A történeti források statisztikai értéke

A történeti források statisztikai értéke. 1)

La valeur statistigue des sources historiguesF)

A történet forrásait két csoportra szokás osztani: írott és emlékszerű forrásokra. Sta—

tisztikai szemszögből vizsgálva értéküket, természetes, hogy főleg az előbbiek érdekel—

nek. Ezek közül is elsősorban azok, amelyek számszerű vagy számokban kifejezhető ada- tokat őriztek meg; adatokat, amelyek első—

sorban specifikus statisztikai feldolgozás se- gítségével értékesíthetők.

Számadatokkal legkorábbi történeti for—

rásainkban is találkozunk. A régi annalista, vagy gestaíró sem térhetett ki bizonyos számadatok: nép- és hadseregszámok fel—

jegyzése elől, ezeket azonban csak hozzá—

vetőleges becslés alapján állapíthatta meg.

A gazdasági élet és az írásbeliség fejlődése aztán egyre több számszerű, vagy számban kifejezhető adat egyre pontosabb feljegyzé- sét hozta magával. A jövedelem ellenőrzésé- vel kapcsolatban korán készültek effajta feljegyzések. Példaképen elég, ha a magyar történet forrásai közül csak a III. Béla há—

zasságával kapcsolatban készített jövede- lemkimutatást említjük, vagy a pápai udvar részére készített tizedlajstromokat; a közép—

korból fennmaradt urbáriumokat, amelyek bizonyítják, hogy a földesurak: magán- emberek is már igen korai időkben szüksé—

gesnek tartották a jobbágyaiktól befolyó jö— , vedelem számszerű ellenőrzését, vagy említ-

hetjük azokat az okleveleket (zálogügyi-,

adásvételi szerződések stb.), amelyeknek el—

szórt adatai a gazdasági élet egyes formáit s7á1nszerűen világítják meg.

Minél előbbre halad a fejlődés, annál szélesebb érdeklődési körre terjednek ki a számszerű feljegyzések, s minél jobban kö—

zeledünk napjainkhoz. annál jobban megnő az ilyeneket tartalmozó forrásadatok száma.

'S az adatok szaporodásával fokozatosan szükségessé válik azok táblázatos feltünte—

tése, esetleg már a felvételkor összeírás formájában? vagy pedig az egyes iratok. je- lentések, részösszeírások alapján utólag ké—

szített kimutatásokban.

*) A Magyar Statisztikai Társaság 1942 június

24 előadó ülésén tartott előadás. —— Conférence

[nite dans la se'ance (f*études du ? juin 1942 de la Société Hongroise de Statisfigue.

Ezeket a feljegyzéseket a napi élet köve- telt-e meg. Határozott célú érdeklődés szabta meg, hogy milyen adatokat jegyezzenek fel.

Ennek következtében az adatok igen sok—- félék lehetnek. Nagy általánosságban mégis van valami közös bennük, legalább is a for-

rások túlnyomó részénél, mégpedig az, hogy bizonyos népréteg vagy népcsoport gazda—

sági adatait örökítették meg. Minthogy azonban gyakran tartalmaznak névsorokat, személyfelsorolásokat, nemcsak a gazda- ság-, hanem a népiségtörténetnek is első- rendű forrásai lehetnek. Megfelelő mód- szerrel feldolgozva pedig a történelmi de- mográfia alapjait alkothatják.

Hatósági és magánlevéltárak ily jellegű

források hatalmas tömegét őrzik, de ezek iránt csak a legutóbbi időkben mutatkozott érdeklődés. Az Országos Levéltár kutatóiról az 1926—1933. évekre vonatkozólag Szabó István által készített kimutatás szerint ,,szembetűnő, hogy a kutatás súlypontja a politikai történelemről, mely a korábbi év- tizedekben szinte egyeduralkodó volt. meny—

nyire áttolódott a társadalom— és gazda- ság—, a hely- és tele—piiléstörténelem terüle- tére". Az elmult kilenc év alatt a népiség—

történelmi szempont előtérbe nyomulása még jobban kiemelte a változást. Ezzel együtt egyre fokozódik az érdeklődés a számszerű adatok iránt.

