E R T E K E Z E S E K
A N Y E L V - É S S Z É P T Ü D O M Á N Y O E K Ö R É B Ő L . HÍDJA A MAGYAR TUD. AKADÉMIA.
AZ I . O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L
SZERKESZTI
G Y U L A I P Á L
OSZTÁLTTITKÁR.
X V I . K Ö T E T . HL. SZÁM.
A S Z L Á V S Z O K
A M A G Y A R N Y E L V B E N .
DE A S B O T H OSZKÁR
LEV. TAGTÓL.
Ára 45 kr.
B U D A P E S T . 1893.
Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből.
I . k . I. Solon adótörvényéről. Télfy Ivántól 1867. 14 1. Ara 10 kr.—II. Adalé- kok az attikai törvénykönyvhöz Télfy Ivántól. 1868. 16 1, 10 kr. — III. A legújabb magyar Szentírásról. Tarkányi J. Bélától. 1868. 30 1. 20 kr. — IV. A Nibelung- ének keletkezéséről és gyanitható szerzőjéről. Szász Károlytól. 1868. 20 1. 10 kr. — V. Tudománybeli hátramaradásunk okai, s ezek tekintetéből Akadémiánk feladása Toldy Ferencztöl. 1868. 15 1. 10 kr. — VI. A keleti török nyelvről. Vambéry i Ármintól. 1868. 18 1. 10 kr, — VII. Geleji Katona István főleg mint nyelvész. | Imre Sándortól. 1889. 98 1. 30 kr. — VIII. A magyar egyházak szertartásos énekei a XVI. és XVII. században. Bartalus Istvántól. Hangjegyekkel. 1869.
184 1. 60 kr. — IX. Adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez. (1. Sztárai Mihálynak eddig ismeretlen szindarabjai. 1550—59, — 2. Egy népirodalmi emlék 1550—75-ből. 3. Baldi Magyar olasz Szótárkája 1583-ból. — 4. Báthory István országbíró mint író. — 5. Szenczi Molnár Albert 1574—1633). Toldy Ferencztöl 1869. 176 1. — X. A magyar bővített mondat. Brassai Sámueltől. 1870. 46 1.
20 kr. — XI. Jelentés a felső-austriai kolostoroknak Magyarországot illető kéz- iratai- és nyomtatványairól. Bartalus Istvántól. 1870. 43 1. 20 kr. (1867—1869.) II. k . I. A Konstantinápolyból legújabban érkezett négy Corvin-codexről. Mátray
Gábor 1. tagtól. 1870. 16 1. 10 kr. — II. A tragikai felfogásról. Székfoglaló. Szász | Károly r. tagtól. 1870. 32 1. 20 kr. — III. Adalékok a magyar szóalkotás kérdé- séhez. Joannovits Gy. 1. tagtól 1870. 43. 1. 20 kr. — IV. Adalékok a magyar rokonértelmü szók értelmezéséhez, Finaly Henrik 1. tagtól. 1870. 47 1. 20 kr. — V. Solomos Dénes költeményei és a hétszigeti görög népnyelv. Télfy Iván lev.
tagtól. 1870- 23 1. 20 kr. — VI. Q. Horatius satirái (Ethikai tanulmány). Szék- foglaló. Zichy Antal 1. tagtól. 1871. 33 1. 20 kr. — VII. Ujabb adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez (I. Magyar Pál XIII. századbeli kanonista. II. Mar- git kir. herczegnő, mint ethikai iró. III. Baldi Bernardin magyar-olasz szótárkája 1582-ből. Második közlés IV. Egy XVI. századbeli növénytani névtár XVII. és XVII. századbeli párhuzamokkal. V. Akadémiai eszme Magvarországon Bessenyei előtt) Toldy Ferencz r. tagtól. 1871. 124 1. Ára 40 kr. — VIII. A sémi magán- hangzókról és megjelölésök módjairól. Gr. Kuun Géza lev. tagtól. 1872. 59 1.
20 kr. — IX. Magyar szófejtegetések. Szilády Áron 1. tagtól. 1872. 16 1. 10 kr. — X. A latin nyelv és dialektusai. Székfoglaló. Szénássy Sándor 1. tagtól. 1872. 114 1.
30 kr. — XI. A defterekről. Szilády Áron lev. tagtól. 1872. 23 1. 20 kr. — XII. Emlékbeszéd Árvay Gergely felett. Szvorényi József lev. tagtól. 1872. 13 1.
10 krajczár. (1S69—1872.)
I I I . k . I. Commentator commentatus, Tarlózatok Horatius satiráinak magyarázói után. Brassai Sámuel r. tagtól. 1872. 109. 1. 40 kr. — II. Apáczai Cséri János Barczai Ákos fejedelemhez benyújtott terve a magyar hazában felállítandó első tudományos egyetem ügyében Szabó Károly r. tagtól. 1872. 18 1. 10 krajczár. — I I I . Emlékbeszéd Bitnitz Lajos felett. Szabó Imre t. tagtól. 1872. 18 1. 10 kr. — IV. Az első magyar társadalmi regény. Székfoglaló Vadnai Károly 1. tagtól.
1873. 64 1. 20 kr. — V. Emlékbeszéd Engel József felett Finály Henrikl tagtól 1873. 16 1. 10 kr. — VI. A finn költészetről, tekintettel a magyar ősköltészetre.
Barna Ferdinand 1. tagtól. 1873. 135 1. 40 kr. — VII. Emlékbeszéd Schleicher Ágost, külső 1. tag felett. Riedl Szende 1. tagtól. 1873. 16 1. 10 kr. — VIII. A nemzetiségi kérdés az araboknál. Dr. Goldziher Ignácztól. 1873. 64 1. 30 kr. — IX. Emlékbeszéd Grimm Jakab felett. Riedl Szende 1. tagtól 1873. 12 1. 10 kr. — X. Adalékok Krim történetéhez. Gr. Kuun Géza 1. tagtól. 1873. 52 1. 20 kr. — XI. Van-e elfogadható alapja az ik-es igék külön ragozásának. Riedl Szende lev.
tagtól 51 1. 20 kr. (1872—1873.)
I V . k . I. szám. Paraleipomena kai diorthoumena. A mit nem mondtak s a mit roBzul mondtak a commentatorok Virgilius Aeneise Il-ik könyvére, különös tekin- tettel a magyarra. Brassai Sámuel r. tagtól 1874. 151 1. 40 kr. — I I . szám Bálinth Gábor jelentése Oroszország- és Ázsiában tett utazásáról és nyelvészeti tanulmá- nyairól. Melléklet öt khálymik dana hangjegye. 1874. 32 1. 20 kr. — III. szám A classica philologiának és az összehasonlító árja nyelvtudománynak mivelése hazánkban. Székfoglaló Bartal Antal 1. tagtól 1874. 182 1. 40 kr. — IV. szám.
A határozott és határozatlan mondatról. Barna Ferdinand 1. tagtól 1874 31 1.
20 kr. —- V. szám. Jelentés a m. t. Akadémia könyvtára számára keletről hozott könyvekről, tekintettel a nyomdai viszonyokra keleten. Dr. Goldziher Ignácztól.
1874 42 1. 20 kr. — VI. szám. Jelentések: I. Az orientalistáknak Londonban tartott nemáetközi gyűléséről, Hunfalvy Pál r. tagtól. — I I . A németországi philologok és tanférfiak 1874-ben Innsbruckban tartott szüléséről Buden* .Tn***f
A SZLÁY SZÓK
A MAGYAR NYELVBEN.
DE Á S B Ó T H OSZKÁR
LEV. TAGTÓL.
B U D A P E S T .
KIADJA A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA.
1893.
R ö v i d í t é s e k . bolg. = bolgár,
cs. = cseh.
kr. = horvát, lengy. — lengyel.
m. = magyar. s i *. ~ ~ , „ * or. = orosz ; k. or. = kis orcÁz.'- J • * ^ A L J r ^ Y l l A rut. = rutén. ^ K Ö N Y V T A R A J
szb. = szerb. ~ — szl. —- szlovén: ószl. = ó-szlovén, újszl. - újszlovén.
t. - tót.
Ny. Közi. = Nyelvtudományi Közlemények.
Ny. Sz. = Nyelvtörténeti Szótár.
Nyr. — Magyar Nyelvőr.
FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.
Az ó-szlovén nyelv.
»
(Olvastatott az I. osztály ülésén 1893. ápril 10.)
A m i ó t a Miklosich D i e slavisclien E l e m e n t e im M a g y a r i - s c h e n * ) c z í m ü értekezése m e g j e l e n t , a z a z 1871 óta, n y e l v é s z e i n k
s ű r ű n f o g l a l k o z t a k a m a g y a r nyelvben t a l á l h a t ó szláv s z ó k k a l . Sok szóról k i m u t a t t á k , hogy u g o r eredetű, m á s r ó l , h o g y idegen u g y a n , de n e m szláv nyelvből k e r ü l t h o z z á n k ; k ö z b e - k ö z b e , az igaz, s z ó b a k e r ü l t e k á l t a l á n o s elvi k é r d é s e k is, de egy n a g y k é r d é s h e z , a m e l y r e e k u t a t á s o k legelején b u k k a n u n k , a dolog t e r m é s z e t é n é l f o g v a n e m igen s z ó l t a k b o z z á a mi k u t a t ó i n k , a h h o z a k é r d é s h e z : m i l y e n szláv n y e l v b ő l v e t t ü k m i n d j á r t a h o n f o g l a l á s r a következő első időben azt a sok szláv szót, m e l y az egész n e m z e t közkincsévé l e t t . H a erre a k é r d é s r e nem is l e b e t teljes h a t á r o z o t t s á g g a l felelni, m é g i s o k v e t e t l e n ü l f o g l a l k o z n u n k kell vele, m e r t a ki n i n c s t i s z t á b a n a z z a l , h o g y m i á l l a p í t h a t ó m e g biztosan és m e k k o r a a v a l ó s z í n ű - ség, hogy elég közel j u t h a t u n k a f o r r á s h o z , m á s r é s z t pedig m i l y e n ó v a t o s s á g r a v a n s z ü k s é g ü n k m i n d e n egyes e s e t b e n , az f o l y t o n o s a n ki van t é v e a n n a k , h o g y a legegyszerűbb k é r d é s e k n é l is m e g b o t l i k . K ö z v e t l e n t u d o m á s u n k nincs a r r ó l , h o g y m i l y e n n y e l v e n beszéltek azok a szlávok, a kikkel a m a g y a r o k b e j ö v e t e l ü k u t á n l e g s ű r ű b b e n é r i n t k e z t e k : t ö r t é n e t i o k l e v e l e k erről tiszta k é p e t n e m a d n a k , n e m is a d h a t n a k , n y e l v e m l é k e k p e d i g sem abból, sem későbbi k o r b ó l n e m j u t o t t a k r á n k , a m e l y e k r ő l biztosan m o n d h a t - nók, h o g y é p e n ezt a n y e l v e t őrizték m e g . T e h á t csak következ- tetések á l t a l a l k o t h a t u n k m a g u n k n a k v a l a m e l y e s képet a r r ó l a
*) Denkschriften der k. Akademie der Wissenschaften. Phil. hist.
