Pedagógusok pszichológiai kézikönyve

Pedagógusok pszichológiai kézikönyve

III. kötet

Pedagógusok pszichológiai kézikönyve

III. kötet

Szerkesztette

N. KOLLÁR KATALIN ^ SZABÓ ÉVA

Osiris Kiadó

Budapest

2017

A kötet megjelenését támogatta a Nemzeti Kulturális Alap

© Osiris Kiadó, 2017

© Szerzők, 2017

Szerkesztés © N. Kollár Katalin, Szabó Éva, 2017

Minden jog fenntartva. Bármilyen másoláshoz, sokszorosításhoz, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tároláshoz

a kiadó előzetes írásbeli hozzájárulása szükséges.

Osiris Kiadó, Budapest www.osiriskiado.hu

Felelős kiadó Gyurgyák János

Az első kiadás lektora P. Balogh Katalin †

A második kiadás lektora N. Kollár Katalin és Szabó Éva Szöveggondozó Macskássy Zsuzsa

Műszaki szerkesztő, tördelő Lipót Éva

Nyomta és kötötte a Dürer Nyomda Kft., Gyula Felelős vezető Fekete Viktor ügyvezető igazgató ISBN 978 963 276 279 1 Összkiadás

ISBN 978 963 276 284 5 Harmadik kötet A KÖTETEK SZERZŐI

Balogh László (DE BTK)  Benkovics-Parádi Krisztina (Pest Megyei Szakszolgálat Dunakeszi Tag- intézménye) Bernáth László (ELTE PPK) Demetrovics Zsolt (ELTE PPK) Dúll Andrea (ELTE PPK) F. Lassú Zsuzsa (ELTE TOK) Felleginé Takács Anna (SOTE AOK) Forrás-Biró Aletta (ELTE PPK) Gordon Győri János (ELTE PPK) Győri Miklós (ELTE BGGYK) Herczeghné Vágó Emese (ELTE PPK) Jármi Éva (ELTE PPK) Kiss István (ELTE PPK) Kiss Paszkál ( KRE BTK) Kósa Éva (PPKE BTK) Kő Natasa (ELTE PPK) Kőrössy Judit (SZTE BTK) Kun Ber- nadette (ELTE PPK) N. Kollár Katalin (ELTE PPK) Nagy János (ELTE PPK) Pajor Gabriella (ELTE PPK) Piros Vera (ELTE PPK) Schildné Pulay Klára (ELTE PPK) Séra László (ELTE PPK) Serfőző Mónika (ELTE TOK) Solymosi Katalin (ELTE PPK) Somogyi Mónika (ELTE PPK) Soós István (L&D SOLUTIONS KFT.) Szabó Éva (SZTE BTK) Szabó Mónika (ELTE PPK) Urbán Róbert (ELTE PPK) Vörös Anna (ELTE TOK)

FOTÓK

Bágyoni József  Demetrovics Zsolt  Dúll Andrea  Farkas István  Gyöngy Kinga  Kissné Nyit- rai Emese  L. Ritók Nóra  Lőrinczi János  Németh Márton  Németh Zoltán  Pongrácz Andrea

 Solymosi Katalin  Somi Éva  Vásárhelyi Nóra  Wágner Margit  Zimonyi István

RÉSZLETES TARTALOM

HETEDIK RÉSZ

AZ EGÉSZSÉGPSZICHOLÓGIA ISKOLAI VONATKOZÁSAI

13

31. AZ EGÉSZSÉGPSZICHOLÓGIA ALAPJAI

Az egészségpszichológia elhelyezése

a pszichológia többi területe között 14 Kísérlet a definícióra – mi is az egészség? 16 Egészséggel kapcsolatos paradigmák és modellek 18 Egészségfejlesztés és egészségnevelés 25 Az egészség pozitív pszichológiai megközelítése 29

Összefoglaló megjegyzések 32

35

32. EGÉSZSÉGFEJLESZTÉS AZ ISKOLÁBAN

Miért van szükség iskolai egészségfejlesztésre? 36 A magyar diákok egészségi állapota napjainkban 37 Elvárások az iskolai egészségfejlesztéssel kapcsolatban 42 Egészségfejlesztés a magyar iskolákban

az elmúlt évtizedben 44

Miért szükséges az egészségfejlesztő iskola? 46

Összefoglaló megjegyzések 50

53

33. AZ ÉLETMÓD, A TANULÁSSZERVEZÉS ÉS A FÁRADÁS

A túlfáradás 54

Az iskolai terhelés mennyiségi mutatói 55

6ⁿRÉSZLETES TARTALOM

A tanulók életmódbeli szokásainak hatásai 65 A tanulók pszichoszomatikus állapota 68 Az életmódkutatásban használt kérdőív és ennek

felhasználása a pedagógiai gyakorlatban 70 Mit tehetünk a fáradás csökkentése érdekében 76

85

34. KÖRNYEZETPSZICHOLÓGIA AZ ISKOLÁBAN

Az iskola mint környezetpszichológiai színtér:

viselkedéskörnyezet 86 Környezetpszichológiai szocializáció az iskolában 88

Iskola: gyermekkörnyezet? 90

A tanár az iskolai térben 92

Körülvevő – ambiens – hatások az iskolában 97 Példák a problémás viselkedés iskolai kontextusára 102 Osztálytermen kívüli iskolai terek 107 Kitekintés: környezeti kompetencia az iskolában 108

111

35. A KIÉGÉS JELENSÉGE A PEDAGÓGUSPÁLYÁN

A stressz fogalma 112

Munkahelyi stressz elméleti modelljei 113 Kiégés 115 A pedagóguspálya sajátosságai és nehézségei 123 Kutatási eredmények a pedagógusok

mentálhigiénés állapotáról 129

NYOLCADIK RÉSZ

EGYÉNI BÁNÁSMÓD: KELLEMES PROBLÉMÁK ÉS NEHÉZ HELYZETEK

137

36. A TANULÓ MEGISMERÉSE, PÁLYAVÁLASZTÁSI ÉRETTSÉG KIALAKÍTÁSA, PÁLYAIRÁNYÍTÁS

A diákok megismerése 138

A pedagógus eszközei a diákok megismerésében 141

Pályaszocializáció 148

A pályaválasztási folyamat, a döntés tényezői 151

RÉSZLETES TARTALOM n 7 Személyiség- és foglalkozástípusok osztályozása 156 A pályaorientációs munka tanári lehetőségei, feltételei 160 Korlátok a pályaválasztási folyamatban 163 Pályaválasztási trendek Magyarországon 166

171

37. ISKOLAI TEHETSÉGGONDOZÁS:

ELVI ALAPOK ÉS GYAKORLATI ASPEKTUSOK

A tehetségfogalom alakulása, tehetségmodellek 173 A fejlesztés főbb irányai a tehetségmodellek alapján 177

Életkor és tehetségfejlesztés 184

A tehetség felismerése, azonosítása 185 Fejlesztőprogramok tanórán és órán kívül 189 Speciális feladatok a tantestületben 195 Iskola és család együttműködése a tehetségfejlesztésben 196 A komplex iskolai tehetséggondozó programok

készítésének és megvalósításának főbb gyakorlati

támpontjai 196

205

38. PROBLÉMÁS TANULÓK, OKOK

ÉS MEGOLDÁSI JAVASLATOK

Az egészséges fejlődés feltételei 207 Az egészséges fejlődést károsító tényezők 213

A problémás gyermek 219

A problémás viselkedés háttere 225

Mit tehetünk? A problémás viselkedés rendezése 229 Segítő beszélgetés az érintettekkel 235

Záró gondolatok 239

241

39. PSZICHÉS ZAVAROK GYERMEK- ÉS IFJÚKORBAN

Depresszió 242

Evési zavarok 246

255

40. SZENVEDÉLYBETEGSÉGEK

Mik a szenvedélybetegségek jellemzői, tünetei? 256 A kémiai addikciók – Hogyan jön létre a drogélmény? 257

A viselkedési addikciók 263

8ⁿRÉSZLETES TARTALOM KILENCEDIK RÉSZ

A PSZICHÉS JELLEMZŐK TÁGABB ÖSSZEFÜGGÉSEI

271

41. EVOLÚCIÓS PSZICHOLÓGIA

Kezdjük a mítoszokkal! 272

Hát akkor lássuk a medvét (Ursus arctos)…

mi is az evolúció? 272

Barkácsoljunk embert (Homo sapiens)! 275 Az emberi agy szerveződési elvei – azaz a múlt

valósággá válik 277

Az ember (Homo sapiens) csoportos viselkedésének

az evolúció során kialakult mozgatórugói 281 Az evolúciós pszichológia perspektívái 286

