Nemzetközi összehasonlító árszámítások az ágazati kapcsolati mérleggel

(1)

NEMZETKÖZI OSSZEHASONLlTÓ ÁRSZÁMlTÁSOK AZ ÁGAZATl KAPCSOLAT! MÉRLEGGEL

DR. GLATTFELDER PÉTER

A hetvenes évek elején — a KGST-országok órhivatalainak együttműködési programja keretében — összehasonlító munka indult a belföldi árképzési módszerek

és elvek közelítési lehetőségeinek vizsgálatára. A munkát előkészítő szakmai viták

során úgy találtuk, hogy az árképzési módszerekben - és jórészt annak eredménye- ként a valóságos termelői árak arányaiban és színvonalában -- rejlő különbségeket nem elegendő szöveges formában kimutatni és értékelni, hanem szükség lenne bizonyos számszerű összehasonlításra is. '

Ily módon vetődött fel, hogy — kapcsolódóan az ugyancsak munkatervben sze- replő. az ágazati kapcsolati mérlegek árképzésben és ártervezésben való alkalma- zására irányuló témához — ez a numerikus elemzés is ÁKM—ek alapján történjék. Az elképzelést a tagországok árhivatali elnökei helyeselték, és megbízták a Magyar Népköztársaság. a Bolgár Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársa—

ság megfelelő kutatóintézeteit a vizsgálat előkészítésével.

Az első koncepcióváltozatot Magyarországon az Országos Anyag- és Árhivatal Árintézete1 dolgozta ki, részletesebb módszertant is javasolva. Ez lényegében egy minimálprogramot jelentett, amely módszertanilag az ún. statisztikai szimulációs eljárás alkalmazását. adatoldalról pedig egyetlen ország ágazati kapcsolati mérle- gének. valamint a többi résztvevő azonos szerkezetű ÁKM—je alsó szárnyainak isme-

retét feltételezte.

Sikerült bizonyítani, hogy statisztikailag megoldható három ország azonos tar-

talmú és szerkezetű (standardizált) ÁKM-jének előállítása. amelyek alapján e mód-

szer alkalmazható. vagyis az árszinvonalak -— legalábbis nagysá grendileg — össze—

hasonlíthatók.

E tanulmány gyakorlatilag a vizsgálat kiinduló feltételeit és a magyarországi számítások eredményeit ismerteti.2 Először viszonylag részletesebb áttekintést adunk a három érintett ország termelői ársémája főbb jellegzetességeiről. Ezután kerül sor az ÁKM-ek standardizálásával kapcsolatos problémák ismertetésére. és csak a közgazdasági—statisztikai előzmények áttekintése után tárgyaljuk a statisztikai szi- mulációs módszert és az annak segitségével végzett számításokat, valamint a szó—

mítások néhány eredményét.

1 Az Árintézet mint az Országos Anyag- és Árhivatal Szómitóstechnikai és Módszertani Önálló Osztálya 1969—ben jött létre. Fő feladata a KGST-országok árhivatalai kutatóintézeteivel való együttműködés és a Hivatal különböző_? _A _közösmodellezési, szómítóstechnikai és néhány egyéb tudományos feladatának megoldása.

munkában a bolgár árintézet részéről 8. Ilev és N. Hriszlovics. a csehszlovák kutatóintézetből pedigLászló!,működöttRendek és L. !anovská vett részt. A magyar számításokközre. eddigi munkálataiban (: szerző mellett Halpem

(2)

590

A HÁROM ORSZÁG lPARl TERMELÖl ÁRSÉMÁINAK FÖBB SAJÁTOSSÁGAl

A vizsgálat körébe vont három ország árképzési mechanizmusának legfőbb jel—

lemvonása. hogy egyaránt tervgazdasági rendben működő szocialista országok.

amelyekben az áralakulás és annak szabályozása — a népgazdasági tervnek meg- felelően — jól definiált elvek és módszerek alapján történik. Az ármechanizmus- ban — eltérő súllyal bár -— szerephez jutnak a piaci kereslet és kínálat hatótényezői ' is. de ez a piac állami ellenőrzés alatt működik, és a meghatározó szerep mégiscsak a központi árszabályozásé.

Az árrendszerekben, amelyek az egyes országokon belül is számos eltéréssel.

specifikummal érvényesülnek, többnyire másokra termelői és a fogyasztói—[árképzés

elvei és módszerei, eltérő az ipari. a mezőgazdasági ésaz egyéb árak megállapi-

tási gyakorlata. és jelentősen különböző a bel földi és a külkereskedelmi ár képzése is. Témánk szempontjából mi az országok közötti különbségeknek azokat a főbb

vonásait kívánjuk röviden összefoglalni, amelyek az árséma általános felépítésében, az ármegállapításnál figyelembe veendő kalkulációs tételek közgazdasági tartalmá—

ban és eltérő normatív nagyságában jelentkez nek. Nem vizsgálunk tehát olyan kér-

déseket. mint az egyes orSzágokon belüli ártípusok és árformák, a világpiaci árvál—

tozások bevitele a belső nemzeti árrendszerekbe. az árstabilitás biztosítására hozott

különféle intézkedések stb. * V (— '—

Az általános termelői árséma főbb tényezői mindhárom országban a következő

elemekből tevődnek össze:

—- anyagköltség.

— bérek és közterheik.

— amortizáció,

— eszközlekötési járulék,

—- egyéb költségek.

— tiszta jövedelem.

Az anyagköltségek elszámolásánál mindhárom országban az a törekvéshhogy a különféle alapanyagokat és félkésztermékeket forgalmi adó nélküli (termelőiiára—

kon szerepeltessék a kalkulációban. Ezt a törekvést a vizsgálat időpontjára (1972)

leginkább Csehszlovákiában sikerült megvalósítani, a magyar termelői árakba (az

anyagköltségeken keresztül) még némi forgalmi adó is, Bulgáriában emellett még

nyereség is begyűrűződött.3

Az önköltségben figyelembe vett munkabérek és díjazások az egyes országok—

ban rendkívül sokfélék. A legjelentősebbek az alapbér, a kiegészítő bér. a prémium és jutalom, a munkabér formájában jelentkező járandóságok. az ún. állományon

kívüli fizikai és szellemi munkások díja, a korpótlék. a túlóradíj, az egészségre ká-

ros feltételek között végzett munka utáni pótlék stb. Egyes országokban a termék önköltsége a dolgozóknak biztosított természetbeni juttatások költségeit istartal-

mazza. . 'A ,

Jelentős eltérések vannak a három ország között a bérek után felszámított köz—

terhek tekintetében. A_társadalombiztosítási járulék, amely; elsődlegesen az álta- lános (ingyenes) orvosi ellátás pénzügyi fedezetét biztosítja. Csehszlovákiában a munkabér 25 százaléka, Magyarországon 17 százaléka. Bulgáriában pedig 20 szá- zaléka volt 1972-ben. A társadalombiztosítási járulék Bulgáriában és CsehsleVá- kiában az egész iparban egységes volt, Magyarországon a bányászat az átlagos

érték 60 százalékát fizette. Mindhárom országban a bérek után járó illetményadó

3 A hazai és az import eredetű anyagok átképzése eltérő mindhárom országban, de mindkettő ugyan- ott jelenik meg a termelői ársémában.