Ol. 21. k. 1—74 1. Bécs.
M. T . A K . É R T . A NYELV* ÉS S Z É P T . KÖRÉBŐL. 1 8 9 2 . X V I . K . 3 . SZ. 1*
4 D; Á S B Ó T H O S Z K Á R .
nyelvről.^Szembeötlő a rokonság, a mely ezt a csakis a m a g y a r nyelvbe k e r ü l t szláv szók a l a p j á n ismert nyelvet az ú g y n e v e z e t t ószlovén nyelvhez fűzi, azaz a h h o z a szláv nyelvhez, a melyre Cyril- i l u s és Methodius a szentírást fordították. A h a n g t a n i t ü n e m é n y e k ,
melyek az ószlovén nyelvet a m o s t élő szláv nyelvektől elválasztja,, egytől-egyig tükröződnek a m a g y a r nyelvbe került szláv s z ó k b a n is. A magyar nyelv bizonyítja, hogy az a szláv nyelv, m e l y b ő l a legtöbb szót v e t t ü k át, ismerte csak úgy m i n t az ószlovén n y e l v az orrhangú h a n g z ó k a t (A Ä a), kétféle irrationalis h a n g z ó t ( t ü és b t) különböztetett meg és a d, t h a n g o k a t 2d-, i l l e t ő l e g sí-vé lágyította. Az o r r h a u g ú hangzók, az igaz, a legtöbb szláv n y e l v b e n n a g y o n korán eltünedeztek — a szerbben és o r o s z b a n m á r a legrégibb k o r b a n se t a l á l j u k nyomát, — de m e g m a r a d t a k m i n d a mai n a p i g a lengyelben, egyes bolgár és szlovén nyelv- j á r á s o k b a n is élnek még töredékei, ahhoz m e g épen kétség s e m f é r h e t , hogy v a l a h a megvoltak v a l a m e n n y i szláv n y e l v b e n . Az irrationalis h a n g z ó k , a szerbeknel legalább egy irrationalis h a n g z ó (melybe beleolvadt az eredetileg a kiejtés szélesebb vagy szűkebb volta által egymástól különböző két hangzó), egyes szláv n y e l v e k - b e n még t ö r t é n e t i időben k i m u t a t h a t ó k , hogy pedig regente v a l a - m e n n y i szláv nyelv közös t u l a j d o n a volt, az kétségtelen. E g é s z e n máskép áll a dolog a d- és t-ből lágyult 2d- és sí-vei. A k ü l ö n b ö z ő szláv nyelvekbe t. i. a d és t lágyulásából keletkezett h a n g m á s - m á s fejlődésnek indult. Ez a fejlődés ugyanaz volt, akár p u s z t á n állt a d, t, a k á r pedig egy t o r o k h a n g előzte m e g eredetileg, a m e l y azután beleolvadt az ú j h a n g b a . Azt a szót, a m e l y e n a h a n g f e j l ő d é s tarkaságát meg a k a r o m m u t a t n i , ebből a második csoportból válasz- t o m , mert itt o l y a n példa kínálkozik, melyen t a l á n l e g k ö n n y e b b a processust szemlélhetővé tenni. A latin nox, noctis (nocti-um), n é m e t nacht-nak megfelel az ószl. noéti, bolg. nost, az or. nocT, újszl. noc, a hr-szl. noc, a lengy., cs., t., noc. Ez a hangfejlödés száz m e g száz szóban, a l a k b a n k i m u t a t h a t ó és oly annyira szabályos, hogy elté- réseket csak ott t a l á l u n k , a hol az egyik szláv nyelv hatott a m á s i k r a , í g y pl. általánosan ismert tény, hogy az egyházi szláv nyelvből, t e h á t az ószlovénből egy-egy i l y e n ét belekerült a szerb n y e l v b e és m é g sokkal t ö b b az egyházi nyelv erős hatása alatt fejlődött orosz, nyelvbe. H a a szerb siet szent mellett svestenik-neí nevezi a föl- szentelt p a p j á t , ez n e m lehet m á s mint az egyházi nyelv hatása,.
(166)
A S Z L Á V S Z Ó K A M A G Y A R N Y E L V B E N . 5' csak ú g y , m i n t a m e g f e l e l ő orosz svjascenikií s z ó b a n a s z a k é r t ő n y o m b a n r á ismer az i d e g e n h a t á s r a . S z a k a s z t o t t ú g y , a m i n t f - b ő l az ószlovénben és a b o l g á r n y e l v b e n ét, az o r o s z b a n és ú j szlovén- b e n c, a szerbben c, a lengyel, cseh és t ó t nyelvben c lett, szakasz- t o t t ú g y lesz a rf-ből m e g i n t csakis az ószlovénben és a b o l g á r b a n íd, m í g az orosz i l y e n h e l y e n f - t , az ú j s z l o v é n j - t , a h o r v á t - s z e r b dj-1, a lengyel dz-1, a cseh-tót z-1 ejt. M i n t h o g y ét- és £d- b ő i n e m m a g y a r á z h a t ó k azok a h a n g o k , a m e l y e k e t a t ö b b i szláv nyelvek- b e n t a l á l u n k , egészen világOB, h o g y az ószlovén n y e l v e g y e t l e n egy most élő szláv n y e l v v e l sem áll o l y a n szoros r o k o n s á g b a n m i n t a bolgár nyelvvel. A z é r t Leskien, a ki v a l a m e n n y i szlavista közül é p e n m i n t szorosan v e t t n y e l v é n m a g a s l i k ki, azt a n y e l v e t egye- n e s e n ó b o l g á r n a k n e v e z i . Ez e l n e v e z é s allén,, melyet m á r Schleicher is h a s z n á l t , ^leghatározottabban t i l t a k o z o t t Miklosich és é p e n a m a g y a r nyelvben m e g h o n o s o d o t t szláv s z ó k r a (pest, mostoha, palást, rozsda) h i v a t k o z o t t a n n a k b e b i z o n y í t á s á r a , h o g y P a n n o - n i á b a n is, a hol m e g g y ő z ő d é s e s z e r i n t az ószlovén egyházi iroda- lom keletkezett, csak o l y a n szláv n y e l v j á r á s t beszéltek, a m e l y b e n az a j e l l e m z ő ét, zd h a n g z o t t az illető szókban és a l a k o k b a n .1) E z t a t é n y t a m a g y a r b a n t a l á l h a t ó szláv szók t a n ú s á g a m e l l e t t v a l ó b a n alig lehet elvitatni, h a az e m b e r csak n e m a k a r o l y a n m e r é s z föltevéshez f o l y a m o d n i , m i n t egy orosz t u d ó s , a ki azt á l l í t j a , b o g y a m a g y a r o k a mostoha, pest és rozsda s z ó k a t a bol- gároktól vették át, a kikkel a r o m á n o k m o s t a n i l a k ó h e l y e i n talál- k o z h a t t a k .2) Azt n e m m o n d j a , v á j j o n Pest v á r o s á n a k a nevét is
h Geschichte der Lautbezeichnung im Bulgarischen. Wien, 1883.
4. 1. «Was die sprachliche Seite der Frage anlangt, so meinen viele, Kon- stantin und Method hätten die Übersetzung der heiligen Bücher in Bulga- rien mindestens begonnen und berufen sich zum Beweise des bulgarischen Ursprungs der Kirchensprache — und dies that schon Safarik — auf die vermeintlich nur den Bulgarischen bekannten Laute st und zd aus tj und dj, ohne zu bedenken, dass das Magyarische mostoha, pest, palást und rozsda, d. i. mostoha, pest, palast und rozda für aslov. masteha, pests, plasti, und rozda bietet, Worte, die die Magyaren nur aus der Sprache der früheren Bewohner Pannoniens, der Siovenen, entlehnt haben können.»
V. ö. még az 1878-ban megjelent Altslovenische Lautlehre 3-ik kiadásának 223. 1. és az 1874-ben megjelent Altslovenische Formenlehre in Paradig- men VI. lapját.
2) L. A. J. Sobolevskij Drevnij cerkovno-slavjanskij jazykü. Fone- tika. Moskva 1891.9. 1. Bár alapjában tévesnek tartom Szobolevszki úr véle-
(167)
