A polgári nemzeti jövedelemszámítás Magyarországon

(1)

DR. HORVÁTH RÓBERT:

A POLGÁRI NEMZETI ]ÖVEDELEMSZÁMfTÁS MAGYARORSZÁGON*

A nemzeti jövedelem fogalma egyike azoknak az alapvető fogalmak—

nak, amely nélkül a közgazdaságtan és a gazdaságstatisztika elmélete ma már el sem képzelhető. Ugyanez áll a gazdaságpolitikatekintetében is, mi—

után semmiféle gyakorlati közgazdasági munka nem képzelhető el olyan megalapozás nélkül, amely ne a fenti fogalomra épülne fel.

Az alábbiakban rövid áttekintés formájában megkíséreljük felvázolni, hogy a magyar polgári gazdaságstatisztika milyen munkát végzett a nemzeti jövedelem fogalmának és számításának kidolgozása terén. Ezzel kapcsolatban utalni fogunk azokra az elméleti gyökerekre is, amelyek a magyar polgári gazdaságstatisztikát a polgári gazdaságtan nemzetközileg kialakult elméletével és a polgári statisztika általános elméletével összefűzték, de csak abban a legszükségesebb mértékben, amely a magyar polgári gazdaság—

statisztika e téren kifejtett munkásságának megértéséhez elengedhetetlenül szükségesnek látszik. Vizsgálódásainkat a'i'magyar polgári gazdaságstatisz—

tika nemzeti jövedelemre vonatkozó felfogásának leglényegesebb kérdé—

seire összpontosítjuk elsősorban, bár egyáltalán nem a teljesség igényével.

Csupán azokat az idevágó legfontosabb elméleti felfogásokat és állásponto—

kat kívánjuk ismertetni, amelyeknek összefoglalása e rövid keretben is le—

hetővé teszi, hogy a magyar nemzeti jövedelemszámítás fejlődéséről a fel—

szabadulásig valamennyire is átfogó képet adjunk. Tanulmányúnkat a szov—

jet tudomány képviselőinek a polgári nemzeti jövedelemre vonatkozó köz—

gazdaságtani és gazdaságstatisztikai nézetekről adott bírálatával záriuk le, amely kevés változtatással egyben a magyar polgári gazdaságstatisztika ide-—

vágó munkásságának értékeléséhez és bírálatához is utat mutat.

*

Akkor, amidőn a politikai gazdaságtan mint a feltörekvőben levő ka—

pitalizmus egyik új és legfontosabb társadalomtudománya kialakult, polgari származású képviselőit még elsősorban a meggazdagodás kérdése fog—

lalkoztatta. Az eredeti felhalmozás korában ez a beállítottság magától érte—

tődő. Még amennyiben közösségi, azaz az abszolút monarchiáknak megfe-

* Hasonló témával foglalkozik I. E. G. Utting: National Income and Related statistics c, (Journal of the Royal Slalisiiral Society. Series A. Part 4. 1965.) tanulmányában. Ulting tanulmánya a polgári

statisztika fejlődésről helyenként a szerző véleményével azonos módon értékeli. E tanulmány feldolgozására a szerzőnek nem volt módja, minthogy kéziratának lezárása után jelent meg

(2)

MW

DR, IÉIORVATH: A POLGÁRI NEMZETI JÖVEDELEMSZAMITAS * 325

lelő nemzeti síkon vetődött is fel ez a probléma, akkor is a nemzetek va—

gyonosságának valamiféle lemérése a más nemzetekkel való összehasonlí—

tásban látszott csak tulajdonképpen jelentősnek a meggazdagodásért folyó gyilkos versenyben.

A korai polgári közgazdaságtan természetesen nem volt elég fejlett ahhoz, hogy ennek a problémának kellő megalapozást tudott volna adni el—

méleti szempontból, de akkori praktikus beállítottsága folytán figyelemre—

méltó erőfeszítéseket tett, hogy erre "a kérdésre lehetőleg konkrét választ adjon. Először merült fel ekkor egy olyan globális összesítő adat szükséges—

sége, amely a tényleges gazdasági helyzet számszerű adatain alapszik és amely alkalmas arra, hogy annak alapján konkrét összehasonlításokat, gaz—

daságpolitikai és politikai döntéseket lehessen tenni. Ez a gyakorlati szük- séglet vezetett egy új tudomány, a statisztika egyik legfontosabb forrásá—

nak, a politikai aritmetikának mint a gazdaságstatisztika ősének kialakítá—

sához. Petty, King, Guesnay és Lavoisier erőfeszítései a XVII. és XVIlI.

század végén világosan mutatják azonban azt a nehézséget, amely abból adódott, hogy az akkori politikai aritmetika nem volt még annyira kifej—

lődve, hogy ezek a kísérletek akár tudományos, akár gyakorlati célra elfo—

gadható megoldásokhoz vezethettek volna. A nehézségekre visszahatott ter—

mészetesen az is, hogy a politikai gazdaságtani elmélet, illetve az említett politikai aritmetikusok közgazdasági nézetei sem voltak azon a fejlettségi fokon, amely e számítások helyes elvi megalapozását lehetővé tette volna.

E probléma megoldása felé a polgári közgazdaságtan akkor tette meg az első tudatos lépést, midőn Adam Smith közgazdasági rendszerében fel—

vetette az egyéni és a nemzeti jövedelem összefüggésének problémáját, anélkül, hogy megnyugtató megoldást tudott volna adni. Ezt a kérdést Smith munkásságának kritikai értékelése nyomán Mam: oldotta meg a Tőke II.

kötetében nyújtott nemzeti jövedelem sémával. Ez a megoldás azonban, ——

nyugodtan lehet állítani —— teljesen elkerülte a polgári gazdaságtan műve—

lőinek figyelmét és így nem is hatott ki rájuk olyan értelemben, hogy mun—

kásságukat érdemben befolyásolta volna.

A polgári társadalomtudományban ennek a körülménynek következ—

tében a problémát a XIX. század második felében nem is a közgazdasági, hanem a statisztikai oldalról vetették ismét fel, mégpedig éppen az ezidőben véglegesen kialakult statisztikai tudomány intenziv nemzetközi művelésé—

nek hatására. Az időközben lefolyt kapitalista fejlődés folytán akkor már természetesen a vagyonnal szemben a jövedelem problémája került egyre inkább az előtérbe, annak megfelelően, hogy a kapitalizmus az eredeti fel—

halmozás korszakából az úiratermelést kidomborító úirafelhalmozás—korába lépett és a polgári statisztikusok érdeklődése is, amely eleinte a nemzeti vagyon statisztikai megragadására irányult, fokozatosan eltolódott a nem—

zeti jövedelem kiszámítása felé.

A hágai nemzetközi statisztikai kongresszuson 1869-ben Dudley Baxter tanulmányt olvasott fel a nemzeti jövedelem és a nemzeti vagyon kiszámí—

tásának statisztikai módszeréről. mely egy évvel korábbi munkáián alapult.