(3)

USSZEHASONLlTÓ ÁRSZÁMITASOK

591 is beszámítandó az önköltségbe. mely tulajdonképpen olyan állami tiszta jövedelem, amelyet a vállalatok a kifizetett bérek arányában (gyakorlatilag adóként) fizetnek a költségvetésbe. Ennek az illetményadónak a nagysága Csehszlovákiában a bér—

alapnak 159 százaléka (a dolgozók fizetik), Magyarországon a jutalomalapnak 8 százaléka (a vállalat előre levonja a fizetésből), Bulgáriában pedig a béralapnak 8.5 százaléka volt a szóban forgó időszakban, és ugyancsak a dolgozók fizetik a

bérükből.

Az amortizáció, az értékcsökkenési leírás színvonalát külön jogszabályok rögzí- tik. A termékek árában elszámolt leírási összeg befizetése részben a vállalat saját beruházási alapjába, részben a költségvetés központi csatornáiba folyik. Az ál- lami költségvetés a befolyó leírási összegeket szinte teljes egészében beruházási (Bulgáriában még felújítási) célokra fordítja. Mindhárom országban rögzítve van az ipari átlagos értékcsökkenési leírási kulcs. amelytől bizonyos esetekben lehet eltérés.

Az amortizációs kulcs Csehszlovákiában 1972-ben 4.7. Magyarországon 5, Bulgáriá- ban 7.6 százalék volt.

Az eszközlekötési járulék lényegében ugyancsak az állami tiszta jövedelem ré- sze. melyet a vállalatok az önköltség tételei között számolnak el. Ez a járulék az eszközökkel való racionális gazdálkodásra hivatott ösztönözni, mértéke Magyaror—

szágon és Csehszlovákiában 5—5 százalék volt, Bulgáriában időközben megszűnt.

A vetítési alap 1972—ben Magyarországon az eszközök bruttó, Csehszlovákiában

azok nettó értéke volt, időközben azonban Magyarországon is áttértek a nettó esz—

közérték alapulvételére. Mindkét ország egyébként sok területen részleges vagy teljes mentességet ad e járulék fizetése alól, így Magyarországon nem fizet (kalku-

lál) a bányászat és az élelmiszeripar egy része, Csehszlovákiában pedig a bányá- szat kedvezményes (20/0) járulékot fizet csupán.

Az árban elszámolt egyéb költségek mindhárom országban igen szerteágazók.

Többnyire a nyereségből fedezik, illetve az önköltségben jelenik meg a műszaki fej—

lesztéssel kapcsolatos mindennemű kiadás, a vállalatok által felvett bankhitelek utáni kamat, a geológiai kutató— és feltáró munkák költségei és még számos egyéb

kiadás. Ezek mértéke országonként és ágazatonként igen eltérő volt, számszerű

bemutatásukra itt nincs lehetőség.

A vállalati tiszta jövedelem e három ország eltérő kalkulációs és jövedelem-

szabályozási rendszeréből eredően különböző elvek szerint képződik. Mindhárom szocialista országban alapelv az önálló elszámolás és a minimális rentabilitásra való törekvés. lgy, amennyiben egy termelő vállalat végképp nem tud nyereséget realizálni a termékein, az állami költségvetésből folyósított dotáció gondoskodik a vállalati pénzügyi alapok olyan mértékű feltöltéséről, amely legalább a tervezett

minimális fejlesztést és anyagi érdekeltséget biztosítani tudja.

A vizsgált országok közül 1972—ben Bulgáriában termelési ártípus volt érvény-' ben, amelynek értelmében a termelői árban elszámolható nyereséget elsősorban a lekötött eszközök figyelembevételével kalkulálják. Ettől némiképp eltérő volt az ár- modell Csehszlovákiában, ahol vegyes termelési és értéktípus volt érvényben, és a normatív rentabilitás a bérek után 22 százalékos, az eszközök után 6 százalékos nyereséget írt elő. Ágazatonként eltérően Magyarországon ez idő tájt kb. 10—12 százalék eszközarányos nyereség realizálódott, Bulgáriában a normatív rentabiiítás az ár százalékában számított 15 százalék volt.

A három ország jövedelemszabályozási mechanizmusa jelentősen eltért egy—

mástól, de az általában jellemző volt, hogy a realizált tiszta jövedelemből mindenek—

előtt a különféle vállalati adókat és befizetéseket kellett törleszteni (nyereségadó,

költségek kamatai, szociális és kulturális intézkedések finanszírozása, műszaki fej,;

(4)

592

DR. GLATTFELDER nem

lesztési alap képzése stb.), és csak az ezután fennmaradó nyereségrészből lehetett jutalmazási. premizálási. valamint egyéb, a dolgozók bevételeit növelő alapokat ké—

pezni.

A fenti ársémabeli különbségek -— vagy másképp árrendszerbeli eltéréSek _ voltak azok, amelyeket számításaink során figyelembe vettünk. amelyeket mint az eltérő termelői árarányok legfőbb okait egyedi elemzés tárgyává tettünk. Az álta—- lános ársémák, illetve árképzési mechanizmusok számszerűen is kifejezhető különb- ségeit az 1. tábla mutatja.

1. tábla

A bolgár, a magyar és a csehszlovák ipari termelői árséma főbb paraméterei 1972—ben

Arképző tényező Bulgária Magyarország Csehszlovákia

Anyagköltségek Forgalmi Kevés for— Forgalmi

adóval és galmi adó- adó nél-

némi tiszta val kül

jövedelem—

mel együtt

Bérköltségek . . . .Összetevőikben és tartalmukban nincs jelentős eltérés

Közterhek

illetményadó (százalék) . . . 8.5 8 15.9

társadalombiztosítási járulék (százalék) . 20 17 25

Eszközlekötési járulék (százalék) . Megszűnt 5") 55) R

Egyéb költségek Eltérő jellegűek és összetételűek

jelentős ágazati differenciáltsággal 7.6

1 5")

Amortizáció (a bruttó termelés százalékában) . ⁵ ^4.7

Normatív rentabilitás kb. 15'" HCH—69

a) Az eszközök bruttó értéke után.

b) Az eszközök nettó értéke után.

c) Az ár százalékában.

d) Az eszközök százalékában.

e) A bérek után.

