Az elmebetegség mint tömegjelenség I. rész

llll'lll'lllsdglgiiiülla'cll"!!!]..n-llll llllIIIDIIID.".-ll!II.-IIIIIIIUUIIUIIUIUIOIIII ...!!!-III....

a TERÚLET És NÉPESSÉG a

utam-d-innlill.-illilunlnIll-lunontl-nllllcloll-nnnlul-Ill-lnnll'clnun-llIll-UCIUNIUIll-ll!-"nun-l-lülulIl-OIIIIII-nlI-loip

Az elmebetegség mint, tömegjelenség.

L'aliénation mentale au point de vue statistigue.

I. közlemény. —— In partie.

Résume'. Les statistigues des maladies mentales, auxguelles nous nous bornerons ici, sont inexactes, le diagnostic étant sou- vent difficile a établir. Il y a la touteiois, comme chez tant d'autres phénoménes sla—

tistigues, une certaine proportion entre les cas relevés et les cas omis, de sorte gue, mal—

gre' les lacunes, on peut de'couvrir guelgues régularite's.

Les statistigues des aliénés ont 3 sources permanentes: 10 le recensement de la popu—

lation, 20 le mouvement de la population, 30 les releve's des höpitaux. ll faut consul—

ter en outre les résultats des enguétes parti—

culieres (pour la Hongrie ceux des enguétes 'de 1895 et de 1901).

En Hongrie, lors du recensement de la population, on demande, sur le bulletin de recensement, si llindividu recensé ,,a un dé—

faut de corps ou dicsprit et si oui, leguel?"

Depuis le congrés international de statis- tigue de Saint-Pétersbourg (1872), plusieurs autres pays ont également introduit cette guestion dans leur bulletin de dénombre—

ment.

La deuxiéme source permanente est la statistigue du mouvement de la population, fournie par la partie relative aux causes de déces des registres de lle'tat civil. Dans les ta—

bleaux dressés par liOifice hongroís de sta—

tistigue, les de'cés dús aux maladies mentales sont combine's par profession, sexe, áge et suivant la population active et de'pendante;

on y trouve aussi, dans les statistigues sur les causes de décés, dresse'es par des méde- cíns, pour guelgues années les diagnostics les plus importants avec indication des cn- fants de moins de 7 ans.

La troísiéme source permanente est la statistigue des maisons d,aliénés et des sec—

tions d*aliénés et de névrose's des hópitaax et des clinigues. En Hongrie, ces établisse- ments dressent toutes les années deux sor- tes de relevés: Fun, fait pour l,0[fice de sta- tistigue, comprend le mouvement des ma—

lades, le nombre des lits, la durée et le résul—

tat du traitement, le domicile des de'cédés, le personnel et la situation financiére des établissements; [*autre, plus de'taillé, est adresse', dans le cadre d'un rapport círcon—

stanciel, aux ministéres compétents et com—

prend des données démographigues de'tail—

lées, les diagnostics et (*analyse des facteurs inclinant á la iolie. Les lnstituts d7assurances sociales et les caisses de secours aux mala—

des dressent également des statistigues sur les aliéne's, dont la plus détaillée est celle des malades incapables de travail et touchrmt une indemnité de nourriturc.

En Hongrie, (Papres les chiffres du re—

censement de la population, le nombre et la proportion des aliéne's s,accroissent beau—

coup plus gue le chi/ftc des idiots. La pro- portion des aliénés y a été la plus basse en 1890 (61 pour 100.000 habitants, soit 67 pour 100.000 dans le territoire actuel); elle a doublé jusguien 1920, s,élevant a 133 pour

100.000.

En France, cette proportion nia éte' gue de 34 pour la moyenne des années 1835——

1839; elle est montée a 145 jusguien 1900;

un accroissement analogue est constate' dans la plupart des pays civilisés. D*aprés les don—

nées recueillies, le surmenage cére'bral et la civilisation modeme ont une tres petite part dans cette augmentation; les principales causes en sont llalcoolisme, la propagation' de certaines maladies (par exemple la syphi—

lis) et le fait gue les statistigues et diagnos—

tics des premiers symptőmes sont plus exacts.

Suívant les statistigues, il y aurait dans les villes plus dialiénés et moins (Fidiots gumi la campagne; la cause en est gue les grandes maisons d,aliénés sont dans les vil- les et amon y prend surtout des aliénés proprement dits et tres peu dlidiots et dyim-

béciles.

Dtaprés la statistigue du mouvement de la population, lialie'nation mentale a, par rapport au siecle dernier, fort augmente' en importance parmi les causes de décés: la proportion pour 1000 décés nlen avait été gue'de 1'7 en 1881—1887, elle montazt a 11'2 en 1917 et a 92 en 1927. Comparative- ment a la population, liimportance de cette cause de décé's siest également élevée: sur 100.000 habitants, il nly avait gue 10 décés pa—r aliénation en 1892—1895, on en comp—

tait 17 en 1927 et encore plus (22) en 1919.

Bien gue le nombre des femmes soit supé- rieur en. Hongrie a celui des hommes, il y meurt plus d,hommes gue de femmes de maladies mentales. An point de vue de Page,

34

5. szám.

lj'importance de l'aliénation en tant gue Cause de décé's laugmente de plus en plus dans les groupes diáge avance' et diminue fort parmi les enfants de ' moins de 7 ans; la proportion' (le ceux-(ti n7était aue de 3'8% en 1927 contre 17'9% en

1900 et la plupart en étaient e'pileptiaues (en 1912 97% des enfants maris () cet age de maladies mentales.) Il paraít gue le perfec—

tionnement du traitement réussit mieux ehez les eniants; les gens áge's ne gue'rissent pas plus facilement guiauparavant des cas graves. La proportion des décés par alie'na—

Zion mentale est la plus haute ehez les jour- naliers, les ouuriers de liindustrie et les, retraités ('gue leur áge g incline aussi), la plus basse ehez les producteurs du sol et les mineurs, et toujours élevée ehez les em—

ploye's publics et les individus de profession

libérale. —

*

,,Az elmebetegség mint tömegjelenség"

cimmel arra utalunk, hogy az elmebajjal nem orvosi, hanem elsősorban statisztikai szempontból kívánunk foglalkozni. Azzal, hogy ez baj mily gyakran, minő tömegesen fordul elő, hogy az egyes néprétegekben mekkora arányt képvisel, s mily gyakran vezet halálhoz. Azzal, hogy a betegek mely része van nyilvános ápolásban s hogy a fontosabb demográfiai ismérvek, mint pl.

kor, nem, családi állapot, foglalkozás stb.

szerint miképen oszlanak meg. Mi a bajuk orvosi kórisméje s melyek voltak az arra vezető vagy arra hajlamosító tényezők, avagy egyenesen mi volt azok oka.

