PANNON EGYETEM
GEORGIKON MEZ GAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR
ÁLLATTUDOMÁNYI ÉS ÁLLATTENYÉSZTÉSTANI TANSZÉK ÁLLATTENYÉSZTÉSI TUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA
DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS
Témavezet :
Dr. Szabó Ferenc
egyetemi tanár, az MTA doktoraA magyar szürke szarvasmarha néhány értékmér tulajdonsága
Készítette:
Nagy Barnabás
Keszthely
„A meggy z dés valakinek az a hite, hogy a megismerés valamely tetsz leges pontján a föltétlen igazság birtokában van. Ez a hit tehát föltételezi feltétlen igazságok létezését; tökéletes módszerek meglétét ugyancsak feltételezi, amelyek útján az említett igazságokhoz eljuthatunk; végül pedig, hogy minden ember akinek meggy z dései vannak; ilyen tökéletes módszereket használ.”
(Friedrich Nietzsche)
Ment nevü tenyészbika a felázott hortobágyi legel n (saját felvétel, 2003)
A MAGYAR SZÜRKE SZARVASMARHA NÉHÁNY ÉRTÉKMÉR TULAJDONSÁGA
Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében Írta:
NAGY BARNABÁS
Készült a Pannon Egyetem Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola keretében Témavezet : Dr. Szabó Ferenc, egyetemi tanár, az MTA doktora
Elfogadásra javaslom (igen / nem) ……….
A jelölt a doktori szigorlaton …... % -ot ért el,
Keszthely, 2007 ……….
Szigorlati Bizottság elnöke Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom:
Bíráló neve: igen /nem ……….
Bíráló neve: igen /nem ……….
A jelölt az értekezés nyilvános vitáján…...% - ot ért el
Keszthely, 2007……… ……….
Bíráló Bizottság elnöke A doktori (PhD) oklevél min sítése…...
………
Az EDT elnöke
KIVONAT
A szerz munkája során értékelte a magyar szürke szarvasmarha borjak születési súlyát, testméretét. Vizsgálta a különböz környezeti tényez k hatását a választási teljesítményekre, additív és szorzó faktorokat számított ki ezen hatások korrigálására.
Elvégezte továbbá a választási súly, súlygyarapodás és a 205-napos súly genetikai paramétereinek becslését apa- és egyedmodellel. Az ellések szezonalitását is értékelte és annak hatását a két ellés között eltelt id re. Él súly és testméret adatokat vett fel tenyészbikák és tehenek esetében, valamint értékelte az üsz k és tehenek küls és bels medence méreteit.
A bikaborjak átlagosan 31±9 kg-mal, az üsz borjak átlagosan 28±8 kg-mal jöttek a világra. A születési súly a különböz testméretekkel többnyire közepes, illetve szoros (r=0,41- 0,87) pozitív korrelációt mutatott.
Azt tapasztalta, hogy a magyar szürke szarvasmarha fajta esetében a tenyészet, az ellések száma, az évjárat, az évszak és az ivar, valamint a borjú választáskori életkora befolyásolták a választási eredményeket (P<0,05, P<0,01).
A szerz eredményei alapján kimutatta, hogy az apa- és az egyedmodellel történ becslés esetén eltér populációgenetikai paramétereket kapunk.
A két modell összehasonlítása során megfigyelte, hogy a teljes pedigré ismeretében végzett becslés pontosabb. Az egyedmodellel kapott hiba variancia 2e= 351 kg2, míg az apamodellel kapott hibavariancia 2e= 622 kg2.
Apamodellel becsülve a választási súly, a választás el tti napi súlygyarapodás és a 205 napos súly örökölhet ségi értéke h2d= 0,24, 0,25 és 0,25 volt. A direkt örökölhet ségre kapott értékek (egyedmodell) a vizsgált tulajdonságoknál az el z sorrendnek megfelel en h2d=0,58, 0,61 és 0,61.
Szezonális és egész évbeni bikahasználat esetén az ellések 90-99%-a lezajlott az év els hat hónapjában. Folyamatos mesterséges termékenyítés esetén az év szinte minden hónapjában történt ellés, az év els hat hónapjában a tehenek 63%-a ellett.
A tehenek ellések közötti ideje átlagosan a szezonális bikahasználat esetén 412 nap, az egész évbeni bikahasználatot folytató tenyészetben 409 nap, folyamatos mesterséges termékenyítés esetén 470 nap volt.
A kifejlett bikák átlagosan 852±82,3 kg, a tehenek pedig 562±54,1 kg él súlyúak voltak. Az él súly a különböz testméretekkel többnyire közepes, illetve szoros (bika r=0,41
A mért él súly adatokra fektetett, logaritmizált függvény illeszkedése R2= 0,78 volt. A magyar szürke üsz k tenyészérettségi korát az állatok él súlyával fejezte ki, miszerint az állat elérte a kifejlettkori súlyának 2/3 ill. 3/4 részét. Ez a magyar szürke üsz k esetében az el z sorrend alapján becsülve 375 kg ill. 421 kg, melyet 2,5-3 éves korára ér el.
Számításai alapján a bikákat 568 kg ill. 639 kg becsült él súlyban célszer tenyésztésbe venni. Ezt a súlyt megközelít en 3 éves korukra érik el a szürke bikák.
A szürkemarha üsz k és tehenek esetében a far III. szélesség növekedésének „K”
sebességi állandója meredek lefutást mutatott, és már 300 napos korban egy nagyon alacsony szintet ért el, majd egy intenzív növekedési szakaszt figyelt meg, mely feltételezhet en az ellés mechanikai hatására vezethet vissza. A szürke üsz ket a legtöbb tenyészetben 3 éves (1068 nap) korban veszik tenyésztésbe, így átlagosan 4 éves (1424 nap) korukban ellenek el ször. Nagy valószín séggel a far III. ezen kés i növekedése a vemhesség ill. az ellés mechanikai folyamatainak az eredménye.
Megfigyelte, hogy a szürke üsz k 1500 napos korukra megközelít leg elérik a kifejlettkori övméretüket. A függvény illeszkedése R2= 0,92 volt. A szürke bikák 1700 napos korukra érték el a kifejlettkori övméretüket, ezt követ en már csupán kondícióváltozásról beszélhetünk. A függvény illeszkedése R2= 0,93 volt.
Az üsz k a küls ill. bels medenceméretek felvételekor átlagosan 369 kg, míg a tehenek átlagosan 569 kg súlyúak voltak. Az üsz k medencéjének bels ferde átmér je 16,2 cm, vízszintes átmér je 15,28 cm, függ leges átmér je 13,83 cm, medencebejárat területe 166,01 cm2 volt átlagosan, 2,2 éves életkorban. A tehenek ferde átmér je 21,85 cm, vízszintes átmér je 20,51 cm, függ leges átmér je 19,60 cm, medencebejárat területe 315,72 cm2 volt átlagosan, 10,1 éves életkorban.
ABSTRACT
During his phd study the author evaluated the birth weight and body measurements of Hungarian Grey calves. Moresver he examined the effect of various environmental factors on the weaning performance, and counted several additive and multiplicative factors in order to correct these effects.
Furthermore, he estimated the genetic parameters of weaning weight, preweaning daily gain and 205-day weight with sire and animal models. The seasonality of calving, and its effect on the calving interval was evoluoted, too. Data of live weight and body measurements in case of breeding bulls and cows were , as well as he evaluated the external and internal pelvis measurements of heifers and cows.
The average birth weight of male calves was 31±9 kg, while that of female calves was 28±8 kg. The birth weight and the various body measurements mainly show an average, or close positive correlation (r=0.41–0.87).
He found that in the case of Hungarian Grey cattle the farm, parity, birth year, season, sex, and the weaning age of the calves had an effect on weaning results (P<0.05; P<0.01).
Based on his results, the author proved that different population genetic parameters can be obtained in case of estimating by sire or animal models. Through comparing the two models, he observed that the estimation based on the total pedigree is more exact, than residual variance in animal model is 2e= 351 kg2, while in the paternal model is 2e= 622 kg2.
The heritability rates of weaning weight, preweaning daily gain and 205-day weight were h2d= 0.24; 0.25 and 0.25 when estimated by the sire model. The direct heritability rates of weaning weight, preweaning daily gain and 205-day weight were h2d=0.58; 0.61 and 0.61 when estimated by the animal model.
In case of seasonal and all-year-around natural service use of bulls, 90–99% of the calvings occurred in the first six months of the year. In case of continuous artificial insemination there was calving in almost every month of the year, and 63% of the cows calved in the first six months of the year.
The average time calving interval of the cows was 412 days in case of seasonal bull usage, 409 days in case of farms using the bulls during the whole year, and 470 days in case of continuous artificial insemination.
positive correlations (bull r=0.41–0.80; and cow r=0.45–0.62). A regressive equation with the help of the body measurements in order to define the live weight of breeding bulls, was created. too.
