A diákok megismerése 138
A diákok megismerésének lépései 139
Az iskolapszichológus feladatai a diákok
megismerésében 140 A pedagógus eszközei a diákok megismerésében 141 A megfigyelés formái: közvetlen és közvetett
módszerek 141 Önértékelő eljárások: tanulói becslés és reflexió 142 Az interjú típusai, exploráció és anamnézis 143 Etikai kérdések a tanulók megismerése során 147
Pályaszocializáció 148
Pályaorientációs munka az iskolában 149
Karrier, karrierépítés 149
Az életpálya-tanácsadás formái 151
A pályaválasztási folyamat, a döntés tényezői 151 A pályaválasztási döntés munkajellemzőkre és személyre
vonatkozó tényezői 152
A hivatástudat kialakulásának feltételei, pályafejlődési
mintázatok 155
Személyiség- és foglalkozástípusok osztályozása 156 Szakterületek és szakmacsoportok a hazai képzési
rendszerben 158
A szakképzés rendje Magyarországon 158 A pályaorientációs munka tanári lehetőségei, feltételei 160 A pályaelképzelések felhasználása a pályaválasztás
segítésében 160
Foglalkozásprofilok 161
Pályatablók, tanulmányi útvonalak 162
Diplomát adó főiskolai, egyetemi képzési formák
és felsőfokú szakképzési kínálat 162
138 n NYOLCADIK RÉSZ.EGYÉNI BÁNÁSMÓD…
A pályaválasztási tanácsadás intézményi hátterének
múltja és jelene 163
Korlátok a pályaválasztási folyamatban 163
Egyéni korlátok 163
Külső tényezők, korlátok 165
Pályaválasztási trendek Magyarországon 166 Képzettségi szint, életpálya-tervezés az Európai Unióban 167
n A DIÁKOK MEGISMERÉSE
A mindennapi tanítás során sok és értékes információhoz jutunk a tanulókról. A tanulók megismerésével kapcsolatban mindenekelőtt szem előtt kell tartani azt a tényt, hogy a diák – az általunk oktatott tantárgyon, a tanórákon és iskolai környezeten túl és kívül – elsősorban él: egy összetett, teljes személyiség.
Megnyilvánulásaival az iskolában és a tanítási órán mindössze egy szűk szeletet enged láttatni teljes személyiségéből. Az iskolai környezet, különösen a szaktanárok esetében, korlátozott lehetőséget biztosít a diákok teljes viselkedési spektrumának és személyisé-gének megismerésére. Fontos, hogy a tanár minél komplexebb képet lásson diákjairól, amely a differenciált pedagógiai fejlesztés alapját jelentheti. A diákok megismerésére tett erőfeszítések eredményeként reményeink szerint változhat a kép: a tanárok valóban kí-váncsiak lehetnek a gondjaikra bízott tanítványok személyiségére.
Rendelkezésre állnak azonban célzott módszerek is, amelyek a hatékony megismerést segítik. A pedagógiai munka szempontjából jelentős információkat hordoz a tanulók elő-zetes tudása, képességei, különféle kompetenciái, érdeklődése és személyiségjellemzői.
A pedagógiai munka célja, hogy a diákok további életpályájuk során megőrizzék nyitott-Az iskolai tanulás nemcsak akkor állítja kihívások elé a pedagógusokat, ami-kor a fejlődés zavaraival, képességbeli vagy magatartás-problémákkal szem-besülnek. A mindennapi tanári munkavégzés sem lehet hatékony a tanulók alapos megismerése nélkül.
Az oktatás kifejezett célja, hogy felkészítsen a megfelelő pályaválasztásra, és ideális esetnek azt tarthatjuk, ha a diák nem az átlaghoz mérten teljesít jól, hanem a saját lehetőségeihez képest éri el a maximumot.
Mindehhez elengedhetetlen, hogy a tanár jól ismerje a diákjait. Ebben a fejezetben sorra vesszük a pszichológia által a pedagógusok számára ehhez kínált eszközöket, majd foglalkozunk a pályaválasztás kérdéseivel.
n BEVEZETÉS
36. A TANULÓ MEGISMERÉSE, PÁLYAVÁL ASZ TÁSI ÉRET TSÉG KIAL AKÍTÁSA… n 139
ságukat a világból érkező információk iránt, képesek és hajlandóak is legyenek tanulni (lásd a 10. fejezetben is).
