Japán gazdasági fejlődése és problémái a második világháború után

SZEMIE

809

Japán gazdasági fejlődése és problémái a második világháború után

Japánban a legerősebben fejlett a mo- nopoltőke valamennyi távolkeleti tőkés

ország között. Természetes tehát; hogy a második világháború után a szigetország egyedüli megszállója, az Egyesült Álla—

mok távol-keleti politikájában; mindenek—

előtt Japánra igyekszik támaszkodni.

A kilencven milliós lakosú országot stra—

tégiai jelentősége mellett a japán impe—

rializmus múltja, történelmi hagyomá—

nyai is igen értékessé teszik a világreak—

ció erői számára. Japán nemzetközi-poli—

tikai szerepe indokolttá teszi, hogy gaz—

dasági helyzetét és problémáit —— legalább fe'-vonalakban — megismerjük.

*

Japán gazdasági fejlődésére tradicio—

nális sajátosságai mellett a második vi—

lágháború után főképpen az amerikai

megszállás hatott.

Az ország főbb történelmi sajátosságai közé tartozik, hogy itt a kapitalizmus köz—

vetlenül az imperializmus előestéjén ala—

kult ki, és egy elvetélt polgári forrada—

lom, az ún. Meidzsi forradalom nyomán szinte átmenet nélkül feudális monar—

chiából monopoltőkés országgá alakult

át, A XIX. század végén Japánban ma—

guk a feudális urak léptek a kapitalista

Vállalkozás útjára, ők lettek a haderő és

a hirtelen fejlődött japán kereskedelmi és ipari tőke urai. A japán kapitalizmus ázsiai típusú feudális alapokra épült, melynek bizonyos vonásai mindmáig fel- lelhetők az ország gazdasági és társadal—

mi életében.

A kapitalista vállalkozáshoz szükséges tőkét részben a hazai parasztság hihetet—

len mértékű kiszipolyozásából, részben külföldi rablóhadjáratok során (Korea, Kína stb.) kipréselt hadisarcokból hal—

mozták fel a japán uralkodókörök. A militarista-bürokrata szellem ápolása, az agressziók sorozata végigkíséri az ország modern történetét.

—Japán természeti adottságai meglehető—

sen kedvezőtlenek, ipari ' nyersanyagok—

ban szegény, nehéz és színes fém, alumi—

nium, olaj, szén szükségletét nagyrészt

importálni kénytelen, emellett területéhez

képest igen kicsiny arányú a megművel—

hető föld. E természeti sajátosságokat az agresszív japán uralkodókörök 'sok eset—

ben a hódító háborúk igazi céljainak el-

kendőzésére használták fel.

A demokratikus világközvélemény -——a japán finánctőkéseket a második világa

háború végén ért döntő vereség után _!

egy demokratikus Japán kifejlődését re- mélte. A szövetséges nagyhatalmak pots-

dami nyilatkozata (1945 júliusában) ——

mely Japánra vonatkozóan Németorszá—

géval megközelítően azonos feltételeket és irányelveket tartalmazott — kellő alapot

teremtett ehhez. —

Az Egyesült Államok 11 éves megszál—

lásának első fele azonban inkább a ja—

pán monopolkapitalizmus átmentését, új—

jászületésének előkészítését szolgálta. Az 1950—től kezdődő második periódus je!—

lemzője pedig az ország finánctőkés kö—

reinek nagymérvű erőrekapása, az ipari termelésnek több más kapitalista orszá-

génál gyorsabb ütemű fejlesztése a nem-

zetgazdaság militarizálása jegyében,

A japán ipar helyzete

Az ország ipari termelése a háborút kö—

vető első években igen alacson szinten

mozgott, mintegy harmadát tette ki az 1934—1936-os volumennek. A japán ipar

1949 után, a kínai forradalom győzelmét

követő időszakban azonban — erőteljes amerikai támogatással —— fokozott gyor- sasággal kezdett fejlődni.

A főbb iparágak fejlődése Japánban (1934—1936 : 100)

9' r o' " .

Megnevezés aaleaiaeleeieeiae

' évben

itt Én? ' 3 337'

Ipar összesen 88 i 119 "132 161 ] 174 180

Ebből: ***—*a ! am. MÉ

Bányászat 97 HI 114 1'123 117; 114 Fémfeldolg. ipar 97 . 144 154 7184 192" 212 Vegyipar 103 [ 141 169 t 217 ?267; 308 Gépgyáitás 126 g 197 205 267 257. 231

Textilipar :41 58 66 77 821 84

Faipar 41.120 157 158 170 177 185.

Kerámia ipar 08 137 138 156 175; 169

Gumi és ből-ipar 114 129 132 172 1717 169

Dohányipar és ' !

egyéb iparágak 84 : 105 ; 115 162 maj; isi

* 8 havi átlag alapján számítva.

Az ország ipari termelése 1950—ben még

az 1934w1936—os szint alatt volt, az utób- bi öt évben azonban igen gyors ütemben

fejlődött és Nyugat—Németországot kivé—

ve maga mögött hagyta az összes fejlett tőkés államokat.

Az ipari termelés növekedésének irá—

nyát vizsgálva feltűnő a fejlődés egyol—

dalúsága. A textilgyártás például mind"

máig nem érte el a háború előtti szintet,

ugyanakkor a gépipar és a fémipar ter- melése több mint kétszeresére, a vegyipar termelése pedig több mint háromszoro—

sára nőtt a háború előttihez viszonyítva.

Az ipari struktúra ilyen alakulása fon—

tos érdeke volt a megszállóknak, akik egyrészt tartósan saját árufeleslegeik

egyik fő elhelyezési területéülk akarták biztosítani az országot, és fékezni igye—

keztek a konkurrencia szempontjából el—

sősorban fenyegető textilipar fejlődését,

másrészt pedig a Szovjetunió és a Kínai

Népköztársaság ellen irányuló agresszív céljaik érdekében jelentős hadipotenciált építettek ki Japánban.