A történelmi részletkutatás, elsőnek a gazdaságtörténelem intenzívebb művelése, már magával hozott bizonyos történelmi statisztikai jellegű: a történeti források számszerű vagy számokban kifejezhető ada- taival foglalkozó feldolgozásokat. Példa—

képen legyen szabad utalnunk külföldön lnama-Sternegg, nálunk Acsády, Mandelló, Kováts Ferenc munkásságára, vagy Hóman Pénztörténetére. A legmodernebb történet- szemlélet, amely a népet s annak életviszo—

nyait igyekszik feltárni, szükségképen foko—

zott érdeklődéssel fordul a források szám—

szerű vagy számok—ban kifejezhető adatai, s ezek statisztikai jellegű feldolgozása iránt. * Németországban az ilyen adatok összegyüj—

tésére és feldolgozására hatalmas szerveze—

teket állítottak munkába. Az új szemlélet

5—6. szám

"hatása nálunk is észrevehető, nemcsak egyes részfeldolgozások célkitűzéseiben és módszereiben, hanem a szintézis nagy mun—

kájában is. Szembeszökő például, hogy Hó—

man—Szekfű Magyar Története a korábbi összefoglalásokkal szemben gyakran hasz—

nosít statisztikai jellegű eredményeket. Fi- gyelemreméltó ebből a szempontból Hó- mannak Nagy Lajos korára vonatkozó bir—

tok- és népességkimutatása, vagy Szekfű összeállítása a török korszak pusztításairól.

A részletkutatás új irányai pedig, elsősorban a nagy lendülettel kibontakozó népiségtör- ténet, egymásután vetik fel a statisztikai jellegű problémákat és adatokat.

Nem hiányzik az érdeklődés a történet számszerűen értékesíthető adatai iránt a modern statisztikai tudományok köré-ben sem. A jelen viszonyainak vizsgálatánál is mindegyre felmerül a multnak, a fejlődés menetének megismerésére irányuló kíván—

ság, sőt követelmény. Hiszen a jelenségek többségét (csak szerves fejlődésük ismereté- ben értékelhetjük kielégítően. Különösen fontos a fejlődés pontos ismerete a tömegek népesedési, vazdasági és szociális viszonyai—

nak statisztikai vizsgálatánál. A statisztikai tudományok tehát összehasonlítási alapot keresnek a jelen élet vizsgálatához, de meg- felelő anyagot a hivatalos statisztikai szol—

gálat megszervezése utáni időben is csak nehezen találnak. Hivatásos statisztikusok előtt feleslegesnek látszik fejtegetni, hogy ez a felvételek fejlődése, új szempontok ér- vényesülése és sok egyéb ok miatt mennyire természetes. Az 1870-es évek előtt pedig egyáltalán nem lévén rendszeres statisztikai felvételek, a korábbi viszonyokra nézve a modern statisztikus is végképen a történeti források adataira szorul.

Érthető tehát, hogy a statisztikai tudo—

mányok különös érdeklődéssel fordultak a történelmi statisztika felé, s kibontakozásá—

hoz a gazdaságtörténelemmel csaknem egyenlő mértékben járultak hozzá. Hatásuk később még növekedett, annyira, hogy a par excellence történelmi statisztikai mun- kák jórésze éppen statisztikai ösztönzésre jött létre. Ez az oka, hogy a statisztikai jel- leg általában erősebben jut bennük kifeje—

zésre, olykor háttérbe szorítva a történelmi szempontokat. Viszont az utóbbi évtizedek—

ben fellendült új történetkutatói irány csak- nem kizárólag a történettudomány kiforrott módszerével érte el első eredményeit, s a történeti erők feltárására fordítva figyel—

———343— 1942

mét, alig helyezett súlyt azok számszerű eredményeinek statisztikai jellegű feldolgo—

zására.