6 D! ÁSBÓTÍI O S Z K Á R .
o n n é t hozták ide a m a g y a r o k , p e d i g ez az egyetlen n é v elég, hogy h a l o m r a döntse egész hypothesisét. De, hogy v i s s z a t é r j e k ^ T i k l o s i c h v é l e m é n y é r e , n e m l e h e t elég g y a k r a n i s m é t e l n i , h o g y Miklosich, m i k o r ó s z l o v é n n e k nevezi azt a szláv n y e l v e t , a m e l y r e legelőször f o r d í t o t t á k a s z e n t í r á s t , k o r á n t s e m érti a szlovén szón azt, a m i t m o s t é r t ü n k r a j t a , ki is emeli t ö b b h e l y e n a dialecticus k ü l ö n b - séget, mely m á r a legrégibb k o r t ó l fogva e l v á l a s z t j a az úgyneve- zett ó s z l o v é n t az ú j szlovéntől, és elnevezését első s o r b a n a r r a ala- p í t j a , hogy m a g u k az ószlovén n y e l v e n szóló f o r r á s o k m i n d i g
«szlovén»-nek n e v e z i k ezt a nyelvet — j g z y k ü slovémskü. Az igaz, hogy Miklosich m e g v a n arról győződve, h o g y a P a n n o n i á b a n élő szlávok a szlovén t ö r z s h ö z t a r t o z t a k , n o de u g y a n a h h o z a t ö r z s h ö z s z á m í t j a a b o l g á r s z l á v o k a t is, szóval igen s a j á t s á g o s k é p e t a d a szlo- vén n y e l v régi e l t e r j e d é s é r ő l , m e l y e t a nyelvi t é n y e k k e l összhang- z á s b a hozni n e m l e h e t (1. Vergleichende G r a m m a t i k der Slavischen S p r a c h e n I. 33). E b b ő l a z ű r z a v a r b ó l csak egy, k ü l ö n b e n elég közel fekvő és sok o k k a l t á m o g a t h a t ó föltevés vezet ki, az t. i., hogy a «szlovénD e l n e v e z é s n e m törzs elnevezés, h a n e m közös név, a m e l y egyszerűen a n n y i t j e l e n t , m i n t a mi színtelen «szláv» n e v ü n k . H a így é r t j ü k a r é g i jezykü slovémskü elnevezést, az «ószlovén»
kifejezés n e m r e j t m a g á b a n s e m m i t h e o r i á t és b á t r a n h a s z n á l h a t - j á k a l e g e l t é r ő b b h y p o t h e s i s e k h i r d e t ő i , csak úgy a m i n t n e m a k a - d u n k f ö n n a z o n , h o g y a tót e m b e r a n y a n y e l v é t slovensky jazyk-n&k nevezi, vagy hogy a régi r a g u s a i í r ó azt m o n d j a , h o g y slovinski jezik az a nyelv, a m e l y e n ő ír. í g y , de csak is így é r t e n d ő , hogy a
szlavisták m a i n a p n a g y o b b á r a egy elnevezést, az «ószlovén»-t h a s z n á l j á k , á m b á r e n y e l v eredetére nézve n é z e t e i k u g y a n c s a k sok- felé á g a z n a k el. E sok nézet közül csak^ J a g i c n é z e t é t a k a r o m érin- j e r ó , a ki b á m u l a t o s s o k o l d a l ú s á g g a l a nyelvi, i r o d a l m i es törté- ményét, mégis elég érdekes a hely, és mert könyve minálunk alig jutott több mint egy-két szakember kezébe, ide iktatom magyar fordításban:
«Egy pár át- és zd-ve 1 hangzó szláv szó a magyarban: mostoha = egyb. szláv masteha, or. macecha; pest = egyb. szl. pesti, or. pect; rozsda ' egyb. szl.
rüzda, or. rza, rzavcina, — nem adnak elegendő alapot arra a föltevésre, hogy a régi Pannónia vagy a vele határos területek valamelyik nyelvjárá- sában t és d bolgár módra meglágyult volna: ezeket a szókat (mindössze bárom [?] van) a magyarok valószínűleg a bolgároktól vették át, a kik valaha jóval északibb helyeken laktak, mint most — a mai románok lakó- helyein.»
( 1 8 4 ) .
A S Z L Á V S Z Ó K A M A G Y A R N Y E L V B E N . 7 neti problémákat e g y a r á n t figyelemmel kisóri, a kinek szava t e h á t oly kérdésben, mely a n n y i oldalról való megbányást-vetést kiván, bizonyos súlylyal bír. Jagic több ízben nyilatkozott e kérdésről, de leghatározottabban 1886-1 an az Archiv f ü r slavischen Philologie I X . k. 329. lapján. A m a i bolgár n y e l v b e n olyan v o n á s o k a t vél föl- t a l á l h a t n i , melyek n e m vezethetők vissza az ószlovén nyelvre, mindazáltal a m a i bolgárok tőszomszédságában — Macedóniá- b a n keresi azt a nyelvet, a melyen a szláv apostolok, a kik tudva- levőleg Szalonikikben születtek, híveikhez szóltak.
E bonyolúlt és t a l á n soha teljesen meg n e m oldható kérdés részleteibe itt n e m b o c s á t k o z h a t o m , csak összefoglalom, a mi biz- tos e r e d m é n y g y a n á n t m e g á l l a p í t h a t ó : 1. Hogy azt a nyelvet, a m e l y e t ószlovénnek szokás nevezni, hol beszélték, n e m t u d j u k ; 2 - az ószlovén nyelv v a l a m e n n y i élő szláv nyelv közül csak a bol- gárral áll szorosabb k a p c s o l a t b a n ; 3. a m a g y a r nyelvbe k e r ü l t szláv szókjavarésze szakasztott ugyanazokat a h a n g t a n i sajátságokat t ü n - teti föl, a melyek az ószlovén nyelvet jellemzik. E b b ő l az a köteles- ség származik a k u t a t ó r a , hogy h a csak mellékkörülmények n<
teszik valószínűvé, hogy egy-egy szláv szó később és m á s szl nyelvből került hozzánk, mindig az ószlovén a l a k b ó l induljon de ez egyszersmind azt a jogot is a d j a neki, hogy az ószlovént egyenesen a n n a k az e l ő t t ü n k ismeretlen nyelvnek a helyébe tegye, a m e l y e a a m a g y a r o k közt élő és később beléjök olvadt szlávok beszéltek. De azzal t i s z t á b a n kell l e n n ü n k , hogy h a pl. azt m o n d - j u k : a magyar szent szó az ószlovén sv$tü-hó\ lett, ezt csak a rövid- ség kedvéért m o n d j u k így, m e r t hiszen azt sem t u d j u k , hol beszél- ték azt az úgynevezett ószlovén nyelvet, hogy állíthatnók tehát, hogy épen ebből a nyelvből k e r ü l t ez vagy az a m a g y a r szó. D e azt m á r igenis b á t r a n m o n d h a t j u k , hogy bár hol beszélték is az ószlovén nyelvet, az oly a n n y i r a közel állt ehhez a Magyarország szívében beszélt szláv nyelvhez, a melyből szláv szavaink j a v a r é - szét kaptuk, hogy e két nyelv identificálásából legföljebb egy-egy a p r ó részlet, de s e m m i esetre sem az egész nagy k é r d é s megítélé- sénél eshetünk tévedésbe.
H a az ószlovén nyelvről beszélünk, soha sem szabad szem elől tévesztenünk a források tarkaságát. Az ószlovén a görög-keleti egyházhoz tartozó szlávok egyházi nyelve lett és így úgynevezett ószlovén nyelvemlékeket találunk bolgároknál, szerbeknél, oroszok-
(205)
8 D; Á S B Ó T H O S Z K Á R .
n á l kezdve a X . vagy XI. századtól egészen a l e g ú j a b b korig, meg is k ü l ö n b ö z t e t ü n k bolgár, szerb, orosz recens iót. H a egy-egy szót n e m találunk ószlovén f o r r á s a i n k b a n , a kérdés m é g aránylag egy- s z e r ű : tekintve az ószlovén nyelvemlékek első s o r b a n egyházi jelle- gét, föl szabad t e n n ü n k , hogy bizonyos szókkal azért n e m talál- k o z u n k b e n n ö k , m e r t n e m volt alkalom azt használni, másrészt egy m á r n e m élő nyelvnél, a hol csakis a r á n k m a r a d t irodalomból m e r í t h e t ü n k , m i n d i g bizonyos fokig a véletlen dolga, k i m u t a t h a t ó - e v a l a m e l y kifejezés vagy n e m . Azon p. o. n e m szabad csodálkoznunk, h o g y az ószlovén i r o d a l o m b a n n e m t a l á l u n k a m a g y a r kádár, bod- nár, takács szóknak megfelelő kifejezést, azért n i n c s o k u n k kétel- k e d n ü n k , hogy ezek a szók m á r a legrégibb k o r b a n kerültek hoz- z á n k , a kádár a b b a n az időben, m i k o r a kád (ószl. kadíj, a bodnár egy időben a donga (ószl. dágaj és abroncs (ószl. obrqcí) szókkal, a takács sem később m i n t a borda (ószl. brádo), cséve (ószl. céví) s h a - sonlók. M o n d o m , a r á n y l a g egyszerű a kérdés, ha egy-egy szót n e m t a l á l u n k ószlovén f o r r á s a i n k b a n , de k o r á n t s e m oly egyszerű a dolog, h a egy szó m e g v a n az ószlovénben. A legrégibb ószlovén kéziratok m á s o l a t o k és a legjobb esetben a X. századból s z á r m a z n a k , tehát abból a századból, m e l y követte azt, a m e l y b e n Cyrillus és Metho- dius m ű k ö d t e k ; abból a századból, a melyben a szláv apostolok éltek, nyelvemlék n e m m a r a d t r á n k . V a n n a k , az igaz, kézirataink a melyek a régiség bélyegét viselik magukon, és t ö b b ilyen régi kézirat egymás közt a n n y i r a egyezik sok olyan s a j á t s á g b a n , a mely n e m igen s z á r m a z h a t i k a későbbi m á s nemzetiséghez tartozó máso- lóktól, hogy m e g l e h e t ő s tiszta képet a l k o t h a t u n k m a g u n k n a k arról a szláv nyelvről, a m e l y r e a szent irást először fordították. De ez a kép a dolog t e r m é s z e t é n é l fogva sokkal teljesebb a h a n g t a n i t ü n e m é n y e k és n y e l v t a n i alakok, m i n t a szókincs tekintetében.
