Az elmebetegség mint tömegjelenség II. rész

!"! III-Ill- III-l-nl-Iullnu- Ill.-IIIIIIIIUIIIIIIIl-l Ill-Ill. III-Ill !! I ll III.-II. III-III!

TERÚLET És NÉPESSÉG a

L'aliénation mentale au point de vue statistigue.

H. —— rész. —— II? partie.

Résume'. Pour le traitement public et [*appui des aliénés, il existe trois sortes de systeme en Hongrie: 10 allocation par les eaisses de secours aux malades; 20 traite—

ment dit heteroiamiliaris; 30 traitement dans une maison (Faliénés ou dans un liópital.

C'est dans le cas diallocation fournie

par la eaisse de secours gue le malade doit changer le moins son train de vie. Even—

tuellement il peut méme rester au milieu de sa iamille: la caisse a laguelle il appar—

tient, lui fournit une indemnité de nourri- ture, des remedes et le traitement medical.

Dans la Hongrie actuelle, suivant la mogenne de 1923 27, 402 membres ont, pour cause (le maladie menlale, regu des caisses de secouirs aux malades une indemnite' de nour—

riture pendant plus de 20.000 jours, et la le'tlialite' (1030/00) en a été plus favorable gue la proportion de la mortalité générale des aliéne's (1550/00) (0. [re partie).

En cas de traitement heterofamiliaris, Palie'né est place' aux frais de l'Etat ehez une iamille soignant de tels ma—

lades. Dans la Hongrie d,aujourd,hui, il y 'a guatre établissements se livrant a ce genre de traitement, ( a Balassagyarmat, Baja, Sátoraljaújhely et Szekszárd). Le nombre Édes aliénés y soignés, apres étre tombé de 1916—17 a 1919 de 560 a moins de 200 et atteint son minimum (112) en 1923, s'est relevé ces dernie'res années et're—

montait a pres de 700 en 1927. II n'y (( de statistigues ni sur la maladie ni sur les don—

nées démographigues des aliéne's ainsi soigne's; dlapres M. F a bin g i, la plupart en ont une vieille 'schizophrenia et sont déja sortis de la phase aigue' de la maladie.

Des aliéne's, dont le nombre montait a 10.600 au moment du recensement de 1920, 470 ont seulement été soignés (y compris les malades membres, de famille) par les soins des caisses de secours aux malades et rien guienviron 61570 par les familles men—

_,tionnées. Le róle des maisons dialiénés, höpítauac, etc., est bien plus important. (Dia—

prés les plus récents chiífres, on y avait 5.700 aliénés par an, dont environ 18% diidiots.

Lors du dernier recensement (1920), les maisons dialie'ne's et autres établissements publics soignaient 37'3% des individus

atteints de maladies mentales (seulement

8'2% des idiots).

(Test dans les maisons dialie'nés de ["Etat guiil y a le plus dialiéne's. En 1926—27 (donnée moyenne), elles soignaient 6595 de ceux place's dans les établissements; les hópitaux et les sections dialie'nés des cli—

nigues universitaires, 30%; [es maisons de

santé privées seulement 5%. La plus grande des 3 maisons d7aliénés d7Etat ( Lipótmező.

Angyal/öld, Nagykálló) de la Hongrie ac—

tuelle est celle de Lipótmező; elle a par an prés de 2.000 malades, plus de moitíé de ceux traite's dans les établissements diEtat.

Les accuse's dia/faires criminelles re—

connus comme aliénés et internés dans les maisons dialie'nés de PEtat représen—

tent toutes les années 3'2—4'570 des mala—

des y soigne's. Dans ce chi/fre, la proportíon des femmes est tres basse (a Lipótmező, pour la moyenne de 1926—28, 9'8%); elle a été plus e'leue'e autrefois, mais toujours inférieure a leur proportion parmi les aliéne's en traitement.

Les admissions, rares en hiver (20%), sont le plus íréguentes en été (30%); et bien gue liadmission ne suive pas toujours im- me'diatement Fapparition de llaliénation, il est probable gue les maladies mentales se déclarent plus souvent en e'té gu,en hívet:

eiest un fait observé depuis longtemps par les statisticiens.

Dans les établissements en guestion, c'est azt printemps gue la mortalite' atteint son maximum et gue les e'vasions sont les plus fre'guentes (le renouueau de la nature éveillel le plus dans les malades le udésir de redeue—

nir libres); aussi, c,est au printemps gue le' nombre des malades y décroít le plus, D?ailleurs, la durée du traitement gest de beaucoup supe'rieure a la durée mogenne du traitement thőpital; les alie'ne's inguéris—

sables passent de longues années dans les maisons de santé,- parmi les alie'ne's y déc'é—

dés la proportion de ceux gut y ont passé

43

6- sem

::

plus diun an atteint guelguefois, comme en

1922 a Lipótmező, 42%.

En ce gui concerne les résultats du traite—

ment, la léthalité des malades de la mai- son dialiénés d,Etat de Lípótmező (en 1926—28, en moyenne seulement 670/00), ainsi gue celle des aliénés de tous les éta- blissements diEtat (diaprés le dernier chiffre disponible, se rapportant a 1920—21, 1100/00),ont été fort iniérieures ala léthalité

générale des aliénés de Hongrie (1550/00).

La récente donnée des caisses de secours aux malades (1030/00) est également au-des—

sous de ce dernier chi/ftc, guoigwil ne Eagisse la gue de malades graves, parmi ,Iesguels les décés sont toujours plus nom-

breux.

La mortalité des aliénés est donc de II .a 8 fois celle de la population totale (17 a 210/00 dans les dix derniéres années).

Grace au progrés de la thérapeutigue, la ,proportion des aliénés sortis améliorés et guéris va staceroissant. Mais la proportion des malades complétement gue'ris n'aug- mente pas, Ilidée de la rechute, fréguente _chez ces malades, amcnant les médecins á étre extrémement prudents lorsgu'ils ont a se prononcer sur le degré de guérison des (alíénés sortants. La proportion de guérison

"est plus favorable ehez les femmes gue ehez les hommes, celles—ci étant atteintes plutöt de maladies mentales moins graves.