Az "elmebaj" elnevezés, mint terminus technikus nem foglalja magába az összes ,,agybajokat".. A csupán testi, szomatikus tünetekkel járó agybajok, pl. agyvérzés, agy- tályog, hátgerincsorvadás, egyéb idegbajok, stb. még nem elmebajok. Az agybajok kö—

zül csak azok elmebetegségek, amelyek az észbeli functiók, az értelem zavarával jár—' nak. A fentemlitett példák közül az agy—

tályog, az agyguta, mint olyan, csak agybaj, nem elmebaj; de lehet egyúttal elme—

bajjá is. Gyakran előfordul, hogy az elmebaj idővel kifejlődik agysérülés, agyguta, agy- daganat stb. következményeképen. Agybaj és elmebaj tehát nem azonos fogalmak, de bizonyos, hogy az agybaj elmebajra vezet- het. Elmebajra vezethet azonban sok más t—esti baj is, pl. igen gyakran syphilis, alko- holizmus stb. Jelen ismertetésünkben csakis az elmebajokra, illetve az elmebajok sta- tisztikájának tárgyalására szorítkozunk.

Az elmebaj diagnózisa gyakran nehéz, sok különc és sok idegbeteg áll az elmebaj

1929

fogalmának határán sa kezdődő betegség felismerése sokszor csak igen alapos szak—

orvos segítségével lehetséges. Sok cseleke- det, viselkedés bizonyos körülmények kö- zött normális, ,míg mások között ugyanaz méltán keltheti fel elmebaj gyanuját. Durva, trágár beszéd meghitt baráti körben, avagy korcsmában, férfiak között még csak leg—

feljebb visszatetsző; míg ugyanaz diszting- vált, úri hölgyközönség előtt, avagy előkelő szalónban, már kezdődő, súlyos elmebeteg- ség tünete lehet. A sok átmeneti állapot ne- héz felismerése, sok bajnak szégyenérzet—

ből ualó titokban tartása mind, mind súlyo—

san érintik az elmebetegségek statisztikájá- nak pontosságát. Az elmebajnak, mint ha- láloknak statisztikáját pedig az is rontja, hogy az elmebajhoz társult, vagy azt meg—- előzőleg már fennállott testi betegség gyak—

ran kétségessé teszi, hogy mi volt a halál oka: az elmebaj-e, vagy a másik testi be- tegség. Az elmegyógyintézetekben elhalta- kat nem szabad mind mint elmebajban el- haltakat kimutatni, le kell számítani belő—

lük azokat, akik más testi bajban haltak el.

Az ily intézetekben ápolnak pl. olyanokat, akik némely rögeszméjüktől eltekintve, egyébként teljesen ép embereknek tetszenek s minthogy elmebajuk tisztán működéses, functionális, az ítélőképesség megbomlásán alapuló, de nem agybaj, nem is e bajukban, hanem más testi bajban, pl. influenzában, pneumoniában stb. szoktak elhalni. Mind- ezen nehézségek mellett is azt hisszük azon- ban, hogy a rendelkezésünkre álló több mint félszázados adatokban felismerhető szabályszerűségek tényleg az elmebetegség—

nek, mint tömegjelenségnek valóságos jel—

lemvonásai. Ha ugyanis az adatok nem is teljesen megbízhatók, mégis a számbavett s a figyelmen kívül álló esetek is, —— mint annyi más statisztikai jelenségnél —— bízo- nyára arányban állanak egymással, mert állandók azok a körülmények is, amely-ek bizonyos esetek figyelmen kívül való mara—

dására vezetnek. Ez az arány pedig így évről évre állandó, vagy csak lassan módo- suló. Ezért a rendelkezésünkre álló fogya—

tékos anyagban is felismerhetők az összes elmebetegekre vonatkozó szabályszerűségek.

Az elmebetegekre — vagy még általá- nosabb megjelöléssel élve, az értelmi fogyat—

kozásban szenvedőkre — vonatkozó sta—

tisztikánakl) úgy hazánkban, mint kül—

földön három különböző, állandó forrása

1) A népszámlálás ,,elmebetegek" és ,,hülyék"

között. tesz különbséget. A születésüktől fogva gyen- geelméjűek: hülyék, míg akiknek elméje utóbb bo—

rult el: elmebetegek.

(5, Szám,.

van; Ezek: 1. a népszámlálás, 2. a népmoz—

galom és 3. a kórházi statisztika. Ehhez

járulnak időnként rendkívüli adatgyűjtések, a kérdésre vonatkozó külön felvételek. így hazánkban 1895—ben és 1901—ben az elme- betegek külön adatgyüjtés útján is felvétet—

tek. Az állandó adatgyüjtés forrásainak e háromfélesége egyet minden bizonnyal két—

ségtelenné tesz, hogy bizonyos elmeorvo- soknak csak a kórházi, illetve csak elme—

gyógyintézeti ápolásban részesülő elmebete—

gekre kiterjeszkedő statisztikai tanulmányai helytelenül viselnek ,,Az elmebetegségek Ma—

gyarországon", vagy hasonló címet, minthogy anyilvános intézetekben ápolt betegek az or—

szág összes elmebetegeinek mindenkor csak egy töredékét teszik. Nem változtat ezen az sem, ha némelyik munka a családi ápolásba kiadott, ú. n. heterofamiliaris, kezelésben lévő betegekre is kiterjeszkedik. Az elme- betegek teljes számbavétele ugyanis csak az egész országra kiterjedő felvételek, pl.

a népszámlálások útján lehetséges. Alább a kórházi és népszámlálási adatok egybe- vetésénél látni fogjuk, hogy intézeti ápolás- ban az ország elmebetegeinek mindenkor csak egy kis része részesült s azt is, hogy a különböZő néprétegek a kórházakat nem egyforma gyakran keresik fel, de az elme- bajok különböző kórformái is igen külön—

böző mérvben kerülnek elmegyógyintéze- tekbe. Pl. a hülyék alig, a paranoiások s a paralysisben szenvedők meg a leggyak- rabban.

