• Nem Talált Eredményt

ÉRTEKEZÉSEK A N Y E L V- ÉS S Z É P T Ü D O M Á N T OK K Ö R É B Ő L. KIADJA

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "ÉRTEKEZÉSEK A N Y E L V- ÉS S Z É P T Ü D O M Á N T OK K Ö R É B Ő L. KIADJA"

Copied!
82
0
0

Teljes szövegt

(1)

ÉRTEKEZÉSEK

A N Y E L V - É S S Z É P T Ü D O M Á N T O K K Ö R É B Ő L . KIADJA A MAGYAR TUD. AKADÉMIA.

AZ I. O S Z T Á L Y R E N D E L E T É I B Ő L

8 Z K R K K S Z T J

S Z I N N Y E I J Ó Z S E F

O S Z T Á L Y T I T K Á R .

X X I . K Ö T E T . 6 . S Z Á M .

A

MAGYAROKRA VONATKOZÓ NÉPNEVEK A BIZÁNCZI ÍRÓKNÁL

IRTA

DARKÓ JENŐ

Fölolvastatott a M. Tud. Akadémia 1907 június tl-iki ülésében.

A r a 1 kor. 80 flll.

B U D A P E S T . 1910.

(2)

Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből.

i . k. I . Télfy : Solon adótörvényéről. 20 f. — II. Télfy: Adalékok az attikai törvénykönyvhöz. 20 f. — III. Tarkányi: A legújabb magyar Szentírásról. 40 f. - IV. Szász K. s A Nibelungének keletkezéséről és gyanítható szerzőjéről. 20 f. — V. Toldy F.: Tudománybeli hátramaradásunk okai, s ezek tekintetéből Akadémiánk feladása. 20 f. — VI. Vámbéry : A keleti török nyelvről. 20 f. — V I I . Imre S.:

Geleji Katona I s t v á n főleg mint nyelvész. 60 f. — V I I I . Bartalus: A magyar egy- házak szertartásos énekei a XVI. és XVII. században. Hangjegyekkel. 1 K 20 f. — IX. Toldy: Adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez. 1 K 20 f. — X.

Brassai: A magyar bővített mondat. 40 f. — XI. Bartalus I.: A felsőaustriai kolostoroknak Magyarországot illető kéziratai- és nyomtatványairól. 40 f. (1867—1866.) II. k . I. Malray G: A Konstantinápolyból legújabban érkezett négy Corvm-codex- ről. 20 f. — II. Szász K. : A tragikai felfogásról. 40 f. — IIT. Joannovics : Adalékok a magyar szóalkotás kérdéséhez. 40 f. — IV. Finály: Adalékok a magyar rokon- értelmű szók értelmezéséhez. 40 f. — V. Télfy : Solomos Dénes költeményei és a hétszigeti görög népnyelv. 40 f. — VI. Zichy A. : Q. Horatius satirái. 40 f. — V I I . Toldy : Ujabb adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez. 80 f. — VIII.

Gr. Kuun G. : A sémi magánhangzókról és megjelöléBŐk módjairól. 40 f. — IX.

Szilády: Magyar szófejtegetések. 20 f. — X. Szénássy S. : A latin nyelv és dialek- tusai. 60 f. — X I . Szilády Áron : A defterekről. 40 f. — XII. Szvorényi J. : Emlék- beszéd Árvay Gergely felett. 20 f. (1869—1872.) — I I I . k . I. Brassai: Commentator eonmientatus, Tarlózatok Horatius satiráinak magyarázói után. 80 f. — II. Szabó K. : Apáczai Cséri János Barcsai Ákos fejedelemhez benyújtott terve a magyar- hazában felállítandó első tudományos egyetem ügyében. 20 f. — I I I . Szabó I.:

Emlékbeszéd Bitnitz Lajos felett. 20 f. — IV. Vadnai : Az első magyar társadalmi regény. 40 f. — V. Finály : Emlékbeszéd Engel József felett. 20 f. — VI. Barna F.:

A finn költészetről, tekintettel a magyar ősköltészetre. 80 f. — VII. Riedl Sz.:

Emlékbeszéd Schleicher .*gost, külső 1. tag felett. 20 f. — V I I I . Dr. Goldziher I.:

A nemzetiségi kérdés az araboknál. 60 f. — IX. Riedl Sz. : Emlékbeszéd Grimm Jakab felett. 20 f. — X. Gr. Kuun G. : Adalékok Krim történetéhez. 40 f. — XI.

Riedl Sz.: Van-e elfogadható alapja az ik-es igék külön ragozásának. 40 f. (1872—1878.) I V . k . I. Brassai : Paraleipomena kai diorthoumena. A mit nem mondtak s a mit rosszul mondtak a commentatorok Virgilius Aeneise Il-ik könyvéről különös tekin- tettel a magyarra. 80 f. — I I . Bálinth G: Jelentése Oroszország- és Ázsiában tett utazásáról és nyelvészeti tanulmányairól. 40 f. — I I I . Bartal A. : A classica philo- logiának és az összehasonlító árja nyelvtudománynak mivelése hazánkban. 80 f. — IV. Barna F. : A határozott és határozatlan mondatról. 40 f. — V. Dr. Goldziher T. : Jelentés a m. t. Akadémia könyvtára számára keletről hozott könyvekről, tekin- tettel a nyomdai viszonyokra keleten. 40 f. — VI. Hunfalvy P. : Jelentések: i. Az orientalistáknak Londonban tartott nemzetközi gyűléséről. — Ii. Budenz J. : A németországi pliilologok és tanférfiak 1874-ben Innsbruckban tartott gyűléséről.

30 f. — VII. Fogarasi J. : Az u j szókról. 30 f. — V I I I . Toldy F. : Az uj magyar orthologia. 30 f. — IX. Barna F. : Az ikes igékről. 30 f. — X. Szarvas G. : A nyelvújításról. 30 f. (1878—1875.) — V. k . I. Barna F.: Nyelvészkedő hajlamok a magyar népnél. 50 f. — I I . Brassai S. : A neo- és palseologia ügyében. 60 f. — III. Barna F.: A hangsúlyról a magyar nyelvben. 60 f. — IV. Ballagi M.: Brassai és a nyelvújítás. 30 f. — V. Szász K.: Emlékbeszéd Kriza János 1. t. felett. 50 f. — VI. Bartalus I.: Művészet és nemzetiség. 40 f. — V I I . Télfy I. : Aeschylos. 1 K 60 f. — V I I I . Barna F.: A m u t a t ó névmás hibás használata. 20 f. — IX. Imre S.:

Nyelvtörténelmi tanulságok a nyelvújításra nézve. 1 K 20 f. — X. Arany L. • Bérczy Károly emlékezete. (1875—1876.) — VI. k . 1. Mayr A. : A lágy aspiraták kiejtéséről a zendben. 20 f. — II. Bálint G.: A mandsuk szertartásos könyve, 20 f. — I I I . Dr. Barna I. : A rómaiak satirájáról és satirairóikról. 40 f. — I V . Dr. Goldziher I.: A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődése történetében összehasonlítva a keleti arabokéval. 1 K. — V. Szász K. : Emlékbeszéd Jakab István 1. t. fölött. 20 f. — VI. Adalékok a m. t. Akadémia megalapítása történe- téhez. I. Szilágyi I. H. Vaszary K. ni. Révész I. 1 K 20 f. — V I I . Bartalus : Emlékbeszéd Mátray Gábor 1. t. felett. 20 f. — VIII. Barna: A mordvaiak tör- ténelmi viszontagságai. 40 f. — IX. Télfy: Eranos. 40 f. — X. Joannovics : Az ik-es igékről. 80 f. (1876.) — VTT. k . I . Barna F.: Egy szavazat a nyelvújítás ügyében.

1 K. — II. Budenz J.: Podhorszky Lajos magyar-sinai nyelvhasonlitása. 20 f. — I I I . Zichy A.: Lessing. 40 f. — IV. Barna F.: Kapcsolat a magyar és szuomi

(3)

A

MAGYAROKRA VONATKOZÓ NÉPNEVEK A BIZÁNCZI ÍRÓKNÁL

IRTA

DARKÓ J E N Ő

Fölolvastatott a M. Tud. Akadémia 1901 június S-iki ülésében.

K I A D J A A

B U D A P E S T .

M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A .

1910.

(4)

FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA,

(5)

A magyarokra vonatkozó népnevek a bizánczi íróknál.

A m a g y a r o k r a vonatkozó népnevek vizsgálata a b i z á n c z i i r o d a l o m b a n kétféle i r á n y b a n is szolgáikat tanulságokkal. E l ő s z ö r m u t a t n i fogja, bogy m i k é n t vélekedtek a bizáncziak erről az ő kultursphserájuk h a t á r á n mozgó népről, m e n n y i r e i s m e r t é k meg ezt s hogy egyáltalában m i n ő eljárást t a n ú s í t o t t a k egy idegen nép elnevezésénél. De m á s o d s z o r , a m e n n y i b e n ezek a n é p n e v e k tényleg a magyarok e t h n i k a i jelleméből vagy t ö r t é n e t é b ő l fejez- nek ki valamit, s z o l g á l t a t h a t n a k esetleg becses ú t m u t a t á s o k a t n e m z e t ü n k eredetére és ő s t ö r t é n e t é r e nézve is. I l y f a j t a vizsgáló- dásra a n n á l sürgősebb szükség van, m e r t hazai i r o d a l m u n k b ó l n e m hiányoznak olyan kísérletek, melyek e n é p n e v e k egyikét vagy másikát m i n d e n kritika nélkül elfogadva, h a j l a n d ó k belőlük a magyarokra nézve igen messzemenő következtetéseket vonni.