Baxter a nemzeti iövedelmet lényegében mint az egyéni jövedelmek ösz—

szességét fogta fel. Ugyanitt De Bruyn Kops ugyancsak ezzel a kérdéssel fnalalknzott tanulmányában és arra a fontos megállapításra jutott. hogy a különféle személyi iövedelmek összegezése az— adóstatisztika alapián tulai—

donképpen a nemzeti jövedelem kettős számbavételét jelenti az eredeti és

(3)

326 DR. HORVÁTH zenem

a származékos jövedelmek összegezése folytán. Ezzel az ún. személyi mód—- szerre alapított nemzeti jövedelemszámítással — a De Bruyn Kops által hangoztatott fontos meglátás ellenére —- a polgári statisztika képviselői még hosszú ideig nem szakítottak, annál inkább sem, mert az azt hallgatólag alátámasztó közgazdaságelméleti felfogás teljes összhangban volt a polgári gazdaságtan magángazdasagi beállítottságának megfelelő egyéni jellegű jövedelemfogalmával. Világosan mutatja ezt például a XIX. századvégi leg—

híresebb angol polgari közgazdász, Marshall felfogása. Bár Marshall világo- san látta, hogy a jövedelem forrását képező tevékenységtől magát a jöve—

delmet nem lehet elszakítani és ezen az alapon a származékos jövedelmek—

nek a nemzeti jövedelemből való kirekesztése mellett foglalt állást, mégis áttörte ezt a közgazdasági szempontból helyes felfogását akkor, amidőn , csak a nyugdíjakat, az alamizsnákat és más közjótékonyságból eredő jöve— ,

delmeket volt hajlandó ezen a címen kirekeszteni.

A több mint háromévtizedes vita után a nemzetközi statisztikai kon—- gresszusokon ily módon kialakult és ,,statisztikainak" nevezhető nemzeti ! jövedelemfogalommal szemben, —- amely, mint hangsúlyoztuk, a személyi jövedelmek statisztikai összegezésén nyugodott,—a magyar Fellner Frigyes hozott új színt a polgári nemzeti jövedelemszámításokba a XX. század ele—

jén. Fellner ennek a módszernek csíráit a Nemzetközi Statisztikai Intézet 1903. évi berlini ülésszakánkfejtette ki, s ezen az alapon készítette el ké- sőbb, módszerét folyton tökéletesítve, Ausztria—Magyarország, majd az első világháború utáni Magyarország nemzeti jövedelmére vonatkozó úttörő szá—

mításait is.

Fellner módszere azon az elgondoláson alapult, hogy a nemzeti jöve—

delem megállapitására nézve a legfontosabb támpont magának a nemzeti jövedelemnek a keletkezése, vagyis azok a források, amelyek a nemzeti jö—

vedelmet keletkeztetik. Igy jutott el Fellner a termelés fogalmához, még—

pedig a szó anyagi értelmében azokat az évenként újonnan termelt javakat keresve, amelyeknek közvetlen és számszerű megállapítása alapján a nem magángazdasági, hanem közgazdasági jellegű nemzeti jövedelemfogalmat' meg lehet tartalommal tölteni. Hogy a közgazdasági jelleget Fellner meny—

nyire kihangsúlyozta, azt az is mutatja, hogy Fellner úgy vélte, miszerint a tárgyi módszerrel a nemzeti jövedelem személyek közötti megoszlását nem is lehet felderíteni.

Egy ilyen tárgyilag megalapozott nemzeti jövedelemszámításhoz első—

sorban természetesen olyan adórendszer volt szükséges, amely nem a jöve—

delemadókon, hanem a hozadéki adókon épült fel, de nélkülözhetetlen volt hozzá egv meglehetősen teljes és jól kiépített termelési statisztika is. Az , Oszrák--Magyar Monarchia és a cári Oroszország hozadéki adórendszere és termelési statisztikája már a XX. század elején viszonylag fejlett volt és nézetünk szerint elsősorban ebben kell keresni Fellner újszeru elgondolá—

saínak alapjait és elterjedését a cári Oroszországban.

Fellner elgondolása szerint a nemzeti jövedelemnek három tényezője van. Nézete Szerint a nemzeti jövedelem kiszámításánál figyelembe kell ' venni nemcsak az ún. őstermelés által egy év alatt újonnan előállított ösz—

szes gazdasagi javakat, hanem az újonnan előállított ,,érte'kek" összességét is. Ezek alatt az ,,értékek" alatt Fellner elsősorban az ipar, továbbá a szál—

lítás és a kereskedelem szolgálatai által végzett azon értékemelkedést ér—

(4)

A POLGAR! NEMZETI JOVEDELEMSZAMITAS ; * _ 327

tette, amely egy olyan tevékenységből áll elő, amelyet Marx "meghosszab bított termelésnek" nevez. Mindezeket a tényezőket Fellner nem a nyers, hanem tiszta értékükön, azaz a közgazdasági értelemben vett termelési költ—

ségek levonásával Vette figyelembe. Harmadik tényezőként az országba ,,visszterhes szolgáltatások" nélkül befolyó pénzjövedelmeket vette figye—

lembe, az ugyanezen a címen az országból kifolyó pénzjövedelmek leszá-A mításával.

Fellner világosan látta, hogy a nemzeti jövedelemtől élesen meg kell különböztetni a magángazdaságok jövedelmét, amely utóbbiak nem csupán az előbb említett tényezőkből keletkezhetnek, hanem származékos jövedel—

mekként is, vagy ahogy kifejezte, melyek ,,közvetve származnak a terme- lőktől." Ezeknek a származékos jövedelmeknek a figyelembevétele, — ame—

lyek szerinte nem a nemzeti jövedelem termelésének, hanem megosztásá—

nak folyamata során keletkeznek —-, kettős számítást eredményez, sőt az általa kifejtett példák szerint még többszörös számítás lehetősége sincs ki- zárva. Fellner ennek az álláspontjának kifejtésénél tudatosan támaszkodott De Bruyn Kops emlitett statisztikai jellegű fejtegetéseim, tudatában lévén annak, hogy csak ez a felfogás felel meg a nemzeti jövedelem közgazdaság—

tani szempontból helyes felfogásának. A nemzeti jövedelemszámítás szem—

pontjából első, 1903. évi munkájában is hivatkozott ugyanis már arra, hogy felfogása Smith és Ricardo tanain alapszik és álláspontjának erőteljesebb alátámasztására hivatkozott még olyan korához közelebb álló polgári köz- gazdászokra is, akik nagyban egészben hasonló állásponton voltak.