A végső konklúzió 287

289

42. A MÉDIA SZOCIALIZÁCIÓS HATÁSAI

A média hatása 290

A média szerepe a fejlődésben 297

A média megértése gyerekkorban 298

A média szerepe a serdülők identitásfejlődésében 306

Záró gondolatok 313

317

43. FIÚK ÉS LÁNYOK AZ ISKOLÁBAN

A biológiai és a társadalmi nem 318

Lélektani különbségek és hasonlóságok 322 A lélektani különbségek eredete – lehetséges

magyarázatok 329

Nők és férfiak az iskolában 332

Záró gondolatok 336

RÉSZLETES TARTALOM n 9

339

44. AMIKOR NEM A GYEREKKEL VAN A BAJ…

és az iskola elvárásainak hatása (N. Kollár Katalin)

A hátrányos helyzet problémája 340

Az esélyegyenlőtlenség okai a tanulók oldaláról 341 Az esélyegyenlőtlenség iskolai okai 344 Az iskolarendszer jellemzői és fejlődési irányai 347

Az iskola hatékonyságának mutatói 350

Kutatási eredmények a hátrányos helyzettel kapcsolatban 352 Megoldási lehetőségek a hátrányos helyzet csökkentésére 353

359

45. A MULTIKULTURÁLIS PEDAGÓGIA PSZICHOLÓGIAI ALAPJAI

A kultúráról általában 360

A kultúra elsajátítása 362

Kultúra és oktatás 364

Multikulturális/interkulturális pedagógia 365 Különbségek a kelet-ázsiai és az euro-amerikai tanulók

pedagógiai-pszichológiai jellemzőiben 375 Módszerek a multikulturális pedagógiában 381 A multikulturális pedagógia korlátai, kritikája 384

387

FOGALOMTÁR

415

BIBLIOGRÁFIA

501

NÉVMUTATÓ

527

TÁRGYMUTATÓ

HETEDIK RÉSZ

AZ EGÉSZSÉGPSZICHOLÓGIA

ISKOLAI VONATKOZÁSAI

31. FEJEZET

AZ EGÉSZSÉGPSZICHOLÓGIA ALAPJAI

Az egészségpszichológia elhelyezése a pszichológia

többi területe között 14

Kísérlet a definícióra – mi is az egészség? 16

Mitől függ az egészségi állapotunk? 17

Egészséggel kapcsolatos paradigmák és modellek 18

Biomedikális paradigma 18

Egészséghitmodell 20

A Lalonde-riport 21

Biopszichoszociális modell 22

Szalutogenetikus modell 23

Egészségfejlesztés és egészségnevelés 25 A két fogalom közötti értelmezési különbségek 25 A prevenció szemléletmódja és annak változása 26 Az egészségfejlesztés koncepciója mögött húzódó

ember képe 27

Az egészségfejlesztés alapelvei 28

Az egészség pozitív pszichológiai megközelítése 29 Egészségviselkedés: választott lehetőség 30 Környezeti és személyiségtényezők az egészség-

magatartás hátterében. 30

Összefoglaló megjegyzések 32

Ebben a fejezetben áttekintjük, hogy melyek azok a legfontosabb tudnivalók az egészségpszichológia területéről, amelyekkel a pedagógus munkája során gyakran szembesül.

Az egészség, valamint annak megőrzése és visszaszerzése számtalan tu- dományos, féltudományos és ezoterikus könyv, tévéműsor, honlap, periodika

n BEVEZETÉS

14ⁿHETEDIK RÉSZ.A Z EGÉSZSÉGPSZICHOLÓGIA ISKOL AI VONATKOZ ÁSAI

n AZ EGÉSZSÉGPSZICHOLÓGIA ELHELYEZÉSE A PSZICHOLÓGIA TÖBBI TERÜLETE KÖZÖTT

Az egészségpszichológia egyike a pszichológia újabban keletkezett irányzatainak. Az Egyesült Államokban a múlt század hatvanas éveiben kapott erőre az a kritikai hullám, amely azt kifogásolta, hogy a klinikai pszichológusok kizárólag a mentális betegekkel, pszichiátriai ellátásra szoruló páciensekkel foglalkoznak, és sem az egészségügy más terü- letein, sem pedig más, egészséghez köthető területeken nem dolgoznak, sem a kutatás, sem a gyakorlati tevékenység szintjén (Kulcsár 1998).

Ezen kritikák hatására kezdtek el direkt módon foglalkozni azzal a szereppel, ame- lyet a pszichológia játszik az egészség fenntartásában, a betegségek megelőzésében és az egészség visszaállításában. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy ebből a kezdeménye-

és blog egyik legnépszerűbb témája. A Google keresőjébe beütve a ’health’, azaz egészség szót, több mint négy és fél milliárd találatot kapunk. Nem vé- letlen, hogy ekkora az érdeklődés a téma iránt, hiszen így vagy úgy mindenkit érint a kérdés. Vagy azért, mert egészségesek vagyunk, és azok is akarunk maradni, vagy azért, mert meg kell küzdenünk valamilyen betegséggel, és szeretnénk visszanyerni egészségünket, vagy egészen egyszerűen csak törő- dünk gyermekeink, hozzátartozóink egészségével.

Felmerülhet a kérdés, hogy számtalan teendője, kötelessége mellett miért kell a tanárnak még az olyan, látszólag adott dolgokkal is foglalkoznia, mint a diákok jólléte. A fejezetből kiderül, hogy egyrészt azért, mert az egészség nem egy adott, statikus valami, hanem olyan érték, amelynek megőrzéséért a hét- köznapokban, otthon, az iskolában, a munkahelyen és nyaralás közben is tenni kell. Másrészt pedig azért, mert a társadalmi változások olyan irányba hatnak, hogy a család nem feltétlenül képes betölteni a gyermekek életében azt a funk- ciót, amelyre egyébként hivatott lenne. Az értékrend plurális, minden viszony- lagos, a média üzenetei gyakran zavarosak, néha szándékosan félrevezetőek.

Ezek azok a körülmények, amelyek között azt várjuk, hogy a gyermekből egész- séges, tanult, önálló életvezetésre képes felnőtt legyen. Ehhez azonban a tanu- lóknak segítségre, intézményes támogatásra van szükségük az iskola részéről, amelyhez nemcsak és nem elsősorban megfelelő finanszírozásra van szükség, hanem sokkal inkább a látókör és a módszerek szélesítésére.

Az orvostudományon, valamint annak társtudományain kívül a politika- tudomány, a közgazdaságtan és a pszichológia is foglalkozik az egészséggel.

Az alábbi áttekintés az egészségpszichológiáról elsősorban arra fókuszál, hogy ebből a megfoghatatlanul nagy és szerteágazó témából melyek azok az aspektusok, amelyek az iskolában is rendszeresen előkerülnek.

31. A Z EGÉSZSÉGPSZICHOLÓGIA AL APJAI n 15 zésből nőtte ki magát az 1970-es évek derekára az egészségpszichológia, és alakult önálló diszciplínává. Fontos hangsúlyozni, hogy az egészségpszichológia alapvetően alkalmazott tudomány, amelyben a szakemberek pszichológiai módszereket alkalmaznak az egészség védelmére, a betegségek megelőzésére és kezelésére, a betegségek hátterében álló pszi- choszomatikus okok feltárására, az egészségügyi rendszer, valamint az egészségpolitika fejlesztésére (Urbán 2006). Összességében „a pszichológia minden olyan tevékenysége, amely az egészség, betegség, egészségvédelem és politika bármely aspektusához kapcso- lódik, az egészségpszichológia felségterületéhez tartozik” (Kulcsár 1998, 24).

Marks (2002) felosztása az alapján az egészségpszichológiának négy nagyobb terüle- te van, ezek a következők:

ƒ

 Klinikai egészségpszichológia: pszichológiai módszerek segítségével segítik az egész- ségügyi ellátásban lévő betegek kezelését, elősegítve ezzel a könnyebb és gyorsabb gyógyulást, valamint az alapkezelés hatékonyabbá tételét, pl. segítik a rákból gyógyu- lófélben lévő gyerekek visszailleszkedését az iskolai közösségbe, többek között úgy, hogy megszervezik az iskolai osztálytársak látogatását a kórházi osztályon, vagy be- mennek az iskolába az egészséges társakkal beszélgetni arról, hogy min ment keresz- tül a beteg osztálytárs.

ƒ

 Közegészségügyi egészségpszichológia: ez a terület foglalkozik a társadalmi értelemben vett egészséggel, vagy még egyszerűbben fogalmazva a lakosság egészségével. Fontos területe az egészségfejlesztés, egészségvédelem, valamint a betegségek megelőzésé- re szolgáló kampányok, ilyen például a rendszeres szűrésen való részvételre buzdító mellrákellenes kampány, vagy a még szélesebb rétegeket érintő H1N1-el kapcsolatos plakát, amelyben a kézmosás kórokozókat távoltartó szerepére hívták fel a lakosság figyelmét. Ez a terület interdiszciplináris, különféle tudományterületek együttműkö- dését kívánja meg.

ƒ

 Közösségi egészségpszichológia: azzal foglalkozik, hogy hogyan növelje az egészségért, jóllétért való felelősségvállalást különböző közösségi – család, iskola, munkahely, te- lepülés stb. – szinteken. Erre lehet példának hozni az iskolában tartott drogellenes kampányokat, felvilágosító órákat.

