meg. Ez pedig a bevezető re- ferátum azon megállapításához kapcsolódik, amely szerint nagyobb szerepet kell juttatni a minőségi mutatószámoknak. A ,,minőség" az élet sokoldalúságának. ösz—

szetettségének megfelelően maga is rendkívül összetett. nemegyszer ellentmondá- sok egységét jelentő komplexitásban jelentkezik. Emellett sokszor nehezen számsze—

rűsíthető. ezért megítélésem szerint a minőség jellemzésére sajátos mutatószámok és ezzel együtt azok sajátos csoportosítása szükséges. Ezzel kapcsolatban csak né-

hány vázlatos gondolatot vetek föl. .

A szocializmus építésének egyik perspektivikus célja a társadalmi egyenlőség irányába való fejlődés. Már az eddigi nem teljesen egységesen alkalmazott cso- portosítások is annyit egyértelművé tettek, hogy társadalmunkban jelentősen csök- kentek az egyes osztályokhoz és rétegekhez tartozók közti különbségek. Az osztó- lyok és rétegek közti határok már ma sem élesek, sőt egyik—másik esetben éppen- séggel elmosódnak. Ugyanakkor az is kitűnt, hogy ez a közeledés távolról sem minden szempontból egyenletes, minthogy a dolog természetéből következően nem is lehet egyenletes. Közismerten leginkább előrehaladt —— esetenként nem is egészen indokolt módon — a jövedelmi különbségek csökkenése, és sokkal kevésbé történt ez meg például a kultúra területén. nem is szólva az életkörülmények. életmód egyéb elemeiről. Ez is aláhúzza, hogy a .,közeledés" jobban körülírt tartalmának jobb

megismerése egyike nagy feladatainknak.

Anélkül, hogy ez a közeledés minden számba jövő fontos elemének igényével lépne föl, három olyan területet emelek ki, amelyeket mint okot vagy mint okozatot a közeledés jellemzése céljára különösen lényegesnek tartok. Ezek a munka leg- főbb jellemzői, a kultúrával való élés és a lakóhely jellege. Az a gondolat, hogy a minőség, a komplexitás jegyében újfajta mutatószámokra van szükség. a lakóhely jellege esetében számomra például azt jelenti, hogy azt nem minősítik eléggé az igazgatási határok szerinti különbségek, de még a falu és a város közti különbség- tétel vagy akár a lakóhely nagysága sem. Közelebb vinne a célhoz több tényező

(6)

együttese, amelyek még ezután külön kimunkálásra várnak. Csak példaszerűen em- lítem meg, hogy az előbbiek mellett szerintem erősen idetartozna a lakosság szóma mellett foglalkozás szerinti összetételük. a közművesítettség foka, valamint a lakos—

ság sokirányú szükségleteinek kielégítésére szolgáló intézményekkel való ellátott- ság. Ehhez hasonlóan a kultúrszínvonal jellemzésére sem elegendők egyenként például az olvasásra, a tömegkommunikációs szolgáltatások igénybevételére vagy a kultúrcikkek birtoklására vonatkozó adatok. Utoljára hagyva, de távolról sem utolsóként a munka jellemzésére sem elég magának a munkának a jellege, hanem azt lehetőség szerint kívánatos lenne kiegészíteni az ahhoz szükséges testi és szellemi igénybevételre. a munka körülményeire, környezetére, :: munkahelyi lég—

körre és a munkával való elégedettségre vonatkozó jelzésekkel is.

Nyilvánvaló, hogy ilyenfajta igények kielégítésére nemcsak egyszerűen új mu- tatószámokra, hanem új fajta mutatókra van szükség, amelyek esetleg az ún. tár—

sadalmi jelzőszámokból kiindulva építhetők föl. Minthogy az ilyen mutatók nagyon különböző természetű tényezőket tartalmaznának, kézenfekvő azok valamiféle pont—

számrendszerrel való megalkotása. Természetesen ezek eredménye alapvetően különbözne a ,,kemény" adatok segítségével nyerhetőkétől, mert nagyon is jól is—

mert minden pontszámrendszer közös gyöngéje, nevezetesen az. hogy elkerülhetet—

lenül tartalmaz szubjektív elemeket. Ugyanakkor vitathatatlan előnyük, hogy ,,pu—

hább" voltuk mellett —— amiről természetesen az értékelés során nem szabad meg- feledkezni, és a felhasználóknak azt is jól kell tudniok, hogy milyen tényező mi—

lyen súllyal szerepel bennük — legalábbis nagy vonásokban összefoglalóbb képet adnak olyan összefüggésekről, amelyek éppen együttvéve értékelhetők csak igazán.

