214 STATlSZTlKAI IRODALMI FlGYELÖ
jegyzésétől remélik pénzügyi problémáik o- kainak felfedését.
Az 1988. évi jövedelmi és fogyasztási adat- gyűjtést a Szövetségi Statisztikai Hivatal és a tartományi statisztikai hivatalok közösen végzik. A tartományi hivatalok az adatgyűj- téssel közvetlenül kapcsolatos tennivalókat végzik (az adatszolgáltatók munkáját irányi—
tó kérdezőbiztosok szervezése. oktatása, az adatszolgáltatók szervezése). A Szövetségi Statisztikai Hivatal feladata a módszertani és előzetes technikai munkák elvégzése. va- lamint az adatok feldolgozása. Az adatszol- gáltatás centralizálását azért tartották szüli- ségesnek, mert az adatok teljességének és realitásának megitélése olyan szintű munkát igényel, amit az időlegesen alkalmazott, kü—
lönböző felkészültségű kérdőbiztosok felte- hetőleg nem tudnának nyújtani.
A megfelelő számú adatszolgáltató bevo- nása a felvételbe csak intenzív, széles körű felvilágosító munkával érhető el. A Szövet—
ségi Statisztikai Hivatal feladata az általá- nos ismertetés az adatgyűjtés céljáról és szükségességéről, a tartományi hivatalok in—
kább az egyes háztartások meggyőzésével foglalkoznak.
Az adatszolgáltatásban részt vevő háztar- tások az év végén egyszeri díjazásban ré—
szesülnek. Ez 1988-ban országos átlagban feltehetőleg 70—80 márka lesz.
(ism.: Nádas Magdolna)
FRANZ. A. ÉS SZERZÖTARSAI:
AUSZTRIA NEMZETI JUVEDELME. 1986
(Usterreichs Volkseínkommen 1986.) - Statístische Nachrichten. 1987. 8. sz. 626—634. p.
A cikk szerzői az osztrák nemzeti jövede—
lem, bruttó hazai termék, valamint a rendel- kezésre álló áru- és szolgáltatásvolumen alakulását vizsgálják. Megállapítják, hogy 1986—ban a gazdasági helyzet kedvezőtlenné vált, az osztrák gazdaság növekedése lelas- sult. Ennek oka a külső— és a belső kereslet csökkenése. A külső kereslet csökkenését részben az OPEC-tagországok és a kelet- európai országok elmaradt vásárlásai, rész- ben pedig belső strukturális hiányosságok és a versenyképesség hiánya okozta. A ke—
reslet mérséklődésére az ipar a foglalkozta- tottak létszámának csökkentésével válaszolt.
A kedvezőtlen helyzet a fogyasztókat is érin—
tette, bár a mérsékelt áremelkedésnek kö- szönhetően a háztartási szektor számottevő nyereségnek örülhetett. A megtakarítás mér- téke jobban nőtt, mint a fogyasztásé. A kül- kereskedelmi árak alakulása a kőolaj és más nyersanyagok esetében Ausztria szá- mára olyan kedvező volt, hogy az export csökkenése ellenére pozitív egyenleget ered-
ményezett. Más országokkal összehasonlítva azonban az importárak csökkenése és a cse- rearányok alakulásából származó nyeresé—
gek kisebbek voltak, és a végső fogyasztók- hoz különböző módon jutottak el. Ennek megfelelően az infláció, bár történelmileg nézve rendkívül alacsony, mégis meghaladta az összehasonlitásba bevont országokét.
Tovább nőtt a munkanélküliség. bár ez még mindig kisebb, mint a legtöbb OECD-tag- országban. '
A leírt helyzet lényegében megfelel a nemzetközi körülményeknek. Az OECD—tag- országokban - mind világ, mind európai viszonylatban - 1986—ban mérséklődött a növekedés, a külkereskedelmi mérlegek ja—
vultak, az árak csökkentek. Ausztria nem vonhatta ki magát a világgazdaság ilyen irányú fejlődéséből, amely elsősorban a nyersanyagárak. a csökkenő dollárárfolyam és a nemzetközi tőkeáramlás tekintetében érvényesült. Ausztria ilyen körülmények kö- zött őrizte meg valutája konvertibilitását, bér- és pénzpolitikai intézkedésekkel meg- kisérelve az ezzel járó nehézségek mérsék-
lését.