, A japán ipar legfontosabb ágai: a gép-

gyártás, a kohászat, a vegyipar és a hajó—

építés az amerikai hadimegrendelések

nyomán egyre erőteljesebben fejlődnek.

Egyedül Hirosima körzetében 36 nagyka—

pacitású hadiüzemet létesítettek; melyek

a Kokurában épitett új, 20000 munkással

dolgozó gyá—rral és igen sok más üzemmel együtt különböző fegyvereket készítenek és javítanak az amerikai és japán hadse—

reg számára. A Kami-nisi repülőgépgyár

és a Nagaszaki Szeiki gépgyár rakétalö—

vedékek és bombák előállítására specia—

lizálódott. E nagyüzemek résztvesznek a

japán légihaderő felszerelésének kiépíté—

sében, melyet egyelőre 2000 repülőgéppel

kell ellátni.

A legnagyobb konszern —— a Micubishi

_ gyárai messzehordó és páncélelhárító

ágyúkat, az lsikavadzima, a Hitacsi Szei—

szakuso és más nagyüzemek pedig harc—

kocsikat gyártanak.

A hajóépítőipar főfeladatai közé tarto—

zik az amerikai parancsnokság által jóvá- hagyott 300 000 tonna vízkiszorítású japán hadiflotta kiépítése.

A japán nehézipar jelentős szerepet ka—

pott és játszik ma is az ország területén

elhelyezett közel 700 amerikai haditá- maszpont felszerelésében is.

A japán gazdasági életet az utóbbi 5—6

esztendőben a nagy monopóliumok térhó-

dítása jellemzi: ismét vezető szerephez jutnak a régi nagytőkés dinasztiák, azok

a rendkívül gazdag családok, melyek Ja—

pánt a második világháború katasztrófá- jába taszították. A nagybefolyású, mam—

mut tőkés társaságok mellett azonban a

japán nemzetgazdaságban viszonylag sok-

kal nagyobb a kisüzemek szerepe, mint más fejlett tőkés országban. A 100 mun—

kásnál kevesebbet foglalkoztató válla- latokból kerül ki az egész ipari termelés 38 százaléka.1

Japánban a monopólszervezetek jelleg—

zetes formája, a konszern. Ezek befolyása a legkülönfélébb területeken érvényesül, nem korlátozódik egyes termelési ágakra.

hanem behatol a nehézipartól a lakás—

építésig mindenüvé. A konszernek az el— '

térő jellegű vállalatok és társaságok szá—

zait ellenőrzik.2

A háborút követő években a megszálló hatóságok dekartellizációs rendelkezése—

ket bocsátottak ki, melyek —- átmenetileg

-——- gyengítették a nagy finánctőkések po—

zicióit. 1949 után azonban gyorsütemű centralizációs folyamat kezdődött, mely

napjainkban is tart.

A nagyidrsaságok (100 millió yen és ennél nagyobb tőkével rendelkezők) részesedése

néhány fontos iparág termelésében

A nagytársaságok

. § , m

%a? én

Iparág az ua a '. :; § % '.

§ i §"; É § 335

§ ) '?3 ne 8 § 5 I ;. es 3

2 1950—ben 3 1954—ben

Aoélgyártée ... ) 5 65,0 a 753)

Szénbányászat . . . . 53 48.2 5 mo

Cementgysrtós . . . . 16 1 100,0 5 7i.,0

* Manchester Guardian, 13.36. június 7.

2 Jól. szemlélteti ezt a Miami cég reklámja:

,,Jöhet Japánba gőzhajón, melyet Micui gyártott.

amit saját bányáíból való vasból készítettek és szénnel fűtenek. leülhet a kikötőben. amit Mimi rendezett be, íelülhet Mícuí gyártmányú villa- mosra, megszálllmt Micui szállodának egyikében, olvashat Micui által kiadott könyveket, Micui gyártmányú tárulnak fényénél. Reggel Micu! ültet—

vényelről való teát ihat, amit Mimi-féle cukorral

édesit. majd ellátognthat Mieuf egyik univerzális

nagyáruházába. ahol a háztartási cikkektől a drá—

gaságokig mindent imgvehe

SZEMLE

811

A nagytársaságok (lOO millió yen és en—

nél nagyobb tőkével rendelkezők) része—

sedése a termelésben erőteljesen fokozó—, dott: 1950—ben nagyjából elérte a háború

előtti szintet. MR

A kőolajtermelés jelenleg majdnem tel—

jesen egy csoport, a Teikoku monopó—

liuma, míg 1950—ben 5 cég uralta a kő—

olajtermelés 88 százalékát. A kőolajfino—

mítók termelésének 90 százalékát 4 tár—

saság ellenőrzi.

A táblaüvegtermelés két cég, a műse-

lyemgyártás hat nagyvállalat kezében van. A gyapotszövésben öt konszern mintegy 32 százalékkal részesedik.

A tőkekoncentráció mérvére jellemző,

hogy 1953-ban a társaságok egy százalé-—

ka (713 nagy társaság) rendelkezett az összes társaságok együttes tőkéjének 63,7 százalékával.

Az 1953 augusztusában hozott új kar—

telltörvény szinte korlátlan lehetőséget nyújt a nagy tőkecsoportok újraalakítá—

sára, ej; fúziókra. Engedélyezi a bankok

és hitelintézetek számára a részvényvá—

sárlást, a régi vezető tőkések kulcspozí—

cióba—helyezését, sőt több vezető funkció

egyesítését is egy kézben.

A japán nagybankok 1953 végén 32—50 százalékban birtokukba kerítették a ve—

zető japán ipari vállalatok részvényeit.

Például a Fudzsi hitelintézet teljhatalom—

mal ellenőrzi többek között a Yawata és Fudzsi acélműveket, melyek a legjelentő—

sebbek a maguk területén egész Japán—

ban.

