SZEMLE 626
jelölésének közlése. A jól szerkesztett tárgymutató a kézikönyvként való hasznosítást segíti.
A tankönyv kiforrott szerkezetű, könnyen tanul- ható, didaktikus formában megírt munka, tükröződik benne a szerzők több évtizedes oktatási tapasztalata.
Az egyszerű tárgyalási mód, az érthetőség és az emészthetőség érdekében a levezetéseket, bizonyításo- kat a minimálisra korlátozták, hiszen az ismertetett módszerek a statisztika tudományának sokszorosan bizonyított, kiforrott fejezeteihez, illetve részfejezetei- hez tartoznak. Bátran ajánlhatom mind a statisztikai ismereteiket először megszerezni kívánók, mind az ilyen tárgyú ismereteiket feleleveníteni és megújítani kívánók számára ezt a tankönyvet.
A potenciális olvasótábor egyre nagyobb. A fel- sőoktatást irányítók törekvése, hogy belátható időn belül a felsőoktatásban részt vevők aránya elérje az adott népesség felét. A diplomások elvárt általános műveltségi szintjéhez hozzátartoznak a statisztikai módszertani ismeretek.
Negyedszázados statisztikai oktatási múlttal gratulálok a szerzőknek e sikeres munkához.
Herman Sándor
EMLÉKEZÉS ILA BÁLINT, MÓRICZ MIKLÓS, NÉMETHY ARTÚR ÉS THIRRING LAJOS ÉLETÉRE
ÉS TÖRTÉNETI STATISZTIKAI MUNKÁSSÁGÁRA Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar tudományos ki- adványai. Bibliotheca Iuridica. Publicationes Chatedrarum 5.
(Szerk.: Kovacsics József.) Budapest. 2001. 201 old.
A Központi Statisztikai Hivatal szervezeti egysé- géből önálló intézménnyé vált országos hatáskörű sta- tisztikai szakkönyvtár keretei között 1954-ben létrejött a Történeti Statisztikai Kutatócsoport, melynek az itt ismertetett kötet címében szereplők valamennyien munkatársai voltak. 1957-ben megjelent Kovacsics József szerkesztésében A történeti statisztika forrásai című tanulmánykötet, amely ráirányította a figyelmet azokra a levéltári forrásokra (dézsmajegyzékek, dikális összeírások stb.), amelyek számszerű statisztikai fel- dolgozásokra nyújtanak lehetőséget. 1958-ban megin- dult a Történeti Statisztikai Közlemények címet viselő negyedéves időszaki kiadvány, amely a későbbiekben évkönyvekkel és egyéb kötetek sorával folytatódott, majd 1963-ban megjelent – ugyancsak Kovacsics Jó- zsef szerkesztésében – a Magyarország történeti de- mográfiája című gyűjteményes tanulmánykötet. Ezek- nek az 1950-es években nekilendült hazai történeti statisztikai – ezen belül történeti demográfiai – kutatá- soknak négy jelentős képviselőjének állít emléket a közelmúltban napvilágot látott kiadvány.
A több mint 200 oldalas kötet első ötven olda- lán található négy megemlékező tanulmány közül elsőként Búzási János Ila Bálintnak (1903–1975), az Országos Levéltár főlevéltárosának munkásságát mutatja be. Gazdag életművéből kiemelkedik Gömör megye négykötetes település- és népességtörténete és Veszprém megye helytörténeti lexikona, mint a hazai hely- és regionális történetírás példamutató al- kotása, melynek folytatása azonban – a magyar tu- domány kárára – sajnálatosan megrekedt. Tevékeny- sége nemzetközi elismerést kapott azáltal is, hogy a Nemzetközi Népességtudományi Unió 1963-ban – levéltárosként – tagjai közé fogadta.
„Móricz Miklós ébresztése” a címe Kápolnai Iván tanulmányának, amely Móricz Zsigmond test- véröccsének, a XX. század ritka polihisztorának (1886–1966) változatos életművét kísérli meg felvá- zolni. Sorsa szinte teljes feledés lett, mert a század (túl)szakosodott tudománya nem tudja őt egyetlen szakterület szűk keretei közé besorolni. Írt többek között közgazdasági tanulmányokat és monográfiá- kat, társadalom- és vallásfilozófiai ihletettségű mun- kákat csakúgy, mint a művészetek területére tartozó, vagy az irodalomtudomány körébe vágó könyveket, voltak technikai újításai a gyakorlati nyomdászati munkában, de a reneszánszkori sokoldalú nagysá- gok „uomo universale” típusára emlékeztető széles- körű tevékenységének talán legnagyobb része sta- tisztikai jellegű. Mégis a teljes ismeretlenségbe me- rült az a munkássága, melyet a Statisztikai Tudósító (rövidített nevén: STUD) című statisztikai napilap (!) szerkesztőjeként és állandó cikkírójaként 1933 és 1944 között végzett. Ez a nemcsak hazai, hanem (valószínűleg) nemzetközi viszonylatban is párját ritkító vállalkozás annyira kiesett a szellemi köztu- datból, hogy „A budapesti sajtó adattára 1873–
1950” címmel az elmúlt évben megjelent több száz oldalas monografikus összeállítás meg sem említi.
Talán a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára lenne hivatva feltárni ennek a „par excellence” sta- tisztikai tevékenységnek az értékeit repertórium ösz- szeállításával a korabeli statisztikai irodalom legje- lesebb képviselőinek a napilapban megjelent tudo- mányos publicisztikai írásaiból.
Hasonlóképpen szinte teljesen elfeledett alakja a magyar statisztika történetének a Tóth Árpád által megidézett Némethy (Benisch) Artúr (1881–
1972), akinek munkájára Klebelsberg Kunó, a XX. század ma már elismerten legnagyobb hatású kulturpolitikusa támaszkodott, nemzetiségpolitikai kérdésekben pedig az 1941-ben öngyilkosságba menekült Teleki Pál földrajztudós miniszterelnök- nek volt legfelkészültebb munkatársa. Széles látó- körére jellemző, hogy javaslatára az 1939-ben az
SZEMLE 627
átmenetileg visszatért Kárpátalja ruszin falvaiban megszüntették a magyar iskolákat, csakúgy, mint az 1940-ben visszacsatolt Észak-Erdély román vi- dékein teljesen román tanítási nyelvet ajánlott az iskolákban. Kivételes topográfiai ismereteit a bel- ügyminisztériumban is hasznosította a Közigaz- gatás-racionalizálási Bizottság tagjaként, ahol „ta- nyai községek” létesítése érdekében fejtette ki né- zeteit, és koncepcióját 1945 után Erdei Ferenc belügyminiszter is magáévá tette. Az 1923-ban megalakult Magyar Statisztikai Társaság harmadik felolvasó ülésén tartotta meg székfoglaló előadá- sát, a Társaság tagjai közé választotta, sőt egy ideig alelnök is volt. (Akkoriban más intézmények és szakterületek képviselői is nagyobb számban színesítették a Társaság tevékenységét.)
Az emlékkötetben szereplő személyek közül a Kovacsics József által bemutatott Thirring Lajos (1899–1983) az egyetlen, aki szervezetileg a Köz- ponti Statisztikai Hivatal keretei között fejtette ki sok évtizedes tevékenysége túlnyomó részét. Mun- kássága mindenek előtt a népességi statisztikára, a demográfiára szorítkozott, amelyeket azonban – a sok érintkezési pontjuk ellenére – nem tartott soha- sem azonosnak. Mindvégig arra törekedett, hogy a népesedés és a népesség kérdéseit a határterületek: a történettudomány és településtörténet, a közgazda- ság és közigazgatás, a szociológia stb. összefüggé- seiben vizsgálja.
Thirring Lajos külföldi szakmai elismertségét jelzi, hogy tagja volt egyebek közt a Népességtudo- mányi Uniónak, a statisztikusok „akadémiájának”: a Nemzetközi Statisztikai Intézetnek, minthogy azon- ban 1956-ban a Központi Statisztikai Hivatal Forra- dalmi Bizottsága elnökévé választották, nyugdíjba kényszerült a korhatár elérése előtt. Már nyugdíjas korában jelent meg nagyszámú tanulmányt és köz- leményt magában foglaló életművének kiemelkedő alkotása, a Magyarország népessége 1869–1949 kö- zött címen Thirring Lajos publikációinak legna- gyobb része magyar és idegen nyelvű folyóiratok ha- sábjain jelent meg, így neve és munkássága eléggé jól ismert a mai statisztikusok többsége előtt. Tuda-
tosításra szorulna azonban, hogy édesapja, Thirring Gusztáv, a Fővárosi Statisztikai Hivatal egykori igazgatója is a statisztikai tudomány kiválóságai kö- zé tartozott, és a hazai tudomány történetében eléggé ritka, hogy apa és fia ugyanazon tudományág nem- zetközi szintű képviselője legyen. (Ez ösztönzést ad- hatna a statisztikatörténet művelői számára – a szé- kelyföldi „két Bólyai” után – a soproni Thirring család két tudományos nagysága munkásságának monografikus feldolgozására.)
A kötet második része a négy tudós statiszti- kus–demográfus egy-egy tanulmányát tartalmazza, ezek a következők:
Ila Bálint: A dézsmajegyzékek mint a történeti statiszti- ka forrásai. (Eredeti közlés: A történeti statisztika forrásai.
[Szerk.: Kovacsics József] Budapest. 1957.)
Móricz Miklós: Magyarország népességének korviszo- nyai, 1804–1869. (Eredeti közlés: Történeti Statisztikai Év- könyv 1961–1962. Budapest. 1962.)
Némethy (Benisch) Artúr: Magyarországi törvényható- ságok közigazgatási beosztásának változásai 1526 után.
(Eredeti közlés: Történeti Statisztikai Közlemények. 3–4. sz.
Budapest. 1958.)
Thirring Lajos: Magyarország népessége 1869–1949 között. (Eredeti közlés: Magyarország történeti demográfiá- ja. [Szerk.: Kovacsics József] Budapest. 1964. 221–244.
old.)
Örvendetes, hogy az MTA Történeti Demográ- fiai Albizottsága 1998. február 19-i ülésén elhang- zott előadások anyaga e kötetben is megjelenhetett, kiegészítve a nehezen hozzáférhető statisztikai ta- nulmányokkal. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Kovacsics József által szerkesztett kiadvá- nya nemcsak a jórészt elfeledett, egykori jelentős statisztikusok alakját és munkásságát idézi fel a múltból, hanem hozzájárul egyes tudománytörténeti nézetek helyesbítéséhez is. Ezenkívül felhívja a fi- gyelmet olyan feladatokra, melyek – a recenzens vélekedése szerint – a történeti szemléletű statiszti- kai tudomány művelőire várnak a jövőben.
Dr. Jeney Andrásné