The logarithmic adjustment of the function based on the measured live weight data was R2= 0.78.
He expressed the age of breeding maturity of Hungarian Grey heifers with the help of the live weight of animals: it arrives when an animal reaches 2/3 or 3/4 of its grown weight. In the case of Hungarian Grey heifers, it is 375 kg and 421 kg, estimated by the previous ranking. They reach this weight around the age of 2.5–3.
In the case of bulls the best time to take them into breeding is when their live weight is 568 kg and 639 kg. Grey bulls reach this weight around their age of three.
In the case of grey cattle heifers and cows the “K” speed constant of the growth of the third width of rump goes down steeply, and already at the age of 300 days it reaches a very low level, and after that there is an intensive period of rising, which is probably caused by the mechanical effects of calving. In most farms grey heifers are taken into breeding at the age of three years (1068 days), thus they first calving age at four years (1424 days) on the average for the first time. With great probability the late increase of the third width of rump is a result of the mechanical processes of pregnancy and calving.
He observed that grey heifers reach the chest girth of their grown age around the age of 1500 days. The adjustment of the function was R2= 0.92. Grey bulls reach the chest girth of their grown age around the age of 1700 days, and after that we can only speak about a change of condition. The adjustment of the function was R2= 0.93.
The weight of heifers was 369 kg, while the weight of cows was 569 kg on the average, when taking their external and internal pelvic measurements.
The inclined inner diameter of the pelvis of heifers was 16.2 cm, the horizontal diameter was 15.28 cm, the vertical diameter was 13.83 cm, the area of the pelvis entrance was 166.01 cm2 in average, at the age of 2.2 years.
The inclined diameter of the cows was 21.85 cm, the horizontal diameter 20.51 cm, the vertical diameter 19.60 cm, the area of the pelvis entrance was 315.72 cm2 in average, at the age of 10.1 years.
AUSZUG
Der Autor hat durch Ihre Arbeit das Geburtsgewicht und die Körpermaßen der ungarischen grauen Rindviehkläber gewertet. Er hat die Wirkung der verschiedenen Umweltsfaktoren auf die Absatz-Leistungen untersucht, er hat Additive- und Multiplikatorfaktoren ausgerechnet, um diese Wirkungen zu korrigieren. Er hat die Schätzung der genetischen Parameters von den Absatzsgewicht, den Gewichtszunahme und dem 205 tägiges Gewicht mit dem Vater- und Tiermodell durchgeführt. Er hat auch die Saisonalität der Kalbungen und deren Wirkung auf die Zwischenkalbezeit gewertet. Er hat die Daten des Lebensgewichtes und der Körpermasßen im Fall der Zuchtstiere und Kühe aufgenommen, und er hat die aussere und innere Beckengrösse der Färsen und Kühe gewertet.
Die Stierkälber sind durchschnittlich mit 31±9 kg, die Färsekälber durchschnittlich mit 28±8 kg zur Welt gekommen. Das Geburtsgewicht zeigt mit den verschiedenen Körpermaßen meistens mittelmässig und stark (r=0,41-0,87) positive Korrelagion.
Die Herde, die Nummer der Kalbungen, der Jahrgang, die Jahreszeit, das Geschlecht und das Lebensalter beim Abstillen des Kalbes in der Rasse der ungarisch grauen Rindvieh die Ergebnisse beeinflussen (P<0,05, P<0,01).
Der Autor hat durch Ihre Ergebnisse nachgewiesen, daß wir durch der Schätzung mit Vater- und Tiermodell verschiedene populationsgenetsche Parameters bekommen.
Duch den Vergleich der zwei Modelle hat er gezeigt, daß die Schätzung exakter ist, wenn wir den vollen Pedigree kennen. Die Fehlervariantie ist mit dem Tiermodell 2e= 351 kg2, solange mit dem Vatermodell 2e= 622 kg2.
Der geschätzte Wert für Heritabilität des Absatzgewichtes, der tägliche Gewichtszunahme vor dem Absatz und des 205 tägigen Gewicht war durh die Schätzung mit dem Vatermodell h2d= 0,24, 0,25 und 0,25 . Die geschätzte Werte für die Heritabilität des Absatzsgewichtes (Tiermodell) war bei der untersuchten Eigenschaften entsprechen der vorigen Reihenfolgen h2d=0,58, 0,61 und 0,61.
Im Fall der saisonalischen und ganzjährigen Stierbenutzung sind die 90-99% der Kalbungen in der ersten 6 Monaten des Jahres verlaufen. Im Fall der ständigen künstlichen Besamung sind die Kalbungen in allen Monat des Jahres passierten, in der ersten 6 Monaten des Jahres haben 63% der Kühe geklabt.
Die Zwischenkalbezeit der Kühe war durchschnittlich 412 Tagen mit der saisonalische Stierbentuztung, in der Herde, wo ganzjährig Stier benutzt wurde, war es 409 Tagen, im Fall
Die aufgewachsene Stiere hatten durchschnittlich 852+-82,3 kg, die Kühe 562±54,1 kg. Das Lebendsgewicht mit den Körpermaßen hat meistent milletmässig und stark (Stier r=0,41-0,80 und Kuh r=0,45-0,62) positive Korrelation gezeigt. Der Autor hat mit der Hilfe der Körpermaßen eine regressive Gleichung aufgeschrieben, um das Lebendsgewicht der Zuchtstiere zu definieren.
Der Sitz der auf gemessene Lebensgewichtsdaten gegründete, logaritmische Funktion war R2= 0,78. Er hat das zuchtreifene Alter der ungarischen grauen Färsen mit dem Lebensgewicht der Tieren ausgedrückt, wonach das Tier hat 2/3 und 3/4 Teil des aufgewachsenen Gewichtes erreicht. Es ist im Fall der unagrichen grauen Färsen entsprechen der vorigen Reihenfolgen geschätzt 375 kg und 421 kg, was die 2,5-3 jährigen Alter erreichen.
Aufgrund der Rechnungen ist es zweckmässig, die Stiere mit 568 kg und 639 kg geschätzten Lebensgewicht in die Zucht zu nehmen. Dieses Gewicht können die graure Rinde annährend 3 jähriges Alter erreichen.
Im Fall der grauen Farsen und Kühen hat die „k” Geschwindigkeitskonstante des Wachstums der Beckenbreite III ein steiles Ablauf gezeigt, und hat es schon in ihrem 300 tägigen Alter hat es ein sehr geringes Niveau erreicht, dann ist es ein intensiver Wachstumsabschnitt zu beobachten. Es ist vermulich auf die mechanische Wirkingen der Kalbungen zurückzuführen. Die ungarischen grauen Färsen nimmt man in meiseten Herden durchschnittlich 3 jährig (1068 tägigen) in die Zucht, so kalben sie durchschnittlich im 4 jährig Alter (1424 tägigen) erstmal. Mit grßer Wahrscheinlichkeit ist das späteren Wachstum des Beckenbreite III das Ergebniss der Trächtigkeit und der mechanischen Vorgänge der Kalbungen.
Es ist zu hatbeobachten, daß die graue Färsen 1500 tägigen annährend die entwickelten Brustumfang erreichen. Der Sitz der Funktion war R2=0,92. Die ungarischen grauen Rinder erreichen 1700 tägigen Alter ihre entwickelten Brustumfang, danach können wir nur über Konditionsänderung sprechen. Der Sitz der Funktion war R2=0.93.