A termelés és tőke erőteljes centralizá—

ciója és koncentrációja előmozdította a fejlettebb nagyüzemi technika alkalma-

zását. 'a termelési folyamatok tökéletesí—

tését egyes különösen jelentős iparágak—

ban, mint például a gépgyártó, hajóépítő, vegyi és optikai iparban.

A japán kormány jelentős összegeket

fektetett be a nehéziparba: 1952/53-ban az

állam befektetéseinek 25 százaléka irá- nyult erre a területre, azóta is tekinté—

Vlyes összegeket fordítottak a nehézipar

fejlesztésére.

Az ipar technikai szinvonalának eme—

lésére -——— elsősorban a gépgyártásban — gépimportra, modellek és szabadalmak be—

hozatalára mintegy 500 millió dollárt for—

ditott az állam 1950—1954 között. Egyedül 1954—ben több mint 13 millió dollárt fi—

zettek ki szabadalmakért.

Bevezette a kormány az ,,ipari vállala— , tok osztályozását" is. E rendelkezés értel—

mében hitelt és nyersanyagot, valamint katonai és export megrendeléseket első- sorban a nagyvállalatoknak juttatnak, ugyanezeknek adó—, vám— és egyéb kedvez—

ményeket nyújtanak a kis— és a közép—

vállalatok rovására. A mammutüzemek

—— elsősorban az exportra és hadicélra

termelő vállalatok —— egy kilowattóra vil—

lamosenergiáért például mindössze 68

sent fizetnek, míg a kisfogyasztók 1 yent

és 10 sent. Hasonló a helyzet a szénnel, melyért a monopolisták mintegy 60 szá—

zalékkal kevesebbet fizetnek, mint a kis—

és a középüzemek. A második és a har-

madik osztályba sorolt közép- és kisvál—

lalatok a nagyvállalatok alvállalkozóivá válnak. Az ilymódon függőségbe került üzemek termékeit igen alacsony áron ve—

szik csak át az első osztályú vállalatok,

ezúton is növelve profitjukat.

Mindennek következtében 1952—1955

között több mint 25000 kis— és középüzem ment csődbe Japánban, mert nem tudott

megbirkózni a kiváltságokkal elhalmozott nagyvállalatok konkurrenciájával.

Egyes fontos iparágak modernizálásá—

nak tendenciája és eredményei mellett egész sor termelési területen elmaradott—

ság tapasztalható. Hivatalos források sze—

rint ma is korszerűtlen és elavult Japán—

ban például az acélipari berendezések 36, a pamutipari berendezések 60, az ener—

giatermelés berendezéseinek 80 százalé- ka, a hengerműveknek pedig több mint fele.

A kormány által 1955 végén kiadott Fe—

hér Könyv adatai szerint találmányok tekintetében Japán a tőkés világban az

Egyesült Államok és Nyugat-Németor—

szág után a harmadik helyet foglalta el.

1953—ban például 65000 szabadalom szü—

letett, műszaki értékük azonban keVés.

Ennek fő okát az ipari kutatóintézetek kis számában, elégtelen pénzügyi ellátá- sában látják a hivatalos körök. Ipari ku—

tatómunkára az l953/54-es pénzügyi év- ben 41,5 millió dollárt költöttek, ugyan—

akkor az Egyesült Államok ennek stl—sze—

resét, Anglia IO—szeresét, Nyugat-Német—

ország 3—szorosát fordította e célra.

A munka termelékenysége —— az új

technika viszonylag szűk területen tör—

tént alkalmazása ellenére —— az iparban 25 százalékkal nőtt a második világhábo—

rú előtti színvonalhoz képest.

A hivatalos adatok tanulsága szerint a japán monopolisták más (tőkés országok

finánctőkéseinél sikeresebben párosítot—

ták az ipar felszerelésének bizonyos mér-

tékű modernizálását a példátlanul ala—

csony munkabérek mellett kikényszerí—

tett, egyre növekvő munkateljesítmé—

nyekkel. Utóbbiban jelentős része volt a munkaintenzitás emelkedésének. Japán

viszonylag kevesebb új munkaerő beállí—

tásával megközelítően ugyanolyan ütem—

ben emelte termelését, mint Nyugat—Né—

metország.

ii log[allmzlalollak sriinwínul.

és a: ipari lvi'nielősnl'k alakulása lxrdzulüclmn) ilndext HMS :: 100)

i Ny.Aemctors/íb

Megnevezés

; ; a s ; e ! §

Gyúriparban 101 l ; í ;

foglalkoztatot— ! l ' § ;

tak száma 511122 1301 —- ll 00 112 114 116 Ipari termelés § lOOE Zlűi 25]!28111000 193 261 281

l l

1955—ben Japán a foglalkoztatottak szá—

mának közel félmillióval történt vissza—

esése ellenére tovább növelte ipari ter-

melését (az 1948. évi 2,9—szeresére).

Köztudomású, hogy az ipar korszerűsí- tésére és technikai színvonalának emelé—

sére fordított költségek Japánban vi- szonylag jóval alacsonyabbak, mint más tőkés államokban, köztük Nyugat—Német—

országban. A munkaintenzitás jelentős növekedését igazolja az üzemi balesetek számottevő szaporodása még azokban az iparágakban is, ahol sor került bizonyos mérvű modernizálásra. (Voproszü Eko- nomikij 1956. 2. sz)

*

Az ipari termelés gyors emelkedése nyomán Japán az utóbbi öt évben jelen- tősén inegnöxíelte súlyát a kapitalista vi—

lag iparának bővülő termelésében. Há—

ború előtti részesedési arányát azonban—-

Angliához és Franciaországhoz hasonló—

an —— még nem sikerült biztosítani a tő-

kés iparban.

591193 országuk részesedése a kapitalista midi; mari lermele'sűben

.; :%s is i s "5

Ország ?: Si? Élete § §

___4-., __ fene,—l ._ ,

évben

l ! l l i 3 l .

mmm ... * 4,8 l,5 1,9 2,4 e,.sl 2,9 3,1 3,1 Anglia ... man,? U,? ll,1z10,5 10,4 11,2 m,?