A mely szó a biblia szövegében meg egy-két más, valószínűleg m á r a legrégibb időben lefordított egyházi könyvben elő n e m fordul, a r r ó l bajos h a t á r o z o t t a n állítani, hogy az eredeti szókincshez tar- t o z o t t , h a csak erre n e m jogosít föl az összes szláv nyelvek egy- h a n g ú tanúsága. Azért h a Miklosich m ü v e i b e n egy-egy szó előtt az
«altslovenisch» jelzőt találjuk vagy h a megtaláljuk a szót az ő Lexicon Palaeoslovenicum czímű m ű v é b e n , még k o r á n t s e m t u d j u k , nincs-e később a bolgár, szerb vagy orosz nyelvből becsúszott kife- jezéssel dolgunk. P é l d á u l szolgáljon a zagarű szó, a m e l y bizonyo-
(170)
A S Z L Á V S Z Ó K A M A G Y A R N Y E L V B E N . 9 s a n csak az ú j a b b időben t e r j e d t el a török nyelvből a Balkán-fél- szigeten lakó szlávokhoz és mégis megvan a L e x i c o n Palaeosloveni- c u m b a n (zagarií, canis venaticus), az igaz, idézet n é l k ü l . Kevésbbé g y a n ú s az első p i l l a n a t r a az ugyancsak ószlovénnek m o n d o t t ogarü, m e r t ha a szó t a l á n n e m is szláv eredetű, m é g i s messze elterjedt a szlávságban.Vámbéry «A m a g y a r o k eredete» czímű müvében(659.1.) azt m o n d j a az agár szóról, melyet Miklosich szláv e r e d e t ű n e k m o n - d o t t : «E szót csak az esetben lehetne a szerb ogar-Yal (canis vena- tici generis) egybevetni, h a az északi szláv d i a l e c t u s o k b a n és az ószlávban is megvolna.» Miklosich tényleg egy későbbi, r á n k nézve is nélkülözhetetlen m ű v é b e n (Etymologisches W ö r t e r b u c h der slavischen S p r a c h e n . Wien 1886) k i m u t a t egy ó - s z l o v é n ogarü ala- kot, idézi a m o n d a t o t is, a m e l y b e n az előfordul («tatarim, ogarh jestb), de nem pontosan, k ü l ö n b e n m á r a helyesírásból kivehetné
a szakértő, h o g y ez az egyetlen hely, a melyen Miklosich az ogarü szót találta, szerb írótól egyházi szláv nyelven í r t könyvben fordul elő. H a most m á r ezt a szót a Lexicon P a h e o s l o v e n i c u m b a n keres- sük, ugyanazt a m o n d a t o c s k á t találjuk ott is, de m o s t m á r helye- sen írva (TaTapiiHb orapB ecTb azaz t a t a r i n í ogarí jesti, t e h á t a szerb kéziratokat jellemző 7-vel ü helyén), ós h a a mellette idézett f o r r á s m a g y a r á z a t á t keressük a szótár legelején, kitűnik, hogy ez az úgynevezett ószlovén szó mindössze egyszer fordul elő egy, a X V I I I . (!) s z á z a d b a n szerb embertől írt papircodexben. E b b ő l vilá- gos, hogy k ü l ö n ö s e n kétes esetekben m e n n y i r e n e m szabad a b b a belenyugodni, hogy egy-egy szó m á r az ó s z l o v é n b e n is előfordul.
Az ó - s z l o v é n b ő l t ö r t é n t á t v é t e l e k k o r a é s a h a n g t a n i k r i t é r i u m o k .
Miután m o s t m á r tisztába j ö t t ü n k azzal, m i értendő ószlovén nyelven és m i l y e n f o r r á s o k b a n m a r a d t e nyelv r e á n k , b e h a t ó b b a n kell foglalkoznunk azokkal a h a n g t a n i t ü n e m é n y e k k e l , melyek a r r a vallanak, hogy a m a g y a r nyelvbe k e r ü l t szláv szók épen ebből az ó-szlovén, illetőleg egy vele a legszorosabb r o k o n s á g b a n álló nyelvből kerültek. Mielőtt azonban e k é r d é s r e á t t é r ü n k , érin- t e n ü n k kell egy másik kérdést, azt t. i., hogy m i l y e n korban kerül- tek e szláv szók n y e l v ü n k b e .
(205)
10 D ; Á S B Ó T H O S Z K Á R .
Midőn őseink h a z á n k b a kerültek, b i z o n y o s a n sok ú j dolgot láttak itt és a r á n y l a g rövid idő alatt beletörődtek egészen ú j for- m á k b a , ú j életföltételekbe. Nyelvünk számos kifejezése azt m u - tatja, hogy ebben szlávok voltak első mestereink. Csak egy-két példát ragadok ki a sokból. Képzelhető-e, hogy a kovácsot, taká- csot, b o d n á r t , kádárt, mészárost szláv szóval neveznők, h a a ma- gyarok m i n d j á r t idejövetelektől fogva s ű r ű n n e m é r i n t k e z n e k az itt talált szlávokkal és e kifejezéseket m i n d j á r t az első szá- z a d o k b a n át n e m veszik? H a nincsenek is n y e l v e m l é k e i n k ebből a legrégibb korból, elég ékesen szólanak a m e g h o n o s o d o t t szláv szók, egész történeteket mesélnek el n e k ü n k e l t ű n t időkből.
Vagy n e m kész történet p. o. a szlávból jött kasza és széna s z ó p á r ? Vagy kell-e meglepőbb t é n y , m i n t az, hogy a hét n a p j a i n a k nevei közül 4-et (szerda, csütörtök, péntek, szombat) a szlávból v e t t ü n k át, egyet pedig, a keddet, egyszerűen lefordítottunk szláv s z ó b ó l ? Mind ez a szó beszél n e k ü n k a n e m z e t átalakulásáról, h i r d e t i n e k ü n k az új h a z á n a k szellemi elfoglalását is, még pedig sokkal részletesebben, m i n t az írott történet. Ez a processus nyilván javá- ban folyt, mikor egy n a g y történeti esemény hirtelen é l é n k vilá- gítást vet rá, értem a kereszténység b e h o z a t a l á t . A keresztény ter- minológiánkban t a l á l h a t ó sok szlávság bizonyosan szorosan össze- függ azzal a szláv h a t á s s a l , melyet m á s t é r e n is t a p a s z t a l u n k , csak hogy az e csoportba tartozó szókról meglehetős biztossággal m e g h a t á r o z h a t j u k az i d ő p o n t o t is, a mikor m i n d e n e s e t r e meg- voltak m á r n y e l v ü n k b e n : kereszt, koma, bérmálni,' szent, oltár, hála, malaszt, zsolozsma, vecsernye, veternye, pogány, pap, barát, apácza, karácson s több efféle szók, csakúgy m i n t a h é t nevei 1000 körül m á r bizonyosan megvoltak n y e l v ü n k b e n . Sok j e l a r r a m u - tat, hogy a szláv nyelvnek keresztény t e r m i n o l ó g i á n k b a n észlel- hető h a t á s á t a rég folyó processus m i n t e g y betetőzésének t e k i n t - hetjük.
É p e n m e r t az ország szívében l a k ó szlávság m á r n a g y o b - bára a m a g y a r s á g b a olvadt volt és számos kifejezésével gazdagí- totta a m a g y a r nyelvet, a keresztény hittel k a p c s o l a t b a n elterjedő szlávos terminológia n e m lehetett m e r ő e n új. H a d d álljon itt bol- dogult H u n f a l v y P á l egyik jeles értekezésének az a helye, a mely meggyőződésem szerint igen nyomós bizonyítékot hoz föl a mel- lett, hogy a szláv h a t á s n a k nagyon korán kellett m e g i n d u l n i a és
(172)
A SZLÁV S Z Ó K A M A G Y A R N Y E L V B E N . 11' körülbelül azt a fokot elérnie, a melyet a k ö z m a g y a r nyelvben m a is észlelhetünk.
H u n f a l v y A Székelyek c z í m ű értekezésében a 30. l a p o n a r r ó l a «nyelv-amalgamá»-ról beszól, mely a m a g y a r s á g b a olvadt szlá- voktól nyelvünkre tapadt és aztán így f o l y t a t j a : «A székelység bizonyosan csak akkor s z a k a d h a t a ki a magyarságból, m i d ő n ebben az az amalgama tökéletesen meglett, s midőn a bizonyos szláv szók m á r tökéletesen u r a l k o d á s r a j u t o t t a k volt, milyenek p. o. asztal, ablak, ebéd, vacsora, stb., a m e l y e k n e k megfelelő m a - gyar kifejezések bizonyosan megvoltak, de k i t o l a t t a k a szokásból a szláv szók által. Mert az a t ü n e m é n y a székely és csángó nyelv- ben, hogy e b b e n u g y a n a z o n szláv szók fejezik ki azokat a leg- szükségesebb s a közéletben l e g i n k á b b előforduló dolgokat, melyek a nagy m a g y a r nyelvben j e l e n t i k u g y a n a z o k a t : az legvilágosabban bizonyítja, hogy a székely nyelv csak a k k o r szakadt ki a n a g y magyarból, midőn ez a szláv elemek fölvételével már képeződött volt.»
Maga a m a g y a r nyelv t ö r t é n e t e is n é m i segítségül szolgál a kor meghatározásánál, de a b b ó l m á r csak a t e r m i n u s ad q u e m határozható m e g : a magyar nyelv történetéből csak azt t u d j u k meg, bogy bizonyos, az igaz elég késő, koron tul n e m k e r ü l h e t e t t a szláv szók javarésze n y e l v ü n k b e . Nem a k a r o k itt a latin n y e l v e n írt okiratokban található m a g y a r szókról szólani, fájdalom m é g n i n - csenek kritikailag összeállítva és épen a legrégibb korra vonatkozó oklevelek hitelessége g y a k r a n kétséges. De az a tény, hogy a szláv nyelvekből k e r ü l t szókban n a g y o b b á r a egy fokkal nyíltabb h a n g z ó t ejtünk, m i n t a szlávok (ciuio : csoda, obrusu: abrosz, oblokü : ablak, potoku : patak, popü : pap, bobu: bab) bizonyítja, hogy e szókat jóval a XY. század előtt v e h e t t ü k át, m e r t ekkor m á r az eredeti magyar szókban is a rövid h a n g z ó k rendesen ezt az ujabb a l a k o t m u t a t j á k : a H a l o t t i Beszéd pur, pucul, oz, hotolm-féle alakok e l t ű n - nek és helyöket az új por, pokol, az, hatalom foglalják el.
Sokkal fontosabbak a z o n b a n a m a g y a r nyelv történetéből meríthető t a n ú s á g n á l azok a h a n g t a n i kritériumok, melyek a meghonosodott szláv szókban m a g u k b a n r e j l e n e k és a m e l l e t t szó- lanak, hogy a szók nagy része, melyeknek az első időben való átvé- tele művelődés-történeti s z e m p o n t b ó l igen valószínűnek látszik, tényleg az ószlovénből k e r ü l t hozzánk, azaz oly nyelvből, mely-
(173)
12 D ; Á S B Ó T H O S Z K Á R .
nek a m a g y a r o k megérkezése óta m á s n y o m á t n e m igen t a l á l j u k h a z á n k b a n , a melyről t e h á t föltehetjük, hogy egy p á r század a l a t t teljesen kihalt. E h a n g t a n i t ü n e m é n y e k közt az első helyet foglalja el a m á r kifejtett okoknál fogva az a p á r szó, a melyben az ószlo- vén nyelv egy föltűnő h a n g t a n i sajátsága híven tükröződik, é r t e m azokat a szókat, a melyekben sf-t vagy zsd-1 t a l á l u n k csakúgy m i n t az ószlovénben és bolgárban, eltérve v a l a m e n n y i többi szláv nyelv- től. H a az ide tartozó szókat vizsgáljuk, meglepő e r e d m é n y r e j u t u n k . H a a m a g y a r Pest (— Ofen, a pest kemencze jelentéssel
még m a is él tájszólásban) mostoha, rozsda, mesgye szókat össze- hasonlítjuk a szláv nyelvekben nekik megfelelő szókkal, n e m kétel- kedhetünk egy perczig sem a b b a n , hogy ezek a szók csakis azoktól a szlávoktól k e r ü l h e t t e k , a kik a m a g y a r o k bejövetelekor az ország szívében, egyebek közt bizonyosan a szláv n e v ű Pest helyén is lak- tak. Nézzük e szókat s o r r a a szláv n y e l v e k b e n . Pest szavunknak megfelel kemencze jelentéssel az ószlv. pesti, bolg. pest or. pect, újszl. pec, hr. szb. pec, cs. és t. pec, lengy. piec, lauziczi szb. pjec.