Az iskolai munka eredményességét az intellektuális képességek mellett érzelmi ténye-zők is jelentősen befolyásolják. A tanárnak és diákjának tisztában kell lennie azzal, milyen célból, milyen módszerekkel képes a leghatékonyabban tanulni. Meghatározó változó e tekintetben a tanuláshoz való viszony, a megtapasztalt énhatékonyság mértéke is (Kiss I.
2003).
Ha egy diákot szeretnénk pedagógiai-pszichológiai jellemzői alapján megismerni, nem szabad figyelmen kívül hagynunk a szocioökonómiai háttér korlátait sem: milyen családi, baráti vagy tágabb szociális környezetben, milyen anyagi és érzelmi, intellektuális támogatás, tanulmányi (és egyéb iskolán kívüli) terhelés mellett készül a mindennapok során a tanulásra (vö. a 44. fejezettel).
Vizsgálati eredmények szerint a fiataloknak átlagosan kevesebb mint 40%-a gondolja azt, hogy a tanárokat érdekelné diákjaik egyénisége. Különösen a felsőbb évfolyamokon jellemző ez a vélekedés (Golnhofer–Szekszárdi 2003; Szabó Á. 2003).
A diákok megismerésének lépései
A tanulók megismerése azoknak az információknak a gyűjtését és értékelését foglalja ma-gában, amelyek segítenek a diákok személyiségjegyeinek, intellektuális jellemzőinek, be-állítódásainak és viselkedési szokásainak megértésében, a tanulás környezeti változóinak és a családi nevelői hatásoknak a felmérésében.
Általában az alábbi lépéseket érdemes követni:
problémafelvetés: azoknak a kérdéseknek a meghatározása, amelyekkel kapcsolatban információkat szeretnénk gyűjteni;
tájékozódás a problémához kapcsolódó szakirodalomban;
hipotézisalkotás;
36.1. KÉP Kirándulás, táborozás alkalmával egészen más oldalról ismerhetjük meg a diákokat, mint a hagyományos, formális keretek között
140 n NYOLCADIK RÉSZ.EGYÉNI BÁNÁSMÓD…
módszerek és eszközök kiválasztása;
vizsgálat végrehajtása;
kiértékelés és összefüggések keresése;
az eredmények alapján a pedagógiai feladatok megállapítása, az eredeti problémával kapcsolatos „kezelési” terv, stratégia kidolgozása, szükség esetén külső szakemberek bevonása.
Melyek azok az információk, amelyeket érdemes megtudni a diákról annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy milyen készségekkel és kompetenciákkal rendelkezik, és mi-lyen területeken szorul fejlesztésre?
A diák becslési és előrejelzési képessége az eseményekkel, információkkal kapcsolat-ban. Például: milyen váratlan eseményekre kell felkészülni egy sportversenyen?
Információszelekció: hogyan képes a diák a különféle információkat megragadni (pl.
különféle jellemzők mentén tájékozódni a történelmi események sorozatában)?
Információmérés és -ellenőrzés: például fizikai vagy kémiai kísérletezés során meg-ragadni a lényegi jellemzőket.
Információrendezés és -bemutatási képesség (pl. az események közötti összefüggések felismerése a történelemben).
Tervezőképesség: segítségével a különféle feladatok megoldására stratégiákat dolgoz-hat ki a diák (pl. egy kapcsolási rajz kidolgozása fizikai kísérlethez).
Kommunikációs képesség: például kortársakkal való együttműködés a feladatmeg-oldás során.
Saját teljesítmény és képességek reális értékelése.
Az iskolapszichológus feladatai a diákok megismerésében
Bár ma még a szükségesnél lényegesen kevesebb iskolapszichológus áll a pedagógusok rendelkezésére, az iskolában dolgozó szakemberek olyan problémákkal is szembeke-rülnek, melyekben a tanári munkakört meghaladó pszichodiagnosztikai munkára van szükség. Pszichológus igénybevétele ajánlható a tanulók különféle képességeinek, te-hetségének vagy kiemelkedő teljesítményének pontos felmérésében. Segítséget nyújt-hat az iskola- vagy tanácsadó szakpszichológus a diákok érdeklődésének feltérképezé-sében, a kreativitás mérésében. Pályaválasztási és életpálya-tervezési kérdések megol-dásában, ifjú felnőttek karriertervezési folyamatában is fontos új információkkal szolgálhat a pszichodiagnosztikai munka. Az előbbiek mellett a különféle hátrányok és problémák feldolgozásához: a viselkedési problémák és beilleszkedési zavarok kezelé-séhez, a részképességzavarok azonosításában, korrekciójában és különféle motivációs problémák megoldásában is eredményesen alkalmazható a pszichológussal való együttműködés. A pedagógiai módszerekkel gyűjtött információk feldolgozásánál fon-tos segítséget jelent a tanárok számára az iskolapszichológussal történő konzultáció.