Franciaország ei)! 4,1i 4,0. 4,2 3,s 3,8 4,2 ez

Ny.-németország im) 4,3 6,8 7,5; 7,8 7,9 9,0 9,4 kg;esült Államok4130 %A sas 52,7i53,0*53,3 50,o ron

1

Az 1956/57—es pénzügyi évre (Japánban a pénzügyi évet áprilistól következő év

március végéig számítják) kidolgozott ipari program szerint az ipari termelés 7,2 százalékos növelését tervezik az előző

évhez képest.

A folyó és a következő pénzügyi évek—

ben Japán különösen exportra termelő

iparágait kívánja erőteljesen és sokolda-s

lúan bővíteni.

Az amerikai behatolás módszerei és következményei

Az amerikai megszálló hatóságok kez-e

dettől fogva a japán monopoltőkésekkel

való együttműködés útját keresték gaz—:

dasági, politikai és stratégiai célkitűzéseik

megvalósítása érdekében. Eleinte burkol—v tan. majd később leplezetlenül védték és

erősítették a japán imperializmus fő erőit.

Az Egyesült Államok a japán nagytő- késeknek nyújtott segítség közben mind

jobban kiszélesítette befolyását. Az 1949—

ig tartó látszat—dekartellizáció nyílt fel—i számolására két programot dolgoztak ki az amerikai hatóságok: ,,A japán gazda——

ság stabilizálásának" és ,,A külföldi tőke

vonzásának" programját. Mindkét prog—e ram abból indul ki, hogy ,,a japán gazda-—

ság csak külföldi segítséggel állhat lábra."

Az amerikaiak részben tőkebefekteté—

sek, részben ún. ,,technikai segélyszerzőe

dések", részben hadimegrendelések alak-—

jában hatoltak be az ország gazdaságába.

Az Egyesült Államok a hitelt széles ke—

retek közt alkalmazta befolyása kiszéle-

sítésének egyik módszereként. 1946—19521

SZEMLE

813

között 2,1 milliárd dollárt tett ki ezeknek

a hiteleknek az összege, amelyeknek ter—

hére" elsősorban elfekvő élelmicikkeket

szállítottak Japánnak. Az amerikai áruk

eladásából befolyt összegek egy részéből ún. ellenértékszámlát hoztak létre, me—

lyen keresztül behatoltak részben rész—

vényfelvásárlások, részben beruházások

i'itján a kulcsiparágakba és főbb ban—

kokba.

A Japánban befektetett idegen tőkék

70 százaléka amerikai eredetű, Anglia áll a második helyen 15 százalékkal, Kana—

da, Hollandia és néhány délkeletá'zsiai

ország osztozkodik még kisebb összegek—

kel a külföldi tőkebefektetők előnyeiben.

Japánban ugyanis kétszer—háromszor ak—

kora a profitráta, mint más veZető tőkés

országokban, ami tekintélyes nyereség—

többletet jelent a tőkeexportőröknek.

Az Egyesült Államok ún. önzetlen se—

gélye, az utóbbi években folyósított hite—

lek jelentős része leigázó feltételek mel—

lett kötött technikai segélynyújtási szer—

ződések alakjában jelentkezett. Az Egye—

sült Államok közel 300 ilyen szerződést

kötött Japánnal, melyek éppen a legfőbb iparágakban (olajipar, vegyipar, gépgyár—

tás, kohászat) növelték tovább az ame—

rikai befolyást. A műszaki segélynyújtási szerződések 70 százaléka a fizetés mód- ját az áruk árából történő levonások alakjában szabja meg, ami sokszor a ter—

mékek eladásából származó bevetel 10——

15 százalékára rúg. Mintegy 10 százalék—

ban re'szvényekkel kell fizetniök a japán

vállalatoknak. Ezidőszerint 25 részvény—

társaságban a részvények több mint 50

százaléka, 14 további társaságban a rész- vények 90—100 százaléka van a külföldi

tőke tulajdonában.

Az amerikai behatolás fokozását szol—

gálják az Egyesült Államok katonai meg—

rendelései is, melyek több mint 1,25 mil—

liárd dollárt tettek ki a koreai háború éveiben, azóta is évi kb. ZOO—250 millió

dollár értékűek.

Az amerikai befolyás következmé—

nyei közül kiemelkedő jelentőségű 3 Ja—

pánra erőszakolt fegyverkezési hajsza A

militarizálás finanszírozása jórészt inflá—

ciós úton történt, mely 1953 végéig egyre

fokozódó mértékben tombolt. Az infláció

fő okai a fegyverkezési verseny hatalmas- költségeinek biztosítása mellett a külke-

reskedelmi mérleg kedvezőtlen alakulá—

sában és a jóvátételi törlesztések meg—

kezdésében keresendők. A fegyverkezési terhek érzékeltetésére elég megemlíteni, hogy például 1954—ben 132,7 milliárd yent költött Japán e Célia, míg az Egyesült

Államok katonai segélye ennek csak egy—

negyedét tette ki

A pénzhígulás mérvét jellemzi a bank—

jegyforgalom alakulása.

Milliárd yen

(A bankjegyforgalom és betétállomány

1955-ben együttesen 1698 milliárd yent tett ki.)

Növelte Japán gazdasági és pénzügyi nehézségeit, hogy amerikai nyomásra 1949—ben hatalmas arányban leszállították.

a yen átváltási árfolyamát. Ez idő szerint.

egy dollár egyenlő 360 yennel, míg 1937——

ben 3,44 jen volt hivatalosan egy dollár ellenértéke.