Ilyenformán a történelmi statisztika te—

rületét érintő feldolgozások túlnyomó része ellen vagy statisztikai, vagy történelmi szempontból jogos kifogások emelhetők. E nehézségek kiküszöbölését csak a történelmi statisztika módszerének teljes kidolgozásá- tól remélhetjük. Ebben az irányban máris szép reményekre jogosít az a kölcsönös ér—

deklődés, ami az utóbbi időben mind törté- nész, mind statisztikus körökben megnyil—

vánul a másik tudomány módszerei és ered—

ményei iránt.

Felmerül a kérdés, mit nevezhetünk egyáltalán történelmi statisztikának? lde- sorolhatjuk azokat a statisztikai részről tör- tént kísérleteket, amelyek összehasonlítási alapokért a multba nyúlnak vissza, bár hi- vatalos statisztikai felvételek adatait hasz—

nálják, mint például Elekes Dezső népes—

ség—, nemzetiség—,vallástőrténeti összeállításai vagy Thirring Gusztáv nagy munkája Buda—

pest'ötvenéves fejlődéséről. Ezek a feldolgo- zások azonban forrásaik természetének megfelelően mindenkor közelebb fognak állni a statisztikai tudományokhoz, mint a történelemhez. A szűkebben értett tört-é—

nelmi statisztika körébe azokat a tanulmá—

nyokat sorolhatjuk, amelyek történeti forrá—

sok — nem statisztikai felvételek — szám—

szerű vagy számokban kifejezhető adatait statisztikai módszerrel dolgozzák fel s a fel- vetett történelmi kérdésekre statisztikai for—

mában adnak választ.

Ilyen tanulmányok egyelőre kis számban készültek. Jóval nagyobb azoknak a tőr- ténelmi munkáknak száma, amelyek tár—

gyuknál fogva érintik a történelmi statisz—

tika területét, noha általában nem dolgoz- nak statisztikai módszerrel. Ilyenek a mo- dern népiségtörténelmi feldolgozások, ame—

lyek a nép, tehát tömegek élettörténetével foglalkoznak, Ezek eleinte csak egyes szárn—

adatokat közöltek. de szemmellátható, hogy természetes fejlődésük során fokról—fokra közelednek a tömegjelenségek beható vizs—

gálatára egyedül alkalmas statisztikai mód—

szer kellő értékeléséhez. Például már az első nagyobb, ilyen szabású munka: Szabó István Ugocsa megyéje közöl számadatokat s ezek érzékeltetésére a térképeken grafiko—

nokat is. Ha Bálint készülő Gömör megyéje már hatalmas lépéssel megy tovább és táb—

lázatosan tünteti fel számszerű eredményeit.

A történelmi statisztika körébe tartozó, vagy azt érintő feldolgozások az eddiginél pontosabb betekintést nyujtanak a népi élet mélységeibe, s megvilágítják a fejlődés sek ismeretlen, vagy nehezen érthető, alapvető vonását.

Eddig is tudtuk, hogy a török korban a hódoltsági terület irtózatosan elnéptelene—

dett. De a pusztulás méreteiről akkor alkot—

hatunk teljes képet, ha történelmi statiszti- kai módszerrel értékesítjük a felszabadult terület igazgatásával megbízott cs. udvari kamara rendeletére, e vidék állapotának, el- sősorban természetesen gazdasági kihasz- nálhatóságának megvizsgálása céljából ké—

szített összeírásokat. Például a Budától délre a Duna jobbpartjáról 1696—ban készí- tett felvétel Buda és Paks között 33 helysé—

get sorol fel. Ezek közül 22—i teljesen la- katlanul, határukat elvadult, puszta állapot- ban találta. A 11 lakott községben összesen 539 család élt, s ezeknek is alig egy hatoda magyar nevű, a többi rác, holott ezen a ví- déken a török kor előtt —— tudvalevőleg —- nyoma sem volt rácnak.

