Temesváry László: A községi pénzügyek reformja Olaszországban

6; szám

—247— 1944

vidéki városok fiatalkorú bűnözőinek ará-

' nya, mig a falvakban és Budapestre nézve '

ez az arány az összes bűnözők arányával nagyjában megegy—ezik.

1942—ben a fiatalkorúak bírósága elé ke- rült 21 ezer fiata'lkorúból 11.500 —— azaz 5470 —— találtatott bűnösnek. Legtöbxbjüket lopás, testi sértés, tiltott határátlépés és közveszélyes munkakerülés miatt marasz—

taltá'k el. Az elítéltek 69%—át dorgálásra, 11%-át próbárabocsátásraw ítélt—ek, s csupán 12%-u*kra szabla'tott ki szabadságvesztés—

büntetés, legtöbbször 1—15 napi időtartam- mal.

Érdekes végül megemlíteni, hogy a

fiatalkorúakra kiszabott büntetési tételek az utóbbi években egyáltalán nem enyhültek, sőt egy árnyalattal súlyosbodtak is, szem- ben az összes elítéltekre kiszabott büntetési

kriminalitásának súlybeli növekedésére kö- vetkeztethetünk.

A bűnügyi statisztika 1942. évi eredmé- nyeitt áttekintve, össZefoglalóul az a kép alakulhat ki bennünk, hogy ha ebben az

kedést a könnyebb fajsúlyú bűncselekmé—

nyek szaporodása okozta.

Farkasialvy Ervin. dr.

IRODALMI SZEMLE

Könyvismertetések. -—- Chronigue de livres.

(C'est le Journal de la Société Hongroise de Statistigue gut? rend compte en frangais, dans sa ,,revuc de:

publications hongroises", des ouvrages atatistz'gues publie's en Hongrie.) Temesváry László: A községi pénzügyek

retormja Olaszországban.

Ladislas Temesváry: La réforme des finances communales en Italic.

Statisztikai Közlemények (Szerkeszti: Illyefalvy Lajos dr.) 80. kötet, 3. szám. Kiadja: Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala. Publications Statistígues (rédig.

sous la direction du Dr Louis Illyefalvy). 80: vo- lume, nmnéra 3. Puhl. par le Bureau de Statis- tigue de la Ville de Budapest.

Budapest, 1988. 162 1. — pages.

Bár a községi és tartományi pénzügyek re—

formja Olaszországban még 1934-ben megtörtént, s annak eredményeit szerzö már 6 évvel ezelőtt megjelent munkájában ismertette. az újítás jelenttő- sége megérdemli, hogy széles körökben ismertté váljék, s a községi pénzügyek rendezésénél nálunk

is figyelembe vehessék.

A közületi pénzügyi relformot a ,,Testo Unieo Delxle Logge Comu nalc e ProvisncialeH című, 1934 március 55—án kelt al Örvény léptette életbe, amely a tekintélyuralom elve alapján egylez—

le—li össze az autonóm jogkört az állami felügyeleti jogával. A reform eredmi'myrei a pénzügyminiszté-

rinm kiadásában 1937-ben megjelent ,,Blllil'nCl co-

muneli e provinciali per anno 1935" c. kiadvány- ban láitllülk napvilágot. Ez a két forrás volt az alapja szerző tanulmányainak, aki nagy hozzáértéssel (lol- gozta fel ezeket a forrásokat. Munkájának tartalmi lényegét három ismérvvel jellemezhetjük: l. a leg- fontosabb s a múlt század közepéig visszanyúló ja;gszabz'llyanyag ismertetését (a Testo Linico-t egé- szen részletesent nyújtja. 2. a községi pénzügyek állását a szakember hozzáértésével ismerteti es (izeket 3.

adatokkal világítja meg

bőséges. szinte túlhainmzotl statisztikai

Mumlkája szisztematikus monográfiája az olasz önkormányza—ti pénzügyekn-ek. Törttétnetii bevezető- jében ismerteti az olasz közlszetlfllem kifejlődését a Marcia su Romától az abesszin császárság megalla- pitásáig, majd rövid ismertetőt nyújt az olasz köz- igazgatási beosztásról.

Ezt követőleg általánosságban tárgyalja a pénz- ügyi refonm lényegét. és hatásait s a mondatokkal

mindjárt ,,in medias res" kelti fel az érdeklődést.