Kétségtelen, hogy a helyes közgazdasági szempontok figyelembevétele már ekkor időszerűvé tette volna a szolgáltatások fogalmának tisztázását, úgy ahogy azt már Marx kidolgozta. Ezen az alapon tisztázódhatott volna az a kérdés, hogy például a Fellner által ,,újonnan előállított értékeknek"

nevezett nemzeti jövedelemelemek —- amilyeneket például az iparnak a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása képvisel —, az anyagi termelés ré- szének tekintendők. Más ilyen hozzájárulások, mint például a szállítás és a kereskedelem tevékenységéből előállók viszont, —— bár nem tekinthetők az anyagi termelés fogalmával azonos fogalomnak, hanem ún. szolgáltatás—

nak, —— a nemzeti jövedelemszámítás szempontjából mégis az anyagi ter—

meléssel egy elbírálás alá esnek a termeléssel való szoros kapcsolatuk kö—

vetkeztében. Ez a helyzet például a teherszállítás, valamint az anyagi ter—

melés részére végzett hírközlés és személyszállítás tekintetében, mely utóbbi az anyagi termelés ágai részére végzett szolgáltatásaival az ott élő—- állított javak értékét emeli. Hasonló a helyzet a kereskedelem raktározó, elosztó, csomagoló tevékenységénél, míg az áruk adás—vételével kapcsolatos forgalomnál ez már csak annyiban áll, amennyiben a forgalom költségei nem haladják meg az elosztás gazdasagos viteléhez szükséges költségeket, vagyis nem a marxi definíciónak megfelelő ,,tiszta forgalmi költség" jel-

legűek. * '

Fellner a termeléshez kapcsolódó szolgáltatások fogalma helyett a nem—

zeti jövedelem újraelosztásához kapcsolódó ,,személyes szolgálatok" fogal—

mával azonosította a szolgáltatások fogalmát, amelyeken az ún. szabad fog—

lalkozásokból és a meghatározott illetményből, azaz a közalkalmazotti illet- ményből származó egyéni jövedelmet értette. A szolgáltatások kérdésének ilyen felfogása megnehezítette, hogy Fellner a nemzeti jövedelem kiszámí—

tását közgazdasági szempontból teljesen helyesen végezze el, ez azonban

.

(5)

328

nem változtat természetesen azon a tényen, hogy Fellner módszerének lé—

nyege elsősorban az anyagi javak megragadása volt, a helyes köz—gazdasági alapon álló nemzeti jövedelemfogalomnak megfelelöen. Ebből az úttörő ér—

deméből nem von le az, hogy ezt az álláspontját nem fogalmazta meg min—

den kétséget kizáró módon és saját felfogasa szempontjából sem vitte telje—

sen következetesen keresztül. Mig ugyanis fogalmi definiciójánál minden kétséget kizáró módon vetette el az ún. személyes szolgáltatásokból eredő jövedelmek számbavételét, számításában mégis kitér egyes személyes szol—

gálatból eredő jövedelmek megállapitására, ha mindjárt azzal az indokolás-, sal is, hogy ezek érdekes bepillantást engednek a nemzeti jövedelem meg—

oszlásába. E szolgáltatások között elsősorban az állami alkalmazottak jöve- delmét vette figyelembe —— beleértve a fegyveres erőket is —— az állami üzemek alkalmazottai nélkül, továbbá az önkormányzati alkalmazottak és magánalkalmazottak jövedelmeit, valamint az ún. litudományos, művészeti és egyéb ún. szabadfoglalkozásúak jövedelmét. Ezek lennének azok" a ,,ma—

gasabbrendű személyes szolgáltatásokból" eredő jövedelmek, melyeknek megállapítását számszerűleg is meg tudta közelíteni. Az ún. ,,alacsonyabb—

rendű személyes szolgáltatásokból" eredő jövedelmeket, mint amilyenek a házi cselédek, szolgák, inasok jövedelmei, Fellner meg sem kísérelte meg—

állapítani. §

Fellner harmadik nemzeti jövedelemelemként a külföldi követelések és tartozások egyenlegét kívánta figyelembe venni. Ez a felfogása látszólag el—

lentétben van azzal az anyagi értelemben vett nemzeti jövedelemfogalom—

mal, amelyet vallott, mert a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat csak a kül—

kereskedelmi mérleg egyenlegével lett volna helyes e felfogásnak megfele——

lően figyelembe venni, illetve a fizetési mérleg olyan további tételeivel, amelyek az általa adott ,,értékek" fogalmának megfelelően anyagi javak ér—

tékének emelkedésével voltak kapcsolatosak. Fellner azonban az 1929. évet ,megelőző nagy magyar külföldi eladósodás tapasztalatai alapján a pénz külföldi forgalmát teljesen az áruelmélet alapján értékelte és ezzel jelentős mértékben megelőzte saját korának polgári közgazdaságtani nézeteit is és ugyanakkor ezzel az álláspontjával a polgári nemzeti jövedelemszámitások gyakorlatától is részben eltért.

Helyes volt Fellner álláspontja a tárgyi alapú hozadéki jellegű szolgál—

tatások vonatkozásában, vagyis a lakbérjövedelmek tekintetében. Nézete szerint magángazdasági szempontból a lakás haszonérték, a lakbér pedig jövedelem ugyan, de közgazdasági szempontból nem, miután a lakás nem újonnan termelt javak fogyasztásának, hanem vagyonélvezetnek minősít—

hető csak helyesen.

Azt, hogy Fellner módszerének lényege a nemzeti jövedelem közgazda—

sági fogalmára felépített számítás kidolgozása volt, a fent említett ingado- zásoktól függetlenül világosan mutatia az is, hogv Fellner, akit a polgári statisztikában általában a tárgyi módszer ,,atyjának" tekintettek, habozás nélkül nyúlt a személyi módszerhez, hogvma kereskedelem értéknövelő szol—

gálatainak a nemzeti iövedele'mhez való hozzájárulását megállapítsa. Úgy—

szintén a személyi módszert alkalmazta a kisipar vonatkozásában is.

A személyi módszer alkalmazása Fellnernél ezeken a területeken már figyelmeztet arra, hogy a probléma magja a nemzeti jövedelemnek köz—

gazdasági vagy magángazdasági alapon való felfogásában és e két felfogás eltérő eredményében van elsősorban, nem pedig az alkalmazott módszer

(6)

A POLGÁRI NEMZETI JÖVEDELEMSZAMITAS ; 329 ;

tárgyi vagy személyi jellegében, még akkor sem, ha a tárgyi módszer ter—

mészeténél fogva könnyebben vezetett el a helyesebb, közgazdasági alapon álló nemzeti jövedelemfelfogáshoz. A polgári statisztikusoknál azonban Fellner teljesítményének értékelése ebben a formában hosszu ideig fel sem merült és az általa elvégzett tudományos munka lényegét többnyire csak a tárgyi módszer kidolgozásában látták. Azt, hogy e teljesítményét nemzet—

közi viszonylatban is nagyra értékelték a maga idejében, mi sem mutatja jobban, minthogy Stamp egyenesen a nemzeti jövedelemszámitás ,,magyar módszerének" nevezte el.

Fellner igazi érdemét nézetünk szerint elsősorban mégis csak abban kell látnunk, hogy bár nem teljesen következetesen, de tudatosan a köz—

gazdaságtanilag helyes nemzeti jövedelemfogalom alapjára helyezkedett és csak másodsorban abban, hogy ennek a közgazdasági fogalomnak érvénye—

sülését jobban előmozdító tárgyi módszert dolgozta ki. Érdeme továbbá, hogy álláspontjával és módszerével lehetővé tette azt is, hogy olyan orszá—

gokban is sor kerülhessen a nemzeti jövedelem kiszámítására, amelyekben ezt a személyi jellegű adórendszer hiánya, illetve a hozadéki adókon fel—

épülő adóstatisztika különben nem tette volna lehetővé, tehát elsősorban az Osztrák—Magyar Monarchiában, a cári Oroszországban és az első világ—

háború utáni Magyarországon.