Das Gewicht der Färsen war bei der Aufnahme der aussere und innere Beckenbreite durchschnittlich 369 kg, die Kühe waren durchschnittlich 569 kg schwer. Der schiefe innre Durchmesser der Becken der Färsen war 16,2 cm, der horizontalishce Durchmesser war 15,28 cm, der vertikalische Durchmesser war 13,83 cm. Das Gebiet der Beckeneinganges war durchschnittlich 166,01 cm2 im Alter 2,2 Jahre. Der schiefe innere Duchmesser der Bekcen der Kühe war 21,85 cm, der horizontalische Durchmesser war 20,51 cm, die vertilalische
TARTALOMJEGYZÉK
1. BEVEZETÉS...13
2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS...17
2.1. SZÜLETÉSI SÚLY ÉS TESTMÉRET ...17
2.2. VÁLASZTÁSI EREDMÉNYEK...18
2.3. BORJAK NÖVEKEDÉSI TULAJDONSÁGAINAK VARIANCIA- KOMPONENSEI ÉS POPULÁCIÓGENETIKAI PARAMÉTEREI ...20
2.4. AZ ELLÉSEK SZEZONALITÁSA ÉS ANNAK HATÁSA A KÉT ELLÉS KÖZÖTT ELTELT ID RE ...21
2.5. KIFEJLETT BIKÁK ÉS TEHENEK ÉL SÚLYA ÉS TESTMÉRETEI...24
2.6. ÜSZ K, TEHENEK ÉS BIKÁK NÖVEKEDÉSE...26
2.7. TEHENEK ÉS ÜSZ K KÜLS ÉS BELS MEDENCE MÉRETEI ...28
2.8. A VIZSGÁLATOK CÉLJA ...30
3. ANYAG ÉS MÓDSZER...31
3.1. BORJAK SZÜLETÉSI SÚLYA ÉS TESTMÉRETEI...31
3.2. VÁLASZTÁSI EREDMÉNYEK VIZSGÁLATA...33
3.3. A BORJAK NÖVEKEDÉSI TULAJDONSÁGAINAK VARIANCIA- KOMPONENSEI ÉS POPULÁCIÓGENETIKAI PARAMÉTEREINEK VIZSGÁLATA...34
3.4. AZ ELLÉSEK SZEZONALITÁSÁNAK ÉS HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA ...36
3.5. A KIFEJLETT BIKÁK ÉS TEHENEK ÉL SÚLYÁNAK ÉS TESTMÉRETÉNEK VIZSGÁLATA...37
3.6. AZ ÜSZ K, TEHENEK ÉS BIKÁK NÖVEKEDÉSI ÜTEMÉNEK VIZSGÁLATA 40 3.7. TEHENEK ÉS ÜSZ K KÜLS ÉS BELS MEDENCE MÉRETEINEK VIZSGÁLATA...41
3.8. AZ ADATFELDOLGOZÁS MÓDSZEREI ...42
4. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK...43
4.1. A BORJAK SZÜLETÉSI SÚLYA ÉS TESTMÉRETEI...43
4.2. VÁLASZTÁSI EREDMÉNYEK...48
4.3. A BORJAK NÖVEKEDÉSI TULAJDONSÁGAINAK VARIANCIA KOMPONENSEI ÉS POPULÁCIÓGENETIKAI PARAMÉTEREI...54
4.4. AZ ELLÉSEK SZEZONALITÁSA ÉS ANNAK HATÁSA A KÉT ELLÉS KÖZÖTT ELTELT ID RE ...66
4.5. A KIFEJLETT BIKÁK ÉS TEHENEK ÉL SÚLYA ÉS TESTMÉRETEI...73
4.6. AZ ÜSZ K, TEHENEK ÉS BIKÁK NÖVEKEDÉSE ...80
5. KÖVETKEZTETÉSEK...99
5.1. SZÜLETÉSI SÚLY ÉS TESTMÉRETEK...99
5.2. VÁLASZTÁSI EREDMÉNYEK...99
5.3. A BORJAK NÖVEKEDÉSI TULAJDONSÁGAI ÉS POPULÁCIÓGENETIKAI PARAMÉTEREI ...101
5.4. AZ ELLÉSEK SZEZONALITÁSA ÉS ANNAK HATÁSA...102
5.5. A KIFEJLETT BIKÁK ÉS TEHENEK ÉL SÚLYA ÉS TESTMÉRETEI...102
5.6. AZ ÜSZ K, TEHENEK ÉS BIKÁK NÖVEKEDÉSE ...103
5.7. TEHENEK ÉS ÜSZ K KÜLS ÉS BELS MEDENCE MÉRETEI ...104
6. ÚJ KUTATÁSI EREDMÉNYEK ...105
7. ÖSSZEFOGLALÁS ...108
8. TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK ...112
8.1. AZ ÉRTEKEZÉS TÉMAKÖRÉBEN MEGJELENT TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK...112
8.2. NEM AZ ÉRTEKEZÉS TÉMAKÖRÉBEN MEGJELENT TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK...114
8.3. EGYÉB PUBLIKÁCIÓK...116
9. FELHASZNÁLT IRODALOM ...117
1. BEVEZETÉS
A magyar szürke szarvasmarha a podóliai fajtacsoport egyik kit n képvisel je, mely a Mohácsi vészt követ en közel 150 évig hazánk és a Kárpát-medence meghatározó fajtája volt és nemzeti kincsünk ma is. Sokat értékesítettek bel le külföldi piacokra. A kivitel az 1570-80-as években érte el csúcspontját. A magyar t zsérek 1548-tól 1558-ig 550 000 szarvasmarhát adtak el a bécsi vásárokon. 1635-ben az auspitzi vásárra 40 000, 1636-ban pedig Bécsen át Németországba több mint 80 000 szarvasmarhát hajtottak Wellmann (1928), Hankó (1952), Székely (1961), Gaál (1966).
A XVII. és XVIII. században „divatba” jött az arisztokrácia körében a tej fogyasztása, mely szokás észrevétlenül egyre jobban elterjedt és apránként átalakította a magyarság életszokásait és gondolkodásmódját. A gulyabeli tehén teje csak a borjú táplálására volt elegend , s minthogy nem fejték, hamarosan elapadt. Ahelyett, hogy az új szükségletnek megfelel en, céltudatos munkával jó tejel teheneket tenyésztettek volna ki ezen magyar fajtából, egyszer en már kész, idegen fajtájú tejel teheneket hoztak be külföldr l az országba (A hosszúháti Kísérleti Gazdaság 117. számú, Anna nev magyar szürke törzstehene az 1955 ill. 1956. évi Országos Mez gazdasági Kiállításon I. díjat nyert. 300 nap alatt 3457 kg tejet termelt, 5,57% tejzsírtartalommal (Farkas és Gecsei, 1956, Kecskés és Kováts, 1957), 93 Zsuska nevü tehén, II. laktációjában, 294 nap alatt 4179 kg tejet termelt, 4,91%
zsírtartalommal (Borics, 2006).
Az 1848-as szabadságharc f leg a legel területek csökkenésével járt. A szarvasmarha állomány nagy része a közép- és gazdag parasztok kezében volt. F haszonvételi forma ekkor már az igázás (Gaál, 1966).
1. táblázat
Magyar szürke marha az ország állományának %-ában
(Bodó és mtsai, 2002) I. világháború el tt Két világháború között II. világháború utánév % év % év %
1870 99 1924 18 1946 5,0
1895 66 1937 12 1957 2,5
1911 31 1942 9,1 1967 0,005
Az állatállomány létszámában a mélypont 1966 – 1975 között következett be (1.
táblázat). A törzsállományt három állami gazdaság: a Hortobágyi Á.G., a Középtiszai Á.G. és a Városföldi Á.G. vette át, amely gazdaságok összlétszámát 200 tehén és 6 bika alkotta. Ezek alapozták meg a mai állományt.1960-tól a Hortobágyi Á.G. -ban is tilos volt magyar szürke bikával fedeztetni, ezt az utasítást az akkori tenyészt k - szerencsére – elszabotálták. 1964- ben került vágóhidra az utolsó községi magyar szürke bika – Bandi – Hajdúnánásról. 1966- ban, a köztenyésztésben már csak háztáji állományban volt magyar szürke tehén. A Mez gazdasági Minisztérium 1973-ban hozott határozatot az shonos fajták fenntartására és támogatására. Elkezd dhetett a tenyészt munka a genetikai sokszín ség meg rzése érdekében.
1970-es évekt l napjainkig a magyar szürke szarvasmarha állomány lassú növekedése jellemz (1a. és 1b. ábra).
1a. ábra A magyar szürke tehenek létszámának alakulása
1957-2006 között
0 5000 10000 15000 20000 25000 30000
1957 1960
1963 1966
1969 1980
1985 1992
1995 1998
2001 2006 Évek
Létszám m
(saját készítés ábra)
BEVEZETÉS
1b. ábra A magyar szürke tenyészbikák létszámának
alakulása 1957-2006 között
0 100 200 300 400 500 600
1957 1959
1961 1963
1965 1967
1969 1975
1982 1985
1990 1993
1995 1997
1999 2001
2004 Évek
Létszám m
(saját készítés ábra)
A létszámnöveléshez szükséges takarmánybázis hazánkban rendelkezésre áll. Jelenleg több mint 1,1 millió hektár legel területtel rendelkezünk, amelynek nagy része kihasználatlan.
A hazai húsmarhatenyésztésben a magyar szürke fajta mint anyatehén és mint keresztezési partner játszott szerepet Bodó (1984, 1994), Bodó és mtsai (2002). A szürke marha azonban, minthogy egyedüli hazai eredet szarvasmarha fajta, az EU elvárásainak rendszerében kiemelt helyen szerepel, mind a tájgazdálkodás, a falusi turizmus, a kis és középvállalkozók foglalkoztatása, mind pedig a különleges marhahústermelés mással nem helyettesíthet fajtája Bodó és mtsai (2002). A húsmarhatartás fejlesztésének kedvez továbbá, hogy az EU prémium mellett, a legel terület nagysága alapján hektáronként, valamint tehenenként nemzeti támogatásra számíthatnak a húsmarhatartók, amely a korábbiakhoz képest kell jövedelmez séget eredményezhet.