Megtudjuk ebböl a fejezetből, hogy a reform talap- vető szempontjai a következők voltak:

a) bizonyos általános jellegű szükségletek ki- elégítésének (a vonatkozó bevételekkel együtt) az államra való áthárítása:

b) a közületek obligatorius és fakultatív kí- adásainak racionális felülvizsgálása;

(: ) a közületi adórendszer átalakítása;

d) az adóalanyok egységesítése s az egész adóztatás áttekinthetőbbé tét-ele,

Ha magyar sZemszögből nézzük ezeket az alap- elveket, rájövünk, hogy mindezek Magyarországon is már régen égető problémákat jelentenek. A ma- gyar sz*akköröknek már évek óta egybehangzó véle- ménye, hogya magyar közületi pénzügyek sikeresen csakis úgy oldhatók meg, ha bizonyos terheket az állam a községek válláról levesz. Az ob'ligaxtorius és takultativ kiadások rendezése pedig azért égető fel-

adat, mert ezeknek az aránya nemcsak az önkor- mányzat karakterét és terjedelmét határozza meg, hanem az önkormányzatok működőképességének is egyik fokmérője. Olaszországban valamennyi obliga- tórius kiadást rendszeres és teljes jegyzékbe fogla!- tak össze, ami alapját képezi az egészséges rende- zésnek, Nálunk ilyen összefoglalást hivatalosan még;

nem ejtettek meg. csak Márffy Edének egyik mun—

6. szám ———248——

kájában találjuk a kétféle kiadás szerve—'s összefog- lalását. de itt is csak a törvényhatósági városok által autonóm és átruházott hatáskörben teljesítendő közigazgatási feladatokról?) A közületi adórendszer átalakítása nálunk, különösen megyei önkormány-

zartainknál, már alig halogatható feladat, az adó-

zás áttekinthetőbbé tétele pedig olyan pénzügyi eredményeket teremtett Olaszországban —- az adózó polgárság külön megterhelése nélkül —— ami nagy- ban hozzájáth az eladósodott olasz községek si—

keres és gyors szanálásához.

Mindenesetre a reform bizonyos községi köz—

szolagáltatásoknak az államra való átháríatásával s a bevételeknek és a kiadásoknak a községek között—i méltányos megosztásával biztosította a községek számára a gazdasági és pénzügyi egyensúly fenntar- tásához szükséges bevétel—i forrásokat. Már pedig egy pénzügyi reformnak ez a (feladata. A reform eredményeképen a költségvetési felesleggel és hiánnyal gazdálkodó községek száma 5 feleswlegei, illetve hiányai gyors mértékben elSltelk vissza—_ mu- tatván ezzel azt, hogy a reform a kirívó szélsőség—e.

ket egycsapásra megszüntette.

Szerző sok (teret, egész munkájának több mint a felét szenteli a tartományi s a községi bevételek ismertetésének. Ezekből a fejezetekből kiderül, hogy az olasz önkormányza—ti pénzügyek alapja az önkormányzati adók kiépített rendszere. Az önko!"- mányzatok által szedhető adóbevételek a követ- kezők:

l. fogyasztási adók (italok, élelmiszerek, zsi—

radékok, szappanxolk, piperecikkek, tüzelőanyagok, fogatok, építési anyagok, bútorok),

2. telekpótladó (földre és gyárra, üzennelkre), 3. házbérértékadó,

4 családi adó,

5. ipani, kereskedelmi, szabadalmi adók, _

6. álílatadó, 7. jánműiadó, 8. cselédadó,

9. zongora és billiárd adó, 10. tartózkodási és gyógyadó, 11. engedélyadó,

12. hely- és köztérfog-lalásí adó, 13. cégtáblaaixlleték,

14. járművek adója (állati vontatlású és kerék-

pár),

15. évtékemelkedtéisi adó, 16. leoslaporlási adó, 17. közmunlkaadó,

18. nyilvános előadások illetéke és vágóhídi i-l—

leték, ,

19. nevelési adó,

20. másfél-e adók, illetékek és járulékok.

Ezek az adóbevételek mintegy 70—75%-át te- szik a községek összes tényleges bevételeinek s a reform meghozatala óta állandóan emelkedő ten—

művészeti, mesterségi,

!) Márffy: A közházbartásokgazdálkodása. 20.1_

donciát mutat—nak E mellett más számottevő tény- leges bevételük az olasz községeknek nincsen, va- gyonukból eredő jövedelmük pl. nem egészen 10 (fo—ot jelent:. Hogy pedig a községi öntkormányzati pénzüig tek rendszere Ollmstzorszz'igban mennyire egész- séges, azt mutatja egyrészt az, hogy az adóbe- vételek gerincét a fogyasztási adók képezik, ame- lyek tehát a kereskedelmi forgalmi élot alakulásá- hoz idomulnak s azokat fogják meg, másrészt a pótado' egészen jelentéktelen, még 20f'b—át sem teszi az összes tényleges bevételeknek, harmadsor—

ban pedig államsegély, mint fedezeti forrás, nem szerepel a bevételek között. Magyarországon a kis.

