A statisztika módszertani kérdései

' 3208

STATISZTIKAI XRODALMI FIGYELÓ

amint a termelő vagy a fogyasztó, a vál-

lalat vagy a közösség szempontjából

viZSgáljuk a kérdést.

Igy végeredményben ——- szerzők véle—

ményesz'erint — le kell mondani arról, hogy a tudományos kutatások rentábili-

tásának kérdése olyan mértékben tisz—

tázható legyen, ami a kutatási lehetősé—

gek közötti választásban és az egyes kutatásokra fordítandó anyagiak meny-

rwiségének megszabásában mértékadó

lehetne. Ez azonban nem jelenti azt,

hogy ne volna lehetséges és kívánatos

olyan irányító eszközök keresése, ame—

lyek a tudományos kutatás és a gazda—

sági haladás között, ha nem is okozati, 'de legalább a sztochasztikus összefüggés

megvilágítására alkalmasak. ' A füzet a tudományos kutatás ameri—

kai egyesült államokbeli helyzetére vo- natkozólag gazdag statisztikai adatanya—

rgot tartalmaz.

(Ism.: Juhász László)

A STATISZTIKA

MÓDSZERTANI KÉRDÉSEl

(Voproszü sztatiszticseszkol metodologii.) 'Moszkva. 1964. Izdatel'sztvo Sztatisztika. 286 p.

A moszkvai Plehanov gazdasági fő—

iskola statisztikai tanszéke cikkgyűjte—

ményt adott ki, mely különböző mód—

szertani kérdésekkel foglalkozó tanulmá—

nyukat tartalmaz. A kötet szerkesztője I. G. Malüj. A könyvben szereplő tanul—

* mányok mind témaválasztásukban, mind

feldolgozási módjukban meglehetősen sok—

félék. N. M. Eremt'na a társadalmi—

gazdasági csoportosítások néhány módi szertani kérdésével foglalkozik. A helyes csoportosítás példájaként bemutatja és

magyarázza a Lenin által készített —

magyar statisztikusok által jól ismert

_ táblákat, valamint a csoportképző ismérv és a csoportnagyság megválasz-

tásának elveit. Egy másik tanulmányá—

ban az idősorok elemzésének néhány problémáját tárgyalja. Összefoglalja és

példákkal

*gálatok ismert módszereit, a bázis— és láncviszonyszámokat, az átlagos fejlődési ütem mutatóját; a trendszámítást és a

szezonindexeket.

Akárcsak Eremina első tanulmányá—

ban, E. G. Vitalína is a gazdaságstatisz—

tikai csoportosítási rendszerről ír. Fel—

sorolja a gazdaságstatisztikában haszná—

latos legfontosabb csoportosítási ismér-

veket és bőséges példaanyaggal illuszt- rálva tárgyalja ezek legfontosabb kérdé—

seit. Részletesen foglalkozik az ágaza-

tok, a tulajdonformák, a termékek

gazdaságiyirendeltetése, a terület és a

nagyság szerinti csoportosítással.

illusztrálja a dinamikai vizs-.

Terjedelmében és a tárgyalás részle—

tessége, sokoldalúsága szempontjából is kiemelkedik M. I. Krülov tanulmánya, mely a lineáris algebra és lineáris programozás alkalmazásának ' néhány kérdésével foglalkozik a népgazdaság

termelési—technikai kapcsolatainak köz- gazdasági—statisztikai elemzésében. Alap—

jaiból kiindulva a szokásos matematikai

formulák segitségével ismerteti az ága— ,,

zati kapcsolatok mérlegét, tartalmát,

összeállítási és elemzési módját. Külön

foglalkozik az ágazaton belüli kapcsola- tok (terinék-áramlások) mérlegével, az

azzal kapcsolatos matematikai módsze—

rekkel, valamint ennek és az ágazati kapcsolatok mérlegének összefüggéseivel.

Mondanivalóját a matematikai formulák

' mellett jól áttekinthető számszerű pél—

dákkal illusztrálja.

Szintén az ágazati kapcsolatok mérle- gével foglalkozik E. L. Vajradjan ,,Az

ágaz i kapcsolatok vizsgálati módszeré-

nek örténete a Szovjetunióban". c. cik—

kében. Ismerteti az 1923—1924. gazda- sági évről összeállított népgazdasági

mérleget, amely bmonyos mértékig már tükrözte az ágazatok termelési kapcsola—

tait, valamint a jövedelmek végsö fel—

használását a Szovjetunióban.í Az 1928——

1930. évekről összeállított mérlegben az ágazatok szerinti vizsgálat másodlagos

jelentőségű volt. A szovjet mérlegrend-

szer 1957—ben jelentős átalakuláson ment keresztül. Az új rendszer az ágazatok kö—

zötti kapcsolatok mélyebb elemzését teszi lehetővé. A második világháború utáni első, korszerű ágazati kapcsolati mér- leg —- mint ismeretes —— 1959-ről ké—

szült.

Figyelemre méltó tanulmány Ja.! N.

Hanelísz munkája: ,,A statisztikai adatok

bemutatásának és elemzésének grafikus módszere." A grafikus ábrázolás ismert módszereinek (diagramok stb.) ismer-

tetése mellett felhivja a figyelmet né-

hány, a statisztikában kevésbé alkalma—

zott ábrázolási lehetőségre. így pél—

dául az állami költségvetés bevételeinek, és kiadásainak szerkezetét ún. mérleg-

diagramon ábrázolja, amelynek az

egyik oldalán a költségvetés bevételei

futnak össze különböző vastagságú vo—

nalakként; a másik oldalon pedig úgy- szintén a vonalak vastagságával érzékel- tetve a kiadási tételek ágaznak szét.