A születési súly és testméret minden húsmarha fajtában fontos értékmér , hiszen az ellés lefolyását nagymértékben befolyásolja.
A választási súllyal jellemzett borjúnevel -képesség a húsmarha állományoknál
tenyészt i munkával és a fajtákban rejl genetikai lehet ségek kiaknázásával növelhet , ezzel növelve az ágazat jövedelmez képességét és versenyképességét.
A különbözü korcsoportokban elvégzett súly- és testméret mérése a fejlettség pontos megítéléséhez elengedhetetlen.
A két ellés között eltelt id és az ellés szezonalitása több más értékmér tulajdonságra is hatással van, így vizsgálatát szintén fontosnak tartottam.
A szarvasmarha növekedése, fejl dése, fejlettsége, kifejlettkori súlya az ágazat gazdaságosságát jelent sen befolyásolja. Valamint nélkülözhetetlen a pontos takarmány ellátáshoz ill. a szakszer tenyészt i munkához.
Ezért célul t ztem ki, hogy a magyar szürke szarvasmarha néhány értékmér tulajdonságát, gazdaságosságát befolyásoló tényez ket megvizsgáljam és értékeljem.
A keszthelyi Festetics kastély egyik festménye, szürkemarha gulya a keszthelyi öbölnél.
2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS
2.1. SZÜLETÉSI SÚLY ÉS TESTMÉRET
A húshasznú borjak fejlettségének, testarányainak, kés bbi növekedésének, a tehenek elléseinek értékeléséhez nagyon fontos a születési súly és a testméretek ismerete a magyar szürke fajta esetében is. A testméretek felhasználásával különböz indexeket számíthatunk ki.
A testalkati indexek átlagos értékei nemcsak meghatározott hasznosítási típus alakulását mutatják be, hanem egyúttal jellemzik a szarvasmarha egyes fajtáit is Horn (1973).
Korábbi vizsgálatok szerint a mez hegyesi magyar szürke borjak legnagyobb születési súlya 33 kg, legkisebb 27 kg, átlagosan 28,6 kg volt (Tormay, 1901). Az 1935-ben a mez hegyesi gulyából Olaszországba exportált 3 tenyészbika és 8 üsz párosításából született borjak átlagos súlya 30,6 kg volt Ebner (1935). Összehasonlításként néhány egyéb fajta születési súlyára vonatkozó irodalmi adatot ismertetek. Reynold és Knapp (1990) angus, pinzgaui, red pol és szimmentáli fajtákban vizsgálták a születési súly alakulását. Eredményeik szerint az angus 34,8 kg, pinzgaui 40,3 kg, red pol 37,3 kg, szimentáli fajtánál pedig 40,4 kg születési súlyt tapasztaltak. Átlagosan a bikák 39,6 kg-mal az üsz k 36,8 kg-mal születtek.
Nugent és Notter (1991,b) vizsgálatai szerint szimentáli fajta esetén az újszülött borjak átlagos súlya 37,3 kg. Nugent és mtsai (1991,a) angus és szarvatlan hereford állományokban is vizsgálták a születési súlyok alakulását. Eredményeik alapján az angus borjak átlagosan 35,4 kg-mal, a herefordok pedig 35,2 kg-mal születtek. Sims és Bailey (1995) angus x hereford (AH) és brahman x hereford (BH) keresztezett állományokban vizsgálták a születési súlyokat.
Angus és hereford keresztezés esetén 39,7 kg, brahman és hereford keresztezés esetén 36,9 kg születési súlyt mértek. Phocas és Laloë (2004) több fajtában mértek születési súlyokat, és a következ eredményre jutottak: charolais 47,1 kg, limousin 39,5 kg, blonde d’ aquitaine 46,2 kg, maine-anjou 49,4 kg. Mindezekb l kiderül, hogy a magyar szürke borjak születési súlya – a hozzáférhet adatok szerint – kisebb, mint az el bbiekben felsorolt fajtáké.
A testtájak alakulásának részletes ismerete teszi lehet vé, hogy az állatról összbenyomást kaphassunk, és helyes értékelést végezhessünk. Az újszülött borjak testméreteinek felvételezését viszonylag kevés hazai és nemzetközi kutató vizsgálta. Nugent és Notter (1991,b) vizsgálatai szerint a szimentáli borjak átlagosan 18,0 cm vállszélességgel,
vizsgálták angus és szarvtalan hereford állományokban az újszülött borjak testméreteit. Az angus borjak esetén vállszélesség 18,4 cm, csíp szélesség 19,9 cm, testhosszúság 52,0 cm.
hereford borjak testméretei: vállszélesség 17,9 cm, csíp szélesség 19,2 cm, testhosszúság 52,5 cm.
Nugent és mtsai (1991,a) korrelációt is számoltak az általuk meghatározott testsúly és testméretekre. A születési súly – testhosszúság esetén közepes (r=0,44), míg a vállszélesség és a csíp szélesség között (r=0,63) korrelációs értéket kaptak, P<0,05 szignifikancia szinten.
Az irodalmi adatok áttekintése során megállapítható, hogy a magyar szürke borjak születési súlyáról, testméretér l kevés az információ, annak ellenére, hogy a fajtát shonosként régóta tenyésztjük hazánkban. A fentiekb l kiindulva a vizsgálatom célja az volt, hogy megmérjek bizonyos létszámú magyar szürke borjú születési súlyát, felvegyem néhány testméretét, kiszámítsam néhány testméret indexét és meghatározzam a közöttük lev fenotípusos korrelációt.
2.2. VÁLASZTÁSI EREDMÉNYEK
Mivel a magyar szürke fajtát húsmarhaként tartják és tenyésztik, a választási eredmények értékelését ilyen megközelítésben is indokolt elvégezni.
A választási súly, és az ebb l kiszámolt 205 napos súly, illetve súlygyarapodás a hagyományos magyar szürke fajta esetében is fontos adat, noha nincsen szó arról, hogy a testnagyság növelésére szelekció történjék. A fajtafenntartás területén is elengedhetetlen, hogy figyelemmel kísérjük a különböz mér számok alakulását amellett, hogy a a magyar szürke anyai vonalként történ hasznosítása szempontjából sem elhanyagolható ez a tulajdonság. Árutermelésre pedig mind fajtatisztán, mind keresztezésben egyre inkább sor kerülhet a fajta létszámának örvendetes növekedése folytán. A tenyészbikák értékelésében lányaik termékenysége és borjúnevel képessége a legfontosabb tulajdonság, mert ez a fajta biológiai értékével is szoros összefüggésben van. Az örökölhet ségi értékeknek nagy a jelent sége a szürke marha esetében is, mert a tenyészértékbecslésben kaphat szerepet.
A tenyészt i munka eredményeinek pontosabbá tétele, és a gazdaságos termelés ösztönzi arra a szakembereket, hogy behatóan foglalkozzanak azon tényez kkel, melyek a
befolyásolhatja (genetikai képességeikkel kölcsönhatásban), melyek az állományra és az egyedre is külön-külön hatnak. Ezen tényez ket számos szerz vizsgálta és értékelte: Magyari (1976), Bourdon és Brinks (1982), Liu és Makarechian (1993), Gregory és mtsai (1995), T zsér és mtsai (1996), Gáspárdy és mtsai (1998), Lengyel és mtsai (2001), Szabó és mtsai (2005, 2006). Egy adott tulajdonság örökölhet ségi értékét a nem-genetikai tényez k – pl.: a tehén kora, elléseinek száma, a takarmányozás, az évjárat, az ivar stb. – és a genotípus- környezet kölcsönhatás befolyásolják. Az állatok közötti genetikai különbségek megállapításakor nem hagyhatók figyelmen kívül a szisztematikusan ható nem-genetikai tényez k. Ennek hiányában a tenyészérték becslése hibákkal terhelt lesz, és csökken a genetikai el rehaladás (Komlósi, 1990). Bár a magyar szürke szarvasmarha fajta esetében az igénytelenség, és az alkalmazkodóképesség tekinthet fontos értékmér nek, fontos a választási teljesítmény értékelése is.
A magyar szürke szarvasmarha fajta tartása országszerte extenzív módon történik, így az id járási tényez k hatása jelent s. Az évszakhatásnak, mint környezeti tényez nek vannak közvetlenül (h mérsékletváltozás, csapadékeloszlás, páratartalom, fényviszonyok, frontátvonulások) és közvetve ható (növénytakaró összetétele, legel f magassága) tényez i.
Számos hazai és külföldi szerz vizsgálta már különböz húsmarha fajták választási eredményeit befolyásoló tényez ket, amelyek tapasztalatai a jelen fajta esetében is érdekesek és hasznosíthatók.
