A magyar történeti statisztika forrásai

11. szám.

minél jobban terjedjen; mert minden egyéb—

től eltekintve, azok az egyének fogják a makrostatisztika számára a szükséges ada—

tokat lelkiismeretesen szolgáltatni, akik a

———956—— 1934

mikrostatiszti'keán keresztül megismerték a statisztikai adatok fontosságát és hasznos—

ságát úgy a *köz, mint az egyén szempont-

jából. Földes Béla dr.

A magyar történeti statisztika forrásai.

Les sources de la statistigue historigue hongzoise.

Re'sume'. (fest surloul par leurs sources ((ne lo slutisligue historigue et la slatistigue modeme different. La spliere d'obsei'vution de la

tigue historigue es! Iiinilee

statis- [mr les données des sources, tandis gue lo slatístigue modeme établil ses guestíonnoires suivunt les fails aurgnels elle s7intéresse

Suivant les sources les plus imporlonles, [es principalex branches de la stolistioue historiguc peuvent élre: la démographie: la stolistígue des nationolílés; celle des propriéte's foncieres et briiies;

la stotistioue ogricole et industrielle: celle (les échonges intérieurs et e.1:lérieurx; lo slutisligue (les- valeurs, des prix et (les finances: Io slatistioue cri—

minelle el rulturelle; celle de la santé publioize.

Pour elmenne connaitre, dans

de ces bronehes, nous foisonx l'étude ci-dessous, les relevéx, privés et officiels, (lui, contraírement aux données éporses, peuvent élre considérőes comme les sources directes de la statistioue liislorioue hongroise. Ce

sont ces feleves, éloblis ovon! la cre'aiion de la Sto—

tistigue officielle, oni entrent en premier lieu en ligne de compte pour la slatisiir/ue historíove,

zi:

Az adatgyűjtés megszervezése óta hatal—

mas lendületet vett statisztika hivatalos fel—

vételek alapján ad képet az államot érdeklő legkülönbözőbb tömegjelenségekről, vonat—

kozz'ék az a népesség, a társadalom vagy a gazdasági, kulturális stb. élet viszonyaira.

A még nem olyan régi hivatalos felvételeket megelőző időből képet adni az egyes tömeg- jelenségekről; számszerűleg illusztrálni az elmúlt korok állapotát, illetve a fejlődés menetét: ez a feladat vár (! történeti statisz- likára.

A statisztika lényegében igen közeli ro- konságot mutat a történettudománnyal. A modern statisztikai felvételeket merész ha—

sonlattal a régmult idők annelesei—hez le- hetne hasonlítani, amelyek évről-évre s lehe—

tőleg naponként közölték az eseményeket még pedig eredeti formájában tényleg nap- ról-napra vezetve az évkönyveket: napjaink- ban pedig a gazdasági élet fontosabb szám—

szerű adatainak igen rövid időközökben,

—— úgyszólván naponként — való köz—

lését látjuk előtérbe nyomulni. A közép-

kori évkönyvekben a ma fontosnak lá—

tott társadalmi és gazdasági élet tömeg- jelens-égeire vonatkozó adatokat hiába ke- resnők, de íróik minden-esetre feljegyez- ték bennük mindazt, amit fontosnak tar- tottak. S ahogyan ezek a feljegyzések vilá—

gosan r-ái'nutatnak a középkori ember ér- deklődési körére, éppen úgy az egyre sűrűb—

ben végrehajtott statisztikai felvételek;

újabb és újabb kérdések beiktatása; az egyre gyakrabban kibocsátott kérdőívek ál- tal szolgált célkitűzések a modern ember mindinkább szélesedő és differenciálódó ér—

deklődését bizonyítják. De bármi legyen is az a kérdés, amit ennek a hivatalos adat—

gyiijtésnek az alapján a, statisztikus meg—

világítani próbál, a legritkább esetben ke- rülheti csak el a legújabb időkre vonatkozó adatoknak akárcsak néhány évvel előbbiek—

kel való összevetését. Minden probléma csak akkor áll világosan a szemünk előtt, ha annak az előzményeit is ismerjük. Az előzményekre pedig a történeti fejlődés is—

merete ad feleletet, még pedig annál ponto—

sabbat, minél hosszabb időre vonatkozóan vannak folyamatos és rendszeres feljegyzé- seinik. Ilyen adatsoroziatok azonban csak a hivatalos statisztikai szolgálat megszerve—

zése óta jöttek létre s így egyes kérdések multbeli állapotának vizsgálatánál alig né- hány évtizedre visszamenőleg nyerhetünk csak ezekből választ.1 ) S m—egielégedwhet—

nénk —e azzal a ténnyel, hogy általában csak a XIX. század közepétől kezdve rendelkezünk ilyen részletes és folyamatos adatokkal? Aligha akadna valaki. aki ne

1) A hivatalos statisztikai szolgálat által össze—

gyűjtött adatok hatalmas (tömeg-e már eddig is nélkülözhetetlen forrása az elmult 50—60 év gaz- dasági, kulturális stb. történetének. A jövőben pedig csak emelkedni fog ennek az egyre bővülő adaxtgyiijtésnek az értéke a történetírás számára. A hivatalos statisztika által összegyűjtött adatokon alapuló feldolgozás azonban még nem az a tőr—

ténet—i statisztika, amelynek forrásait ismertetni kívánjuk; kétségtelen, hogy a fejlődés folyamán el fog következni az az idő, amikor a hivatalos adatgyüjtés anyagán alapuló feldolgozások ki fog—

ják alakítani [a legújabbkori történeti statisztika módszerét, hiszen már eddig is szép számmal ta—

lálunk ilyen feldolgozásokat.

tl. szam. — 957 -— 1934 törekednék a hivatalos adatgyűjtést meg— sem közvetlen statisztikai anyag") 5 csak előző időből is képet nyerni valamely kér-

désre vonatkozóan. Ezt az érdeklődést ki- elégíteni, a történeti források adatait a sta- tisztika számára hozzáférhetővé tenni s egyes történeti korok különböző tömegjelen—

ségeinek a statisztikáját elkészíteni: ez a fel—

adata a történetstatisztikusnak.