ƒ

 Kritikai egészségpszichológia: szemléletmód, amely azt vizsgálja, hogy a politika, a gazda- ság és a társadalmi folyamatok hogyan befolyásolják az egészséget, az egészségügyi ellá- tást, illetőleg azt, hogy milyen hatása van ennek a befolyásnak az egészségügyi ellátásra.

Példa lehet erre az a kérdés, hogy mi tartozzon az egészségbiztosítás által támogatott gyermekfogászati eljárások körébe, hiszen nem mindegy, hogy a fogszabályozás vagy a fogtömés költségei milyen arányban önköltségesek. Ezeknek a politikai-gazdasági dön- téseknek az egészségre gyakorolt hatását vizsgálja a kritikai egészségpszichológia.

Iskolában, oktatásügyben dolgozók számára elsősorban a közösségi egészségpszichológia tanulmányozása lehet igazán érdekes és tanulságos, hiszen ez az a terület, amely többek között azzal is foglalkozik, hogy hogyan tudjuk az iskolában elősegíteni azt, hogy a tanu- lók ne csak többet tudjanak a saját egészségükről, hanem többet is tegyenek érte.

16ⁿHETEDIK RÉSZ.A Z EGÉSZSÉGPSZICHOLÓGIA ISKOL AI VONATKOZ ÁSAI

Az eddigieket összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy az egészségpszichológia tudo- mánya és gyakorlata az egészség védelmét és a betegségek megelőzését tartja legfonto- sabb céljának, ugyanakkor az egészségügyi ellátó rendszer fontos partnere a betegségek gyógyításában, továbbá az emberek életminőségének javításában.

n KÍSÉRLET A DEFINÍCIÓRA – MI IS AZ EGÉSZSÉG?

Az egészség fogalmának definiálása nem könnyű. Az egyik legfontosabb probléma, hogy a mai ember előszeretettel cseréli fel az egészség és a fittség fogalmát, azaz a tudatos táp- lálkozással, rendszeres testgyakorlással elérhető fittséget máris egészségnek tekinti (Kele- men 2007). Józan ésszel gondolkodva azonban láthatjuk, hogy bár a fittség lehet része az egészségnek, a két fogalom nem egyenértékű és nem felcserélhető. Nézzünk egy példát:

Lehet valaki fiatal, jó testfelépítésű, izmos, nagyon jó állóképességgel rendelkező, ha sokat edz és odafigyel a táplálkozására. Elképzelhető az is, hogy a jó állóképesség és a kívánt erőnlét érdekében nem riad vissza attól sem, hogy válogatás nélkül szedjen kü- lönböző – akár illegális – táplálékkiegészítőket, teljesítménynövelőket. Ilyen vagy olyan módon elérte tehát, hogy fitt legyen, de vajon egészséges is? Vagy vegyünk példá- nak egy idősebb hölgyet, aki bőven hetven év felett még eljár dolgozni naponta négy órát, hetente többször meglátogatja unokáit, segít a családjának, fennmaradó idejében pedig keresztrejtvényt fejt, tagja a helyi jótékonysági szervezetnek és évente legalább egyszer elutazik külföldre. Nyilvánvalóan nem tud komolyabb súlyt megemelni és nem tudja körbefutni a Margitszigetet. Rá semmiképpen nem mondanánk a szó hétköznapi értelmében azt, hogy fitt, ugyanakkor „köszöni szépen, jól van”: hasznos, értelmes és örömteli tevékenységgel tölti az életét, kellemesen elfárad estére, jól alszik éjszaka és kipihenten ébred reggel. Kicsit ugyan magas a koleszterinszintje, de nem gyakori láto- gató a háziorvosánál. A fejezet végére látni fogjuk, hogy az említett hölgyről hezitálás nélkül kijelenthetjük, hogy egészséges.

Régebben az egészség definíciója egyenlő volt a betegség hiányával (negatív egészség- definíció), ma azonban ennél lényegesen komplexebb az egészségfogalmunk. Az Egész- ségügyi Világszervezet (World Health Organization – WHO) 1948-ban keletkezett, ál- talánosan elfogadott meghatározása szerint az egészség „a teljes fizikai, társas és mentális jóllét állapota”. Az egészség feltételeinek kialakítása, megőrzése és fejlesztése nem egyéni, hanem össztársadalmi feladat és felelősség (Egészségfejlesztési szakkifejezések glosszá- riuma, 2008). Ez a definíció nagyon szépen hangzik, de a gyakorlatban nem lehet megva- lósítani, hogy valaki teljes mértékben egészséges legyen mind fizikai, mind társas, mind mentális értelemben. Az idézett meghatározás tehát idealisztikus abban az értelemben, hogy ezt az állapotot elérni lehetetlen, közelíteni hozzá azonban lehet.

Az egészség statisztikai normái értelmében minden egészségesnek tekinthető, ami az emberek nagy többségét jellemzi, azaz valaki akkor beteg, ha eltér az átlagtól; ha az egész-

31. A Z EGÉSZSÉGPSZICHOLÓGIA AL APJAI n 17 séget mint funkcionális normát tekintjük, akkor a hangsúly az egyén teljesítőképességén van, ha reggel be tud menni dolgozni és a munkahelyén tud teljesíteni, akkor egészséges- nek tekinthető (Felvinczi 2009).

A fentiek ismeretében álljon itt egy kísérletet arra, hogy összeszedjük azokat a kom- ponenseket, amelyeket figyelembe kell venni az egészség meghatározásakor: ilyen a fizi- kai egészség, a munka világában való helytállás, valamint a pszichés jóllétre való képes- ség, tehát az, hogy valaki képes legyen magát boldognak érezni (a boldogság kérdésére a fejezet egy későbbi pontján még visszatérünk).

Az egészségről beszélve hangsúlyozni kell azt a tényt is, hogy az egészségfelfogás nap- jainkban már nem statikus, hanem sokkal inkább dinamikus. A dinamikus egészségfoga- lom az egészséget nem valamiféle veleszületett genetikai örökségnek tartja, hanem egy olyan képességnek, amelyet a szociális fejlődési és tanulási folyamat során lehet elérni és működtetni. Ez a fajta tanulási folyamat azonban részvételt, kölcsönösséget és kritikai gondolkodást igényel: ennek a gondolkodásmódnak az elsajátításában van nagy szere- pe az egészségfejlesztés koncepciójának (Kelemen 2007). Fontos tudatni az emberekkel, hogy attól, hogy genetikailag hajlamosak egy betegségre vagy egy betegséget előidéző állapotra pl. szívkoszorúér-megbetegedésre, még egyáltalán nem biztos, hogy életük fo- lyamán valaha is diagnosztizálni fognak náluk koszorúér-megbetegedést. Az, hogy vala- kinek lesz-e valaha is ilyen betegsége, a genetikai hajlamon kívül számos egyéb tényező függvénye, ilyen az életmód, az egészséggel kapcsolatos információk ismerete és meg- értése vagy a rendszeres orvosi ellenőrzés.

Mitől függ az egészségi állapotunk?

Az eddigiekben az egészség lényegét próbáltuk verbálisan megragadni, a továbbiakban azzal fogunk foglalkozni, hogy mely tényezőkön múlik egészségünk.

A későbbiekben látni fogjuk, hogy a 20. század második felében már egyértelmű volt, hogy a társadalom egészsége függ tagjainak életmódjától, az egészségügyi ellátás állapo- tától, a genetikai adottságoktól és a környezeti tényezőktől (Varga-Hatos–Karner 2008).

Az sem mindegy azonban, hogy az egyes emberek milyen mértékben férnek hozzá pél- dául az egészségügyi ellátórendszerhez. A fenti tényezők közül van, amelyiken nem tu- dunk változtatni, nem tudjuk befolyásolni, másokat azonban igen. A következőkben rész- letesen megnézzük, hogy melyek azok a befolyásolható és nem befolyásolható tényezők, amelyek végül az egyén egészségi állapotát adják.