Kovács és mtsai (1993, 1994) eredményei szerint a limousin borjak választási súlyát az ivar, a tenyészet, a születés évszaka (P<0,01) szignifikánsan befolyásolja. Szabó és Gajdi (1993) vizsgálatai szerint a hereford borjak 205 napra korrigált választási súlyában szignifikáns különbségeket eredményeztek különböz hatások, mint pl.: az anya életkora, a borjú neme, a születés id szaka és a születés éve. Zándoki és mtsai (2003) vizsgálták az ivar és az ellés hónapjának hatását az angus fekete és vörös színváltozatának választási teljesítményére. T zsér és mtsai (1996) egy charolais állomány 205 napos súlyának értékelése során mutatta ki az ivar hatását. Gáspárdy és mtsai (1998) charolais borjak választási súlyát elemezve azt találták, hogy az anyák elléseinek száma és a születés éve ugyancsak befolyásolja a 205 napra korrigált választási súlyt. A charolais borjak választási súlyát értékelve Komlósi (1999) megállapította, hogy a választási súlyt, az ivar, az év és a tenyészet szignifikánsan befolyásolja (P<0,05). Nelsen és Kress (1981), Jakubec és mtsai (2000) vizsgálata szerint, a születési év, az ivar, az anya kora szignifikánsan befolyásolja az aberdeen
Szabó (1993) által összegzett 35 publikációban közölt eredmények szerint a borjak súlygyarapodása a születés és a választás közötti id szakban átlagosan 0,27 érték örökölhet ségi együtthatóval jellemezhet . 61 közleményben szerepl értékek átlaga alapján a választási súly örökölhet sége 0,30. T zsér és mtsai (2002) limousin állományokban a választási súly örökölhet ségét 0,14-nek találták.
Az irodalmi áttekintés alapján megállapítható, hogy amíg a legtöbb fajta választási eredményeit befolyásoló tényez kr l számos kutató beszámol, addíg a magyar szürke fajtára vonatkozóan kevés adattal rendelkezünk.
2.3. BORJAK NÖVEKEDÉSI TULAJDONSÁGAINAK VARIANCIA- KOMPONENSEI ÉS POPULÁCIÓGENETIKAI PARAMÉTEREI
Noha a szürke marha esetében nem volt cél a testnagyság növelése, ill. az ez irányú szelekció, mégis fontos ismernünk a fajtában rejl genetikai lehet ségeket. Az egyes tulajdonságokat meghatározó genetikai hatások ismerete e fajtában is fontos információkat nyújt a tenyészt knek. A választási súllyal jellemzett borjúnevel -képesség, amely a húsmarha állományoknál nagyon fontos értékmér , e fajtában is fontos lehet, hiszen ma már a növekv létszám lehet vé teszi, hogy egyes tenyészt k a hústermelésre is szelektáljanak, illetve húsirányú keresztezésekre használják a fajtát.
Számos külföldi és néhány hazai szerz vizsgálta egyes húsmarhafajták növekedési tulajdonságainak genetikai paramétereit, valamint (ko)variancia komponenseit.
Az anya állandó környezeti varianciájának az aránya a fenotípusban különböz nagyságrend lehet. Ennek értékét Meyer (1992, 2004), Núnez-Dominguez és mtsai (1993), Lee és mtsai (1997), valamint Carnier és mtsai (2000) 0 és 10% közöttinek találták.
Eler és mtsai (1995), Dodenhoff és mtsai (1999), vizsgálatai szerint angus, charolais, hereford, limousin fajták esetében a választási súly direkt örökölhet sége 0,13-0,26, míg annak az anyai örökölhet sége 0,13-0,34 közötti.
Keeton és mtsai (1996) által vizsgált limousin állományokban a direkt örökölhet ség h2d=0,53, h2m=0,18, Van Vleck és mtsai (1996) által vizsgált charolais állományokban a h2d=0,16, h2m=0,12, Lee és mtsai (1997) által vizsgált szimentáli állományokban a h2d=0,21, az anyai örökölhet ség h2m=0,09 volt a választási súly esetén.
Splan és mtsai (1998) keresztezett állományokat vizsgálva választási súly esetében a direkt örökölhet séget (h2d) 0,16-nak, az anyai örökölhet séget (h2m) 0,34 -nek találták.
T zsér és mtsai (2002) munkájában limousin állományok a választási súlyának örökölhet sége 0,14 volt. Szabó (1993) munkáiban a növekedési tulajdonságok örökölhet ségi értékeir l találunk több utalást: választási súly h2d=0,30, választás el tti napi súlygyarapodás esetében a h2d=0,27.
A külföldi szakirodalomban gyakran vizsgált kérdés a direkt- és az anyai genetikai hatás közötti kapcsolat. Nunez- Dominguez és mtsai (1993) angus és hereford állományban végzett vizsgálatai szerint a direkt és az anyai genetikai hatás közötti korrelációs érték a választási súly esetében 0,25, ill. 0,63. Keeton és mtsai (1996) limousin fajta esetén a direkt- anyai genetikai korrelációs értékére (rdm) -0,44, Lee és mtsai (1997) -0,07, Kaps és mtsai (2000) -0,51-et kaptak. Dodenhoff és mtsai (1999) charolais, hereford, limousin és szimentáli állományokban –0,12, -0,37, -0,18 és –0,10 korrelációs értékekr l számoltak be.
Lengyel és mtsai (2004) vizsgálták több hazai limousin tenyészetben, a növekedési tulajdonságok tekintetében, a bikák tenyészértékét, valamint a genetikai érték változását évek szerint. Az additív genetikai érték (tenyészérték), a gének összegz mechanizmusának eredményeként alakul ki. Egy egyed additív genetikai értéke egyenl a génjei átlagos hatásának összegével (Szabó 2004).
Az említett megállapítások a borjúnevel képességr l, azok populációgenetikai paramétereir l tájékoztató jelleg ek. Mivel a magyar szürke fajta esetében ilyen átfogó információkkal nem rendelkezünk, emiatt más fajtákra vonatkozó ismeretekb l kiindulva, a vizsgálat célja a növekedési tulajdonságok (ko)variancia komponenseinek és genetikai paraméterének meghatározása, valamint az egyedek tenyészértékének megállapítása egyedmodell segítségével a hazai magyar szürke szarvasmarha populációkban.
2.4. AZ ELLÉSEK SZEZONALITÁSA ÉS ANNAK HATÁSA A KÉT ELLÉS KÖZÖTT ELTELT ID RE
A vadon él állatok ivari élete évszakhoz kötött. Ezzel szemben a háziasítás hatására a háziállatok ivarzásának szezonális jellege részben vagy teljesen megsz nt. A domesztikáció alacsonyabb fokán lév parlagi fajták esetében még megfigyelhet bizonyos szezonalitás
A szarvasmarha eredetileg monoösztruszos (évente egyszer ivarzó) volt, de a domesztikáció során évente gyakrabban ivarzóvá, poliösztruszossá vált. Ennek megfelel en a szarvasmarha egész éven át 21 naponként ivarzik Nagy (1996).
A reprodukciót befolyásoló tényez k genetikai és környezeti eredet ek, mint pl. a fajta, a vemhességi id , az ellés lefolyása, az újratermékenyülés, az évszaki eltérések és az éghajlat (Haraszti és Zöldág (1994), Huszenicza és mtsai(1987).
A húsmarhatartásban, így a magyar szürke fajta esetében is a gazdaságosságot alapvet en a szaporulat határozza meg. A húshasznú tehén produktuma csupán a borjú, ezért az egy tehénre jutó árbevétel alacsony. A húshasznú marhatartás gazdaságosságának tehát egyik alapvet feltétele, hogy minél jobb borjúszaporulatot érjünk el. Gyakorlati körülmények között nehezen valósítható meg az a cél, hogy évente legalább egy választott borjút kapjunk minden tehént l. Ideális esetben a tehén (Keleméri, 1985) ellését l az újrafogamzásáig 80 nap telik el. Az átlagos tehénlétszámra vetített 85%-os él szaporulatot – mint minimum feltételt – minden húsmarhával foglalkozó tenyészet igyekszik elérni (Bölcskey és mtsai, 1980).
Balásházy (1830) véleménye szerint egy bikára 30 – 40 tehenet lehet osztani. Ihász Lajos 1898 –ban a hathalmi gulyájában egy bika „ alá” 40 – 50 tehenet osztott be és így is 90%-os vemhesülési arányt és 87%-os borjazási százalékot ért el (Sztankovics, 1898). Egy felmérés szerint a legel re alapozott húshasznú magyar tarka állományokban a 100 tehénre jutó évi borjúszaporulat 97 % volt (Zöldág és Gábor, 1980).
A szaporaságot, mely a tehenek által világra hozott borjak számát jelenti, egy-egy állományban jellemzi az ellések közötti id hossza. E mutatót számos tényez , többek között a szaporítási mód jelent sen befolyásolja.
Az egyes tenyészetekben különböz szaporítási eljárásokat alkalmaznak.
