Szem le
ungarischne Stäm m ebundes in die europäische Geschichte (862-933). Mainz, 1968.
(11) Révész László: 10. századi magyar fejedelmi kísé
ret temetői Karoson. Valóság, 1991. 10. sz., 87-97. p.
- Cáfolja: Kristó Gyula: A magyar állam megszületé
se, i. m., 173-179. p.
(12) Legutóbb népszerű formában is. Győrffy Györ
gy és Kristó Gyula. História, 1996. 2. sz., 17-21. p.
(13) Kristó Gyula: A magyar állam megszületése, i m., 369. p.
(14) Kristó Gyula: Magyar honfoglalás..., i. m., 8. p.
(15) Kristó Gyula: A magyar állam megszületése, i. m., 92. p.
(16) Uo., 91-93. p. Vö. még Tökei Ferenc bevezetője.
In: Ostársadalom és ázsiai termelési mód. Budapest, 1973, 1982, 7-42. p. Aforisztikus tömörséggel: 29. p.
Szakirodalom (1996. július 15-ig)
Bartha Antal: A magyar honalapítás. Budapest, 1987.
Uő.: A magyar nép őstörténete. Budapest, 1988.
Győrffy György: István király és műve. Budapest, 1977.
Uő.: Krónikáink és a magyar őstörténet. Régi kérdé
s e k - új válaszok. Budapest, 1993.
Honfoglalás és régészet. Szerk.: Kovács László. Bu
dapest, 1994.
Kristó Gyula: A Kárpát-medence és a magyarság régmúltja (1301-ig). Szeged, 1994.
Uő.: A magyar állam megszületése. Szeged, 1995.
Uő.: A z A rp á d -ko r háborúi. B udapest, 1986.
Uő.: Honfoglalás és társadalom. Szeged, 1996.
Uő.: Levedi törzsszövetségétől Szent István államáig.
Budapest, 1980.
Uő.: Magyar honfoglalás, honfoglaló magyarok. Bu
dapest, 1996.
László Gyula: A honfoglaló magyarok. Budapest, 1996.
Róna-Tas András: A honfoglalás kori magyarság.
Budapest, 1982.
Uő.: A magyarság korai története. Szeged, 1995.
Makkai László: Az európai feudalizm us jellegzetessé
gei. Budapest, 1982.
M illecentenárium i tem atikus folyóiratszám ok:
-1 1 0 0 év. Rubikon, 1996. 1-2. sz.
- A magyar honfoglalás a külföldi történetírásban.
Magyar Tudomány, 1995. 12. sz.
- A magyarság néppé válása - az újabb kutatások tükrében. Magyar Tudomány, 1996. 4. sz.
-Honfoglalás. História, 1996. 2. sz.
Szűcs Jenő: A magyar nemzeti tudat kialakulása.
Szeged, 1992.
Váczy Péter: A magyar történelem korai századaiból.
Budapest, 1994.
Vásáry István: A régi Belső-Azsia története. Szeged, 1993. /A magyarokról: 146-153. p.
Az olasz reneszánsz
A fe lü le te s, P e te r B ü r k e n e v é t n e m is m e r ő o lv a só k ö n n y e n e s h e tn e e lő íté le te i c s a p d á já b a e k ö n y v k a p c s á n . A b e v e z e tő g o n d o s e lo lv a s á s a é s a b ib lio g r á fia á tte k in té s e a z o n b a n r ö g tö n e lo s z la tja a z elő ítéleteket. K id e rü l, h o g y a s z e r z ő
u g y a n a h a t v a n a s é v e k b e n ír ta a k ö n y v e g e r in c é ü l s z o lg á ló fe je z e te k e t, a s z ö v e g m o s t m a g y a r r a ü lte te tt v á lto z a tá t a n y o lc v a n a s é v e k k ö z e p é n f e j e z t e be. E lo lv a s á s a u t á n íg y v a ló b a n a z z a l te h e ti a z e m b e r a p o lc á r a e z t
a k ö n y v e t, h o g y a z n é lk ü lö z h e te tle n ö ssze fo g la lá sa e g y r é s z t a s z ó b a n fo r g ó k é r d é s tö r té n e té n e k , m á s r é s z t a r e n e s z á n s z itá lia i m ű v é s z e t- és
t á r s a d a lo m tö r té n e t m e g is m e r é s é n e k .