Fellner alapvető munkássága, mint ismeretes, igen nagy tudományos és gyakorlati elismerésben részesült. Ugyanakkor azonban azzal is megvá—

doltak az első világháború vége felé, hogy számításai kormánymegbízásból készültek, a háborús költségeknek Ausztria és Magyarország közötti, a kvótaaránytól eltérő és Magyarországra nézve kedvezőbb felosztásának cél—

jaira. Fellner ezzel az ismert módszerével számította ki Magyarország nem—

zeti jövedelmét is és lényegileg ugyanezen módszerrel számították ki az Osztrák—Magyar Monarchia egyes utódállamaiban is, így például Csehszlo—

vákíában a nemzeti jövedelmet. Ezeknek alapjául Fellner azon számításai szolgáltak, melyeket az Osztrák—Magyar Monarchia felbomlása után annak nemzeti jövedelmére vonatkozóan az utódállamok szerinti területi tagolás—

ban végzett. Fellner legkésőbbi számításait, melyek az első világháború utáni Magyarország nemzeti jövedelmére vonatkoztak, 1930—ban a Nemzet—

közi Statisztikai Intézet tókiói ülésén is bemutatta és azok az ott lefolyt vita során kedvező fogadtatásban részesültek. Fellner utóbbi számításainak mód—

szere lényegileg megegyezett korábbi módszerével.

, Fellner 1930. évi számítása után _a Magyar Központi Statisztikai Hiva— - tal is kiszámította a nemzeti jövedelmet; számításai lényegében Fellner módszerének naptári évekre való továbbvitelét jelentették. Ezek a hivatalos számítások magyar viszonylatban annyiban új elgondolást vetettek fel, hogy a nemzeti jövedelem kiszámítását folyamatos tevékenységként fogták fel. Tehát nem egy egyszeri állapotfelve'telre törekedtek, mint korábban Fellner, aki ez utóbbi felfogást még azáltal is aláhúzta, hogy utolsó számí—

, tását három év (1926—1929) adatainak átlagaként dolgozta ki. Ezen az egy * úiitáson kívül azonban a Magyar Központi Statisztikai Hivatal számításai kisebb jelentőségű korrekcióktól eltekintve nem tartalmaznak sem felfogás—

beli. sem módszertani újítást és így a magyar statisztikai és közgazdasági elmélet sem tulajdonított nekik nagyobb jelentőséget. A magyar hivatalos gazdaságstatisztika kincstári statisztika jellegét mi sem bizonyítja jobban a gazdaságpolitika szempontjából döntő jelentőségű nemzeti jövedelemszá—

(7)

, 330

!

mítással szemben, mint ez a közömbössége és a kezdeményezés teljes áten—

gedése a hivatalOS statisztikai szolgálaton kívüli tényezőknek.

A nagy világgazdasági válság nyomán ezekben az években Magyar—

országon is meghonosodott a főleg magángazdasági tényezők által finanszi—

rozott konjunktúrakutatás és a magyar polgári jövedelemszámítás fejlődése is a továbbiak során főleg ezen a vonalon futott. Az állami vezetés azonban a második világháborút közvetlenül megelőző fegyverkezési programok be—

indításáig nem tulajdonított különösebb jelentőséget a nemzeti jövedelem—

számításoknak, amit világosan mutat a magyar konjunktúrakutatás két leg—

jelentősebb képviselőjének, Varga Istvánnak és Matolcsy Mátyásnak közös nemzeti jövedelemszámítását követő, a Magyar Statisztikai Társaság által rendezett ankét egyik megnyilatkozása. Az akkori Központi Statisztikai Hi—

vatal elnöke, Konkoly-Thege Gyula az ankét megnyitójában a következő szaVakkal emelte ki ezt a tényt: ,, . . .legyen szabad a figyelmet még arra is felhívnom, hogy a nemzeti jövedelemre vonatkozó számításoknak nem—

csak az elméleti, hanem a gyakorlati irányokban is fennforgó nagy 'jelentő—

sége éles megvilágítást nyert Magyarország lakosságának széles rétegei előtt a közelmúlt időben is, amikor a Miniszterelnök Úrnak egyik fontos politikai beszédéből megállapíthattuk, hogy a kormányzat azt a legújabban kidolgozott rendkívüli horderejű pénzügyi programot, amely az ország lakosságára nézve egészen kivételes erőpróbát jelent, főként a nemzeti jö—

vedelemre vonatkozó számítások eredményeinek mérlegelésével készítette el . . ."

A nagy világgazdasági válság, a polgári konjunktúrakutatás fellendü—

lése, valamint az állami vezetés és a hivatalos statisztika közömbössége ma—

gyarázzák meg elsősorban azt az erős hatást, amelyet a Varga—Matolcsy—

féle nemzeti jövedelemszámítás, — melyet a szerzők 1936—ban, mint a Ma—

gyar Gazdaságkutató Intézet külön kiadványát publikáltak, -—-— a magyar polgári nemzeti jövedelemszámítás fejlődésére gyakorolt. E számítás rövide—

sen egy angol kiadást is megért, 1938-ban pedig ennek kapcsán rendezte a Magyar Statisztikai Társaság azt az ankétet is, melyen az előbb hivatkozott felszólalás elhangzott.

A Matolcsy—Varga-féle nemzeti jövedelemszámítás alapgondolata az, hogy a kiszámítás elsősorban közgazdasági és csak azután statisztikai prob—

léma. Ennek a felismerésnek megfelelően a szerzők közgazdasági fejtegeté- seket bocsátottak számításuk bevezetéseképpen előre, amelyekben a koruk—

beli polgári, főleg angolszász gazdasági elmélet többé—kevésbé általánosan elfogadott es kialakult felfogásának megfelelő módon definiálták a nemzeti jövedelem fogalmát. Az, hogy ez a közeledés a nemzeti jövedelem közgazda—

sági problémaként való felfogása felé nem volt egyértelmű, éypen az em—

lített hatásnak tudható elsősorban be. A XX. század harmincas éveinek azok a polgári közgazdászai, akikre a Matolcsy—Varga-féle számítás túlnyomóan hivatkozott a nemzeti jövedelem fogalmának megállapításánál, ugyanis szinte egyöntetűen arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a nemzeti jöve—- delem végső fokon nem egyéb, mint az egyéni, illetve a magánjövedelmek összessége némi korrekciókkal. Az ilyen felfogásnak természetesen az a kö—

vetkezménye, hogy a nemzeti jövedelem egyes elemeinek számszerű meg—

állapításánál a tárgyi módszerrel megállapított elemekkel szemben egyre fokozottabb mértékben a személyi módszerekkel megállapított elemek ke-

(8)

A POLGÁRI NEMZETI JOVEDELEMSZAMITAS ; ,; 331'

rülnek előtérbe: elsősorban azok a szolgáltatási elemek, amelyeket még Fellner saját számításából, a fent ismertetett gondolatmenetének megfele—

lően, következetesen kizárt.