Ha nem is ennyire megdöbbentő az el—

néptelenedés, a népesség, és sajnos éppen a magyarság számának megfogyatkozását, gazdasági leromlását a királyi Magyaror—

szág területén is megállapíthatjuk.

Ila Bálint Gömör megyéről írott nagy munkája szerint — amelynek néhány fon—

tosabb eredményét a Magyar Történelmi Társulatban ez év február 19—én ,,A ma—

gyarság és nemzetiségek sorsa Gömör me—

gyében" címmel tartott előadásából ismer—

jük -— a magyarság pusztulása, gazdasági leromlása a szlovák népességgel szemben aránytalanul nagy mértékben következett be. A töröktől többet háborgatott déli, ma- gyar járások népessége 1551 és 1773 között

mindössze 10—12%-kal szaporodott, míg

az északi, túlnyomóan szlovák lakosságú

járásokban 70%—ka1. Ennek eredményeként

1773-ban a megye egész lakosságának -—— a nemességet is beleszámítva —— 37—3895—a csak a magyar, szemben a 62—63%-nyi szlováksággal.

Az effajta feldolgozások részletes adatai—

ból pontosan megismerhetjük a pusztulás—

nak azt a megdöbbentő folyamatát, amely Mátyás erős és gazdag magyar birodalmát a XVIII. századeleji Magyarország szomorú viszonyaihoz vezette. ,,Mátyás korában az ország lakosságát Csánki Dezső nagy tör- ténetföldrajzi munkájának a helységek szá—

mára vonatkozó eredményei alapján" Bazsa Gyula megközelítő becsléssel 41/2—5 millió

lélekre teszi, melynek kb. 75—80%—a lehe—

tett magyar. A XVIII. századeleji viszon—yea

kat az 1715—1720. évi összeírások Acsády—

féle feldolgozásából ismerjük. Acsády ered' ményeit Barsy felfelé kerekítve 1720—ban 3 és 1/2 millióra teszi Magyarország népessé—

gének számát, amely azonban már csak leg- feljebb 55%—ában volt magyar. A pusztulás teljes mértékét akkor tudjuk igazán fel—

fogni, ha a magyar viszonyokat egybevet- jük Európa népességének szaporodásával,

. amely ezidő alatt _- állandó háborúskodá-

sok közepette is — 80 millióról 130 millióra emelkedett. A magyarság pedig ezen idő alatt nem hogy szaporodott, hanem felére fu- gyott. A XVIII. század elején csaknem bete- gesen gyér népesség a század végére, részint telepítések, részint a nagyarányú természe-*

tes szaporodás következtében jelentősen megnövekedett. E gyarapodás mértékét a századeleji viszonyoknak egyetlen történeti népszámlálásunk, a II. József—féle felvéte!

főbb vonásaiban Thirring Gusztáv feldolgo- zásában közölt adataival való egybevetés—

ből ismerhetjük meg. Eszerint 1787—ben Magyarország összlakosságának száma már a 9 milliót is meghaladta. Sajnos, Thirríng feldolgozása a nemzetiségek számarányára nem terjedt, de nem is terjedhetett ki. Barsy becslése szerint a magyarság száma József korára kb. 1,200.000-rel nőtt meg, tehát ksb.

60%—kal gyarapodott. A teljes népességhez

viszonyítva azonban az elszomorító század—

eleji arány még jobban leromlott: az össz—

lakosság alig 40%-a volt magyar. Ennek a megdöbbentő jelenségnek magyarázatát a XVIII. századi telepítésekben találhatjuk meg. A telepítések azonban nemcsak a népi számarány, hanem a gazdasági súly szem—

pontjából is kedvezőtlenül befolyásolták a magyarság és a nemzetiségek viszonyát. Az idegen telepesek tekintélyes földhöz és kü- lönböző kedvezményekhez jutván, jóval kedvezőbb anyagi helyzetbe kerültek, mint a színmagyar tájak régi magyar lakossága.