P
eter Bürke könyve didaktikus, ezért kiválóan használható az oktatásban is.A szerző az első fejezetben (A problé
ma) megfogalmazza célját - „hogy elhe
lyezze, illetve visszahelyezze a reneszánsz Itália festészetét, szobrászatát, építészetét, zenéjét, irodalmát és műveltségét eredeti környezetébe, a kor társadalm ába...” - , és egyben bemutatja, hogy Vásáritól kezdődő
en a felvilágosodás nagy klasszika-filoló- gusain, esztétáin, történetíróin, továbbá a 19. századi szellemtörténeti összefoglalá
sokon, majd a marxista történészek munká- át hogyan jutott el az alapkérdések meg
fogalmazásáig. Ha egy ismertetés írója le
het szubjektív, akkor el kell mondanom, hogy számomra ennek a historiográfiai fe
jezetnek az olvasása nyújtotta a legna
gyobb örömet, még akkor is, ha pontosan tudom, hogy a könyv mondandója szem
pontjából erre pusztán a probléma megfo
galm azása szem pontjából volt szükség.
Az egyháztörténet-írás, továbbá a szel
lemi áramlatok története terén már a het
venes évek felsőoktatásában sem szorult bizonyításra az a tétel, amelyet az iroda
lomtörténet-írás már régebben hangsúlyo
zott, tudniillik, hogy szükségtelen élesen
97
Szem le
elválasztani egymástól a középkort és a re
neszánszt, legalábbis a sötét középkor - tündöklő reneszánsz ellentét formájában.
Amikor az uralkodó szellemi elit teljesít
ményét visszahelyezi saját korának társa
dalmi, gazdasági közegébe, Peter Bürke is figyelmeztet arra, hogy a nagy tömegek kultúrája a reneszánsz korban mennyi kö- zépkorias vonást mutat.
A m űvészet saját környezetében című fejezetben a művészek és írók származásá
tól kezdődően, képzésükön, valamint az alkotás folyamatán keresztül, a művészeti, s részben az irodalmi és zenei alkotások fogyasztóinak ízléséig az alkotás és az al
kotások teljes társadalom történetét kapjuk.
Hiányérzetünk a csak marginálisan érintett humanistákkal és humanizmussal kapcso
latban lehet. Igaz az is, hogy a tudós alko
tó értelmiségi réteg a kultúrának még szü- kebb rétegét képviselte, m int a m űvész- és íróközösség.
A harmadik nagy fejezet A társadalmi környezet címet viseli, s egyes alfejezetei- ben a szerző folyamatosan visszautal a második részben felvetett problémákra.
Az egész kötet összefoglalóan a hagyo
mányos 19. századi reneszánsz-kép kriti
kája, pontosabban az akkor megfogalma
zott tételek igazságainak történeti, histori
ográfiai ellenőrzése, árnyalása. A z alapté
telt Bürke is idézi: „A m űvészet virágzott, és az általa képviselt új realizmus, világi- ság és individualizmus m ind-mind azt bi
zonyítja, hogy véget ért a középkor, és el
kezdődött az újkor.” Az állítás három alap
elemét, ezek igazát boncolja a szerző a második és harmadik fejezetben a konkrét művészettörténeti, illetve irodalomtörté
neti anyag segítségével, továbbá a kulturá
lis élet szereplői társadalmi viselkedésé
nek vizsgálatával.
Bürke az egyes korszakok közti átmenet folyamatosságát hangsúlyozza, furcsa mód azonban elsiklik Jean D elum eau több könyvében is kiemelt, elemzett állítása mellett, amely szerint a 14. századi eret
nekmozgalmak mint tömegmozgalom, s az itáliai városok zárt családi, illetve szűk kö
zösségi istentiszteletei végső soron ugyan
annak az új vallási igénynek a kifejeződé
sei, s a reneszánsz individualizmus nem csupán az alkotó művész, író, tudós indivi
dualizmusa, hanem az egyén saját belső, bensőséges vallásossága iránti igényének kifejeződése. Általában is igaz, hogy Peter Bürke nem veszi kellő súllyal figyelembe az egyház- és teológiatörténet utóbbi fél évszázadának eredményeit, amelyek a ka
tolikus reformációról, pontosabban előre- formációról szólnak, s azokról a mozgal
makról, amelyek a középkortól a reneszán
szon át a reformációig egységes folyama
tot képzetek.
B ürke, P eter: A z o la sz reneszánsz. K u ltú ra és tá rsa d a lo m Itáliában. O siris-S z á z a d v é g , B u
d ap est, 1994. 310. p.
Keveltázi Katalin