Ez az eltólódás azonban természetesen nem lehetett olyan méretű, hogy a tárgyi módszer túlsúlyát háttérbe szorítsa, miután Magyarország adórend- szerének statisztikájában a Fellner-féle számítás és a Matolcsy—Varga-féle számítás között eltelt idő alatt nem következhetett be semmiféle olyan lé—

nyeges változás, amely teljesen személyi módszeren alapuló számítást tett volna lehetővé. így egy újabb magyar nemzeti jövedelemszámitás alapja továbbra is a nagyjából változatlan rendszerű termelési statisztika lehetett csak.

Mint említettük, a Matolcsy—Varga—féle nemzeti jövedelemfogalom az angolszász tudományosvirodalom hatására némi korrekciókkal az egyéni jö—

vedelmek összességéből vezette le a nemzeti jövedelem fogalmát. A szerzők a számítást tartalmazó könyvükben az angolszász gazdasági elmélethez való viszonyukat úgy körvonalazták, hogy a nemzeti jövedelem fogalmának meg— határozására nézve az angol Colin Clark meghatározásához állnak legköze—

lebb, aki nemcsak a tárgyi termelés eredményét, de a személyes szolgálta—

tásokat is túlnyomóan figyelembe veszi a nemzeti jövedelem fogalmának

megalkotásánál. _

Ettől Matolcsy és Varga csak annyiban tértek el, hogy a Clark által fi—

gyelembe vett állami adminisztrációból adódó és a belső és külső biztonság fenntartásával kapcsolatos költségeket és szolgálatokat, valamint a közokta—

tással kapcsolatos kiadásokat, mint nem gazdasági jellegű szolgáltatásokat, kirekesztették a nemzeti jövedelem fogalmából, viszont Clarkkal szemben figyelembe vették nemcsak a közüzemek tárgyi, hanem személyi szolgálta- tásait is. Ugyancsak túlmentek a Clark—féle definición annyiban is, hogy a személyi jellegű szolgáltatásokból figyelembe Vettek még a háztartási munka értékét is. A lakáshasználat értékét illetően a Matolcsy—Varga—féle számítás nem helyezkedett tiszta elméleti álláspontra. Azt nem tartja vitás- nak, hogy a lakásállományban beálló változások a nemzeti vagyonállag gya—

rapítását jelentik, mégis a lakásokat mint tartós jellegű fogyasztásra szol- gáló szolgáltatások alapját fogja fel és ennek megfelelően ugyancsak figye—

lembe veszi a nemzeti jövedelem megállapításánál a lakások bérértékét, illetve az ebből keletkező jövedelmeket is.

Ebből az elméleti álláspontból alakították ki Matolcsy és Varga nem—, zeti jövedelemszámításuk struktúráját is és ennek keretében igyekeztek tisztázni számításuk viszonyát a Fellner-féle számításhoz is. Matolcsy és Varga ugyanis úgy vélték, hogy a nemzeti jövedelem első és legfontosabb eleme,; az ún. materiális jószágtermelés termelői áron számított nettó értéke, vagyis másszóval az ún. őstermelés (földművelés, állattenyésztés, bányászat és kohászat), valamint az ipar termelésének az egymás kölcsönös termékei—

ből —felhasznált nyersanyagok, félgyártmányok és gyártmányok kettős számbavételétől megtisztított értékként számított nettó eredménye. Ehhez fűzi a számítás elméleti alapvetése azt a megiegyzést, hogy Fellner ezt az ,,új érték"—konglomerátumot definiálja nagyjából a nemzeti jövedelem gya—

nánt, továbbá azt, hogy Konkoly-Thege Gyula helyesebben ezt a fogalmat a termelés nettó hozadékának nevezte, a szállítás és a kereskedelem nettó hozadékát is ideértve. Ez a megállapítás azonban túlságosan leegyszerűsíti a Fellner—féle számítás problematikáját, miután mellőzi ez utóbbinak éppen

(9)

33-

azokat a lényeges eredményeit, amelyeket a korábbiakban a Fellner—féle számítás pozitívumaival kapcsolatban a jelen tanulmány keretében fel—

szinre igyekeztünk hozni.

A nemzeti jövedelemfogalom kifejlesztése a termelés fogalmából Matolcsy és Varga szerint úgy áll elő, hogy a materiális jószágtermelést fo—

gyasztói áron kell figyelembe venni és az így kapott értéket korrigálni kell a szállítás és a

kereskedelem által végzett szolgálatok értékmodosító hatá—

sával, továbbá az ún. árnövelő adók ugyancsak értékmódosító hatásával. Ez utóbbiak lényegileg olyan költségek figyelembevételét jelentik, amelyek nélkül a fogyasztói ár kiszámítása lehetetlen.

Az említett nemzeti jövedelem tényezőkhöz hozzá kell adni még a Ma—

tolcsy és Varga—féle számítás felfogása szerint az egyes általuk figyelembe venni kívánt szolgáltatások értékét, vagyis a lakáshasználatot, a háztartási munkát és a színház és mozi üzemek szolgáltatásának értékét. Ez a két fő tényező, az ún.— materiális jószágtermelés fogyasztói áron és az utóbb emlí- tett szolgáltatások együttesen adják szerintük a nemzeti jövedelmet.

A Matolcsy—Varga—féle nemzeti jövedelemszámítás által adott nemzeti jövedelemfogalom és a számítás struktúrájának vizsgálata tehát világosan megmutatja, hogy ez a számítás is lényegében a tárgyi módszeren épül fel, miután a mezőgazdaság, a bányászat, á gyáripar és a közlekedés hozzájáru—

lását a nemzeti jövedelemhez a tárgyi módszerrel mérte fel. A személyi módszert használta viszont a kézműipar, a háziipar, a kereskedelem és részben a lakbérjöv'edelmek megállapításánál és ugyanakkor egyéb becslés- szerű módszereket használt az árnövelő adók, részben a lakbérek és a szín—

ház és mozi szolgáltatások értékének megállapításánál. Végeredményben azonban a tárgyi módszer túlnyomó jellege ellenére is kiviláglik a Matolcsy—Vargá-féle számítás itt adott egészen vázlatos ismertetéséből is, hogy ez a számítás a közgazdasági fogalom felől a magángazdaságí fogalom felé tolta el a nemzeti jövedelem fogalmának súlypontját.

Attól, hogy a Matolcsy—Varga által kidolgozott rendszer a magyar nemzeti jövedelemszámítás módszerét az angolszász országokban kialakult számítási módszerekhez közelítette, mindenesetre az az előny származott, hogy a nemzetközi összehasonlításokat ez a számítás könnyebbé tette. Je- lentősebb érdeme ennél azonban az, hogy a nemzeti jövedelemszámítás kér- déseinek bonyolultságára és az ebből adódó új Droblémák egész sorozatára is felhívta nemcsak belföldi, de részben külföldi viszonylatban is a fi—

gyelmet.