!) Az eszközök után.

AZ ÁKM-EK USSZEHASONUTASÁVAL KAPCSOLATOS PROBLÉMÁK

Mint említettem az eltérő árképzési módszerek hatáselemzését ágazati kap-

csolati mérlegek alapján végeztük. Abból indultunk ki, hogy az 1972, illetve az 1973.

években mindhárom—országban rendelkezésre áll egy—egy statisztikai ténymérleg és ezek bizonyos részeinek kölcsönös cseréje. majd statisztikai feldolgozása lehetővé

teszi a módszer alkalmazását és az eredmények összehasonlitását.

A Magyar Népköztársaság 1972. évi publikált mérlegét 21 szektoros bontásban

megküldtük a másik két országnak. Magyar részről a Bolgár Népköztársaság 24 szektoros és a Csehszlovák Szocialista. Köztársaság 26 szektoros mérlegének csupán

az alsó szárnyára volt szükség, mivel az al kalmazott szimulációs módszer mindössze

ezt igényli. '

A számítások első lépését a mérlegek összehasonlíthatóvá tétele jelentette.

Nemcsak az volt a kívánság. hogy a három mérleg azonos aggregáciájú (szektor- bontású) legyen, hanem az is, hogy ezeknek a szektoroknak—a közgazdasági—statisztikai tartalma is megegyezzen. Az összehasonlitásnál egyébként—Magyarország

(5)

USSZEHASONLITÓ ARSZÁMITÁSOK

593

és Csehszlovákia egy hagyományosan kialakult nómenklatúrát követett, Bulgária mérlege pedig statisztikai szempontból a KGST—ben javasolt standardizált formának felelt meg.

Az összehasonlításra alkalmas legrészletesebb (90 szektoros) statisztikai tény-

mérleg Magyarországon készült, ezért vállaltuk, hogy átdolgozzuk saját mérlegünket a csehszlovák és a bolgár nómenklatúrának megfelelően, és ezeket a ,,hibride-

ket" küldjük meg a másik két érintett országnak.

A három ÁKM közötti eltérés nemcsak azok nómenklatúrájában jelentkezett.

hanem az egyes szektorok közgazdasági—statisztikai tartalmában is. Ezek lényegében módszertani különbségek voltak, és részben utólag korrigáltuk, részben pedig (cse- kély súlyukra való tekintettel) figyelmen kivül hagytuk őket. Eltérő! volt az összeállítás módszertana abból a szempontból is, hogy Magyarországon az ÁKM-et a bruttó termelés, mig Csehszlovákiában a bruttó forgalom alapján készítik. Magyarországon is készül forgalmi szemléletű mérleg — a feldolgozás szakaszában —, és a kétféle megoldás esetenként jelentős eltéréseket hoz. A csehszlovák és a magyar ÁKM

belső négyzetének szembeállítása emiatt problematikus lenne, az árösszehasonlítást

azonban ez a körülmény kevésbé zavarta.

A belső négyzet eltérései mellett figyelemre méltó. hogy mindhárom országban

jelentős különbségek vannak az alsó szárnyaknál is. A nem anyagi ráfordítások leg'részletesebben a magyar ÁKM-ben szerepelnek; a bolgár, illetve a csehszlovák

ÁKM-ben mindössze három sort tesznek ki (amortizáció, bérek és jövedelmek, fel-

halmozás).

Mind a belső négyzet, mind a nem anyagi ráfordítások kezelésében is problé- mát okozott a tényezők országonként eltérő közgazdasági tartalma. Az amortizáció

például Magyarországon nem más, mint az állóeszközök leírása, Csehszlovákiában

viszont ezt még a kiselejtezett állóeszközök maradványértékével is korrigálják. Ha—

sonlóképpen Magyarországon a munkabérek sorában jelennek meg olyan kiadások is, mint a dolgozók lakásépítési támogatása, az üdülési hozzájárulás stb., ame—

lyeket más országokban külön számolnak el.

A három ágazati kapcsolati mérleg azonos szerkezetűvé tétele, standardizálása

után a termelési—technológiai struktúrák statisztikai összehasonlítása jelentős kü—

lönbségekre engedett következtetni. Kitűnt, hogy országaink között lényeges elté—

rések vannak mind a fajlagos mutatókban (az ágazatok import-. bér—, tisztajöve- delem stb. tartalmában). mind pedig a bruttó és a nettó termelés végső struktúrá—

jában. Ez részben a már említett statisztikai módszertani különbségekre utal, rész- ben olyan objektív körülményekre, amelyek az adott országok eltérő termelési, mű—

szaki—technológiai adottságaival és nem utolsósorban gazdaságirányitási rendsze—

rével magyarázhatók.

2. tábla

Csehszlovákia és Magyarország aggregált árszerkezetének összehasonlítása, 1972 *

(százalék)

Megnevezés Csehszlovákia Magyarország

Anyagi ráfordítás . . . 64,1 55,0

Amortizáció . . . 3.6 4.1

Bérek és jövedelmek . . . 15,6 18.2

Felhalmozás . . . . . . . . . 16,7 22,7

3 Statisztikai Szemle

(6)

594 DR. GLATTFELDER PÉTER

Bulgária és Csehszlovákia árintézetei részletes összehasonlító vizsgálatot vé-

geztek saját mérlegükkel és a magyar ÁKM-mel, kimutatva a három ország—terme-x lési struktúrájának eltérő és azonos vonásait. Az összehasonlítás eredményeinek

ismertetésével, az ÁKM-ek strukturális össizehasonlitásával a továbbiakban nem foglalkozom. tekintettel arra. hogy elsődleges feladatunk nem ez. hanem az árkép—

zési módszerek matematikai—közgazdasági eszközökkel való összehasonlitása volt.

Mégis érdekes megfigyelni a 2. tábla adatait, amelyek (az ÁKM—ek alapján) Ma-

gyarország és Csehszlovákianépgazdasági szintű árszerkezetét tükrözik.

Az adatokból látható, hogy Csehszlovákia össznépgazdasági termelési kalku—

lációja lényegesen eltér a mienktől: jóval (6 százalékkal) kisebb a felhalmozás

szintje. és a fajlagos bérköltség is alacsonyabb. Ezek az eltérések —_mint majd, látni fogjuk — jelentősen rányomták bélyegüket a vizsgálat eredményeire is.