Nem befolyásolható tényezőnek számít a nem és az életkor, a veleszületett genetikai adottságok valamint a szerzett tulajdonságok. Így például világszerte a nők azok, akik hosszabb ideig élnek a férfiaknál, és minél magasabb az életkorunk, annál valószínűbb – legalábbis statisztikailag – hogy kialakul a szervezetünkben valamilyen krónikus, nem fertőző megbetegedés. Ez azonban nem törvényszerű, hiszen jóval több olyan tényező- től függ az egészségünk, amelyeket tudunk befolyásolni. Ilyen elsősorban az életmódunk, azaz táplálkozásunk minősége, fizikai aktivitásunk, fogyasztunk-e valamilyen élvezeti

18ⁿHETEDIK RÉSZ.A Z EGÉSZSÉGPSZICHOLÓGIA ISKOL AI VONATKOZ ÁSAI

szert (dohány- és alkoholtermékek stb.). Fontosak a környezeti, lakókörnyezeti ténye- zők, mint például a levegő és a víz minősége lakóhelyünkön, illetve a munkakörnyezeti tényezők, például milyen vegyi anyagokkal találkozunk a munkánk során, vagy éppen sokat ülünk-e monitor előtt. Ezeken kívül vannak még társadalmi, gazdasági tényezők is, ezek közé soroljuk a szocioökonómiai státuszt, a szociális környezetet, de ide tartozik a migráció és a globális élelmiszer-kereskedelem terjedése is (Varga-Hatos–Karner 2008). Példaként em- líthetjük az iskolázottság hatását, amely nemcsak a magasabb jövedelmen keresztül, hanem az ezzel járó jobb lakáskörülményeken, életmódon, jobb társas kapcsolatokon és alkalmaz- kodási készségen keresztül fejti ki pozitív hatásait (Daróczi 2004). Végül, de nem utolsó- sorban egészségi állapotunkat meghatározó tényező az egészségügyi ellátórendszerhez való hozzáférés, például, hogy baj esetén milyen gyorsan tudunk eljutni az ügyeletes kórházig, van-e patika a településen, ahol élünk stb. (Varga-Hatos–Karner 2008).

Érdemes egy rövid kitérőt tenni a társadalom egészségének irányába. A társadalmak jólétének alapja a társadalom tagjainak egészsége és jólléte, ezt bizonyítja Wilkinson el- mélete is, mely szerint „a születéskor várható élettartam nemlineáris összefüggést mutat az egy főre eső GDP mennyiségével” (Pikó 2009, 174). Ez egyszerűen fogalmazva any- nyit jelent, hogy nem a leggazdagabb országokban a legnagyobb a születéskor várható élettartam. A valóságban az a helyzet, hogy egy országban minél nagyobbak az egyenlőt- lenségek a társadalmi javak eloszlásának tekintetében, annál kisebb a születéskor várható élettartam (Pikó 2009). Az életkilátások az olyan társadalmakban a legjobbak, melyek jól integráltak, és ahol – viszonylag magas GDP mellett – kicsik a társadalmi egyenlőtlen- ségek, mint például a skandináv országokban vagy a Benelux államokban (Pikó 2009).

n EGÉSZSÉGGEL KAPCSOLATOS PARADIGMÁK ÉS MODELLEK A ma is elfogadott egészségfogalom (egészségfogalmak) kialakulásához hosszú út veze- tett. Ahhoz, hogy teljes mértékben megérthessük azt a bonyolult és sokszínű helyzetet, amely korunk európai társadalmának egészségfelfogásait jellemzi, szükséges egy rövid áttekintés az elmúlt évtizedek gondolkodását meghatározó egészségfelfogásokról, illetve azoknak változásairól.

Biomedikális paradigma

A 18. század második felében, a felvilágosodás térhódításával számos alapvető felfedezés született a világ működéséről. A felvilágosult gondolkodók, utazók, természettudósok, orvosok, feltalálók számtalan olyan kutatási, megfigyelési módszert dolgoztak ki, me- lyeknek jelentősége megkérdőjelezhetetlen. Olyan új tudományok alakultak ki ekkori- ban, mint a botanika, biológia, anatómia vagy a kémia, melyeknek ugyan könnyűszerrel megtalálhatók a tudománytörténeti előzményei, a felvilágosodás korszakáig jobbára mégis inkább csak kedvtelésként vagy kezdetleges formában léteztek.

31. A Z EGÉSZSÉGPSZICHOLÓGIA AL APJAI n 19 Ebben az időszakban indult „hódító útjára” a később biomedikális paradigmaként el- híresült modell, mely az emberi szervezetet egy géphez hasonlítja, mely egymástól füg- getlen alkotóelemekből áll össze. A  hangsúly a biológiai működéseken, a betegségek meggyógyításán van. A tüneteket a szervek rendellenes működésével meg lehet magya- rázni, mert a betegségeket anatómiai vagy fiziológiai rendellenességek okozzák (Felvin- czi 2009). A legfontosabb a minél korábbi diagnózis volt, ha találtak a páciensnél szervi elváltozást, mely magyarázója lehet a tüneteknek, akkor betegnek nyilvánították, és ke- zeléssel megpróbálták helyreállítani az adott szerv működését (Felvinczi 2009). A meg- közelítés előnye, hogy objektív tudományos alapokon, kísérleteken nyugszik, hátránya viszont, hogy teljes mértékben figyelmen kívül hagyja magát a beteget, akire úgy tekintet- tek, mint betegségének passzív elszenvedőjére, akinek pszichológiai és szociális környe- zete semmilyen hatást nem gyakorol gyógyulására (Felvinczi 2009).

A biomedikális szemléletű orvostudományra jó példa lehet az az ember, aki huza- mosabb ideje kínlódik különféle ízületi fájdalmakkal, de leginkább a térde fáj. Orvosa felír neki különböző gyógyszereket, majd útjára engedi. Sajnos azonban emberünk nagy- mértékben túlsúlyos, szó szerint hatalmas súly terheli az ízületeit, ez okozhatja fájdalmait, azonban az orvos egyetlen szóval sem említette, hogy ha lefogyna, akkor valószínűleg enyhülnének a panaszai is. Így tehát elmondhatjuk, hogy az orvos, bár kezelte a beteg- ség tüneteit, nem érdekelte őt a kiváltó ok. Így lehet enyhíteni a tüneteket, de a kiváltó ok – ami az ízületi fájdalomhoz és a későbbiekben esetleg még súlyosabb problémákhoz is vezet – megváltoztatására nem került sor.

Kritika ^ƒA biomedikális szemlélet uralta a 19., sőt még a 20. század orvostudományát is.

A 20. század első harmadára azonban drasztikusan megemelkedett az emberek születés- kor várható élettartama, és a járványos megbetegedések helyett a krónikus, nem fertőző betegségek (pl. rák, keringési, emésztőszervi megbetegedések) váltak első számú halál- okká. Ez is elősegítette, hogy a múlt század második felében éles kritikák fogalmazódtak meg a biomedikális modellel szemben, melyek főként azt hangsúlyozták, hogy a modell figyelmen kívül hagyja a pszichológiai kutatások nyomán feltárt ún. protektív faktorokat, melyek lehetővé teszik az egyén védekezését a betegség kialakulásával szemben, valamint a pszichoszociális faktorokat, azaz a környezet szerepét a betegségek kialakulásában, illetve legyőzésében (Felvinczi 2009).

Láthatjuk tehát, hogy a biomedikális szemlélet legkésőbb a múlt század közepére el- avulttá vált, azonban az egészségtudományban végbement szemléletbeli változás nem hirtelen, egy csapásra következett be, hanem több évtizednyi kutatómunka során las- san, fokozatosan érlelődött. A következőkben bemutatásra kerülő egészséghitmodell, az egészségmező-elmélet, a biopszichoszociális modell, valamint a szalutogenetikus para- digma mind egy-egy fontos lépcsőfokot képviselnek a gondolkodás változásában. Pszi- chológiai szempontból azonban a szalutogenetikus paradigma az, amely a leginkább használható az egészségpszichológia gyakorlata számára, ennek az elméletnek az értel- mezésével fogunk tehát a legtöbbet foglalkozni.

20ⁿHETEDIK RÉSZ.A Z EGÉSZSÉGPSZICHOLÓGIA ISKOL AI VONATKOZ ÁSAI

Egészséghitmodell

Az egészséghit-modellt 1952-ben dolgozta ki három szociálpszichológus, Godfrey Hoch- baum, Stephen Kegels és Irwin Rosenstock. A modell tulajdonképpen nem más, mint „az egészség-magatartás kutatásának első rendszerszerű, elméleti megalapozottsággal is rendel- kező megközelítése” (Felvinczi 2009, 187). Hochbaum, Kegels és Rosenstock vizsgálatai arra irányultak, hogy feltárják, milyen tényezők állnak az egészségvédő magatartás hátteré- ben, valamint nagy fontosságot tulajdonítottak a korábbi tapasztalatok és a pszichés folya- matok jelentőségének. A modell legfontosabb összetevői (Felvinczi 2009 alapján):

1. A személyes érintettség (sérülékenység) észlelése: Nagy különbségek tapasztalhatók ab- ban, hogy ki mennyire érzi magát veszélyeztetve/sérülékenynek valamilyen betegség kialakulásában. Ezt egy dimenzióval lehet leírni, melynek egyik végpontján állnak azok, akik úgy gondolják, hogy ők nem találkoznak olyan körülménnyel, amely veszé- lyezteti egészségi állapotukat, másik végpontján pedig azok, akik nagy veszélyben ér- zik magukat.

2. Az észlelt súlyosság: Azt jelenti, hogy egy adott egyén mit gondol arról, hogy valamely betegség vagy egészséget veszélyeztető körülmény milyen hatással lesz az ő életére.

Ilyenek például a fájdalom, a rendszeres orvoshoz járás, a családban vagy munkahe- lyen a betegség hatására megjelenő problémák.

