Hozzászólás Dr. Horváth Róbert "A polgári nemzeti jövedelemszámítás Magyarországon" c. cikkéhez

HETÉNYJ ISTVÁN:

HOZZÁSZÓLÁS

DR; HORVÁTH RÓBERT ,,A POLGÁRI NEMZETI

]ÖVEDELEMSZÁMíTÁSAMAGYARORSZÁGON" c. CIKKÉH EZ

A nemzeti jövedelem statisztikája a gazdaságstatisztika egyik legbonyo- lultabb kérdése. A nemzeti jövedelem számítása jelentős elméleti felkészü—

lést és hatalmas módszertani munkát igényel: igen nagy feladat elé állítja az ezzel foglalkozó statisztikusokat. Ezért igen nagy örömmel kell fogadni, hogy a Statisztikai Szemle egymás után több, e tárggyal foglalkozó cikket közöl.

Horváth Róbert cikke a magyar polgári nemzeti jövedelemszámítás módszereit vizsgálja. Felmerülhet a kérdés, van—e ennek a témának szá—

munkra jelentősége, hiszen a cikkben ismertett módszereket 15—50 évvel ezelőtt alkalmazták és ma nem ezek a módszerek alkotják számításaink alapját, hanem a marxi—lenini újratermelési elmélet: Véleményem szerint ennek ellenére e kérdésnek a feldolgozása szükséges és időszerű. A polgári nemzeti jövedelemszámítási módszerek elemzése ugyanis nemcsak arra al—

kalmas, hogy bemutassuk egyik vagy másik statisztikus—közgazdász érde—

I meit vagy hiányosságait, hanem arra is, hogy némileg kimutassuk a polgári gazdaságstatisztika több jellemző vonását. Horváth Róbert is cikkében igen helyesen, nem elsősorban a számítások technikájára fordítja a figyel—

met, hanem azokat a lényegesebb elvi kérdéseket mutatja be, amelyek a polgári nemzeti jövedelemszámítást hazánkban jellemezték. Emellett nem szűkíti egyoldalúan csak a magyarországi fejlődésre figyelmét, hanem — a legszükségesebb mértékben —- utal az elméleti kérdések külföldi kapcsola—

taira is.

Horváth Róbert tanulmányával kapcsolatban három kérdést tartok szükségesnek kiegészítésként megemlíteni, amelyekkel tanulmánya nem foglalkozik, vagy amelyeket nem domborít ki megfelelően. Ezek a kérdések . a következők:

1. Véleményem szerint, helyesen törekedett a tanulmány szerzője arra, hogy bemutassa: szemben a mi társadalmunkkal, ahol a nemzeti jövedelem ügye szinte közügy, hiszen a növekvő nemzeti jövedelem a dolgozók jólété—

nek, a népgazdaság további fejlesztésének forrása, a kapitalista Magyar——

országon a nemzeti jövedelemszámítást a hivatalos szervek nagymértékű közönye kísérte. Ez alól kivételt csak a háborús előkészületek ideje jelen—

HETENYI: HOZZÁSZÓLÁS ' 339 _

tett, amikor a nemzeti jövedelem mint az ország háborús teherbíróképessé—

gének mutatója jött számításba. A tanulmány utal arra, hogy nemcsak az, állami szervek, de a magyar közgazdászok sem szenteltek figyelmet a nem—

zeti jövedelemszámításra, sőt álláspontjuk ezzel kapcsolatban egyenesen el—

utasító volt.

A tanulmány azonban nem állapítja meg egyértelműen, hogy ebben szerepet játszott a polgári gazdaságstatisztikának az a fogyatékossága is, hogy , a polgári gazdaságstatisztikusok nemzeti jövedelemszámitásaikból *

nem vontak le megfelelő következtetéseket.