A STATISZTlKAl SZIMULÁClÓS MÓDSZER LÉNYEGE

A statisztikai szimulációs módszer két vagy több ország gazdasági. termelési struktúráját oly módon teszi összehasonlíthatóvó. hogy megkísérli kiküszöbölni az eltérő árrendszerek okozta torzító hatásokat, méghozzá oly módon. hogy nem a felszini árditterenciákhoz, hanem az áreltérések gyökeréhez, azaz az alapvető ár-

képzési elvekhez nyúlik vissza. -

A módszer lényegét tekintve nem azonos a matematikai szimulációv'al. Gyakor—

latilag egy nem különösebben bonyolult matematikai—közgazdasági eljárás. mely

a következő kiinduló információk meglétét feltételezi :4

-— standardizált ágazati kapcsolati mérleg A és B országra (a ,.stanclarclizált" azonos időszakra vonatkozó. azonos statisztikai tartalmú és szerkezetű mérlegeket jelent);

—— az A és a B országban érvényesülő árképzési elvek ismerete,5 ezeknek és a tényleges gyakorlatnak numerikus interpretálhatósága az adott mérlegeknek megfelelő bontásban.

Úgy gondoltuk. hogy két vagy több szocialista ország esetében, ahol az árkép- zésnek. az árpolitikának kialakult elvei, szabályozott gyakorlata van, adottak egy

ilyen alkalmazás előfeltételei.

Két szocialista ország eltérő árképzési elvei a következő főbb okokkal magya—

rázhatók: '

— eltérés az importanyagok és -termékek kalkulációjában. a rubel— és a dollárárak bel- földi árakra való konvertálásában;

— eltérés az amortizáció képzésében. súlyában és ágazati differenciáltsógóban (az esz- közök műszaki—technikai különbözőségétől függően):

— eltérés a bérekben. illetve a bérek után fizetendő adóterhekben; —

— eltérés a lekötött (á'lló— és forgó—) eszközök nagyságában és arányaiban, valamint az utánuk fizetendő adóterhekben;

-— eltérés a tiszta jövedelmekben, a tiszta jövedelem képződési és elvonási mechaniz- musában.

Az input—output táblák belső négyzetei (első kvaclránsai) összehasonlításának.

az árkülönbségek kiszűrésének statisztikailag leginkábbveltogadható módszere ecl—

dig a következő volt:

a) standardizólás.

b) dezaggregálás termék-, illetve tevékenységi szintig.

4 A továbbiakban a kifejtést csupán két országra, A-ra és B-xre adjuk meg, bár az algoritmus kiterjeszt- hető tetszőleges számú országra. illetve gazdaságra.

5 Függetlenül attól, hogy ezek az elvek állami előírásokat vagy a spontán gyakorlat érvényesülését jelentik-e.

(7)

USSZEHASONLiTÓ ARSZAMITÁSOK 595

c) ótárazás a belföldi értékesítési (termelői) árak szembeállítása, illetve (esetleg) a kül- kereskedelmi árak összevetése alapján,

d) ismételt aggregáció.

TerméSzetesen ily módon ismét előállnak a régi problémák: nevezetesen, hogy nincs (vagy alig van) két olyan termék. melyet két különböző országban gyártanak, és minden paraméterük szerint összehasonlíthatók lennének, vagy hogy a mérlegek termékszintig való dezaggregálósa rendkivül fáradságos, nemegyszer egyenesen

megoldhatatlan feladat.

Valamely ország input—output mérlegének egy másik ország áraira való átára- zá'sa, a technológiai eltérések ily módon való kimutatása ismert feladat. Összevont

mérlegekkel (technológiai matrixokkal) végezhető legegyszerűbb módja a

A' : $AF—1 /1_/

matrixművelet szerint történhet. Ez azonban túlságosan leegyszerűsített megoldás,

s valójában a két ország közötti ágazati árindexek (valutaátszámítási kulcsok) al-

kalmazása rendkivül nagyvonalú eredményre vezet. Ezen túlmenően ez a módszer figyelmen kívül hagyja az egész alsó szárnyat, az elsődleges faktorok (erőforrások) szféráját. jóllehet azok meghatározó jelentőségűek a két ország árrendszerei kö—

zötti különbségek szempontjából. A szocialista országok árképzési módszereinek hosszú, évek óta folyó összehasonlító elemzése egyértelműen bebizonyította, hogy a belső négyzet, a termelő fogyasztás szféráján belüli sajátosságok lényegesen kevésbé jelentősek az eltérések okai sorában, mint az alsó szárny, az import, a bérek és profitok, az akkumuláció eltérő képzési módjai és szektorarányai.

A fentiek alapján megfogalmazhatjuk az árképzési különbségeket és feltárhat- juk az eltérő árarányok okait. Ebben rejlik a statisztikai szimulációs módszer alap- elve. Eszerint, ha két ország standardizált mérlege közül az egyik alsó szárnyán ..szimulólni" tudjuk a másik ország árképzési elveit, majd azt konzekvens módon végigvezetjük (,.gyűrűztetjük") az egész rendszeren, egy olyan korrigált mérleghez jutunk. melynek belső négyzete már csak a technológiai eltéréseket mutatja.6

A gondolatmenet tulajdonképpen a marxi értékelméleten alapul. Eszerint az áruk értékét leginkább az előállításukhoz közvetve és közvetlenül felhasznált élő és holt munka volumene határozza meg. Ha pedig — mint az e módszer esetében tör—

ténik -— a két országnál e meghatározó faktorokat terhelő összes ,.járulékos ténye—

zőt" azonos elvek szerint képezzük (miközben a tőke- és a bérarányok megtartják az adott országra jellemző struktúrájukat), az áraknak — melyek az értéktörvényt követik -— egymáshoz közelítő arányokat kell felvenniük. Más szóval: e módszernek megfelelően az A és a B ország mérlege közötti eltérés két fő okra vezethető visz- sza. Az egyik az eltérő bér—. illetve jövedelmi arányok, a másik pedig a fajlagos tőkeszükségletben mutatkozó különbség. Ily módon viszont már éppen oda jutottunk, ahová kívántunk, hiszen olyan mérlegekre van szükségünk, amelyek között az elté- rés kizárólag strukturális eredetű. Ennek viszont közismert két forrása éppen a munka termelékenységében és a műszaki fejlettségben keresendő.

Az itt ismertetésre kerülő szimulációs algoritmus alapelvét a hetvenes évek elején dolgoztam ki az ENSZ Európai Gazdasági Bizottság egyik kutatási témájához kapcsolódva. T. Watanabe a szimulációs elv egy olyan változatátdpublikálta7 ko-

5 itt most technológiai különbségnek tekintjük az eltérő eszközellátottságot és termelékenységet is.

7 Watanabe, T.: An experimental comparison of the production structures. Weltwirtschaftliches Archiv.

1964. ADÓ-4426. old. A témával kapcsolatban még a következő tanulmányok jelentek meg: Skolka, I.: import- wachstum und Wirtschaftsstruktur. Empiríca. 1975. évi 1. sz.. valamint Fáy József—Gerhard Fink: input-Outaut Vergleich. . . Wiener lnstitut für International Wirtschaftsvergleiche. Forschungsberichte 35. Wien. 1976.