36. A TANULÓ MEGISMERÉSE, PÁLYAVÁL ASZ TÁSI ÉRET TSÉG KIAL AKÍTÁSA… n 141 Ennek során felmerülhet a további, már pszichológusi szaktudást igénylő módszerek alkalmazásának szükségessége is.
Ezen a ponton szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a tanulók személyiségének pszichodiagnosztikai eszközökkel történő vizsgálatához iskolapszichológus közreműkö-dése szükséges. Egyrészt a diákok, tanárok vagy szülők által megfogalmazott probléma esetén alkalmas vizsgálati módszer kiválasztása, másrészt ezek szakmailag helyes alkal-mazása jelenti azokat a feladatokat, amelyeket csak a speciálisan képzett szakemberek lát-hatnak el (az iskolapszichológus szerepéről és munkájáról lásd részletesebben a 30. fe-jezetet).
n A PEDAGÓGUS ESZKÖZEI A DIÁKOK MEGISMERÉSÉBEN
A tanulók megismerésének pedagógusok számára is használható alapvető eszközei:
a diákok közvetlen megfigyelése: a tanórán és tanórán kívüli megfigyelés;
a közvetett megfigyelés eszközei: kérdőív, attitűdskála (lásd 1. fejezet), esszé;
a diákok önreflexiói és önértékelése: teljesítményértékelés, önjellemzés;
a személyiség megismerését segítő, célzott beszélgetés: interjú, exploráció, anam nézis;
a diákok közötti kapcsolatrendszer feltérképezése: szociometriai vizsgálat (lásd 20.
fejezet).
A megfigyelés formái: közvetlen és közvetett módszerek
Közvetlen megfigyelés A megfigyeléssel történő adatgyűjtés során előre meghatároz-zuk azt a kritériumrendszert, amelynek segítségével le kívánjuk írni a diákok viselkedését.
Például: hányszor jelentkezik valaki a tanórán vagy mennyi időt használ fel saját kérdések megfogalmazására. A kritériumrendszer támaszkodhat a szakirodalomban elérhető mo-dellekre, de lehet saját fejlesztésű szempontrendszer is. A meghatározott szempontokat alkalmazva figyeljük meg a diákok viselkedését, kategorizáljuk a megfigyelt jegyeket, és megkíséreljük az adatok alapján a közöttük lévő összefüggéseket felderíteni. Számos ki-váló megfigyelési szempontrendszer található a szakirodalomban, amelyek eredeti vagy a felhasználó által módosított változatai alkalmazhatóak a tanár által meghatározott meg-figyelési célkitűzésnek megfelelően.
Kritériumrendszert önállóan is összeállíthatnak a tanárok, meghatározva azokat a fő viselkedéses jegyeket, amelyek a megfigyelés és értékelés alapját képezik. A megfigyelés-sel történő információgyűjtést hasznosan egészítheti ki a későbbiekben bemutatásra ke-rülő interjútechnika, amelynek segítségével a viselkedés hátterében zajló egyéni, kognitív folyamatok is megragadhatóak.
Az osztálytermi környezet megfigyelése összetett feladat. Elsősorban olyan megfigye-lési módszerek terjedtek el, amelyek egy adott osztályban egy-egy személy
viselkedésé-142 n NYOLCADIK RÉSZ.EGYÉNI BÁNÁSMÓD…
nek felmérését segítik (Páskuné 1997). Ilyen eljárás például Flanders interakció-elemzési módszere, amelynek segítségével külső megfigyelőként a tanár-diák interakció jellegzetes-ségeiről nyerhetünk információkat (Szitó 1987).
Közvetett módszerek: kérdőívek A tanulmányi teljesítménnyel kapcsolatos kompeten-ciák felmérésére standardizált képességfelmérő tesztek, illetve a tanárok által összeállított kérdéssorok egyaránt használhatóak. Ezt is kiegészítheti a diákok közvetlen megfigyelése a számonkérés vagy csoportos munka során.