Az elmebetegekre vonatkozó statisztikai adatgyűjtések három állandó forrása közül az elsőnek említett, a népszámlálás, nagyobb időközökben, jelenleg tízévenkint — tar- tott, az egész népességre kiterjedő, nagy- szabású országos felvétel. Az ily népszám—

lálások alkalmával a felvételi lapon meg—

kérdezzük, hogy a megszámlált egyénnek ,,van-e valami testi vagy szellemi fogyatko- zása, s ha van, milyen?" (Mindkét szemére vak, ,siketnéma, hülye vagy elmebeteg'?) Az így nyert; adatok ,,érzéki és értelmi fo- gyatkozások" címmel népszámlálási kiadvá- nyainkban és évkönyveinkben tétetnek közzé. Az 1872. évi, szentpétervári nemzet- közi statisztikai kongresszus óta, —— mely a népszámlálások egyöntetűségét célzó javas- lataival világszerte nagy lépéssel vitte előre a népszámlálások ügyét, —— hasonló kérdést népszámlálási felvételi lapjaikon

más államok is feltesznek. így hason ló ada—

tokat az elmebetegekre vonatkozólag külálla—

mokból is nyerhetünk. Az államok egy részé- ben a vonatkozó adatok nem és kor szerint

—-—'455 _- ¹⁹²⁹

is fel vannak dolgozva. Mindenütt van_bi zO—

nyos területi részletezés is, amelynek alapján az elmebetegaeknek' bizonyos közigazgatási alkatrészek, nálunk törVényh'atóságok;sze- rint különböző elhelyeanedés-ével, valamint a város "és vidék szembeállításáv'al is lehet

foglalkozni. ' _ - __

A második állandó forrás az anyakönyv—

vezetők'által szolgáltatott népmozgalmi sta—

tisztika, a haláloki részben ad felvilágosí- tást, t. i. az elmebetegségben elhaltakra vo- natkozólag ad országos adatokat.— Ez mondja meg, hogy " az elmebaj minő gyakran vezet halálhoz, hogy az minő veszélyes.

Ezen adatokból a népesség számával való egybevetés útján a functionális, működéses és bizonyos organikus (szervi) elmebajok

mortalitási arányai, valamint az összes be-

tegek számával való vegybevetés útján az egyes elmebetegségek súlyossága (lethalitási aránya), valamint az összes halálesetekhez viszonyítva azok körében való jelentősége is kiszámítható. Végül némely országban, ahol a haláloki statisztikát az elhalt korá—

val való kombinációban is feldolgozzák, az elmebajoknak korosztályonkint különböző sűrűn előforduló halálesetei is nyomon kö—

vethetők. Nálunk az összes elmebajban el—

haltak foglalkozásaik szerint való részlete- zésével, valamint az ily halálesetek foglal—

kozás, nem és kor szerint való kombinati'v megoszlásával, a keresők és eltartottak el- mebajban való elhalálozásának különböző gyakoriságával is foglalkozhatunk. Népmoz- galmi statisztikánk a halálokok. orvosok által megállapított esetei körében mindezen kivül 1912—ig, majd 1925-től kezdve leg- újabban isme't az elmebajok némely fon—

tos fajtáját (a paralysist, az epilepsiát) is

külön kimutatta. így a világháborút meg—

előző legutolsó békés évekből s a legutolsó évekből némely országos adatunk arra vo- natkozólag is van, hogy a legfontosabb el- mekórformák minő gyakoriak s arról is, hogy melyek fordulnak ezek közül leggyak- rabban elő a 7 éven alul levő gyermekek

körében. . !

A harmadik állandó forrás a kórházi vagy intézeti statisztika. Nemcsak az elme- gyógyínte'zetek, az ily állami és magáninté—

zetek falaik között ápolt betegeikre vonat—

kozó adatai tartoznak ide, hanem a kö- zönséges kórházak statisztikái is. A na-

gyobb kórházaknak ugyanis van elme-

és idegosztályuk, ahol ily betegeket állan—

dóan ápolnak. Az ily intézetek többféle ki- mutatást tartoznak készíteni. A hazaiak nemcsak a statisztikai hivatallal, hanem a

34*

5. szám.

—.

belügyminisztériummal, illetve újabban a népjóléti minisztériummal is állanak ily adatszolgáltatási obligóban.

A statisztikai hivatalnak minden kórház, elme— és ideggyógyintézet évente tartozik egy-egy statisztikai kimutatást küldeni. Az elme- és idegosztállyal rendelkező kórházak ily osztályai külön kimutatást állítanak ki s nem a többi osztállyal egybefoglaltat. E kimutatás —— melynek kitöltésre váró ki—

nyomtatott lapjai ezen intézeteknek meg—

küldetnek —— a kórház vagy gyógyintézet nevét, székhelyét, fenntartóját és jellegét (magánkórház, közkórház stb.) megnevezi.

Tudakolja a felszerelt ágyak számát s az illető évi betegforgalmat. A gyógyulás arányaira vonatkozólag e felvételi lap közli, hogy az illető év folyamán hány elmebete- get bocsátottak el gyógyulva, hányat javul- tan és hányat gyógyulatlanul s végül, hogy közülök hány halt meg. A meghaltak laká—

suk szerint részleteztetnek, hogy helybeli vagy idegen lakosok voltak—e. A kimutatás kiterjed a kórház vagy gyógyintézet sze—

mélyzetére is, az orvosok, betegápolók s egyéb személyzet (tisztviselők, cselédek, szolgák, munkások stb.) számára, nem sze—

rint való megoszlására stb. Közöl bizonyos pénzügyi adatokat is a napi ápolási díjak magasságára, az összes bevételekre és ki- adásokra stb. vonatkozólag. E kimutatásba a csak bejáró (ambuláns) betegek forgal- mát nem szabad felvenni, úgyhogy e kimu—

tatások végösszege a nyilvános ápolásban részesülő betegek számát adja. Ennek a fenti népszámlálási adatokhoz való viszo—

nyítása pedig az ország elmebetegei közül intézeti ápolásban részesültek arányát mu—

tatja.

A statisztikai hivatalnak évenkint kül- dendő ú. n. ,,kórházi kimutatás"-on kívül az elmegyógyintézetek a minisztériumhoz is tesznek ennél sokkalta részletesebb jelen- tést. Ezekből készültek hazánkban az (1. n.

,,Elmebetegíigyi évi jelentések", melyeket a belügyminisztérium adott ki, de amelyek 1916-tal megszűntek és azóta más hasonló kiadvány nem jelent meg. A népjóléti mi- nisztériumban 1921—ig megvoltak e jelenté- sek kiadatlan, írott példányai, Pándy Kál-

mán tollából, azóta ezek is hiányzanak.