A philologiai módszer, m e l y e t m i n d e n ü t t kötelességünk alkal- mazni, a hol régi nyelvemlékekről van szó, azt k í v á n j a , hogy a nyelvi a d a t o k a t a m a g u k fölmeriilésének idején és helyén, a maguk szerzőjének gondolatvilágában igyekezzünk m e g é r t e n i és méltányolni, azaz ne a k a r j u n k nekik m á s értelmet t u l a j d o n í t a n i , m i n t a melyben írójuk használta. Nem szabad szem elől tévesz- tenünk, hogy a n é p n e v e k is t u l a j d o n k é p p e n szavak, melyek épp- úgy ki vannak téve az -értelem-átvitel és jelentés-változás esélyei- nek, m i n t a köznevek, s v a l a m i n t emezeknél, ügy a m a z o k n á l is az alapjelentés az idők folyamán bizonyos bővülést vagy szűkülést, sőt éppen teljes változást is szenvedhetett. A n é p n e v e k t ö r t é n e t é - nek ismerete vezet el b e n n ü n k e t a jelentés-változások külömböző phasisainak megállapításához, s ez viszont az illető népnevek értelmének bizonyos a d o t t esetekben való szabatos m e g h a t á r o - zásához.

A K A I ) . É R T . A N Y E L V - 1 8 8 Z R P T D D . K Ö R É B Ő L . X X I . K Ö T . 6 . B z . 1*

(6)

4 DA.BKÓ J E N Ő .

M i e l ő t t az egyes n é p n e v e k r e v o n a t k o z ó a d a t o k a t c s o p o r t o - sítva, azok e r e d e t é n e k és é r t e l m é n e k v i z s g á l a t á h o z f o g n á n k , s z ü k s é g e s n e k látszik, h o g y rövid á t t e k i n t é s t n y ú j t s u n k ,i m a g y a - r o k r a v o n a t k o z ó n é p n e v e k v á l t a k o z á s á r ó l a b i z á n c z i i r o d a l o m i d ő r e n d j e s z e r i n t , k i m u t a t v a , hogy m e l y í r ó k m i l y e n n é p n e v e k e t a l k a l m a z t a k a m a g y a r o k r a . Egy ilyen ö s s z e á l l í t á s n e m j á r h a t t a n u l s á g n é l k ü l , k ü l ö n ö s e n a t e k i n t e t b e n , h o g y m i l y e n a r á n y b a n t u d o t t m a g á n a k t é r t h ó d í t a n i B i z á n c z b a n egyik vagy m á s i k n é p - n é v , s m i l e h e t e t t az oka írók ós korok s z e r i n t a n é v v á l t o z t a t á s n a k .

T á b l á z a t a n é p n e v e k v á l t a k o z á s á r ó l . Melyik

század-

ban? OO^Ypoi Ouvvoi l'oüpxoi [Jodovss Má^apot IVleY&'pi

ilaßapxoi- áaasaXo;

VI.

Malalas (MoüysX)

VII.

Theopliylaktos Simokattes (Mctx^apot)

_

Theophanes (lVouá"jepi{) -

Georgios Monachos

Konstanti- nos Porphy-

rogennetos

Konstantinos Porphyrogennetos

Genesios

X.

Symeon

logotheta - -

Theophanes

Continuatus

Pseudo-

Symeon

Leo Gramma-

tikos

XI. Skylitzes Skylitzes

Kedrenos Kedrenos

X I I . Zonaras Zonaras

l»84

(7)

A MAGYAROKRA VONATKOZÓ N É P N E V E K A B I Z Á N C Z I Í R O K N Á I , . 1 5

Melyik század-

ban? OuYYpoi Ouvvot Toupxot IIMovcS Mógapoi MeyÉpr)

Saßapxoi- átjcaXot X I I Michael

Glykas

_

X I I .

Anna

Komnena -

X I I . Eustathios

X I I .

Joannes Kinnamos

J o a n n e s

Kinnamos

X I I I .

Niketas

Akominatos

Niketas Akominatos X I I I .

Georgios

Akropolit.es

XIV.

_

Georgios

Pachymeres

XIV.

Moreai

Chronika

XIV.

Joannes Knnta- kuzenos

Joannes

Kantakuzenos

XV.

Laonikos

Chalkondvles

XV. Dukas

XV.

P h r a n t z e s

XV.

- Kritobulos

A mint e táblázatból látliató, a magyarok Oóyypot neve a bizánczi irodalomban kisebb-nagyobb megszakításokkal egész végig f e n n m a r a d t . F ő k é n t a népies irányt követő írók ragaszkodnak hozzá következetesen. Igv M I C H A E L GLYKAS, a Moreai Chronika,

D U K A S és P H R A N T Z E S csakis ezt h a s z n á l j á k ; fel-felbukkan a IX—XII. századokban állandóan használt Toöpxot, m a j d a XIII—XV. századokban kedvelt Uaíove? mellett. Ezek a körül- mények azt bizonyítják, hogy Ooyypot a köznyelvben állandó polgárjogot nyert s helyet követelt m a g á n a k mindvégig a vál- takozó irodalmi ízlés kiszemelt nevei között is. Az OUVVOI név sohasem fordul elő egymagában, h a n e m mindig csak m i n t

285

(8)

ü DABKÓ JENŐ.

synonym változat a többi, elterjedtebb név mellett, s így is mindössze h á r o m írónál. E név tehát még az i r o d a l o m b a n sem verhetett erősebb gyökeret. A Toöpxos ( = magyarok) élete a IX.

század közepétől a X I I . század elejéig, G E O R G I O S MoNACHostól egészen ZoNABAsig terjed, de csupán a X. század közepétől a XI.

század elejéig emelkedik kizárólagos használatra, m i n t a magyarok neve. Azok az írók, a kik a magyarokat Toöpxoi néven említik, egy szorosabb irodalmi körhöz tartoznak, illetve m i n d a n n y i a n ugyan- azon irodalmi befolyás alatt állanak — a m i n t később l á t n i fogjuk — s erre a befolyásra vezethető vissza a Toőpxo'. hasz- nálata is, melynek forrása t e h á t nem a köznyelvben, h a n e m az irodalomban van. A XII. század végén egy ú j név jelenik meg a magyarokra vonatkozólag, a Ilaíove?. E z t a nevet a

KOMNENOS dynastia alatt m i n d jobban és jobban erőre kapó iro- dalmi újjászületés kora hozza magával, mely történetírói m i n t a - képeit egyenesen az ókori mestereknél (Polybios, Thukydides, He- rodotos) keresi s igen gyakran még a népneveket is tőlük veszi kölcsön. Ezek az írók n e m elégedhettek meg sem a közhaszná- latban gyökerező (»pfpoi-val, sem a bizánczi irodalmi hagyomá- nyon alapuló Toüpy.o'.-val, h a n e m olyan nevet kerestek, mely a hamisítatlan antik eredet nemesi ezírnerét viselte, s ezért fordultak a magyarok megjelölésére a m á r HEEODOTOsnál előforduló ílaíovs?

névhez. Első fölmerülésének idején még nem t u d kizárólagos uralomra j u t n i s küzd a ködös értelmű Oovvoi-val, m a j d a népies Ou-fípoc-val, de m á r később azok az írók, a kik az ókori klasszikusok alapos ismeretétől és utánzásuk hő vágyától á t h a t v a fognak a kor történetének megírásába, m i n t G E O K G I O S P A C H Y - MERES és LAONIKOS C H A L K O X D Y L E S , elvetik a magyarok összes, ú j a b b keletű nevét s egyedül a llcuovsc-t tartják meg. így j á r el az utolsó bizánczi történetíró, K R I T O B U L O S is, a ki legalább a külső- ségekben szorosan ragaszkodik az ókori mintaképekhez.

Az eddig tárgyalt nepnevek mind megegyeznek a b b a n , hogy több írónál, nagyobb időbeli kiterjedésben s bizonyos fokú következetességgel h a s z n á l t a t t a k a magyarokat jelölő értelemben.

De ezeken kívül egynémely írónál szórványosan még két neve fordul elő a magyaroknak, melyek sem a köznyelvben, sem az irodalomban s e m m i n e m ű továbbterjedésnek n e m örvendhettek s csupán egy-egy szerencsés értesülésnek vagy történeti a d a t n a k

28G

(9)

A MAGYAROKRA VONATKOZÓ NÉPNEVEK A BIZÁNCZI ÍROKNÁI,. 1 7

köszönik f e n n m a r a d á s u k a t . Ilyen n e v e k : I. .MáCapo: (MahCapot), ilaßapTO'.aacpaXoi, ill. Seßopttoi.

Vizsgáljuk meg most az egyes nepnevek eredetét ós a magyarokra vonatkozó jelentését előfordulásuk sorrendjeben.

Ovyyyoi.

Egyetlen-egy neve van a magyaroknak a bizánczi t ö r t é n e t - irodalomban, mely a mellett, hogy nem a régi forrásokból, h a n e m az élő nyelvhasználatból meríttetett, n e m csupán bizonyos íróknál és korszakokban, h a n e m a magyarok első föllépésétől kezdve az egész bizánczi. sőt újgörög korszakon is végig hasz- n á l a t b a n volt és van, s a mely végül m i n d e n h a kizárólag csak a magyarokra vonatkozott, s ez a n é v : Oő^Ypot. Oly tulajdonságok ezek a bizánczi irodalom ismeretes érzéketlensége mellett a nép- nevek valódi t a r t a l m a iránt, melyek a legnagyobb mértékben fel- hívják a figyelmet e név eredetére s m á r eleve is fontos jelen- tőséget adnak neki.