A Mária Terézia által az 1768—1773. évek között végrehajtatott úrbérrendezés során készült összeírások adatainak hozzávetőle—

ges összehasonlításából láthatjuk, hogy pél- dául amíg Zala megye tisztán magyar la—

kosságú vidékein az egy jobbágytelekhez tartozó belsőség és külsőség teljes nagysága legfeljebb 25—30 holdas átlagot ér el, s a:

felvidéki megyékben is csak 30—35 holdas

55 - 6. szám

átlagot találunk (a 40 holdas átlag már

ritka), addig Fejér megye új telepítésű fal—

vaiban 39 43 hold, Bács-Bodrogban 50——

55 hold, Békésben pedig 60 hold az átlag.

Emellett a régi magyar lakosságú vidéke-

ken a legtöbb jobbágynak csak %, 1/4 vagy

3/2 telke van s az egésztelkes jobbágy ritka- ságszámba megy, az új telepítésű vidékeken

—— különösen Bács—Bodrogban —— nem ritka a 2, 3, 4, sőt 6 egésztelkes jobbágy sem.

E néhány kiragadott példával arra kí- vántunk rámutatni, hogy a számszerű ada—

tokra felépülő, statisztikai módszerrel dol- gozó tanulmányok a szűkebben értett tudo—

mány körén túlmenően, általános nemzeti szempontból is értékes, új megvilágításban mutatják be történetünk népességi, nemze- tiségi, társadalmi és gazdasági jelenségeit.

Ezek az új eredmények egyszerűen annak köszönhetők, hogy a történeti források szá—

mokban kifejezhető adatait a mult tömeg- jelenségeiröl —— speciális módszer segítségé- vel —— áttekinthetőbb s összehasonlításra al- kalmasabb formában tárják fel. A számok ugyanis önmagukban még alig'mondanak _ valamit, teljes értékük csak az összehason—

lítás során bontakozik ki. Itt, a feldolgozás- nak e részénél siethet a statisztika a törté- neti munkák segítségére a maga fejlődő, finomodó módszerének sokféle változatá- val. De erre a segítségre — statisztikai kép- zettségre, vagy legalábbis kellö statisztikai érzékre —— feltétlenül szükség van, hiszen rosszul megtervezett táblázatok, hibásan ké—

szített grafikonok nem használnak, hanem inkább ártanak a mű áttekinthetőségének.

Amennyire szükséges és nagy jelentőségű a statisztikai módszer alkalmazása, ugyan- annyira fontos, h—ogy az megfelelő formá- ban történjék: történelmi feldolgozásoknlál mindíg a rendelkezésre álló adatok termé- szete szerint kell átalakítani.

Az adatok, bármilyen alapos kutatás eredményei, bizonyos ponton túl már nem egészíthetők ki. Ez a tény szigorú határt szab a történelmi statisztikai kutatásoknak.

A történetírás megteheti, hogy adatainak hé—

zagát elméletekkel hidalja át, a történelmi statisztika nem. S bármennyire szeretnénk is" választ kapni valamely kérdésre, ha arra

a forrásainkban nincsen adat, érdeklődé- sünket nem elégíthetjük ki. Azt, hogy a tőr—

ténelmi statisztika milyen kérdésekre adhat választ, a forrásanyag maga mondja meg.

Ez egyelőre, sajnos, alig tekinthető feltárt- nak. Teljes megismerése nem is remélhető

—345-— 1942

a történeti forrásanyagnak az eddiginél ál—

fogóbb, rendszeresebb felkutatása előtt.