3.

(8)

596 DR. GLATTFELDER PÉTER

rábban megjelent tanulmányában. mely nem az árarányok vizsgálatára, hanem a strukturális arányok elemzésére irányul.

A Watanabe- módszer lényege. hogy az összehasonlításnál nem az alsó. hanem az oldalszárny vektorait ..szimulálja" . Emellett egy másik különbség. hogy az ár- arány-szimulációnál nem az egyik ország fajlagos vektorait építjük be a másik or- szág ÁKM—jébe (mint Watanabe és többen tették). hanem a fajlagos vektorok kép—

ződési elvét szimuláljuk.

Az ismertetett eljárással kapcsolatban szeretnék még néhány szempontra rá- mutatni. Az egyik az az előny, hogy a módszerrel különböző szűrési fokozatok kép—

zelhetők el attól függően, hogy mit kíván a közgazdasági elemzés. Meglehet. hogy

a vizsgálat csak arra irányul. hogy mit is jelent két gazdaság viszonylatában az el- térő adózási rendszer. pontosabban. hogy ennek az eltérésnek milyen a hatása az árakra vagy a termelési struktúrára. Ez esetben elég. ha csak ezt a tényezőt szimu- láljuk. Azt sem lehet elhallgatni, hogy igazán "finom" számításokat csupán termék—

vagy termékcsoportos bontású AKM-ek segítségével végezhetnénk. Úgy vélem azon- ban. hogy a kísérleti számítások megengedik a nagyobb aggregációt.

itt meg kell még jegyezni: ahhoz, hogy ..leszimuláljuk" a másik ország "alsó szárnyképződési elveit", elvileg elég lenne az egyik ország ágazati kapcsolati mér-

lege és a másik országban érvényesülő árképzési .,elvekről" szóló információ. Való- jában azonban ezek az .,elvek" egyik országban sem érvényesülnek, tisztán. kon-

zekvens módon. Ezért a szimuláció pontosabb, ha a tényleges (statisztikai) értékeket

is ismerjük, mint az elv konkrét érvényesülését és azzal (is) számolunk.

A másik ország belső négyzetének ismeretében és a szimuláció elvét a bérekre

és az eszközökre (arányaikra) is kiterjesztve, elvileg teljes ármány-azonosságot biztosíthatunk. Ily módon .,tisztán" értékelhető a két ország ráfordítási (technoIó-V giai) vagy éppen termelési struktúrája az árak torzító hatása nélkül. ilyen elemzést

azonban ez ideig még nem végeztünk. -

A módszer egyik gyenge pontja azzal kapcsolatos. hogy az elsődleges erőforrá- sok (faktorok) egy részét nehéz egyértelműen hozzárendelni az élő munkához vagy éppen az eszközökhöz. Különösen vonatkozik ez az egyes tisztajövedelem—elemekre.

Éppen ezért ezek és a két meghatározó faktor összekapcsolása az esetek többségé—

ben csak hosszabb előzetes közgazdasági vizsgálat (speciális termelési függvé-

nyek. faktoranalizisek stb.) eredményeként oldható meg kielégítő alapossággal.

Ilyen jellegű elemzést azonban tudomásom szerint már több országban végeztek, ezért elvileg nincs akadálya az eljárás további pontosításának. Az is megfonto—

landó, hogy helyes-e az élőmunka-arányokat a bérarányokkal azonosítani, vagy már

a bérarányokat is célszerű ..szimulálni". Ez a kérdés is még további vizsgálatot

igényel.

A SZÁMITÁSOK

Számításaink során a csehszlovák szerkezetű magyar AKM alsó szárnyán a

csehszlovák, a bolgár nómenklatúrájún a bolgár ,.specialitásokat" szimuláltuk. Az volt a kérdés. miként változnának a magyar -— ágazati szintű - termelői árak (ár-

indexek), ha ezt vagy azt az árképzési módszert nem a magyar, hanem például a csehszlovák elvek szerint alkalmaznánk. Az első lépésben ezért átalakítottak a ma—

gyar ÁKM alsó szárnyát a vizsgált ország árképzési elveinek figyelembevételével.

Ily módon módosult a mérleg alsó szárnya és értelemszerűen árösszege is.

Nem szorul különösebb bizonyításra, hogy az árösszeg. a bruttó termelés érté-' kének változása kihat ugyanazon mérleg anyagköltségeire is. Gyakorlatilag ez egy

(9)

USSZEHASONLITÓ ÁRSZAMITÁSOK

597

végtelen iterációs folyamatot jelent; az új árindexekkel rendre módósítani kell a belső négyzet, az anyagráfordítások matrixának egyes sorait. Ezáltal változik az

összes anyagköltség. ami viszont ismét kihat az árösszegre. Ezt újra át kell vezetni az anyagráfordításokon és így tovább. '

A fenti két lépést egyetlen véges számú algoritmussal helyettesíthetjük. ha fel- irjuk a klasszikus input-output áregyenletet:

P—':PA-l-G—i-V-l-_Z"]1kf ' /2/

;:

ahol:

p* -— az új árak (árindexek) vektora.

A — a belső négyzetből számított ún. technológiai együtthatók matrixa (beleértve az importanyag—ráfordításokat is),

a* -— az amortizáció (értékcsökkenési leírás) vektora a bruttó termelés százalékában.

v* — a bérek és bérjellegű jövedelmek vektoro a bruttó termelés százalékában,

k' -— az í-edik tisztajövedelem—féleség sorvektora ugyancsak a termelés százalékában, A magyar számításokban a v', a bérvektor változatlanságát tételeztük fel, azaz nem vizsgáltuk azt a kérdést, hogy miként változnának a termelői árarányok, ha a fajlagos bérköltség ágazati nagyságát is átvennénk a másik országtól.

Annál inkább foglalkoztunk az a'". az amortizáció szimulálásával, amelynek el-

térő volta (mind a lekötött eszközarányok, mind az amortizációs kulcsok tekinteté- ben) jelentős hatással van az árarányokra. Itt is csak az eltérő amortizációs kulcsok szerepét vizsgáltuk, figyelmen kívül hagyva, hogy legalább ilyen (ha nem nagyobb)

súlyú az eltérések okozói között a megfelelő ágazatok különböző tőkeellátottsága.

Szintén bevontuk a szimulációs körbe az egyes k? vektorokat, a tiszta jövede—

lem jellegű ártényezőket. Számuk nem volt sok. mivel a másik két ország ÁKM—jében ezek csak összevontan, egy sorban jelentek meg. Ismerve viszont néhányuk nagy-

ságrendjét (az országok módszertani anyagaiból) bizonyos közelítő számítást még—

iscsak végezhettünk.