A történeti statisztika az egyre fejlődő modern statisztikai feldolgozások folyamán kialakult módszerektől nyert ösztönzéssel fordul a történeti forrásokhoz, amelyekből egyes elmult korok tömegjelenségeire vonat—

kozó adatait Összegyűjtheti, hogy azok alap- ján világot Vessen valamely meghatározott időpontban a népesedési, gazdasági és egyéb viszonyokra s a különböző korok—

ból nyert adatok alapján leszűrhes—se a tőr—

téneti fejlődés eredményeit. Ezek az ere—d—

mények azonban csak akkor felelnek meg igazán a történeti valóságnak, ha a feldol—

gozás módszerét a források adta lehetőség alapján állapítjuk meg. A t—ört—énetstatisz- tikus munkáját mindenkor bizonyos meg- alkuvás kell, hogy jellemezze. Bármilyen részletes legyen is az a történeti forrás, amelyet feldolgozni akar, az abban foglalt adatok eleve meghatározzák mindazokat a kérdéseket,— amelyekre a feldolgozás felele—

tet adhat A modern életviszonyokat vizs—

gáló statisztika érdeklődési körének megfe—

lelően állapítja meg a kibocsátandó statisz- tikai ívek kérdéseit,- a történeti statisztika által felvethető kérdéseket a források adu- Iaí határozzák meg.

A hivatalos adatgyüjtés előtti időkből nincsenek és egységes szempontok összeírásaink, mint

első —— bár mai szemmel már fogya- tékosnak látszó —— népszámlálások, de azért bőven találunk —— különösen az újabb kor századaiban __ olyan összeíráso- kat és feljegyzéseket, amelyek kellő kritiká—

val használva, képet adhatnak mindarról, aminek a fejlődésmenetét meg akarjuk is—

merni. S ha nem sajnáljuk a fáradságot, alig merülhet fel olyan probléma. amelyre többé-kevésbbé kielégítő választ ne nyer—

hetnénk. Természetesen már eleve le kell számolnunk avval is, hogy a történeti for- rásokban olyan formában keressünk választ valamely kérdésre, mint a modern statisz- tika kérdőíveiben. ,,A történetstatisztikai anyagot a modern anyaggal szemben az kü—

lönbözteti meg, hogyaz princ—ipaliter soha- megszervezése olyan részletes

szerint létrejött amilyenek akár az

a történeti ismereteken alapuló kritikai vizs- gálat után következhetik a különböző ter—

mészetű adatoknak statisztikai feldolgozás céljára való előkészítése ahhoz a lehetőség—

hez mérten, amit ezek az adatok megszab—

nak.

Minden tudományág műveléséhez az első feltétel annak az anyagnak több-é—kei vésbbé beható ismerete amelyre a feldolgo- zás támaszkodni kíván. E helyen a magyar

történeti statisztika m— elsősorban közvet—

len m forrásanyagát igyekszünk ismertetni, amely forrásanyag a fontosabb csoportokon

belül legtöbb2 lehetőséget nyujt statisztikii

feldolgozásra. 2) Ez alatt a közvetlen forrás- anyag alatt a nem szétszórtan található egyes adatokat, hanem a különböző célból, különböző szempontok szerint létrejött ösz—

szeírásokat értjük, amely összeírások ter—

mészetesen nem statisztikai felvétel célját szolgálván lényeges különbséget mutatnak a modern statisztika közvetlen forrásanya—

gával szemben.

Annak a történeti statisztikának amely elsősorban a közvetlen forrásanyagon épül- het fel. a legfontosabb csoportjait a kö—

vetkezőkben láthatjuk: népesedés—i, nem—

zetiségi, földbirtok és háztulajdon, me- zőgazdasági. ipari, kereskedelmi és áru—

forgalmi, érték- és ártörténe—ti, pénzügyi és államháztartási, bűnügyi, kulturális és egészségügyi statisztika.

Népesedési statisztika.

A hivatalos statisztikai adatgyűjtést mes:- előző időkből fennmaradt összeírások fel- dolgozásánál nem szabad elfelejteni vagy figyelmen kívül hagyni, hogy ezek soha—

sem népszámlálási célból jöttek létre?) de

1) Kováts Ferenc: Statisztika és történelem.

Magyar Statisztikai Szemle 1925 434. l. ' 2) A történeti statisztika forrásairól lásd:

Acsády: A dirális összeíiások gyüjteménye..., Magyar Könyvszemle I. évf. —— Fodor Ferenc: A magyar demográfiai és gazdaságföldrajzi statisz- tika történelmi forrásai, Magyar Stat. Szemle, 1931.

—— Földes Béla: A történeti statisztika kérdé- séhez, Magyar Stat. Szemle, 1932. —— Kováts Ferenc: Statisztika és történelem, Magyar S'tat.

Szemle 1925. és Journal de la Société Hon- groise de Stattstigue, 1925. —— Thin-ing Gasz- táv: Népesedésiink kútforrásai a mult század első felében, Értekezések a történettudomány köréből XII. —— Thirn'ng Gusztáv: Contributions aux gues- tions de source et de méthode de la statistigne historigue hongroise, Journal de la Société Hon- groise de Statistigue,1934.

3) Kivételt képez II. lózsef népszámlálása, amelyre még visszatérünk.