Némely összefoglaló kimutatást a Népegész- ségügyben Fabinyi Rudolf tett legújabban közzé., Kár, hogy ezek az évi jelenté- sek a legutolsó évekről hiányoznak, mint—

hogy éppen ezek adtak legbehatóbb orvosi statisztikát. Ilynemű munkákat írtak még

—456———

1929 Oláh Gusztáv és Epstein László is. Az in—

tézeti ápolásban részesülő elmebetegek viszo—

nyai, kórelőzménye, kórlefolyása vétetnek legbehatóbb s leghosszabb ideig tartó orvosi megfigyelés alá: természetes, hogy ezek sta—

tisztikájából lehet a vonatkozó orvosi kér- désekre leginkább felvilágosítást kapni. .A közveszélyes s az intézeti ápolásra kötele- zett betegek száma is itt tartatik nyilván, ami pedig közigazgatási s az államra háruló költségek miatt, államháztartási

szempontból is jelentőséggel bír. Az inté- zeti ápolásra szoruló betegekre vonatkozó—

lag a mindennapos demográfiai ismérvek:

nem, kor, családi állapot, foglalkozás stb.

is behatóbban regisztráltatnak s az orvosi kérdésekkel: ha jlamosító körülmények, kór—

ismék stb. is több kombinációban dolgoz—

tatnak fel, mint az elmebetegekre vonatkozó egyéb statisztikákban.

A betegsegélyző pénztárak, amelyek nyilvános szakkezelésben és táppénzekben részesítik tagjaikat—_ s így az elme- és ideg—

betegségben lévőket is —— kimutatásaikkal szintén felemlíthetők az elmebetegekre vo- natkozó intézeti statisztikák körében.

Az emberi agynak az *emberi értelem működését megbontó bete'gségveire, az elme—

betegségekre vonatkozó statisztika felsorolt mindhárom fontos állandó forrása igen szo- morú és komoly adatokkal szolgál. Ezek az adatok számos rendkívül nagy hord- erejű és korszerű kérdésre válaszolnak. Az elmebetegekre vonatkozó népszámlálási ada—

tok statisztikai sorba való állítása mutatja meg, hogy gyarapodik az elmebetegek szá—

ma és aránya. Fontos kérdés aztán, hogy a mutatkozó gyarapodásnak mi az oka?

Vajjon a növekedő kultúra, a terjedő mű- veltség az elmebetegek számát nem gyara- pítja—e? Avagy csak az volna a gyarapodás oka, hogy a kultúrával más bajok, syphilis alkoholizmus stb. terjednek, melyek pedig elmebajra vezethetnek, vagy arra hajlamo—

sítanak? Avagy annak van a gyarapodás—

ban nagyobb szerepe, hogy az elmebeteg- ségek felismerése újabban mind koraibb stádiumban történik, hogy diagnosztizálá—

suk pontosabbá és gyakoribbá vált, avagy maga a statisztika lett pontosabb? A rész—

letes statisztika aztán, mely az ily betegek arányát pl. a megfeszítettebb, mozgalma—

sabb szellemi életet élő néprétegekben, így városokban vagy az értelmiségnél (köz- szolgálat és szabadfoglalkozások) vizsgálja

5. szám.

meg, közvetve arra a főkérdésre is válaszol, hogy mi a kultúra szerepe.

Az elmebajosokra vonatkozó statisztiká—

ban gyakran olvashatjuk, hogy a növekedő kultúrának, a fokozott szellemi életnek az elmére káros hatása van s megtaláljuk ab—

ban az elmebajosok növekedő arányának ezzel összefüggésbe való hozatalát. Hirhedtté vált Lombroso féligazsága, mely együtt em—

legeti a lángészt az őrülttel. Pedig a kiváló szellemi képességű emberek nagyobb része éppen az átlagosnál fejlettebb agyműködése, a többinél jobb ítélőképessége, nagyobb tu—

dása vagy jobb szépészeti érzéke stb. révén a többinél értékesebb, erősebb s éppen nem beteg ember. A kiváló szellemi képességű emberek túlnyomó része éppen nem para- noiás konstituciójú s kiválónak nem is eg kezdődő paralysis látszatra tündöklő elme—

munkája révén tartatik. Ha akad ezek kö- zött is egy Széchenyi vagy egy Nietzsche, kinek élete tébolyban végződött, nagy kér- dés, hogy statisztikailag, aránylag van—e kö—

zöttük annyi elmebeteg, mint amennyi a nagy tömegben, kiknek nevét azonban nem ismerjük, kiknek bajáról a köztudat nem emlékezik. Nagy kérdés az is, hogy vajjon egészséges szervezetet támadt—e meg a túl- zott szellemi munka, ezen egykor igen ki—

váló szellemi munkásoknál és hogy meny—

nyiben és hányan voltak közülük más testi és életmódbeli és egyéb körülmények, be- tegségek stb. révén szomorúan hírhedtté vált nagy lelki bajukra hajlamosítva. Sajnos azonban, az elmebetegségekkel foglalkozó statisztikusok, mint pl. Földes is (1. Statisz- tikai előadások, Budapest, 1905. 17. és k. l.) gyakran lelkesen propagálják a Lombroso—

féle gondolatokat s mint az emberiség kul—

túrájának nagy tragikumát emlegetik, hogy az elmebaj és az intenzív szellemi élet, hogy az elmebaj s a kiváló emberek lelki műkö- , dése rokon fogalmak?! Emlegetik Eras- must, aki dicsőíti a tébolyt, idéznek Ciceró—

ból, Platonból, akik a kiváló szellemi műkö—

dést a tébollyal már együtt emlegették. A történelem nagy alakjairól Caesarról, Nagy Péterről, Napoleonról, Newtonról stb. ——

sem szokás megfeledkezni, hogy azok meg epileptikusok voltak. De szabad—e azt mon!

dani, hogy ,,a vallási rajongók, a nagy haza—

fiak, kiváló politikusok és hadvezérek, a költői és művészeti alkotás megteremtői rendesen nagyfokú, a lelki egyensúlyt meg-

zavaró, eksztázis rabszolgái", — mint a hogy ilyesfélét Földesnél s máshol is találunk.

A nagy emberi eszmékért való lelkesedés,

—457— 1929

hazaszeretet, tudományszomj nem a legma—

gasabb rendű elmebeli functiók—e, nem a legnemesebb, legeszményibb emberi törek- vések-e s nem éppen az-e a valóságtól való túlzott eltávolodás, ha mindezeket váloga—

tás nélkül az ítélőképességükben megbom- lott, szegény betegekkel kapcsoljuk össze?