Szabad pároztatás történik, ha a gulyába a n ivarú egyedeket együtt tartják a hímivarúakkal. A bikák rendszeresen felkeresik az ivarzókat, és az ivarzás ideje alatt többször is befedezik azokat. Csoportos pároztatás esetén több hímivarú állat van egy-egy nagyobb létszámú gulyában. Háremszer pároztatás során egy apaállatot meghatározott létszámú n ivarú állatokkal tartunk együtt (Nagy Z-né és Bárány, 1980).
A szaporítás szezonalitásának igénye a húshasznú tartástechnológia sajátosságaiból fakad. Szervezése akkor jár eredménnyel, ha a legmesszebbmen kig igazodik az állatfaj ivari életének sid k óta kialakult természetes éves ritmusához (Bölcskey, 1984).
A szezonális, egy id szakban történ termékenyítés és elletés esetében arra
leelljen. A tavaszi ellési id szak a tenyészetek többségében március, április, május hónapokban van, de szórvány ellések februárban és júniusban jelentkeznek. A húshasznosítású, szezonálisan elletett teheneknél a szervízperiódus hossza nemcsak az egyed termékenyül képességét l függ, hanem a bikák állományba helyezésének id pontja is befolyásolja (Keleméri, 1985).
Huszenicza és mtsai (1989) szerint a különböz hónapokban ell teheneknek a vemhesülésre más és más az esélyük. Így a vizsgált 5 hereford tenyészetben, a februárban ell teheneknek a következ évi szezonban történ ellési lehet ségre post partum 196 nap, a márciusiaknak 168 nap, az áprilisiaknak 137 nap, a májusiaknak 107 nap, a júniusban borjazóknak pedig csak 76 napos maximum id tartam biztosított. Az április, május, június hónapokban ell teheneknek már az involúciós (42 napra tehet ) id szakon belül vagy az azt követ ivarzás alkalmával párosodnia kell. Vizsgálataik szerint a szezonális termékenyítést alkalmazó tenyészetekben a májusi bikaeresztést követ en a tehenek 3,7%-a február, 42,7%-a március, 35,4%-a április, 15,6%-a május, 2,6%-a június hónapban ellettek.
Az ellési id köz az éves borjúszaporulatot igen nagy mértékben befolyásolja. Annak hossza több fontos tényez hatásának eredményeként alakul ki, mint pl.: az ellés utáni ivarzás, kondíció, a fogamzás, a vemhességi id és az ellés könny vagy nehéz volta, és a selejtezés (Huszenicza és mtsai, 1987). A 400 napnál rövidebb id szak egyedi és állomány szinten kedvez eredménynek számit. Komlósi és mtsai (2006) magyar szürke tehén állományok vizsgálata során átlagosan 396,8 nap két ellés közti id t állapított meg. Werth és mtsai (1996) különböz korcsoportú shorthorn, angus, hereford tehenek esetében vizsgálták a két ellés között eltelt id hosszát, mely megállapításaik szerint állomány szinten átlagosan 365 nap volt. Frazier és mtasi (1999) angus húshasznú tehén állományokban azt vizsgálták, hogy az apák miként befolyásolják az els ill. második ellés között eltelt id hosszát. Eredményeik szerint ez 365,3 – 379,5 nap között változott. A 2004-ben törzskönyvi ellen rzésbe vont magyar szürke állományokban a tehenek 36%-a 350 – 380 nap ellések közötti id t mutatott (M.Sz.Sz.T.E. 2004). Huszenicza és mtsai (1987) egy 262 egyedb l álló tehenészetben vizsgálták Holstei-fríz fajta esetén, az ellésszám, a tápláltsági fok és az ellést l az újravemhesítésig eltelt id hosszát a ciklikus és acikliás petefészek m ködés tehenek esetében. A 262 egyedb l 130 volt ciklikus petefészek m ködés , a két ellés közti id pedig 374±27 nap volt. Az acikliás petefészek m ködés teheneké (411±39 nap) szignifikánsan (P<0,001) nagyobb volt.
A magyar szürke tehenek elléseinek szezonalitásáról, két ellés közötti idejér l kevés kutatási eredmény ismert ezért célul t ztem ki, hogy különböz szaporítási módot alkalmazó tenyészetekben értékeljük a tehenek elléseinek szezonalitását, valamint annak az ellések közötti id hosszára gyakorolt hatását.
2.5. KIFEJLETT BIKÁK ÉS TEHENEK ÉL SÚLYA ÉS TESTMÉRETEI
A magyar szürke szarvasmarha fajta kifejlettkori súlya Tormay (1901) szerint igen változó, a bikák 460 – 700, a teheneké 340 – 580 kg között ingadozik. Wellman (1926) felmérése szerint a tehenek él súlya 350 – 700 kg közötti, a bikák 600 – 900 kg súlyúak. A Debrecen szabad királyi Város tulajdonában lev 27 tenyészbika átlagos súlya 722,5 kg volt (Vitéz Benke, 1932). A Tiszántúli népies szürke tehenek átlagosan 438 kg, míg a mez hegyesi szürke tehenek átlagosan 635 kg él súlyúak voltak (Magyari, 1941). Gróf Wass Béla mez - záhi gulyájában lév tehenek marmagassága 145 – 155 cm, törzshosszúsága 150 – 175 cm között változott (Albisi, 1897). Nagy (1944) a magyar szürke bikák él súlyát 730 – 750 kg- nak, a tehenek él súlyát 460 – 480 kg-nak írta le. Az 2. táblázat a mez hegyesi magyar szürke tehenek és bikák testméretfelvételezésr l (Tormay, 1901) közöl adatokat.
2. táblázat
A mez hegyesi magyar szürke tenyészbikák és tehenek testméreteinek alakulása (Tormay 1901)
Ivar Fej-
hosszúság
Fej-
szélesség Marmagasság Farbúb- magasság
Törzs-
hosszúság Övméret
Bika 51 34 146 143 187 225
Tehén 44,3 25,9 141 141 186 222
Wellman (1926) szerint a tehenek marmagassága átlagosan 133 cm. Magyari (1941,1942b) 145 népies és 83 uradalmi szürke tehén marmagasságát mérte meg. Eredményei
137,4 cm volt. Megállapította, hogy hatéves korukra a magyar szürke tehenek befejezik magassági növekedésüket.
Adott fajtán belül a bikák általában 8-20 cm-rel magasabbak, mint a tehenek Schandl (1955).
Vitéz Benke (1932) a hortobágyi magyar szürke tehenek és bikák testméreteinek alakulásáról közöl adatokat (3. táblázat).
3. táblázat
A hortobágyi magyar tehenek és bikák testméretei (Vitéz Benke 1932)
Far Fej
Ivar N
Mar- ma- gas- ság
Far- búb- magas -ság
Törzs- hossz
Öv-
méret Hosz- szúság
Széles- ség
Hosz- szúság
Széles- ség
Szár- kör- méret
Tehén 60 133,2 136,7 156,0 182,0 52,7 47,7 47,3 22,3 19,5
Tehén 56 135,9 162,0 197,8 - - 19,6
Bika
3 év > 27 142,8 142,5 165,6 205,5 53,2 50,4 52,3 30,0 22,8
Néhány kiváló magyar szürke gulyában nem volt ritka a 220 – 230 cm-es övméret tehén sem Battha (1935). Kerékgyártó (1941) 120 egyedb l álló népies szürke tehén testméret felvételezését végezte el. Mérései szerint a magyar szürke tehenekre 132,7 cm marmagasság, 133,5 cm farbúbmagasság, 113 cm törzshosszúság, 38,7 cm farhosszúság, 24,3 cm vállszélesség, 37,3 cm far I. szélesség, 18,6 cm far III. szélesség, 131,4 cm övméret, 13,5 cm szárkörméret volt jellemz . Maróti-Agóts és mtsai (2006) videókép elemzésen alapuló (VATEM módszer) testméretfelvételezést végzett magyar szürke állományokban. Wellman
állapított meg. Magyari (1942a) is azon a véleményen volt, hogy a fejlettség pontosabb megítéléséhez a marmagasságból és testsúlyból képzett index a legmegfelel bb.
A hazai és nemzetközi szakirodalomban az alábbi, általami ismert szerz k vizsgáltak más húsmarha fajtákon testméreteket: Keleméri (1973), Balika és Bodó (1984), Neumann és mtsai (1988), Wollert (1989), Balika (1990), Engelhardt és mtsai (1992), Papstein és mtsai (1993), Hartjen és mtsai (1993), Felius (1995), Bauer és mtsai (1997), Polgár és mtsai (1997), Brem (1998), Szabó (1990,1998), T zsér és mtsai (2000a, 2000b, 2000c), Sambraus (2001), Arango és mtsai, (2002, 2004a,b), Jakubec és mtsai (2003).