Tanárok és nevelők körében kedvelt módszer a saját kérdéssorok, kérdőívek, „tesztek”
összeállítása. Célja a legtöbb esetben, hogy a lehetőségekhez képest objektív képet kapjon a tanár diákjairól, azonos szempontokat alkalmazva a megismerésük során. A kérdéssorok bármely témára vonatkozhatnak, például lehetnek a szaktantárgyhoz kötődő ellenőrzés kérdései, de a diákok pályaorientációjával vagy motivációjával kapcsolatos kérdéssorok is összeállíthatók. Ezek az önállóan összeállított kérdéssorok azonban nem tekinthetők stan-dardizált vizsgálóeszköznek. A legtöbb esetben a reprezentatív minta és a statisztikailag megalapozott viszonyítási normák is hiányoznak. Ugyanakkor nagyon jól alkalmazhatóak, ha a szempontokat minden megvizsgált tanuló esetében szisztematikusan elemzik a tanárok.
A nagyobb mintán már kipróbált kérdéssorok, kérdőívek közül eredményesen alkal-mazható szempontrendszer lehet például a kísérleti személyiséglap (P. Balogh 1987) vagy az életmódkérdőív (lásd 33. fejezet), amely a diákok terhelésével kapcsolatos in-formációk és iskolával kapcsolatos attitűdök gyűjtésére, a tanulmányokkal összefüggő pszichoszomatikus problémák feltárására használható (N. Kollár 2001; N. Kollár – Mar-tonné Tamás 2001; MarMar-tonné Tamás– N. Kollár 2001; N. Kollár et al. 1999).
Közvetett módszerek: esszéfeladatok A tanárok által alkalmazható nagyon hatékony eljárások közé tartozik a fogalmazások, szabad elbeszélések íratása. A témakör széles spektrumon mozoghat, az értékelés szempontjait azonban ajánlatos minden esetben pontosan meghatározott kategóriákban megjelölni. Az objektivitás érdekében a tarta-lomelemzéshez egy további, független megítélő segítsége is igénybe vehető. Ilyen eset-ben a két megítélő közötti összhang statisztikai módszerekkel ellenőrizhető (együtt járás, korreláció). A szabad fogalmazás során kapható válaszok nagyon eltérőek lehetnek. Az esszét értékelő tanárnak érdemes ezeket az egyéni különbségeket vizsgálnia.
Önértékelő eljárások: tanulói becslés és reflexió
A jelenlegi iskolai gyakorlatban kevésbé elterjedt módszer az önbecslésen alapuló mérés.
Annak ellenére, hogy a kívánatos cél az iskolai képzés során az élethosszig tartó tanulásra, folyamatos önfejlesztésre, önirányított tanulásra való felkészítés lenne, hiányzik a diákok felelősségének elismerése, elfogadása és elfogadtatása saját tanulmányi teljesítményük alakításában. Ennek a gyakorlatnak a hátterében részben a jelenlegi iskolarendszer, rész-ben a tanári tekintélyen alapuló oktatási-nevelési módszerek állhatnak.
36. A TANULÓ MEGISMERÉSE, PÁLYAVÁL ASZ TÁSI ÉRET TSÉG KIAL AKÍTÁSA… n 143 A diákok önbecslésére alapozó módszerek azonnali alkalmazhatóságának korlátját jelentheti, hogy a diákok általában kevés gyakorlattal rendelkeznek saját teljesítmé-nyük értékelésében. Az alkalmazástól visszatartó tényező lehet az is, hogy a diákok tanulási problémáikat, rossz teljesítményüket iskolai környezetben nem szívesen je-leznék vissza.
A tanulók önreflexióinak bátorításához a tanárok úgy járulhatnak hozzá, ha a diákok önmagukra vonatkozó megítélését a tanári teljesítményértékeléstől időben is elválasztva kérik.
Az önreflexió fejlesztéséhez nagyfokú tanári toleranciára és az esetleges tanár-diák kommunikációs problémák szakszerű megoldására van szükség.
Tanári segítség hiányában a diákok önreflexiós folyamata nehezen fejlődhet, vissza-jelzések hiányában nehezen ítélhetik meg saját tudásuk, képességeik és kompetenciáik szintjét. Különösen serdülőkorban és azt megelőzően igényel fokozott erőfeszítéseket a tanároktól az önreflexiós képesség fejlesztése. Az önreflexióra történő szocializálás kezdő lépése lehet a fiatalabbakkal dolgozva például a házi feladatok önálló javításának kérése.