Mindez egybefügg azzal a nagy kérdés- sel, amire elsősorban a népszámlálások ada- taiból előállított számsorok válaszolnak, hogy gyarapodik-e az elmebetegek száma és mennyiben, mikor és hol s hogy a rájuk vonatkozó adatok részletes kombinatív fel—

dolgozásai ve gyarapodás minő indokait sej—

tetik. Lássuk, igaz-e, hogy a kultúra terje- dése, a haladási vágy, a tudományos kuta- tások lázassága olyan mozzanatok, melyek a lelki egyensúly megzavarására képesek!

Lássuk, hogy az anyagi küzdelem élesbe—

dése, a politikai küzdelmek durvulása, a valláserkölcs megtámadtatása és süllyedése s az egész károsan szabadossá vált modern lelki élet mennyivel növelte az elmebajosok számát! Lássuk előbb a számszerű emelke- dést, melyben a statisztikai módszer tökéle—

tesbedésének és sok más körülménynek is része van s aztán következtessünk abból a ténylegesre. Minden adat és minden valószí—

nűség a mellett szól, hogy a számszerű emel- kedésben csak igen csekély része van az esetleges szellemi túlerőltetés káros hatásá- nak, vagy éppen a kultúrának s hogy abban sokkal nagyobb jelentőségűek a már emlí—

tett okok (technikai körülmények, más be—

tegségek: syphilis stb., alkoholizmus terje- dése stb.). Legelőször tehát a népszámlálá—

sok anyagával fogunk foglalkozni, azután fogunk rátérni a népmozgalom s legvégül a kórházi statisztika vonatkozó adataira.

Az első forrás, az ily fogyatkozásokban szenvedők népszámlálási statisztikája a ha—

zánkban 1869—től 1920-ig tartott hat felvétel alkalmával — a születésüktől fogva gyen- geelméjűeket, vagyis hülyéket az elmebete- gektől (akiknek elméje utóbb borult vel) megkülönböztetve —— az 1. sz. táblázatba foglalt számokkal és arányokkal szolgált.

Látható, hogy az elmebajosok száma és aránya hazánkban tényleg emelkedőben van. Különösen az 1890. évi népszámlálás—

hoz képest mutatkozik nagymérvű gyarapo- dás. Száezer lélekre akkor a régi terü—

leten csak 61 elmebeteg esett. A trianoni te- rületen az 1920. évi népszámlálás szerint ugyanezen arányuk közel kétszerekkora1133.

A gyarapodás azóta egyre tartó és érdekes, hogy közben 1910-ben a régi területre

5_ szám. —— 458 -—-— 1929

%

I. Az _elmebetegek és hülyék száma. valamint a né'ességhez viszonyított aránya hazankban

! 9'-töl 1920-ig a népszámlálások szerint.

Nembre et rapport des alie'nés etidiots á la popu—

lation en Hongrie de 1869 Ez 1920, d'aprés les recen- - * sements de la, population.

Az __ , Azert. fogyatk- elmebetEgekl) A hplyekl) ban sszziggngk

? eu § ;: ; MüM-91) mm)) AliÉifés et idiols

%% "s at:—' *a -.—: *Nr;

v: :: cu _ az t _ ( avi ;

es : ;: a§§ es 333 ;; lass

258 § %% %; ug§§§ águ; §;

E* es $s§ aaaag aa :;

es ' uazls utzsg ua :lg'

Én is $$$ gagyik Sas—. §§ §;ng

es

5 %% Rá; % és?; Na? az;

33 És *sfe És *NÉG Éz "350

4?! H ; es: Ésa. s: Ézsau e: week

bán.; * ,

1869 ges 11.985 88 16.933 125 28.918 213

1880 ÉÉÉÉ—í 11.506 84 16.715 121 28.221 '205 1890, agas ,9.271 61 15.917 104 25.188 165 1900 Égeg 15.586 93 26.659 158 42.245 251 1910 aki? 19.059 104 36.598 200 55 657 304

19102) 33 8.089 106 13.882 182 21.971 288 1920 ág 10.600 133 l0.601 133 21.201 266

(: §

1) A születésüktől fogva gyengeelméjűeket hü- lyéknek, míg azokat, akiknek elméje utóbb borult el, elmebetegeknek nevezzük. A kettő együtt adja az összes értelmi fogyatkozásban szenvedőket. -—

Par ídiots, nous entendons ceux guí na'issent comme tels.

2) Az épségben maradt törvényhatóságok terü—

letén számbavett betegek s ehhez hozzáadva a meg—

csonkított törvényhatóságok teljes területére vonat- kozó számából annyit, amennyi népességük számá- nak megcsonkulásával arányos. Számításunk sze—

rint azon törvényhatóságok összes népessége, ame- lyek egészben vagy részben a mai területen is sze- repelnek, 1910-ben 11,822.853. Ebből a községenkint haladó leválasztás a trianoni határok között

7_606.971 lelket talál. így ezek megesonkulása 64'34%—ra történt. Ezt választottuk le az értelmi fogyatkozásban szenvedők 1910. évi megfelelő szá- Ámából. _ Alíénés et idiots dans les comitats ef villes autonomes laissés intégralement cl (a Hongrie, en y ajoutant, du nombre des alie'ne's et ídiois du territoire entier des'comítats enleve's en partie au pays, un nombre proportionnel á la mutilation du nombre de leur population. D'aprés notre calcul, de la population totale des comitats et villes autonomes laissés entiérement ou en partie á la Hongrie (11,822.853 ámes en 1910), 7,606.971 habitaient le territoire actuel et 64'34% Ie terri—

toire enlevé au pays; c'est dans cette proportion one nous (monsréduit le chi/ftc des alie'nés et idiots de

1910.

vonatkozó 5 a maira redukált népességhez

viszonyítva közel egyező. (Százezer lélekre 104, illetve 106 elmebeteg). Csak kissé ma- gasabb a mai, minthogy Budapest —— az ő számos elmegyógyintézetével —— ma súlyo- sabban esik az elmebetegek gyakoriságát mérő mérleg serpenyőjébe, mint egykor, a 18 milliós lakosságú régi területen. Az elme- betegeket a népszámlálsok ugyanis a fel-

vétel időpontjában lévő,]akásuks nem szár—' mazási helyük szerint, írják össze; Innen, hogy a fővárosban s általában a városok—

ban sok az elmebeteg, mert itt vannak leg;- számosabban az ápolásukkal foglalkőzó in—

tézetek.

