Zverev, A.: A nemzeti jövedelem-számítás elméleti kérdései

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

441

A kibocsátások megfigyelésére is alkal-

mazható a kisegítő módszer: a rendelke-—

zésre álló statisztikai adatok begyűjtése és kiegészítésük kisebb körre vonatkozó

adatfelvétel útján.

Végül szóbajöhet egy olyan módszer is,

amely az eddigieket kiegészíti vagy ellen—

őrzi. Ez mennyiségi adatok begyűjtését jelenti a vizsgált részterületet jól ismerő szakértőktől. A kapott becsléseknek a más módon összeállított adatokat meg kell közelíteniök.

A továbbiakban szerző a textiliparra vonatkozó vizsgálatainak eredményeiről ad áttekintést. Az összeállított részmodell a textilipar ráfordításait a következők szerint részletezi: import, a Német De—

mokratikus Köztársaságból származó szállítások, belföldi nyersanyagok (mű—

rostok nélkül), műrostok, vegyi anyagok, egyéb nem textilipari nyersanyagok fel—

használt értéke, textilipari anyagfelhasz—

nálás, textilipari felhasználás összesen.

Textil kis— és nagykereskedelemből, 'ru- házati iparból, ruházati kereskedelemből,

textilkisiparból és ruházati kisiparból

származó felhasználás értéke, egyéb ága—

zatból felhasznált érték, nettó termelési érték, ebből bérek és jövedelmek, szociá—

lis juttatások, forgalmi adó, egyéb adók, ' bruttó termelési érték, gépvásárlások ére

téke, géptartozékok, jármű vásárlások

értéke, beruházások összesen.

A vizsgált terület elosztását a tábla az alábbi szektorokra bontva sorolja fel:

textilipar, textilkisipar, ruházati ipar, ru—

házati kisipar, textilnagykereskedelem, textilkiskereskedelem, egyéb kiskereskede—

lem, ipar, egyéb nem magánszektor felé történt kiszállítás, magánszektor felé tör—

tént kiszállítás, export (az NDK felé tör- tént kiszállítással együtt), forgalom (bér- munka nélkül), készáru készletváltozás, bruttó termelési érték(bérmunka nélkül).

A közölt néhány résztábla egyikén szerző a textilipar kibocsátásait közli értékben

átvevő ágazatok szerint, a másikon az

egyes iparágak és egyéb nem magánszek—

torba tartozó felhasználók textilipari fel- használásainak értékét részletezi felhasz- náló ágazatok szerint.

Szerzőnek a részmodell alapján megál- lapított egyik végkövetkeztetése például az, hogy a ruházati cikkek keresletének jövedelem—elaszticitása növekvő népgaz- dasági jövedelem mellett általában az

egység alatt van, és az igen fejlett gazda—

ságokban nulla felé közeledik. Külön vizsgálatot igényel az, hogy e tapasztalat vonatkoztatható-e az összes textilfelhász-

nálásra, vagy pedig azt más ágazatok tex—

tilszükséglete ellentétes irányba befo—

8 Statisztikai Szemle

lyásolja. Ilyen vizsgálatokhoz is kiinduló

pontot jelenthet ez a textilipari input—out-

put részmodell és ezen az alapon az egyes textilipari ágak fejlődési lehetősége to—

vább vizsgálható. Jelentős eredménye a

kísérletnek az is, hogy egyes textilipari ágak beruházási és elosztási politikájához

kiinduló adatokat szolgáltat.

(Ism.: Nyitrai Ferencné) Zverev, A.:

A nemzetijövedelem—számítás elméleti kérdései

(Voproszü metodologii iszcsiszlenija narod- nogo dohoda.) —— Voproszü Ekonomiki. 1960.

11. sz. 42—54. 11.

A népgazdaság tervszerű irányításához rendkívül fontos a nemzeti jövedelem helyes kiszámítása mind országos mére-

tekben, mind az egyes köztársaságokra

vonatkozóan. A nemzeti jövedelem—számí—

tás elvét a marxi—lenini közgazdasági el—

mélet határozza meg. Mint ismeretes, Marx az év folyamán termelt összes ter- méket társadalmi (bruttó) terméknek, az

év folyamán létrehozott új értéket pedig

nemzeti vagy bruttó jövedelemnek ne—

vezi.

A marxi elvből kiindulva a nemzeti jövedelmet kétféle módszerrel lehet meg—

határozni. 1. a társadalmi termék értéké—

ből levonjuk a felhasznált holtmunka értékét; vagy 2. összegezzük azokat az el—

sődleges (alap-) jövedelmeket, amelyek beleszámítanak az újonnan létrehozott értékbe. A nemzetijövedelem—számitás

első módszerét termelési, a másodikat

megoszlási módszernek szokás nevezni.

A helyes nemzetijövedelem—számitás egyik legfontosabb feltétele az anyagi ter—

melés és az emberi tevékenység nem anyagjellegű szférájának pontos elhatá—

rolása. A szovjet közgazdasági irodalom—

ban, valamint gyakorlatban a népgazda—

ság következő ágait sorolják az anyagi

termeléshez: ipar, építőipar, mezőgazda—

ság, erdőkitermelés, teherszállítás, a hír—

közlésnek a termelést szolgáló része, a kereskedelemnek és a közétkeztetésnek az a része, amely a társadalmi terméket a fogyasztóhoz juttatja el (szállítás, válo—

gatás, osztályozás, az étel elkészítése a

közétkeztetésben stb.), anyagi-műszaki el—

látás, begyűjtés és az anyagi termelés

egyéb ágai (hulladékgyűjtés, kiadói tevé—

kenység).