Ciest le traitement de Pamentia, de la démence alcooliaue, de la mélancolie et du délire maniague (lui donne le plus de résultats. La paralysis progressiva est tres difficile a guérir (sauf au début, grace aux inoculations de malaria pratiguées ces derniers temps). La paranoia ne se guérit pas, guoiguűalle ne soit pas mortelle.

En ce gui concerne les données démo- graphigues des malades traités dans les maisons dialíénés dlEtat, la proportion du sexe féminin y est inférieure á celle gubnt, par rapport a tous les aliénés, les femmes atteintes de maladies mentales. Au point de vue de Page, les malades de 21 a 60 ans ont une proportion eonsidérablement supérieure a celle gue ces groupes d,áge ont dans la population. Bien gue le pour- Ácentage de la mortalité par démence aug- mente avec Page ( voir Ire partie), la pro- portion des groupes düiges les plus avan—

eés concorde presgue avec celle gue ceux-ci avaient au recensement de la population.

La proportion des célibataires des deux

sexes 1) ( 51'0% ) y dépasse celle des .ma- lades mariés ( 38'0% ). Les premiers ont une proportion seulement de 2296 dans la po—

pulation et les derniers 4 0 ' 5%; il est pro—

bable gue les individus maladifs se marient dans une moindre proportion. En considé- rant les aliénés au point de vue de la con- fession, on voit gue le pourcentage des is—

raélites est singuliérement éleve': trois ou guatre fois celui guiils ont dans la popula—

tion. On observe parmi eux surtout l'alié- nation héréditaire, la dégénérescence, des formes de maladies mentales dbrigine en—

dogéne, la forme dépressive de la manie, et trés rarement Paliénation due a lialcoolisme au a diautres intoxications. Oant á la répartition par profession des malades soignés dans les maisons dlaliénés, la no- menclature de celles-ci di/fére tant de celle du pays entier guielle est a peine susceptible de comparaison. Apres les avoir rendues uniformes, on peut constater aue c,est la proportion des journaliers, du groupe de professions ,,autres" et de celui des services publics et professions libérales gut dépasse le plus la proportion guiils ont dans la po- pulation; le minimum est aux mineurs et aux producteurs du sol.

Au cours de la derniére période décen- nale, dest la schizophrenia (dementia prae- cox) gui a été la plus fréguente dans les maisons d*alie'nés de llEtat (a Lipótmező en 1926—1928 elle figura en moyenne pour plus de deux cinguiemes (42%); aprés elle, venaient la paralysis et la paranoia. La pa—

ranoia est moins souvent constatée guüm début du siecle ou elle était la maladie men- tale le plus souvent diagnostiguée; la méde—

cine ayant évolué depuis, on classe a pré- sent dans dtautres catégories une partie des cas y attribués autreiois. La proportion des femmes, si lion considére les indices rap- portés aux hommes atteints dialiénation, est la plus haute guant a l'amentia et Phys—

térie (de 10 a 18 fois celle des hommes).

D'apres les récentes statistiaues, ehez les femmes, comme ehez les hommes, la schizophrenia est la plus fréguente, méme au point de vue du nombre absolu. Enfin, par rapport aux hommes et méme guant au nombre absolu, ciest la démence diorígine alcooligue et neurasthénigue gui est la plus rare ehez les femmes.

En analysant les statistiaues relatives aux causes de llaliénation et aux faeteurs y

1) En ne comptant gue les adultes au-(lessus de 16 am.

6. szám.

prédisposant, on constate gue dans les mai- sons dtaliénés diEtat, ciest la proportion des cas dús ;) des causes ineonnues gui est toujours la plus élevée (33'6—63'9%). Vien- nent ensuite Phérédité, les vices du dévelop—

pement et la prédisposition (14'2—35'3%) (lui sont de plus en plus souvent établis:

la syphilis gui est aussi constatée de plus en plus (en 1926—28, 16'3%), et la vieillesse.

Parmi les maladies du corps, les maladies adu cerueau, la grippe et la fiévre typho'ide ront, parmi les causes de Italiénation, un röle considérable. Il est en outre des cas connexes a la vie sexuelle, surtout ehez les femmes (liamentia se déclarant pendant la ,grossesse, llaceouchement, Pallaitement). La proportion des causes morales est extréme- ment basse; en général, dans les plus récenis _pourcentages, on ne peut méme relever ni lle/fet du surmenage cérébral ni celui de la prison.

*

Igen nagyfontosságú az elmebetegügyre vonatkozó statisztika harmadik része, mely (a nyilvános ápolásban, gondozásban és se—

gélyezésben részesülő elmebetegekre vonat—

kozik. Minthogy'e gondozás leginkább inté-

;zetekben történik, azért a statisztika 0 re'—

.szét röviden intézeti vagy kórházi statiszti- kánalk is lehet nevezni. Ide tartozik azon- ban a betegsegélyző pénztárak útján való gyógyítás és segélyezés statisztikája, vala- mint az idegen családoknak ápolásra ki—

adott, vagyis az ú. n. heterofamiliaris gon—

dozásban lévő elmebetegek statisztikája is.

Az elmebetegügynél igen fontos feladat a nyilvános ápolás, gondozás és segélyezés.

Ennek két iőcélja van. Az egyik az, hogy ezáltal akarunk emberbaráti kötelességünk—

nek az ily szerencsétlenekkel szemben eleget tenni. Másrészt a társadalmat is védeni kell a közveszélyes betegek káros cselekedetei- től. Eszerint másik főcélja az állami elme—

gyógyintézeteknek az ily veszélyes betegek őrzése. Magukat önként gyógyítani hagyó betegekkel és könnyebb kóri'ormák ápolásá—

val a kórházak elme— és idegosztályai is fog- lalkoznak. Hasonlóan csakis a közre nem Veszélyes, könnyebb esetek nyernek gyógy- kezelést és táppénzt a betegsegélyző pénz—

táraktól olyképen, hogy közben családjuk körében megmaradhatnak. Ilyen esetek azok is, melyek idegen családokhoz az államkincs-

tár terhére is kiadatnak.