H o n n a n származik az Ooyypoi n é v ? Mielőtt e kérdésre felelnénk, meg kell á l l a p í t a n u n k e név összes változatai föllépé- sének idejét és helyét. Az első és eredeti f o r m a , a melyben ez a bizánczi íróknál megjelenik, a GEORGIOS MoNACHOsnál1) előfor- duló OŐYYpob s a mint a későbbi, sporadikus adatokból megálla- p í t h a t j u k , úgy ez, m i n t a belőle levezetett o r s z á g n é v : OÖY7P'-a az egész bizánczi koron át használatban volt a köznyelvben. Az O'üYYapot f o r m a aránylag későn, csak a XI. sz. végén b u k k a n föl SKYLiTZEsnél,2) de valószínűleg nem m a g á t ó l a szerzőtől, h a n e m valami későbbi átdolgozótól származik, a ki nem írott forrásokból, h a n e m hallomásból vagy közvetlen tapasztalásból merített.3) Innen kezdve a két forma egymás mellett, m o n d h a t n i

') E d . B o n n . p. 818. OÍ 5K 8UVÍ)5E'VTÉ{ TEEpctoai BauXyapiav (se. o\ Ma- ZEOÓVSÍ) NPOOEPPURJOAV tol'; O i J y Y p o n aal avr/yfeiXav AÖTOTÍ JIÁVTOT TÍ TIMV Maxe- 8ÓVWV etc.

s) E d . B o n n . (a K e d r e n o s - k ö t e t b e n ) p. 645. b ßao'.XEuj (sc. Alexios

K o m n e n o s ) E^EIOI . . . . sí; TptocoitCav. E'XEICÉ TE r.plaßiu; r.005 T<UV \ 5E^CÍ[IEVO? etc.

3) A r é g e b b i és j o b b k é z i r a t o k b a n u g y a n i s S k y l i t z e s m ű v e csak az 1079., illetve 1081. évig, t e h á t legjobb esetben A. K o m n e n o s t r ó n r a -

287

(10)

8 DALIKÓ J E N Ő .

teljes egyensúlyban használatos, a nélkül hogy valamelyik a másikat ki tudta volna szorítani. Már régen fölismerték, hogy ez alakok azonosak a nyugati, honfoglaláskori latin krónikákban és a hazai Árpád-kori latin oklevelekben előforduló Ungri, Ungar,

Ungari, Hungari, illetve Ungaria és Hungaria nevekkel. Itt már nehezebb megállapítani az időbeli sorrendet az egyes alakok

előfordulása között, m e r t éppen a legrégebbi följegyzéseket tar- talmazó iratok kelte nincs pontosan meghatározva. Ha igaz is az, hogy a H I N K M A R Ü S ÜEMENSisnek tulajdonított Annales Bertiniani már a 862. év történeténél említi az Ungrit, mégis a m ű kelet- kezésének időpontjáról történetíróink csak annyit tudnak m o n d a n i , hogy alig későbbi a 900. évnél.1) A honfoglalással teljesen egy-

korú fulílai évkönyvekben a gyakrabban használt Ungri mellett néha előfordul az Ungari is.2) ßEGiNonak 908-ban befejezett m u n k á j á b a n már megjelenik az Ungari mellett a Hungari is.3)

T H E U T M A R salzburgi érseknek 9 0 0 - b a n kelt levele Ungari-1 ír.4) Viszont liABANusnak D A D O verduni püspökhöz intézett, közelebb- ről nem keltezett, de szintén a honfoglalás korából származó levele Hungrit említ.5) E C K E H A R D st.-galleni barátnak 1 0 4 0 körül írt, de egész 863-ig visszanyúló feljegyzések alapján készült krónikájában többesben m i n d i g az Ungri, de egyes s z á m b a n m á r az Ungar név fordul elő.6)

De abból a körülményből, hogy azok a nyugati kútfők, a melyek a honfoglalás előtti följegyzések n y o m á n írnak a magya- rokról, mint H I N K M A R Ü S es ECKEHARD, állhatatosan ragaszkodnak az Ungri névhez, következtethetjük, hogy itt is, éppúgy m i n t Bizánczban, ez volt az eredeti alak, csakhogy n y u g a t o n az lépéséig van vezetve. E g y é b k é n t úgy Kedrenos, a ki Skylitzes m u n k á j á t a m a g a krónikájába m a j d n e m szórói-szóra felvette, mint maga Skylitzes a fent idézett helyet kivéve m i n d e n ü t t az Ouf-fpoi alakot h a s z n á l j á k , 1.

Kedrenos I I . 255: 7tp'o; Toúpy.ou? voü; O ü f - f p o u ; xaXoupiv&uí. Skylitzes p.

645. (néhány sorral előbb az i m é n t idézett h e l y n é l ) : TSv O ű - f f p w v rí]V itpo; 'Piopaíou; slprjvr,v otzXuoávrtov . . .

0 M. H . K. 288. 1.

ä) M. H . K. 316. s k. Ik.

3) M. H . K. 320. s k. lk.

*) M. H . K. 323. s k. lk.

5) M. H . K. 319. s k. lk.

6J M. H . K. 335. 1.

354

(11)

A MAGYAROKRA VONATKOZÓ NÉPNEVEK A BIZÁNCZI ÍRÓKNÁL. 9

á t m e n e t az Ungarihoz sokkal gyorsabban t ö r t é n t , m i n t Bizánczban, s ezenkívül még egy ú j alak is jött létre, melyre Bizánczban példa nincs, a Hungari.1) Ez a forma aztán, a mint a későbbi latin krónikák és oklevelek m u t a t j á k , a másik kettő fölött túlsúlyra vergődött s idővel azokat teljesen ki is szorította.

Az OŰ77poi-t és Ungri-t általánosan elfogadott nézet2) szerint p á r h u z a m b a szokás állítani az ó-egyliáziszláv q.grin'b, vqgrim>, vhgrin-h alakokkal, melyek a legrégibb szláv irodalmi emlékekben a magyarok neve gyanánt szerepelnek.

H a megfontoljuk, hogy ó-egyh. szl. yglh-i, mely geogra- phiai értelemben is használatos volt, a midőn a Dnjeszter. D u n a és a Fekete-tenger közti szöglet-et jelentette, a görög források

vO-pfXo<;-nak írják,3) a mi nyilván szláv kölcsönszó, akkor be kell l á t n u n k , hogy e szó szláv ejtésében görög fül az y nasalizálását tisztán kiérezte s ezt a 7 nasalissal az írásban is kifejezte.4) Önkénytelenül is arra a gondolatra j u t u n k t e h á t , hogy a fenti példának megfelelőleg a görög O'rpjpot és a latin Ungri sem más, m i n t az ó-egyh. szl. qgriivh-nak köcsönvétele, illetve átírása.

Annál is inkább, m e r t n e m nehéz a n n a k kimutatása, hogy az ó-egyh, szl. q,grin-b régebbi eredetű, m i n t akár a görög Oóffpcu, akár a latin Ungri. I B N ROSTEH5) és GARDEZÍ5) tudósításaiból t u d j u k , hogy a magyarok még donmelléki hazájukból meg- megtámadták a szlávokat, foglyul is ejtettek közülök némelyeket

') A. v e s z p r é m v ö l g y i donatióban előforduló OifYpte alakban a spiri- t u s aspernek n i n c s bizonyító ereje, mivel az azon korbeli görög kiejtés-

ben a s p i r i t u s a s p e r t m á r n e m ejtették /i-nak, s ez valószínűleg csak a latin kiejtés h a t á s a a l a t t lépett fel a g ö r ö g a l a k b a n .

ä) M u n k á c s i B e r n á t : Az ugor n é p n e v e z e t eredete. E t h n . V I . 349—

387. Ivuun: Kelationes etc. I. 18.

3) L. e név összes változatait de B o o r T h e o p h a n e s - k i a d á s á n a k 1.

358. 1 fOyXo;, "OvxXos, Onglos stb.)

*) í g y p l . óbolg. *satéska görög á t í r á s b a n o'juvííaozov, oo'jvoéaozov 1. V o n d r á k , Vergl. slaw. G r a m m . 114. 1.

5) L. M a r q u a r t , Osteurop. u . o s t a s i a t . S t r e i f z ü g e , 4fi7. 1. E h e l y t j e g y z e m meg, h o g y az a r a b és ö r m é n y í r ó k a t , m i n t h o g y n e m vagyok abban a h e l y z e t b e n , h o g y eredetiben o l v a s h a s s a m , m i n d i g valamely t e k i n - télyes s z a k e m b e r f o r d í t á s a , vagy h i v a t k o z á s a a l a p j á n idézem, t e r m é s z e t e - sen m e g e m l í t v e az illető s z a k m u n k á t , h o n n a n az a r a b v. ö r m é n y c i t á t u - m o k a t veszem.

-289

(12)

1 0 DALIKÓ J E N Ő .

s rabszolgák gyanánt hurczolták a Fekete-tenger p a r t j á n levő Karch kikötő-városba,*) a hol eladták a bizáncziaknak. G E O R G I O S

MONACHOS**) szerint a magyarok még Lebediában való tartózko- dásuk a l a t t indítottak portyázó-liadjáratokat nyugat felé s e köz- ben egész az Al-Duna vonaláig nyomultak előre. Útközben ter- mészetesen csupa szláv törzsekre kellett bukkanniok a Dnjeper- töl egészen a Dunáig. Akár észak-nyugatra vették útjokat, m i n t Kiev ostrománál, akár egyenesen nyugatra, m i n t mai h a z á j u k megszállása alkalmával, m i n d e n ü t t szláv népeket találtak m a g u k előtt. A történet t a n ú s á g a szerint t e h á t a milyen természetesnek tűnik föl az, hogy a szlávok elébb erintkeztek a magyarokkal, mint a görögök ós a nyugatiak, épp oly szükségképpeni az a következtetés, hogy ez u t ó b b nevezett népek a magyarok nevét a szlávoktól vették kölcsön, m á s szóval, hogy a g. Oürpfpot és latin Ungri az óeszl. q,grin% átvételei. Ezen n e m változtat semmit az a körülmény, hogy a magyarok őseit a bizáncziak már a volgamelléki, vagy a Kaukázus-fölötti h a z á j u k b a n ismer- hették, a mikor még n e m valószínű, hogy a szlávokkal közvetlenül érintkeztek volna. H a ismerték is, bizonyára nem azon a néven s nem ugyanolyan e t h n i k a i és politikai alakulatban ismerték, mint m a i h a z á j u k felé való vándorlásuk korában.

