SZEMLE
A XXXV. STATISZTIKATÖRTÉNETI VÁNDORÜLÉS SZEKSZÁRDON
A Magyar Statisztikai Társaság Statisztikatörté- neti Szakosztálya 1998. május 7. és 8. között tartotta jubileuminak tekinthető, XXXV. Vándorülését Szekszárdon.
A tudományos tanácskozás nyitóülésén dr.
Herman Sándor, a Magyar Statisztikai Társaság al- elnöke, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem (JPTE) tanszékvezetője köszöntötte a résztvevőket.
Az első előadó Kocsis Imre Antal, a vendéglátó vá- ros, Szekszárd polgármestere volt. Röviden és színe- sen mutatta be a megyeszékhely kulturális és gazda- sági életének múltját és jelenét, felkeltve ezzel a vendégek érdeklődését az ország legkisebb megye- székhelye iránt.
A bevezető előadáshoz illeszkedve, mintegy an- nak egy részét kibővítve hangzott el Grábics Ágnes, a KSH Tolna Megyei Igazgatóság igazgatójának és Fritz János, az Igazgatóság munkatársának előadása a szekszárdi borvidékről. A hallgatók átfogó képet kaptak a borvidék történetéről a római kortól egé- szen napjainkig. A kedvező természetföldrajzi adott- ságokkal rendelkező vidéken a szőlőtermesztés való- színűleg Probus császár idejében honosodott meg, s az I. Béla által 1061-ben alapított Benedek-rendi apátság szerzetesei monostorukat a vidék gazdasági iskolájává tették. A török hódoltság után jelent meg a vidéken a Kadarka szőlő, mely mindmáig jellegze- tes fajtája e tájnak, szakértők szerint íze itt válik a legharmonikusabbá. A XIX. században a szekszárdi bor ismertté válik német nyelvterületen is, nem utol- sósorban Liszt Ferencnek köszönhetően, aki néhány- szor hosszabb időt töltött a városban.
A század végi filoxérajárvány miatt megtorpant a fejlődés, de az ezt követő rekonstrukció eredmé- nyeként újból megindult a borvidék fejlődése.
Az első világháborút követően az értékesítési gondok, a második után pedig a nagy adó- és be- szolgáltatási kényszer tette próbára a borvidéket. Ez utóbbi a 60-as évek elején kikényszerítette a borvi- dék nagyüzemi keretek közötti rekonstrukcióját.
A rendszerváltozással a 90-es évek elején egy szétaprózott birtokstruktúra jött létre. Az új helyzet új típusú gazdálkodási módot követel, hogy a borvi- dék visszaszerezze régi hírnevét.
Az első munkaülés, melynek elnöke dr. Balogh Miklós, a Magyar Statisztikai Társaság alelnöke, a KSH elnökhelyettese volt, a statisztika közép- és fel- sőfokú oktatásával, annak történeti áttekintésével foglalkozott.
Első előadóként dr. Tóth András középiskolai tanár, a Nemzeti Szakképzési Intézet vezető tanács- adója tekintette át az elmúlt 40 év változásait a kö- zépiskolai statisztikaoktatásban. Önálló tantárgyként az 1951/1952-es tanévtől szerepelt a statisztika a közgazdasági középiskolákban, majd az 1952. évi 10. trv. alapján létrejöttek a szakosított közgazdasági technikumok, s a statisztika mint önálló tagozat is megjelent. Az 1965-ös 24. trv. alapján általánossá váltak a közgazdasági szakközépiskolák, ahol általá- nos és szakstatisztikát is oktattak.
A statisztika felsőfokú oktatásáról dr. Herman Sándor számolt be előadásában, melyben elsősorban tanszéktörténeti feldolgozásokra hagyatkozva, az elmúlt 40 évből elevenített fel jó néhány emléket.
Hallhattunk a statisztikusok számára ismerős nagy egyéniségekről, oktatókról, akiknek tevékenysége meghatározta sok jelenlévő munkásságát, szakma- szeretetét. A hallgatóság megtudhatta azt is, hogy jelenleg mintegy 45-50 helyen folyik a felsőfokú sta- tisztikaoktatás. Statisztikai ismereteket oktatnak fő- tárgyként, más tárgyak keretében statisztika néven, de oktatnak más néven is nyilvánvalóan statisztikai ismereteket, például a gazdaságmatematika, az in- formatika, a minőségellenőrzés területén.