A testnagyság jellemzésére leggyakrabban a marmagasságot szokták megadni. Bauer és mtsai (1997) néhány húsmarha fajta marmagasságát vizsgálták. Eredményeik szerint a charolaist 145 cm, szimentálit 140, limousint 145 cm átlagos marmagasság jellemzi. T zsér és mtsai (2000) a charolais fajta néhány testméretét vették fel. Marmagasság 129-133 cm, övméret 188-201 cm, ferde törzshosszúság 170-177 cm. Bene és mtsai (2005) azonos körülmények között tartott, különböz húshasznú szarvasmarha fajták teheneinek testméreteit, testméretindexét, valamint korrelációs együtthatóit adták meg. Az aberdeen angus 131,6 cm, limousin 138,0 cm, a blonde d’Aquitaine 142,5 cm marmagasságú volt. Megállapították, hogy az él súly és a különböz testméretek között többnyire közepes, illetve szoros (r=0,40-0,83) pozitív korreláció volt.
2.6. ÜSZ K, TEHENEK ÉS BIKÁK NÖVEKEDÉSE
A húsmarha növekedése, fejl dése, kifejlettkori súlya a húsmarhaágazat gazdaságosságát jelent sen befolyásolja. A szarvasmarha fejlettségén azt értjük, hogy a bírált egyed a fajta jellegéhez, ivarához, korához viszonyítva mekkora súlyú és milyen méret . A húsmarha testsúlya viszonylag könnyen mérhet , ellenben a testméretek felvételezése sok esetben nehézségekbe ütközik.
A magyar szürke tehenek kifejlettkori súlyát több szerz is publikálta – Tormay (1901) 304 – 580 kg, Cselkó (1908) 340 – 580 kg, Magyari (1941) 438 kg – 635 kg, Schandl (1955) 480 – 540 kg, Horn (1959) 540 kg, Horn (1976) 450 – 550 kg, Felius (1995) 535 kg, Horn (1995) 550 – 600 kg, Bodó (1998) 500 – 600 kg, Szabó (1998) 500 – 550 kg, Sambraus (2001) 500 – 650 kg . Az eredményeikben tehát jelent s eltérések figyelhet k meg. A fajtán
belüli eltéréseket az eltér id ben, más környezeti és tartási körülmények között tartott állatok eredményezhették.
A bikák él súlya Tormay (1901) szerint 460-700 kg, Szabó (1998) 700 – 900 kg.
Testméretadatokat több szerz is közöl – Tormay (1901), Wellman (1926), Vitéz Benke (1932), Batta (1935) - különböz korú magyar szürke üsz kr l, tehenekr l és bikákról.
A hazai és nemzetközi irodalomban találtam több publikációt a különböz fajtájú és korú szarvasmarhák testméreteinek, él súlyának alakulásáról: Gere és Bartosiewicz (1979a,b), Szabó és mtsai (1993), Wilton (2002), Pratt és mtsai (1991), Legarra és mtsai (2004), Jaffrésic és mtsai (2004), Arangó és mtsai (2004a,b), Gilbert és mtsai (1993), Nugent és mtsai (1991a), Nugent és Notter (1991b), Villalba és mtsai (2000), Kaps és mtsai (2000), Meyer és mtsai (1993).
Beltrán és mtsai (1992) két növekedési típusba sorolt (line „ A” és „ K” ) angus növendék üsz k és tehenek él súlyát élekor-kategóriák szerint koordinátarendszerben ábrázolták. A kapott pontokra két különböz modellel („ Richards” és „ Brody” modell; Brown és mtsai, 1976; DeNise és Brinks, 1985; Doren és mtsai, 1989) függvényt illesztettek, majd meghatározták a „ k” növekedési tényez t is.
Gigli és mtsai (2000) közöltek adatokat a maremman fajta él súlyának, törzshosszúságának és csíp szélességének alakulásáról. 360 napos korban él súlyuk átlagosan 312,3 kg, törzshosszúságuk 133,1 cm és csíp szélességük 37,6 cm volt.
A szarvasmarhák növekedési sebességével számos kutató foglalkozott (Ntunde, 1977;
Dunay és mtsai, 1978; Polgár, 1997). Lehmann (1975) a növekedés leírására szolgáló matematikai módszereket vizsgálva, a nemlineáris függvényekkel történ kifejezését tartották a legcélravezet bbnek. Sager (1982, 1983) a testsúly és a testméretek növekedésének összevetése során szoros kapcsolatot talált. Sz cs és mtsai (1987) szerint a kifejlettkori végsúly elérése a gyakorlatban igen ritka, a függvények illeszkedését és annak szorosságát a kondícióváltozás er sen befolyásolja. Berg és Butterfield (1976) részletesen ismertették a szarvasmarha növekedési jellemz it. Véleményük szerint a kifejlettkori súly felének, ill. 2/3- ának elérése után a növekedés sebessége er teljesen lelassul.
Mivel a magyar szürke fajtában csak kevés tudományos értékelést végeztek, így az üsz k, tehenek és bikák növekedési sajátosságairól is csak kevés tapasztalattal rendelkezünk.
Az irodalom áttekintése után, célul t ztem ki a magyar szürke tehenek és bikák él súlyának, valamint testméreteinek mérését, értékelését. Továbbá az él súly és a különböz
2.7. TEHENEK ÉS ÜSZ K KÜLS ÉS BELS MEDENCE MÉRETEI
A szarvasmarha anatómiai sajátossága, hogy a medence magas, a medencefenék keskeny és tekn szer , a far- és az ül csont laterális szélei nagymértékben felgörbültek, a medencefenék caudális része magasan kiemelked , a csíp oszlopok hosszúak és el red ltek, tehát szülészeti szempontból kedvez tlen alakú szül úttal rendelkezik (Gere és Bartosiewicz, 1979,a). E téren azonban az egyes fajták és típusok között jelent s különbségek vannak. A medenceméretek alapján kiszámítható a medencebejárat területe. A szarvasmarha medencebejáratának alakja közel azonos az ellipszisével, melynek két tengelye a horizontális és vertikális átmér .
Holló és Horváth (1979) 217 magyar tarka üsz k medencéjének küls és bels méreteit vették fel. A far I. szélesség 49,86 cm, a far III. szélesség 21,55 cm, a medence ferde átmér je 20,51 cm, a medence függ leges átmér je 17,00 cm, a medence vízszintes átmér je 16,14 cm, a medencebejárat területe 274 cm2 volt.
Hegyi tarka üsz k él súlyának és medenceméreteinek alakulását vizsgálták Holló és mtsai (1976). Az él súlyuk átlagosan 399 kg, a far I. szélesség 41,57 cm, a far III. szélesség 16,82 cm, a farhosszúság 44,78 cm, a nyílátmér 16,79 cm, a medencebejárat területe 180±18,63 cm2 volt.
Kriese és mtsai (1994) több fajta (red poll, hereford, angus, szimentáli, limousin, charolais, pinzgaui) medence bels átmér jének összehasonlítását végezték el. Az üsz k átlagosan egy évesek voltak. Méréseik alapján a vertikális medence átmér 10,63 – 11,88 cm között, a horizontális átmér 11,78 – 13,40 cm között, a medence bejárati terület pedig 139,33 – 155,80 cm2 között változott. Wagenhoffer és mtsai (2005) hét, hazánkban tartott húsmarha fajta bels medence átmér inek vizsgálatát végezték el (shaver, magyar tarka, red angus, aberdeen angus, red lincoln, hereford, fehér-kék belga). Megállapították hogy a fehér-kék belga nehéz elléseinek legvalószínübb oka a sz k szül út (vertikális átmér 14,4 cm, horizontális átmér 13,3 cm, haránt átmér 15,0 cm) volt. Hancock és mtsai (1994) eltér intenzítással nevelt borjak esetén vizsgálták a medencebejárat területének változását az életkor függvényében. A kontrol csoportot 2 hónaposan, 82 kg átlagos él súly és 108 cm2 medencebejárat terület jellemezte. Ugyanerre a csoportra 22 hónaposan, 426 kg átlagos él súly és 240 cm2 medencebejárati terület volt jellemz . Herring és mtsai (1994) 500 napos korban a hereford üsz k medencéjének bels méreteit mérték meg, eredményeik alapján a
265 cm2, charolais 270 cm2, jersey 248 cm2, longhorn 262 cm2, shorthorn 258 cm2 medencebejárati területtel bírt.
A nemzetközi szakirodalomban még Siemens és mtsai (1991), Bellows és mtsai (1993), Hancock és mtsai (1994), Moser és mtsai (1996), Colburn és mtsai (1997), Bennett és Gregory (2001), közöltek adatokat különböz korú és fajtájú szarvasmarhák medencebejárati területér l.
Naazie és mtsai (1991) 2 éves üsz k medence bels átmér inek összefüggéseit vizsgálták korreláció számítással. Számításaik szerint az életkor és a medencebejárat területe között r= -0,1, a nyílátmér és a vertikális átmér között r= 0,55 fenotípusos korrelációs együttható volt.