és mgyköségelk összes bevételeinek csak mintegy 27%-a a fogyasztási adó, 33%-a a pótadó (ez együtt kereken 60%) s á—lüamsegély közel ltl%—ot jelent az 1940. évi költségvetések adatai alapján.

Vál'osainknát az adóbevétel 48%-ot 5 ebből a pót- adó 13%-ot jelent az ÖSlSlZOS bevételeik sorában ugyancsak az 1940, évi költxsu'gvetxések szerint. Az

olasz törvényhatóságok — amelyek

közigazgatásilag körülbelül

vármegyóinkkol_hevéleleinek atakulásából szintén tartományi

azonosíthatók a mi ilyen kép olvasható ki. It—.len_az adóbevételek a re- form előtt 67%-ot, a reform 85%—ot jelentet—tek az összes bevételek között (itt a pót—

adónak nagyobb szerepe van, mint a községek- ben). Ezzel szemben viárm'egyéinlk'nek csakis pót-

adó bevételük van., s háztartási célokra más adó-

bcvételvllerl itt a

külön kezelt út— és clmdókalt). Márpedig az auto- után már

nem rendelkeznek (nem érintve

nómia szűkebb, vagy tágabb értvln'iezósét és gya- korlati eredményességét éppen az biztosítja, hogy mennyiben tudja magát az államhatalom pénzügyi gyámkodása alól függetleníteni. Ott, ahol az auto- nómia pénzügyi egyensúlyának biztosítása érdeké- ben államsegélyre, vagy a pótadóikulos mértékének megállapítása tekintetében az autonómia az ál-

lamra van utalva, csak látnat-autonómiáról lehet beszélni, amikoris ,,... az állami segélyhajhz'iszás

és a pótadó engedélyezése iránti könyörgés rend—

szere az önkormányzati elv megtagadását jelen-ti..."

mint Egyed István mondja?)

Az olasz őnkornn'xnyzaatui adóknak előbbi felso- rolása részletes példáját mutatja annak, hogy okos és ügyes adópolitikával millyen sokféle területen lehet az önkormányzatoknak bevételeiket biztosi—

tani. Szerző azután könyvében külön-külön tár—

gyalja az egyes adónemek kifejlődését, részletes adólerovási eredményeket nyújt s számadatokkal mutatja ki minden adónemnél a reform hatását Bőséges jog- tartományok szerinti részletezésben.

anyagot is nyújt itt—ten.

1) Egyed: Vármegyei önkormányzat. 210. old.

6. szám

—249—— 1944

A továbbiakban szerző ismerteti a községek kiadásait. Ebből a fejezetből mindenekelőtt meg—

tudjuk, hogy milyen kiadásokat hárított a reform az államra. Ezek szerint az állam átvette például az összes iskolak fenntartásához az autonómiák részéről eddig fizetett hozzájárulásokat, az autonóm

községek tanítóinxak fiz-etését, is még néhány költ—

ségtételt. Habár magyar viszonylatban nem nagyon lehet ilyen vonatkozásban az olasz példát lkővetésre alkalmasnak tekintcmd,az azonban kétségtelen, hogy az olasz rendezés jelleinltős lépéssel vitte elő—re azt az elveit, hogy az állami érdekű feladatokkal járó költségeket az állam viselje,ahelyii, lokális érdekű feladatok költ-ségeit pedig a helyi közületek vál- lalják, Ilyen értelmezésben pedig már az olasz példa kétségkívül követendő a magyarországi községek pénzügyi viszonyainak rendezése tekintetében.

A kiadások kiderül, hogy az

olasz községeknek obligatorius jellegű kiadásai kö- rülbelül kétszeresét teszik a fakultatív kiadások—

nak. Ezt tehát az olasz községekre nézve legalább tudjuk, ami mindjárt mélyebb bepizl-lanrtásxt' tesz lehetővé az olasz községi autonómia belső tartal- mára nézve. Magyarországon ilyen éntelmű vizsgá- lódást — mint már fentebb is kifejtettük ,_ nem

ismertetéséből

lehet végezni.

