270 T I S Z A T A J
F I A T A L O K Ü N N E P E
— Jordán Sztratiev —*
Felébredt "a világ, m a minden csupa szín, Zászlónkkal a szél kedve játszik;
. Szörnyű álomként süllyed el a Mult, Az élet ú j napban sugárzik!
És jönnek! Érzem: • lólekzik a város, Talán soha nem volt ily ünnep!
Mennek, vonulnak lángoló arccal, És hallom: a föld1 ere l ü k t e t ! . . . Igen, i f j ú s á g ! Tiéd ez az ünnep, I t t néked, feléd int m a minden!
S a kék ég alatt az Ö szava harsan:
„Nézzünk végig gyermekeinken!
Övék á t j ö v ő ! Az ú j élet övék!..."
S e hívásra, mint á r j a a vérnek, . Izzik a lelkünk: dolgozni, alkotni,
— Magunkért, őérte, t e é r t e d ! . . .
Mert .íme, eljött a nyár, mire v á r t u n k : .A holnapban ú j tüze lángol!
— H á t töröld le könnyed te is, barátom, S j ö j j v é l ü n k : — hazánké e tábor!
Fordította: BREZNAY BÉLA.
Ü J HORIZONTOK
Távolról csak nagy, lomha füsttienger, honnan méla csend lopja ki magát, .s a hetykén fürkésző turista-szem
csak elnyúlt egű, tiszta t á j r a lát.
De belül az ég ezer pokla ég
s kilencvenkót elem életharca dúl.
I t t élő ember-kémia az úr,
s kalcium a f e r r u m szénhalomba fúl.
Belül nincs a nappalóknak éje, csak a fény-baMer vált új' műszakot.
. A n a p helyett nagy ívfényű lámpák égnek és az apró csillagok.
* Jordán Sztrative 1898-ban született, a mai bolgár líra egyik legmarkán- sabb egyénisége. Verseiből a nép és különösen az ifjúság rajongó szeretete árad.
