SZEMLE 964
dik”. Megnyilvánulásai, tudományos megalapozottsá- guk ellenére sem voltak eléggé határozott megoldásra törekvőek, mindenesetre a korabeli jobb- és baloldali nézeteket sem osztották, azokhoz nem közelítettek. Ta- lán megingathatatlan katolicizmusa sem szerzett aktív életében az egyházi körökön kívül elég hívet.
A földbirtokviszonyokról vallott nézeteit sokan elutasították, egyrészt azért, mert a nagybirtokrend-
szer híve volt, ugyanakkor a szociális kérdésekkel kapcsolatos álláspontja ezekkel bizonyos fokig el- lentétben állt. E kettősséget nem tudta feloldani.
A kötet megjelenésének legfőbb érdeme, hogy az indokolatlan hallgatást megtörte, emléket állítva egy méltatlanul elfeledett tudósnak.
Oros Iván
KÖRMENDI GÁBOR (1946–1997)
1997. augusztus 23-án elhunyt Körmendi Gá- bor, a KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat osztályvezetője.
Több mint huszonöt évvel ezelőtt egy halk sza- vú, nyúlánk fiatalembert ismerhetett meg a Statiszti- kai Könyvtár olvasóközönsége a raktáros munkatár- sak között. Hamarosan raktárvezető lett, majd nem- sokára örömmel fedezhette fel a könyvtárlátogató, hogy a mindig csendes udvariassággal dolgozó kol- léga az olvasószolgálat nehéz posztján áll az olvasók rendelkezésére.
Ifjan indult könyvtárosi pályája, hiszen Körmendi Gábor 1946-ban született, és huszonhat évesen, 1972- ben került a KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgá- latához. Bizonyára nem volt könnyű feladat számára ennek a nagymúltú és a tudományos–szakmai körök- ben hagyományosan jóhírű intézmény munkájába beil- leszkedni, de kiváló kollégagárda fogadta és vezette be az igényes munka világába. Jó tanítványnak bizonyult.
Hamarosan önálló egyéniségként volt jelen, miközben az olvasókra és munkatársaira mindig odafigyelt. Ezt honorálta a munkatársi környezet, amikor a Könyvtár szakszervezeti főbizalmijává választotta.
Ebben a Könyvtárban az olvasószolgálati mun- kakör, az általános könyvtárosi tudáson túl, tág szakmai ismereteket is igényel. Körmendi Gábor szívós munkával és rátermettséggel sajátította el és adta tovább ezeket. 1993-tól osztályvezetői rangban látta el feladatát.
A napi munkán kívül számos szakkiadvány ösz- szeállításában is részt vett. Történeti érdeklődésének megfelelően (tagja volt a Magyar Statisztikai Társa- ság Statisztikatörténeti Szakosztálya vezetőségének is) szerkesztője volt a Nagy magyar statisztikusok válogatott bibliográfiája jó néhány kötetének; a Sta- tisztikai adatforrások. Bibliográfia 1990–1994; és a Válogatott bibliográfia Magyarország népessége val- lási és kisebbségi/etnikai megoszlásának tanulmá- nyozásához című kiadványoknak. A Statisztikai Szemle számára elkészítette Laky Dezső és Dányi Dezső műveinek válogatott bibliográfiáját.
Készülő munkák és tervek közepette, élete tel- jében döntötte le a gyógyíthatatlan betegség.
Személyisége, tudása sokaknak és sokáig hiá- nyozni fog.
V. L. M.
MAGYAR SZAKIRODALOM
ENYEDI GYÖRGY:
REGIONÁLIS FOLYAMATOK MAGYARORSZÁGON AZ ÁTMENET IDŐSZAKÁBAN Ember–Település–Régió. Budapest. 1996. 138 old.
A piacgazdaságra való áttérés óta megváltoztak a társadalmi–gazdasági változások térbeli lenyomatai, a regionális folyamatok is. Melyek az átmenet időszaká- ban megjelent új területi folyamatok? Hogyan formá- lódik az új gazdasági tér? Milyen változásokat indított el az a lehetőség, hogy a nyugat-európai regionális fo- lyamatok is hatnak a magyarországi regionális átalaku- lásra? Milyen forgatókönyvei fogalmazhatók meg a
regionális fejlődésnek a viszonylag közeli (15 éves) jövőre vonatkozóan? Melyek a fenntartható regionális fejlődés esélyei? Kik a regionális fejlődést befolyásoló döntéshozatal szereplői? Melyek a területi és telepü- lésfejlesztési politika konkrét feladatai és feltételei?
Ezekre és még számos más kérdésre keresi a választ legújabb könyvében, amelynek alapjául szolgáló kuta- tásokat az OTKA és az OKTK is támogatott Enyedi György, e kérdések megválaszolásának egyik legis- mertebb hazai reprezentánsa. Enyedi akadémikus most is, mint korábbi könyveiben annyiszor, tudományos igényességgel, de mégis közérthetően tárja elénk a té- mával kapcsolatos mondanivalóját, véleményét, olykor kételyeit.