A legfontosabbnak a felvetett kérdések között azt kell tekintenünk, amely a nyers nemzeti termelés. a nemzeti jövedelem és az egyéni jövedel—

mek összege közötti nagyságrendi összefüggés tisztázásával volt kapcsola—

tos. Nem vitás. hogv e kérdés Végleges tisztázása á Matolcsy—Varga—féle Számításnak elsősorban azért nem sikerült. mert ezen a téren is az a nemzeti jövedelemforgalom zavarta meg a tisztánlátást, amelynek alapján a Matolcsy—Varga—féle számítás állott.

Miután azonban a nemzeti termelést a Matolcsy—Varga—féle számítás elsősorban materiális jószágkészletként fogta fel, ennek következtében mind az egyéni jövedelmek összeségének értéke, mind a nemzeti jövedelem szol- gáltatásokkal megnövelt értéke az összes materiális jószágkészlet értéke fölé került nagyságrendben. Ezért mondotta Varga a már említett nemzeti jöve—

delemszámítási ankéton, hogy —— amennyiben a nemzeti vagyon nagysága

(10)

A POLGÁRI NEMZETI JÖVEDELEMSZAMITAS _ 333

nem változik —— nemzeti. jövedelmen a fogyasztási célokra belföldön rendel—

kezésre álló javak és szolgáltatások pénzben kifejezett értékösszege értendő és miután ebből az állam közigazgatási szolgáltatásai kiesnek, —— ezek ugyanis nem minősíthetők nézete szerint fogyasztási jószágnak és ebből következően a nemzeti jövedelem részének —, ilymódon az egyéni jövede—

lemnek nagyobbnak kell lennie a rendelkezésre álló és a nemzetgazdaságot ' alkotó egyének egyeteme által megvásárolható fogyasztási javak értékösz—

szegénél.

* Ezzel a kérdéssel a Matolcsy—Varga—féle nemzeti jövedelemszámítás bírálói közül Neubauer Gyula foglalkozott részletesen. Ö mutatott rá arra a fogalmilag képtelen eredményre, hogy e számítás idősoraiból kitűnően egyes években a nemzeti jövedelem összege ad nagyobb értéket az egyéni jövedelmek összegével szemben, más években viszont a számítás éppen el—

lenkező eredményre vezet. Neubauer sem tudott azonban megnyugtató ál—

láspontra jutni ebben a kérdésben és Varga sem adott az ankéten erre a kérdésre végeredményben feleletet. Pedig egy lépést a tisztázás felé Varga az általa felvetett kérdések között tett már akkor, amidőn azt fejtegette, hogy az 1929—1933. évi gazdasági válságot megelőző időben (illetve ponto—

sabban 1931—ig) tőkét importáló ország voltunk, vagyis többet fogyasztot—

tunk mind a belföldi termelésnél, mind a nemzeti jövedelemnél egyaránt.

A válság bekövetkezésével Viszont a fogyasztási lehetőségek kissebbé váltak s ezzel ez a viszony is megfordult. Ezzel Varga tulajdönképpen rámutatott annak a zavarnak egyik okára, melyet Neubauer hasztalan keresett.

Egy további, a Matolcsy—Varga—féle számítás által felvetett kérdés volt az árszínvonal és pénzérték összefüggésén alapuló nominális, illetve reális pénzértéken való számítás problémája. A változatlan értékű pénzben, illetve a változatlan árszínvonalon való számítás természetesen absztrakció, melynek azonban mégis megvan az a jelentősége, hogy jelzi az áralakulás szerepének kihatásait a nemzeti jövedelem kiszámításánál. E téren a Matolcsy—fVarga—féle számítás érdeméül lehet azt elkönyvelni, hogy ezt az átszámítást nem a szokásos általános árindexekkel való deflálás útján, ha—

nem az egyes individuális áruk és szolgáltatások konkrét árváltozásainak összesítése alapján, —— tehát a helyes elvi alapon —— végezte el az egész nemzeti jövedelemre nézve. Az természetesen más kérdés, hogy a nagy munka eredménye és egy általános árindexel való deflálás eredménye kö- zött mutatkozik—e olyan lényeges különbség, amely egy ilyen számítás el—

végzését tisztán számítás—ökonomiai szempontokból indokolttá teszi. Nyil—

vánvalóan emellett szólt a Matolcsy—Varga—féle számításnál az a szemnont, hogV az ekkor már nemzetközilegáltalánosan tért hódított konjunktúra—

kutatási módszerek a nemzeti jövedelemadatok idősorként való kiszámítását megkövetelték és ebből a szempontból a változó és Változatlan árak kérdé—

sének különös jelentősége volt.

A Matolcsy—Varga—féle számítás által felvetett elvi problémák meg- oldását sem a magyar polgári nemzeti jövedelemszámítás, sem a magyar polgári gazdaságtan nem tudta megadni, annál inkább nem, mert ez utóbbi—

nak álláspontja a nemzeti jövedelem kiszámításával szemben egyenesen el—

utasító volt.

Ezt a problémát a polgári gazdaságtan és a polgári gazdaságstatisztika csak a második világháború folyamán oldotta meg. Azok a nemzeti jöve—

delemsémák, amelyeket Keynes 1936—ban megjelent munkájában adott és

(11)

334 DR. HORVÁTH RÓBERT

amelyek tulajdonképpen jóval primitívebbek voltak. a marxi sémáknál, ek—

kor kerültek teljes kidolgozásra a háború finanszírozásával kapcsolatos pénzügyi erőfeszítések keretében és ez a rendszer a maga kidolgozottságá—

ban először az angol kormány idevágó ún. ,,fehér könyveiben" jelentkezett az l944—45—ös években. Az ezekben adott séma az egyéni jövedelmek, valamint az ezekhez kapcsolódó kapitalista vállalati jövedelmek értékének adózás előtti és adózás utáni kiszámításából indult ki, majd hozzákapcsolva az állam gazdasági és nem gazdasági tevékenységéből eredő jószágokat és jövedelmeket, továbbá a tőkeképződést és a felújítást, eljutott a nemzeti jövedelem, illetőleg a nyers nemzeti termelés fogalmához.

A polgári gazdaságtan tehát nem vett tudomást arról, hogy Mara: már fő művében ,,A tőké"-ben, különösen annak II. kötetében megoldotta a nemzeti jövedelemszámításnak azt a fő elméleti kérdését, hogy az egyéni jöve—

delmek összessége látszólag miért ad nagyobb értéket, mint a nemzeti jöve- delem. Marx a gazdaságelméletben addig ismeretlen és páratlan újítással különbséget tett a nemzeti termelésnek két döntően fontos szektora, a ter—

melési javakat gyártó és a fogyasztási javakat gyártó I. és II. szektor között és világosan feltárta azt a különbséget, hogy ami az egyik szektor szempont—

jából tőke, az a másik szempontjából jövedelem és megfordítva. Ez volt az a probléma, amelyet Smith megsejtett, de megoldani nem tudott és ezivolt az, amely Marxot a nemzeti termelés és a nemzeti jövedelem egyszerű és bővített újratermelési sémájának kidolgozásához elvezette.