A pénzügyi tervezés alapjául az érték—.

ben, pénzben kifejezett társadalmi ter—

mék és nemzeti jövedelem szolgál, hasz—

nálatosak azonban természetes mérték—

egységben kifejezett mutatók is. A társa—

dalmi termék és nemzeti jövedelem érté—

442

kelése folyó-, tehát tényleges áron törté—

nik, ami biztosítja a lakosság anyagi jó- léte színvonalának és növekedési ütemé—

nek a társadalmi szükségletek kielégítése

mértékének helyes megállapítását. Mivel

azonban az egyes termékek ára a külön—

böző időkben különbözőképpen változik,a termelés és a nemzeti jövedelem dinami—

kájának meghatározásához ún. változat—

lan árakat használnak.

A Szovjetunió Tervhivatala és a Köz—

ponti Statisztikai Hivatal a nemzeti jöve- delmet az említett termelési módszerrel

számítja. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti

jövedelmet az anyagi termelési ágak

nettó termelésének összegeként határoz—

zák meg. A nettó termelést pedig a teljes termelés és az előállításával kapcsolatos

anyagjellegű ráfordítások különbsége ad—

ja. Szerző ismerteti, hogyan határozzák

meg az egyes népgazdasági ágak teljes

(bruttó) termelését és ezen keresztül az ott keletkezett nemzeti jövedelem nagy- ságát, továbbá leírja a fenti módszer elő- nyeit a megoszlási módszerrel szemben.

A termelési módszer alkalmazásával

pontosabban meghatározható a nemzeti

jövedelem ágazati struktúrája, az élő— és

holtmunka elemeinek összetétele stb.

mind a népgazdaság egészére, mind az egyes termelő ágazatokra és a szocialista szektorra vonatkozóan. Ezek segítségével elemezni lehet a termelés és termékelosz— ,

tás egész bonyolult folyamatát, valamint a termelő ágazatok közötti kapcsolatokat.

A pénzügyi szervek a tervmunkák so—

rán a megoszlási módszert részesítik

előnyben, ugyanis az állami költségvetés feladata a nemzeti jövedelem elosztása és

újraelosztása. Az alapvető probléma itt az elsődleges jövedelmek helyes meghatá—

rozása. A Szovjetunióban — írja a szerző

—— mind az irodalomban, mind a gyakor—

S'I'ATISZTIKAI IRODALm FIGYELÓ

latban az elsődleges és másodlagos jöve——

delmek konkrét elhatárolása vita tárgyát.

alkotja. A marxista közgazdaságtudo—v V mány pontos elvi útmutatást ad a kérdés eldöntéséhez. Elsődleges jövedelmen azok-—

nak a jövedelmeknek az összességét kell

érteni, melyek az anyagi termelés szférá—

jában jöttek létre. A Szovjetunióban fenn——

álló feltételek között tehát a termelő szférában foglalkoztatott lakosság jöve—

delmét, továbbá az állam, az állami válla—

latok, a kolhozok és szövetkezeti vállala—

tok elsődleges jövedelmeit. A lakosság el—

sődleges jövedelmei közé sorolják: a) az anyagi termelési ágakban kifizetett mun——

kabéreket és munkabér jellegű jövedelw meket (prémium stb.); b) a kolhoztagok;

pénzbeni jövedelmeit és természetbeni.

juttatásait; c) a kolhoztagok, a munkások és alkalmazottak háztáji (kisegítő) gazda- ságból származó jövedelmét; d) a lakos—

ság halászatból és vadon nőtt növények gyűjtéséből származó jövedelmét. Az ál—

lam és az állami vállalatok elsődleges jö-

vedelmei közé tartoznak: a) az állami vál-—

lalatok nyeresége, ezen belül a Szovjet-—

unió állami költségvetése számára eszkö- zölt nyereségbefizetések; b) a forgalmi adó; c) a társadalombiztosítási befizeté- sek; d) az erdőkből származó jövedelem;

e) a hitelek után elszámolt kamatok stb.

A kolhozok és szövetkezetek elsődleges

jövedelmeit alkotják: a kolhozok mező——

gazdasági tevékenységéből származó—

nettó jövedelme, a kolhozok iparvállala—

tainak jövedelmei és egyéb jövedelmek,

továbbá a nyereség, forgalmi adó és a szövetkezetek kölcsönös biztosító pénz-—

tárába eszközölt befizetések.

A cikk végül a köztársaságok nemzeti jövedelmének meghatározásával és elosz—

tásával kapcsolatos kérdésekkel foglalko—

zik. (Ism.: Ujlaki Lászlóné)

IPARSTATISZTIKA. BERUHÁZÁSI STATISZTIKA

Paige, Deborah— Bombach, Gottfried:

Anglia és az Amerikai Egyesült Ál'amok

termelésének és termelékenységének

összehasonlítása

(A comparison of national output and pro—

ductivity of the United Kingdom and the Uni- ted States.) Paris, OEEC, 1959. 245 p.

Az angol és amerikai gazdaság termelé- sének és termelékenységének ez az össze- hasonlítása az OEEC—nek és a Cam—

bridge—i Egyetem Alkalmazott Közgazdaf

ságtani Intézetének közös munkája. A közreadott anyag első része (mintegy fele) az eredmények ismertetését és értékelé—

sét, második része a forrásul szolgáló ada-

tokat és a módszertani megjegyzéseket tartalmazza.

A két ország bruttó nemzeti termelésé—

nek (GNP) összehasonlításáról a kutatók

négyféle eredményt közölnek; értékbení

mutatókon alapuló számításaikat ugyanis nemcsak kétféle árrendszerrel, hanem kétféle módszerrel is végezték.