A nemzeti jövedelemszámítás nem állhat meg csupán annak vizsgála—

tánál, hogy mekkora a nemzeti jövedelem. A nemzeti jövedelemszámítás nem lehet öncél, hanem eszköz annak kutatására, hogyan lehet növelni a nemzeti jövedelmet, hogyan lehet biztosítani helyesebb elosztását. A ma- gyar polgári gazdaságstatisztika — mint ez a cikkből kitűnik ——- az 1930-as években meghonosodó konjunktúrakutatás ellenére ezt a kérdést nem igen tárta fel. Ezt kétségtelenül fogyatékosságnak kell tekinteni. A nemzeti jövedelemről folytatott vitákban ez a kérdés alig merült fel, a viták főleg módszertani kérdések körül folytak. A Magyar Statisztikai Társaság—

nak a nemzeti jövedelemszámítás és az adóstatisztika problémáiról tartott ankétján annak szükségeSségét, hogy a közgazdászoknak a nemzeti jövede—

lem növelésének lehetőségét és helyesebb (egyenlőbb) elosztását kell vizs—

gálniok, csupán egy—két felszólaló vetette fel, de erre az ankét résztvevői.

nem reagáltak. ,

2. A másik kérdés, amelyet röviden érinteni kell, az a Vita, amely a pol—

gári közgazdászok között a nemzeti jövedelem fogalmáról folyt. Horváth Róbert tanulmánya -— szerintem helytelenül —, nem szögezi le határozot—

tan, hogy a jelentős próbálkozások ellenére a polgári közgazdászoknak nem sikerült a nemzeti jövedelem fogalmának helyes és kielégítő meghatározása.

Meg kell állapítani, hogy Fellner kimagasló érdemei, Varga és Matolcsy rendkívül értékes munkássága ellenére a polgári gazdaságstatisztika nem tudta helyesen meghatározni a nemzeti jövedelem fogalmát. Ez természete- sen nem egyedül a magyar gazdaságstatisztika hiányossága, hanem a pol—

gári közgazdászoké általában. A cikkben említett ankét is arról tanúskodik;

hogy ahány közgazdász, annyiféle értelmezése volt a nemzeti jövedelem ——

nem statisztikai, hanem közgazdasági értelemben vett —— fogalmának. Az említett ankét felszólalói között találni olyanokat, akiknek Véleménye az ' anyagi termelés marxista felfogásához viszonylag közel áll, másoké szélesen kiterjeszti a nemzeti jövedelem fogalmát a származékos jövedelmekre.

Megint mások kétségbevonták, hogy a nemzeti jövedelem fogalmának ob—

jektív tartalmat lehet tulajdonítani. Olyan vélemény is akadt, amely szerint a nemzeti jövedelem különböző fogalmi meghatározásai egyenlően jogosul—

tak lennének, és inkább célszerűségi szempontból lehet egyik vagy másik fogalommeghatározás mellett állást foglalni.

Ezek után túlságosan optimistának kell tartani Neubauer azon 1939—ben tett kijelentését, mely szerint: ,,A nemzeti jövedelem fogalma a közgazda—

ságtan egyik legjobban tisztázott fogalma." Ez a polgári közgazdaságtanra egyáltalán nem állt, és ezt a kérdést a polgári nemzeti jövedelemszámitás—

ról. szóló cikkben világosan le kell sZögezni. "—

3. Végül fel kell vetni a cikknek azt a hiányosságát, hogy nem ismerteti a nemzeti jövedelem elosztásának kiszámításával kapcsolatos statisztikai

43

340 M HETENYI ISTVÁN

kérdéseket. _Kétségtelen, hogy egy cikk keretein belül nem lehet kitérni minden lényeges kérdésre, de a jövedelemelosztás kérdése a nemzeti jöve—

delemszámítás egyik alapkérdése.

A nemzeti jövedelem elosztására vonatkozó számítás alapvető jelentő-—

sége, hogy megmutatja az eredeti jövedelmek megoszlását a lakosság egyes osztályai között, megmutatjá továbbá, hogy az újraelosztás kapcsán hogyan változik az egyes osztályok jövedelme, és végül ennek eredményeképpen mekkora az egyes osztályok részesedése a nemzeti jövedelemből. A kapi—

talista országok jövedelemelosztásának vizsgálata bemutatja a nemzeti jöve—

delem egyenlőtlen elosztását a lakosság egyes osztályai között, megmutatja a dolgozók kizsákmányolását.