A szlávoktól való kölcsönzés ezen m ó d j á t megerősíti m é g az a f e n t e b b nyert e r e d m é n y is, hogy e név összes változatai között ügy a görögöknél, m i n t a nyugatiaknál legrégibb, t e h á t eredeti f o r m a volt az Otrpfpoi, ill. Ungri. Kérdés már most, hogyan keletkezett ezekből a g. Ooppxpot, lat. Ungiri f o r m a ? Minthogy ezek az alakok a szlávságban sehol sem m u t a t h a t ó k ki, kétségtelen, hogy itt továbbképzésekkel van dolgunk, melyek

*) E v á r o s fekvéséről 1. M a r q u a r t , 0 . u . o. S. 163. 1.

**) E d . B o n n . p. 848. T h e o p h i l o s c s á s z á r alatt (829—842) az a d r i - n á p o l y i m a k e d o n o k , kiket r u é g V. Leo a l a t t telepített volt át a D u n á n Krurn b o l g á r fejedelem, v i s s z a a k a r n a k t é r n i r é g i h a z á j u k b a . E szándé- k u k b a n a z o n b a n m e g a k a d á l y o z z á k őket a bolgárok, jóllehet a bizánczi császár h a j ó k a t is bocsátott volt r e n d e l k e z é s ü k r e . A h a r c z b a n v i s s z a v e r t m a k e d o n o k segítséget k é r v e az u n g r o k h o z ( = m a g y a r o k ) f o l y a m o d n a k , kik m e g is j e l e n n e k a h e l y s z í n é n , de a s e g í t s é g é r t az ő összes felszere- lésüket és é l e l m i s z e r k é s z l e t ü k e t k é r i k . M i u t á n ezt a m a k e d o n o k vonakod- n a k á t a d n i , liarcz keletkezik k ö z t ü k , m e l y b e n a m a g y a r o k a t visszaverik.

354

(13)

A MAGYAROKRA VONATKOZÓ N É P N E V E K A BIZÁNCZI ÍROKNÁI,. 1 1

vagy a bizáncziaknál, vagy a nyugati népeknél keletkeztek. Első sorban a r r a lehetne gondolni, hogy ez a hangfejlődés a görög nyelv területén belül állott elő. De ez ellen szól nem c s u p á n az, hogy az Oof^apoi forma a görög irodalomban jóval később jelenik meg a lat. Ungari-nál, h a n e m még az a figyelmen kívül

n e m hagyható körülmény is, hogy a anaptyxise consonans + liquida között csupán az ó-görögre és xotvíj-ra m u t a t h a t ó ki biz- tosan, de nem egyszersmind a IX. századi és későbbi görög nyelvre.*) Nézzük, hogy áll a dolog a g e r m á n b a n , mert hiszen g e r m á n ajak vette át nyugaton legelőször a szlávoktól az Ungri-t s germán toll jegyezte fel először h a b á r latin mezben is — az

Ungarit. BRUGMANN erre nézve a következőket tanítja:**) «In der Scblu8ssilbe von Nomina mit r- u. I- Suffixen, w e n n r und l auf Geräuschlaute folgten, e n t s t a n d e n im Westgermani- schen beim Schwund des der Liquida folgenden kurzen Vocals r u n d l, aus welchen sich d a n n ein Vocal neu entfaltete, im Ahd. u. As. a, im Ags. e, o». Tőle veszszük át erre nézve a következő p é l d á k a t : ófn. acchar, ósz. accar, asz. neccer, de gót akrs (acc. akr), gör. öqpóc, á-fpóv. Ófn. foga), ósz. fugal, asz. J1130I, gót fugh (acc. fugl). Ófn. hlüttar, asz. hlüttor, gót hlütrs, gör.

xXóíto < */.XuSi(», ófn. chueccher, quekker, óisl. kykr. Ófn. lungar, gör. eXa^-pó;. A mint l á t j u k , ez alakokkal minden t e k i n t e t b e n összeillő hangváltozást m u t a t az ófn. ós ószász Ungar, óeszl.

qgrim., gör. Oáyqpoi. Minthogy B R U G M A N N nagy súlyt vet a r r a , hogy az ««» kifejlődése végszótagban t ö r t é n t , úgy képzeljük a dolgot, hogy az anaptyktikus hangzó kifejlődésére a kedvező alkalom akkor kínálkozott, mikor a kölcsönvett és lat. többes- szám gyanánt használt Ungri-ból egyesszámi alakot a k a r t a k képezni. Ekkor már a -gr- hangtorlódás szó végére kerülvén, minden föltétel megvolt ahhoz, hogy a közbeeső hangzó ki- fejlődhessék.

*) A mai újgörög köznyelvben az ou, a dialektusokban pedig t, o az a n a p t y k t i k u s hangzó, pl. opay_«n;i»j, xaxuvó;, ittpxovÁo 1. Dieterich, U n t e r - s u c h u n g e n 277.1. Az ókori feliratokon, vázákon és papyrusokon az a m e l l e t t előjön £ és o is, pl. cKft|x5j;, PopoYoiá, 'l's'pojjwv, ipw/oixoi, üaX«u.(úvz, ßapoif/04 stb. 1. B r u g m a n n Gr. Gr.3 89. G. Meyer Gr. Gr.2 109. A k ö z é p k o r t ó l kezdve azonban a és s a n a p t y x i s é r e m á r nem i s m e r ü n k példákat.

**) G r u n d r i s s der vergl. G r a m m a t i k der indog. Sprachen I. 223.

(14)

1 2 DARKÓ .TENŐ.

V a l a m i n t az Ungari forma a - j a a nyugati germánban fej lödött s i n n e n kiindulva hatolt be a középkori latin és görög irodalomba és vált alapjává a m a g y a r o k n a k a mai nyugati nyelvekben dívó elnevezésének,1) úgy a Hungari eredetét is itt kell keresnünk, a n n á l is inkább, m e r t a m i n t előbb láttuk — ez a f o r m a görög és szláv területen sehol és sohasem fordul elő.

A h itt n y u g a t i hozzátoldás a Hunni analógiájára, a kiknek emléke A T T I L A óta kitörülhetetlenül élt a n y u g a t i germán népek között. Ismeretes, hogy a magyarok a honfoglalást követő idők- ben. de m é g azelőtt is, mily gyakran törtek be a mai Németország területére, s hogy az erről szóló nyugati krónikák minő szitkokkal és keserű kifakadásokkal illetik a magyarok kegyetlenkedéseit.

A magyarok harczmodora, félelmetes előnyomulása a fuldai évkönyvek íróját az avarokra emlékezteti, midőn így ír róluk :

«Avari, qui d i c u n t u r Ungari etc.»2) A bizáncziak is első meg- jelenésük alkalmával a hunnokkal a z o n o s í t o t t á k a magyarokat.3) Ugyanezt tették a nyugatiak is, midőn a h a n g z á s által kínálkozó analógia u t á n indulva az Ungari-1 Hungari-ra változtatták.

Az eddigiekben — azt hiszszük — sikerült k i m u t a t n u n k , hogy a m a g y a r o k Ungri nevének görög és latin nyelvű források- ban, v a l a m i n t a mai európai népek a j k á n élő összes változatai az óeszl. qgriwh-rat m e n n e k vissza, m i n t a l a p f o r m á r a . F ö l m e r ü l tehát az a kérdés, hogy h o n n a n származik ez az ó-egyházi-szláv f o r m a ? E r r e nézve a magyar t u d o m á n y o s világban van egy

1) Az ó-í'raneziában, a m i n t IÁarl L a j o s «Magyarország a l o r r a i n i költészetben és h a g y o m á n y b a n » cz. (Századok, 4Ü. évf. 769—780. Ik.) érte- kezésében összeállította, a nép neve a g e r m á n a n a p t y x i s nélküli f o r m á k a t m u t a t j a , sőt előfordulnak m é g nasalis nélküli alakok is, pl. H u g r e n t , hogre. G y a k o r i b b a k azonban a nasalist f e l t ü n t e t ő a l a k o k : H u n g r e , H o n g r e , Ongre, Ongrois, H o n g r o i s , mely utóbbi m e g m a r a d t az új-francziábau is.

Az ország neve a következő változatokban s z e r e p e l : Honguerie, H o n g h e - rie, H o n g e r i e , Ongaria, Ongarie, Onguerie, A n g a r i a , melyek mind a latin (germán eredetű!) Ungaria, Hungaria-ból lettek. É p p ez a k ö r ü l m é n y m u t a t j a , h o g y a nép nevét nem g e r m á n közvetítéssel k a p t á k a francziák, mert akkor i t t is elő kellene fordulnia az a n a p t y k t i k u s hangzónak, h a n e m minden v a l ó s z í n ű s é g szerint é p p ú g y a szlávoktól v e t t é k át, mint a németek.

M. LI. K. 316. 1.

3) Georgios Monachos ed. Bonn. p. 81S. . . . izapsijí'j OUV í-iztzívrpx-i OOvvot nXr^o; áueipov . . .

(15)

A MAGYAROK].A VONATKOZÓ N É P N E V E K A B I Z Á N C Z I Í R Ó K N Á L . 1 3

határozott s többszörösen kifejtett vélemény, mely — m i n t h o g y azt t u d t o m m a l senki azóta kétségbevonni vagy megczáfolni nem igyekezett — m a m á r általánosan elfogadottnak m o n d h a t ó . E vélemény atyja a boldog emlékű K U U N G É Z A gróf,1) a ki — a

M I K L O S I C H által s u p p o n á l t összláv a l a p f o r m a : *ongru. n-je kedvé- ért — az Ungri-t az Unogur népnév összevont f o r m á j á n a k tartotta. Az így odavetett nézetnek bővebb kifejtését M U N K Á C S I2)

adta, a ki széleskörű t u d o m á n y o s apparatussal igyekszik bizo- nyítani azt, hogy az unogur vagy szerinte on-ugur nép az a bolgár fajú és nyelvű nép volt, melylyel a magyarság az őshazában hosszabb ideig tartó történeti és kulturális érintkezésben állott s a melyből a magyar nyelvnek «ó-török», «ó-csuvas» vagy

«ó-bolgár» jelzőkkel nevezett török elemei származnak. A fő- dologgal azonban, hogy t. i. a magyarok közelebbről meghatározva mikor és hol érintkeztek az unogurokkal s hogyan lett az unoguri v. *onuguri-bí\ *ongri, adós m a r a d t . Vizsgáljuk meg tehát a kérdést a maga egész complexumában. Az *onuguri>*ongri szószármaztatás egyszerre két synkopét vesz föl ugyanazon szóban, mely eljárás a priori kissé erőszakosnak tetszik.

BRUGMANN3) erre nézve azt t a n í t j a : A szlávban synkopál- tatott i és ÍÍ, melyek m á r a szláv ősegység k o r á b a n redukált hangzók voltak, nyilt szótagban. Tehát, hogy az adott esetben némiképp elfogadhatóvá tegyük a dolgot, ki kellene i n d u l n u n k egy csupán supponált, de történeti forrásokból n e m igazolható

*onuguri formából s föl kellene vennünk b e n n e mindkét M-nak a synkopéját. Hisz utóvégre lehetséges ez is, de csupán lehet- séges, m e r t bizonyítva még egyáltalában n i n c s e n . Megjegyzendő, hogy az unogur népnév a görög és latin forrásokban semmi- n e m ű synkopét n e m tüntet föl.

De itt még más kérdések is vetődnek fel, melyekre még senki sem próbált feleletet adni. A ki az *ongru-\al operál, annak MiKLOsicHcsal föl kell tennie azt, hogy ez a szó m á r az ősszlávban, t e h á t a szláv nyelvek egységének korában megvolt.

*) R e l a t i o n e s etc. I . 18. 1. Sebestyén G y u l a : A m a g y a r h o n f o g l a l á s m o n d á i I. 20. N a g y G é z a : A h o n f o g l a l ó k ( E t h n o g r . X V I I I . 5. f. 259. 1.).

5) E t h n o g r a p h i a VI. 349—87.

3) G r u n d r i s s I . 478.

341

(16)

1 4 DALIKÓ J E N Ő .

A szláv nyelvegység kora és h a z á j a ugyan nincs biztosan meg- állapítva s talán n e m is lesz soha. de a n n y i kétségtelennek látszik, hogy ennek idejét Krisztus születése elé kell t e n n ü n k . * ) Be lehet azt bizonyítani, hogy ebben az időben m á r volt egy nép, melyet unognmak neveztek s hogy aztán ez a név valami úton- módon eljuthatott a szlávságlioz'? Nem. De még csak valószínűvé sem lehet azt tenni, a m i n t ezt később látni fogjuk (1. 17. 1.).

El lehet-e képzelni, hogy egy, az ősnyelvből átvett népnév m e g m a r a d j o n az egyes szláv népek külön-életében hosszú évszá- zadokon át még akkor is, a mikor az illető néppel m á r többé nem érintkeztek, mert az m á r régen letűnt s ú j népek jöttek h e l y é r e ? Egy oly archaizáló irodalmi nyelvben, m i n t a görög, igen, de valamely n é p n y e l v b e n aligha. H a az az *<mgru tenyleg az ös-szlávból származott, miért n e m nevezték az V., illetve VI. századokban a szlávokra nézve oly végzetes fellépésű hunokat és avarokat is í g y ? Hiszen ezek is o n n a n törtek elő, hol egykor az unogurok laktak s h o n n a n később a magyarok kiindultak, t. i. a Meotisz-tó mellékéről s úgy külső megjelené- sükben, m i n t szokásaikban n e m m u t a t h a t t a k valami jelentékeny eltérést az előbbiektől. Az avarokat a szláv források Oóri-nak nevezik, a mi nem a gör. "Aßapot-nak puszta átírása, h a n e m a szláv kiejtés sajátosságainak bélyegét viseli magán. Ezek u t á n kissé feltűnő volna, ha a IX. sz.-ban, vagy n e m sokkal előbb megjelenő magyarokra egy, Krisztus előtti időből származó nép- nevet alkalmaznának. Mindez határozottan az ellen szól, hogy a magyarok óeszl. qgriifh neve az ős-szláv nyelvből származnék.**) Most állítsuk össze m i n d a z o k a t a hiteles történeti a d a t o k a t , melyek az unogurokról hagyományozva vannak s vizsgáljuk meg abból a szempontból, hogy m e n n y i b e n szólnak a fenti elmélet mellett vagy ellen. Ez a n é p n é v előfordul az V. sz. 1'RISKOS

*) S c h a f a r i k , Slaviselie A l t e r t u m s k u n d e 545. 1. a K r . e. 350—336.

t e r j e d ő é v e k r e teszi a k e l t á k n a k I l l y r i c u m b a és P a n n o n i á b a való betöré- sét, m e l y n e k e r e d m é n y e lett a D u n a mellékén letelerpedett v e n d e k n e k vagy s z l á v o k n a k v i s s z a s z o r í t á s a a K á r p á t o k mögé. Ez a t ö r t é n e t i t é n y pedig a s z l á v s á g n a k n a g y f ö l d r a j z i k i t e r j e d é s é t s ennek megfelelőleg tör- zsekre való szétbomlását tételezi föl.

**) H a s o n l ó n é z e t n e k ad k i f e j e z é s t M E L I C H J Á N O S is «Szláv jövevény- szavaink eredetéről» ( k ü l ö n n y o m a t a Nyelvt. Közi. X X X I X . köt., B u d a p e s t , 1909) cz. ért. 56. 1.

354

(17)

A MAGYAROKRA VONATKOZÓ NÉPNEVEK A BIZÁNCZI ÍROKNÁI,. 1 1 5 rlietornál1) 'Ovó-foopoi formában, a VI. sz. AoATHUsnál2) szintén 'OvÓYoopo'., MITYLENEI ZAKARIÁS3) szir fordításban f e n n m a r a d t krónikájában Unnogur, JORDANES Geticájában*) Hunuguri és a V I I . század elején müködö THEOPHYLAKTOS SiMOKATTEsnél5) OuvvooYoöpo'.

f o r m á b a n . Azonkívül ennek a néptörzsnek emlékét őrzi még az AoATHiAsnál3) több ízben is emiitett 'Ovófoupt? nevű vidék (XHJpíov) Kniebis tartományban, Archaiopolis környékén, valamint az itt MERMEROEstől a bizáncziak ellen épített perzsa vár, melyek neveiket az 'OvÓYOopookon ezen a helyen nyert győzelemről k a p t á k . A I X . sz. GEOGRAPHUS RAVENNAS7) is említ egy régin Oiwgoria-1 a Meotisz-tó környékén, de előadásából az tűnik ki, hogy ezt a tudósítást LiBANiusból merítette.

Az u-nnogurokról szóló első és egyúttal legbecsesebb tudósítás PRISKOS rbetortól8) származik, a ki arról értesít, bogy a Ivr. u.

461—465. évek közé eső időben a Expcqoopoi, OőpcoY&t9) és '0vófoopot együttesen követséget küldtek a bizánczi császárhoz, segítséget kérvén a r á j u k törő Saßtpe? ellen. A sza'nirók&t, kiket a történetírók rendesen az Oovvot jelzővel említenek, m i n d e n valószínűség szerint azért, mert a liunnokkal szoros kapcsolatban állottak, talán éppen liunn f e n n h a t ó s á g alá is tartoztak, m i n t az 'Axáttpoi üúvvot (1. alább), m e g t á m a d t á k az Oczeán(\) mellől előrenyomuló avarok s korábbi tartózkodási helyük elhagyására kenyszerítették. Azt hiszem, hogy itt az oczeánon a Äas/n-tengert kell értenünk, mely — m i n t h o g y a kelet-római birodalom h a t á r a i sohasem terjedtek odáig — a bizáncziak előtt többé- kevésbbé ismeretlen m a r a d t s kiterjedéséről, határairól n e m voltak pontosan értesülve. H a pedig e szerint az a v a r o k a t elötörtetésük idejében körülbelül a Volga alsó folyásához kell

*) E d . B o n n . p. 158.

s) E d . D i n d o r f (Bt. G. M.) p. 14fi'.

a) T r a n s l a t e d by H a m i l t o n and B r o o k s (London. 1899) p . 329.

*) Getica, cap. 5. §. 37. ed. M o m m s e n ;

5) E d . C. de Boor p. 258.

») Ed. Dindorf p. 146, 217.

7) L. K u u n B e l a t i o n e s etc. I I . 85.

8) E d . Bonn. p. 158.

") M a r q u a r t O. u. o. S. 43. 1. Oü-pöpoi-uak olvassa s egész helyesen a z o n o s í t j a az 'Oytóp, Oifoupoi nevekkel.

(18)

I G DARKÓ J E N Ő .

h e l y e z n ü n k , akkor — számbavévén meg a közbeeső szabiro- kat — a saragurokat, i/gorokat és onogurók&t nem gondolhatjuk m á s h o l , m i n t a Meotisz-tótól keletre, azaz a Kuban folyó k ö r n y é k é n . Ide utal a GEOGP.APHUS RAVENNAS regio Onog >ria-ja is (1. fentebb). A h á r o m szorongatott törzs közül, a mint P R I S K O S -

ból t u d j u k , a saragurok földet keresve, először is az 'Axáttpot Üovvot-val szállnak szembe, leigázzák őket s aztán követség u t j á n a r ó m a i a k barátságát keresik. Az Axáttpot v. AxátCtpoi nép helyét JORDANES1) és PRISKOS2) n y o m á n a Fekete-tengertől északra es a Mdotisztól n y u g a t r a kell g o n d o l n u n k s ebből következtet- h e t j ü k , hogy a saragurok első előrenyomulása nyugati irányban történt. S ha most azt látjuk, hogy m á r a 468. évben a saragurok a leigázott afoiíeirokkal s más népekkel (valószínűleg ugorokkal es onogurokkal) közösen a TOXXL Káa;uat-on át (itt az alán-kapu) betörnek Armeniiika s rettegéssel töltik el a perzsákat,3) ezt a gyors irányváltozást csak úgy érthetjük meg, ha fölveszszük, hogy a saragurok nyugat felöl erős ellenállásra találtak a h u n n o k részéről, kiknek az akatzirok is alattvalói voltak, s a hunnoktól visszaszoríttatva a Kaukázus felé irányították rablóhadjárataikat.

L á t j u k , hogy ezekben a tudósításokban m i n d e n ü t t a saragurok vannak első helyen, ők az igazi cselekvő és vezető elem, az unogurok csak, m i n t függelék, m i n t a nagy népáradattól ma- gával s o d o r t tömeg szerepelnek. Az unogurok önálló szerepéről a t ö r t é n e l e m b e n egyedül AGATHIAS4) emlékezik meg, a mikor leírja e n é p szomorú tragédiáját. Ez a rendkívül fontos hely megérdemli, hogy szószerint ide i k t a s s u k : «níjvSe Sé rijv smovog-íav (sc. OVÓYOOPIV) EX z a X a t o ü S'Xa^sv tö ywpíov, O'óvvwv LAIO; sv

TOL? A V W y p ó v o i T W V §7] OVOYOópiov SXTXSYO[J.ávwv, aotoö TOO £op.- ßaXovtwv TOL? KóXyoi?, xai sít A vsvixYjpivwv xai tooxep (J.VY][A£LOO yáp'.V xai, tpoTOttoo TT)V £7tíxX7joiv XAÓTTJV TÍOV sjttywpíwv STTSVSYXÓVTMV. »

H a meggondoljuk, hogy AGATHIAS az 560. év körül írta e sorokat, melyekben két ízben is kiemeli ez eseménynek rég megtörténtét, akkor n e m m a r a d más hátra, mint hogy az unogurok pusztulását

0 E d . Mommsen, cap. 5. §. 37.

2) E d . Bonn. p. 161.

3) U. o.

' ) E d . Dindorf, p. 146.

2 9 6

(19)

A MAGYAROKRA VONATKOZÓ NÉPNEVEK A BIZÁNCZI ÍRÓKNÁL. 17 kapcsolatba hozzuk a saraguroknak előbb említett, A r m e n i á b a való betörésével a 468. évben. Ebben az időben vagy n e m sokkal később kelt át a Kaukázuson a saragur áradattól magával ragadott unogur törzs s hatolt be Kolchis ( = Lazike) tartomá- nyába, a h o n n a n — úgy látszik n e m is tért vissza többé.

Az a tény, hogy e t a r t o m á n y egy része az 'Ovófoupi? nevet viselte, nem csupán a r r a enged következtetni, hogy e n é p leveretése teljes és megsemmisítő vala, hanem arra is, hogy a legyőzött nép f e n n m a r a d t töredéke a győzőnek meghódolva alattvalóul szegő- dött s azon a helyen ütötte fel t a n y á j á t . Az itt letelepült MRupuí-töredéknek természetesen rövid idő alatt be kellett olvadnia a bennszülött nepbe, s azért van, hogy m á r AGATHIAS mitsem tud egy különálló unogur törzsről. A mit még e népről a többi források m o n d a n a k , az mind a r r a az időre vonatkozik (V. század közepe), a mikor az unogurok a Kaukázustól északra laktak, s semmi újat nem foglal m a g á b a n . Egyedül JORDANES*) azon h í r a d á s a érdemel még figyelmet, hogy a hunugurok (így!), a kik az ö leírásából kitetszőleg is a MeótisziíA keletre laktak, menyétbőrökkel (pelles murina;) kereskednek, tehát békés foglal- kozást űznek. A névtelen GEOGRAPHUS KAVENNAS**) — LiBANiosból merítvén adatait megjegyzi, hogy az ő regiójuk h a l b a n igen gazdag s ebből kitetszőleg egyik főfoglalkozásuk a halászat volt.

Mindeme tudósításokból azt az általános benyomást nyerjük, hogy az unogurok alapjában véve n e m harczias természetű, h a n e m békés, vadászattal és halászattal foglalkozó nép volt, a kik kubanmelléki hazájukból az ellenséges szabirokiol ki- űzetve és a rokon saragurókiíA tovasodortatva a Kaukázuson át behatolnak a lazok földjére s itt tökéletes vereséget szenvedvén szétziillenek és beolvadnak legyőzőik közé — m á r az V. század v é g é n ! Egy szemernyi valószínűsége sincs a n n a k , hogy az unogurok valaha a Dont átlépve a szlávokkal érintkeztek volna s félelmetes föllépésükkel nevüket köztük emlékezetessé tették volna. H a ezt megteszik, nem tehették volna meg a nélkül,

*) Get. ed. M o m m s e n , c. 5. §. 37. H u n u g u r i a u t e m liinc sunt noti, quia ab ipsis p e l l i u m m u r i u a r u m venit c o m m e r c i u m .

**) L. M a r q u a r t 0 . u . o. S. 44. 1. M a g á h o z a B a v e n n a s m u n k á j á h o z nem s i k e r ü l t h o z z á f é r n e m .

A K A D . É R T . A N Y E L V - KS S Z K P T U D . K Ő K É B Ő L . X X I . K Ö T . 6 . B Z .

(20)

1 8 DARKÖ J E N O .

hogy a bizáncziak erről t u d o m á s t ne szerezzenek, a kiknek szeme kezdettől fogva oly éber vigyázattal őrködött mindig a Meótisz átjáróján s a kik a Cherson fölött elvonuló népekről pontos kimutatásokat vezettek. Már pedig semmi bír Bizánczban az unotju.roknak nyugat felé való átvonulásáról. Nehéz akkor elhinni, hogy a szlávok t u d o m á s t szerezhettek volna róluk m á r a Kr. születése körüli időkben, a mikor még bizonyára jó messzire északkeletre laktak a Don torkolatától.

A mi e név etymologiáját illeti, első pillanatra látható, hogy egy csoportba sorozandó a m á r említett Xjapdqoupot, a PBOKOPmsnál,*) AoATHiAsnál2) és MENANDEanél3) előforduló Oótí- 700pot és Kourqoopot, vagy Outoupfoopoi és KouTGÓpfoopot., továbbá a JoBDANEsnél4) található B i t t u g u r e s nevekkel. MARQUART5) ezeket hunn-török személynevekből -ur suffixummal levezetett törzs- neveknek t a r t j a , VÁMBÉRY épjienséggel a török -gur melléknév- képzőt ismeri föl benniik. Ez t u l a j d o n k é p p e n semmi más, m i n t t u d o m á n y o s formában való megismétlése annak a régi s m á s területeken is oly gyakran felbukkanó genealogikus n é p m o n d á n a k , hogy a népnevek azon ős személynek a nevéből származnak, kitől az egész nép eredetét vette. így THEOPHANESb) a bolgárok egyik törzsét, a Kótpafoi-t Kó-cpa-ps-tól, Prokopios az előbb említett két törzset OóroopYoúp-tól és KotKODpYoóp-tól származtatja.

E n e naiv mythosoknál valószínűbbnek találom azt a h a z á n k b a n többektől7} hangoztatott magyarázatot, hogy az utiugcr név tulajdonképpen két népnévnek, u . m. a húu-\-ugor-nak összetetelé- bői eredt. E név előrésze u . i. a források többségében (1. 15. 1.) tényleg Unn- (Hun)-al van hagyományozva s a Priskosnál és Agathiasnál mutatkozó On- nagyon jól megmagyarázható azzal, hogy a görög, kivált idegen szóknál, gyakran használja vegyesen egymás mellett az o-t ós oo-t. (V. ö. vÜ7wp Theoph. Sim. p. 259.

de Boor, Oófoöpoi Men. Prot. fr. 5, 21, 43. stb.) Sulyt kell

b E d . Bonn. I I . 553.

s) E d . B o n n . 299.

3) E d . B o n n . 344—345.

4) Get. c. 53. §. 272.

5) 0 . u. o. S. 44. 1.

6) E d . de Boor, p . 356.

7) Munkácsi, E t k n . V I . (1896) 384. 1.