Az elmebetegek ápolására hazánkban fennálló háromféle nyilvános és évről—évre statisztikailag számbavett ápolási rendszer,

——-—— t.i. a betegsegélyző pénztárak, az idegen

1929

családok és az intézetek útján történő gon- doskodás —— közül az elmebeteg életrendje a legelső esetében változik meg a legke- vésbbé. Esetleg meg is marad családja kö- rében: illetékes pénztárától táppénzt, gyógyszert és orvosi kezelést kap. Ez az el- látási Illód azonban az egész elmeügy szein—

pontjából csak kisebb jelentőségű, mert a betegek kisebb hányadára és csupán a köny—

nyebb esetekre vonatkozik. A súlyosabb és közveszélyes kórformákat a pénztárak ma- guk nem kezelik, hanem az államkincstár terhére intézeti kezelésbe utalják. Törvény értelmében ugyanis a bujakór, trachoma és elmebaj intézeti ápolási és gyógyszerköltsé—

geit az álamkincstár fizeti.

A betegpénztárak által ellátott elmebe—

tegekre vonatkozólag egészen 1927-ig, vagyis az új Országos Társadalombiztosító Intézet megalakulásáig, rendelkezünk már

feldolgozott statisztikával. Az azelőtt ily-

irányú működésben volt, összesen 104 inté—

zet, melyeknek kb. 1 millió tagjuk (1920:

933007; 1927 :1,033.609) volt, az ország összes elmebetegjeínek kb. csak 4%—át ke- zelte, vagyis 1923 27. évi adatok átlagában, évente 402 elmebeteg pénztári tagot, évente átlag 26 ezer ápolási nappal. Az erre vonat—

kozó statisztika részleteit a 18. táblázat foglalja magában.

A betegsegélyző pénztárak által ellátott tagok elmebetegségi eseteinek száma e sze- rint 1923—tól 1927-ig kissé gyarapodott.

1923-ban még csak 340, 1926 és 1927-ben pedig egyaránt 475 ily betegségből kifolyó- lag munkaképtelen tagot kezeltek. A bete—

gek betegségi napjainak száma hasonlóké- pen gyarapodott. 1923-ban az még csak 18.653 volt, 1926-ban (max.) 42.251. Mint—

hogy azonban ugyanezen idő alatt a beteg- pénztárak taglétszáma is fejlődött —— az 1923 évi 841.050-ről 1927—ig 1,033.609-re

—— a dementiamorbiditas alig változott. Ne- vezetesen 1923—ban százezer lélekre évente átlag 404 volt, 1927—ben meg 460 Közben azonban 1924-ben meg éppen 47'410/0000 volt,

úgyhogy a betegpénztári adatok éppen nem mondják azt, hogy az elmebetegség a tagok körében legújabban gyarapodott volna. Az elmebajra vonatkozó számok gyarapodása párvonalos a pénztárak fejlődésével.

Az elmebaj miatt kezelt —— illetve, mint fentebb említettük, intézeti ápolásba a

pénztárak részéről utalt —— családtagok száma (1923—27 átlaga szerint) évente 58.

Feltűnő sok ezek között a nő. Ugyanezen átlag szerint 41, míg fi csak 17. A nők száma 1927—ben maximum 61, mint ahogy

43*

4 6. szám. -__._ 592 _

18. A betegsegélyző pénztárak által ellátott elmebetegek száma, nem szerint való megoszlása és,

— lethalitásat (1923—1927.)

_ Nombre, répartition par serve et léthalite' des aliénés secoums par les Caisses de seeows (mac malades.

Nombre des cas de maladíe Nombre des jomfs de maladie Nombre lProp. deléthal. (0/0) "

Tagok gsaládtaégok Tagok gsaládtabgok 'lagok halálesetének *;

" ÉV, átlag de membres 533351? de membres dí í'flíxillís des cas de déces de membres Anng'e, betegségi eseteinek száma betegségi napjainak száma száma ! lethal. arányaG/o) '

vmi/MM §; §§ ;; §Ú§§ § § §§l fá §; §§ § §s§§§§ És §§ fái

ae % am a % am a?— max am a: % %e %% ev es % ás

' l * i i -

1923 .. .. 299 41 340 5 30 35 15.776 2.877 18.653 117 660 777 17 5 22 57 12'2 6'5 B 1924 .. .. 293 102 395 12 22 34 14.429 5.728 20.157 225 497 722 43 5 48 14'7 4'9 12'2 1925 ., .. , 251 75 326 21 39 60 16.301 4.432 20.733 385 890 1.275! 15 5 20 6'0 6'7 6'1 1926 .. ,. 364 111 475 23 53 76 35.423 6.828 42.251 704 1.404 2.108 5i 8 59 14'0 72 124 1927 .. .. , 371 104 475 24 61 85 23.759 6.338 30.097 664 1630 2.294 53 5 58 14'3 4'8 1252 ,, 1923—25.. 281 73 354 13 30 43 15.502 4.346 19.848 242 683 925 25 5 30 89 6'9 8'5 ' 1926—27. . 367 108 475 24 57 814 29.591 6.583 36.174 684 1.517 2.201 52 7 59 141 6'0 12'3

( mas—27 , , f

'JÉÉIÉÉÉZEZW 315 87 402 17 41 58 21.137 5.241 26.378 419 1.016 1.435 36 6 42 1133 6.5 10'3_í

19' —— 7

ebben az évben az összes pénztári adatok a legnagyobbak, mert az intézmény a tár-

gyalt évek közül ekkor volt legfejlettebb.

Fejlődése egyre tart, de az 1928. évi adatok természetesen még nem állanak rendelke- zésre. Az elmebaj miatt pénztári statiszti- kánkban szereplő nőcsaládtag'oknak a ii—

családtagok számát több, mint háromszor meghaladó száma onnan származik, hogy a nőeltartottak, családtagok között több az

idősebb (feleség, anya, nagyanya), mint a ficsaládtagok között, melyek túlnyomó ré—

sze dolgozni még nem képes, serdületlen gyermek. Az elmebaj által leginkább veszé—

lyeztetett idősebb korosztályok, így a pénz—

tári tagok női családtagjainál aránytalanul erÖSebbek, mint a fiesaládtagok oldalán.