Az 1954 óta folytatott deflációs gazda—

ságpolitika nyomán —-— melynek során importkorlátozást, szigorú devizapoliti—

kát, adóemelést alkalmazott a kormány

és erélyes intézkedésekkel biztosította,

hogy a bérek növekedését a termelékeny—

ség emelkedése jelentősen meghaladja ——

megtorpant a pénzhigulás. Az 1955. évben azonban ismét bizonyos visszaesés mutat—

kozott az infláció fékezése terén.

A japán militarizmus feltámasztásában fontos állomást jelentett az Egyesült Ál—

lamok és Japán által 1954 márciusában

aláírt ún. kölcsönös segélynyújtási és vé—

delmi egyezmény, melynek keretében Ja—

pán az eddiginél fokozottabb segítséget kap katonai potenciálja növelésére.

Az agrárkérdés Japánban

Az ország dolgozó parasztsága joggal várta a hazai reakció háborús vereséget

nyomán az addigi szörnyű elnyomatás

időszakának megszűnését, évezredes föld-—

ébségének kielégítését. Az amerikaiak ál- tal 1947 és 1948 során végrehajtott ,,föld—

reform" eredményeként azonban nem ja—

vult a paraszti tömegek sorsa,.

A földreform-rendelet értelmében a bérlő vagy más megvehette a nagy föld—

birtokosok bérbeadott földjeinek 3 tio (i

tjo : 0,992 hektár) feletti részét. A hiva—

talosan megállapított —— a földek értékét

meghaladó —— árat részben készpénzben, részben 24 évi részletre 3,2 százalékos ke—

mat mellett kell kifizetni.

A parasztbirtokosok száma 1946—50 kö-

zött 1,6 millióról 3,8 millióra nőtt.

A földbirtokmegoszlds 1950 február l—énfk'

A gazdaságok

Birtokkategória m— ————-———-————————

száma megoszlást (%)

o,3 h- nál kevesebb 1 263 372 %A o,3—o, 5 hektúrig. 375 112 15.19 o,51,0 hektárig. 1 907 875 amo 1,0 1,5 hektárlg. 1 048 628 n.o 1,5-— 2,0 hektúrig. 468 668 7.6

2,0— s,o hektárig I 298 746 4.8

3,0—5,o hektárig.120 851 * 2.0 5,0- o,o hektár-ig. 61 932 l,!

10,0—20,0 hektárig. 25 229 M 20,o iyktámn felül ; e 491 0,i

! !

Összesen ! 6 176 404 mao

(

* Notes el Éiudes Documentaíres, 1965. szep- tember 22.

A parasztgazdaságok gépesítése nagyon

elmaradott állapotban van. Ennek íőokaa

gépek viszonylag igen magas ára, vala—

mint a parcellák kicsiny volta.

A földadók, a beszolgáltatás nagysága

és az alacsony terményfelvásárlási árak miatt azonban egyre több dolgozó paraszt

család veszti el földjét.

A földbérleteket több helyen törvény—

telenül felemelték a földtulajdonosok. A földreform során és az azt kÖVető évek—

ben jórészt a kulákok gazdagodtak, mert főleg nekik volt pénzük a földvásárlásra.

Az agrárkérde's tehát továbbra is meg—

oldatlan Japánban. Ez igen jelentős prob-

léma, mert a lakosságnak mintegy felét _a mezőgazdaság, az erdészet és a halászat

foglalkoztatja, s ezen belül a földművelők döntő súllyal szerepelnek.

Az ország területének csupán 16 száza—

lékát kitevő megművelhető földterület

termése alig valamivel haladja meg az 1934—1936—os színvonalat. Főtemiékei; a rizs, búza, árpa, bab, burgonya, édesbur—

gonya, zöldségfélék, gyümölcs és tea. A mezőgazdaság a lakosság élelmiszerszük—

ségleteinek csupán kb. háromnegyedré—

szét fedezi, a hiányzó mennyiséget impor—

tálni kénytelen.

A külkereskedelem jelentősége és problémái Japánban

Az ország számára nemcsak az élelmi—

szerek jelentős mennyiségének behozatala

elengedhetetlen, hanem az ipar termelése is 80 százaléan a nyersanyagimporttól függ E körülmények érthetővé teszik miért olyan életbevágó fontosságú Japán szempontjából a külkereskedelem fenena—

tése.

Szükségképpen nagy volumenű import—

ja fedezésére, közismerten szűk belső, piaca miatt és jelenleg is mintegy 2408

millió dollárra rugó háborús adóssá- gainak törlesztésére Japán gigászi erő——

feszitéseket tesz kivitelének fokozása ér—

dekében, és eközben többi imperialista versenytársain kívül az Egyesült Alle—

mokkal is szembekerül a tőkés világpia—

con folyó ádáz konkurrenciaharcban.

Japán 1949 végén kapta vissza a kül-

kereskedelem jogát, amit addig a meg—

szállók gyakoroltak helyette.

Japán részesedése a kapitalista világ

exportjában 1955—ben 2,2 százalék volt,és bár ez alatta marad a háború előttinek (3,7%), gyors növekedést mutat, főleg az utóbbi években (1948—ban csak 0,5% volt).

Japán külkereskedelmi mérlege millió dollárban

o' l _ ci ca _; e

nr.; ! is ir: un lo ir;

Megnevezés ? § 3 : 3 ?; 2

_ _ _ wéaggm e ,. M-u., ,,

Import (0.1. f.) . . 974 2044 2028 2410 2399 2473 m (f, (h.b.). . 820 1355 1273 1275 1629 2015

1

Ma —lől "6893-v7'55 —1135 -770 ——-4$€

Az egyenleg deficitjét Japán az ún. lát-

hatatlan exporttal fedezi, amely főleg a

Japánban elhelyezett amerikai csapatok"—

nak és az ENSZ Koreában állomásozó csa—

patainak rendelkezésére bocsátott áruk—

ból és szolgáltatásokból tevődik ki

A japán ipar második világháború

utáni fejlődése és előretörése a tőkés vi—

SZEMLE

lágpiacon a kapitalizmus általános vál-

sága második szakaszában az egyenlőtlen

fejlődés meggyorsulásának egyik jellem- ző példája.