Azonban már a forráskutatás mai fokán is nyilvánvaló, hogy a történet forrásai tele vannak statisztikailag kitűnően értékesíthető adatokkal. Kováts Ferenc munkái: A ma—

gyar arany világtörténeti jelentősége és ke—

reskedelmi összeköttetéseink a Nyugattal a középkorban, vagy a Magyar-Zsidó Oklevél—

tár IV. kötetéhez írt bevezető tanulmány a pozsonyi keresztény és zsidó hitelügyletek—

ről, vagy Hóman ártörténeti statisztikája megmutatták, hogy még a legnehezebben hozzáférhető, legheterogénebb anyag: a kö- zépkori oklevelek búvárlata is elsőrendű fontosságú statisztikai eredményeket adhat.

Az ilyen egyes, elszórtan található adatok összegyűjtése azonban —— az esetek túl—

nyomó többségében —— igen hosszantartó kutatómunkát igényel, melyet legfeljebb egy nagyobb munkaszervezet, vagy egy em—

ber egész élete munkájával végezhet el. A statisztikai feldolgozásokra elsősorban al-

kalmas, sűrített számszerű adatokat tartal- mazó források adatainak összegyűjtése jó—

val kisebb kutatást igényel, bár itt is igen sok szempontra kell figyelemmel lenni.

Mindenekelőtt jól kell ismernünk annak a kornak íráskészségét, amellyel foglalkozni kívánunk. Tájékozva kell lennünk arról, hol, mikor és milyen célból készülhettek fel- jegyzések, melyekben tárgyunkat érintő adatokat találhatunk. Csak ezek után re- mélhetjük a források megközelítően teljes összeállítását.

A források felkutatása után következik használhatóságuk elbírálása. Mindegyik összeírásról, mindegyik feljegyzésről meg kell állapítani, milven célból és hogyan ké- szült, ugyanis csak így tudhatjuk pontosan meg, minő kérdésekre s mennyiben várha- tunk tőlük pontos választ. A magyarországi zsidóság számát például nem kutathatjuk a türelmi adóval kapcsolatban készített ösz—

szeírások alapján, mert ezek csak az itt tar- tózkodó zsidók kis részét, az ú. n. tolerált zsidókat sorolják fel, viszont azok az össze—

írások, amelyek éppen a zsidóság elszapo- rodása ellen tervezett intézkedések céljából jöttek létre, már teljesnek tekinthetők. Az 1828—ban egységes utasítás alapján végre- hajtott országos összeírást is helyenként igen óvatosan kell kezelnünk, mert megesett, hogy az adatokat két ízben is helyesbíteni

kellett, sőt volt megye (Szepes), amelyben

az egész összeírást meg is kellett ismételni.

A források összegyűjtése és általános ér—

tékelése után kerül sor az adatok kijegyzé—

sére, a tényleges adatgyűjtésre. Ez azonban csak a legritkább esetben lehet egyszerű ki- jegyzés. Kováts Ferenc találó megállapítása szerint ,,a történetstatisztikai anyagot a mo-

dern anyaggal szemben az különbözteti meg, hogy az principaliter sohasem közvet—

len statisztikai anyag". Nem annyira az adatok kijegyzéséről van tehát szó, mint az adatok kiértékeléséről, kielemzéséről. Leg—

találóbban azt mondhatnók, hogy forrá- saink adatainak megismerése után, azok—

nak a figyelembevételével elkészített szám- lálólapokon utólagos statisztikai felvételt hajtunk végre. Ezzel az utólagos felvétellel egy vagy több forrás adatait összegezhetjük és elenhetjük azt, hogy a statisztikai feldol- gozásra már a modern felvételi lapokhoz hasonló számlálólapok állanak rendelkezé- sünkre. A legtökéletesebb ilyen felvételre, szinte modern értelemben vett, osaklhogy utólag végrehajtott népszámlálásra ad lehe- tőséget történeti forrásainknak talán legke- vésbé figyelembe vett nagy csoportja; az anyakönyvek, melyek ilyen irányú feldolgo—