A betegsegélyzó' pénztárak által kezelt elmebetegek 1923—27. évi átlagos lethali-

tása: 1030/00, kedvezőbb, mint az elmebete- gek országos elhalálozási aránya, amit a legutolsó népszámlálást környező két év (1920 és 221.) adatainak átlagában ezer lé-

lekre "155-hen állapítottunk meg. Az ország

lakosságának , összhalandósága a legutolsó évtiZedben 17—2lb/oo között váltakozván látható hogy az elmebetegek halandósága mennyivel nagyobbmérvű, mint az épeszű embereké. Az elmebetegségek egyrésze, mint betegség is biztos halálhoz vezet, az elmebajok nem haláIOS fajai pedig legfon—

tosabb fegyverétől, ép eszétől fosztják meg az embert s ígyveszedelmekkel szemben való elov1gyazatossag, óvatosság az ily be—

,, ;.

x.,?s

tegeknek éppen nem sajátja s mindez hoz—

zájárul halandóságuk emeléséhez.

A nő elmebetegek lethalitása a pénz- tári gyakorlatban is kisebb, mint a férfiaké.

1923—27 átlaga szerint a betegpénztarak által elmebetegség miatt kezelt nőtagok kö- zül ezerre évente csak 65 haláleset jutott,, míg a férfiak oldalán ezer tagra 113, Ez összefügg azzal a már említett ténnyel, hogy a nők gyakrabban betegszenek meg jól' gyógyítható könnyebb fajta elmebetegsé—

gekbben (pl. hysteria, amentia stb.) 5 kö- rükben a nagy halálozási aránnyal járó sú- lyos kóralaakok (paralysis, epilepsia) kisebb.

számban fordulnak elő.

A második ápolási módszer, az ú, n;

heterofamiliaris családi ápolás, már többet változtat a beteg megszokott életrendjén, mint a betegsegélyző pénztárak útján való gondozás A heterofamiliaris ápolásnál az elmebetegségben szenvedőnek már el kell hagynia családja körét s az ily módon ápolt elmebeteg ily betegek ápolására vállalkozó idegen családnál nyer elhelyezést, Főleg oly betegek kezelésére alkalmas e rendszer;

kik családjukkal lelkükre káros viszályban élnek s olyanoknál kik elhagyottak, s nincs senkijük, ki őket ápolná, de a közre bajuk miatt nem veszélyesek, úgyhogy zárt inté- zeti kezelés nem szükséges. Mindezek az államkincstár terhére csak bizonyos ily célra kiszemelt községekben lévő, ily bete—

gek ápolasára jelentkezett családoknál nyernek elhelyezést. A régi. történeti Ma—

gyarországpn tudvalevőleg 6 ilyen elmebe—

6. szám.

LE

tegek ápolásával foglalkozó családi telep volt. Ezek a dicsőszentmártoni, a Nagysze- ben mellett lévő nagydisznódi, a balass. - gyarmati, a bajai, a sátoraljaújhelyi és a nyitrai telep. Ezeken a nagy háború előtt több mint 1600 beteget ápoltak. A trianoni békével elvesztettük a dicsőszentmártoni, nagydisznódi és nyitrai telepet s a bajaiis sokáig szerb megszállás alatt volt. A háború alatt nagyon megfogyott az ily ápolásban lévő betegek száma. 1916——17—ben már csak kb. 560 elmebeteg volt idegen csa- ládi ápolásban. 1919—ben tovább csök-

kent számuk 200 alá, majd a beteglétszám 1923-ban érte el minimumát 112—vel. LA

'pénzelérte'ktelenedést ugyanis csak lassan követte az ápolási díjak emelése, miért is mind kevesebb család vállalkozott ily bete- gek ápolására. 1923 után aztán ez az elme—

betegápolási mód is új fejlődésnek indult, 1927—ben Szekszárdon új telep is létesült.

Ekkor számolt be Fabinyí Rudolf is e tele—

pekről a Népegészségügy című folyóiratban (1. 1927 május 1. sz.) az elmebetegügyről írt dolgozatában, melyben az 1915—25—ig intézeti kezelésben és heterofamiliaris rend- szerben ápolt betegek statisztikájának fő—

eredményeit adja. Fabinyi legújabb ered—

ményei szerint ismét közel 700 elmebeteg van heterofamiliaris ápolásban. Az idegen '*családi ápolásba kiadott betegek demográ—

fiai ismérveire s kórformáira nincs statisz—

tikánk. Fabinyi szerint köztük a régebbi schizophreniás beteg a leggyakoribb, kik- 'nél a baj heveny szaka már lezajlott.

Az elmebetegek ősszes számához (az 1920. évi népszámlálás szerint 10.600) Icé—

pest az ily heterofamiliaris rendszerű ápolás lis kis jelentőségű, éppen úgy, mint a beteg- segélyző pénztárak útján történő segélyezés.

Az idegen családi ápolásra vonatkozó leg-

*utolsó adat (700 ápolt) szemmeltartásával az ország összes elmebetegeinek 6'5%—ára becsülhető az ily ápolásban lévők aránya.

Valószínű azonban, hogy ezzel a hetero- 'familiaris rendszer jelentőségét valamivel túl is becsültük, mert heterofamiliaris rend—

szerben kis arányban hülyék is ápoltatnak.

A 6'5%—os arány a valóságnál azért is ma- gasabb, mert az 1920. évi népszámlálás al- kalmával talált elmebetegek számához tör-

"tént a viszonyítás, már pedig azóta (1927 -igI) az elmebetegek száma a népesség fejlődésé—

"Yel párhuzamosan a népességben is gyára-.

ipodott.

Ilyképen tehát a betegpénztárak útján való gondozás és a heterofamiliaris rendszer

— 593 -— 1929

sokkal kisebb jelentőségű, mint az elmebef tegek intézeti kezelése. A mai Magyarorszá- gon a különböző intézetekben _——— mind a szó szoros értelmében vett külön e célra- létesült elmegyógyintézetekben, mind a kór—

házak és klinikák elme- és idegosztályain

—— ápolt összes betegek, valamint ezen inté—

zetek és ágyaik száma a fegyverletétel óta napjainkig eltelt évtizedben a következő—

képen alakult. (L. a 19. táblázatot.)