Az ipari struktúra alakulása erősen ki—

hat a japán export szerkezetére is. Aszö- vőgyári berendezések, villanygenerátorok, a közlekedési eszközök, acéllemezek, op-

tikai áruk, műtrágya és egyéb vegyipari

termékek— kiviteli aránya jelentősen meg- nőtt a második világháború előttihez ké- pest, a textíliák, a tea és más hagyomá—

nyos japán exportcikkek rovására.

Az ipar kapacitásának kihasználása és

szélesítése szempontjából is fontos a kül—

ső áruelhelyezési lehetőségek biztosítása:

az országban előállított acél 23,2, a réz 25,1, az alumínium 21,1, a selyemfonai 34,5, a pamutszövetek 34 százalékát ex—

portálja. Komoly és sikeres erőfeszítése—

ket tett Japán hajókivitele növelésére is:

1955—ben a tőkés világ legnagyobb hajó—

exportőrjévé vált.

Japán részesedése a tőkés világ kész—

áruexportjában az utóbbi öt évben mint- egy 27 számlákkal emelkedett. Kivitelé—

ben —— az 1937-es szintet felülmúlva ——

88,4 százalékot tesz ki az ipari kész— és félkésztermékek aránya.8

Párhuzamosan a behozatal szerkezete is megváltozott: az lmporton belül meg- nőtt a nehézipari nyersanyagok aránya,

s ugyanakkor majdnem felére csökkent

az ipari késztermékeké 1937—hez képest.

Ezek az eredmények 1955—re lehetővé

tették Japán nemzetközi fizetési mérlege

feleslegének közel 450'millió dollárra való növelését, ami 1954—hez képest négy és

félszeres emelkedést jelent (1953—ban veszteséges volt nemzetközi fizetési mér—

lege).4 Arany- és devizakészletei is szá—

mottevően emelkedtek: 1955—ben mintegy

1500 millió dollárt tettek ki, azaz 1953—

hoz képest közel másfélszeresére növe—

kedtek.5

Ezzel azonban korántsem oldódott meg

Japán gazdasági életének legfőbb prob- lémája, amely abban áll, hogy míg ipari termelése az 1937. évinek több* mint más—

félszerese, addig külkereskedelmének vo—

lumene még felét sem teszi ki az 1937.

évinek.

3 Wirtschaftiiche Mitteilimgen, 1855. december 7.

3 The Financial I'm. 1955. december 3.

* Statist. 1956. április 28.

815

A legfőbb akadályt Japán exportjának megfelelő kiszélesítése és külkereskedel—

mi mérlegének egyensúlybahozása terén a Kínával és általában a szocialista vi—

lágpiaccal való kereskedelmi érintkezés

szinte teljes hiánya jelenti, amit az ame-

rikaiak kényszerítettek az országra.

Az Egyesült Államoktól drágán vett áruk és a vele való egyenlőtlen külke—

reskedelem helyett, mely nagymértékben

befolyásolja a termelési költségeket és a japán iparcikkek versenyképességét, egy- re szélesebb körök követelik Japánban a hagyományos, természetes piacterületek-

kel, a Kínai Népköztársasággal és aSzov—

jetunióval való szabad, széleskörű gazda—

sági és kereskedelmi kapcsolatok kiépí—

tését a kölcsönös előnyök alapján.

Az ún. új orientáció, ahogy Nyugatonya japán kereskedelmi körök Kínához és a Szovjetunióhoz való egyre fokozottabb

vonzódását nevezik, egyre szélesebb ré—

tegekben terjed. A Kínával folytatott ke—

reskedelem mindig igen nagy jelentőségű

volt Japán számára: 1939—ben például a

külkereskedelmi forgalom összértékének 37 százaléka Kínára esett. 1955—ben ezzel szemben Japán kivitelének csak 1,5 szá—

zalékát tette ki a Kínába irányuló export és behozatalának 35 százaléka szárma—

zott e területről.

Japán és a demokratikus világpiac országai közötti kereskedelem alakulása

tmillió dollárban)

?

v; Export í Import

1951 § 55 § 234

1952 0.8 ; u.n

1058 45 31.13

1954 15,0 (8.8

!

A japán parlament 1955 decemberében

ötéves ún. önsegélytervet fogadott el: ke—

reskedelmi kapcsolataik kiszélesítése ér-

dekében enyhíteni kívánják az embargot,

elsősorban Kína ésaSzovjetunió teki'nte— *

tében. A terv értelmében minden lehető módot meg kell ragadni az export fej-

lesztésére, melyre főleg a demokratikus világpiac felé van remény.

E program végrehajtása során 1956 ele—

jén 236 millió dolláros kereskedelmi

egyezményt kötött Japán Kínával, míg

előző évi kereskedelme össZesen kb. 100 'millió dollárt tett ki. Megegyeztek továb—

bá abban, hogy a két ország közti keres—

kedelmi kapcsolatok kibővítése érdeké—

ben kölcsönösen kereskedelmi képvisele-

teket és rendszeres hajójáratot létesíte—

nek.

*

Az amerikai segítséggel újjáélesztett

japán imperializmus az utóbbi öt év alatt

olyan szellemmé nőtta tőkés világpiacon, amelyet gazdái nem tudnak többé vissza—

parancsolni a palackba, ahonnan előva—

rázsolták.

A japán pamutáru dömping például 1955—ben olyan csapást mért az Egyesült Államok textiliparára, amelyet az ameri—

kai lapok — köztük a Daily Mail — a Pearl Harbour-i támadáshoz hasonlitot—

tak. Egy dolláros ingekkel árasztották el az amerikai nagyáruházakat, mintegy 42 millió inget és blúzt szállított 1955-ben az

Egyesült Államokba Japán konfekció-

ipara.