A mostoha s z ó n a k megfelel ószl. és bolg. masteha, or. macicha, újszl. maciha, macuha, hr. szl. maéeha, cs. macecha, lengy. t., l a u z . szb. macocha. A rozsda szónak megfelel ószl. és bolg. rüMa, or. réa, újszl. rja, h r . szb. rdja, cs. rza, t. zrza, lauz. szb. zarz, lengy. rdza, rza. A mesgye szónak megfelel ószl. és bolg. meída, or. meza, újszl.
meja, hr. szb. medja, cs. meze, lauz. szb. mjeza, lengy. miedza. Lát- tuk az előbbi fejezetben, hogy Miklosicli a palást szót is említi ebben az összefüggésben, de ez a szó s e m m i t sem bizonyít, mivel sí-je egészen m á s úton keletkezett és azért v a l a m e n n y i szláv nyelv- ben tükröződik (ószl. plasfí, bolg. plastanica, h r . szb. p>last, cs.
piáét', lauz. szb. pia sc, lengy. plaszcz, or. plascü, újszl. plasc).
Más k é r d é s és részben elég bonyolúlt k é r d é s az, mit szabad következtetnünk azokból a szókból, m e l y e k b e n a várt st, zsd helyén m á s h a n g o k a t találunk a m a g y a r b a n . E z t a kérdést érin- tette Jagic m á r 1876-ban, részben m e g o l d á s á t is kereste, azóta t u d t o m m a l s e n k i hozzá sem szólt e kérdéshez. Jagic u g y a n i s az Archiv f ü r Slavische Philologie I. k. 448. l a p j á n ezeket m o n d j a :
«Ein a n d e r e s Kriterium m ü s s t e die L a u t v e r b i n d u n g st u n d zd lie- fern, aber g e r a d e in diesem P u n k t e zeigt sich klar, dass in P a n n o - nién zur Zeit der Invasion der Magyaren dialektische Verschie- denheiten bei den daselbst ansässigen S l o v e n e n obwalteten. Die
(174)
A S Z L Á V S Z Ó K A MAGYAR N Y E L V B E N . 15' A u s d r ü c k e : láncsa (hasta),lencse (lens), szerencse (fortuna) k ö n n e n n u r von den westlichen Slovenen, d. h. den Vorfahren der heuti- gen V a n d a l e n , e n t l e h n t worden sein, u n d sind zugleich ein n i c h t unwichtiges Zeugniss d a f ü r , dass die letzteren in der T h a t schon damals, als sie noch den r e i n e n N a s a l i s m u s g e k a n n t h a b e n , f ü r das altslovenische st ihr heutiges c s p r a c h e n . W ä r e n die b e t r e f f e n - den W ö r t e r i n magyarischer F o r m nicht nasalirt, so k ö n n t e m a n an eine s p ä t erfolgte E n t l e h n u n g denken, allein ein so deutlich erhaltener Nasal an (für in) u n d en (für Ä) spricht entschieden f ü r die E n t l e h n u n g aus der ä l t e r e n Zeit.» J a g i c tehát 3 szóban, mely- ben sí-t kellene v á r n u n k , cs-t találván, abból m i n d j á r t m e s s z e menő következtetéseket von le. Mindenek előtt el kell h a g y n u n k a láncsa (lándzsa) szót e csoportból, mely bizonyosan n e m szláv szó, h a n e m az olasz láncia; ószl. Iqsta-ból m á r azért sem igen magya- r á z h a t j u k , m e r t az a - n a k n e m szokott án megfelelni. M a r a d t e h á t a lencse m e g a szerencse szó. Szükséges-e valóban azt f ö l t e n n ü n k , hogy e két szó egészen más szláv nyelvjárásból került a nyel- vünkbe, n e m lehet-e az ószlovén Igéta, srcsta alakokból is a ma- gyar lencse, szerencse alakokhoz j u t n i ? Azt hiszem lehet. H a e két szót szemügyre veszsziik, könnyű l á t n u n k , hogy az st, melyet a cs helyén v á r h a t n á n k , m á s helyzetben állt volna, m i n t az eddig talált szókban, azaz m i n t a mostoha, pest, palást szókban : a
*lenste, *szerenste a l a k o k b a n az st m á s s a l h a n g z ó r a következett volna. H a n g z ó r a következő st nem r i t k a s á g tősgyökeres m a g y a r szókban s e m ; egy nyelvben, a melyben o l y a n szók (illetőleg ala- kok) v a n n a k , m i n t est, mást, ostor, a pest, palást, mostoha kiejtése semmi nehézségbe sem ütközhetett. De m á r *lenste, *szerenste szó- tagkezdő st-vel o l y a n n y i r a idegenszerűk lettek volna, hogy egészen természetesnek kell t a r t a n u n k , hogy megváltoztak, a m a g y a r nyelvben t a l á l h a t ó h a n g c s o p o r t o s u l á s o k h o z a l k a l m a z k o d t a k . H a v á l a s z t a n o m kellene o l y a n n y i r a egyszerű, a m a g y a r nyelv h a n g - törvényeitől követelt processus föltevése közt, a m i l y e n a
*lenste: lencse (st: [ts] cs) hangfejlődés, ós J a g i c n a k beláthatat- lan következményekkel j á r ó hypothesise közt, habozás n é l k ü l az elsőt v á l a s z t a n á m . De be is bizonyíthatjuk, hogy szótagkezdő sí-ből a m a g y a r b a n cs lett. í g y lett szláv sím tea-ból a m a g y a r b a n csuka, m e r t a legkisebb kétség sem férhet hozzá, hogy az itt lakó szlávok ismerték ezt a h a l a t és stuka-ntik h i t t á k . Az, hogy az ószlovén
(175)
14 D! Á S B Ó T Í I O S Z K Á R .
e g y h á z i i r o d a l o m b a n c s u k á r ó l n i n c s szó, a z o n n i n c s m i t csodál- k o z n u n k , h i s z e n az egész ószlovén i r o d a l o m b a n , úgy látszik, e g y e t l e n egy h a l f a j n a k a n e v e s e m t a l á l h a t ó . A dolog elég é r d e k e s , h o g y egy p e r c z i g i d ő z z ü n k n á l a , m e r t ú j r a f é n y e s világot vet a r r a a f o n t o s k é r d é s r e , m i t j e l e n t az, h a egy szó m e g v a n vagy n i n c s m e g az ó s z l o v é n b e n .
Egy orosz tudós, Budilovics, egy n a g y m ű v é b e n az egyes f o g a l m a k s z e r i n t e l r e n d e z e t t c s o p o r t o k b a n á l l í t o t t a össze m i n d - a z o k a t a szláv szókat, melyek t ö b b szláv n y e l v b e n e l ő f o r d u l v á n , a szlávok t ö r t é n e t előtti életére f é n y t d e r í t h e t n e k . * ) A h a l a k a l a t t { 1 5 8 — 1 6 2 . 1.) 2 5 f a j t említ, de m i n d ö s s z e 4 - n é l hoz föl ószlovén v a g y a m i n t ő nevezi egyházi szláv alakot. M i n t h o g y m i n d a 4 - n é l Miklosich ószlovén szótárát (Lexicon Palaeoslovenicum) idézi egyet- l e n f o r r á s u l , e b b e n kell k e r e s n ü n k az illető s z ó k a t . Az e g y i k r ő l , qgrí a n g o l n á r ó l , ott azt o l v a s s u k : «in f o n t t . p s l . n o n v i d e t u r legi», t e h á t az a szó n i n c s k i m u t a t v a . E g y m á s i k m e l l e t t , jesetrü tok m e l l e t t , u g y a n v a n m á r idézet, de orosz f o r r á s b ó l , n e m is áll az i l l e t ő helyen az ó s z l o v é n b e n v á r h a t ó jesetrü a l a k , h a n e m Osetrü, t e h á t oly a l a k , a mely a speciális orosz h a n g t a n i f e j l ő d é s követ- k e z t é b e n szókezdő je-bői l e t t o-t m u t a t j a . H á t r a van m é g a okuni s ü g é r és a seldt (lat. s a r d a ) . H o g y ezek m e n n y i r e n e m n e v e z h e t ő k ószlovén s z ó k n a k , kiviláglik a b b ó l , hogy Miklosich csak az 1704-ben M o s z k v á b a n m e g j e l e n t D i c t i o n a r i u m t r i l i n g u e - b ö l idézi.
V i s s z a t é r ü n k a csuka szóhoz. E h a l n e v e v a l a m e n n y i szláv n y e l v b e n csekély h a n g t a n i v á l t o z a t b a n u g y a n a z : bolg. és h r . szb.
stuka, t. st'uka, cs. stika, or. scuka, újszl. scuka és suka, l e n g y . szczuka (olv. scsuka) stb. A h a n g t a n i t ö r v é n y e k a l a p j á n m i e z e k b ő l az alakokból a l e g n a g y o b b biztossággal k ö v e t k e z t e t h e t ü n k egy ószlovén stuka szóra és azt is a l e h e t ő l e g n a g y o b b v a l ó s z í n ű s é g g e l á l l í t h a t j u k , h o g y a m a g y a r o k ezt a h a l n e v e t é p e n a z o k t ó l a szlá- voktól vették át, a kiktől a n n y i m e g a n n y i m á s fölösleges, m e r t m á r ismert f o g a l m a t jelölő szót is á t v e t t e k , á l l í t h a t j u k t e h á t , h o g y a csuka *stuka-hói lett.
A csorba cs-je is b i z o n y o s a n sf-böl lesz. Csorba s z a v u n k m e l l é k -
*) Antonü Budilovicü. Pervobytnye Slavjane vü ichű jazyké, byte i ponjatijackü po dannymü leksikalínymií. Kiev, 1878.
( 1 8 4 ) .