Az elmúlt években a gazdasági fejlődést elsősorban a tartós, de mérsékelt növekedés, a viszonylag kiegyenlített külgazdasági fej- lődés, a kibocsátói és felhasználói oldalon párhuzamos infláció. a csökkenő bérhányad és a visszafogott beruházási tevékenység jel- lemezte. A felsoroltak egyikénél érdekes vál- tozás tapasztalható. A külkereskedelem ré—
szesedése 1986-ban nominálértékben pozitív, mig reálértékben negativ. Ennek megfelelően a hazai kereslet növekedése reálértékben meghaladta a bruttó hazai termékét, a cse- rearányok jelentős mértékben javultak, a belső felhasználásban enyhült az árfelhajtó hatás. A lakossági jövedelmek nominálérték- ben 1986—ban a bruttó hazai termékkel nagy—
jából azonos mértékben emelkedtek, sőt a csekély fogyasztói áremelkedésnek köszönhe—
tően reálértékben még jobban is. A szűkebb értelemben vett vállalati jövedelmek jobban növekedtek, mint a tulajdonosi jövedelmek, az előbbi növekedése a cserearányok javu- lására. az utóbbié a kamattételek csökkené- sére vezethető vissza. Felhasználói oldalról nézve a magánfogyasztás kifejezetten ala- csony értékű maradt, a közösségi fogyasztás viszonylag erősebben nőtt. A készletfelhal- mozás, úgy tűnik. ismét növekedett. A beru—
házásokat a közúti járművek és az építési tevékenység területén erőltették, amivel a közösségi beruházások nem tudtak lépést tar- tani. Az építési konjunktúra ismételt jelent—
kezése örvendetes még akkor is. ha nem egy—
formán mutatkozik az egyes területeken. A beruházási konjunktúra összességében elma- radt a várakozástól, de még mindig növeke- dési tényező. A finanszírozások növekvő mér—
STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÓ
215
tékben támaszkodhattak a lakossági meg- takarításokra. A termelési szférában kritikus területnek számított a papír— és nyomdaipar, a vegyipar és a fémipar. Az ipar jövedelem—
teremtő képessége egyébként növekedett. A mezőgazdaság helyzete javult, hosszú távú kilátásai azonban nem bíztatók.
A bruttó hazai termék. azaz a belföldi ter- melők által létrehozott nemzetgazdasági összteljesitmény irányadó mérőszáma folyó áron 1986-ban 5.8 százalékkal, reálértékben (1977. évi áron) 1.7 százalékkal volt maga—
sabb, mint 1985-ben. Ez alig valamivel több, mint a növekedésszegény nyolcvanas évek átlaga (1.50/0). A termelékenység (egy ke- resőre jutó bruttó hazai termék) csak 1.3 szá- zalékkal nőtt, ugyanis a jelentős gazdasági növekedés a foglalkoztatottság 0.3 százalé- kos növekedésével járt együtt.
A nemzetgazdaság ún. ,,nagy szektorai"
figyelemreméltóon szilárdak maradtak. A pri- mer szektor aránya (3,9%) nem nőtt tovább, mert a mező- és erdőgazdaság fejlődésével szemben a bányászat jelentős visszaesést mutat. A szekunder (38.6%) és a tercier szek- tor (57,5%) is megtartotta arányát. A bruttó hazai termék alkotóelemeit kissé részleteseb- ben vizsgálva kiderül, hogy az anyagi javak termelése nominál— és reálértékben egyaránt az átlagosnak megfelelően nőtt. Az ipar és a bányászat területén a termelékenység nö—
vekedése (2.50/0) csak a foglalkoztatottak számának kényszerű csökkentésével volt el- érhető.
Az összefoglaló eredmények mögött ter- mészetesen vannak konjunkturális és válsá—
gos helyzetűnek tűnő ágazatok. A fémipar nominálértékben csaknem 7 százalékos ne- gatívummal szerepel, a mintegy 2 százalékos reálérték-növekedésből kiszámítható a közel 9 százalékos árindexcsökkenés. A vegyipar (beleértve a kőolajipart) bruttó termelési ér- téke 12,5 százalékkal csökkent. a különösen kedvező nyersanyagáraknak köszönhetően azonban nettó termelési értéke növekedett (9.1 százalék volt nominálértékben). Konjunk- turális területnek számít a papíripar. Az élel- miszer- és élvezeti cikkek termelése területén nem utolsósorban a dohányipar visszaesése miatt kevésbé kielégítők az eredmények. Re- álértékben gyenge teljesítményt nyújtott a textil-, a ruházati és különösen a bőripar.
Az energiaszektor reálértékben csekély nö- vekedést mutatott. Az építőipar fellendült.
érezhető áremelés volt elérhető. Legkedve- zőbb helyzetben a magasépítés volt.
A kereskedelem értéktermelésének növeke- dése összességében sem nominál-, sem reál- értékben nem tartott lépést a bruttó hazai termék növekedésével. A legjelentősebb for- galomkiesés a szilárd tüzelőanyagok és a kőolajtermékek esetében volt. A kereskede- lemhez tartozó szálloda- és vendéglátóipar-
ban a forgalom viszonylag jelentős mérték- ben nőtt.
A közlekedés eredményein érezhető volta gyenge összgazdasági fejlődés. Elsősorban a vasúti árufuvarozás hozott kevesebb bevételt.
A posta és a távközlés hagyományosan át—
lagon felüli eredményt ért el.
A vagyonkezelés területén reálértékben hosszú ideje kiegyensúlyozott a növekedés.
Ez a terület meglehetősen heterogén tevé- kenységeket (ingatlan-, bank-, biztosítási ügyek) tartalmaz. A legdinamikusabb növe- kedés nominálértékben az ingatlannál volt, ezt követi a biztosítás. Reálértékben viszont éppen az ingatlanok esetében volt a leg—
csekélyebb a növekedés.
Az egyéb ipari szolgáltatások nominálér—
tékben viszonylag jelentősen (7.8 százalék- kal). de reálértékben is az átlagot megha- ladóan növekedtek.
A nemzetgazdasági elszámolások elmélete (piaci áron való értékelés) szerint az import- és az értéktőbbletadók is beleszámítanak a bruttó hazai termékbe, amelyben sajátos jel—
legű, elkülönített tényezőként szerepelnek (átfogó adók). Nominálértékben mindkét té- nyező elmaradt a bruttó hazai termék növe- vekedési ütemétől.
A nemzeti jövedelem valamivel nagyobb mértékben növekedett, mint a bruttó hazai termék, mert a közvetett adók jelentősen, az értékcsökkenés valamivel kisebb mértékben növekedett, mint a bruttó hazai termék ér—
téke. A nemzeti jövedelem abszolút növeke- désének közel 70 százaléka a nem önállók munkájáért kifizetett bruttó díjazás (bruttó bér, belértve a munkáltatói hozzájáruláso- kat, a családpolitikai törvényben megállapí- tott összegek nélkül) növekedésével magya—
rázható, a fennmaradó mintegy 30 százalé!
a tulajdonosi és vállalkozói jövedelmek nö vekedéséből adódik.
A bruttó személyi jövedelmek a nemzeti jövedelemmel lépést tartva. 6.2 százalékkal növekedtek. A magánmegtakarítások hánya- da a nettó személyi jövedelmekhez viszonyít—
va ugrásszerűen nőtt, ami elsősorban a fo- gyasztási hajlam gyenge növekedésével
magyarázható.
Az egy főre jutó munkavállalói jövedelmek bruttó értéke 5,5 százalékkal nőtt. Reálér—
tékben a 3.5 százalékos bruttó, illetve a 3.1
százalékos nettó növekedés 1975 óta a leg- magasabb volt.
Az árak alakulása mindkét oldalon erősen különböző volt, de egyirányú: az exportnál 1.7. az importnál 7,1 százalékos a csökkenés.
Ebből következően a cserearányok alakulá- sa kedvező volt Ausztria javára. A folyó fi- zetési mérleg enyhén pozitív (2.6 milliárd, schilling), kisebb a vártnál.
A belföldi fogyasztás (belföldiek és bel—
földön élő külföldiek csekély, ezen belül a
216
STATISZTl KAI IRO DALMI FIGYELÓ
belföldiek fogyasztása jelentősebb mérték- ben emelkedett.
Beruházásokra elsősorban a gép- és jár- műgyártásban került sor, általánosságban lanyhult a beruházási hajlam. A beruházási javak áremelkedése kiegyenlített volt. A kő- zösségi fogyasztás mind nominál, mind reál- értékben valamivel csekélyebb mértékben
nőtt az előző évinél.
(Ism.: Lutzer György)
GRINEV. V. — ABOLIHINA. G.:
VÁLTOZÁSOK A SZOVJETUNIÓ SZOCIALISTA ORSZÁGOKKAL FOLYTATOTT KULGAZDASÁGI KAPCSOLATAINAK IRÁNYITASI
RENDSZERÉBEN
* (Novoe v szisztema upravlenija vnesneékonomi- cseszkimi szvjazami SZSZSZR sz szocialiszticseszkimi sztranaml.) - Planovoe Haziaisztvo. 1987. 8. sz. 106—
113. p.
A Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII.
kongresszusának állásfoglalásai után az 1986 augusztusában hozott felső szintű együttes párt- és állami határozatok a külgazdasági kapcsolatok irányításának és tervezésének gyökeres átalakításáról intézkedtek. Módosí- tották mind az irányítás szervezeti rendjét, mind gazdasági feltételeit. A Szovjetunió Minisztertanácsa mellett Állami Külgazdasá- gi Bizottságot hoztak létre, amelynek felada- ta a külgazdasági kapcsolatokkal foglalkozó irányitó szervek — így a Külkereskedelmi Mi- nisztérium, a Gazdasági Együttműködési Ál- lami Bízottság (GKESZ), a Szovjetunió Kül- kereskedelmi Bankja, az Idegenforgalmi Ál- lami Bizottság stb. -— tevékenységének koor- dinálása. Módosították a külgazdasági kap- csolatok tervezését, de a legjelentősebb vál- tozások a termelő vállalatok jogkörének bő- vítése terén következtek be. 1986 közepéig 21 minisztérium és főhatóság mellett 75 nagy egyesülés és vállalat kapott közvetlen kül- kereskedelmi tevékenység folytatására szóló jogkört.
Ehhez az érintett szervezetekben létre kel- lett hozni a megfelelő külkereskedelmi rész- legeket, amelyek minisztériumi—főhatósági szinten önelszámolási rendszerben, vállalati szinten pedig külkereskedelmi cégekként működnek. E részlegek szervesen beilleszked- nek az illető szervezet gazdasági tevékeny- ségébe. Az export—import ügyletek értékét az elsődleges gazdasági tevékenységet folytató egységek szintjén a tényleges szerződéses árak alapján állapítják meg, és differenciált valutaárfolyamok segítségével számolják át rubelre. Az exportban és a termelőbázis fel- újításában való anyagi érdekeltség és az önállóság növelése érdekében a korábbi el- számolási mód helyett most valutaalap kép- zését tették lehetővé. Ennek mértékét a va-
lutabevételből állapítják meg stabil. hosszú távra érvényes normatívák alapján. A bevé- telbe az áruk, a szolgáltatások, a kooperá- ciós szállítások és a lícenctevékenység értéke egyaránt beszámít. A képződött valutaala- pokkal az ágazati minisztériumnak történő csekély átutalás után teljes egészében a kül—
gazdasági tevékenységet folytató szervezetek rendelkeznek. A fentiekkel összhangban a termelés műszaki felújítását célzó árujellegű import, illetve a nemzetközi együttműködés- sel folyó kutatási-fejlesztési tevékenység fi- nanszírozása ugyancsak a gazdálkodó szer—
vezetek valutaeszközeíből valósulhat meg., Az önálló külkereskedelmi jogkörrel nem rendelkező vállalatok, egyesülések és szer—
vezetek az illetékes külkereskedelmi szente—
zetekkel kötendő gazdasági szerződés alap- ján vesznek részt az exportban, s megnőtt a jogkörük a számukra legkedvezőbb export- feltételek kialakításában.
A szovjet külgazdasági kapcsolatokban továbbra is kiemelt szerepet játszanak a szocialista országok. Jelenleg folyik annak a fejlesztési koncepciónak a kialakítása.
amely az ezredfordulóig vázolja fel a KGST-országokkal folytatott külgazdasági kapcsolatokat, és amely majd alapul szolgál a szovjet álláspont meghatározásához a hosszú távú gazdaságpolitikai egyeztetés és a népgazdasági tervek koordinálása során.
A koncepció szerint a Szovjetunió Tervhiva- tala dolgozza ki az együttműködés prioritá—
si irányait, a kölcsönös érdekeltségű konkrét beruházási objektumokat, beleértve a tudo- mányos—műszaki komplex program megvaló- sításából adódó objektumokat is. A tervko- ordináció lefolytatásának súlypontja azon- ban a jövőben a különböző szovjet minisz- tériumokra és főhaitóságokra tevődik át. En- nek során egyik fő feladatuk, hogy biztosít- sák a termékek műszaki színvonalának eme—
lését és a termelés növelését.
A Szovjetunió és a szocialista országok közötti integrációs kapcsolatok mélyítésének, a tartós és hatékony kooperációnak. az új technika és technológia mielőbbi termelés—
be vételének igen fontos eszköze a közvet- len kapcsolatok fejlesztése a tudományos—
műszaki és termelési alapegységek szintjén.
A közvetlen kapcsolatokat létesített vállala- tok jogkört kaptak arra, hogy közvetítő nél- kül, önállóan döntsenek a nemzetközi tudo- mányos—műszaki és termelési kooperáció minden kérdésében. A közvetlen kapcsola- tokból adódó műveletek finanszírozására sa- ját valutaszámlát nyithatnak a Szovjetunió Külkereskedelmi Bankjánál. Lehetővé tették számukra azt, hogy a külgazdasági tevékeny- ségből származó valutabevétel egy részét ipari termékek vásárlására fordítsák a part- nerországokban. Itt főként egészségügyi technikára, kulturális, háztartási és sport—
