Okkal inkább
Oly engedelmesen sorakoznak a kellé-
kek („Az elmúló világ csak puszta jelkép") Nagy színház rendezője a raktárban szuve- rén hatalommal De hát mire mire
mire futja? Akármire a végén semmi vagy majdnem az
Okkal inkább mint céllal akkor ~is Mert jó: előfordul hogy akad egy-
néhány akinek használ de az ember inkább magán könnyít vele
Egyébként mit se oldottam meg mit se nevez- tem meg raktam helyére mit se A kicsi öntudat is alighanem túlmére- tezett pedig a nagydobot is meg-meg- verik és verték néhanap éppen úgy mintha... Ez persze társadalmi beideg- ződés akár a gratuláció házasság-
kötéskor vagy halálesetkor a rész- vétnyilvánítás
Megteszem meg a dolgom de a mindjobban kezemre játszó világ hiába csábít mutatós mutatványokra
Okkal inkább: zavarok é- gő gócok kiűzetés vacogás azonban lehet hogy így is akad egynéhány akinek használ.
P Á L L L A J O S
Köves földek...
Mért tartsunk ünnepet az álmodozáshoz?
Dideregj boldogság, nyár végére járunk s körül semmi jel, hogy hosszú lesz az ősz az akác nem nyílt újra,
s János-nap óta néma az erdő.
Dideregj boldogság, nyár végére járunk, dárdakemény a kaszálatlan gaz
s már indítja vándorló seregeit fölhagyott földjeink ellen!
~Veszekedő apró szántóföldek egymásba akadva, leiknek hallod köztük az üzenetét:
<az iringó zyzegésben
Hány évi küzdelem a lopakodó kökénybokor álján, micsoda névtelen győzők, győzelmek jelvényei a kosaranként összehordott kőrakások?
Pontosan végzik dolguk a percek, most rajta
kajla kákasfű lendül a széllel, ragadály magvaivál.
(A bomlás egyre gyorsuló óra,
mit ér ellene évelő nosztalgiád.)
milyen kicsi a rend, ha kiszáradt ágyék a kötése Dideregj boldogság, nyár végére járunk...
.... Mért tartsunk ünnepet az álmodozáshoz.
Szétszórt jussom
Eladom a holdi részem!
kevés amit érte kérek
mert az út lábamhoz termett tétlenség halálos vétek
míg a parti, pad is áldás ha végignyúlhatok rajta meddig ne lássam az arcod ha anyám vagy Európa Eladom a holdi jussom kőbe fagyott tengerestől úgysem.lobog, leng a lélek ha öregség elől hőköl
s mi az enyém, azt adjátok utat, utat talpam alá
annyi jó erdélyi nyomát holdi jussom kiállaná ...
Hol nagyapám káromkodva állt fegyverrel napok hosszán sok kacagás tartozását
kamatostól megadhatnám, így osztom szorzom a semmit kitelik a napjaimból
— mosolygok, mert nekem már rég tornyok, szelek megüzenték
— mosolygok, hisz csak én tudom könnyelműen szétszórt jussom
•ameddig a szemem ellát hogyha vihar elé húzzák csupa prágai harangszó!
Álmatlanul.
Egyszer rég a falu végén Lovat húzott három asszony, hadak végén, s legyek dongták harmincan is egy araszon.
Ígérhetett magának
— ígér a ló, hogyha verik — repülni fog, s páva költött szívében a zuhanásig.
Álmatlanul nézem végig
— rég a setét tanít látni —
— csillagzok, a szomorúság, üstökösök a bordái.
Késik a nap, szorít az ágy, bogaras a puliszkaliszt, Kígyó lesz az asszony haja, valaki a békességért
hátamból majd szíjat hasít.
P E T R I G Y Ö R G Y
A hagyma szól
Én akkor is csak csupa héj vagyok, ha keresztbe szelsz, kockára metélsz.
Miszlikbe apríts! — akkor is a semmit
vágod, mit nem zárok magamba, mivel mit sem.
zárok magamba. Lévén csupa héj.
Héj héja, sőt a héj héjának héja,
sőt:. .. Csupán hely híján nem folytatom.
Meg nem akarok fennhéjázni. Úgysem lehet rád hatni. Hallom a tojások
roppanását... A tojás éjjelébe behatol a szentségtelen villanyfény. Hát csíra- loccsantó kezed nem remeg
villával szétpüfölni a Magot?
— Némulj, te, szám! A zsír már sziszereg..
Bakó, tedd dolgodat: vess a zsírba.
Jelképzabáló — hadd üvegesedem, ízlés szerint.
Tojás, fiam, ne félj.
kimúlni a korszakból, hol az ember nem érti már a Természet szavát, hol a patak és liget néma már,
s a legtisztátlanabb Négylábú olvadt hájára vettetnek a végső dolgok, a magunkfajták ...
Jobb nékünk -— mintsem ostromolni elzárt füleket — szónk rekesztve egyesülni a rántotta nagy mártíriumában.