A S Z L Á V S Z Ó K A M A G Y A K N Y E L V B E N . 15 n é vl) és f ő n é v is l e h e t . H o g y az ó s z l o v é n b a n caak a m e l l é k n e v e t (stribü) m u t a t h a t j u k ki, a f ő n e v e t n e m , az tiszta véletlenség, a m i m á r m a g á b ó l abból a k ö r ü l m é n y b ő l is kitetszik, hogy a m e l l e k n é v is csak e g y e t l e n egy h e l y e n t a l á l h a t ó (a hely így szól: r a z l o g e n e strbe n i préroéíne «nem fogyatékos, sem n e m e l l e n m o n d ó a r g u - m e n t u m o k a t » ; Miklosich-Danicié m a n c u s szóval adják vissza).
A m i n t a c s e h b e n stérba és a t o v á b b képzett stérbina, a l e n g y e l - b e n szczerb és s z c z e r b i n a , az o r o s z b a n scerba és scerbina e g y m á s m e l l e t t é l n e k , így s z a b a d , sőt föl kell t e n n ü n k , h o g y az ó s z l o v é n - b a n is megvolt a f r a g m e n t u m , l a c u n a j e l e n t é s b e n k i m u t a t h a t ó strübina m e l l e t t egy régibb, e g y s z e r ű b b *strüba v a g y * Át rib a (a for- r á s o k a rü, ri í r á s á b a n i n g a d o z n a k , Miklosich p e d i g következe- t e s e n rü-i ír, m é g ott is, h o l a f o r r á s r7-t m u t a t ) . E n n e k a strüba- striba-n&k egészen s z a b á l y o s a n m e g f e l e l csorba 2) f ő n e v ü n k . H o g y a m e l l é k n é v és főnév a m a g y a r b a n összeesett, az o n n é t van, h o g y a szlávból k e r ü l t m e l l é k n e v e k , a m i n t m é g látni fogjuk, r e n d e s e n a - r a v é g z ő d n e k (drága, néma, puszta, tinta).
F o g l a l j u k össze a m o n d o t t a k a t ! J a g i c azt állította, h o g y a m a g y a r o k a láncsa, lencse és szerencse szókat csakis az o r s z á g n y u g a t i szélén l a k ó szlovénektől v e h e t t é k át, m e r t ezekben a szók- b a n cs-t t a l á l u n k a v á r t st h e l y é n . A láncsa szó m i n t n e m szláv, h a n e m o l a s z eredetű, t e k i n t e t b e n e m j ö n , az p e d i g nyilván való, a lencse és szerencse szó m a g á b a n a m a g y a r n y e l v b e n is k ö n n y e n ölthettek i l y e n a l a k o t , h a sí s a l a k b ó l is i n d u l u n k k i : sí-vel n e m kezdődik s z ó t a g a m a g y a r n y e l v b e n , a szó elején is cs-xé vált n é h a az idegen st (stuka: csuka, stribu: csorba), n i n c s t e h á t s e m m i o k u n k azt h i n n i , hogy a f ö n t e b b e m l í t e t t két szó, m e r t n u t á n cs-t
') A ritkább melléknévi használatra hadd álljon itt egy pár idézet a régibb időből: «Nem lezón ott dórba embór (Sánd C. 8).» «Egy öreg, csorba taraczk» (Gér: Kár Cs. IV. 580). Ennyit a Nyelvtörténeti szótárból (I. 454).
Érdekes Szerémi György, a XVI. század derekán Magyarország romlásáról irt művének egy helye is: «Tandem Ladislaus Vaydafia jam desistebat, quia bicellus ipsius breuis et sepissime pro defensione sua capitis contra Germanum inacrita, idest ókorba wala.» (L. Magyar Nyelvőr XI. 27.)
2) V. ö. ószl. brüdo «Hügel» (bolg. «Hügel, Weber Kamm»): m.
borda, ószl. blüha: m. bolha. Ha azonban a mi valószínűbb, nem a strubü, hanem a Stribü (í-vel) alakból kell kiindulnunk, akkor a nyelvjárásainkban még élő cserba alakot régibbnek kell tekintenünk a belőle illeszkedés által keletkezett csorba alaknál.
(177)
16 D; Á S B Ó T H O S Z K Á R .
találunk ószlovén sí-vei s z e m b e n , m á s nyelvjárásból k e r ü l t volna hozzánk.
Egészen máskép áll a dolog egy p á r szóval, a melyben az ószlo- vén 2d, st helyén a m a g y a r b a n gy-1, illetőleg íy-t t a l á l u n k . Ilyenek a megye, ragya, parittya, gatya szók. A régi nyelvből ide tartozik még a t ö b b f o r r á s b a n t a l á l h a t ó kutya, gunyhó, parasztház is
(1. Nyelvtörténeti szótár I I . 447), de m á r a bátya szó, a melyet Miklosich szintén ide számít, n e m szláv eredetű. H a a mesgye szó mellett megye szót találunk, ezt máskép n e m érthetjük, m i n t h a fölteszszük, hogy valószínűleg különböző időben is, de m i n d e n - esetre két különböző szláv nyelvből vettük át e származásra és a l a p j e l e n t é s r e nézve azonos szókat, m e r t h a n g t a n i törvényeink szerint n e m magyarázható az egyik a másikból. Hogy a két szó alapjelentése azonos, az még a m a g y a r nyelvből is kitűnik olyan példákból, m i n t : «az szántóföldéé megyeiben», «azszántó-földeken, és azoknak megyéién ö r ö m e s t terem» (Ny. Sz. II. 719), a melyek- ben a megye szó szakasztott u g y a n a z t jelenti, mint a mesgye szó.
A «districtus, comitatus» jelentés is, mely mindig csak a megye szóhoz t a p a d t , semmi egyéb m i n t az eredeti «határ» j e l e n t é s n e k alig m o n d h a t j u k továbbfejlesztése, inkább csak más viszonyra való alkalmazása, hiszen m a g á t a határ szót is akár h á n y s z o r egész terület jelölésére h a s z n á l j u k (v. ö. «a f a l u határa», a mit néme- teink Aaííerí-nak neveznek), csak úgy m i n t a n é m e t mark szó, mely a l a t i n margo-Dsk rokona, h a t á r t is de bizonyos határok közt fekvő egész területet is jelent. Hogy a mesgye szó s o h a ilyen jelentést n e m vett föl, szintén azt bizonyítja, hogy a mesgye meg a megye k ü l ö n - k ü l ö n kerültek a n y e l v ü n k b e . Az iránt sem forog- h a t fönn a legkisebb kétség sem, hogy h o n n a n kaptuk az egyiket és h o n n a n a m á s i k a t : a mesgye (1263-ban m é g mesda 1. Ny. Sz.
II. 786) az ószlovén me2da-nak felel meg, a megye pedig n e m lehet más, m i n t a horvát-szerb medja, mert a többi szláv nyelvekben — kivéve a bolgárt, a m e l y az ó-szlovénnel együtt me£da alakot t ü n - tet föl — a m i n t m á r egy ízben láttuk, olyan alakokat öltött e szó, a melyekből lehetetlen a m a g y a r szók a l a k j á t kimagyarázni (újszl.
meja, cs. meze, or. me2a, lengy. miedza stb.). Nem hihető, hogy a horvát-szerb nyelvből került megye szó egy ós u g y a n a b b a n az idő- ben h o n o s o d o t t meg n y e l v ü n k b e n , m i n t az ószlovén me2da-nak megfelelő mesgye, de alig hihető, hogy egy sajátságos, m á r korán
(178)
A S Z L Á V S Z Ó K A M A G Y A R N Y E L V B E N . 17'
k i f e j l ő d ö t t i n s t i t u t i ó n k , a m i l y e n a m e g y e r e n d s z e r , k é s ő b b i k o r b a n n e v e t cserélt v o l n a . H a e r e n d s z e r r e l együtt egy l a t i n vagy n é m e t n é v k e r ü l t h o z z á n k és hosszú h a s z n á l a t által m e g e r ő s ö d ö t t , n e m v a l ó s z í n ű , h o g y később szláv szóval fölcserélik a m a g y a r o k a m e g s z o k o t t régi n e v e t . T i s z t á n a véletlennek k ö s z ö n h e t j ü k , h o g y ezen a szláv e r e d e t ű m a g y a r szón m e g i s m e r h e t j ü k a h o r v á t - s z e r b e r e d e t e t , hiszen v a n a n y e l v ü n k b e n száz m e g száz szó, m e l y e - k e n s e m m i h a n g t a n i k r i t é r i u m n e m sejteti v e l ü n k , hogy m e l y i k szláv n y e l v b ő l k a p t u k , itt pedig a p u s z t a véletlen egészen s a j á t s á - gos p e r s p e c t i v á t n y i t m e g e l ő t t ü n k egy rég l e t ű n t korba.*) D e e k é r d é s e k t o v á b b i tisztázását t ö r t é n e t í r ó i n k r a kell b í z n o m , m e r t m i n d e n további lépés, a m e l y e t t i s z t á n nyelvi t é n y e k k a l a u z o l á s a m e l l e t t k i s é r t ü n k m e g , m e s s z e elvezethet az i g a z s á g t ó l . Csak egy ilyen csábító, de v a l l j u k meg, m é g t e l j e s e n h o m á l y o s k é r d é s r e a k a - r o k r á m u t a t n i : egy-e a m a g y a r ispán és a h o r v á t - s z e r b íupan, a m a g y a r fő ispán t a l á n a délszláv veliki éupan «nagy zsupán» m i n t á - j á r a készült-e ? Miklosich u g y a n m i n d v é g i g m e g volt arról győ- ződve, hogy a m a g y a r ispán zupán, illetőleg zupanu (mert a s z ó m á r egy régi ószlovén k é z i r a t b a n , a Codex s u p r a s l i e n s i s b e n is e l ő - f o r d u l ) szóból lett, de m é g eddig s e n k i n e k s e m s i k e r ü l t a h a n g - t a n i n e h é z s é g e k e t , melyek e f ö l t e v é s ellen s z ó l a n a k , l e k ü z d e n i . Azért h a g y j u k egyelőre ezeket a m e g o l d a t l a n k é r d é s e k e t és t é r j ü n k vissza ahhoz a kis szócsoporthoz, m e l y h a t á r o z o t t a n azt b i z o n y í t j a , hogy n y e l v ü n k r e m á r régibb i d ő b e n a h o r v á t - s z e r b n y e l v is h a t o t t . A m i n t az ó s z l o v é n b ő l á t v e t t mesgye szó m e l l e t t a h o r v á t - s z e r b e r e d e t ű megye szó h o n o s o d o t t m e g a n y e l v ü n k b e n , úgy t a l á - l u n k a fönt e m l í t e t t rozsda szó m e l l e t t is egy c s a k a h o r v á t - s z e r b rdja-ból m a g y a r á z h a t ó ragya a l a k o t . U g y a n c s a k e r r e a f o r r á s r a m u t a t a p a r i t t y a és g a t y a szó tyje. A parittya szónak a h o r v á t - n y e l v b e n praca felel meg, a többi s z l á v n y e l v e k b e n pedig a k ö v e t - kező a l a k o k a t t a l á l j u k : ószl. prasta, bolg. prastva, prastka, ú j s z l . praca, l e n g y . proca s t b . , s e h o l sem o l y a n t , a m e l y b ő l a m a g y a r
*) A Nyelvtörténeti Szótár már 1055-ből idéz egy mega-is,-t, de az meg nem bízható, azonkívül ott találjuk a Decretum Colomani regis-ből a következő érdekes helyet: Dueis ministri qui in mega regis sunt, et regia qui in mega sunt ducis, ante comitem et judicem delitigent. (L. II. 719.)