A nemzeti jövedelem elosztási kérdéseinek megvilágítása azért is fon- tos, mivel a polgári közgazdászok egy része, mint például Magyarországon Neubauer, a nemzeti jövedelem és azegyéni jövedelmek közti szoros össze—

függés alapján arra a helytelen álláspontra helyezkedett, hogy az egyéni jö—

vedelmek (plusz a társulati jövedelmek) összegét kell nemzeti jövedelemnek tekinteni, ily módon a nemzeti jövedelem fogalmát erősen kiterjesztette az immateriális, személyes szolgáltatások területére.

Az egyéni jövedelmek megoszlására vonatkozó magyarországi számitá- sokról szólva, ki kell hangsúlyozni, hogy nem lehet célom erről a kérdés- ről ebben a hozzászólásban egy második cikket írni. Ez a kérdés külön ta—

nulmányt érdemelne, annál is inkább, mivel az egyéni jövedelmek megosz- lására vonatkozó módszerek meglehetősen bonyolultak és az eltérő eredmé—

nyek igen konkrét példát mutatnak arra, hogy milyen módon tükrözik az egyes polgári gazdaságstatisztikai számítási módszerek az osztályérdekeket, illetve hogyan ködösitik az osztályviszonyokat.

A jövedelem kiszámításával Magyarországon elsősorban Matolcsy Má—

tyás foglalkozott, valamint Fellner Frigyes, aki az adóteher megoszlására vonatkozó számítások kapcsán végzett hasonló munkát. Matolcsy Mátyás számítását részleteiben bírálta Neubauer Gyula, majd Hein János.

Matolcsy tanulmányában, amely 1936—ban jelent meg a Magyar Köz—

gazdasági Szemlében, a nemzeti jövedelem fogalmához és számításához kap—

csolja az egyéni jövedelmek számítását, megjegyezve, hogy természetesen a nemzeti jövedelem és az egyéni jövedelmek végösszege eltér. Megálla—

pítja, hogy a nemzeti jövedelem elosztásának kérdése a nemzeti jövedelem egyik legfontosabb problémája. Ezt egyébként később a Magyar Statisztikai Társaság ankétján is néhányan felvetették és joggal állapították meg, hogy Magyarországon a jövedelemeloszlás egyenlőtlen és hogy szemben a nagy tekintélyű angol Stamp véleményével, a nemzeti jövedelem (értve ezalatt a kapitalista társadalom nemzeti jövedelmét) az egyenlőtlen elosztás miatt nem mutatja a népesség jólétét.

Matolcsy számítását az 1930. évre végezte el. Munkáját nagymértékben hátráltatta, hogy Magyarország elmaradt adórendszere és adóstatisztikája miatt nem tudott megfelelően támaszkodni az adóstatisztikai adatokra, ame—

lyek másutt az egyéni jövedelmek kiszámításának legfőbb alapadatait szol—

gáltatták. Magyarországon az elavult adórendszer következtében 1934—ben mindössze 215 560 fő fizetett jövedelemadót, a keresőknek mintegy 5 száza—

léka. Matolcsy ezért azt a számítási módszert követte, hogy kiszámította a szegényebb néprétegek jövedelmét, majd a gazdagok jövedelmét úgv állani—

totta meg, hogy az összes egyéni jövedelemből levonta a szegényebb nép—

nozuszoxís 341

osztály jövedelmét. Számítása a lakosság következő csoportjai szerint ké-

szült el: ,

mezőgazdasági munkások, gazdasági cselédek,

1—10 kat. holdas kisbirtokosok és kisbérlők,

10—100 kat. holdas birtokosok és bérlők, bányászati és kohászati munkások,

az ipar, a kereskedelem és a hitel, a közlekedés, valamint a közszol—

gálatban levők és szabad foglalkozásúak segédszemélyzete, 7. önálló kisiparosok.

GUPF???