A Marx által adott elemzésnek egy másik döntő eredménye az volt, hogy a tőke körforgásának és megtérülésének felfedésével világosan fel—

tárta a nemzeti termelés, az ezzel kapcsolatos áruforgalom" és a fogyasz—

tásra jutó nemzeti jövedelem, valamint a tőkeképződés problémáit és ezzel lényegében a nemzeti termelés és a nemzeti jövedelem kapcsolatára is mind az eredeti, mind a származékos jövedelmek vonatkozásában teljes fényt de—

ritett. Végül nem utolsósorban Marx tárta fel a nemzeti jövedelem kérdésé—

nek osztályhátterét is, amidőn ,,A tőke" III. kötetében világosan megmu—

tatta, hogy a nemzeti jövedelem elosztása kapitalista viszonyok között a kapitalista kizsákmányolás megvalósításának legfontosabb eszköze és éppen ezért a nemzeti jövedelem valóságos elosztását feltétlenül osztályok szerint szükséges vizsgálni.

Marx elemzésének eredményét, melyeket Lenin jól ismert és amelyet az orosz forradalmárok között széles körben ismertté tett, a Szovjetunióban használták fel először nemzeti jövedelemszámítási célokra. Ez a felhaszná—

lás már az 1925—1926. években megkezdődött, amidőn az ipari tervgazdál—

kodás elindításával kapcsolatban az ipari termelésből származó nemzeti jövedelemhányadra felépítve az egész nemzeti jövedelem kiszámítására is sor került, mégpedig egy jelentős újítással, a mérlegmódszer segítségül hí—

vásával. A nemzeti jövedelmet ugyanis ekkoriban már mint népgazdasagi mérleget dolgozták ki, s azáltal, hogy a nemzeti jövedelemnek nemcsak a termelésből származó bevételi oldalát, hanem a felhasználási, kiadási olda—

lát is megtervezték, a nemzeti jövedelem eredeti és származékos jövedel—

mek szerinti elosztásának megtervezésére is sor kerülhetett.

A szovjet tervgazdálkodás 1929—től kezdve az ötéves tervek keretében a nemzeti jövedelemszámitás módszerét és részletkérdéseit is egyre töké-

letesebben és egyre jobban kidolgozta. A szovjet gazdaságelmélet az idő—

(12)

A POLGÁRI NEMZETI JÖVEDELEMSZAMITAS

335

közben lefolyt hatalmas gazdasági fejlődésre támaszkodva dolgozta ki a második világháború alatti és utáni években azokat az elméleti általánoSi- tásokat, amelyek a nemzeti jövedelemszámítás szovjet szocialista módsze—

rének tekinthetők és amelyeknek zárt és egységes rendszere a felszabadulás utáni gazdasági fejlődésünk számára is elméleti alapul szolgált.

A hároméves terv, valamint az első ötéves terv elkészítéséhez a szovjet tudomány és gyakorlat segítése ilymódon döntően járult hozzá és ezzel a polgári nemzeti jövedelemszámítás korszakát is viszonylag korán, már a fordulat éve előtt, felváltotta hazánkban a szocialista nemzeti jövedelem—

számítás alkalmazásának korszaka.

Az új magyar gazdaságstatisztikai elmélet azonban mindezideig adós maradt a polgári nemzeti jövedelemszámítások kritikájával, noha egy figye- lemreméltó számítást produkált, mely a polgári nemzeti jövedelemszámi—

tások adatai alapján sikerrel kísérelte meg a magyar nemzeti jövedelem osztályok szerinti megoszlásának megállapítását a második Világháború előtti időpontra. Ez a kezdeményezés a nemzeti jövedelem osztályok szerinti megoszlásának vizsgálatával utalt már arra a legfontosabb és legdöntőbb hiányosságára a korábbi magyar számításoknak, melyeket a szovjet gazda-—

ságstatisztikai elmélet a polgári nemzeti jövedelemszámitások viszonylatá—

ban általános érvénnyel feltárt. —

A szovjet gazdaságstatísztikai elmélet idevágó eredményeinek rövid és világos összefoglalását legutóbb A. I. Petrov tankönyve nyújtotta. Ha az ebben kifejtettek alapján kíséreljük meg a magyar polgári jövedelemszá—

mitások átfogó értékelését, úgy azt kell mondanunk, hogy azok, különösen Fellner számítása figyelemreméltó eltérést képviselnek a közgazdaságilag helyes nemzeti jövedelemfogalomra való törekvésükkel a túlnyomóan rna—

gángazdasági alapon álló egyéb, nem magyar polgári nemzeti jövedelemszá- mítások között. Kétségtelen azonban az is, hogy az angolszász gazdaságsta—

tis'ztikai elmélet hatására a magyar gazdaságstatisztikai elmélet, különösen a Matolcsy—Varga—féle számítás ettől a helyes felfogástól a szolgáltatások jelentősebb mértékben való figyelembevételével utóbb eltávolodott. Ezt az eltávolodást elsősorban annak az új, kiterjesztett jószágfogalomnak tett en—

gedményei idézték elő, melyet a második világháború előtt közvetlenül az angolszász közgazdasági elmélet fejlesztett ki és amely engedmények követ- keztében a nemzeti jövedelem fogalma a magyar gazdaságstatisztikai elmé—

letben az egyéni jövedelemfogalomhoz közeledett.

Petrov nagy élességgel emeli ki, hogy ennek a módszerileg helytelen eljárásnak következményei nem csupán mennyiségi természetűek. Nemcsak arról van ugyanis szó, hogy a kapitalista országok nemzeti jövedelmeinek nagyságát e helytelen eljárás —— megközelítő számítások szerint -— átlagban 20 és még több százalékkal növeli meg és ugyanakkor annak népgazdasági ágak szerinti megoszlását is törzitja, hanem közgazdaságtanilag is helytelen volta következtében a nemzeti jövedelem létrehozásában egyenlő szerepet tulajdonít az eredeti és a származékos jövedelmeknek. Ezáltal elleplezi a tényleges jövedelemeloszlás folyamatát, a kizsákmányolás és az elnyomoro—

dás fennállását, vagyis azoknak a Végső nagy közgazdasági kérdéseknek a felismerését, amelyek a kapitalista rendszer valódi természetére világot

vetnek. ,

Petrov hivatkozott összefoglalása nagy nyomatékkal utal arra is, hogy az ún. reál—, azaz tárgyi módszer a polgári gazdaságstatisztika képviselői kö—

(13)

336 __ ' ' DR. HORVÁTH RÓBERT

rében elterjedt elég általános nézettel szemben nem biztosítja önmagában a helyes, közgazdaságtanilag megalapozott nemzeti jövedelem fogalomra való helyezkedést. A tárgyi módszer szerint kiszámított nemzeti jövedelem—

elemekhez a szolgáltatások hozzáadása az egyéni jövedelmek ósszesitésének megfelelő nemzeti jövedelemfogalomhoz vezet, ahogy ezt Petrov az Észak- amerikai Egyesült Államok nemzeti jövedelemszámitásának példáján il- lusztrálja. Petrovnak ezek a megállapításai változtatás nélkül vonatkoztat—

hatók a Matolcsy—Varga—féle nemzeti jövedelemszámításra is.