Végül meg kellett oldani a /2/ áregyenletet p*—re. méghozzá oly módon. hogy a' helyett a másik ország elve szerinti a' szerepel, akárcsak a megfelelő ki'-k helyett a módosított tisztajövedelem-tételek:

P:(0tV*-l-Zk7)(E—A)—' /3/

ahol (E —A)"1 az ún. Leontief-inverz.

Számításaink során lényegében ezt a p' ár(index)-vektort határoztuk meg külön

a bolgár. külön a csehszlovák szemléletű magyar ÁKM-mel. A megoldás során több- lépcsős közelítést alkalmaztunk, először csak az amortizációbeli különbségeket.

utána a különböző tisztajövedelem—képzési elveket szímuláltuk, majd végül vala- mennyit együtt.

a) A csehszlovák nómenklatúrára átdolgozott magyar ÁKM-mel végzett számítások

eredményei i

Mint már említettem. az eddigi számításokat csupán kísérleti jelleggel végez—

tük. Emiatt több területen nagyvonalú megoldásokra került sor, mint az a követke- zőkből is megállapítható.

Csehszlovákiában az átlagos értékcsökkenési leírási kulcs 4.7. míg Magyar-

országon 5 százalék (az 1972. évi bruttó termelés százalékában). Emiatt az amorti-

(10)

598

záció sorát elemenként megszoroztuk 4.7:5 : 0.94—dal. azaz feltételeztük. hogy Ma-

gyarországon is áttérünk a 4.7 százalékos kulcsra. Ágazati differenciálást nem vé-

geztünk, jóllehet a tényadatok (a szórás) erre ösztönöztek volna.

A bérek és egyéni jövedelmek tekintetében korrekciót nem alkalmaztunk, adott—

ságként véve az eltérő bérarányokat, illetve bérszínvonalat. — ;'— * Az eszközlekötési járulék Magyarországon 1972-ben, vagyis az ÁKM vonatkozási évében a bruttó eSzközérték 5 százaléka volt. Csehszlovákiában a nettó eszközérték után számolták ezt az 5 Százalékot. Ezért a magyar ágazati nettó és bruttó eszköz- arányok alapján korrigáltuk a járulékot a megfelelő szintre. Ettől eltekintve nem vettük figyelembe az ágazati sajátosságokat. ami egyébként itt jelentősebb. ugyanis mindkét országban széles körben alkalmazzák az eszközlekötési járulék fizetése

alóli részleges vagy teljes mentesítést. ,

A csehszlovák számításokkal ellentétben mi nem hajtottunk végre transzformá—

ciót az egyéb tiszta jövedelem soron. Ezt azzal indokoltuk, hogy a (számításoknál egyetlen. az egyéb tisztajövedelem-képződésre ható tényező számszerű értéke sem állt rendelkezésre.

A csehszlovák partner éppen e területen végzett szimulációja adta számunkra talán a legérdekesebb eredményeket. Nekik ugyanis rendelkezésükre állt a két

ország standardizált mérlege, és ők a fajlagos tiszta jövedelmet is szimulálták. Ki-

tűnt. hogy Magyarországon annyival nagyobb az egyes ágazatok közvetlen és köz-

vetett nyereségszintje. hogy azt ..importálva" Csehszlovákiában igen jelentős— ese—

tenként 40 százalékot is meghaladó -— termelőiár—emelkedések mennének végbe.

A magyarországi tisztajövedelem-hányad átvétele a legnagyobb áremelkedést a csehszlovák vas— és színesfémkohászatban, valamint (: fűtőanyagiparban okozta

volna. Még mindig igen nagy (30 százalékot meghaladó) áremelkedés ment volna

végbe a papír- és cellulóziparnál és a villamosenergia—termelésben.ÁÁrcsökkenés

csupán két ágazatban: az erdőgazdálkodásnál és az ún; egyéb anyagi termelésn é'l

jelentkezett volna. ' ' ' W

Mindez azért is figyelemre méltó, mivel az árrendszer to vábbfejlesztésé—re vonat—

kozó munkáinkf más oldalról közelítve -— lényegében, ugyanezt a, problémát ve-

tették fel; azt ugyanis, hogy napjainkban már a szükségesnél lényegesen,__nagyobb

termelői áraink közvetlen és közvetett nyereségtartalma. Más oldalról ezttá/malszf

tották alá a bolgár számítások is. ,

Eredményeink —— mint az" várható is volt — azt mutatták. hogy az átlagos cseh—

szlovákiai amortizációs norma átvétele népgazdasági szinten 0.6 százalékos terme—

lőíár—csökkenést okozna Magyarországon (viszonylag kis, ágazati szórással). A—szi- mulációra legkevésbé a kereskedelmi szektorok, a mezőgazdasági ágak—voltak érzé- kenyek. Lényegesebb változás a nagy állóeszköz—szükségletű kohászati. fűtőanyag—

ipari, szállítási stb. ágazatoknál jelentkezett. _ * ; ( —— * Jóval nagyobb az az eltérés. ami az eszközlekötési járulék vetítési alapjának különbözőségéből fakad. (Megjegyezni kívánom, hogy 1972, vagyis az ÁKM vonat- kozási éve óta mi is bevezettük a nettó eszközérték utáni eszközlekötési járulékot.

így ez a variáns 1976-ban már csak formális jellegű.) , * ' : Az eszközlekötési járulék vetítési alapjának megváltoztatása 5.2 százalékos termelőiár-csökkenést hozott volna az 1972-es magyarországi árrendszerben. A legnagyobb csökkenést ugyancsak a nagy eszközellátottságú kohászati. szállítási stb.

ágazatoknál tapasztaltuk. míg a legkevésbé érzékeny területek a műszaki tervező tevékenység. a kereskedelem stb. voltak.

Ebből következik, hogy a két elv együttes hatása. amely végül is 5,8 százalékos árcsökkenésben összegezhető. szintén a nagy eszközigényű ágazatokat érinti leg-

(11)

USSZEHASONLITÓ ARSZAMlTASOK 599

inkább, és szinte teljesen érzéketlen marad a műszaki tervező tevékenység és a bel—, illetve külkereskedelem. Ezt mutatják a következő eredmények is.

