Okun, B.: Népességvándorlás és jövedelemegyenlőtlenség az államok között: szimultán egyenletekkel történő megközelítés

550

hető a munkaráfordításokkal, mint a nemzeti jövedelem -— hiszen teljesebben tükrözi a;

társadalmi munka eredményét. ' Több közgazdász logikatlanságot vél találni abban, hogy a bruttó nemzeti termék csak az alap-pótlás egy részét tartalmazza (az amorti—

zációt), s a ráfordított munkatárgyak pótlását nem. A szerző erre a következő alapvető ténye- ket emeli ki:

a) maga a bruttó nemzeti termék —— mint a termelés kereteit elhagyó termék—összesség ——

fogalma objektíve létezik. E fogalom a terme- lésre fordított munka egészét testesíti meg;

b) az álló- és forgóeszközök eltérő jellege és ,,forgalma" emiatt, az előbbiek pótlása aterme- lés eredményeként, az utóbbiaké a termelés fo—

lyamatában történik meg. Ezért a forgóeszkö- zök nem tükröződhetnek (a készletvaltozás kivételével) a bruttó nemzeti termékben;

c) az egész társadalmi termelés szempontjá- ból a ,,holt munka" az a. munka, amely a ter- melőeszközök tárgyidőszak eleji állományú.—

ban testes ül meg. A holt munka ilyen értelme-

zése mellett, a bruttó nemzeti termék számítá- sa során, a holt munka értékét azonosan veszik

számba mind a felhasznált munkaeszközök—

ben, mind a munkatárgyakban.

Ily módon — a szerző szerint —— a bruttó nemzeti terméknek a kögazdasági-statisztikai munkaba való állítása és alkalmazása elméle- tileg is teljesen jogos, és a közgazdasági elem- zést gazdagítja.

Eléggé elterjedt az a. vélemény, hogy a'me— — , zőgazdasagi termékek viszonylag alacsony ára.

ésa mezőgazdaság aranylag lassúbb fejlődése miatt, a szocialista országok globális társadal- mitermék- és nemzetijövedelem—indexei a ténylegesnél nagyobb növekedési ütemet tük- röznek.

A szerző a Közgazdasági Szemle 1967. évi 6. számában megjelent magyar adatokból , idéz: ráfordításarányos árakkal azipari, illetve amezőgazdasagi termelés aránya nem a kimu—

tatott 72—28, hanem 50—50 százalék, e'igy számba véve, az ipar és a mezőgazdaság együt—

tes termelési volnmenindexe 1938 és 1960 kö—

zött (1938. év : 100 alapon) nem ezeddig

közölt 229, hanem csak 167 százalék. Ennek

alapján, logikailag, a nemzeti jövedelem is kevésbé növekedett volna, mint ahogyan az eddigi publikációk közlik. A magyar statiszti- kusok szerint azonban (amint a szerző irja) a különböző áreltérések a nemzeti jövedelem egészén belül kiegyenlítődnek, így szerintük a nemzeti jövedelem kimutatott növekedése a

"valóságnak" is megfelel. Ezzel az állítással _vitába száll a szerző, illetve ennek helyességét legfeljebb Magyarország vonatkozásában látja.

lehetségesnek.' Hozzáteszi: az iparilag erősen fejlett országokban ténylegesen van olyan tendencia, hogy a nemzeti jövedelem viszony- lag gyorsan növekedik, éppen a mezőgazdasági termékek relatíve alacsonyabb ára és a mező- gazdaság lassúbb fejlődése miatt.

(Ism.: Lacfalvz' Jázsef)

DEMOGRÁFIA

OKUN, B.:

NÉPESSÉGVÁNDORLÁS És JÖVEDELEM—

EGVENLÓTLENSÉG AZ ÁLLAMOK KÖZÖTT:

SZIMULTÁN seven nev VEL'tömÉNó MEGKÖZELITÉS

(Interstate population mígralion and state income ineouality: a simultaneous eouation approach.) -— Eco—

nomic Development and Cultural Uhum/e. 1968. január.

297—311. p. —

Nem kétséges, hogy a belső vándorlás és a gazdasági növekedés között kapcsolat áll fenn: a munkaerő azokra a helyekre áramlik, ahol a gyorsabb ütemű gazdasági növekedés kedvező bb életfeltételekkel kecsegtet. A munka- erő kedvezőbb megoszlása így elősegítheti a.

gazdasági növekedést; mások véleménye sze- rint Viszont egyenesen kedvezőtlenebb munka-

erő-eles zlást ésa jövedelmi különbségek növe—

kedését okozza.

A kérdés konkrét és kvantitatív vizsgálata céljából a szerző két ökonometriai modellt konstruált. A második modell lényegében az első modell alternatív változataként fogható fel. Mindkét modell harom sztochasztikus egyenletből áll, és megegyezik abban, hogy két egyenlete a belső vándorlásra és a jövedelem- növekedésre mint függő változókra vonatko—

zik; az első modell harmadik egyenlete a ván- dorló népesség kor és nem szerint való meg—

oszlását vizsgalja; e. másik modell harmadik egyenlete viszont a munkaerő változására vonatkozik.