Meg kell Végül emliteni, hogy a magyar polgári nemzeti jövedelem—

számitás értékelésénél nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy ezek a számítások egy olyan időszakban, amelyben a magyar hivatalos statisztika és a magyar közgazdaságtani elmélet a fontos kérdéseknek viszonylag igen kis figyelmet szentelt, a gazdasági valóság fokozottabb feltárásához még nem teljesen tisztázott alapjaik és nem teljesen kiforrott módszereik elle—

nére is hozzá tudtak járulni, ha mindjárt a polgári tudománynak a polgári társadalomban eleve fennálló korlátai között is. Erre mutattak egyes olyan felszólalások a Magyar Statisztikai Társaság már említett ankétjén, melyek ,a magyar nép átlagos életszínvonalának feltűnően alacsony voltát és a nem—

zeti jövedelem elosztásának kirívóan egyenlőtlen tényét állapították meg éppen a nemzeti jövedelemszámítások alapján. Ugyanebbe a síkba estek azok a magyar adórendszerrel kapcsolatos elítélő Vélemények, melyek a progresszivitás hiányát és a kapitalista rétegek adóbevallási moráljának fel——

tűnően alacsony voltát voltak kénytelenek megállapitani.

Mindez azonban nem pótolhatta természetesen a gazdasági valóságnak olyan teljességű feltárását, amely a nemzeti Jövedelmet dinamikájában, vagyis termelése, elosztása és újraelosztása, továbbá fogyasztása folyama—

tában méri fel, az osztályviszonyok olyan szem előtt tartásával, amelyet a közgazdaságtudomány történetében eddig csak a marxi—lenini gazdaság- tudomány tudott megvalósítani. A magyar polgári nemzeti jövedelemszámi—

tások társadalomtudományi elméleti megalapoZottsága ebből a szempontból igen fogyatékos volt. így, bár koncepcióiuk elősegítette a szocialista nem—

zeti jövedelem fogalom megértését hazánkban, éppen túlzottan technikus és módszertani beállítottságuk folytán végeredményben nem jutottak túl a polgári fejlődésen.

IRODALOM

Marx: A politikai gazdaságtan bírálatához. Szikra, Budapest. 1956!

Marx: A Tőke, II., Ill. köt, Szikra. Buda-pest, 1953. ill. 1951.

Lenin Művei, 2. köt. Budapest. 1951., ,,A gazdasági roimaniicizmurs jellemizéséhez" c. cikk,

W Polly. (1690). ..Political arithmeiic or a (liscourse concerning the extent and value of lands, people, buildings". Cambridge, 1899,

G, Kina (1896). .,Nn—tural and political observations ami conclusions upon the state and condition of England." Baltimore, 1936.

.,Oeuvres de nuesnny" (1758) ed. A. Onckon, Francl'ort et Paris, 1888. Marx megjegyzései ugyanehhez Engels művében ..Hoeyan forradalmasítja Eugen Dühring úr a tudományt". Szikra, 1918, továbbá Marx:

Thoorien über (len Mehrwert. Band l., Stuttgart, 1904.

M. Lavoisier: Résultats extraits d'un ouvrage intitulé: De la richesse territoriale de la France.

Paris, 1791, ed. Collection (les Economistcs, 110. e. n.

Dudley Baxter: National income, The United Kingdom, London, 1868 és Ha. National income and Taxation of the United Kingdom. (Congrés International de la Siatistiaue de la Haye. II, Parlie, 1870.)

De Bruyn Kapsz: Revcnu aminel de la nation. (Congrés International 'de la Staiistigue de la Haye.

l. Partie, 1869.)

(14)

'A mmm NEMZETI JOVEDELEMSZAMITAS ; 337

A. Marshall: Principles of Economics, London, 1898.

Fellner F.: A nemzeti jövedelem becslése, Budapest, 1903. Fellner műveinek teljes bibliográfiáját lásd Magyar Statisztikai Szemle, 1947. 7—8. számban, amelyből csak utolsó legfontosabb munkáját emeljük ki:

,,Csonkamagyarorsza'g nemzeti jövedelme", Budapest, 1930. '

A cári Oroszországra vonatkozólag lásd ,,Versuch einer Berechnung des Volkseínkommens in 50 Gouvernements des Europaeischen Russiands in den Jahren 1913. Unter der Redaktion von S. N. Proko- povicz, Moskau, 1918.

A magyar hivatalos statisztikai szolgálat tevékenységére vonatkozóan lásd Konkoly—Thege Gyula:

Hungary, Economic Statistical Data, 1928—32., Compiled by the Royal Hungarian Central Bureau ol Sta—

tistics, Budapest, 1933.

Szigeti Gyula: Nemzeti jövedelem, nemzeti vagyon és fizetési mérleg, Magyar Statisztikai Szemle, 19384

Gidóíalvy Elemér: A magyar nemzeti jövedelem újabb alakulása, Magyar Statisztikai Szemle, 1941.

Matolcsy—Varga: Magyarország nemzeti jövedelme 1924/25—1934/35. Budapest, 1936. A Magyar Gazdaságkutató Intézet 11. sz. külön kiadványa.

C. Clark: National Income and,0utlay, London, 1936.

Neubauer Gyula: A magyar nemzeti jövedelem nagysága. Közgazdasági Szemle, 1939. 7—8. sz., továbbá Neubauer egyéb cikkei a korábbi számokban is.

A nemzeti jövedelemsza'mllás és az adóslatiszllka problémái. A Magyar Statisztikai Társaság 1938.

évi március 22—29. és április 0. és 22-én tartott szakértekezlete. A Magyar Statisztikai Társaság kiadványai.

Budapest, 1938.

J, M. Keynes: The General Theory of Employment, lnterest and Money. London, 1936. Az első nemzeti budget—t tartalmazó angol ún. ,,Fehér könyv" 1941-ben jelent meg, a nemzeti budget—módszer teljes rendszerét azonban csupán a Cmd. 6623. sz. 1945—65 ,,Fehér könyv" tartalmazta az 1944—es esztendőre

vonatkozólag: "National income and expenditure of the United Kingdom". London, H. M, S. 0. címmel.

R. Stone: The use and development of national income and expenditure estimates. in ,,Lessons of the British War Economy". Cambridge, 1951.

,,A magyar nemzeti jövedelem és annak elosztása egykor és most. Az MDP Központi Előadó Irodájá- nak előadásai, 2. füzet, Szikra. 1951.

A. Palceu: Marx tőkéjének szerkezetéről. Magyar Szovjet Közgazdasági Szemle, 1952. 7. sz_

' A. I. Petrov: Gazdaságstatisztika, A szocialista statisztikai könyvtára c. sorozatban, Budapest, 1954.

4 Statisztikai Szemle