2 9 8

(21)

A MAGYAROKRA VONATKOZÓ NÉPNEVEK A BIZÁNCZI ÍRÓKNÁL. 1 9

h e l y e z n ü n k t e h á t arra, hogy a n e m görög források, mint

J O R D A N E S és M I T Y L E N E I ZAKARIÁS az M-S f o r m á t h a s z n á l j á k . A két önálló n é p n é v összetételének l e h e t ő s é g é t m a g u k a bizánczi kútfők igazolják egy találó a n a l o g o n n a l . A m i n t M E N A N D E R I I Ö I * )

t u d j u k , a turkok az a v a r o k n a k azt a részét, mely az ő u r a l m u k alól m a g á t k i s z a b a d í t a n d ó , bizánczi zsoldba szegődött s idővel P a n n ó n i á b a n egy h a t a l m a s b i r o d a l m a t alapított, Üóap)(tt>vtcai- n a k nevezik, m e l y n é v nem l e h e t m á s , m i n t az ("Aißap -f y o w (- - oúvvoi) n é p n e v e k összetétele. H o g y ez tényleg így van, az a l e g j o b b a n k i t ű n i k éppen THEOPHYLAKTOS S Í M . azon köz- ismert s eddigelé m e g f e j t h e t e t l e n n e k tetsző okoskodásából,**) melyet e n é v h e z fűz. 0 ugyanis e l e m e i r e b o n t v á n szét a szót, azt állítja, hogy a nép, mely e n e v e t viseli, két ősre, két régi f e j e d e l e m r e (iraXaívaxo'. s£ap/oi) m e g y vissza, t e h á t t u l a j d o n k é p n e m is igazi a v a r n é p (R'soSäßapoi), m e r t az igazi avarok a turkoktól s z e n v e d e t t vereség u t á n az I n d i a s z o m s z é d s á g á b a n lakozó tau- prtsfokhoz. illetve m a A n k h o z m e n e k ü l t e k s a Ooäp-)(oöv-ok csak azért vették fel az avarok nevét, h o g y ennélfogva félelmeteseb- beknek t ű n j e n e k fel a többi n é p e k előtt. Azt hiszem, n e m szorul b i z o n y í t á s r a , hogy ez a m a g y a r á z a t m i n d e n ízében n a i v es a t é n y e k n e k m e g nem felel. D e m i n d a m e l l e t t egy na- gyon értékes t a n u l s á g kínálkozik belőle. Az t. i., hogy ő m a g a

*) Ed. Bonn. p. 400. v. 22.

**) Ed. de Boor, p. 258 — 9. oí SE TOÚTOU TOÜ &VOU; TaXaÍTaTot ESjapyoi Oüip xai Xouvvi OÚvopáJovTo. EX TOÜTWV xaí Tiva Ttöv ESVLŐV EXEÍVOJV TT,V óvopaaiav aTTExXTjptúaavTO *Oüap xai Xouvvi ovoua^ópsva. louaTtvtavoü Toívuv TOÜ aÜToxpdTopo;

T'O ßaaiXEtov xpdTo; EJte'yovTo;, EX TOÚTWV TÍÖV Oüap xai Xouvvi öXíyri áiroSpáoaaa pdípa TOÜ äo^oyüvou oúXou ÉXEÍVOU OSrjpET TÍJ Eüptí>7T7). OUTOL 'Aßdpou; ÉauToü; óvo- paaavTE; T'OV r^epSva Ti] TOÜ Xa-fávou jrpoa7)Yopta oaiSpüvouoiv. o3sv aÜTot; ó Tpóizof toö; pETa^Eaiv ővopáTwv Éyo>pr)aEv, XÉ;iopEv Trj; áXr,3EÍa; xaxa prjSev äcpiaTdpevo'..

líaparjÁT xai OüvvouYoüpot xai Xaßtpoc Oüvvixd TE TOO; TOÜTOI; ÍTEpa E'SVJ), Ó7ir)vixa

TTÖV Oüap xai Xouvvi ETI axópoipav xaxi TOÜ; TÜJTOU; aÜTuW aitoSiSpáoxouoav ESEÍ-

oavxo, EL; PÉ^TOTOV xaTaTtiCTouoL cpüßov, ÚTOTOTRJAAVTE; 'Aßdpou; újteivai TOÜ; Ivor,- prjoavTa;. ota TOÜTO ocópot; Xapxpol; TOÜ; tpuydoa; Tipr.oavTa; Eäo;av ävTiXapßdvEtv

TAP' aÜTóöv T7jv aßXdßEiau. oí TOÍVUV Oüäp xai Xouvvi <ó; EÍSOV TÍ]V Trj; ájtoouY?,;

ÉTi8é;'.OV Evapípv, TÍJV J:Xdv»]v ToSv TpEffßEuaapEvojv oixsuoadpEvoi 'Aßdpou; ÉauToü;

xaTtovSpaoav. XÉYETAI Y«P ^ vot; ESVEOL TO"Í; 2xu£txoí; TO TCŐV 'Aßapwv ÚTTEÍvai ev-

TPSYY OXATOV tpüXov. apÉXEi Tol xai píypi TTÜV ypüvojv Toiv XAJ' rjpí; oí YsuSißapot (Xéyerj Y«P OŰTOJ; BÜTOÜ; oíxetÓTEpov) Tat; yEVEapyjat; Si^pr,vTai, xai o! psv Oüäp ip^aiojcpexco; óvopáJovTai, oí 8E Xouvvi TpooaYopsúovTai.

299 2*

(22)

2 0 DALIKÓ J E N Ő .

is érezte, t u d t a a Oóapyumrai n é v n e k összetett voltát, fölismerte ennek két elemet, Ouáp ( = Hßap) -+- -/oöv ( = Oóvvoi). Ouáp es 'Aßap azonosságát természetesen nem ismerte fel, külömben n e m r a g a d t a t t a volna el m a g á t a névcsere fantasztikus ú t j á r a . De a korabeli genealogikus magyarázatnak hódolva azt sem l á t h a t t a be, hogy itt t u l a j d o n k é p két népnek a nevéről van szó.

Az első résznek az ^Aßap-al való azonossága minden további bizonyítgatás nélkül is megállapítható abból, hogy a Oüapywväat tényleg avarokra vonatkozott, m i n t h o g y ez a nép volt a későbbi p a n n ó n i a i avar birodalom megalapítója, a melyet tehát a türkökön kívül m i n d e n nép (görög, szláv, német) avar néven ismer.

A névösszetételnek okát a b b a n a keveredésben látjuk, melyet a m á r a K r . u . 1. sz.-ban a Káspi-tenger északi részén megjelenő h u n n o k az ott talált ugor és avar törzsek közt előidéztek.

Ismerve e népek laza politikai szervezetét, könnyen érthető, hogy valamely hunn-töredék egyik ugor v. avar törzszsel bizonyos h a d i czélra egyesült s aztán a kedvező körülmények folytán együtt is m a r a d t . Az egyesült törzsek megtartották külön-külön égi nevüket, melyek csupán a többi, idegen népek nyelvében olvadtak egygyé. így és nem másképpen keletkezett az 'OvofoovSoúp*) bolgár törzs n e v e is, melynek második része Ugendur formában hagyo- m á n y o z v a van C H O R E N E I M Ó Z E S Y . sz.-beli örmény írónál, a m i n t

E D E L S P A C H E R A N T A L bizonyítja.**) A nevek r e n d j é b e n mutatkozó eltérést az összetételekben ( ún -+- ugur, h ű n + ugendur, de (a)var + h ú n ) azzal magyarázzuk, hogy a vezérszerepet vivő törzsnek a neve került m i n d i g első helyre, hogy tehát az első két e s e t b e n a hunn, a h a r m a d i k b a n pedig az avar m a r a d t a vezető-elem az egyesülés u t á n is. Ezek alapján k i m o n d h a t j u k , hogy a szóbanforgó nép neve eredetileg Hun ugur-nak és n e m Onugur-nvik hangzott, mely k ö r ü l m é n y megint egy újabb nehéz- séget g ö r d í t a Kuun-Munkácsi-féle magyarázat ele, lévén az ó-egyh. szl. q,grin%-nek származása az előbbi névből nyelvtudo- m á n y i l a g még valószínűtlenebb, m i n t volt az utóbbiból.

M i u t á n az q,grim> < Onugur elmélet egy pusztán a h a n g z á s

*) Theophanes, ed. de Boor, p. 356. Oüvvo-fouvooüfoi.

**) Nyelvtud. Közi. XIV. k. 60—70. 1. Szongott Kristóf f o r d í t á s ( S z a m o s ú j v á r , 1892) 82. l a p j á n V é g h é n t u r - n a k találom írva e nevet.

354

(23)

A MAGYAROKRA VONATKOZÓ NÉPNEVEK A BIZÁNCZI ÍRÓKNÁL. 2 1

hasonlóságára alapított ötletnek bizonyul, melyet sem nyelvi, sem történeti oldalról nem lehet elfogadhatónak feltűntetni, kíséreljük meg egy más, szigorúan a történeti tények által ki- jelölt uton közelebb j u t n i az igazsághoz.