Ezek a csoportok a népesség 75 százalékát teszik ki, a felső 25 százalék—

nál lehetett adós'tatisztikai és hasonló adatokra támaszkodni. Az alsóbb osz—

tályok jövedelmét a konvenciók, a társadalombiztosítási statisztikák és a számtartás statisztika alapján álllapitotta meg.

Az adóstatisztika szerint a legnagyobb jövedelműek a népesség O,42 százalékát teszik ki, jövedelmük a lakosság teljes jövedelmének 10 százalé—

kát éri el. Matolcsy úgy tartotta, hogy az adóeltitkolások miatt jogosult az a feltételezés, hogy a nagyjövedelműek a lakosság 0,6 százalékát teszik ki és jövedelmük az Összes jövedelem 20 százalékát éri el. Az egyéni jövedelem többi része jutott —— véleménye szerint — a ,,középső rétegek"—nek.

Ezek alapján végsősoron a következő eredményhez jut el:

A lakosság és az egyéni jövedelmek megoszlása 1930—31. évben

Az egvéni

A lakosság jövedelmek

Megnevezés

százalékos megoszlása

Kisjövedelműek ... 79,8 42, Középső réteg ... 19,6 38 Nagyj övedelműek ... 0 , 6 20

Az adatok alapján megállapította, hogy a jövedelemeloszlás Magyaror—

szágon egyenlőtlenebb, mint az Egyesült Államokban. Matolcsy később szá—

mításait tovább fejlesztette.

Neubauer terjedelmes tanulmányban bírálta Matolcsy számítását, szá—

mos részletkérdésben mutatott ki pontatlanságot. Főleg Matolcsynak az adócsalás mértékéről tett megállapításait tartotta irreálisnak. Matolcsy szá—

mításait kedvezőtlen irányban torzítónak tartotta mivel Matolcsy számítása nem tér ki a mellékjövedelmekre, számítását egy keresőre és nem egy cs'a—

ládra vonatkoztatva végezte, és ismeretes, hogy a dolgozó családokban a ke—

resők részaránya viszonylag nagyobb. Ugyanakkor azonban 'új számítást maga nem csinált.

A továbbiakban Hein János foglalkozott még Matolcsy számításával. . Hein a nemzeti jövedelem megoszlása kapcsán tanulmányában felveti, hogy Magyarországon a közismerten alacsony életszínvonal nem javítható meg csupán a nemzeti jövedelem elosztásának megváltoztatásával, hanem a nem—

HETÉNYI; HOZZÁSZÓLÁS

zeti jövedelem emelését teszi—szükségessé. Hein különösen a nagyobb jöve—

delműek viszonyait igyekezett kutatni, akiknek jövedelmét Matoley igen elnagyoltan vette számba. Kimutatta, hogy a nagyarányú adóeltitkolás fel- tételezése nem jogosult. Számításából csupán 70 millió pengő jövedelem el—

titkolása adódik, de megjegyezte, hogy ilyen alacsony összegű eltitkolást

maga sem hisz el. )

Végeredményben a jövedelem megoszlására vonatkozó számítások ered—

ményei Matolcsy és Hein'szerint a következők:

A lakosság és az egyéni jövedelmek megoszlása. 1930—31. évben

Matolcsy szerint Hein szerint

Megnevezés (lakosság a jövedelmek ] at'lakosság ' a jövedelmek

százalékos megoszlása

Alacsonyjövedelműek ... . . . . . 79,8 42 81,1 44

Középj ővedelműek ... 19,6 38 175 35

Magasj ővedolműek ... O,6 20 1 ,4 21

Mindkét számítás a jövedelmek eloszlásának nagyfokú egyenlőtlenséget mutatja.

A fentiekben nem elsősorban az egyéni jövedelem megoszlásának ki- számításánál alkalmazott módszerek történetét kívántam bemutatni —— mi- vel ez csak igen részletes, elemző tanulmány keretében lehetséges —, ha—

nem a különböző módszerekkel végzett számítások eredményét. Vélemé—

nyem szerint ezzel a kérdéssel érdemes a jövőben bővebben is foglalkozni.

;