zásával választ adhatnánk a történeti demo-

grafika eddig hiába feltett népmozgalmi kér-

déseire. _

Önmagában az a lehetőség, hogy törté—

neti forrásaink adatai alapján ilyen utóla-' gos statisztikai felvételt végrehajthatunk, bizonyíthatja, hogy ez adatoknak valóban van éspedig jelentős statisztikai értékük. S ha ennek az utólagos felvételnek az elkészí- tése fáradságos és hosszadalmas, első pilla- natra talán bonyolult eljárásnak is látszik, az ismertetett történelmi statisztikai fel—dol- gozások eredményei meggyőzhetnek arról, hogy éppen nem haszontalan munka sem statisztikai, sem történettudományi, sőt ezen túlnövő nemzeti szempontból sem. Ezenkí—' vül arra is alkalmas, hogy szemléletességé- vel közelebb vigye a nagyközönséghez a tu—

dományos eredményeket. A mai ember erői- sen statisztikai szemléletre van beállítva s a történelmi statisztika néhány számsora, grafikonja többet mond számára, mint többoldalas tudományos fejtegetés. A törté—

neti források statisztikai átértékelése tehát olyan feladat, amelyet mind a szűkebben értett statisztikai és történettudomány, mind a tudományos eredmények terjesztése, mind az egyetemes nemzeti célok érdekében

érdemes elvégezni. Pálffy Ilona dr.

A várostöldrajz népességtudományi vonatkozásaif)

Les rapports de la géogmphie des miles avec la démogmphie.1)

A várossal több tudomány foglalkozik.

Mindegyik másban látja a városfogalom lé- nyegét s így többé-kevésbbé eltérő meghatá- rozást is ad róla. E tudományok sorában a földrajz is helyet foglal. A földrajznak a vá- rosokkal foglalkozó ága, a városföldrajz, csupán része a településföldrajznak, az utóbbi pedig az emberföldrajznak. Mint—

hogy a földrajztudomány feladata a tájak és a tájakból összetevődő egész földfelszín életének és arculatának magyarázó leírása, az emberföldrajzé sem lehet más, mint az emberlakta e's emberformálta tájak, az úgy—

nevezett kultúr—tájak életének és arculatának

1) A Nemzetközi Népességtudományi Unió a Magyar Statisztikai Társaság kebelében 1942 ápri- lis 14—i előadóülésén tartott előadás kivonata. ——

Ertmít (Pane conférence, faite dans la séonce d,étu—

des, tenue le 14 avril 1942, par le Comité hongrois- créé par la Société Hongroise de Statisligue —— de I'Union internationale pour Pétude scienti/igue des problemes de la population. (Jet erti-ait paraítra aussi dans le Journal de ladite Société.

magyarázó leírása. A várost tehát, éppúgy mint bármi más települést, a földrajz, mint a kultúrtáj részét vizsgálja.

Mint minden település, a város is egy embercsoportnak, a hozzátartozó lakóhely- nek és szűkebb értelemben vett élettérnek térbeli együttese. Szűkebb értelemben vett élettér az a tér, amelyen belül egy ember vagy embercsoport szükségleteinek meg—

szerzése céljából tevékenykedik: tehát a földművesé a szántóföld, az iparosé a mű—

hely, a kereskedőé a bolt. A kultúrtájnak az ember is összetevő eleme, egyrészt mert abban jelen vam, másrészt, mert élete és te—

vékenységei a táj egyéb jelenségeivel köl—

csönös okozati viszonyban állnak: függenek is azoktól, alakítják is a táj életét és képét.

A földrajzi szempontból döntő különbség falu és város között éppen az emberi tevé—

kenységeknek, vagyis annak a szerepkörnek a jellegében mutatkozik, amelyet a Város más településekhez viszonyítva betölt. _A:

földrajzi értelemben vett város tisztaalak—