3. Észlelt előnyök: Az egészség védelme vagy a gyógyulás érdekében megtehető lépések közül a személy attól függően fog választani, hogy mit gondol az adott tevékenységről és annak következményeiről.

4. Az akció megtételével kapcsolatos akadályok észlelése: Az észlelt előnyök ellenére sem biztos, hogy sor kerül egy adott cselekvés kivitelezésére, ha a személy úgy gondolja, hogy azok a lépések, melyeket meg kell tennie gyógyulása vagy a betegség megelőzése érdekében, fájdalmasak, sok kényelmetlenséget okoznak vagy nagy költséggel járnak.

5. Az akciók megtétele irányában ható nyomás: A veszélyeztetettség szubjektív érzete fog- ja meghatározni a személy motiváltságát egy-egy tett kivitelezésével kapcsolatosan.

A tevékenység végrehajtásához azonban szükség van valamilyen belső felismerésből vagy a külvilág ingereiből származó kulcsingerre.

A modell könnyebb megértése végett térjünk vissza előző, térdfájással, súlyos ízületi ko- pással küzdő emberünk példájához. Az egyszerűség kedvéért tételezzük fel, hogy közép- korú férfiról van szó, aki – ahogy említettük – súlyosan elhízott. Apja, aki szintén elhízott volt, élete vége felé már nem tudott segítség nélkül közlekedni, térdprotézisével is örökös gondok voltak. 1. Emberünk úgy érzi, hogy a jelenlegi testsúlya, életvitele és tüneteinek súlyossága mellett neki is jó esélye van arra, hogy térdprotézis-beültetésen menjen át. Azt is kénytelen végiggondolni, hogy amennyiben sor kerül a műtétre, azt hosszas fizikoterá- pia és hosszú ideig tartó betegállomány fogja követni. Arról nem beszélve, hogy mi törté- nik akkor, ha a beültetés sikertelen és fájdalmai esetleg tovább fokozódnak. 2. Ebben az esetben akár munkaképességét is elveszítheti, ezáltal családja jelentős jövedelemforrástól

31. A Z EGÉSZSÉGPSZICHOLÓGIA AL APJAI n 21

esne el, betegségének tehát súlyos következményei is lehetnek. 3. Úgy gondolja, hogy ha megszabadul súlyfeleslegétől, és megtanulja kezelni a munkahelyi stresszt, sokat tehet egészsége érdekében. 4. Igen ám, csakhogy mivel nagyon szeret enni, és nem akar lemon- dani a fi nom falatokról, úgy dönt, hogy inkább csökkenti ételadagjait, és elkezd rendsze- resen, minden nap sportolni. Észleli azonban azt is, hogy kocogni nem tud, mert térdfá- jósoknak nem ajánlott az ízületeket megterhelő futás. Szívesen úszna, de az uszoda mesz- sze van mind a munkahelyétől, mind az ott honától, ezért csak nagy kitérővel tud oda mindennap eljutni, ez pedig megnöveli a benzinköltségeket, nem beszélve az uszodai bérlet áráról. 5. Átbeszéli a helyzetet a feleségével, aki biztosítja őt támogatásáról, és meg- egyeznek, hogy háromszor egy héten együtt mennek úszni, valamint kiszámolják, hogy a megnövekedett benzinköltség, valamint az uszodabérlet megfi zethető számukra, így ez az akadály is elhárul a cselekvés útjából.

A Lalonde-riport

Az egészségfelfogással kapcsolatos szemléletváltás egyik korai dokumentuma a Lalon- de-riport. Marc Lalonde, az akkori kanadai egészségügyi és jóléti miniszter 1974-ben adta közre átfogó és mindenre kiterjedő jelentését a kanadai lakosság egészségi állapotáról és az azt meghatározó tényezőkről. A Lalonde-riport legfontosabb tétele, hogy a lakosság egészségi állapota nemcsak az egészségügyi ellátás színvonalának függvénye, hanem olyan tényezők is jelentős szerepet játszanak benne, mint a genetika, a környezet és az élet- mód (Kelemen 2007).

Lalonde felhasználta Th omas McKeown skót epidemiológus kutatási eredményeit, aki történeti vonatkozású kutatásokat végzett Anglia és Wales 18. századi lakóinak egész- ségi állapotáról, és arra jutott , hogy az újkor hajnalán az egészségi állapot javulásához a családok méretének csökkenése, az ételadagok növekedése, az egészségesebb fi zikai kör- nyezet, valamint a speciális preventív és terápiás módszerek kidolgozása járult hozzá (La- londe 1974). A kanadai lakosság halálozási és megbetegedési mutatói, valamint az egyéni

31.1. KÉP ƒAz ételek iránti preferencia jórészt nevelés kérdése

22ⁿHETEDIK RÉSZ.A Z EGÉSZSÉGPSZICHOLÓGIA ISKOL AI VONATKOZ ÁSAI

viselkedésből származó rizikófaktorok elemzése során Lalonde arra a megállapításra ju- tott, hogy a kanadaiak jövőbeni egészségének legfontosabb letéteményese az egészséges fizikai környezet, az egyéni életmódbeli kockázatok csökkentése, valamint a humánbio- lógiai, genetikai kutatásokra szánt keretek növelése (Lalonde 1974).

Lalonde (1974) szerint a legnagyobb probléma, hogy az egészségügyi kiadások so- rában az egészségügyi ellátó rendszer (a betegségek kezelése) rengeteg pénzt emészt fel, míg a három, előbb említett faktorra senki nem fordít elegendő figyelmet. Ma már talán közhelyszerűnek tűnhet, ami a Lalonde-riportban a világon elsőként fogalmazódott meg:

az egészségügyi kiadásokat úgy kell átcsoportosítani, hogy lényegesen nagyobb összegek jussanak az egészséges életmód propagálására, az egészséges környezet megteremtésére és a genetikai kutatásokra.

A Lalonde-riport négy legfontosabb eredménye: felismeri, hogy az egészség komplex konstruktum, amely túlmutat az egészségügyi ellátórendszer határain; bevezeti az egész- ségfejlesztés fogalmát és változtatást szorgalmaz az egészséghez való hozzáállásban, vala- mint a felvázolt ötleteket összekapcsolja szakpolitikai ajánlásokkal (Glouberman 2001).

Biopszichoszociális modell

George Engel az 1970-es évek második felében publikálta írását a biomedikális paradig- ma elavultságáról, melyben egyúttal javasolta a biopszichoszociális modell bevezetésének szükségességét. A biopszichoszociális modell elméleti kerete a rendszerelméletre támasz- kodik, mely azokkal a szabályokkal foglalkozik, amelyek minden rendszerre igazak (Túry 2003). Engel elképzelése szerint a betegségek kialakulásában a biológiai tényezők szerepe mellett fontosak a pszichológiai és társadalmi elemek is (Túry 2003). Az elmélet egy- másra épülő szerveződési szinteket tételez fel, ahol egyszerű, alacsonyabb szerveződési szintre épülnek rá a komplexebb egységek, valamint a szintek egymással dinamikus kap- csolatban vannak, ha az egyik változik, változni fog a többi is, éppen ezért a betegségek kialakulásakor nem elég egy kiváltó okot keresni, hanem meg kell figyelni a hajlamosító, kiváltó és fenntartó tényezők összetett egymásra hatását (Túry 2003).

Engel elmélete első ránézésre nagyon hasonlónak tűnhet a korábban már kifejtett egészséghitmodellhez. Látnunk kell azonban, hogy az egészséghitmodell döntően az ál- lapotunkkal kapcsolatos kognitív kiértékelésekre támaszkodik (mit gondolok arról, hogy mennyire vagyok veszélyeztetett egy bizonyos betegség szempontjából, mit kellene ten- nem azért, hogy megelőzzem/kezeljem ezt a betegséget, miért lesz ez nekem jó, mik a buktatók az egészség visszaszerzése felé vezető úton stb.). A modell az 1950-es évek ele- jén keletkezett, amikor tudományos körökben még nagy divatja volt annak az elképze- lésnek, miszerint az ember racionális lény, aszerint él és cselekszik, ahogyan a józan esze diktálja, és ha ellátjuk őt minden fontos információval, akkor képes meghozni a számára legelőnyösebb döntést.

Az 1970-es évek derekára a tudomány racionális emberképe egyre kevésbé volt véd- hető. Engel elmélete azért is volt újszerű akkoriban, mert számításba vette egy betegség

31. A Z EGÉSZSÉGPSZICHOLÓGIA AL APJAI n 23 kialakulásában közrejátszó összes lehetséges egymásra ható tényező – biológiai, pszichés és társas-társadalmi faktorok – együttállását.

Nézzünk egy példát!