A rendelkezésünkre álló legutolsó ada- tok szerint tehát a mai Magyarországon in- tézeti ápolásban évről évre kb. 5.700 elme—

beteg és hülye részesül. (A rendelkezésünkre

álló, legutolsó, 1925. évi adat felfelé kere- kítve.) Ezeknek körülbelül 18 százaléka le—

het hülye 1), mert az ezek legnagyobb ré- szét kitevő, az állami elmegyógyintézetek kórisme szerint való részletezése alapján a hülyék aránya az állami elmegyógyintéze- tekben pontosan ennyif) Ha tehát sza—

bad ezt az arányt megközelítő számítás végett a többi intézetek ápoltjaira is ki- terjeszteni, úgy az 1920. évi népszámlálás időpontja körül —— az 1919—21. évek átlaga szerint —— intézetben ápolt 4.834 betegből (l. a 19. táblázatot) 870-re tehető a hülyék száma. A többi —— vagyis 3.964 —-—

elmebeteg. Ezeket a számokat az elmebete- geknek és hülyéknek az 1920. évi népszám—

lálásnál talált számához —— 10.600, illetve 10.601-hez (l. az 1. részben az 1. táblázatot)

—— viszonyítva megállapíthatjuk, hogy ha—

zánkban az elmebetegek 37'3%-a, a hülyék- nek csak 8'2%—a részesül nyilvános intézeti ápolásban. Ezek sokkal magasabb arányok, mint a betegpénztári és az idegen családi ápolásnál találtak (4, illetve 6'5%). Intézeti ápolásban ilyképen tehát az elmebetegeknek több mint egyharmada részesül. Valószínű azonban, hogy némely beteg egy és ugyan—

azon év folyamán ismételten is felvételre kerül s így némikép mégis kisebb az intézeti ápolásban részesült elmebetegek aránya.

Hülyék intézeti ápolásban mindig sokkal gyérebben részesültek, mint az elmebetegek, kiknél a közveszélyes állapot az intézeti ápolásba szállítás egyik legfontosabb rú- gója. E mellett a hülyéknél többnyire in- kább csak állapotról van szó, nem be- tegségről. Ilyen csendes viselkedésű, el- butult egyén éveken át egyforma állapo—

tában nem is merül fel oly körülmény,

1) Az összes állami elmegyógyintézetek e tekin- tetben rendelkezésünkre álló legutolsó 1920—21. évi adatai szerint a 2.978 összes ápoltból 533 hülye, azaz 18%.

_ 6. szám. —— 594 —-— 1929

%

?

19. Mai Magyarország állami és magán elmeggógyintézeteinek száma, ágyaik és beteglétszámuk,, valamint az elme- és idegosztállyal biró k rházak ilynemű beteglétszáma l9l9-től 1927-ig.

Nombre et effectif de lits et de malades des établissements d'aliéne's, entretenus par FEtat el par des parti—

culiers, dans la Hongrie actuelle. Nombre des malades pareils aux hópitaua: ayant une section d'aliénés et de!

maladies des nerfs. 1919—27.

Az elmegyógyintézetek —- Etablissements dhlie'ne's A , . A nyilvános in-

ÉV , 2 63517 ebkkórhÉZ' ?lme— tézetekben ápolt )

, ' " 0 m b 7. e betegletszáma —— nombre des malades [?,—szítta, 57? d— ;?th összes elme—

atlag Az előző év- Az év fo— , . , " , a lenes es omlana: betegek 4)

; összes Lágyainak ről maradt lyamán fel- iif—ketabllssí—WÉZt—SwdThemi— Tf"?! de_s ali- , Annee, total (les lits 335152? exífgebtn állami 1) megál! 2) 035118; számas) beteglétszáma digit—í lügyi;— ,_

moi/enne —— ya,,mg'g pré, cours de de Zlatat PWWS Hongrie nombre nombre des blissenienís **

S Z á m a védenie l'année —í n t é'z e t e k 6"; n malades pnblics

1919 5 —— 1.681 1.761 2.927 515 3.442 26 1.474 4.916

1920 5 — 1.747 1.489 2.823 413 3.236 26 1.615 4.851

1921 5 1.980 1.701 1.779 3.134 346 3.480 26 1.254 4.734

1922 5 1.982 1.727 1.946 3.348 325 3.673 26 1.364 5.037

1923 5 1.922 1.903 1.823 3.413 313 3.726 26 1.334 5.060

1924 5 1.630 1.977 1.728 3.475 230 3.705 26 1.442 5.147

1925 6 1.896 1.949 1.718 3.395 272 3.667 27 1997 5.664

1926 6 1.984 1.865 1.907 3.488 284 3.772 — — ——

1927 6 1.986 1.972 1.962 3.623 311 3.934 —- —— _-

1919—21 5 — 1.710 1.676 2.961 425 3.386 26 1.448 4.834

1922—25 5—6 1.858 1.889 1.804 3.408 285 3.693 26—27 1 534 5.227

1926—27 6 1.985 1.918 1.935 3.556 297 3.853 — —— *—

1) Állami intézetek: a lipótmezei, az angyalföldi és a nagykállói, összesen 3 elmegyógyintézet, Trianon előtt a nagyszebenivel együtt 4 volt. —— La Hongrie Javant-guerre amit 4 maisons cl'alie'ne's d'Etat : Lipót—

mezó', Angyalföld, Nagykálló, Nagyszeben. Le traité de Trianon ayant enleve' Nagyszeben, il reste au pays 3 maisons rl'alie'ne's.

2*) Magánintézetek: a Ringer és a Schwartzer-féle, 1925 óta a sátoraljaujhelyi Molnár-féle szanató—

rium. —— Etablissements prises : établissement Ringer; celui de Schwartzer; le sanatorium Molnár (a Sátor- aljaújhely, fonde' en 1925).

3) A legfontosabbak: a budapesti, szegedi, debreceni és pécsi egyetemi klinika és a gyulai állami—

kórház elmeosztálya, az Igazságügyi Országos Megfigyelő és Elmegyógyitó Intézet, a budapesti I. és ll.

számú honvéd- és közrendészeti kórház, a budapesti Új szent János-korház, a bajai közkórház, a balassa—

gyarmati közkórház, a gyöngyösi alapitvanyi közkórház, a kaposvári, miskolci, sátoraljaújhelyi, szekszárdi, győri, székesfehérvári, szentesi, szolnoki, zalaegerszegi, soproni és kecskeméti törvényhatósági közkórházak elmeosztályaí, az egri irgalmas rendi kórház, az egri nöi alapitványi kórház elmeosztálya s az Erzsébet—

szegényház elmeosztálya Budapesten. —— Les plus importants en sont: les clinigues ales Universites de Buda- pest, Szeged, Debrecen et Pécs; la section tl'aliéne's de l'hópital d'Etat de Gyula; L'Institut Legal Général d'Observation et de Traitement (le Maladies Mentales; les hőpitaum militaires et de police [ et II a Buda- pest; le nouvel hőpital Saint-Jean a Budapest; l'hópital public de Baja; celui de Balassagyarmat; l'hőpital public (de fondation) de Gyöngyös; les sections de maladies mentales des hópilaua' public-s de Kaposvár, Mis!

kolc, Sátoraljaújhely, Szekszárd, Győr, Székesfehérvár, Szentes, Szolnok, Zalaegerszeg, Sopron, Kecskemét,, entreten'us par les oomitats ou villes autonornes respectifs; celles de l'hópital des Fréres de la Mise'ricorrle, á Eger, de l'hópital de femmes, entretenu par une fonalation ;; Eger, et de la Maison (le pauvres Elisa—

beth, a Budapest.

') Az Egészségügyi Reformirodának Csonka—Magyarország elmebetegápolással foglalkozó kórházaihoz intézett körkérdései szerint, melyek eredményeit Fabinyi közölte a Népegészségügy 1927. évi májusi 1.

számában. ——D'apres les réponses aux circulaires du "Bureau de Réfornie Sanitaire", enooye'es aug: hópilauw soignant des alie'nés dans la Hongrie actuelle. Ces réponses ont été re'sumées par M. F a binyi dans la

,,Népege'szségügyu du 167 mai 1927.

ami a kórházba szállítást úgy indokolná, mint egy elmebetegség váratlan, hirtelen ki—

törése. Az elmebetegek elmegyógyintézetekbe és kórházakba való felvétele és szállítása tárgyában kiadott 10.538/903. évi' belügy—

miniszteri rendelet5) is úgy intézkedik, hogy állami elmegyógyintézetekbe ,,hülyék és bárgyúk rendszerint csak akkor vétetnek

5) L. Chyzer Kornél ,,Az egészségügyre vonat—

kozó törvények és rendeletek gyűjteménye" Bpest, 1905. 373 l.

fel, ha közveszélyesek", Ezzel szemben gyó- gyítható elmebetegek más esetben is felvé- tetnek. A közveszélyesség hülyéknél pedig egyébként is elég ritka.

A nyilvános intézetek közül hazánkban legtöbb elmebeteget az állami elmegyógyin—

iézetek ápolnak, 1922—25 átlaga szerint 61

állami intézetekben ápolták az összes nyil—

vános intézetekben (kórházak elmeosztályái—

6) E tekintetben csak 1925-ig vannak adataink,"

6. szám. — 595 — 19291

20. Állami elmegyógyintézetekben ápolt betegek száma intézetenkint.

Nombre des malades des malsons dühének de l'Etat, suivant les établissements.

— Beteglétszám—Effectif desmalades

dans la maison d'alie'nés d'Etat de

. — _ _ 1' ót— 1- —

ÉV, $$$ az ÉÖÉÉÉM a nagykállói valamennyi ámelzei 327312? 337175); valamennyi átlag Lípólmező Angyalföld Nagykálló 14 Hongrie [732255 Anölíl' 172157;— la Hongrie

Année, államielmegyógyintézetben

moyerme az állami elmegyógyintézetekben Égflgigg'öis'gz'

szám szerint __ nombres ápolt betegek százalékában begegekn/o-ában en 0/0 des malades sozynes dans les 8!" /o 4630"; 1- ma-

maisons d'aliéne's de l'Etat ;Zííjíígyijféyf"

l 7'

1919 . , . . 1.918 819 190 2.927 655 28'0 6'5 ! 100'0 850

1920 . . . . 1.704 953 168 § 2.828 60'4 33'7 5'9 100'0 87'4

1921 . . . . 1.758 1.102 274 § 3.134 560 352 698 1000 900

1922 . . . . 1.845 1.098 405 § 3348 55'1 32'8 12'1 100'0 91'1

1923 . . . . 1.883 1.079 501 'l 3.413 53"? 31'6 147 1000 91"?

1924 . . 1.933 977 565 * 3.475 55'5 28'2 16'3 1000 935

1925 . . . . 1.803 1.076 516 i 3.395 530 31'8 1522 1000 92'5

1926 . . . . 1.789 1.177 522 3.488 51'2 338 150 1000 92'5

1927 . . . . 1.958 1.089 576 8.623 53'9 30'2 15'9 1000 920

1928 . . 1.976 _ —— — —— —— — — ——

1919—21 . . 1.798 958 210 .! 2.961 605 32'4 7'1 100'0 87'4

1922—25 . . 1.858 1.058 497 3.408 54'6 309 145 100'0 9245

1926—27 . . 1.874 1.183 549 3.556 52'8 31'8 154 1000 92'3

1919—27. . 1.838 1.041 413 3.292 557 31'8 12'5 100'0 —

il

val együtt) ápolt betegek 65%-át. Csak 576 jtitott a magán elmegyógyintézetekre. A többi az ország kórházainak s az egyetemi klinikáknak elmeosztálynin volt elhelyezve.

A A mai Magyarország területén lévő há- rom állami elmegyógyintézet, (: lipótmczei,

az angyalföldi s a nagykállói tébolyda leö—

zül a Iipótmezei intézet a legnagyobb. Az állami elmegyógyintézetekben ápolt betegek létszámának az egyes intézetek között való illegoszlását 1919-töl 1928-ig a 20. táblázat mutatja.

21. A törvényszéki bűnügyekből kifolyólag állami intézetbe került betegek száma nem szerint. , Nombre des malades transporle's dans_ les maisons dyalíe'nés de l'Élat du fait d'affaires criminela'es de Tribunamc.

Törvényszéki bűnügyből kifolyólag állatni elmegyógyintózctbe kerültek az

A ombn' des muladcs ímnsporlés du jail dkzjjaiws criminelles de lribzmaux dans les maisons duliénűs de [*Eíat, moycmzc des amwes

Nem —— Seme

1904—08 . 1909—12

1899-902 1913—15 1918—17 MHB—191); two—219] 1922m252)§ 1926—282)

évek átlaga. szerint

a) s z á. m — 'n o m () r e s

Férfiak — Hommes .. .. l 85 109 150 151 99 83 94 53 56

Nők -— Femmes .. .. .. § 33 30 23 19 20 17 15 10 6

Összesen — Total: M 118 I 139 I 173 I 170 I 119 § 100 1 109 § 63 62

b) s z á z a l é k —— e n %

Férfiak — Hommes .. .. ;; 72-1 783 864 885 828 830 86-2 833 902 Nők—Femmes .. .. .. ;! 27-9 21—7 136 11—5 17-2 17-0 138 16"? 98 Összesen — Total: §§ 100-0 § 100-0 § 100-0 § 1oo-o § 1oo-o § 100-0 § 1000 1000 1000 ') A mai területén maradt 3 intézet: Lipótmező, Angyalföld és Nagykálló, vagyis Nagyszeben nélkül, melyatrianoni béke óta. Romániához tartozik. —Les 3 maisons d'alz'e'ne's (Li-pótmező, Angyalföld, Nagykálló) situées sur le territoire honyrois acluel, sans celle de Nagy-Szeben, en territoire anuezé ?; la Roumaníc.

2) Csak a legnagyobb állami intézetre, a lipótmezeire vonatkozó adatok. 7— Seulement la maison

d'alie'nés la plus impoztante, celle de Lipőtmező. '

6. azám. ——-596———

* *1 929 Látható, hogy legtöbb elmebeteget,

évente közel kétezret, a lipótmezei állami elmegyógyintézet ápol. Az állami intézetek—

ben lévő összes betegeknek mindig több mint fele van ezen intézet falai között. Je- lentősége 1919-től 1928-ig mégis kissé csök—

kent, beteglétszáma bár számra ugyanak- kora, az összes állami intézetek beteglétszá-

mának 65'5%-áról 1926—ig (min.) 51'2%-ra

esett vissza. Ezen intézet beteglétszáma a legutolsó évtizedben tehát már nem fejlő—

(lött, míg az angyalföldi meg a nagykállói intézet ezzel szemben gyarapodtak. Külö- nösen az utóbbi, ahol 1927—ben már 576 be—

teget, háromszor annyit ápoltak, mint 1919- ben (190-et, 1920—ban IBB-ot). Az angyal—

földi intézet fejlődése kisebb mérvű; 1927- ben az 1919. évi beteglétszámához (819) mintegy 33 % —nyi gyarapodást mutat. (1.089) A nagykállói, a három állami intézet közül mégis a legkisebb.

Az állami elmegyógyintézetek képviselik az elmebetegek legszigorúbb ápolási rend—

szerét, ahol a felvételt s az elbocsátást bel- ügyminiszteri rendelet szabályozza. Az em!-

lített 10.538/903. sz. belügyminiszteri ren—

delet értelmében ,,állami elmegyógyintéze—

tekbe csakis oly betegek vehetők fel, kik- nek gyógyítható vagy köz— és önveszélyes elmebántalmát közhivatalban álló orvos ál- lapította meg s az erről szóló bizonyítvány

a felvétel engedélyezésének elengedhetetlen

kelléket képezi". Ide kerülnek a törvény—

széki bűnügyből kifolyólag megállapított

elmebetegségi esetek is. Állami elmegyógy—

intézeteinkben ápolt betegek ily ügyekből eredő csoportjára vonatkozó adataink a szá—

zadfordulótól kezdve napjainkig a 21. táb- lázatban láthatók.

E szerint a törvényszéki bűnügyből ki—

folyólag állami elmegyógyintézetbe került betegek az összes ily intézetekben ápoltak—

nak 3'2—4'5%-át teszik. Arányuk a világ—

háborút megelőző legutolsó békés eszten- dőkben volt a legmagasabb, a nagy háború alatt kissé csökkent, majd újból emelkedett.

Az elmebetegek bűntetteknél ilyképen ha—

zánkban mégis sokkal kisebb arányban sze- repelnek, mint néhol Nyugat—Európában. A"

berlini statisztikai évkönyv szerint a berlini tébolydákba felvett egyének között olyik

évben 15% -ra is felmegy azok aránya, akik

a felvétel előtt büntetve voltak, avagy bűn—

ügyi vád alatt állottak.

22. Az elmebetegek felvételének alakulása évszakonkínt.

Admissions aux maisons d'aliéne's, par saisons.

Felvétetett az összes állami elmegyógyintézetekbe Alíénés admis aux maisons dlaliénés de l'Eíat

Évszaki') — Saisonz)

1899—902

1 A 1 A

00 m Lo b— .. — o— m

05 ._4 10 CD

? 'T - '1' T 7 m

7 7

!" c: CO CD m O (N CD 0 O ** 9—1 1—1 (A) CXI N a C? 03 G') ?: G) 03 G?

H H 7—4 7—6 H v—í v—t H

évek átlaga szerint _ suívant la moymne des années cí—drssus

a)szám—— _nombres

Télen — En hioer (XII. 1—11. 28) .. .. .. 271 316 347 404 357 201 312 153 158 Tavasszal — Au printemps 011. 1—v. 31) .. 200 345 398 514 479 402 390 193 197 Igyál-on .— En e'te' (VI. l—VIII. 31) .. .. .. 295 384 433 549 462 470- 400 227 238 Ossze] —— En automne (IX. l—XI. 30) .. .. 277 915 380) 449 391 320 319) 176 197 Összesen -— Total .. .. 1.103 1.300 1.558 1.915 1.689 1.459 1.418% 749 790

b)százalék——en"/0

Télen _ En kiver aXlI. 1—11. 28) .. .. .. 24-6 23-2 22-3 211 212 17-9 220) 204 200 Tavasszal — Au printemps (111. 1—v. 31).. 236 25-4 25-5 208 23-3 27—6 275 25-7 243 Nyáron _ En été tvr. 1—VIII. 31) .. .. .. 26-8 282 27-8 286 27-4 326 232 3043 302

Osszel — En automne (IX. l—XI. 30) .. .. 250 232 24'4 23'5 23'1 21'9í 32'3 23'6 250

Összesen —— Total .. .. 1000 1000 1000 zoo-0 1000 1000 1oo-0iioo-o 1000

1) A mai területen maradt 3 intézet —— Maisons d'alie'ne's sur le territoire aciuel—Lipótmezö, Angyal- föld, Nagykálló; — non compris Nagyszeben,

plus grande maison d'ah'éne's d'Etat.

annexe á la Roumam'e —— vagyis Nagyszeben nélkül.