A magyarországi termelői árak feltételezett változása néhány csehszlovákiai árképzési elv átvétele esetén

Ágazat Árindex

1. Mezőgazdaság . . . 96.9

2. Erdőgazdálkodás . . . . . . . . . r . . . . . 94,8 3. Fűtőanyagipar . . . _. . . . . . . . . . . . . 94,5 4. Villamosenergia-ipar . . . 920 5. Vaskohászat . . . 91,2 6. Színesfémkohászat . . . 90,7 7. Vegyipar. gumiipar, azbesztcementipar . . . 92,8

8. Gépipar . . . 929

9. Fémfeldolgozóés elektrotechnikai ipar . . . 93.6 10. Építőanyag— ipar . . . 91,4 11. Fafeldolgozó ipar . . . 94,5 12. Papír- és cellulózipar . . . 91.8 13. Uveg- és finomkerámia—ipar . . . , . . . 92.7 14. Textilipar . . . 92.7 15. Konfekcióipar . . . , . . . 94,7 16. Bőr-. szőrme- és cipőipar . . . . . . . . . . . 94.11 17. Nyomdaipar . . . 93,9 18. Élelmiszeripar . . . 95,2 19. Hűtőipar, ásványvíz—, dohányipar . . . 93,3 20. Egyéb tevékenység . . . 95,2

21. Építőipar. . . 93.3

22. Műszaki tervező tevékenység . . . 97,8

23. Közlekedés . . . . . . . . . . . . . . . . . 90,8

24. Hírközlés. . . , . . . 91,8

25. Belkereskedelemés vendéglátóipar . . . 94,0 26. Külkereskedelem . . . ; . . . 97.5 Népgazdaság összesen 94,2

b) A bolgár nómenklatúrára átdolgozott magyar ÁKM-mel végzett számítások ered- ményei

A bolgár ÁKM alsó szárnyának három sora volt: az értékcsökkenési leírás a bérek és egyéni jövedelmek. valamint a tiszta jövedelem.

Mint korábban már említettük, Bulgáriában az átlagos értékcsökkenési leírási kulcs 7.6 százalék, szemben a magyarországi 5 százalékos átlaggal. Az értékcsök- kenés transzformációja érdekében a magyar amortizációs sort 7.615 : 1.52-dal

szoroztuk. (Itt is eltekintettünk attól. hogy mások az ágazati eszközértékek nagy—

ságai, és eltérők az ágazati átlagos leírási kulcsok. Ezek ugyanis nem voltak ismere-

tesek.)

A bérek és egyéni jövedelmek esetében hasonló módon jártunk el, mint a csehszlovák ÁKM-mel végzett vizsgálódások során. vagyis itt sem végeztünk szimu-

lációt.

Bulgária tisztaiövedelem—képzése jelentősen eltér a magyarországitól. A válla—

latok nem fizetnek eszközlekötési járulékot, ezenkívül további számszerűsíthető kü- lönbség. hogy a'bérjárulék 20 százalékos, a magyarországi és a csehszlovákiai 25 százalékos értékkel szemben.

Mivel az átdolgozásnál a magyar ÁKM-ben megjelenő eszközlekötési járulékot

besoroltuk a tisztajövedelem-elemek közé, kétféle tekintetben is módosítani kellett

(12)

600 DR. GLATTFELDER PÉTER

a bolgár nómenklatúrájú magyar ÁKM tisztajövedelem-sorát. Az első lépésben a

tiszta jövedelmet ,.megtisztítottuk" az eszközjáruléktól. (Ennek során a jövedelem—

sorból levontuk a Magyarországon ismert eszközlekötési járulékot.) A második lé—

pésben az említett bérjárulék—különbséget úgy szüntettük meg. hogy a tisztajöve-

delem-sort korrigáltuk a bérek és egyéni jövedelmek sor 0.05—szorosával. azaz 5

százalékával.

Gyakorlatilag ötféle számítás készült, melyeknél a kérdést a következőképp tet- tük fel: milyen árváltozást okozna (azaz milyen árindexet kapnánk) a magyarországi

árrendszerben (ágazati szinten), ha átvennénk a bulgáriai árrendszerből

-— az eltérő átlagos amortizációs kulcsot.

—— az eszközlekőtési járulék megszüntetését.

— a bérjárulék csökkentését és az eszközlekötési járulék megszüntetését.

—— az eltérő amortizációs kulcsot és az eszközlekötési járulék megszüntetését.

— mindhárom tényezőt.

A figyelembe vett háromféle eltérés a számítások során össznépgazdasági szinten 91.3 százalék nagyságrendű árindexet, azaz 8.7 százalékos árcsökkenést ho-

zott. (Lásd a 3. táblát.) Úgy találtuk, hogy míg az amortizációs elv átvétele 5.3 szá—

zalékos termelőiár-emelkedést okozott mind Magyarországon. az eszközlekötési já—

rulék megszüntetése 12 százalékos árcsökkenéssel járna, és a két tényező együttes

hatása 6.7 százalékos árcsökkenés.

,3. tábla

A magyarországi termelői árak feltételezett változása néhány bulgáriai árképzési elv átvétele esetén

Arinclex

Ágazat az 335350- volomennyi elv

átvétele esetén

1. Villamos- és hőenergia-ipar . . . 110,8 96.6

2. Fűtőanyagipar . . . . . . . . . . . . 110,4 98.5

3. Vaskohászat . . . 107.4 92,3

4. Színesfémkohászat . . . . . . . . . . 1083 94,0

5. Gépipar . . . 104.7 88.7

6. Vegyipar és kőolajfeldolgozó ipar. . . ., . 107,3 91,ó 7. Építőanyagfipar . . . 107,2 92,5 8. Fafeldolgozó ipar . . . , 104.8 89.7 9. Papir— és cellulózípor . . . 1061) 89.5 10. Uveg- és finomkerómio-ipar . . . 105.4 90.1 11. Textilipar. . . 104,5 89.3

12. Festékipar . . . 105.1 882

13. Bőr—. szőrme- és cipőipár . . . . . . . . 104,0 89.4

14. Nyomdaipar. . . 104,5 87,5

15. Élelmiszeripar . . . 105,3 94.0 16. Egyéb ipar . . . 103.8 90,1

17. Építőipar. . . 1042 89,3

18. Mezőgazdaság . . . 104.6 95,2

19. Erdőgazdálkodás . . . . . . . . . . . 104,4 922

20. Közlekedés . . . .* . . . , 112.0 101.5 21. Hírközlés. . . 108.3 95.2

22. Kereskedelem . . . 101,8 82.3

23. Egyéb anyagi tevékenység. . . 102.8 88.1

Népgazdaság összesen 105,3 91,3

(13)

ÚSSZEHASO—N LITÓ ÁRSZÁM lTÁSOK

601

Az ötféle számítás közül számszerűen csupán kettőt mutatunk be, azokat, ame—

lyek a legszignifikánsabb eredményeket adták. Ezek pedig: az amortizációs elv átvételével kapott árindexek (1. variáns) és a valamennyi tényezőt figyelembe vevő ötödik eset.