Az orvostudomány jelen álláspontja szerint a magasvérnyomás-betegségnek több- féle oka van. Ezek közé tartozik néhány örökletes tényező, a stresszes életmód, a mozgás hiánya, az elhízás, a dohányzás stb. Mivel ennyiféle ok van, könnyen belátha- tó, hogy önmagában attól, hogy valaki elhízott, még nem feltétlenül alakul ki nála a magasvérnyomás-betegség. Ugyanígy a normál testsúly sem jelent elegendő „védel- met”, ha az stresszes munkakörrel, mozgásszegény életvitellel, dohányzással vagy fo- gamzásgátló szedésével párosul. Az okok kölcsönösen befolyásolják egymást, példá- ul a rendszeres mozgás jó hatással lehet a testsúlyra, de segít a stressz kezelésében is, ezek együttesen pedig csökkenthetik a betegség kialakulásának kockázatát.

Szalutogenetikus modell

Az egészséggel kapcsolatos gondolkodásmódban valódi paradigmaváltást jelentett Aaron Antonovsky munkássága. A  furcsán hangzó szalutogenezis tulajdonképpen nem más, mint egy műszó, amely a latin salus (jelentése: jólét, egészség, biztonság), valamint a gö- rög genesis (jelentése: eredet) összetételéből származik. Antonovsky 1979-es munkájá- ban vezeti be a szalutogenezis fogalmát, melynek lényege, hogy azt kutatja, mi okozza az egészséget, szemben az addig évtizedeken át folyamatosan kutatott patogenezissel, amely a betegségek okait és gyógyításuk módját keresi.

Antonovsky figyelmét a holokauszt-túlélők vizsgálata keltette fel, melynek során azt tapasztalták, hogy sok túlélő szenved különböző fizikai és érzelmi megbetegedésektől, míg másoknak egyáltalán semmilyen tünetük nincsen, holott a trauma, amin átmentek, mindenki esetében hasonló volt. Antonovskyt az kezdte el érdekelni, hogy miért van az, hogy hasonló körülmények között egyesek boldogan élik az életüket, mások pedig a leg- különfélébb betegségektől szenvednek.

Az élet folyója ^ƒAntonovsky több művében is használja elmélete bemutatásához a fo- lyó-metaforát, amelyet több alkalommal is továbbfejlesztett (Antonovsky 1979, 1987, 1996). Eszerint az életet úgy kell elképzelni, mint az élet folyamát, amelynek a partján sétálunk. A folyam többnyire elég piszkos, néha kiönt, máskor kiszárad, a partján a talaj pedig eléggé ingoványos. Előfordulhat, hogy beleesünk a vízbe, ekkor pedig van, aki minden további nélkül elkezd úszni, van, aki sodortatja magát az árral, van, akinek men- tőövet kell dobni, és olyan is akad, aki minden segítő szándék dacára elsüllyed. Minden- kinek az élete tele van stresszel, gyakran történik velünk olyasmi, amit nem láthatunk előre, és nem szeretnénk, hogy bekövetkezzen (pl. munkahely elvesztése, válás, egy hozzátartozónk súlyos betegsége vagy halála), mégis van, aki ezeknek a hatásoknak az ellenére is képes egészséges maradni (vígan úszik), más pedig belebetegszik ezekbe a

24ⁿHETEDIK RÉSZ.A Z EGÉSZSÉGPSZICHOLÓGIA ISKOL AI VONATKOZ ÁSAI

hatásokba (elsüllyed). A kérdés továbbra is ugyanaz: miért tudnak egyesek úszni, és má- sok miért nem?

A 20. század legfontosabb közegészségügyi paradigmája, a biomedikális paradigma kizárólag a betegségek eredetével, és azok kezelésével foglalkozik. Az akkori kutatások szerint a stresszfaktorok problematikus negatív események az emberek életében, amelyek betegségeket okozhatnak (Lindström–Eriksson 2006). Ezzel szemben Antonovsky állí- tása szerint a stressz és a káosz az élet szerves része, ekképpen tehát létezésük természetes (Lindström–Eriksson 2006). Antonovsky elvetette a hagyományos megközelítést, mely egészség/betegség dichotómiában gondolkodott, és bevezette helyette a folyamatmodellt, mely szerint mindenki az egészség-betegség kontinuum két végpontja között helyezhető el (Antonovsky 1996).

Arra a kérdésre keresve a választ, hogy miért tudnak egyesek úszni, nem elégedhe- tünk meg azzal a válasszal, hogy „életükben kevés a kockázati tényező”, ennél tovább kell menni, és meg kell vizsgálni, hogy az adott embereknek milyen egészséget védő források állnak rendelkezésére (továbbiakban: védőfaktorok vagy protektív faktorok) (Antonovs- ky 1996, 14.). Ilyen faktorok lehetnek az optimizmus, a jövőbe vetett hit, az élet értelmé- be vetett hit. Antonovsky ezeken kívül még két, az egészség megőrzése szempontjából fontos fogalmat vezet be, ezek az ún. „általános ellenállási források” és a koherenciaérzék.

„Az általános ellenállási források biológiai, materiális és pszichoszociális faktorok, ame- lyek könnyebbé teszik az emberek számára, hogy életüket konzisztensnek, strukturált- nak és érthetőnek érzékeljék. Tipikus általános ellenállási forrás a pénz, az ismeret, a tapasztalat, az önbecsülés, az egészséges viselkedésmód, az elkötelezettség, a társadalmi támogatás, a kulturális tőke, az intelligencia, a hagyományok és az életszemlélet. Ha ezek a források a személy rendelkezésére állnak vagy megtalálhatók közvetlen környezetében, az illetőnek jobb esélye van arra, hogy megbirkózzon az életét érő kihívásokkal, lehető- vé teszik számára, hogy koherens élettapasztalatokat építsen ki” (Lindström–Eriksson 2006, 241).

Koherenciaérzék ƒAkkor sem kell azonban kétségbe esnünk, ha nem vagyunk millio- mosok, nem kaptunk Nobel-díjat tudományos munkásságunk elismeréseként és nem tartjuk magunkat különösebben hagyománytisztelőnek. Az általános ellenállási forrá- soknál is fontosabb, hogy rendelkezzünk koherenciaérzékkel, mely azt biztosítja, hogy tudjunk élni a rendelkezésünkre álló ellenállási forrásokkal. A koherenciaérzék „az össze- függések megérzésére, megértésére való képesség, magabiztos érzése annak, hogy belső és külső környezetünk változásai előre jelezhetők és nagy a valószínűsége annak, hogy a dolgok úgy alakulnak, ahogyan az ésszerűen elvárható” (Oláh 2004, 654–655). A kohe- renciaérzék erőssége független a személy által vállalt társadalmi szerepektől és a minden- kori életkörülményeitől, tehát a koherenciaérzék mint pszichológiai attribútum stabil és személyiségvonás-jellegű sajátosság (Felvinczi 2009). A koherenciaérzék három fő ösz- szetevőből épül fel (Lindström–Eriksson 2006. alapján):

31. A Z EGÉSZSÉGPSZICHOLÓGIA AL APJAI n 25 a) a történések érthetőségének élménye (a koherenciaérzék kognitív komponense) azt je- lenti, hogy a minket érő, folyamatos kihívást jelentő ingerek bejósolhatók és van rájuk valamilyen magyarázat;

b) a történések kezelhetőségének élménye (a koherenciaérzék viselkedéses komponense) annak az élménye, hogy a személy birtokában van az ingerek kezeléséhez szükséges erőforrásoknak, tulajdonságoknak;

c) a történések érzelmi elfogadhatóságának élménye (motivációs-emocionális komponens) az az érzés, hogy megéri az ingerek kezelése a szükséges idő és energia ráfordítását.

Az iskolai egészségfejlesztés szempontjából fontos, hogy a koherenciaérzék elsősorban az élet első három évtizedében formálódik, tehát a családnak, az iskolának fontos szerepe van a kialakításában (Lindström–Eriksson 2006).

Antonovsky első nagyobb lélegzetű munkája a szalutogenezisről csaknem egy időben keletkezett Engel azon cikkével, melyben szorgalmazza a biopszichoszociális modell be- vezetését. Munkásságuk kulcsfontosságú a tekintetben, hogy írásaik közismertté válása jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a szakpolitikusok átértelmezzék az egész- ségről és betegségről alkotott koncepciókat. Mindez együttesen vezetett ahhoz, hogy az 1980-as években minőségileg is új irány szülessen a közegészségügyi gondolkodásban, és részletesen kidolgozzák az egészségfejlesztés szakmai koncepcióját.

n EGÉSZSÉGFEJLESZTÉS ÉS EGÉSZSÉGNEVELÉS

Az előzőekben bemutatott, vonzó elméletre és meggyőző empirikus bizonyítékra egy- aránt támaszkodó kutatások eredménye a Lalonde-riporttal kezdődően lassan beszivár- gott a politikai döntéshozatal szférájába is. Ennek a ténynek azért van kiemelkedő jelen- tősége még egy pszichológia-tankönyvben is, mert ez volt a döntő lépés ahhoz, hogy az új kutatási fejlemények emberek millióinak az életét és a gondolkodását legyenek képe- sek megváltoztatni.