Az ilyenfajta sajátos mutatószámok csoportosítása is sajátos kell legyen, mert a csoportok is csak lazább. viszonylag nagyobb különbségek ábrázolására lehetnek alkalmasak. A statisztika nagyon is precíz, konkrét eszköztára számára mindez bizo- nyára eléggé idegen, de a szélesebb együttműködés érdekében talán hasznos lenne, ha ebbe az irányba is megindulna a kísérletezés vagy legalábbis a gondolkodás.

Egyébként mind a ..kemény" mind a ,,puha" mutatók tekintetében kiemelésre érdemes, hogy az egyes osztályokhoz—rétegekhez tartozók átlagos jellemzői mögött

—— amelyek sok tekintetben nagyon is egyértelműek — kisebb-nagyobb szóródás min- denkor van. A társadalmat azonban nem ,.átlagos". hanem eleven, nagyon sok tekintetben különböző emberek alkotják, amivel a társadalompolitika irányítóinak a lehetőségekhez képest számolniok kell. Fokozottan áll ez a ,.közeledés" témakörére, aminek előbbreviteléhez nemcsak annak ismerete fontos, hogy egy-egy réteg hogyan oszlik meg az életet alkotó különböző körülmények szerint, hanem az is nagyon lényeges — és ilyen képet ritkábban látunk —, hogy fordítva: az életkörülmények egy—egy fontos tényezője milyen és mekkora különböző rétegekre jellemző.

Mindez együttvéve föltevésem szerint azt mutatná. hogy míg a lakosság egyes osztályai—rétegei bizonyos —— bár nagyon fontos — összefüggésekben többé-kevésbé homogének (tapasztalat szerint így van ez az iskolai végzettség, a munkajelleg és nagyjából a jövedelem tekintetében), addig éppen a közeledés szempontjából to- vábbi nagyon lényeges elemek az ilyen többé-kevésbé homogén csoportokon belül is rendkívül különböző előfordulásúak. (Utalni lehet a tudatra, a közéleti tevékeny- ségre stb.) Ez pedig arra figyelmeztet, hogy míg egyik oldalon a ,,minőség" köze- lítése érdekében laza, nagy csoportok képzése indokolt. addig továbbra is nélkü—

lözhetetlen az életmód rendkívül sokféle objektív és szubjektív elemeinek külön-kü- lön történő részletes vizsgálata, ami nyilvánvalóan külön mutatószámoknak és azok csoportosításának kialakítását követeli. Az azután külön művészet. hogy miként vet- hetők össze egy—egy terület részletező eredményei az összefoglaló eredményekkel.

(7)

636 DR. Noone; CSOPORTOSITAS! RENDSZEREK

Megítélésem szerint ez már sokkal kevésbé közvetlen adatszerű összekapcsolóssal.

mint inkább verbális értékeléssel történhet. Átmeneti társadalmunkban csak nagyon hosszú folyamatban válhatnak a különböző rétegek a legtöbb fontos szem- pontból homogénné. Úgy hiszem azonban ma még túl keveset tudunk a termé- szetesen létező heterogenitós különböző mennyiségi és minőségi jegyeiről. pedig igazában csak ezek jó ismerete alapján lehet reálisan kitűzni a társadalmi fejlődés segítéséhez szükséges teendőket.

Amit az eddigiekben a különböző fajtájú és jellegű csoportositósakról fölvetet-

tem, természetesen nem konkrét javaslatok. sokkal inkább gondolatokat. általános

elveket kivántam vitóra fölkinólni. Annál inkább így értelmezendő ez, mert hisz a vitaindító referótum is a jövőbeli út kialakitásáról szólt, ami pedig csak a gondo-

latok cseréjében alakulhat kielégítően.