M . T . AK. ÉRT. A N Y E L V - ÉB S Z É P T . KÖRÉBŐL. 1 8 9 2 . XVI. K. 3 . S Z . 2
18 D; Á S B Ó T H O S Z K Á R .
szó meg volna fejthető. A gatya a hr.-szb. gace szónak felel meg, míg a többi szláv nyelvek m á s meg m á s m á s s a l h a n g z ó k a t tüntet- nek f ö l : ószl. és bolg. gasti, újszl. gace, or. gaci, lengy. gacie, c.
hace (a gate alak a m a g y a r b ó l került a csebbe, a m i n t m á r a szó- kezdő g is mutatja). Végre az elavult kutya is csak a hr.-szb. kuca
«káz»-ra vezethető vissza.
H a végig t e k i n t ü n k e pár szón : megye, ragya, parittya, gatya [kutya] és szembe á l l í t j u k az előbb tárgyalt zsd-s és sf-s s z ó k k a l : mesgye, rozsda, Pest, mostoha, és b a megfontoljuk, m i l y e n ritkán t a l á l u n k egy-egy átvett szláv szóban olyan jellemző h a n g t a n i t ü n e m é n y t , mely a szót h a t á r o z o t t a n ehhez vagy a h h o z a szláv nyelvhez tartozónak m u t a t j a , lehetetlen át n e m l á t n u n k , hogy soha sem fog n e k ü n k sikerülni éles h a t á r t v o n n i a k ü l ö n b ö z ő szláv n y e l v e k n e k a m a g y a r nyelvre gyakorolt határai közt. Különösen nehéz, sőt lehetetlen lesz azt a h a t á r t csak a legáltalánosabb kör- v o n a l o k b a n is m e g h a t á r o z n i , melyet az épen említett p á r szó, de első s o r b a n a megye szó sokat m o n d ó t a n ú s á g a szerint min- d e n e s e t r e a horvát-szerb nyelvnek kell t u l a j d o n í t a n u n k . H o g y leg- alább n é m i l e g elkülöníthessük a különböző forrásból eredhető szó- kat, szemügyre kell v e n n ü n k m i n d e n h a n g t a n i t ü n e m é n y t , mely k u t a t á s u n k n a k , legalább bizonyos fokig, biztos alapot igér. Átté- rek t e h á t az ószlovén nyelvnek egy másik, h a n e m is olyan kizáró- lagos, m i n t az st és £d, de mégis elég jellemző v o n á s á r a — az orr- h a n g ú h a n g z ó k r a .
E m l í t e t t e m már, hogy az orrhangú hangzók v a l a h a megvol- tak v a l a m e n n y i szláv n y e l v b e n . E föltevés nélkül lehetetlen volna a szláv nyelvek egyes h a n g t a n i t ü n e m é n y e i t m a g y a r á z n u n k , de e m l í t e t t e m m á r azt is, hogy a lengyel nyelvet kivéve, csak a bol- gár és a szlovén nyelv egyes n y e l v j á r á s b a n m a r a d t m e g a régi n a s a l i s n a k a n y o m a . A horvát-szerb nyelv csakúgy m i n t az orosz m á r a legrégibb időben elvesztette, ép úgy a cseh is. A legrégibb k a r a n t á n szlovén n y e l v e m l é k b e n , a X. században írt freisingi tö- r e d é k e k b e n is m á r e l t ű n ő i é i b e n t a l á l j u k e h a n g o k a t : az elég ter- j e d e l m e s töredékekben csak egyszer t a l á l u n k en-1 az ószlovén e he- lyén, különben következetesen e-t. Kicsikét g y a k r a b b a n t a l á l u n k a helyén o r r h a n g ú h a n g z ó t (un, ow-nak írva) a rendes u, o mel- lett. Mi é r t j ü k tehát Jagicot, mikor szemben azzal a ténynyel, hogy az o r r h a n g ú hangzók a legtöbb szláv nyelvben, egyebek közt
(180)
A S Z L Á V SZÓK A M A G Y A R N Y E L V B E N . 19' a k a r a n t á n szlovénben is, m á r a legrégibb időben eltünedeznek, a lencse és szerencse szókat n e m meri későbbi k o r b a n átvettnek t e k i n t e n i (1. a lencse és szerencse szók tárgyalását), b a n e m egy s o r b a helyezi a legrégibb időben meghonosodott szókkal, csakhogy a cs miatt azt véli, hogy m á s nyelvjárásból kerültek hozzánk.
T a g a d h a t a t l a n , hogy n e m lehet a szóban forgó h a n g o k történetét lépten-nyomon követni, különösen h a z á n k b a n n e m , a hol épen azoknak a szlávoknak, a kik itt egyedül tekintetbe jöhetnek, törté- netök úgy szólva nincs, nincs n e m z e t i i r o d a l m o k , a magyarok közt n a g v o b b á r a elvesztek, beléjök olvadtak, ki m o n d h a t n á , m i k o r ? S o h a e kérdésekben bizonyos v a l ó s z í n ű s é g e n t ú l n e m j u t h a t u n k , de alig hiszem, hogy kényszerítő okok n é l k ü l szabad oly merész föltevéshez folyamodni, m i n t több ízben Szarvas tette épen az o r r h a u g ú h a n g z ó k r a nézve. Szarvas a Magyar Nyelvőr VII. k. 387.
és k. lapján ezeket m o n d j a : « H a r m a d s z o r legrégibb irodalmunk előtt a rend még teljesen i s m e r e t l e n ; s első kódexeink, nevezetesen a bécsi és m ü n c h e n i biblia a latin ordo szót következetesen szer- nek f o r d í t j a : «Tetet nekem zerevel meg i r n o m : visum est m i h i ex o r d i n e scribere» (Münch, cod. 122.). E szerint m a j d n e m biztosan m e g h a t á r o z h a t ó a kor is, a m e l y b e n a kölcsönvétel t ö r t é n t : az a tizenötödik század vége felé volt.» H a S z a r v a s n a k igaza volna, hogy a rend szó a XV. század vége felé k e r ü l t nyelvünkbe, a b b ó l az következnék, hogy ekkor m é g a köztünk élő szlávok o r r h a n g ú hangzóval (|!-vel) ejtették azt a szót, a melyből a m a g y a r lett. Alig fog szlavista akadni, a ki összevetve m i n d azt, a mit a szláv orr- h a n g ú hangzók életéről t u d u n k , ezt valószínűnek fogja t a r t a n i . A szláv nyelvészet s z e m p o n t j á b ó l csak azt m o n d h a t j u k , hogy az országunk n y u g a t i h a t á r á n lakó szlovének valószínűleg m á r a X . században red-et és n e m rgd-et ejtettek, azok a szlávok pedig, a kiktől a legtöbb szót v e t t ü n k és a kik tényleg redü-nek ejtették a szót, bizonyosan már jóval a XV. század előtt eltűntek, bele-
olvadtak a magyarokba, de h a itt-ott kis töredékekben éltek is m é g a t ú l n y o m ó többségben levő m a g y a r o k közt, alig h a t h a t t a k m á r úgy a m a g y a r nyelvre, hogy egy olyan fogalomnak a nevét, a milyen a rend, az egész m a g y a r s á g tőlök k a p h a t t a volna. N e m t u d o m , Szarvas megfontolta-e ezeket a nehézségeket, mikor ö t évvel később állítását még ridegebb a l a k b a n ismételte (Nyr.
X I I . 5 3 3 . ) : «Ez a d a t r a t á m a s z k o d v a , a g o n d o s a b b olvasó e m í g y e n
( 1 8 1 ) 2 *
20 D; Á S B Ó T H O S Z K Á R .
fog, így kell *) neki o k o s k o d n i a . A rét és rend egységének vitatója azt á l l í t j a , s ez állításához m a g a m n a k is c s a t l a k o z n o m kell,*) h o g y a rend l e g k o r á b b a n csak a XV. s z á z a d m á s o d i k felében k e r ü l h e t e t t át n y e l v ü n k b e . » Mindig b a j o s egy-egy s z ó n a k a k o r á t a b b ó l m e g a k a r n i h a t á r o z n i , h o g y ekkor vagy a k k o r t a l á l j u k e l ő s z ö r e m l é - k e i n k b e n . H a a rend szó átvétele az e m l í t e t t k o r b a n n e m k é n - s z e r í t e n e b e n n ü n k e t o l y a n föltevésre, m e l y n e h e z e n e g y e z t e t h e t ő össze a z z a l , a mit a szláv n y e l v e k é l e t é r ő l t u d u n k , az a k ö r ü l - m é n y , h o g y a rend szó a l e g r é g i b b n y e l v e m l é k e i n k b e n elő n e m f o r d u l , j o g o t a d h a t n a n e k ü n k a n n a k a k é r d é s n e k a f ö l v e t é s é r e , n e m ú j a b b átvétel-e, á m b á r a szó j e l e n t é s e n e m teszi n a g y o n való- színűvé, h o g y a m a g y a r szer és sor m e l l e t t l á b r a k a p h a t o t t v o l n a ez az i d e g e n szó, h a n e m áll s z o l g á l a t á b a n egy h a t a l m a s i d e g e n á r a m l a t t a l , m e l y k o r á n t s e m csak n y e l v ü n k e t , h a n e m egész t á r s a - d a l m u n k a t is á t a l a k í t j a . D e m i h e l y t az a f ö l t e v é s ü n k , h o g y a rend szó ú j a b b k e l t ü átvetel, ö s s z e ü t k ö z é s b e j ö n m á s téren észlelt t ü n e - m é n y e k k e l , n i n c s j o g u n k egyedül a b b ó l a t é n y b ő l k i i n d u l v a , h o g y a szót a l e g r é g i b b codexeinkben n e m t a l á l j u k , azt k ö v e t k e z t e t n i , hogy a szó a k k o r m é g n e m is volt m e g a n y e l v ü n k b e n , n i n c s p e d i g a z é r t , m e r t az i l y e n n e g a t i v b i z o n y í t é k r a b i z t o s a n é p í t e n i s o h a sem l e h e t . S z é p e n m u t a t j a ezt a csukni igénk, t e h á t n y e l v k i n c s ü n k egy ő s r é g i alkotórésze. H a a N y e l v t ö r t é n e t i S z ó t á r b a n k e r e s s ü k , alig h i s z ü n k s z e m ü n k n e k : m i n d ö s s z e egy, e s z á z a d b a n m e g j e l e n t s z ó t á r b a n v a n följegyezve, régibb i r o d a l m u n k b a n p e d i g m i n d - össze egy 1 6 8 3 - b a n írt k ö l t e m é n y b e n f o r d u l elő. H a abból, h o g y a bécsi és m ü n c h e n i codex az ordo s z ó t következetesen szer-rel f o r d í t j a , a z t szabad k ö v e t k e z t e t n i , h o g y a rend szó a k k o r m é g m e g sem volt a m a g y a r n y e l v b e n , m i m i n d e n t n e m l e h e t n e következ- tetni a s ű r ű n előforduló zárni m e g a csakis a l e g e s l e g ú j a b b i d ő b e n f ö l b u k k a n ó csukni s a j á t s á g o s v i s z o n y á b ó l ?
Á t t é r e k egy másik s z ó r a , m e l y S z a r v a s n a k ú j a b b a n is a l k a l - m a t a d o t t , h o g y a szláv o r r h a n g ú h a n g z ó k r ó l h a s o n l ó v é l e m é n y t n y i l v á n í t s o n . A M a g y a r Nyelvőr X I X . k. 4 7 6 . l a p j á n a N é m e t - ú j v á r i G l o s s á k b a n t a l á l h a t ó ronchyca ( = roncsika) «edény» szó viszonyát fejtegetve a M ü n c h e n i C o d e x b a n o l v a s h a t ó rocska
«urceus» s z ó h o z , ezeket m o n d j a : «Ez é r d e k e s a d a t t a n ú s á g a a n n a k ,
*) A kell szót én emeltein ki az összefüggésből.
(182)
A S Z L Á V S Z Ó K A M A G Y A R N Y E L V B E N . 21'
hogy a XV. század derekán egyes vidékeken, valószínűleg a D u n á n túl, az o r r h a n g ú n még eléggé érezhető, élő h a n g volt. H a z á n k n a k m á s vidékem a z o n b a n vagy k i h a l ó b a n volt, vagy m á r egészen ki is veszett, a m i n t ezt a M ü n c h . C. rocska szava bizonyítja.» S z a r v a s ezt 1890-ben í r t a le, Balassa czikke, a melyben azt bizonyítgatja, hogy a m ü n c h e n i codex írója n e m székely e m b e r volt, a m i n t Si- monyi m o n d t a (Magyar Nyelv I. 176. 1.), h a n e m «a D u n á n t ú l n y u - gati részéről való», csak egy évvel később látott napvilágot (1. H u n - fal vy Album 11. 1.). H a Balassa állítása igaz, a m ü n c h e n i codex rocská-ja is a D u n á n t ú l r a m u t a t n a és a nasalis m e g a tiszta kiejtés nagyon szűk t e r ü l e t e n élt volna egymás m e l l e t t . E b b e n u g y a n s e m m i lehetetlenség nincs, de m i n d e n e s e t r e kevésbbé valószínű a dolog, m i n t h a két messze egymástól eső nyelvterületről v o l n a szó, kevésbbé valószínű a szláv csakúgy m i n t a magyar n y e l v s z e m p o n t j á b ó l . De n e complicáljuk a kérdést azzal, hogy a m ü n - cheni codex szerzőjének szülőhelyét is belekeverjük, h a n e m tekintsük m a g á t a puszta tényállást. A müncheni codexben k é t s z e r e g y m á s u t á n olvassuk a rocska szót korsó jelentéssel, ezt az alakot m e g t a l á l j u k Molnár Albertnél is «orca, s c a p h i u m » , P á p a i P á r i z n á l pedig «Kammertopf» magyarázattal, Comenius egy müvének m a - gyar fordításában meg ezt o l v a s s u k : «A t e j e t a s z o l g á l ó l e á n y feji a rocskában, fel fülűben avagy fejő s a j t á r b a n » (1. Ny. Sz.
I I . 1445.). Ezzel szemben áll a n é m e t ú j v á r i glossák roncsika «vas»
a l a k j a . Szarvas ebből az egy adatból azt a m e g l e p ő következtetést v o n j a le, «hogy a XV. század d e r e k á n egyes v i d é k e k e n , valószínű- leg a D u n á n túl, az o r r h a n g ú n m é g eléggé érezhető, élő h a n g volt.»
E n semmikép sem t u d o m megérteni, hogy m i k é p lehet a b b ó l , h o g y a n é m e t ú j v á r i glossákban egy roncsika-féle magyar szót t a l á - l u n k , azt következtetni, hogy u g y a n a b b a n az i d ő b e n így vagy úgy beszéltek Magyarország valamely vidékén a szlávok. Mi még m a is egy egész rakás, a szlávságból átvett szóban nasalist e j t ü n k a hangzó u t á n , a melynek a köztünk lakó szlávok nyelvében s e m m i n y o m a sincs, m é r t n e m ejthette a magyarok egy kis része a ron- csika szót a XV. században w-nel, h a a szlávok tegyük pl. m á r a X . században el is veszítették az orrhangot a megfelelő s z ó b a n . Yagy az a tény, hogy eddig véletlenül máshol n e m találtunk ron- csika alakot, csak é p e n a n é m e t ú j v á r i g l o s s á k b a n , azt bizo- nyítja-e, hogy a szó csakis akkor k e r ü l t a n y e l v ü n k b e ? H á t a k k o r
(183)
22 D! Á S B Ó T Í I O S Z K Á R .
m i k ö v e t k e z n e k abból, h a e z e k e t a n e m e t ú j v á r i g l o s s á k a t s o h a m e g sem t a l á l t á k v o l n a , vagy h a véletlenül a roncsika szó k i m a r a d t volna belőlök ? A roncsika szó tehát c s a k a z t bizonyítja, hogy az ószlovén k é z i r a t b ó l jól i s m e r t rqcíka «ardgvog, urceus» szó isme- retes volt a k ö z t ü n k élő s z l á v o k előtt is, m e r t hogy ezek v a l a h a b i z o n y o s s z ó k b a n o r r h a n g ú h a n g z ó t e j t e t t e k , n e m s z o r u l m á r b i z o n y í t á s r a . H o g y a m ü n c h e n i codexben és m á s h e l y e n e l ő f o r d u l ó rocska k ö z v e t l e n ü l az ó s z l o v é n rqcíka-ból s z á r m a z o t t - e , vagy a n a s a l i s m á r m i n t á u l s z o l g á l t szláv s z ó b a n is h i á n y z o t t , az r á n k nézve t e l j e s e n közömbös l e h e t , m e r t ú g y , a m i n t a n é m e t ú j v á r i glossák roncsika a l a k j a n e m b i z o n y í t h a t j a , h o g y első és e g y e t l e n e l ő t t ü n k i s m e r t följegyzése i d e j é b e n a s z l á v o k még e j t e t t é k - e a n a s a l i s t , ép ú g y n e m b i z o n y í t h a t j a a m ü n c h e n i codex rocska a l a k j a , hogy az ő i d e j é b e n m á r n e m ejtették, n e m b i z o n y í t h a t j a először azért, m e r t egy kis v i d é k n e k az ejtését t ü k r ö z h e t i vissza, m á s o d s z o r pedig azért, m e r t n a g y o n j ó l k é p z e l h e t j ü k , h o g y a m a g y a r rocska akár egy o r r h a n g ú h a n g z ó v a l e j t e t t rqcíka-ból is lesz, ú g y hogy a g y e n g é n h a l l h a t ó nasalis az összetorlódó m á s s a l h a n g z ó k (csk) előtt kiveszett. A z t t. i. nem s z a b a d e l f e l e j t e n ü n k , hogy az ó s z l o v e n b e n a ka előtt n e m tiszta i, h a n e m egy i r r a t i o n a l i s , t e h á t a l i g h a l l h a t ó h a n g z ó (i>, i) állott, m e l y a b b a n a k o r b a n , a m e l y r ő l S z a r v a s beszél, m á r r é g e l t ű n t ; úgy, a m i n t a m a i szláv n y e l v e k b e n sem leljük n y o m á t : az ószl. rqcíka-nak megfelel az ú j s z l . rocka, szb., or., es., t . rucka. Hogy m e n n y i r e n e m f ü g g össze e két h a n g (az a és i r r a t i o n a l i s 7) t ö r t é n e t e , a z t f é n y e s e n b i z o n y í t j a a l e n g y e l nyelv, ott a m e g f e l e l ő rqczka m é g m a is a-val h a n g z i k , de a cz (ejtsd cs) és k közt m á r r é g nem h a l l a t s z i k hangzó.*) D e hozzá j ö n m é g egy k ö r ü l m é n y , mely m é g k é t s é g e s e b b é t e s z i a roncsika b i z o n y í t ó erejét. H a S z a r v a s fölteszi, h o g y ez a roncsika a m ú g y m e l e g i b e n ,
Az ószl. rqcíka eredeti jelentése «kezecske», de fogócskát, fülecs- két, és azután füles edényt is jelent. Az utolsó specialis jelentésben, me- lyet a magyar roncsika: rocska is mutat, a szót csak orosz nyelvjárásokból ismerem még, míg az ószlovén a rqcíka mellett a rqka «kéz» szó még egy másik származéka is, a rqcínica épen ezt a jelentést tünteti föl. Az igaz, hogy Loosnál egy tót rocka-1 találunk «vödör» jelentéssel, de ez, a mint Miklosich is jelzi, magyar eredetű. A tótban az ószlovén rqcíka-nak csak rucka felelhet meg, ez meg is van, de kezecskét meg markolatot, fogantyút jelent.
( 1 8 4 ) .