Nem szorul bővebb bizonyításra, hogy — akárcsak a csehszlovákiai árrendszer-

rel való összehasonlítás esetében — az amortizációs elvek változása az eszközigényes ágazatokban (energiaipar. közlekedés stb.) okozta a legnagyobb áremelkedést és a feldolgozóipari ágazatokban, valamint a kereskedelemben a legkisebbet. Fordí—

tott előjellel bár, de lényegében hasonló arányban csökkenti az ágazati árszin—

vonalat Magyarországon az eszközlekötési járulék bulgáriai elv szerinti átvétele

(gyakorlatilag megszüntetése) is.

A számításokból az is kitűnt, hogy a bérjárulék bulgáriai elvek szerinti 5 szó- zalékos mérséklése további átlag 2 százalékkal csökkentené a népgazdasági ár- színvonalat.

Az elmondottak alapján megállapítható, hogy figyelembe véve a magyaror-

szági és a bulgáriai árképzési elvekben levő három alapvető különbséget és az azt

kifejező 91,3 százalékos árindexet. a magyarországi termelőiár-rendszernek a bul-

gáriai rendszerhez való közelítése a közlekedési ágazat kivételével mindenütt a

termelői ár csökkenését vonná maga után.8 A legkisebb árcsökkenés az alapanyag- iparban és a mezőgazdaság területén jelentkezne, a legnagyobb pedig a hagyo- mányos könnyűipari ágazatokban, a bőr-, szőrme- és cipőiparban, a nyomdaipar—

ban stb.

,

* Az előzőkben röviden áttekintett módszertani kérdések és gyakorlati számítá- sok csupán az első lépést jelentették egy hosszabbra tervezett vizsgálati program- ban. A számítások során több egyszerűsítő feltételezéssel éltünk, melyek sokat le- vonnak ugyan a gyakorlati eredmények értékéből, elhagyásukra mégsem nyílt mód

néhány alapvető információ hiányában. Az előttünk álló munkaszakasz főbb célki—

tűzései a következők:

— elemezni kívánjuk a felhasznált ÁKM-ek azonos kockáiban levő elemek eltéréseinek okait és annak lehetőségét, hogy a statisztikai eredetű különbségeket a standardizá- lás további finomításával kiszűrhessük:

—- bővíteni akarjuk a kölcsönös információcserét a még hiányzó adatok területén; erre szükség lenne a jövedelemszabályozással kapcsolatban, az eszközterhek és a foglalkoztatott

létszám ágazati mutatóinál és még néhány területen;

- továbbfejlesztésre szorul maga a szimulációs technika is, különösen a tisztajövedelem- képzési és —elvonási mechanizmusok összehasonlítása céljából; sor kerülhet speciális optima-

lizációs modell kidolgozására és a szimulációval való összekapcsolására is.

Eddigi munkánk során úgy találtuk. hogy többé-kevésbé le lehet küzdeni azokat a nehézségeket, amelyek a különböző országok ÁKM-jeinek korlátozott hozzáférhe—

tőségével és összehasonlíthatóságávai kapcsolatosak. Már az eddigi tapasztalatok is igazolták az olyan eljárások létjogosultságát, amelyek éppen a nem teljes körű

információs ellátottságon alapszanak. Ehhez hozzájárul az a körülmény, hogy a

most lezárult vizsgálati szakasz alapvető módszertani, nem pedig gazdaságpoliti—

kai célokat szolgált, és így bővebb elvi következtetések levonására nem is vállai—

kozhattunk.

, 8 Jóllehet itt mindig árcsökkenésről beszélünk. valójában költségcsökkenésről. iiietve -emelkedésről van szo. Azt. hogy azt követné-e tényleges árváltozás. már a gazdaságpolitika határozza meg.

(14)

602 , DR. GLATTFELRED: USSZEHASONLITÓ ÁRSZAMITÁSGK

PE3fOME

Aarop uanaraer pezynbrarm .nayxne-rnero arana axcnepumeuranbnblx paöor. Hoene—

noname 6bU10 HanpaaneHo Ha ananuscnOMougbio Memorpacnesoro őencha oőumx nor-—

HHHHTeanbIX uepr Meronoa uenooőpaaosaunn s couuanucmuecnux crpanax. ABTOp pecc- Marpuaaer a nepayio ouepeAbvaonpoc o TOM, nanuM oőpaaoM "amennyien, Gal :; roi?

unu uuoü crpaue ypoenu " coornomennz on'roablx u.eH :; cnyuae ,,MMnopra" 113 Hanoi—i- HHÖYAB Apyroü CTpaHbl Tex MeTOAOB ueHooőpaaoaaHun, Korapme raM xapakrepnbi Ana cpopmnpoaanua on'roaux ueH (nnara aa (trauma, nonaxonubiü Hanor u 1'. n.). *

Aarop uanaraer npnMeHeHi—ibiü Arm ueneü cpaBHeHua T. H. ummaumounuü—merog, npeAnocunxoí—i Koroporo nanaercn Hanuune OAHHBKOBHX no crpynrype " conepmanmo Memorpacnesblx óanancos CpaBHHBaeMbiX crpau, a rakme TouHoe anem—ie aamnei—imux npnnuunos u MeTOAOB onroaoro ueHooőpaaoaai—mn.

Aarop sxparue ocraHaanuaaercn Ha npOBeAeHHbIX Ao cux nap : BeHrpwu pacuerax, KOTOpble Hapnny c apo-mM oőecneumm BOSMOMHOCTI: nna coaepmencraoaauun menetr- Bennoü CHCTeMbI onroaux u.eH u, Aanee, nosaonnnu npowssonu'rb enemy xapanrepubix uep'r aeHrepcxoü CHCTeMbI u.eH kak 651 rnasaMu noc'ropoHi—ieü axouomunn.

B saxmoueuue aarop nenaer nemtom-.no ccsmon Ha pesynbraru, meragu u Bem-lefi- Luue 35130an yuacmyioumx B pacuerax őonrapCKoro " uexacnoaaunoro l'ocnom—neros u.eu.

SUMMARY

The study summarizes the results of (: two years' experimental work. T-he aim of the in—

vestigation was to ainalyze. on the basis of input-output tables, the different and common features of pricing methods in the socialist countries. The basic auestion of the investigation was how the producers' price level and price proportions would be altexred in any country if the pricing methods were "imported" from another country where these methods are char—

acteristic in relation to the producers' prices (tax paid for the use of fixed capital. income tax etc.).

' The study shows the so-called statistical simulation method used for the comparison.

A fundamental condition for its use is that input-output tables of the countries to, be compared are available in the same composition and content, and the main principles "bind

methods of pricing in the producer's sphere are properly known.

The author gives a brief review of the calculation—s carried out so far in Hungary in this field which made possible, among others. further development of the Hungarian producers' price system and that characteristic features of the Hungarian price system can be eva-luated from the viewpoint of foreign economies.

Finally. the article refers to the results, methods, and main conclusions of the Bulgarian and Czechoslovark Price Offices which have (zo—operated in the calculations.