Az interjú típusai, exploráció és anamnézis
A diákok személyiségének megértése leghatékonyabban a velük folytatott interjúk segít-ségével valósulhat meg. Az interjú olyan célzott beszélgetés, amely meghatározott infor-mációk gyűjtését szolgálja.
Interjútípusok A pedagógiai munkához szükséges információk előkerülhetnek a cél-zott beszélgetés során egyrészt spontán módon, amikor a kérdéseket felvető tanár hagyja a diákot saját gondolatmenete szerint haladni.
A célzott beszélgetés szabad formáját strukturálatlan interjúnak nevezzük, a diákok megismerésében a kezdeti fázisban vagy a későbbiekben problémás szituációk felderíté-séhez alkalmazható eredményesen.
Másrészt az interjú követhet meghatározott irányvonalat – ez esetben félig struktu-rált vagy struktustruktu-rált interjúról beszélünk, amelynek során a kérdező előre meghatározott kérdéssor szerint halad az információgyűjtésben.
A félig strukturált interjú esetében csak a témák vagy kérdéskörök kötöttek. A kérdések feltevésének sorrendje vagy a kifejtés mélysége az interjú készítőjétől függően változtat-ható. A félig strukturált beszélgetés előnyeként említhetjük, hogy az interjú során lehető-sége van a tanárnak a fontos, egyéni variációk figyelembevételére és ennek megfelelően a beszélgetés menetének alakítására, további részletek megismerésére a diák élettörténeté-ből. A diák maga is aktív részese bizonyos keretek közt a beszélgetés alakításának, és így a diák számára fontos témakörök alaposabb megismerésére ad lehetőséget ez a módszer.
Előnyösek lehetnek a saját összeállítású kérdéssorok, mivel teljes mértékben személy-re vagy csoportra szabottak lehetnek. A fontosnak látszó kérdések, témák tetszés szerinti mélységig vizsgálhatóak. A félig strukturált kérdéssorok és saját összeállítású interjúk
ese-144 n NYOLCADIK RÉSZ.EGYÉNI BÁNÁSMÓD…
tében a szó szerint fogalmazott kérdésekkel szemben a válaszokhoz és a személy gondo-latmenetéhez alkalmazkodó kérdések állnak.
A célzott beszélgetés félig strukturált formájának alkalmazása során az adatok össze-vetését és elemzését megnehezítheti, hogy bizonyos adatok hiányozhatnak vagy eltérő sorrendben kerülnek elő az interjúkban. Nagyobb odafigyelést igényel, ha például egy osztály tanulóiról szeretne ezzel a módszerrel átfogó képet nyerni egy tanár.
További probléma lehet, hogy a szabad vagy félig strukturált beszélgetésből fontos té-mák kimaradhatnak. Esetleg a diák szégyelli, elfelejti, elfojtja, mindenesetre nem beszél a tanár számára szükséges információkról.
Strukturált interjú során a tanár előre meghatározott irányvonal, kialakított struktúra alapján, meghatározott kérdéskörökre tér ki. A kiértékelési szempontokat előre elhatá-rozva értékelni tudja az eredményeit. A strukturált interjú esetében a leírt kérdéseket az eredeti sorrendben és módon kell feltennie a kérdezőnek. Az eredményként kapott vá-laszok szintén előre rögzített kategóriák szerint értékelhetőek, és a különböző diákokról gyűjtött eredmények az egységes kategóriarendszer alapján egymással összevethetőek, elemezhetővé válnak.
A standard kérdéssorok előnyeiként tartják számon, hogy alkalmazásuk és kiértéke-lésük gazdaságos. Az alkalmazott módszer validitása, reliabilitása biztosítható, a hibák, amelyek például az eltérő fogalmazásból, kiértékelésből fakadnának, minimalizálhatóak.
A strukturált beszélgetések esetében hátrányként jelentkezhet azonban, hogy az interjú-alany számára fontos témákat esetleg nem érint az előre rögzített kérdéssor, így a valós problémához való hozzáférést a kérdezés gátolhatja.