Megemlitjük még 1. G. Malüj ,,A mér- legrendszer alapvető sajátosságai és je—

! Részletes tárgyalását 1. dr. Kenessey Zol- tán ..A szovjet népgazdaság !923—1924. évi mérlege; (Statisztikai Szemle. 1958. évi 4. sz.

Sie—322. old.) c. tanulmányában.

: STA'fISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ W'

209

lentőség'e" c. tanulmányát, valamint V.

P. Marsalova ,,A reprezentatív módszer

alkalmazása az erdőállomány számbavé—

telében" c. dolgozatát.

(Ism.: Szilágyi György)

*

, mozsm, v.: _ ?

GAZDASÁGI-MATEMATIKAI KUTATÁSOK

A TUDOMÁNY SZOLGÁLATÁBAN

(Ekonomiko—matematicseszkie iszszledovanija

—— na szluzsbu narodnomu hozjajsztvu.) Eleono—

micseszkie Nauki. 1964, 5. sz. 3—6. p.

1962-ben két gazdasági-matematikai kutatásokat végző laboratórium alakult meg a Szovjetunióban; az egyik a Tu- dományos Akadémia szibériai részlege

mellett működik, a másik a Novoszibir-

szki egyetem mellett fejti ki tevékeny—

ségét Mindkét laboratórium vezetésével A. G. Aganbegjan, akadémiai levelező tagot bízták meg, aki kb. 120 munkatárs segítségével dolgozik.

A laboratóriumok feladata, hogy meg—

valósítsák a népgazdaság optimális, auto—

matizált tervezését, oly módon, hogy az egyes rayonok által készített tervmodel—

leket össz-szövetségi szinten egybeolvaszt—

ják, a legmesszebbmenően figyelembe véve a gazdasági körzetek] fejlődési igé- nyeit.

A népgazdasági terVet háromféle mo-

dell szintetizálásából hozzák létre:

1. a terület—ágazati modell segítségével, mely tulajdonképpen egymáshoz kap—

—csolódó mátrixok rendszeréből áll. Ennek a modellnek 'a felállítása is két lépcső—

ben történik.

a) Először az ágazatokra vonatkozó rá-

fordításókat állapítják meg, mégpedig

olyan formában, hogy a lakosság szük—

iségletéből, a végső keresletből indulnak

ki, tehát legelőször a kö—nnyű— és az élelmezési ipar igényeit veszik számí- tásba. Innen gyűrűztetik tovább a folya—

matot a "mezőgazdasági iparon keresztül (műtrágya—kombájn gyártás) a többi népgazdasági ág: felé. A számítás folya- mán a variánsok közül mindig az opti-

málisat választják ki.

b) A második lépcsőben történik a

rayonok tervmodelljeinek kidolgozása;

mely a termelőerők területi elhelyezke- désének számbavételénél bír jelentőség- gel. A modell a _rayonba tartozó összes vállalatot tartalmazza, azok felhasználá—

sát, szállítási problémáit stb.

A területi, illetve ágazati modelleknek összhangban kell lenniök egymással, hi—

szen ugyanazon adatokból vannak ösz- /szeállítva, csak más szemszögből tekin—

tik a problémákat. Tehát ügyelni kell

arra, hogy ne legyen ellentmondás kö—

zöttük, ellenkező esetben korrigálás vá—

lik szükségessé. ,

2. A második modelltípus a fogyasz-

tások meghatározásánál az életszinvonal-

nak a tervidőszakban "végbement fejlő—

dését (bérek növekedése, új Szükségletek megjelenése) és a demográfiai változá-

sokat van hivatva összefoglalni,

3. Nem utolsó sorban meg kell emlí-

teni az optimális termelés modelljét, mely tulajdonképpen az ágazati-terü—' leti modell komplementerének tekint—

hető .Ez a modell tartalmazza a számí-

tásba Jjöhető variánsok sorozatát a már

meglevő, az újonnan építendő vállalatok fejlődésére, a termelőkapacitások legha- tékonyabb kihasználására stb. vonatko- zóan.

A Szovjetunióban jelenleg az egyes ágazatok és területek modelljének fel- állításán dolgoznak, tehát a szintelizálás'

még a jövő feladata.

(Ism.: Kotász Gyuláné)

,, GAZDASÁGSTATISZTIKA

, LUTZ, F- A-2 vissza, már Adam Smitli is utal rá. Nap-

A*NEMZETKÖZI GAZDASÁG! EGyENSÚLv jainkban —is nemegyszer SZOlgál gazda-

PROBLÉMÁJA ságpolitikai döntéseknél kiinduló pontul;

(The problem of international economic egni- llbrium.) Amsterdam. 1962. North-Holland Pubi.

(20. 75 p.

Lényegében szerző a fizetési mérleg

* egyensúlyának kérdését tárgyalja. Nem

osztja az új merkantilistáknak azt a fel—

fogását, amely szerint egy ország jólé-

tének fokmérője a fizetési mérleg álla- pota. Ez a nézet hosszú múltra tekint

7 Statisztikai Szemle

A könyv nagyobb részben azokkal a tényezőkkel foglalkozik, amelyek a fize- tési mérleg egyensúlyának megbomlá—

sára vezethetnek.; A befejezésben utal

azokra a módokra, amelyekkel a külön—

böző országok zavartalan gazdasági

együttműködését biztosíthatják.

Az áttekinthetőség kedvéért szerző

csak két területet (képletesen Amerikát

és Európát) állít szembe. Minden egyes