A két fogalom közötti értelmezési különbségek

Az egészségfejlesztés fogalma még globális szinten sem tekinthető réginek, hiszen a meg- alkotására csak az 1980-as évek második felében került sor. Magyarországi használata azonban még ennél is újabb keletű, gyakran keveredik a jóval régebb óta használt „egész- ségnevelés” terminológiával, holott a kettő között lényeges különbség van. Lássuk, mi is az.

Definíció szerint az egészségfejlesztés lényege, hogy képessé tegye az embereket arra, hogy megértsék, mitől tudnak egészségesek maradni, és ezeknek az ismereteknek a birto- kában úgy tudják irányítani az életüket, hogy az a lehető legegészségesebb legyen. Az egészségnevelés célja, hogy egészséggel kapcsolatos ismereteket kommunikáljon, és módszereket adjon az egészség megőrzésével kapcsolatban, amelyek segítségével az em-

26ⁿHETEDIK RÉSZ.A Z EGÉSZSÉGPSZICHOLÓGIA ISKOL AI VONATKOZ ÁSAI

berek meg tudják őrizni saját egészségüket (Egészségfejlesztési szakkifejezések glosszá- riuma, 2008). A két definíció összehasonlításakor látható, hogy az egészségfejlesztés cél- ja, hogy az egyén saját kezdeményezéséből fakadóan, belsőleg motivált módon foglalkoz- zon az egészségével, míg az egészségnevelés kívülről próbálja megmondani, hogy mi lesz jó az egyénnek, eszközt, módszert ad a kezébe ahhoz, hogy egészséges legyen.

Az egészségfejlesztés célja az életmód és a magatartás megváltoztatása olyan irányba, hogy az egészségre pozitív hatással legyen, ugyanakkor az egészségfejlesztési programok- nak a teljes személyiségre kell hatniuk (Pikó 2007). Az egészségfejlesztés során nem elég, ha pusztán az egészség érték mivoltára koncentrálunk, hanem olyan támogató értéket is keresni kell, amelyekkel együtt az életmódban is létrejöhet változás (Meleg 2005).

Tudományfilozófiai szempontból egy másik fontos különbség is adódik a két fogalom között. A fogalmak magyarországi használhatóságát elemezve Rácz (2006) arra a konk- lúzióra jutott, hogy a mai magyar egészségügyi ellátórendszer a szocializmus, a kádári

„puha” diktatúra idején épült ki, azaz egy alapvetően „fegyelmező” társadalmi légkörben.

A megelőzést, mint a szocialista egészségügy egyik legfontosabb alapelvét szolgálta az egészségnevelés, melynek az 1980-as évekből származó magyar szakirodalma magán vi- seli a diktatúra, az elnyomás ideológiáját. Ezzel ellentétben a szabad, demokratikus orszá- gokból útjára indított egészségfejlesztés tiszteli az egyént és az ő felelősségteljes döntését, továbbá társadalmi felelősségvállaláson alapszik, csakhogy ez a szemléletmód felkészü- letlenül érte Magyarországot (Rácz 2006).

A prevenció szemléletmódja és annak változása

A betegségek megelőzését illetve az egészségi állapot fenntartását latin eredetű szakszóval prevenciónak nevezzük. A tudatosan alkalmazott egészségügyi prevenció egyidős azzal a fel- ismeréssel, hogy a 20. század első harmadában a krónikus, nem fertőző megbetegedések

31.2. KÉP ƒAz egészség- nevelés nemcsak az iskola, hanem a család ügye is kell, hogy legyen

31. A Z EGÉSZSÉGPSZICHOLÓGIA AL APJAI n 27 váltak vezető halálokká, ezeket pedig rendszeresen végzett szűrésekkel és a lakosság meg- felelő tájékoztatásával, életmódjának alakításával jó eredményekkel meg lehet előzni.

A klasszikus, problémaközpontú prevenciós felosztás (elsődleges, másodlagos és har- madlagos prevenció) – helyett az egészségfejlesztés fogalmi keretei között helyénvalóbb az újabb keletű, célcsoportközpontú prevenciós megközelítést alkalmazni, mely univerzális, szelektív és indikált prevenciós tevékenységet különböztet meg. Az univerzális prevenció a teljes népességet, illetve szélesebb népcsoportokat (pl. iskoláskorúak) céloz meg, mon- danivalójának mindenki számára érvényesnek kell lennie (Makara 2007). Ilyenek pél- dául azok a kampányok, amelyek a rendszeres mozgás fontosságára hívják fel a figyelmet.

A szelektív (vagy célzott) megelőzés azokat a csoportokat célozza meg, ahol feltételezhe- tő, hogy az általános népességhez képest nagyobb a valószínűsége valamilyen egészségi probléma megjelenésének biológiai, pszichológiai, társadalmi vagy környezeti okokból kifolyólag (Makara 2007). Erre lehet példa, amikor az általános iskola utolsó, és/vagy a középiskola első éveiben a tanulók többféle dohányzás- és drogellenes felvilágosító prog- ramon vesznek részt. Az indikált (vagy javallott) megelőzés azokat a csoportokat célozza, akik egészen biztosan érintettek egy adott egészségi probléma szempontjából (Makara 2007). Erre példa a cukorbetegeket célzó kampány, amely a napi szintű testmozgás fon- tosságára hívja fel a betegek figyelmét.

Az egészségfejlesztés koncepciója mögött húzódó ember képe

Az előzőekben megismerkedtünk az egészségfejlesztés, az egészségnevelés és a prevenció fogalmával. Láthattuk, hogy az egészségnevelés egy eszköz, egy módszer az egészség fej- lesztésére.

Ezenfelül azonban az egészségfejlesztésnek van még egy extra jelentéstartalma is, ez pedig nem más, mint a demokratikus működésmód „importja”. Az egészségfejlesztés se- gítségével nemcsak azt érhetjük el, hogy az egészségre mindenki – fiatal és idősebb egy- aránt – megtanuljon értékként gondolni, elsajátítsa azokat a módszereket, amelyek segít- ségével az egészséget meg lehet őrizni, vagy szükség esetén vissza lehet szerezni, illetve tudja, hogyan jusson birtokába az egészségét érintő információknak. Ezek mind fontos részei a képnek, azonban ugyanennyire fontos a folyamat, amelynek segítségével idáig el- juttatjuk az egyént vagy a közösséget. Az egészségfejlesztés szellemiségébe beletartozik a másik – legyen az egyén vagy csoport – partnerként való kezelése, bevonása, a részvétel, a kritikai gondolkodásmód, az interaktivitás, a felelősségvállalás és a felhatalmazás (an- golul empowerment, ebben a kontextusban azt jelenti, hogy a tudás, az információ hata- lom, melynek birtokában a személy saját maga tud szabadon dönteni arról, hogy mit kezd vele). Ez utóbbiak olyan képességek, kompetenciák, melyeknek birtokában az egészséges gyermekből nemcsak egészséges felnőtt lesz, hanem az élet más területein is sikeres em- ber, sőt, a demokráciában jártas állampolgár is, ami ugyanolyan fontos.

Egyfelől érvelhetünk úgy is, hogy az iskolai keretek között zajló egészségnevelés egy eszköz, ami egy magasabb cél, a diákok egészségének elérése és megtartása érdekében

28ⁿHETEDIK RÉSZ.A Z EGÉSZSÉGPSZICHOLÓGIA ISKOL AI VONATKOZ ÁSAI

történik. Mivel az egészségnevelést az iskolában a tanárok végzik az iskolai oktató-nevelő munka részeként, tulajdonképpen nem lenne semmi probléma akkor sem, ha továbbra is ezt a kifejezést használnánk. Másfelől azonban a hozzáadott értéke miatt szerencsésebb az egészségfejlesztés terminológiát használni. Az előzőekben már kifejtett előnyei mellett az egészségfejlesztésnek van még egy ütőkártyája, ez pedig nem más, mint az úgynevezett színtér-megközelítés, amellyel az alábbiakban fogunk megismerkedni.

Az egészségfejlesztés alapelvei

Azután, hogy megismerkedtünk az egészségfejlesztés fogalmával és tisztában vagyunk annak előnyeivel, érdemes megnézni azt is, hogy hogyan fejlődött és vált egyre pontosab- bá az egészségfejlesztés missziója, illetve melyek azok az irányok, amelyek napjainkban a leghatékonyabbak a közösségi egészségmegőrzésben.

Az egészségfejlesztés leglényegesebb alapdokumentumai közül érdemes kiemelni az 1986-ban keletkezett Ottawai Egészségfejlesztési Chartát. A charta, azon túlmenően, hogy definiálja az egészségfejlesztés fogalmát, öt cselekvési területet is megfogalmaz, ezek a kö- vetkezők:

ƒ

 egészséget támogató közpolitika megalkotása,

ƒ

 egészséget támogató környezet kialakítása,

ƒ

 egyéni készségek fejlesztése,

ƒ

 közösségi akciók erősítése,

ƒ

 irányváltás az egészségügyi ellátásban.