John Murray, az ismert pamutáru szak—

értő és exportőr, aki lZOO-nál több nagy amerikai gyapottextilgyárat képvisel, ki—

jelentette a sajtótudósítók előtt: ,,Tehc—

tetlenek vagyunk. akár Angliában a lan—

cashirei gyapotipar. Helyzetünk kétség—

beejtő. Elismerem, hogy az egy dolláros ingek és blúzok minősége kitűnő és az áru tetszetős is. Ilyennek az előállítási

költsége az Egyesült Államokban leg-

alább 2 dollár lenne. A japán munkás óránként 10 centet kap, ellenben az ame—

rikai legalább 1 dollár 40 centet."

Az amerikai monopolisták mindent el—

követnek, hogy Japán kereskedelmi kap- csolatait elsősorban Délkelet-Ázsiába, a brit érdekszféra felé tereljék.

A Japán és Anglia között dúló piacharc része annak a küzdelemnek, melyet ma a

világkapitalizmus két fő vetélytársa: az

Egyesült Államok és Anglia folytat egy—

más ellen. Japán a második világháború óta nemcsak a többi kapitalista ország önálló versenytársaként jelentkezik a tő—

kés világpiacon, hanem ugyanakkor az

Egyesült Államok eszköze az angol be—

folyási terület gyengítése és korlátozása

érdekében folytatott harcban.

Japán lcülkereskedelmének megoszlása Övezetek szerint

(százalékban) *

; Import Export

Memel'm's ! 1953. 1 1954. 1953. I 1954.

lm évben

, .

Dollár övezet % 49 38 42 32

Fontsterling övezet 29 18 27 33

Nyilt elsz. terület 22 24 31 35

E _

Összesen ! 100 § 100 * 100 100

l l l

A délkeletázsiai országok részesedése

Japán második világháború utáni export—

jában 1934—1935—höz képest több mint kétszeresére növekedett. A növekvő ja—

pán verseny komoly gondot jelent első- sorban a brit textilexportőröknek. Az

angol monopóliumok elkeseredett harcot

folytatnak konkurrenseikkel Pakisztán-

ban, Indiában, Burmában, Ceylonban és más területeken is. így nem váltak be azok a japán remények, hogy a Délkelet—

Ázsiával kiépített kereskedelem pótolhat—

ja a Kínával és a Szovjetunióval való

kapcsolatok hiányát.

Az angol tőkések érdekein kívül a

nyugat—német exportőröket is fokozódó mértékben sérti a japán konkurrencia, elsősorban a hajókivitel, de ezen kívül

fényképezőgépek, látcső-vek, kerékpárok,

varrógépek és más cikkek elhelyezése vo—

natkozásában is, főleg Délkelet—Ázsia és

Közel—Kelet területén.

Japán minden lehetőséget megragad kivitele versenyképességének fokozására.

A kormány jelentős szubvencióval és ked- vezményekkel támogatja az_ exportválla—

latokat, viszonylag alacsony (5,8 százalé—

kos) kamatláb mellett bocsát az exportő—

rök rendelkezésére állami hitelt (a tőr—

vényes kamatláb 7,30/0). Az országban mutatkozó erős hitelhiány ellenére a ja—

pán exportban a kereskedelmi hitel fo—

kozódik.

Külföldi befolyásának megerősítésére

Japán 1952-ben ötéves tőkekiviteli tervet dolgozott ki, melynek keretében 91,2 mil- lió dollárt fektet be Indonézia, India, Thaiföld, Malaja és más gazdag és olcsó nyersanyagforrással rendelkező délkelet—

ázsiai ország természeti kincseinek kiak—

názására.

SZE'MLE

E tényezők és nem egyszer a dömping segitségével [Japán exportárait 1955—ben 1953—hoz képest 6,6 százalékkal tudta csökkenteni.

Nem ritka Japán részéről a több éves

hitelre történő kivitel sem. Indonézia és

Dél—Korea számára mintegy 200 millió dollár kereskedelmi hitelt nyújtott Japán.

Pakisztánnak, Indiának, Mexikónak, Bra—

ziliának, Ceylonnak és más gyengén fej—

lett országoknak szintén jelentős értékű

berendezéseket szállított hitelbe.

Mindennek következtében Japán ellen—

tétei a tőkés világpiacon az összes fő ka—

pitalista országokkal egyre jobban éle—

ződnek.

Japán a piacterületekért való szívós harcában jóformán a világ minden ré—

szén kísérletet tesz kereskedelmi kapcso—

latai kibővítésére. Megbizottai bejárták Latin—Amerika országait, csakúgy mint az európai népi demokratikus államokat, újabb lehetőségeket keresve üzleti kap—

csolataik kiszélesítésére.

Mindezek természetesen már csak a

nagy távolságok miatt sem helyettesíthe- tik a kínai és szovjet piac előnyeit Japán

számára. A nemzet érdekeit szem előtt tartó széles néptömegek — beleértve a

békés iparágakban érdekelt burzsoáziát

is _ ezért egyre növekvő erővel követelik

a Kínai Népköztársasággal és a Szovjet—

unióval való diplomáciai viszony norma—

lizálását, a kereskedelmi kapcsolatok szé—

leskörű kiépítését.

A dolgozók helyzete Japánban

A japán iparban a dolgozók a létbi-

zonytalanság nagyobb nyomása alatt és

kevesebb bérért dolgoznak, mint más fej- lett tőkés államban élő sorstársaik. Ja—

pánban a modern tőkés munkarendsze- rek a feudális elnyomás erős marad—

ványaival párosulnak. Az üzemek vezetői megtilthatják alkalmazottaiknak a háza- sodást, sőt az újságolvasást is. Kötelezhe—

tik őket, hogy a gyárak mellett épített ba—

rakokban lakjanak, és az ott létesített üz—

letek drága és silány áruit vásárolják.

Ilymódon részben kétszeresen lefölözik a dolgozók különben is szűkös keresetét, részben pedig — a kisebb-nagyobb hi- telekkel — magukhoz láncolják a kiváló szorgalmú és tehetséges munkásokat.