68*

11. szám.

tonaság létszámának, de még inkább az egyes adók összegének megállapítása céljá- ból, _" különböző szempontok szerint ké—

szült Összeírások bőséges anyagot nyujtanak egyes korok népesedési statiszti—kájához. A magyar katonai szervezet azonban nem tette szükségessé a fegyvertforgató népesség összeirását olyan formában, mint amilyenek pl. a német Városok ilyen célból létrejött összeírásaif) A nemesség szelnélyszerin'ti katonai kötelezettsége mellett az újabb kor- ban a zsoldos katonaság számának növeke—

dése miatt inkább a pénzbeli jövedelem fo—

kozása vált fontossá. Az uralkodónak azon- ban nem állott módjában rendes jövedelmei—

nek emelése abban a mértékben, ahogyan azt az állandó háborúk okozta kiadások foko- zatos növekedése szükségessé tette. A ka—

tonaság fenntartására, a védelem kiépíté—

sére szükséges összeget állandóan rendkí- vüli hadi adó címen bocsátották csak a ren- dek az uralkodó rendelkezésére. S habár ez a hadi adó (dica, contributio, subsidium) a török háborúk miatt úgyszólván állandó adóvá vált, rend-kívüli jellegét megtartotta azáltal, hogy mindenkor csak az ország—

gyűlés sza'vazhatta (meg és az adót behajtó vármegyei közigazgatás csakis a törvénye- sen megszavazott adót volt hajlandó he- szedni.

A hadi adó eleinte csak az egyébként is adóköteles jobbágyságot sujtotta s a közép—

korból átvett ,,porta" alapján állapíttatott meg. A porta fogalma az idők folyamán azonban erös változásokon ment át és nagy- ságát tulajdonképen még ma sem tudjuk megállapítani. Volt olyan időszak is, ami—

kor porták helyett házak (kémény, füst) szerint állapították meg az egyes községek által fizetendő adó összegének nagyságát.

De bármi volt is az adóalap, a hadi adó ki—

vetésére alapul szolgáló összeírások mind d—ieális-rovásadó (rendkívüli adó) összeírás—

nak tekinthetők, — az egykorú elnevezés alapján a XVI—XVII. századra korlátozva,

———— amelyek azonban az adózókat név sze-

rint még csak elvétve sorolják fel. Általá—

ban csak az adóalapul szolgáló kapuk vagy házak száma állapítható meg ezek—

ból a XVI—XVII. századi dieális Összeírá- sokból; a népesség számának hozzávetőle-

*) Ott, (Z.: Bevölkerungsslatislik in der Stadt und Landsehafl Nürnberg in der erslen Hálfte des XV. Jahrhundeírts, Berlin, 1907. —— Jastrow, J.: Die Volkszahl deutscher Stádte zu Ende des Mittel- alters und zu Beginn der Neuzeit, Berlin, 1886.

ges megállapításához is csak akkor lehet—

nek felhasználhatók, ha egyéb, részletesebb összeírások alapján megállapíthatóvá válik

—— különböző vidék-eken —— az egyes adó—

alapul szolgáló egységre esö családfők száma. Ugyancsak a rendkívüli avdó össze—

gének megállapítása céljából jöttek létre a XVIII—XIX. században azok az összeírások, melyekre már nem a di—cális megnevezést használják, hanem a contributio (tehát ugyancsak hadi adó) kivetését, illetve recti——

t'ieálását célzó conscriptiok elnevezést vi—

selik s amelyek az adózó családifőket már rendesen névszerint is felsorolják.

Az állandó török háborúk következtében a hadi adó növelésére irányuló törekvés idővel mind kevésbbé elégedvhetett meg a job—

bágynépesség adójának emelésével, hanem kivetette az adót a nemesi kiváltságainál fogva egyébként adómentes rétegre is, amennyiben az illető nemes más birtokán gazdálkodott. A nemesek által fizetett hadi adó rendkívüli jellegét még erősebben hang—

súlyozta az a tény, 4hogy ezeket az adóköte- les nemeseket, községenként névszerint ír- ták össze s az általuk fizetett adót nem di-

canak, hanem taksának nevezték.

A népesség történetéhez adatokat szol—

gáltató forrásanyagot —— úgy az eddig is- mertetett rendkívüli adó, mint minden más jellegű összeírást —e külön kell azonban választanunk aszerint, hogy azokból a m?—

pesse'g melyik rétegének a megismeréséhez nyerhetünk adatokat; hogy melyek adnak felvilágosítást a nemesség számáról; melyek veendők figyelembe az adózó: a jobbágy.

illetve a polgári népesség számának a vizs—

gálatánál s végül melyek azok a források.

amelyek a népesség minden rétegére kiter—

jednek.

Az 1848-ig fennállott rendi Magyar—

ország népességének gerincét a nyugati álla—

mokkal szemben aránytalanul nagyszánn'r nemesség alkotta. Az egész közigazgatás berendezése a vármegyén belül még a leg—

újabb századokban is a birtokos nemessé- gen nyugodott. így a dicális összeírások is mindenkor az egyes névszerint is meg—

nevezett _._ földesúr birtokához tartozó községek szerint, írták össze az adó alap—

jául szolgáló jobbágyportákat vagy háza- katl) (porta, eaminus, fulminus). Ha tehát a dicális összeírások nagyrésze az adózó népesség számának megállapításánál nem 1) Acsády: A jobbágyadózás 1577-——1597, Ért.

a tört. tud. köréből XVI. —— Acsády.- A magyar XX.

adózás története 1398x1604, U. o.

l l . szám.

is használható, a birtokos nemesség számá—

nak ismeretéhez fontos adatokat szolgáltat—

hat?) A nem birtokos nemesség számát pe—

dig a taksa-összeírásokból ismerhetjük meg.