Az irodalom áttekintése azt mutatja, hogy a magyar szürke fajta bels medence méretér l nem rendelkezünk információval, ezért vizsgálatom célja volt, hogy az egyetlen shonos szarvasmarha fajtánk medencéjének küls és bels méreteit megmérjem és összevessem az irodalomban fellelhet más fajták adataival.
2.8. A VIZSGÁLATOK CÉLJA
Vizsgálataim során konkrétan az alábbi célokat fogalmaztam meg:
1. A születési súly mérése, a testméretek felvétele és testarány indexek számítása.
2. Egyes környezeti tényez k hatásának vizsgálata, a választási súlyra és befolyásuk korrigálására szolgáló additív és szorzó faktorok kidolgozása.
3. A választási súly, súlygyarapodás és a 205-napos súly örökölhet ségének, genetikai paramétereinek, az egyedek tenyészértékének és a populációk genetikai értékének meghatározása apa- és egyedmodellel.
4. A szaporítási mód vizsgálata és annak hatása a két ellés között eltelt id re.
5. A magyar szürke tehenek és bikák él súlyának mérése, testméreteinek felvételezése ill. testarány indexek, fenotípusos korrelációk számítása.
6. A fajta növekedési ütemének jellemzése, „ K” sebességi állandók számítása és ábrázolása.
7. Az üsz k és tehenek küls - és bels medence méreteinek mérése, értékelése.
Magyar szürke üsz k a keszthelyi tanüzem legel jén (saját felvétel, 2005)
3. ANYAG ÉS MÓDSZER
3.1. BORJAK SZÜLETÉSI SÚLYA ÉS TESTMÉRETEI
A vizsgálatban a Hortobágyi Génmeg rz Kht. három téli szállásán (Darassa, Kecskés, Kungyörgy) tartott magyar szürke anyagulyában született 48 újszülött borjú (26 bika, 22 üsz ) adatai szerepelnek. A méréseket 2005 januárjában végeztem el.
A gulyák tartása és takarmányozása a vizsgált id szakban mindhárom téli szálláshelyen azonos volt.
A nyári id szakban az anyagulyákat legel n tartották, a téli szálláshelyet zárt, huzatmentes istálló és a hozzájuk kapcsolódó kifutó biztosította. A tehenek takarmányellátását tavaszi ill. nyári id szakban a legel k gyeptermése, kés szi ill. téli hónapokban ad libitum köles- és borsó szenázs, valamint széna biztosította. Az állatok sem vitamin-, sem abrak kiegészítést nem kaptak.
A születési súly mérését és a testméret-adatok felvételét a borjak felszáradását követ en végeztem el, egy rugómegnyúlás - elvén m köd , 100 kg-ig mér mérleggel.
Vizsgálat során a testméret felvételezés módját, valamint a méréséhez használt eszközöket az 4. táblázat szemlélteti.
4. táblázat
A testméretek felvételének módja
Testméret Méretfelvétel módja Eszköz
Marmagasság vízszintes talaj – mar közötti távolság mér bot Farbúbmagasság vízszintes talaj – farbúb közötti távolság mér bot Vállszélesség két vállizület közötti távolság mér szalag Far I. szélesség a küls csíp szögletek közötti távolság mér szalag Far III. szélesség ül gumók közötti távolság mér szalag Övméret a lapocka mögött mért mellkas kerülete állatmér szalag Szárkörméret a bal elüls lábszár legvékonyabb pontjának kerülete állatmér szalag Fejhosszúság a fényszáj (szutyak) és a fejél közötti távolság mér szalag Fejszélesség szemboltívek között mért távolság mér szalag Törzshosszúság a váll függ leges vetülete és az ül gumó közötti
távolság mér szalag
Ferde
törzshosszúság a váll izület és az ül gumó közötti távolság mér szalag Farhosszúság farbúb – ül gumó közötti távolság mér szalag
Az egyes testméret adatokból különböz testméret indexeket számoltam. Az indexek az egymással anatómiailag és részben fiziológiailag is összefügg testméretek egymáshoz való viszonyát jellemzik. A kiszámított indexek felsorolását és kiszámításának módját a 5. táblázatban foglaltam össze.
5. táblázat
Testméretindexek és számításuk
Testméret-index Számításának módja
Magassági index marmagasság/törzshossz x 100 Farhosszúsági index farhosszúság/törzshosszúság x 100 Szármegterhelési index szárkörméret/testsúly x 100
Testtömegindex (Rohrer-féle) testsúly/marmagasság x 100 Túln ttségi index farmagasság/marmagasság x 100
Fejindex fejszélesség/fejhossz x 100
Zömökségi index övméret/ferde törzshossz x 100
Horn A. 1973
3.2. VÁLASZTÁSI EREDMÉNYEK VIZSGÁLATA
Vizsgálatomat kilenc magyar szürke tenyészetben rendelkezésemre bocsátott adatbázison végeztem, 182 tenyészbika és 2638 tehén 1984-2004 között született ivadékainak (n= 5744, bikaborjú= 1481, üsz borjú= 4263) adataival. Az értékelt tulajdonságok, a választási súly (VS), a választás el tti napi súlygyarapodás (SGY) és a 205 napra korrigált választási súly (KVS).
Az egyedek létszámából látható, hogy a vizsgálatban háromszor-négyszer több üsz -, mint bikaborjú szerepel. Ennek oka az, hogy csak azokat az egyedeket tudtam bevonni a vizsgálatba, amelyeknek az apja ismert volt. Ugyanis a tenyészetekben els sorban csak a továbbtenyésztésre megtartani kívánt egyedek származását ellen rzik. Így többségében az üsz borjak származás ellen rzésére kerül sor, mivel a bikaborjak többségét értékesítik, kisebb részük kerül csak tenyészbika nevelésre. Ezáltal kevesebb bikaborjúnak ismert az apja. A választás el tti napi súlygyarapodás és a 205 napra korrigált választási súly kiszámítása során az adatbázisban lev születési súlyokat nem tudtam figyelembe venni, mivel azok csak becsült adatok voltak. Ezért a Magyar Szürke Szarvasmarha Tenyészt k Egyesülete által használt születési súlyokat alkalmaztam, ami az üsz borjak esetén egységesen 25 kg, bikaborjaknál 30 kg.
A modell fix hatásokat és véletlen genetikai hatásokat tartalmazott. A választási súlyra és a választás el tti súlygyarapodásra alkalmazott modell általános alakja:
Y
ijklmnop= + S
i+ F
j+ Y
k+ C
m+ I
n+ b(x
ijklno- x ) + e
ijkmnop ahol,Yijklmn= az i-dik apától, j-dik tenyészetben, k-adik évben, m-edik borjazásból, n ivarú, o korú választott borjú választási tömege, életnapra jutó súlygyarapodása.
= az összes megfigyelés átlaga, Si= a bika véletlen hatása
Fj= a tenyészet fix hatása Yk= a születési év fix hatása Cm= az ellés számának fix hatása Im= az ivar fix hatása
b= regressziós koefficiens eijkmnop= véletlen hiba.
A 205 napos súly modellje az el z t l annyiban különbözik, hogy a borjak életkorát, mint kovariáns nem építettem be a modellbe, azaz a modell a következ képpen alakult:
Y
ijklmno= + S
i+ F
j+ Y
k+ E
l+C
m+ I
n+ e
ijklmnoEl= a születési évszak fix hatása
Az apamodell leírását és magyarázatát Sz ke és Komlósi (2000) részletesen ismerteti.
Az el készített adatok értékelését Harvey (1990) Least Square Maximum Likelihood Computer Program-mal végeztem el.
3.3. A BORJAK NÖVEKEDÉSI TULAJDONSÁGAINAK VARIANCIA- KOMPONENSEI ÉS POPULÁCIÓGENETIKAI PARAMÉTEREINEK VIZSGÁLATA
Vizsgálatomat a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyészt k Egyesülete által rendelkezésünkre bocsátott adatok alapján végeztem el. Kilenc magyar szürke szarvasmarhaállomány adatait vettük figyelembe a munka során. A vizsgálatban összesen 7584 egyed szerepelt. Az értékelt borjak 182 tenyészbika és 2638 tehén 1984 – 2004 között született ivadékai (1481 bika-, 4263 üsz borjú) voltak. A pedigrében szerepelt 35 apai nagyapa, 104 anyai nagyapa, 50 apai nagyanya, 702 anyai nagyanya. A vizsgálatba azok a borjak kerültek be, amelyek választáskor 100 és 300 nap közötti életkorúak voltak. Az értékelt tulajdonság a választási súly (VS), a választás el tti napi súlygyarapodás (SGY) és a 205 napra korrigált választási súly volt. A variancia-, kovariancia komponensek, a genetikai paraméterek és a tenyészérték becslését egyedmodellel végeztük.
A vizsgált tulajdonságok- és a tenyészérték becslésére az alábbi egyedmodellt alkalmaztam:
