10—1 1. szám
———622— 1943
árpa, rizs, gyümölcs és zöldségfélék forgalmának és fogyasztásának alakulására vonatkozóan rendel—
kezésre álló 1940. évi adatokat mutatja be a ko- rábbi évek adataival való összehasonlításban, rá- mutatva nemcsak az eltérésekre, hanem azok okaira és az áralakulással való összefüggéseikreis.
A negyedik fejezet az időjárás és a piaci vi—
szonyok közötti összefüggéseket kutatva azt igyek- szik megállapítani és számszerűleg megmérni, mi- lyen halása volt az 1939/40. évi szigorú télnek a főváros élelmiszerellátásában. E fejezet a szegé- nyes piacmeteorológiai irodalomnak igen figyelmet érdemlő nyeresége.
A kötet ötödik fejezete az átalakulásról gyűj—
tött újabb adatokat és azok elemzését tárja az
.olvasó elé, míg a hatodik fejezet a kötetben ismet—
tetett adatok táblázatokba szedett összefoglalását
adja, G. G. dr.
A szlovákiai magyarság élete 1938—1942.
La vie des Howgzois de Slovagm'e de 1938 21 1942.
Budapest, 1942. 216 l. — pages.
A másodszor is kisebbségi sorsban maradt szlovákiai magyarság életéről, problémáiról és célkitűzéseiről számol be a könyv. Az egyes tanul- mányokat Aixinger László, Arany László, Brogya'ngi Kálmán, Duka Zólyomi Norbert, Esterházy János, Gyűrky Ákos, Kovács Alajos, Környei Elek, Lede'nyi Frigyes, Párkány Lajos, Peér-y Rezső, Somos Elemér, Stelczer Lajos írták. A tanulmányok közül
a ,,Nyitrai magyar élet" című a Szlovákiában élő
magyarság legjelentősebb összefüggő tö'mbj'éről (kb.
30.000 magyar), ,,A szórvány magyarok" című pedig a fontosabb szlovákiai szórványokról közöl statisztikai adatokat.
István (Ffimne) Kníezsa: Ungarns Völker—
schaften ím XI. Jahrhundert.
Ostmittelenropüísche Bibliothek.
E. Lukím'ch. No. 16.
Budapest, It'-38. 1721. — pages 4- 1 térkép — I carte.
Herausgegeben von
Kiváló nyelvészünk e nagyjelentőségű munká- jában Magyarország etnikai képét kísérli megraj- zolni a honfoglalást követő évszázadról. Kutatá—
sának gerincét a helynevek elemzése teszi, de emellett, amint az másként nem is képzelhető el,
felhasználja a történettudomány, régészet és föld—
rajz stb. rendelkezésre álló adatanyagát is. Vizsgá- latának tárgya csábító és mindíg időszerű, amíg ezen a földön azoknak a régen eltünt apáknak ivadékai
örök időszerűsége révén számos és sokszor any—
nyira hamis politikai célkitűzés keresi benne végső igazolását. Szerző nagy felkészültséggel és kiváló tárgyismerettel nyúlt a nagyhorderejű kiér—
déshez. Szigorú forráskritikája, pártatlan és min- élnek, de veszedelmes is, hiszen éppen
dig következetes tudományossága kezes—kertnek róla.
az
hogy statisztikai vonatkozásokban is gazdag mun- kájának eredményeit valóban elfogadhatjuk.
Megállapítja, hogy a XI. században Magyar—
országon nagyobb területen, zárt tömegekben csak két nép lakott, a magyarok és a terület és lélek- szám dolgában egyaránt jóval szerényebb súlyú szlávok. Rajtuk kívül csak törökfajtájú népek éltek nagyobb szigetekben, de mindenesetre mint jelentéktelen kisebbség. Németeknek csupán Nyu—
gatmagyarország északi részén és esetleg a Bala—
ton mellett találja meggyőzően nem bizonyító nyomait Románok jelenlétéről még olyan bizony—
talan támpontokat sem sikerül találnia, mint a né- metekéröl, A magyarság fő településtestületét a Nagy- és Kisalföldön, a Dunántúlnak elsősorban északkeleti részén és az erdélyi Mezőségen hatá- rozza m-eng területek népessége, néhány kisebb szláv szigettől eltekintve, teljesen magyar. Az Alföld északkeleti csücskét, valamint a Laborc, Ung, La—
torca és Tisza mocsaras vidékét a magyarság csak szórványosan szállta meg, Az Alföldet; Mezőség és Mezőföld mellett a magyarság még a száraz ég—
hajlatú dombvidékre és nagyobb völgyekbe is elhúzódott. így előretört észak felé egészen Tren—
csén vármegye határáig és a zólyomi hegyekig, a Sajó, Hernád es Tarcál völgyében Pelsőcig, Kassáig és Eperjesig. Ezen a területen egyébként a XI. szá-
zadi magyar etnikai határ egybeesik a bükkerdők határával. Ugyanaz áll a Nagyalföld keleti szegé- lyére is. A Kraszna völgyében a Meszes hegység, a Sebeskőröstében Báród, a Feketekőrös völgyében Jószás a magyarság ősi településének szélső pontja.
A Temes és Karas völgyében a határvonal nem húzható meg ilyen élesen, mert a magyarság a következő századokban itt erősen előretört, de ,kezd—etben valószínűleg csupán a biikkerdő határ- vonaláig terjedt. Korán szállta meg az erdélyi me- dencét és elsősorban a Mezős'éget és a hunyadi medencét, későb a Küküllő és Olt vidékét. Nem gátolta a magyarság életmódját és így terjeszkedé—
sét a dunántúli dombosvide'k sem. Jelenléte ezért ezen az egész területen megállapítható egészen az Alpok keleti nyúlvány-áig, délen pedig a Bíló hegy—
ségig. Verőce és Szerém területét ugyancsak nagy tömegekkel népesítette be.
A szlávok legfontosabb területét a Nagyszom- bat, Galgóc, Nyitra, Aranyosmarót vonaltól észak- keletre, aránylag nem nagy területen találja.
A 'magyarság területén emlitésremr'xltóbb számban az proly völgyében fordulnak elő egészen Visegrá- dig és Esztergomig és azon túl a Pilis és Gerecse hegység völgyéig, Hasonló sűrűbb szláv népessé- get mutat ki a Bükk hegység északi szegélyén a Sajó és Bod'va közötti
Tokaj—Hegyalja megyében és
hegységben, valamint a hegyeinek északi részén. Abaúj Sáros megye magyarlakta középső részén csak szórványos nyomukat találja. Az Alföld
10—1 1. szám
keleti részén szlávok főleg a platókon és a hegy- ségek sze'lén találhatók Erdélyben elsősorban az erdélyi érohegység keleti szegélyén, a Maros és Kis- Szamos között, valamint Gyulafehérvár táján és Hunyad megyében mutat ki szlávokat. Nyomok még a magyar településterület egyes más részein is, kimutatható.
Külön hangsúlyozza, hogy a szlávok a magyar településterületen, sőt még azon kívül is, gyor- san és teljesen felszívódtak a magyarságba. Ez azonban nem lett volna lehetséges, ha a magyar- ság, amint azt oly sokan tévesen állítják, csupán kis számú lett volna a szlávokhoz képest. Egy törpe kisebbség a történelem tanusága szerint ha- talmas tömeget hódíthat meg, leigázhat, de soha- sem tudja őket asszimilálni, hanem ellenkezőleg maga veszíti el bennük népiségét. A rendelkezésre álló történeti forrásokból kivehető, hogy a hon- foglaló magyarság nem csupán egy kisszámú ural—
kodó rétegből állt, hanem széles, magyar népiségü
néptömegekre támaszkodott. Ez a finn—ugor szolga—
réteg és nem az inkább török eredetű urak ma—
gyarosították meg az itt talált szláv és egyéb nép—
szórványokat, Ök adtak nevet a tájnak, viznek, falunak és ezeket a neveket vették át a később beköltözött szlávok, románok és né—
metek.
A munka erednn'rnyeit végül egy kiválóan összeállított etnográfiai térkép szemlélteti.
R. Gy. dr.
idegenek.
Európai gazdasági együttműködés.
Cooperation émnomigue européenne.
Budapest, Stádíum, 1948. 200 1. M pages.
Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter a német gazdasági élet jelentös súlyú tén 'ezői által írt, statisztikai szempontokat is felölelő gyűjtemé- nyes munka előszavában hangoztatja, hogy Magyar- ország, bár függetlenségét a legnehezebb feltételek mellett is mindenkor ki tudta sohasem zárkózott el az európai kontinens fejlödését bizto sító eszmék befogadása elől, de ezeket mindenkor a sajátos magyar lelkület, a tradíciók és adottsá- gok messzemenő figyelembevételével ültette át a magyar talajba. Ma is megvan bennünk nemcsak a képesség, hanem a készség is, hogy közre működjünk minden olyan kezdeményezésnél, amely az európai szolidaritást szolgálja.
vivni,
bevezetőben rámutat azokra a politikai és katonai eseményekre, ame- lyek végezetiil elvezettek az európai gazdasági együttműködés gondolatára. Vázolja a Német Bi—
rodalomra váró vezető szerepet és a de'Lkeleteuró- pai általános életszínvonal emelésének és iparoso—
dásának fontosságát hangoztatja '
Funk Walter
szerint az új gazdasági rendet két tényező hatá- llunlce egyetemi tanár
birodalmi gazdasági miniszter
i—623— 1943
rozza meg, a közösségi munka és a gazdasági szabadság. Az igazi gazdasági szabadságot az élet—
mezési és nyersanyagforrások biztosításában, a.
pénzügyi érdektől és konjunktúrális kötöttségektől való mentességben és az egyénnek a közösség alá való önkéntes rendelésében találja meg. Az európai gazdasági egység kialakulására döntő fontosságú, hogy Európa minden követel—
ményt kielégítő zárt gazdasági egységet alkot. Ki- tűnik ez a szárazföldünk természetes teljesítő ké—
nemzetközi
pességéből. Elegendő mennyiségben állanak ren- delkezésre a legfontosabb ipari nyersanyagok, mint a kőszén, vas- és aluminium. Igen jelentős a mezőgazdasági önellátás foka is. Ahol pedig hiányok mutatkoznak, ott a különböző műanyagok terme—
lése ad kiutat. Európának mindazon részeit, ame—
lyek még hátramaradottak, természetesen be kell vonni a belterjes gazdaságba és nem lesz elke- rülhető a racionalizálás sem.
Jecht egyetemi tanár az európai gazdasági.
együttműködés történeti kialakulásával foglalkozik és elérésének legfontosabb eszközét a hosszú- lejáratú gazdasági szerződések megkötésében látja.
Woermann professzor az európai mezőgazda- ság kérdését vizsgálva az élelmiszer termelés fo—
kozására szükségesnek tartja mindazon területekv nek a művelésbe való bevonását, amelyek
érdemesek a kultúrára. Emellett még szükség van.
a terméshozamok emelésére, a talajkihasználás belterjessé tételére és az állattartás
még
hozamának emelésére a tenyésztés fejlesztése, a racionális.
takarmányozás útján.
Reithingcr az európai ipargazd—aságról érte—
kezve a jövő fejlődést a kölcsönös együttműködés- ben látja, amely az elzárkózás és ellenséges "e':- s—engés helyére lép. Mint második elvet, a telíes foglalkoztatottság követelményét állítja fel, majd a termelésnek és fogyasztásnak az európai nagytér—
ségben kialakuló regionális rendjéről értekezik, Beísiegel az európai munkaerök háborús tog- lalkozásáról megállapítja, hogy 1942. évi becslések szerint a Németországban foglalkoztatott külföldi munkások száma elérte az öt millió főt. A háború után Németország külföldi munkásszükséglete' mindenesetre csökkenni fog. Ekkor azonban egy nagyszabású európai munkásesere fog gondos- kodni arról, hogy egyetlen munkaerő se menjen veszendőbe, amíg valamely európai országban fog- lalkozást találhat. Ez a munkásesere azonban csak akkor lehet minden országra áldásos, ha felelős helyről irányítják és rendben folyik le. A belföldi munkapiac mentesítésének másik módja a rendelé- seknek külföldre való kihelyezése.
Koenigs államtitkár a közlekedés kérdéseit taglalja, Benning pedig a valutakérdésröl számol be, Véleménye szerint az új Európában az arany