Az összeírások hasonló jellege miatt is- merhetjük meg a nemesség számát a job- bágyszolgáltatásokat összeíró hivatalos vagy magán célból készített urbáriumokból is, amelyek ugyancsak a megnevezett földesúr jobbágyait sorolják fel.

A nemesség számának vizsgálatánál nem hagyhatók figyelmen kívül a várme—

gyék által készített különböző nemesi ösz- szeírások sem, amelyek közül legteljesebb az 1754/4343. évi ország0s nemesi összeírás?) Magyarországon katonai szempontból csak a nemesség számának megállapítása bírt fontossággal az insurrectió alkalmával várható nemesi felkelők számának meg—

ismerése végett s az e célból időnként ké- szített insurrectionális jegyzékek is ered—

ni—ényesen felhasználhatók a nemesség szá—

mának megállapításáhozft)

Az adózó népességről a rendkívüli adó ösz—

szegének megállapítása céljából létrejött ösz—

szeírások közül azok adnak elsősorban fel—

világosítást, amelyek az adózó családfőket már névszerint is felsorolják. A XVI—XVII.

századi dicális összeírások között csak ela vétve találunk ilyet?) A XVll.l——XlX. szá—

zad folyamán létrejött összeírások közül azok, amelyek egységes időpontban készült voltuk, valamint adataik részle—tessége :miatt külön említést érdemelnek: az 1715. és 1720.

évi, valamint az 1828. évi összeírások már mindenütt az adózó családfők felvétele alap—

ján állapították meg a kivetendő adó össze—

1) Acsády: A magyar nemesség birtokviszonyai a mohácsi vész után. Ért. a tört. tud. köréből XIV.

—— Acsády: Régi magyar birtokviszonyok 1494——

1598. U. o. XVI,

:) Illésy J.: Az HMM—öö. évi országos nemesi összeírás, Budapest, 1902.

3) Rugonfalvi Kiss I.: Az utolsó nemesi fel- kelés. I—Il., Budapest, 1909 11.

4) Acsády: Az '1598—i népességről. (Nemzetgaz- dasági Szemle, 1888.) _— Acsády: A magyar job- hágynépe'sség száma a mohácsi vész után. (Ért.

a tört. tud. köréből. XlVi) ——4 Fodor Ferenc:

Egy palóofaln életrajza. (Nagyvisnyó). (Gaz- d'aságföld'rajzi gyüjtemény. II.), Budapest. 1930.

—— Fodor Ferenc: A Jászság demográfiája a XVII.

században (Értekezések a philosophiai és társa—

dalmi tudományok köréből. IV. 8.) 1934. — Kalmár Gusztáv: A török uralom hatása a Dunántúl népes- ségére (Föld és Ember, 1929.) —— Me—lzner Károly:

A Dunántúl gazdasági és népességi leírása a XVIII.

század elejéről (Föld és Ember, 1930).

—959— 1934

gét s így fontos forrásai az adózó népessé- get vizsgáló történeti statisztikánakf)

A jobbágynépesség számának értékes forrásai a középkorba visszanyúlva a külön- böző urbáriumok. Sajnos ezek a Mária Te- rézia által 1767-ben elrendelt úrbérrende- zés alkalmával létrejött országos összeírá—

son kívül, az egyes földesurak magáncéljait szolgálták s így a legkülönbözőbb időben, a legkülönbözőbb formában jöttek létre s legnagyobbrészt családi levéltárak őrizeté—

ben vannak még ma is. A kamarai levél—

tárba csak a koronára hára'mlott birtokok—

kal együtt jutott ennek a más szempontból is értékes anyagnak egy kis töredéke. Az egyes községekről fennmaradt térképek egyik-másikálhoz is találunk csatolva olyan jegyzéket, amely az illető község jobbágyai- nak a felsorolását tartalmazza.

A jobbágynépességet írják össze az egy- házaknak járó dézsma (gabona-, bárány-, méz-, bortized) jövedelem nagyságának megállapítása céljából készült jegyzékek is.

Ezek közül a kamarai levéltárba azonban csak azok kerültek be, amelyek a főpapok- tól a kincstár által bérelt (lézsmajövedel—

mekre vonatkoztak. A török hódoltság alatt álló terület adózó népességére a török köz- igazgatás által készített derfterek tartalmaz—

nak névszerinti felsorolást?)

Az a felfogás, amely a XVIII. században Enrópaszerte elterjedt s a merkantilizmus tanainak megfelelően az ország erejét rész- ben —— még pedig erősen hangsúlyozva _—

a népesség minél nagyobb számában látta.

fontos állami érdekből támogatta a népes—

ség számának gyarapítását célzó telepítése- ket?) A letelepülők jegyziékei a XVIII. szá—

zad népességének vizsgálatánál semmiesetre sem mellőzhetők. Azonban ezeket a letele- pülők névsorát tartalmazó összeírásokat is, amennyiben magánbirt—okra történt a te—

lepülés, az illető birtokos család levéltárá—

ban kell keresnünk. A központi hatóságok levéltárai elsősorban a kincstári birtokokr-a történt településekről őriznek jegyzékeket.

de a részletes kutatás a kancelláriai, (helyu tartótanácsi, magyar (és az osztrák kamra- rai levéltárak anyagában igen sok adatot

1) Acsády: Magyarország népessége a pragma—

tiea sanctio korában, 1720—1721, Magyar Statisz- tikai Közlemények, új folyam, XII. Budapest, 1896.

2) Kammerer—Velics: Török kincstári defterek, l—U. Budapest, 1886—w1890.

3) Noha ezek a telepítések néha igen sokba ke- rültek, ld.: Brawer, A. J.: Galizien, wie es an

Österreich kam, Leipzig, 1910, 17. ].