Szerző külön tárgyalja a tartományi szélkhe- lyek pénzügyi viszonyait is, ez által a nagyobb olasz városok pénzügyi helyzetének ismertetését is nyújtja s lehetőségét adja annak, hogy a kutató városi és községi tanul- könnyen sizembeállílhassa a

autonóm pénzügyeket. Kiegészí'vi az egész

ményt a községek s a tartományi törvényhatósá-

gok kölcsönügycímk. eladó'sodotnságámak, vala- mint az utóbbiak köl'tségvetéseiinek belhantó ismer- tetése.

Az olasz autonómiák pénzügyeinek átvizsgá- lásából az a konklúzió állapítható meg, ahová szerző is elérkezik, hogy az imgastlnnjövedelmek (ingatlanok és üzemek) túlnyomó részben a tarto-

mányok és községek (körébe tartoznak

(ezek a közületek közel három és félszer annyit adóztatási

vesznek be évente ilyen címen, mint az állam). Ez—

zel szemben az ingójavak jövedelmének adóztatása főképpen az államot illeti (amelyből tehát az állam részesedése közel két és félszer magasabb, mint az autonóm köziile'teké). Az egész reformon keresztül húzódó vezérelv tehát világosan megmutatja a ren- dezés alapvető módszerét.

Szerző nagyon hasznos munkát végzett azzal, hogy a nagy olasz autonóm pénzügyi reform lé- nyegét és eredményeit magyar olvasók részére is hozzáférhetővé tette, ezzel a magyar nyelven a külföldről megjelent amúgyis elég gyér szakirodal- mat értékes művel gyarapitotlha. G. E. dr.

Szőnyi Gyula dr.: Nagykereskedelmí árak alakulása a székesfővárosban 1929—1940.

Dr Jules Szőnyi: Les variations des prim de gros á Budapest en 1929—40.

Statisztikai Közlemények (Szerkeszti: Illvefalvy Lajos dm 94. kötet 2. szám. Kiadja: Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala.

Publications Statistiguzs (rédig. sous la direction du Dr Louis Illyefalvv). 945 volume, mtméro 2. Pubi. par le Bureau de Slatístígue de la Ville de Budapest.

Budapest, 1943. 256 l. —— pages.

Szerző a magyar árkérdések egyik legalaposabb ismerője, s a magyar gazdaságkutatás egyik erős- sége. A gaz—daságstlatisztikai szakirodalomnak min- denkor nyereséget jelent az ő tollából eredő átfogó jellegű fejtegetések közzététele, különösen az ár—

ahol mindezideig

összefoglaló munkák nem nagyon láttak napvilá—

got. Sem a hivatalos, sem a magántevékenység az árak adatainak nyilvánosságralhozatala

indexszámítás—ok mezején, ilyen

részletes

tekintetében nem tesz kellőképen eleget annak a publikációs feladatnak, amelyet pedig az áralakulá—

sok kérdésének vizsgálata a konjllnkllll'akullílláS'l módszerek sorában első helyen [követel meg.

Hosszú idők mulasztását pótolta szerző ezzel a munkájával, amikor a hivatalos magyar nagy- kereskedelmi a'rindexszámitások egész rendszerét közkinccsé tette. Az 546 árucikkre kiterjedő nagy- kereskedelmi árindex elméleti és szerkezeti meg- alapozása, az index megkonstruálása, teljes egé- szében szerző szellemi produktuma. Ebben a mű- ben olvasható elsöízben teljes részletességgel a lo—

gikai élességgel, s tökéletes elméleti felkészültség- gel és bárgyismerettel történő indokolása és kllfeú- tése az index megépítésének s az egész számítási módszer megalapozásának.

A könyvben szerző sok teret áldoz az árindex—

számítások történeti és elméleti áttekintésének: a munka szöveges részének mintegy egyharmadát szenteli erre a célra. Sorra veszi a statisztikai jelző- számokat s kritikai érzékkel jellemzi val-amennyit az árin-de—xszámításra való alkalmasságuk tekinte- tében, Ezek a fejtegetések különösen érdekesek, s az olvasó előtt világossá teszik az indexszámítások- nak nagy, főkéipen külföldi irodalommal rendel- kező, problematikáját.

A könyv harmadik fejezetében szerző ismer—

teti mindazokat a ható okokat, amelyek nagy—

keredkedelmi indexének megkonstruálásában irányí- tották. Először a magyar indexszámítások multját ismerjlüfk meg ebből a fejezetből, azután pedig a számítási módszer alapvető elveivel jövünk tisz—

tá'ba, folytatólag pedig ismertté válik előttünk maga a számítási módszer, mégpedig a bevont árucikkek

csoportositásának, a kiindulási időpontnak, az

indexek átlagolásánek és mérlegelésének, végül a számításba bevont cikkek teljes lajstromának egé- szen részletekbe menő taglalásával.