817

A 48 órás munkahetet mindmáig csak

a nagyüzemek szervezett, dolgozói tudták

kiharcolni maguknak, míg [a kis- és kö—

zépüzemek munkásai —— akik az iparban

foglalkoztatottak felét teszik ki —- napi, 10—12 órát is robotolnak.

A munkanélküliség növekszik: 1948-

ban a munkások összlétszámának 0,7 szá- zaléka, 1955—ben pedig mintegy 1,5 szá—

zaléka volt munka nélkül. Hivatalos ada—

tok szerint 680000 teljes munkanélküli volt Japánban az elmúlt évben. A részle- ges munkanélküliekkel együtt pedig több mint 12 millióra rúg számuk.

Japánban általános a hivatalos létmi—

nimum alatti bérezés. A kormány havi 20000 yenben állapította meg egy 3 tagú

család elemi létfenntartását fedező kere- setet, de az átlagos bér 1955-ben csak 16 707 yent tett ki.

Az átlagbérek nem tükrözik a jelentős nívókülönbséget az egyes iparágak és az

azokban foglalkoztatott szak— és segéd-

munkások bérezése között. Ez a differen—

cia egy szűk réteg —— a hadiipar és ex—

port szempontjából fontos területeken foglalkoztatott szakmunkások — részére viszonylag jó körülményeket (24—28 000

yenes fizetést) biztosít,adolgozó tömegek

sokmilliói számára ugyanakkor igen szű—

kös (8—10000 yenes jövedelem) életviszo- nyokat teremt. A nők a férfiak napi át—

lagbérének még felét sem kapják meg munkájukért. (Manchester Guardian.

1956. június 7.)

A japán munkások helyzete a háborút

követő első évek embertelenül nyomorú—

ságos körülményeihez képes javult ugyan,

a reálbérek azonban jelenleg is csak kb.

80 százalékát teszik ki a háború előttinek.

(Notes et Études. 1955. szeptember 24)

Japánban 19 millió a rosszul táplált em-

berek száma. A FAO jelentése egy japán

lakos napi élelmének kalóriatartalmát

átlagban 2133 kalói'iában állapitja meg,

holott a normális szükséglet 3000 kalória, a nehéz munkát végzőké ennek kétszere—

se. Jórészt ezzel függ össze, hogy az ösz- szes munkásoknak körülbelül egyharma—

da tüdőbajban szenved.

A lakbérek igen magasak és egyre nő—

* nek az égető lakáshiány miatt. Mintegy

három millió új lakásra lenne szükség a

hajléktalanok elhelyezésére.

A munkásokhoz hasonló nehéz helyzet- ben tengetik életüket a japán dolgozó pa—

rasztok is. Rajtuk bíznak a kulákok és a

földesurak, kiszipolyozzák őket a japán

és amerikai nagytőkések is magas mo- nopólárakon árusított iparcikkeikkel, köz—

tük például a műtrágyával. Az exportőr—

társaságok kulák felvásárlói filléreket fi—

zetnek a parasztok termékeiért. (Szovet—

szkoe Vosztokovedenie. 1955. 3. sz.)

Az iparban és mezőgazdaságban foglal-

koztatott, együttesen mintegy 43 millió- nyi japán dolgozó az utóbbi években erő—

síti osztályharcát. A városi proletáriátus ereje tekintélyes mértékű; 6 millió szer—

vezett munkás van Japánban (a háború előtt 380000 volt csupán). A dolgozó pa—

rasztság szervezettsége is nő, de a mun—

kásokéhoz képest viszonylag alacsony fo—

kon áll,

A létérdekeiért küzdő munkásság erő—

teljes sztrájk— és bérmozgalmait széles ér—

telmiségi, magán— és állami alkalmazott

tömegek szolidaritása is támogatja. Utób—

bi időben történt megmozdulásaik közül

kiemelkedők a 10 legnagyobb pamutfonó üzem dolgozóinak munkabeszünte'oése és

az 1956. elején indított sikeres béremelési

harc, amelyben mintegy 4,5 millió japán munkás vett részt. Ezt az akciót az állam—

apparátus dolgozói, a pedagógusok és

egyéb értelmiségi rétegek széles körben

"támogatták szolidaritásukkal. Március vé—

gén a 13 legnagyobb szénbányát be kel—

lett zárni a tőkéseknek a bányászok ülő—

sztrájkjai miatt, melyek Japánban a

sztrájk szokásos formáját jelentik.

A tőkés lapok szerint az ez évi munka—

beszüntetési hullámok és egyéb psztály—

harcos megmozdulások jóval nagyobb, ter- jedelműek az eddigieknél. Zászlajukon a

Japán Kommunista Párt legfőbb jelsza- vait, a dolgozó nép legfontosabb követe-

léseit hirdetik: az életkörülmények javí—

tása mellett egyre lendületesebben hár—

colnak az ország függetlenségének bely- reállításáért, az újrafelfegyverzés ellene Szovjetunióval és a Kínával való jó vi- smny kiépítéséért és az atomfegyverek

eltiltásáért.

Japán fejlődésének és világgazdasági szerepének vizsgálatakor tehát számba kell venni olyan belső erők működését is, melyek az agresszív japán és amerikai erők újabb vereségeit érlelik,

Bíró Lászlóné

IRODAIDM Pemer: A japán

Moszkva,1950.

Lukfanova: A japán monopoltőke a ll.

háború alatt. Moszkva, nm.

Blsson: Zaibatsu dissolution in Japan. Los Ange—

les. 1954.

Ediusz: Vázlatok Japán újkori és legújabbkori történetéről. Moszkva. 1966.

A japán kormány gazdasági bervhatóságának havi értesltói (más-1956).

The Bank of Tokyo Weekly Review 1954—4956—03 évfolyamai.

BlKl 1955—1966-03 évfolyamai,

monopolióke (ING—lam) világ—