Olyan adatból kell kiindulnunk, mely nyelvileg is, törté- netileg is hiteles bizonyítékéi szolgál. Ismeretes, hogy a XII. sz.

első évtizedeiben keletkezett kievi orosz krónika, mely közönsége- sen Nestor neve alatt említtetik, a magyarokat Ugri cernii-nek nevezi, szemben az Ugri bélii vei, vagyis a /cudarokkal. Ez az elnevezés nála ugyan csak egy ízben fordul elö a rendes «Ugri»

mellett, mely így, jelző nélkül használva m i n d i g a magyarokra vonatkozik, de a szöveg összefüggéséből félreérthetetlenül kitűnik, hogy csakis a besenyőktől Etelközből kiűzött s Kiev alatt elvonuló magyarokat lehet érteni rajta.*) A magyaroknak a kazárokkal együtt Ugri név alá való foglalása s aztán a «fekete» és «fehér»

jelzőkkel való megkülömböztetése semmiféle m á s forrásban meg nem található, így a görögben sem, a melynek pedig egyik képvise- lőjét, G E O R G I O S MONACHOST, illetve ennek a X. sz. elején Bulgáriá- ban készült szláv fordítását az orosz krónika szerzője is ismerte s a külföldi események megírásánál forrásul is használta.**) A króni- kás tehát e neveket illetőleg nem meríthetett m á s h o n n a n , m i n t orosz nemzeti hagyományokból. Kérdés, milyen időre n y ú l n a k vissza ezek a hagyományok ? E r r e nézve biztos ú t m u t a t ó u l szolgál nekünk a magyaroknak és kazároknak közös név alá foglalása, mely sem korábbi, sem későbbi időből nem származ- hatik, mint a mikor e két nép együtt, egymás mellett lakott, vagyis hogy kerekszámot h a s z n á l j u n k — a 64-0 840-ig terjedő időszakból. A magyarok ez időtájt a Meótisz jobb olda- lán, a Kuban folyó környékén tartózkodtak. Azt föltenni tehát, hogy az Ugri név ős-szláv eredetű volna, teljes lehetetlenség.

H o n n a n vehették h á t akkor az oroszok? Annyi bizonyos, hogy sem a magyaroktól, sem a kazároktól. A kazár-magyar érintkezés idejében már m i n d k é t nép a saját törzsnevén nevezte magát, a mi kitűnik abból, hogy a «kazár» nevet ebből az időből az összes források, így maga az orosz krónika is ismeri, a «magyar» nevet

*) Nestor, I. M. H . K. 369. 1.

**) L. u. o.

- 3 0 1

(24)

DARICÓ JENŐ.

pedig az a r a b források a donmelléki h a z á j u k b a n alkalmazzák a m a g y a r o k r a .

N e m lehet kétség az iránt, hogy az or. Ugri szorosan összefügg a görög forrásokból ismert vOywp v. Ouyoöpot népnév- vel, melynek összetételei g y a n á n t ismertük fel az előbb említett (1. 18. 1.) Oötífoopoi (Ootoópyoopoc), Kouuyoopca (Kootoopyoopot), Oovvooyoöpot ('Ovóyoopoi, u n n o g u r , h u n u g u r ) , Xapáyoopo'. neveket.

Az Oüyoüpoi-t M E N A N D E R és T H E O P H Y L . 8 I M . a Volga m e l l e t t említi s az utóbbi m é g azt is t u d j a róluk, hogy a turkok k á n j a szörnyű nagy csatában legyőzte és l e i g á z t a . valamennyiüket.1) A Koouyoopoi-t PROKOPIOS említi először, m i n t a kik, átkelve a Donon, JUSTINIAN u r a l k o d á s á n a k vége felé ( 5 5 8 . ) betörtek T h r a - kiába és Mysiába s a bizáncziaknak sok k á r t okoztak.2) M E N A N D E R -

ből3) t u d j u k , hogy a császár azon kísérlete, melylyel ő a kutigurok ellen az utigurokat a k a r j a harczra tüzelni, hajótörést szenved ez utóbbiak m a g a t a r t á s á n , a kik saját kijelentésük szerint vonakodtak egy velük s z á r m a z á s b a n és nyelvben rokon nép ellen harczolni.

AGATHIAS4) megjegyzi róluk, hogy a folytonos r a b l ó h a d j á r a t o k miatt oly szerencsétlen sorsra j u t o t t e két törzs, hogy h a él is még belőlük i m i t t - a m o t t egy-egy töredék, ez másoknak szolgál s elveszítette a nevét. Az Oovvouyoöpoi szerencsétlen pusztulásáról m á r szóltunk (1. 16 - 1 7 . lk.). A Sapáyoupoo-t is elkísértük volt egészen addig, a mikor a 468. évben a Kaspi-kapukon át betörtek A r m e n i á b a . További sorsukról hallgatnak a források. Valószínűleg ezek is •— a m e n n y i b e n portyázásaikon el nem p u s z t u l t a k — türk f e n n h a t ó s á g alá kerültek, éppúgy, m i n t az Oóyoöpoi es Ootí- yoopoi.5) Az időtartam, melyben e törzsek szerepeltek, az V. sz.

közepétől a VII. sz. elejéig tart. I n n e n kezdve nevük eltűnik a forrásokból. Mindezen adatokból megállapíthatjuk, hogy a felsorolt törzsek egy közös népcsaládból származtak, melynek zöme a Volga mellékén élt s itt jelent meg először a t ö r t é n e l e m b e n ; neve eredetileg — a m i n t a görög forrásokból következtethetjük —

') Theoph. Sim. ed. de Boor, p. 25!). xoü xoívuv '0-fu>p Xtav Ifxpaxii;

VEvtxrjjjLEVOU, xbv xoü Kó/.^ I^váp-/r,v oxáuaxi pop/pclíx? ó 1xapéö(oxEV.

2) E d . Bonn. I I . 553.

3) Ed. Bonn. p. 344—45.

4) Ed. Dindorf V. 25. p . 392.

5) L. M a r q u a r t O. u . o. S. p. 504.

3 0 2

(25)

A MAGYAROKRA V O N A T K O Z Ó N É P N E V E K A BIZÁNCZI Í R O K N Á I , . 1 2 3

*í(//Mr-nak hangzott. Idő közben kivált egy-egy törzs a népcsalád- ból s del felé, a Meótisz halban és vadban bővelkedő vidékére húzódott. I n n e n , részben m á s népek által űzetve, részben zsák- mányolás czéljából előrenyomult vagy a Fekete-tenger m e n t é n a bizánczi birodalom felé, vagy a K a u k á z u s szorosain á t Arme- niába és Perzsiába. Emezeket fölemésztette az idegenekkel folytatott küzdelem, a Don és a Kaukázus között visszamara- dottakat pedig meghódolásra kényszerítette a íitr/coknak a VI.

sz. közepén r á j u k törő népe. A turkok helyébe a VII. sz. elejétől kezdve a kazárok lépnek, a kik a Kaukázus fölött egy erős birodalmat alapítottak, mely egész a X. századig fennállott.

E birodalom eredete, kialakulása meglehetősen h o m á l y o s ; mi csak az eredményeket ismerjük s abból a körülményből, hogy a kazárok neve mellett a többi törzsek nevei a VII. sz.-tól kezdve n e m érvényesülhettek, a r r a következtetünk, hogy a kazároknak sikerült a Káspi-tenger és a Meótisz közt élő törzseket u r a l m u k alatt egyesíteni ós együtt is tartani oly szilárdan, hogy az idegen népek a kazár birodalmat alkotó törzseket a maguk individua- litásában m á r nem vehettek észre. H o n n a n van az mégis, hogy az Ugri név — mindenesetre aligha korábban, mint a IX. század — a szlávokhoz eljuthatott, és pedig oly értelemben, hogy ezt még a kazárokra is kiterjesztették, tehát a r r a a népre, mely a h a t a l m i körébe eső összes u g u r törzseket letiporta s a maga n e v é t r á j u k erőszakolta? Erre nézve n é m i ú t m u t a t á s s a l szolgál a külömböző ugur törzsek nevének etymologiája. Az OövvooYOöpoc mellett (1. 20.1.) m é g a £apcqoopoi-nak van biztos magyarázata. E név előrésze általánosan elfogadott nézet szerint*) azonos a Don melletti kazár város gr. XápxeX, vagy a Volga melletti kazár főváros ar.

Saryg-sär (régebbi ar. al Baida, or. Bélawééa) nevének első tagjával. M i n d h á r o m b a n u . i. a török sari (csuv. súre) «sárga»

(fehér) szó lappang. XapdtfoopCH e szerint annyit j e l e n t e n e , m i n t

«fehér ugorok» s p o n t o s a n megfelelne az or. Ugri bélii-nek.

Nincs jogunk egyelőre föltenni azt, hogy valamint az előbbi, úgy az utóbbi is az V. sz.-ból származik s egy- és ugyanazon népre vonatkozik. A Eapcqoupot nevet PRISKOS, ki először ad h í r t róluk az összes források közül, a h u n n u d v a r b a n hallotta s m i n t h o g y

*) Munkácsi, E t h n . V I . 372. Marquart, O. u. o. S. 1.

303

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

quit : Benedictus tu, o Joachim, amice dei altissimi, et benedicte preces tuue et gemitus, qui ascenderunt ad conspectum misericordis- sinii, qui auferre dignatus est opprobrium

Hogy ez a nyelvjárás nem lehet csak knémet, bizonyítottuk; itt még csak azt említjük meg, hogy a knémet nyelvjárások a félném, u helyén általában o-t mondanak

Ha a szó szláv eredetű és a föntebb említett hulmuch első »-ja, hiteles, ezt a különös tüne- ményt talán annak tulajdoníthatjuk, hogy e szó alakjára már korán hatot-

Még erősebb adataink vannak az iszlám legelső idejéből, mely még arra is n y ú j t példákat, hogy némely költő hidsá-köl- teményeit is írásban fogalmazta meg. Es

Úgy hiszem, hogy az eddigiekből az idomok törvényszerű kifejlődését már sejteni lehet, de a dolog még világosabbá válik, ha szem előtt tartjuk azt is, hogy

széles, alsó határát képezi a hiányos gyomrocssövény homorú széle; a gyomrocssövény mellső szára az aorta jobb és bal félholdképű billentyűje közötti zugba

Az én kísérleteimet illetőleg csak a rectipetal növények bírnak érdekkel, a minthogy tényleg a kísérlet tárgyát képező növények csakugyan mind rectipeta-

Horatius satirái (Ethikai tanulmány). Magyar Pál XIII. Mar- git kir. herczegnő, mint ethikai iró. Baldi Bernardin magyar-olasz szótárkája 1582-ből. Második közlés IV.