A standard kérdéssorok vagy az önállóan összeállított, saját kérdéssor megkönnyíti a beszélgetés vezetését, folyékonyabb beszélgetésmenetet eredményez. Egy jól összeállított szempontrendszer csökkenti az adatgyűjtés hibáit, és mérséklődik a torzítás a vélemény-alkotásban. A strukturált interjú formájában sokban hasonlít a kérdőívhez. Mégis van-nak olyan helyzetek, amelyekben a szóbeli felvétel hatékonyabb. Egyrészt kb. 9-10 éves kor alatt a kérdőív kitöltése nem várható el (gyenge íráskészség esetén idősebb korban is célszerű szóban gyűjteni az információkat). Másrészt vannak olyan témák, amelyeknél a kérdező technikai segítsége javítja a feladat pontos megértését és a válaszadási készséget.
Exploráció és anamnézis A pedagógiai-pszichológiai diagnosztikai munka exploráció-nak nevezett módszerével a személy életkörülményeinek, tárgyi és társas kapcsolataiexploráció-nak megismerése történik. Egy adott probléma feltárásához az ezzel kapcsolatos információ-kat célzottan is gyűjteni kell külső személyek segítségével. (Például egy hirtelen zárkózot-tá váló kisdiák viselkedésváltozásának explorációjához saját magán kívül a barátaival, a családjával, a számára fontos más felnőttekkel is célszerű beszélni a probléma lehetséges hátteréről.)
Ha ebben a célzott megismerési folyamatban a problémák kialakulásának okait is fel kívánjuk tárni, akkor a személyes fejlődéstörténet, teljes fejlődésmenet feltárása szüksé-ges. A diagnosztikai munkának ezt a fázisát anamnéziskészítésnek nevezik. (Az elnevezés jelentése: felidézni, emlékezni, visszahívni.)
36. A TANULÓ MEGISMERÉSE, PÁLYAVÁL ASZ TÁSI ÉRET TSÉG KIAL AKÍTÁSA… n 145 Az exploráció és az anamnézis együttesen az irányított beszélgetésben bizonyos kér-dések, témakörök alaposabb megértését szolgálja, a diagnosztikai munka során mutat-kozó hiányosságok, tisztázatlanságok vagy ellentmondások feltárásához, az alkalmazott tesztek eredményeinek ellenőrzéséhez szükséges.
Az anamnézis és exploráció témakörei, kérdései A családi környezet és az általa bizto-sított feltételek jelentős hatást gyakorolnak a tanulmányi munkára, a személyiségfejlő-désre. A legfontosabb, elemzést igénylő változóknak a családi interakciók mintázata, a családtagok közötti érzelmi viszony és a család szocioökonómiai háttere tekinthető.
A szülői-nevelői háttérrel kapcsolatban vizsgálandó tényezők:
Személyes adatok: lakhely, szocioökonómiai státusz.
Általános egészségi állapot, gyermekkori meghatározó betegségek: a problémafelve-tés szempontjából releváns kérdésekként előkerülhetnek az egészségi állapotra vonat-kozó témák.
Élettörténet: a jelenlegi helyzet és a gyermek fejlődéstörténete (terhesség, szülés, az első életévek, nyelvhasználat fejlődése, toalett-tréning körülményei, kortársakkal való kapcsolat alakulása, intim kapcsolatok, pl. barátságok, gyermekkori szerelmek, a be-iskolázás körüli történések).
Az iskolai évek jellemzői: pillanatnyi állapot, serdülőkori sajátosságok.
Családi és környezeti változók: családi nevelési stílus és iskolai környezet szabály-rendszerei, azok esetleges konfliktusainak feltárása.
Család története: szülők, testvérek, nagyszülők és más, a gyermek szempontjából ér-zelmileg fontos személyek, valamint szerepük a diák életében.
Megfigyeléssel és célzott beszélgetéssel megismerhető a szülői-nevelői stílus, a családban uralkodó elképzelések a nevelés célját illetően (pl. önállóság, konformizmus, teljesít-ménycentrikusság), illetve a közvetlen nevelői akciók (pl. jutalmazás, megerősítés, testi fenyítés különböző formái, érzelmi légkör). A családi klíma jellemzőinek értékelésekor akár saját, szubjektív mércére támaszkodva is érdemes felbecsülni a családi összetartás jellemzőit, illetve a család nyitottságát szociális környezete felé.
Fontos információt jelenthet a családi konfliktuskezelési mintázatok felmérése: például mi történik, ha a diák hibázott, milyen reakciókra számíthat. További értékes szempont a
Fontos információt jelenthet a családi konfliktuskezelési mintázatok felmérése: például mi történik, ha a diák hibázott, milyen reakciókra számíthat. További értékes szempont a