* Megjegyzendő azonban, hogy az orszá-*—

gos statisztikában 1890—ben jelentkező mi—

minímumnál a régebbi népszámlálások kered——

ménye kissé nagyobb volt. Nevezetesen az 1869. évi népszámlálás szerint ugyanez 'az arány még 88, az 1880. évinél pedig 84 volt.

Az 1895. és az 1901. évi külön felvételek adatai azonban teljesen beillenek ,a nép számlálási megállapítások közé. Aszolút—

számban 10.421, illetve 15.097, százezer lé—

lekre 70, illetve 90 elmebetegeket számláltak össze. így az elmebajosok gyarapodása ha—

zánkban nem egyre tartó s nem teljesen kö vetkezetes; alakulása inkább hullámszerű, melynek csupán mélypontja volt 1890—ben.

Az elmebajosok száma és aránya, a ha zai viszonyokhoz hasonlóan, a legtöbb euró—

pai államban emelkedőben van. Legalább is a XX. századbeli népszámlálások idején talált arányuk a legtöbb államban maga—

sabb a mult századbeliekne'l. Francia—

országban pl. az 1835—39. évek átlaga sze—

rint százezer emberre még csak 34 elme—

beteg esett. Arányuk 1850 54 átlaga sze——

rint 63, 1871—73 pedig már 96. Elkövet- kezetes gyarapodással a századfordulóig 145—re nőtt; már akkor magasabb volt, mint hazánkban a legutolsó népszámlálás sze- rint. Újabb francia adatok nincsenek; a legutolsó (1927. évi), francia évkönyv is csak a nyilvános intézeti ápolásban része—

sült elmebetegekről ad felvilágosítást, de népszámlálásból származó, az egész népes—

ségre kiterjedő felvételről nem emlékszik meg. Hasonló az emelkedés Németország—

ban s annak minden részállamában. Porosz- országban 1880—ban százezer lélekre még csak 238 értelmi fogyatkozásban szenvedő esett, 1910-ben már 398. Ebből 198 az elme- betegek és 199 a hülyék aránya. 1925—ig az elmebetegek aránya náluk , 307-re nőtt s így most két és félszer akkora, mint ha- zánkban. Szászországban 1880-ban száz—

ezer lélekne még csak 87, 1910-ben már két- szerannyi 177; ma meg (1925) már 324.

Kissé több, mint Poroszországban, de móri

mindig ugyancsak két és félszer annyi, mint nálunk.

Az elmebetegek száma és aránya a réj gebbi időkkel szemben kétségtelenül emel- kedett. Ha a nagy háború után e téren is

5. szám.

—, 1459 _—

enyhült már a helyzet s ha több jel (inté- zeti ápolásra szorulók számának s az inté- zeti összes betegek arányának csökkenése, a népmozgalmi statisztikában az elmebaj—

ban való elhalálozás arányának alábbszál- lása stb.) arra is mutat, hogy legújabban az ily betegek népességi aránya már ismét ki—

sebb lehet, mégis kétségtelen, hogy a minket egy-két generációval megelőző időben mégis sokkal kevesebb bomlott agyú ember élt, mint napjainkban.

A hülyék száma sehol sem mutat oly következetes emelkedést, mint az elmebete- geké, hazánkban sem. 1920. évi népszámlá—

lásbeli számuk, mely ekkor véletlenül tel—

jesen egyezik az elmebetegekével, az 1910.

évi abszolút számnak kb. csak % része. Száz- ezer lélekre 1910—ben s a mai területen 182

hülye esett, 1920-ban már csak 133. A hü—

lyék számának és arányának minimuma is 1890-re esik —— éppen úgy, mint az elme—

betegeké — s valószínű, hogy e népszámlá- lás technikája a többiektől kissé elüt: talán kissé lanyhábban vette az értelmi fogyat—

kozásokban szenvedők számbavételét. A hü- lyék száma és aránya más országokban is csökkent: Szászországban pl. 1880-ban ará- nyuk még 150, —— nagyobb, mint az elme—

,betegeké (87), —— 1910-ben már lecsökkent 91—re, míg az elmebetegeké ugyanaddig fel- emelkedett 177-re. Európaszerte látható, hogy míg régebben a születésük óta gyenge- elméjűek száma és aránya volt nagyobb;

addig ma az elmebeteg több és a hülye ke—

vesebb. Ma sokkal nagyobb azok száma, akiket az élet később fosztott meg elméjük épségétől, de nem voltak ily állapotban szü- letésüktől kezdve. A régi országterületen ná- lunk is mindig magasabb volt a hülyék szá—

ma és aránya s 1910—ben ez még a mainak megfelelő területen is így volt. 1920-ban azonban már elérik egymást a kétféle arány- számok sorai, mert az egyik (az elmebete- geké) gyarapodott, a másik (a hülyéké) pedig megfogyott. Hazánk mai területén az összes értelmi fogyatkozásban szenvedők aránya (266) is kisebb, mint volt 1910-ben (288), s közel egyező a századfordulónál ta- lált aránnyal.

Felmerül a kérdés, mi az oka az elme—

betegek arányában Európaszerte látható gyarapodásnak. Véleményünk szerint nem—

csak a műveltség terjedése, hanem sokkal inkább az elmebetegek pontosabb számba- vétele, az orvosellátottság arányának növe—

kedése, a kultúrával párhuzamosan terjedő ártalmak, syphilis, alkoholizmus, mind oly

nyomósak, hogy mellette a szellemi túlerő!—

tetés, vagy éppen a kultúra hatása eltörpül.

Erre az alábbiakban több bizonyítékot fo- gunk találni, különösen a foglalkozások szerint részletezett haláloki statisztikában, de a kórházi statisztikában is. Némi bizo—

nyítékot ad erre a rendelkezésünkre álló legújabb népszámlálási adatok nemzetközi (összehasonlítása is. Ez a következő képet nyujtja: (l. a 2. táblázatot).