PE3l-OME

Bo Baenemm conoxnaga, npeAcraaneHHoro Ha cocrosameMcn 18 mama 1981 roAa cosmecmom AHCKYCCHOHHOM sacegaum Ctarucw—iecxoü n Aemorpamwuecnoü McMuccnü

Beurepcnoü AKaAeMMH Hayir, BBTOP ormeuaer, u'ro Kan Ana paspaőomu CHCTeMbl yansxu memny sxouommecxoü " oömecraeunoü cramcrnxoü. Tax " Ann oóecneuenmr namam-a mexmy paanuuusmu HBYHHHMH Ancuunnnnamu, cymectayet HeOÖXOAHMOCTb a comm-mu ra- Koii CHCTeMbl rpynnnposku, Koropan ennabm oöpasoM npuMeHnerca s ynomnnyrux sax:—

Heümnx oőnacmx crawcmku u, cootaercraenuo. p63nH'4Hle Aucuunnuu.

Oőcymgas pa3l1w-leie t'pynanOBKH Haceneuun, aanumaercn ganbueümwm pasam'nem rpynnupoaKH no KnaccaM " cnonM. Bucxaauaaer cooópamerme, ura : omomem—m negy- umx coamecmyro )KM3Hb oőumocreü (namam-lux xosaücra, cmeü) Hymno 6bma 651 Aaro- aopmscs OTHOCVITeano eAHoü rpynnnposnu, KOTOpYIO mono-ro yanablBaTbc rpynnnposkoü aKTHBHbIX CBMOAeSTeanhIX.

OC'raHaanunauCb Ha ponu Kauecraenuux nonasareneü, astop szummaerm npoőnema- Tuxoü xapaKTepMCTHKH cőnnmenun memny xnaccamu u cnonmu. l'lpmsogwr cneAyioume TPM oőnacru, KOTOpre ou cuuraet samusimu c TOHKM sperma cőnumeuns: aamneümue xa- paurepncmnn rpyaa, npnoőmeune x Kynbrype " xapaic-rep mecromurenbcraa. i'loguepxu- BaeT, ura 3.0.er cymecrayer norpeőuocrs : HOBbIX nakasarennx, noropue momHo 06- paSOBBTb ucxoga ua OSD-I.eCTEeHHle HHAHKaTopoa. Ormeuaer, uto uns npnőnumeuun (ma—

uectaan OÖOCHOBBHHHM nanaerca oőpaaoaauue őonee prnuux " ctporo He ysnsaHHux rpynn, Ho Hapmy c amM " BnpeAb npogonmaev ocraaarscn Heoőxogumsm pasnenbnoe, nonpoőnoe nccnenoaaHue OÖBEKTMBHHX u Cyő'beKTHBHE-IX anemel—noa oőpasa )KHBHH.

SUMMARY

The report, given at the joint debate of the Statistical and Demographic Committees of the Hungarian Academy of Sciences, held on 18th March 1981, points to the fact that pre- condition for both the intensification of the relationships of economic and social statistics and ensuring the .,possage" for the various branches of science. a grouping system is needed which can be uniformly used by the main fields of statistics mentioned above and by the various branches of science too.

Discussing the various possibilities of population grouping the author deals with the further improvement of groupings by classes and strata. She holds the opinion that it would be necessary to agree upon a grouping of co-habitant communities (households, families) which could also be combined with the grauping of active earners.

Dealing with the role af gualitative indicators the author deals with the problems of approaching the reapproachment of various classes and strata. She points out three fields that she takes significant as means of the approaching: the main characteristics of labour, resorting cultural amenities and the characteristics of the place of residence. The author emphasizes here the necessity of new indicators which can be elaborated on the basis of social indicators. She points out that while loose. large groups are to be formed in order to approach ,.auality". the detailed and separate analysis of the individual objective and sub—

jective elements of the way of life remains essential even in the future.