,, a) Csak a legnagyobb állami intézetre, a Lipótmezőre vonatkozó adatok. — Seulement Lipótmezó', la 4 -') Az évszakok azért nem egyeznek pontosan a naptári évszakokkal, minthogy az elmebetegügy évi jelentések a felvételt csak havonkint részletezik. ——-Les rapports annuels sur les aliénés détatllant par mois les admissions, ces saisons ne eoncordent pas tout á fait avec celles du calendrzer.

6. szám,

_ 5971.—

ben ielismert elmebetegeknél igen alacsony.

Az 1926—28. évi lipótmezei intézeti átlag szerint az oda a törvényszékről bekerült eseteknek csak 9'8%—a volt nő. Régebben a nők aránya az ily törvényszéki elmebeteg- ügyekben magasabb volt. A századfordulón, az 1899——902. évi átlag szerint törvényszéki bűnügyekből kifolyólag állami elmegyógy- intézeteinkbe került egyének között a nők

aránya még 27'9% volt. Ez a világháború

alatt újból emelkedik ez az arány. 1916—17- ben 17'2%. A háború alatt a nők aránya bűnözés, öngyilkosság és sok más moral—

statisztikai számsorban is emelkedett volt.

Egészen beillik e képbe a törvényszéki ügyekben elmebetegeknek találtak sorában mutatkozó háborús gyarapodásuk. Azóta az új békés évtizedben arányuk újból esök- ken. Megjegyzendő azonban, hogy a nők aránya az ily törvényszéki elmebetegségi ügyekben mindig kisebb volt, mint az in—

tézeti ápolásban lévő összes betegek között.

A bűnözésre hajlamos, vagy közveszélyes kórformák a nőknél ugyanis —— mint több- ször említettük —— sokkal ritkábbak, mint

a férfiaknál.

Az elmegyógyintézetekbe való felvétel az év egyes szakaszai között nem oszlik meg egyenletesen. Az állami elmegyógyintéze—

tekbe való felvétel alakulásában régóta is—

meretes az a szabályszerűség, hogy a leg—

több beteg nyáron, a legkevesebb télen je—

lentkezik. A rendelkezésünkre álló ily sta- tisztikát nem tudtuk pontosan naptár év—

szakok szerint feldolgoztatni, minthogy az elmebetegügyi évi jelentések a felvételt csak havonkint részletezik. Ilyképen december 1 —— február 28—ig terjedő három hónapot kell a téli, a június 1 — augusztus 31-ig ter—

jedőt nyárinak tekintenünk és így tovább.

Az 1899-től kezdve rendelkezésünkre álló, az állami elmegyógyintézetekre vonatkozó anyagot ilyen módon megállapított évsza- konkint részletezve a következő képet nyer—

jük: (L. a 22. táblázatot.)

Látható, hogy a nyári maximum az évi összes felvételnek 26'8 32'6%-a között váltakozik. Ezzel szemben a téli minimum az összes felvételnek mindössze 171)—

24'6% -a. Bár a felvétel s az elmebaj kitörése között kisebb—nagyobb időköz telhet és telik is el, mégis valószínű, hogy az elmebeteg—

ségben való megbetegedés is gyakoribb nyá- ron, mint télen. Legalább is nyáron a nagy meleg hatása alatt az sokkal gyakrabban válik felismerhetővé, mint télen. ,

A felvételnél mutatkozó szabályszerű—

séggel nem egyezik a beteglétszámapadás évszakonkint mutatkozó különbségében lévő szabályszerűség s az e tekintetben mutat—

kozó törvényszerűség korántsem olyan egy- öntetű, mint a felvételnek évszakonkint mu-

tatkozó különbségeiben rejlő. Az apadás nem nyáron, hanem rendszerint tavasszal a legnagyobb mérvű. Ennek két oka van.

A halandóság tavasszal maximum, már pe- dig —— mint már fentebb láttuk —— az elme—

betegek halandósága egyébként is magf- sabb az összhalandóságnál. Magasabb két okból is: betegségüknél és koruknál fogva.

Az apadás tavasszal mutatkozó magas arányának másik oka, hogy a távozás után való vágy is leginkább tavasszal, a ter—

mészet megújhodásával kel fel e szegény betegekben. Már t. i. a könnyebb körfor- mákban, ahol még felébred a vágy a zárt intézeti falak közül való távozás után. Meg- jegyzendő, hogy az apadás aránya nyáron is magas s olykor a tavaszinál is magasabb.

A legújabb lipótmezei statisztikában, így 1927—ben, 1926—ban, 1925—ben és 1923-ban tavasszal, 1928-ban és 1924—ben nyáron volt az apadás erősebb mérvű. A maximum 1927-ben kivételesen meg éppen őszre esett.

A betegek ápolásának átlagos időtartama az elmegyógyintézetekben sokkal hosszabb, mint a kórházakban. Gyógyíthatatlan ne—

héz betegek hosszú éveket töltenek el el- megyógyintézetekben. Az elhaltak között olykor (pl. az 1922. évi lipótmezei elme—

gyógyintézeti adatok szerint) a betegek kö- zel fele (42%—a) tartozik az egy évnél hosz—

szabb ápolás után elhaltak közé.

Az állami elmegyógyintézeti ápolás ered- ményességére vonatkozó adatok szerint az itt ápolt betegek lethalitása sokkal kisebb az elmebetegek országos elhalálozási ará- nyánál. A legújabb adatok kisebbek a beteg- pénztári gondozásban lévő elmebetegek le- thalitásánál is, ami annál figyelemreméltóbb, mert hiszen a súlyosabb, életveszélyesebb s halállal gyakrabban végződő kórformák leginkább éppen az állami elmegyógyinté- zetekbe kerülnek. Az állami elmegyógyinté—

zeti ápolás eredményességére vonatkozó adatokat 1899—től 1928-ig a 23. táblázat tog- lalja magában.

Az állami elmegyógyintézetekben ápolt betegek elhalálozási aránya, vagyis letlmli—

tása a századfordulótól a világháború kitö- réséig egyre csökkent. Az 1899—902. évi átlag szerint ezer beteg közül évente 112 halt el, 1909———12 szerint csak 108. A háború