Az első modell egyenletrendszere a. követ- kező:

M;:al—l-ags-l—aSAL-l-caBl-Z—l-u /1/

Z,:blel—ban'Ai-baR—l—bliMá—bEC'l-u /2/

O,:cH—czBic3M4-u [3/

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

551

ahol a változók megnevezése a következő (az i index tetszés szerinti államot jelöl, minthogy a változók nem idősorokon, hanem az egyes

államok adataiból mint térbeli megfigyelési egységekből — space units — képzett adat- sorokon alapulnak):

M—

S—

a nettó belső vándorlás 1000 főre, az egy főre eső bérjellegű jövedelem trendje (amit úgy számítanak ki, hogy

az 1939., 1940. és 1941. évi adatok számtani átlagának és az 1949., 1950.

és 1951. évi adatok számtani átlagá- nak geometriai átlagát veszik),

az egy főre eső bérjellegű jövedelem változásának abszolút számokban ki—

fejezett adata,

a termékenységi arányszám (a pro- pagatív korú nőkre eső 0 —— 4 éves korú gyermekek száma az 1910. évi nép—

számlálás szerint),

a mezőgazdaságban foglalkoztatott munkaerő százalékarányának vál-

tozása 1940 és 1950 között,

a vándorló lakosság nem és kor sze- rinti megoszlására használt komplex

mutató, mely az ,,elméletileg kedvezőu helyzettől való eltérést tünteti fel, a vándorló lakosság faji megoszlása tekintetében kidolgozott komplex mu—

tató (fehérek és nem fehér bőrűek), u — sztpchasztikus változó.

AL—

B..

Az adatsorok mindkét modellben az Egye- sült Államok negyvennyolc államára vonatkoz- nak. A paraméterek becslésére a legkisebb négyzetek kétfokozatú módszerét használták

fel.

Az első modellben három endogén változó (M, Z, C) és négy predeterminált változó (B,

R, S és AL) van. A második modell előfeltevései

szerint viszont az egyenletrendszer három endogén változóból (M, Z és AL), valamint három predeterminált változóból (S, B, és C) áll; a vándorló népesség faji összetételét muta- tó változó — a paraméter inszignífikáns voltá- ra tekintettel —— elmarad. Ehhez képest a második modell három egyenlete a következő:

M : dl'f'dzsf'dgáL't'dAZ'i-u [4/

Zzell-ezol—esMeeAAL-l-u [5/

Leila/,Sefstku [6/

A szerző mindkét modellre nézve igen rész—

letesen elemzi a becsült paraméterek segítségé—

vel leolvasható eredményeket. Ezek nagyjából a következőkben foglalhatók össze:

a) bebizonyosodott, hogy a vándorlás azok felé az államok felé irányul, ahol az egy főre eső jövedelem magas; ugyanakkor a vándorlás közrehatott abban a vonatkozásban, hogy az

egy főre eső jövedelemeloszlás tekintetében mutatkozó különbségek hangsúlyozottabbá

váljanak;

b) a szerző megállapítása szerint a vándorlás következtében azokban az államokban javult a munkaerő kor és nem szerinti megoszlása, ahonnan az elvándorlások történtek (a 25 ——64

éves, produktívnak tekintett férfi munkaerő-

többlet elvándorlása révén);

c) a mezőgazdasági lakosság számarányának csökkenésével együtt jár az egy főre eső jöve- delem kismértékű növekedése is.

A szerző azt ajánlja, hogy kísérleti modelljét célszerű volna egyrészt az Egyesült Államok belső vándormozgalmának valamely más de- kádban bekövetkezett alakulása, esetleg egy másik ország vonatkozásában is kipróbálni.

(Ism.: Nyáry Zsigmond )

SMOLINSKI, Z.:

LENGYELORSZÁG NÉPESSÉGÉNEK REPRODUKCIÓJA

(W sprawie reprodukcji ludnosci Polski.) — Windo- mosci Statystycme. 1968. 8. sz. 3—5. 1).

A lengyel népesség reprodukciójának kér- dése az utóbbi időben az érdeklődés középpont- jába került. A következő 10—15 évben az alábbi tények fogják feltehetően erősen be- folyásolni a reprodukció alakulását: 1. A háború után született nagy nemzedékeknek a propagatív korba való belépése következté- ben igen nagy mértékben megnő a potenciális anyák száma. Emellett a propagatív kor—

osztályokon belül erősen megnő a fiatalok (20—29 évesek) aránya. Ez a születésszám növekedése irányába hat. 2. Az elmúlt évek- ben a nők termékenysége igen nagy mértékben csökkent, különösen a városokban, és joggal feltételezhető, hogy a csökkenés tovább foly—

tatódík a következő 15 évben. így Lengyel—

ország 1980 körül olyan természetes szaporo- dási szintre fog süllyedni, amelyen ma Magyar- ország, Ausztria, Csehszlovákia, Bulgária stb.

helyezkedik el.

A lengyel Központi Statisztikai Hivatal ,,A népesség reprodukciójának kérdései Lengyel- országban" címmel kötetet jelentet meg, amelynek egyik írója e tanulmány szerzője. A kiadvány első része részletesen elemzi a rep- rodukció alakulását Lengyelországban a má- sodik világháború óta. Kitűnik belőle, hogy a városokban a termékenység már most sem elég az egyszerű reprodukcióhoz sem és a szerző szerint a falun is hasonló csökkenésre lehet számítani a közeljövőben. így 1970 körül a lengyel népesség reprodukciós együtthatói

1,00 körül lesznek, Ennek oka a szerző szerint egyrészt az életszínvonal emelkedése és ezzel