A charta hangsúlyozza, hogy az egészségfejlesztés nem pusztán az egészségügy feladata, hanem összehangolt tevékenységet igényel a kormányoktól, egészségügyi és más szociális ágazatoktól, nem kormányzati és önkéntes szervezetektől, helyi hatóságoktól, az ipartól és a tömegtájékoztatástól is (Ottawai Charta, 1986).

Színterek ^ƒAz ottawai után több egészségfejlesztési konferenciát is rendeztek, ezek kö- zül azonban számunkra az 1997-ben az indonéziai Dzsakartában tartott a legfontosabb, melynek során a résztvevők értékelték a konferenciát megelőző évtized során nyert ta- pasztalatokat, és meghatározták azt az irányt, ami felé a 21. század egészségfejlesztésének haladnia kell (Dzsakartai Nyilatkozat, 1997). Az egyik legfontosabb stratégia, melynek alkalmazása lehetővé teszi az életmód alakítását, az az ún. színtér-megközelítés, mert a színterek – többek között városok, községek, helyi közösségek, iskolák, munkahelyek, egészségügyi szolgálatok stb. – gyakorlati lehetőséget nyújtanak átfogó stratégiák meg- valósításához (Dzsakartai Nyilatkozat, 1997). A színterek jelentik az egészségfejlesztés- hez szükséges infrastruktúra alapjait, az infrastruktúra fejlesztéséhez pedig ki kell alakíta- ni a politikai, jogi, oktatási, társadalmi és gazdasági szektorok közötti együttműködést (Dzsakartai Nyilatkozat, 1997). A  színtér-megközelítés azon a felismerésen alapszik,

31. A Z EGÉSZSÉGPSZICHOLÓGIA AL APJAI n 29 hogy az egészség nemcsak abból adódik, amit az egyén megtesz a saját egészsége érdeké- ben, hanem nagyon erősen függ attól a környezettől, kontextustól, amelyben éli az életét:

ez nemcsak a fizikai környezetet, hanem a légkört és a kapcsolatrendszert is jelenti, amely körülveszi őt (Gray–Young–Barnekow 2006).

Ez szépen hangzik elméletben, de mit is jelent a gyakorlatba átültetve? Egy igen tipi- kus színtere életünknek a munkahely. Tegyük fel, hogy ez a munkahely egy multinacio- nális cég magyarországi leányvállalata, ahol kb. 500 ember dolgozik naponta 8-10 órát.

A színtér-megközelítés nagy újdonsága volt, hogy elkezdett számolni azzal a tényező- vel, hogy azoknak az embereknek, akik ennek a cégnek dolgoznak naponta ennyi időt, nem ugyanazok az egészséggel kapcsolatos problémáik, mint egy vidéki falu öregedő lakosságának külső-Somogyban, vagy egy nagyobb vidéki városban lévő gimnázium ta- nulóinak. A multinacionális cég alkalmazottainak túlnyomó többsége ötven év alatti, versenyképes fizetéssel rendelkező, ugyanakkor folyamatos időhiánnyal küzdő ember, akik elsősorban azt értékelnék, ha lenne a cég székhelye közelében sportolási lehetőség, olyan hely, ahol egészséges és tápláló ételeket lehet kapni, ha elsajátíthatnának olyan technikákat, amelyek segítségével hatékonyan tudják kezelni a stresszt, vagy ha az iro- dai környezetet az ő beleszólásukkal alakítanák ki. A színtér-megközelítés azért is hasz- nálható különösen jól az egészségfejlesztésben, mert a segítségével egy adott közösség, színtér problémáira adekvát választ, „személyre szabott megoldást” tudunk adni, nem pedig teljesen eltérő helyzetben lévő embercsoportok problémáinak a megoldását eről- tetjük rájuk.

Az eddigieket röviden összefoglalva elmondhatjuk, hogy a 20. század gyökeres kör- nyezeti-társadalmi-életmódbeli változásokat hozott az egyre globalizáltabban működő világ életébe. A születéskor várható élettartam növekedése, az urbanizáció, a krónikus, nem fertőző betegségek arányának növekedése és ezzel párhuzamosan a járványos meg- betegedések csökkenése alapjaiban formálta át a tudomány képét az egészségről és annak megőrzéséről. Az egészségfejlesztés és annak teljes koncepciója azon a felismerésen alap- szik, hogy az embereket érdekeltté kell tenni egészségük megőrzése iránt, be kell vonni őket az egészségvédelem folyamatába, valamint motiválttá kell tenni őket az ehhez szük- séges információk megszerzésére, egyúttal felruházni őket azokkal a kompetenciákkal, amelyek révén képesek lesznek megszerezni ezeket az információkat.

n AZ EGÉSZSÉG POZITÍV PSZICHOLÓGIAI MEGKÖZELÍTÉSE

A fejezet ezen részében áttérünk arra, hogy melyek azok a belső tényezők, jellemvoná- sok, amelyek megléte ahhoz szükséges, hogy valakit érdekeljen az egészsége. Áttekint- jük, hogy milyen pszichés folyamatok állnak az egészségvédő magatartások hátterében.

Elsősorban azokkal a támogató belső és környezeti tényezőkkel fogunk foglalkozni, amelyek azt eredményezik, hogy az egyén konstruktívan álljon hozzá saját életéhez és egészségéhez.

30ⁿHETEDIK RÉSZ.A Z EGÉSZSÉGPSZICHOLÓGIA ISKOL AI VONATKOZ ÁSAI

Egészségviselkedés: választott lehetőség

Az eddig bemutatott egészségfelfogásokból, megközelítésekből világosan kirajzolódik, hogy az egészség megtartásában vagy visszaszerzésében milyen nagy szerepet játszanak a lelki tényezők, pszichodinamikai folyamatok, valamint a magatartás. Gondoljunk bele, hogy pusztán az életmódunkkal mekkora kockázatnak tehetjük ki magunkat! Ha do- hányzunk, alkoholt, drogot, gyógyszert fogyasztunk, nem megfelelően táplálkozunk, nem mozgunk, akkor az egészségtelen magatartásunkkal még a legjobb egészséget is rö- vid határidőre tönkre tudjuk tenni. A fent felsorolt magatartásokat összefoglaló néven rizikó-magatartásnak vagy kockázati magatartásnak nevezzük. Ennek az ellenkezője is igaz: ha vigyázunk magunkra, rendszeresen mozgunk, teljes értékű ételeket eszünk, fi- gyelünk a megfelelő folyadékbevitelre, azzal mind egészségünket védjük, azaz egészség- védő magatartást folytatunk. Az egészség-magatartást három tényező határozza meg a legerősebben: az egészségügyi kultúra, a nevelés és az oktatás (Kulcsár 1998).

A számos újfajta egészségmegközelítést ismerve nem lehet meglepő, hogy több té- nyező befolyásolja azt, hogy milyen egészségviselkedéseket tart valaki fontosnak az egészsége megőrzéséhez. Az egyik ilyen tényező a foglalkozás. Harris és Guten (1979, idézi Kulcsár 1998) vizsgálatában a vizsgálati személyeknek egy 30 tételes listából kellett kiválasztani azokat a tevékenységeket, amelyeket rendszeresen végeznek egészségük vé- delme érdekében. Az egészségügyben dolgozó ápolók, nővérek gyakran választották azt, hogy legyenek kéznél a veszély esetén hívható telefonszámok és az elsősegélycsomag, a tanárok a testsúly ellenőrzését, valamint a rendszeres fogászati ellenőrzést és az egészsé- ges táplálkozást tartották a legfontosabbnak, míg az egyetemisták a rendszeres testmoz- gást, a dohányzás kerülését, valamint a friss levegőn eltöltött szabadidőt emelték ki.

A fejezet elején, az egészség definíciója után nem vizsgáltuk meg kellőképpen a lelki egészség kérdését. A pszichés egészség egyfelől szükségképpen része a teljes egészségnek, másfelől viszont segít az egyén és környezete közötti harmónia megteremtésében, továb- bá fontos mediátor szerepe van a testi egészség irányában is (Pikó 2007).

Környezeti és személyiségtényezők az egészség-magatartás hátterében.

Az egyik legfontosabb dolog, amit iskolai terepen tehetünk a diákok egészségéért – sőt kell is tennünk, hiszen tanárként talán ez a legfontosabb dolgunk – az az, hogy segítjük, kísérjük egészséges személyiségfejlődésüket. Ehhez azonban fontos, hogy tudjuk, me- lyek azok a tényezők, amelyek segítik a diákok jóllétét, „pszichés komfortérzetét”.

A pszichológia egyik legfrissebben kialakult ága, a pozitív pszichológia foglalkozik az- zal, hogy melyek azok a tényezők, amelyek elősegítik az egyének és közösségek jóllétét (Pikó 2004). Pikó megfogalmazásában azonban nem egy olyan tudományra kell gondol- ni, amely nem vesz tudomást a traumás helyzetekről, pszichés betegségekről vagy éppen negatív érzelmekről, hanem éppen ezek kezeléséhez keresi a pozitív beavatkozási lehe-