Az elmebetegekre vonatkozó legutolsó népszámlálási adatok szerint arányuk Ir-, Bajor— és Skótországban, valamint Norvé—

giában igen magas. Az európai államok kö- zül igen alacsony Portugáliában. A legkisebb rendelkezésünkre álló adat Angol—lndiáé. A maximum (5466 lrország) és a minimum (26'5 India) között húszszoros különbség van. Hazánkban, a százezer lélekre eső 132'8-del, középhelyen állunk. Tagadhatat—

lan, hogy művelt kultúrállamokban maga- sabb az elmebetegek aránya, mint az exo- tikus, műveletlen országokban, de maga- sabb Nyugateurópában is, mint a Balká—

non. A mutatkozó számszerű különbséget azonban nem írhatjuk egész nagyságában magának a műveltségnek a rovására, sőt nagyon megfontolandó, hogy egyáltalán másnak is szerepet tulajdonítsunk a különb—

ség előidézésében, mint a műveltséggel pár—

huzamosan jelentkező némely ártalomnak, semmint a szellemi túlerőltetésnek, vagy éppen a kultúrának. A műveltebb államok- ban ugyanis

1. jobb orvosellátottsa'g van s fejlettebb statisztika. A behatóbb szaktudás s a lelki—

ismeretesebb közigazgatás így művelt álla- mokban az elmebetegeket pontosabban számbaveszi, semmint az alacsonyabb kul- túrfokon állókban, vagy éppen az exotikus országokban. E technikai különbség oly nagy, hogy éppen ez a pontosabb számba—

vétel a legnagyobb jelentőségű az egyes or- szágok között mutatkozó különbségekben.

Meg kell gondolni azt is, hogy a módszer is különböző az egyes országokban. Nincs egységes definitió, amiből szintén származ—

hatnak különböző irányú eltérések.

2. Ami a technikai különbségen felül mint különbség még megmarad, abban sze- repelnek olyan ártalmak, melyek a művelt- ségnek nem szükségszerű következményei, amelyek ellen a kultúra kűzd, de amelyek vele párhuzamosan sok helyütt s így Euró—

paszerte terjednek. Ilyenek az alkoholiz- mus, a nemi kicsapongás, syphilis stb., me—

lyeknek kórokozó jelentőségét az intézeti statisztikában méltatni fogjuk.

5, szám.

2. Az elmebetegek számának és népesség a rendelkezésünkre álló Comparaison internationale du nombre e

disnombles d

—-—V 460 ——

1929__

hez viszonyított arányának nemzetközi összehasonlítása legutolsó népszámlálási adatok alapján.

t du rapport des aliénés et idiots a la population, d'aprés les ehiWes es récents recensememts de la population.

A népszámlálás időpontjában élő Százezer lakosra esett ' Nombre absolu, au neem—emezt! de la population, Proporlíon pour!00.000 habítants

()

- )

e,

m

Anne'e el mois seg maggal! hulyek MÉg—33533 STB— hülye Ég) 1 E Pays 4"ment"%m—Ye— populationde la. des aliénés des ídiOIs §??? ; § % e eg w %% a '

m... 8 g 533 des 'de—9 WS 043

, ng We e alíénés tdíols ' §§§2§§ (

abszolut számban

Év23§5§*

Svédország — Suede 1920 XII. 31. 5,904.489 15.556 10.750 26.306 2634 182'1 445'5 ll

Norvégíal) — Nor-

vége . . . . . 1920 XII. 1. 2,649.775 8.602 6.571 15.173 324'6 248'0 572'6 E Dánia — DanemarkEsztország 9) — Es- 1921 II. 1. 3.267.831 6.255 4.988 11.243 191 '4 152'6 344'0

tonie . . . . 1922 XII. 28. 1,107.059 1.071 842 8.456 96'7 76'1 312'2

Lettország — Let-

tom'e . . . . 1920 VI. 14. 1,596.131 ——- —— 3.029 —— — 189'8

Németország)—Al—

lemagne . 1925 X. 10. 62,410.619 194369 — —— 311'4 —— ——

Poroszország —

Prusse . . ,, 38,120.178 116946 — —- 306'8 —— —

Bajorország —— Ba-

viére . . 7,379.594 27.755 — —— 376'1 —— ——

Szászország— Same 4,992.320 16.186 —— —— 32432 —— —

Magyarország —

Hongrie . . . 1920 XII. 31. 7,980.143 10.600 10.601 21.201 1328 1328 2657

Anglia —— Gr.-Bre—

tagne . . , . 1911 IV. 2. 36,070.492 ———- —— 161993 —— — 449'1

SkÓtOrSZÉg—Ecosse ,, 4,760.904 15.719 7.911 23.630 330'2 166'2 496'4

Irország —— Irlande ,, 4,390.219 23.994 4.443 28.437 546'5 10122 647"?

Portugália — Por-

tugal . . . . 1920 XII. 1. 6,032.991 4.57 6 6.424 11.000 75'8 106'5 182'3

Egyiptom —- Egypte 1917 III. 7. 12,750.918 — — 14.387 —— —— 112'8

Brit-India -— Inde

aug/aise . , . 1921 331,980.446 87.902 — — 26'5 — ——

Új-Zéland — Nou-

velle-Zélande . . 1916 X. 15. 1,284.873 —— k — 5.523 -— —— 429'8

Chile — Chili . . 1920 XII. 15. 3,753.799 4.510 1 —— __ 120'1 —— —

l) A Faroe-szigetek nélkül. —— Sans les íles Faeroé'.

') Észtországban különválasztják azokat, akikről nem tud hülye vagy elmebeteg; ezért itt az

szegénél. — Le total de la mbrigue

ják eldönteni a baj kezdőpontját, t. i. hogy összes értelmi fogyatkozásban szenvedők száma több 9 két rovat ösz—

en Estonie on se'pare ceux pour leeguels le eommencement du mal n'a pu étre établi.

3) Württemberg,

4) Franciaország adat. —— Pour la France, siecle dernier.

3. A műveltség terjedésével aztán mind

Lübeck és Sant—vidék nélkül. -— Sauf Württemberg, Lübeck et la Sarre.

ból a századf

.

(m n'a pas de chi/Tres depuis le de'but du siecle; pour la Russ-ie depuzs la fin du ,,aliéne's etidiots" dépasse celui des rubrigues ,aliénés" et ,,idiots", eaz

ordulóról, Oroszországból csak a mult század végéről van az utolsó

Különbség van azonban a 60 éven felül többen érnek be az elmebaj által aránytan

lanul veszélyeztettebb legidősebb korosztá- Iyokba s műveltebb államokban e miatt is emelkedik az elmebajosok száma. Ilyenek- ben több az öreg ember, mint a kevésbbé kulturált országokban. Ha az öregek min- denütt egyenlő arányban is betegednének meg, akkor is több elmebeteg volna Nyugat—

európáhan, mint Keleten vagy éppen Indiá- ban, mert az öregek is kétszeránnyian van- nak Angliában, mint pl. Indiában (60 éven

felül levők). , '

lévők dementiámorbíditásában is. Erre vo—

natkozólag a legutolsó népszámlálások anya—

gából a 3. sz. táblába foglalt szórványos adatok állanak rendelkezésünkre.

A morbiditásrá (60 éven felül) rendel—

kezésünkre álló kevés adatból nem lehet szabályszerűséget kiolvasni. Bizonyos, hogy ellentétes hatások szerepelnek a 60 éven felüliek dementiamorbiditásának kialaku—

lásában is. A műveltebb államokban a jobb orvosi kezelés azt csökkenteni, profilaktice megakadályozni inkább képes, a kevésbbé

5. szám.

3. A 60 éven felül lévő élő elmebetegek száma és aránya némely országbané)

Nombre et proportion des alie'nés de plus de 60 (ms en guelgues pays.

Population H Aliénés :); §

—_—————————————— cg;

A 60 éven felül levő—au-des— § 3.3

sus de 60 cms :, m$ tg

, "" , A'" 338§

nepesseg elmebetegek :g§%

. . , .%

Orszag ig 9'3' ÉMSÉ

;N oe *Ho

s§ as; a§ 2-8

$$$,

Pays gu: %? §") tut/: ?ggx

N § a* Na es §)EZN

m § mü mü v—Ce g,..mg'4

w a GT; ...a 97: HUF—v

: k N :; ' mü-x'ü

._ % m'§ _a NÉ N"N c M meg 0.— as ugat/:

N ; bnox NR .Oc No **

ma as we Mes

§ * §? 1§* 335? $$$—'B—

Svédorsz.— Suede 720338 1232 3.965 255 5504 Norv, —— Norvége 291520 11'0 2.263 26" 7768 Dánia — Denem. 335094 103 1.438 230 429'1 Észtország

Estonia .. .. 130540 118 203 190 1555 Lettország

Lettome .. .. 206223 12'9 494 161? 2395 Egypt. — Egyptc 994991 7'8 5.860 407 589'0 Angol—India

Inde anglaise 16,745.288 53 6.271 T'] 374 Új Zéland

Nouv.-Zélande

1) A 2. táblán említett legutolsó népSzámlálások időpontjában. — Au moment des derniers recense- ments, meniionne's au tableau 2.

műveltebbekben, egyszerűbb erkölcseik, al- koholtól, syphilistől való esetleges nagyobb arányú mentességiiknél fogva mutatkozhat—

nak kedvezően ható körülmények. Egy bi—

zonyos — bármily különbségek is vannak a morbiditásban, .esetleg technikai okból is

—— hogy a 60 éven felül lévő öregek aránya művelt államokban mindenütt magasabb:

Svédországban (12'2%) két és félszer ak- kora, mint Angol-Indiában (5'3% ). Ez pedig

—-— mint említettük —-— éppen a műveltebb országokban vezet az elmebetegek arányá- nak emelésére s hozzájárul ahhoz, hogy azok látszólag kedvezőtlenebb színben tűn—

jenek fel.

Hazánkban mindig több az elmebeteg férfi, mint a nő. Az 1920. évi népszámlálás ezer elmebeteg férfire nálunk csak 785 nőt talált. Ez annál figyelemreméltóbb, mert hiszen a népességben éppen ellenkezőleg mindig nőtöbblet van. Különösen magas ez a világháború vérvesztesége után 1920—ban, amikor is a népességben ezer férfire 1062

nő esett. Éppen ezért a férfiak és nők de-

m-entiában való morbiditása még inkább különbözik, mint az elmebeteg férfiak és

—461—— 1929

nők abszolút száma. Százezer férfire 153 elmebebeg férfi, de százezer élő nőre csak 113 élő elmebeteg élő nő esik. Földes szerint

a nők aránya az elmebetegek között 39'976,

vagyis mégis magasabb, mint a nőknek öngyilkossági vagy bűnözési aránya. Fa- binyi szerint is sokkal több a férfi, mint a nőbeteg s a férfiak többletére az egész népes- ségnél szereplő elmeügyi adatoknál nagyobb adatot ad. Ezek az adatok azonban nem a népszámlálásból erednek, nem a népességre

vonatkoznak, hanem csak a nyilvános

ápolásban részesülők nemi arányára. Inté- zeti kezelésben pedig sokkal több elmebeteg férfi részesül, mint nő. A férfiak inkább keresik fel a kórházakat, illetve inkább ke- rülnek oda. Ennek több oka van. Tudva- levőleg ,,a közveszélyesség" a legfontosabb oka a szükségképen elmegyógyintézetbe való kerülésnek. Az ily dühöngő betegsé—

gek kóralakjai az alkoholos és syphilises pamlysis, a paranoia pedig a férűaknál gya- Icoriabbak, mint a nőknél, minthogy a tér- iiak és nők életmódja között lévő különbség miatt alkoholizmus, nemi kiesapongás fér- fiaknál gyakoribb. Nők szelídebb tünetek—

kel nyilvánuló elmebajokban, hysteriában, melancholiában, amentiában, nymphoma- niában betegednek meg inkább, amely b, - jok pedig szintén kisebb arányban kerülnek

kórházba. A nő szelidebb természete, sze—

rénysége egyébként is arra vezet, hogy bajá—

ban inkább tud megmaradni a családi kör—

ben, mint a férfi. Ilyképen a férfitöbblet a nyilvánosan ápolt elmebetegek között --—

amint azt alább, a kórházi statisztikában is látni fogjuk — mindig nagyobb, mint a né—

pességben népszámláláskor számbavetett el—

mebetegek között.

Az elmebetegek körében hazánkban mu- tatkozó férfitöbblet azonban korántsem te- kinthető általános szabálynak. A külföldi népszámlálások tanulsága szerint a legtöbb államban éppen ellenkezőleg az elmebete—

gek is nőtöbbletet mutatnak, mint a népes- ség. A nyilvános ápolásban részesülő elme—

betegek körében persze külállamokban is inkább fordul elő, hogy a férfiak vannak túlsúlyban, inkább mint a népességben levő Összes elmebetegek között. A rendelkezé- sünkre álló adatok közül a legutolsó nép- számlálásból származók szerint a népesség- ben talált elmebetegek nemzetközi össze- hasonlítása 4. táblázat szerinti képet nyujtja.

Látható, hogy a felsorolt országoknak közel fele az elmebetegek között is éppen úgy nőtöbbletet mutat, mint a népességben.