11. szám —-———960—— 1934 találhat ezekre a betelepülőkre vonat'ko—

zóanf)

A városi lakosság számának megállapí—

tásáihoz az állami, de különösen a városi adózás céljából készített Összeírások álla- nak rendelkezésre. Ezek mellett találunk még a polgárságot felsoroló különböző jegy—

zékeket, amilyenek pl. a Helytartótanács levéltárában a városok által felterjesztett igen részletes jegyzékek a polgárok sorába újonnan felvettekről. (Conscriptio neoci—

vium.) A városi levéltárakban őrzött pol—

gár-, adó- s kezdetleges telek—könyvnek te- kinthető föl'dkönyvek is gyakorta tartal- maznak olyan adatokat, amelyeket felhasz—

nálhatunk a városi lakosság népesedési sta- tiszti'kájá'hozft

' Mindezek az összeírások, amelyek az el—

múlt korok népességi viszonyaira vonat- kozó kutatásnak elsőrendű forrásai ugyan.

lényeges különbséget mutatnak a modern statisztikai feldolgozás alapjául szolgáló összeírásokkal szemben. A mai Összeírások ténylegesen népszámlálási célból készülnek s ez okból akiterjeszkednek az egész népes- ség minden egye—dére. A régi m eddig is mertetett —— Összeirásoik viszont a kivetendő adó, vagy egyéb szolgáltatások nagyságá—

nak megállapítását oétozták s még akkor is, amikor az adózókat névszerint írják össze, rendszerint csak a családfők számá—

nak a megállapítását teszik lehetővé. lil—

vétve vannak ugyan olyan összeírások.

amelyek az egész fértinépességet felvet- ték,:l) azonban a népesség teljes számát ezek

1) ()uellen zur deutschen Siedlungsgesehichte in Südoisteuropa, bearbeitet von Franz Wilhelm und Josef Kallbl'unner. Schriflen der Deutschen Akademie, Müncheni Egyelőre csak a Lieferung

1—3. jelent meg.

') Nálunk majdnem kizárólag vsak Thirríng Gusztáv foglalkozott a városi népesség számával.

Városajink népesedési viszonyai 1777—ben, (Föld—

rajzi Közlemények, 18981); Buda népessége a XIX.

század elején. (Fővárosi Statisztikai Havi Füzetek,

MOL); Xr'ár'osainik népességének alakulása 1787—től

1910-ig (Városi Szemle, 1911.1; Pest népessége 1771v—

1781. (Magyar Stat. Szemle 1934. 3. szám), Thirring munkáin kívül említést érdemel még:

Kőrösy József: Pest városa népességének éven- kénti kimutatása 1813 1857. (Pestvárosi Statiszti—

kaki Évkönyv, t. 1873.) ——- Tragor: Vác lakossága

a XVIllI. század elején, Vác, 1921. —— Marjalaki Kiss: Régi népszámlálások Miskolcon, Miskolc, 1930. —— Pálfy I.: Győr sz. kir. város az 1828.

évi összeírás megvilágításában. (Magyar Stat.

Szemle, 19341 5. szám.l

') Fodor Ferenc: A magyar demográfiai és gazdaságföldrajzi statisztika történelmi forrásai.

(Magyar Stat. Szemle, 1932. 295. l,")

a nem népszámlálási célból létrejött össze—

írások sohasem adják meg. Ezt a lényeges különbséget a népesség multbeli viszonyait kutató történetstatisztikusnuak állandóan.

szem előtt kell tartania.

Az a felfogás, amely a népesség szám—

beli nagyságában látta az állam erejének egyik legjelentősebb bázisát, segítette elő, Nyugaton is a ténylegesen népszámlálási célból elrendelt összeírások létrejött-ét.

Svédországban már 1749 óta írták Össze- rendszeres—en a népességet ténylegesen nép-—

számlálási célból. Poroszországban 1741—

től kezdve vezettek részl-etes felvételeket a népességről, Ausztriában pedig Mária Tervé—

zia már 1754-ben elrendelte az első nép—

számlálás végrehajtását, amelyet három-v évenkint akart megismételni.? A köv-etke—

zőxk azonban 1761-ben, majd 1770—ben jöt- tek csak létre,?) II. József népszámlálási kísérlete után abba is maradtak ezek mind—

addiv, amíg a statisztikai hivatalok meg——

szervezésével a népszámlálási célból ké- szült statisztikai felvétele-k végrehajtására kül—ön szerv állíttatott be az állami közigaz- gatás gzépvezetébe.

Mária Terézia alatt már nálunk is van—

nak egyes területek teljes népességét fel—

ölelő összeírások ((lonscriptio animarum), amelyek azonban nem népszámlálás. ha—

nem a kincstári birtokokra történt tele—

pítések eredményének ellenőrzés—e céljá- ból jöttek létre. Mária Terézia által Ausztriában már vegrehajtott népszám—

lálás mintájára nálunk II. József 1784—

ben rendelte el a teljes népesség összeírását kifejezetten népszámlálási célbóli") A né—

pesség teljes számának megismerése mellett ott kísértett a népszámlálás ellrendelésénél a terhek egyenletesebb megosztásának a' gondolata is s így a nemesség nem ok nél—

kül tiltakozott II. József ez újítása ellen.

amikor a jobbágynépességgel egysorban' történt összeírásában előjogain esett sérel—

met látott. A nemesség országszerte meg—

11 (iíirtlpr, A.: Die Volkszahlung Maria There-

sias und Joseph ll. Innsbruck, 1909. ___ Fil'kel', A.:

Die Gersetzgebung in Volkszáhlnngsangelegenheiten von 1753 1757. Wien. 1867.

2l (ial'iziiában 1772 73—ban, majd 1776—80-ban írták össze .a lakosságot. Bmwer: Gatizien, wie es

an Österreich kam.

') Thirting Gusztáv: II. József magyarországi népszámlálásai (Magyar Stat. Szemle. 1931. 112.

laptól) és Les ren—censement de la population—

en Hongrie sous Joseph ll. 1784—1787. (Journal

de la Société Hongroise de Statistigue, 1931.)

11. szám.

nyilvánult tiltakozása dacára az uralkodó erélyesen lefolytattatta a népszámlálást __, sajnos azonban az országos főösszesítése- ken kívüli) csak egy kis töredéke maradt fenn

— az egyes törvényhatóságok levéltáraiban _— ennek az egészen különlegesen értékes anyagnak, amely módot nyujtott volna arra, hogy a XVIII. századvégi Magyarország teljes népességének nem és korszerin'ti, val- lási, foglalkozási es vagyoni viszonyait meg- ismerhessük.

Az uralkodó halálakor ugyanis az egész országban befejeztetett már maga a nép—

számlálás; az anyagnak a Helytartótanács- hoz való beszállítása elé azonban a nemes—

ség mindegyre akadályokat gördített s Vé- gül is az a nagy ellenszenv, amely ez ellen a népszámlálás ellen megnyilvánult, Il. Jó—

zsef halála után majdnem valamennyi vár—

megyében meg is semmisítette az összeírás anyagát. Néhány törvényhatóságnál ke- rülte csak el a rendek szemében oly thir- hedté vált népszámlálás anyaga a nemesség máglya ítéletétz) —— talán csak azért, hogy az útórkor még jobban tudja fájlalni annak az értékes anyagnak az elpusztulását, amelyhez hasonló már csak a viszonyok teljes megváltozása után —— Magyarorszá—

gon először .az osztrákok által 1851-ben ——

végrehaj—tott hivatalos népszámlálások foly- tán jött létre. -

A népesség viszonyait a történet folya—

mán feldolgozó történeti statisztikának, az eddig ismertet—ett összeírások mellett, ki kell terjeszkednie arra a nem összesített forrás- anyagra is, amelyből a népesség népmoz- galmi viszonyait is megismerheti; amelyből megállapítható a teljes (nemes és nem ne- mes) népesség nem- és korszerinti vallási és nemzetiségi megoszlása, melyeknek isme- rete — a száraz adatokból levonható követ—

keztetiések alapján —— világosságot vethet egyes korok gazdasági viszonyaira is. Mind—

ezeknek az adatoknak az egyházi anya- könyvek az ezideig még érint—etlenül heverő kinosesbányáii.

A katolikus egyház a tridenti zsinat óta vezet'teti a születési, házassági és halá- lozási adatok feljegyzésére szolgáló anya—

könyveket s az anyakönyvvezetést a protes—

táns egyházak is átvették. Igaz, hogy ezek

1) Tagányi Károly: Az 1787. évi népszámlálás eredménye—i. Magyar Gazdaságtörténeli Szemle, III.

0896.)

?) Föglein Antal: A ,,Conscriptio Josephina"

sorsa, Levéltári Közlemények, IX. (1931.) különö- sen a 119. I.

—961— 1934

a régi anyakönyvi bejegyzések még jóval kezdetlegesebbek és pontatlanabrbaak, mint a maiak s az anyakönyvek fennmaradását is ezer viszontagság szeszélye befolyásolta. De a XVIII. század elejéig visszamenve ezek az anyakönyvek bőséges és majdnem teljes forrásanyagot szolgáltatnak a népesség tör—

ténetéhez.

Az a körülmény azonban, hogy ezeket a régi anyakönyveket az egyes községek egyházai őrzik még (ma is (a vármegyei le—

vél'tárba mindössze 1828 óta kellett a má—

solatokat beküldeni), továbbra is a pusztu-

lás veszélyének teszi ki a magyar népesség mult'jának ezt a fontos forrásanyagát, amelynek a feldolgozása pedig igen fontos lenne. A Magyar Statisztikai Társaság 1923.

évi közgyűlésének elnöki megnyitó beszé—

d—ében mondotta volt Buday László a kö—

vetkezőket: ,,...De akadhat több olyan programmpont, amely kívül esik a hivata—

los statisztikai működés és kívül esik az egyetemi oktatás terén, tehát Társaságunk mun—kalköréb-e könnyen beilleszthető. Ilyen lehetne a történeti statisztikai adatoknak utólagos összegyűjtése a statisztika minden

oly lehető (iga köréből, amelyből a multból egyáltalán maradtak feljegyzéseink . . .1)"

Már pedig alig akad,?hatna érdemesebb anyag az összegyüjtésre, mint a régi anya—

könyvek adatai. Annál is inkább fontos lenne ez a munka, mert mindaddig, amíg a régi anyakönyvek bejegyzései alapján meg nem állapíthatjuk az elmult 'korok tel—

jes népességének számát, minden egyeb ——

még oly részletes —— összeíráson alapuló fel- dolgozás .a népesség számbeli nagyságáról csak hozzávetőleges eredményt adhat. Igaz, hogy az újabb időktől —— a XVIII. század második felétől kezdve az egyházi sche- matizmusok is rendszerint megadják az egyes községe-k pontos lélekszámát, még pe—

dig felekezetek szerinti megoszlásban s így ezek bizonyos mértékben pótol—hatják az anyalkönyuveken alapuló történeti statiszti- kai felvételt, azonban a felekezetek közötti számszerű megoszláson kívül ezekből semmi többet nem tudhatunk meg, sem a nemi megosztásról, sem a házasságkötések szá—

mának alakulásáról, sem a gyermekáldás- ról, illetve gyermekhalandósá—gról, úgyszin—

tén az emberi élet átlagos korhatáráról sem.

Mindezekről az any'a'könyvelk feldolgozása nélkül nem is fogunk képet alkothatni so- hasem.

1) Magyar Stat. Szemle, 1923. 204. l.

l l _ szám

__ 962 —

Nemzetiségi statisztika.

A nemzetiségi viszonyok ismeretét a ré—

gebbi századokban korántsem tartottak olyan fontosnak, mint amilyennek már pl. a XIX.

század is látta s éppen ezért az összeírások—

ban nem is igen találunk erre vonatkozó közvetlei'l adatokat. A népesség pontos nem- zetiségi megoszlása. 'inegfelelő ada tok hianya miatt, ma már nem is rekonstruállmtó teljes határozottsággal, de megfelelő kritikával mégis alkothatunk a valóságot megközelítő képet ennek a ma oly fontos problémának a történeti fejlődéséről.

A nemzetiségi viszonyok vazolásához elsösorban a népesedési statisztika forrásai—

ból megismerhető esalz'tdnevekre támasz—

kodthatunka) mindenkor figyelembe véve azonban az illető községre vonatkozó egyéb adatokból nyerhető megállapításokat. Mert ha az összeírásokban az egyesek nemzeti- sége vagy anyanyelve nincsen is feltüntetve, többé kevésbé minden korból vannak olyan adataink, amelyek felvilágosítást adnak arra nézve, hogy valamely időpontban milyen nyelvet beszélt az illető község lakossága.

Ilyen, az egész országra kiterjedő megalla- pítás található a községeknek Mária Terézia által 1773—ban elrendelt össze'írásábanZ), va—

lamint a Helytartótanz'tcs 1862 október 14-én kelt, 19223. eln. számú rendelete alapján a vármegyék által készített kinnttata'tsban, amely a hivatalokban használandó nyelv, illetve a jegyzők nyelvismerettének meg—

állapítása céljából készült és kimutatja.

hogy az egyes községekben melyik nyelv- használat az uralkodó.

A különböző szempontból készült ösz—

szeírások legtöbbjéuél is találunk bizo- nyos kérdésekre a községbeliek által tett bevallásokat, amelyek szintén az illető köz- ségekben leginkább használt, nyelven történ—

tek. Ezeket az adatokat még erősebben alá- támasztják az egyes községek határában ta—

lálható földrajzi nevek (hely—. dülő-, hegy- folyónevek) magyar, német. szláv vagy egyéb volta. S ha abban a szerencsés hely—

zetben vagyunk. hogy valamely községbe történt idegen nemzetiségű telepítésre adatot

]) ()salz'tdutwekre támaszkodnak a következő munkák is: Hollós Istvan: Az Egyesült, Államok 1790. éVti népessége nemzetiségi adatainak meg- állapítása a névistatisztika alapján, Magyar Stal.

Szemle, 1931. és Győrffy istván: A hajduk ethni—

kuma, U. 0. 1926,

1,) Lexieon loeorum regni Hungariae populo-

sorunL anno 1773 ottieiose eout'ectum. Budapest,

1920.

találunk még nagyobb biztonsággal is—

inertethetjiik az illető község nemzetiség sze- rinti megoszlását.

(")sszeírásaink ——— mint már említettük ———

nemzetiségre, vagy anyanyelvre vonatkozó megjegyzéseket csak igen elvétve tartalmaz—

nak, azonban az összeirottak között a zsi—

dókat majdnem valamennyi feltünteti.

Egyébként is a zsidókról különböző idők- ben, különböző helyeken több összeírás is készült, amelyek a zsidóság magyarországi multjának statisztikai feldolgozásra igen alkalmas forrásai.

Földbirtok- es háztulajdonstatisztika.

A honfoglaló törzseknek Magyarország birtokbavétel-e után történt 'letelepülvésére vo—

natkozó adatok teszik lehetővé az első, bár csak igen nagyvonalú kép alkotását a földi birtok megoszlásáról.

A birtok adomi'mylevelek. a birtokos be—

iktatásáról kiállított bevallások felsorolják az illető tulajdonos birtokához tartozó fal- vakat s ezek kiterjedése alapján vázolhatóvá válik a birtokmegoszli'ts már fi középkorban is. Az ország nagy részére vonatkozóan meg- állapítható lenne az egyes birtokokhoz tar—

tozó községek szerint a birtokviszonyok hozzávetőleges képe, pl. Csánki') munkájá—

nak az alapján.

A föld felmérésének csak a Bach kor—

szakban való bekövetkezése miatt az 1848—ig fennállott rendi Magyarorszag birtokviszo—

nyainak kutalasánz'til általában meg kell elé—

gednünk azzal, ha az illető tulajdonos bir- tokához tartozó községeket ismerjük s le kell mondanunk arról. hogy valamennyi birtok pontos kiterjedését megállapíthassuk.

Az egész országnak II. József által elrendelt katonai szempontból való felmérésén ala—

puló térképe birtokstatisztikai szempont—

ból alig tartalmaz felhasznál—ható ada—

tokat?) Több eredményre vezethet a kincs—

ll Magyarország történeti földrajza a Hunya—

diak korában, l—dll. és V.

L') lfpel'jessy Kálmán: Kézirati térképek Ma—

gyarországrt'il a bécsi levéllz'trakban, A Bécsi Colle—

gium l—lungaricum fiizetei, Ill. Szeged, ltl28, ——

Puldus, J.: Die militáirisehen Aufnalunen im Be—

reicbe der Habsburgiseben Lánder aus der Zeit Kaiser Joseph H, lVieu, 1919. és Katonai térképek készítése ll. József császár idejében, lladtört.—i Közl. 1917. — Borbély Andor és Nagy Julia: Ma—

gyarország elsö katonai felvétele 11. József korá- ban, A Bécsi Collegium Hungaricum fiizetei, Xll, Különlenyomat a Térképészeti Közlöny ll. k.-ből, Budapest, 1932.

ll. szám. ———963— 1934 tári birtokokról készített térképek feldol—

gozása. Egyes —— kivételt képező esetekben

— valamely birtok pontos kiterjedését meg- állapíthatjuk, ha a birtokos családi levél- tá 'ában a XVIII. század végén, XIX. század elején készült kataszteri térképre bukka—

nunk, amelyek elkészítését az egyes csalá- dokon belül bekövetkezett birtokosztály tette szükségessé.

A birtokhoz tartozó községek számát nemcsak az egyes adománylevelekből és a beikxtatásokról szóló okleyr'elekbt'íl ismerhet- jük meg, hanem megállapíthatjuk a népese- dési statisztika forrásainál ismertetett kii—

lönböző olyan összeírásokból is, (diealis összeírások, urbárinmok) amelyek az adó vagy egyéb szolgáltatások nagyságát meg—

nevezett földesurak jobbágyai szerint állapí- tották meg az egyes községekbenf) A birtok megoszlásának egy időpontban, egy bizo- nyos összeírás által nyújtható képét a Mária Terézia által elrendelt úrbt'em'endezés alkal- mával készült összeírás alapján is megkísé- relhetjük, de teljesebb anyagot a rendek ál—

tal teljesen félreismer—t, ——— a közigazgatás modern követelményeinek megfelelő intéz- kedések egész sorát elrendelendő —— 11. Jó- zsef által felállított és kezdetleges telek- könyvnek tekinthető provinciális tábla fő- könyve számára készült birtokbevallások adatai nyujtanak?)

A házak számának megállapítására or—

szágos viszonylatban alig tehetünk kísér- letet, bár a rovásadó (diealis) összeírások abban az esetben, amikor a ház (ü. n. füst) volt az adóalap, lehetővé teszik az egyes köz- ségekben a házak puszta számának meg- állapítását,, anélkül azonban. hogy ezekről a házakról bővebb adatokat szolgáltatna- nak?) A háztulajdonosok számát a későbbi adóösszeírásokból pl. az 1828. e'viből is meg- állapíthatjuk, sőt még azt is. hogy egy-egy házban hány család lakottf)

Kedvezőbb a helyzet a városok házta—

1) Acsády: A magyar nemesség birtokviszonyai a mohácsi vész után. Ért. a tört.—tud. köréből XIV.

és Régi magyar birtokviszonyok 1494—1598. U.

o. XVI.

2) Herzog József: A provinciális tábla felállí- tása (Károlyi Árpád limiókkönyv), Budapest, 1933. ——

Pálfy: Baranya megye 100 holdnál nagyobb bir- tokai és birtokosai a XVIll. századtól napjainkig, Magyar Stat. Szemle, 1933.

3) A defterek is tartalmaznak

adatokat, ld. Kammerer—Velics id. m.

4) Pálfy: Győr sz. kir. város az 1828. évi össze- írás megvilágításában. Magyar Stal. Szemle, 1934.

5, szám.

házslatisztikai

lajdonstatisztikáját illetőleg. Az Összeírá- soknak a házakra vonatkozó adatain kívül a már említett városi földkönyvek az új- kor igen korai szz'izadaiból is maradtak már fenn egyik másikvz'tros levéltárában s ezek gyakran igen részletes házstatisztikz

összeállítását teszik lehetővéf) Nemcsak a tulajdonos nevet, a házban élő családok, ille- tőleg szemelyek számát adják meg, hanem egyes esetekben a ház minőségére (fa, kő, vályog; cseréppel, szalmával, zsindellyel fedve); a helyiségek számára is tart-almaz- nak adatokat. A bímyavz'iroso—król már a XVI. századból is vannak olyan kimutatá- sok a kamarai levéltárban. amelyekből a házak száma megállapítható. A külsősé—

gek (szántó, rét, gyümölcsös. szőllő) feltün- tetéséből viszont a város határának birtok- megoszlász'it ismerhetjük meg.?)

Mezőgazdasági statisztika.

A mezőgazdasági üzem adatainak sta- tisztikai feldolgozz'lsához különösen az egyes családi levéltárak gazdasági iratai szolgz'iltalhatnak igen értékes anyagot, amennyiben ugyan ezek a gazdasági iratok megőriztettek. A népesedési statisztika for—

rásai között említett nrbáriumokon és

egyéb a jobbágynépesség szolgáltatá- saira vonatkozó w— ősszeírásokon kívül, az egyes uradalmak számadásai és gazdasági utasításai azok a források. amelyek az or- szág különböző részén fekvő uradalmak mezőgazdasa'lgi iizeméről és terméseredmé- nyeiről igen részletes képet nyujtliwatnak.

Igaz. hogy ezek a források csak nagyon kevés birtok gazdasági menetéről marad—

tak fenn s így nem állapíthatjuk meg az egész országra kiterjedően a mezőgazda—

sági üzem fejlődésének minden fázisát, de azért a meglévő anyag részletes képet nyujt egyes uradalmak gazdálkodásának meneté—

ről; a gazdasági munkaerők számáról, az általuk végzett munkateljesítményrt'il, a különböző termelési ágak többé kevésbbé fokozott műveléséről?) a terméseredmé-

') Szrívay Gyula: (*iyőr monográfiája, (;;ór, 1896. —— Villányi Szaniszló: Győr megye és város anyagi míveltségtőrtenete... (JOOO—1301). Győr, 1882. és Győr vár és város helyrajza, erődítése, '*ház- telek és lakossági viszonyai a XVI—XVII. század—

ban, Győr, 1872.

?) Pálfy: Győr sz, kir. város az 1828. évi ösz- szeíráts megvilágításában, i. h. 373. l.

3) Magyarország művelési ágak szerinti terjea delme és l'öldjövedelme. Kiadja a Magyar Hely-

tartótanács, Buda, 1863.