Előadásában utalt arra, hogy a tanszéktörténeti feldolgozásokat szorgalmazni kell, s ezeket a nyil- vánosság számára is hozzáférhetővé kell tenni. A statisztikát oktatók felelőssége, hogy a statisztika ok- tatásáról, annak történetéről minél több információ álljon rendelkezésre. E gondolatok után előadását
SZEMLE 682
anekdotikus hangnemben folytatta, mely osztatlan sikert aratott. Mindenki bizonyosságot szerezhetett arról, hogy a statisztikának olykor megmutatkozik a derűs oldala is.
A munkaülés harmadik előadója, dr. Halkovics László kandidátus, az Országos Anyag- és Árhivatal nyugalmazott osztályvezetője az 1945 előtti magyar ipari szakoktatással és annak statisztikájával foglal- kozott. Az előadás kitért a magyar ipari oktatás meg- teremtésére a kiegyezés előtti időkben, majd részle- tesen foglalkozott az 1867 és 1900 közötti szakokta- tás rendszerével. A hallgatóság képet kapott a szá- zadforduló utáni ipari szakoktatási rendszerről és annak fontosabb változásairól, továbbá ezen időszak statisztikai adatgyűjtési és közlési rendszeréről.
A délutáni munkaülés elnöke dr. Faragó Tamás kandidátus, a Magyar Statisztikai Társaság Statiszti- katörténeti Szakosztályának elnöke, a KSH Népes- ségtudományi Kutató Intézet igazgatója volt. Az első részben két külföldi előadó tartott előadást.
Először Irena Oresnik, a Szlovén Statisztikai Hivatal főosztályvezetője szólt a szlovén statisztikai szolgálat történetéről, kiemelve a mezőgazdasági statisztikát, ezen belül az új földkataszter felállításá- nak munkálatait. A történeti áttekintés után napjaink szlovén agrárstatisztikájának lehetőségeiről és ered- ményeiről kaphattak képet a konferencia résztvevői.
Ezután Prof. dr. Eckart Elsner, a Berlini Tarto- mányi Statisztikai Hivatal igazgatóhelyettese ismer- tette a Németország újraegyesítése utáni egységes statisztikai rendszer kialakításának problémáit.
Dr. Soós Lőrinc, a Magyar Statisztikai Társaság Számvizsgáló Bizottságának elnöke, a KSH főosz- tályvezetője előadásában párhuzamot vont a hazai statisztikai szolgálat múlt század utolsó harmadában történt kialakítása és az 1990-es években zajló nagyméretű átalakítás hasonló vonásai között. Az akkori feladatok, dilemmák a mai statisztikusok számára is tanulságul szolgálhatnak. Keleti Károly és munkatársai tevékenységének jelentős része irá- nyult a hivatal hazai elfogadtatására, a szervezeti önállóság megteremtésére, az adatszolgáltatás köte- lezettségének bevezetésére. Az adatszolgáltatás tör- vényi kötelezettségének elérése után megkezdődött az adatszolgáltatók helyszíni ellenőrzésének meg- szervezése is. Viszonylag rövid idő alatt sikerült el- érni, hogy az időközben önállóvá vált hivatal adat- közlései megbízhatóvá váltak, hazai és nemzetközi tekintélye egyre nagyobb lett.
A kiadott programtól eltérően az első nap dél- utánján hangzott el a „takarékos statisztikus” elő- dökről szóló előadás, melynek szerzője Kalmár Ella, Budapest Főváros Levéltárának főlevéltárosa volt.
Az igen érdekes előadásból megtudhattuk, hogy e
század elejétől majd fél évszázadon át működött egy, a KSH egykori alkalmazottai által létrehívott segé- lyező, illetve hitelező szervezet. A kereskedelmi tár- sas cégek közé 1909-ben bejegyzett szövetkezet cél- ja volt: „alkalmat nyújtani tagjainak, hogy apró befi- zetésekkel tőkét gyűjtsenek, s kölcsönt vehessenek fel”. A gyorsan fejlődő szövetkezet működésében törést okozott az első világháború, valamint a huszas évek válsága. A szövetkezet 1929–1947 közötti mű- ködéséről csupán az 1929. évi alapszabály és a cég- kötetek bejegyzései tanúskodnak. 1944–1947 között gyakorlatilag szünetelt a szervezet. Az ezután nagy lendülettel újrainduló szövetkezés 1948–1949-ben megtorpant, s öt évvel később a cégjegyzékbe beje- gyezték megszűnését.
A vándorülés második napján a harmadik mun- kaülésen dr. Novák Zoltán, a Magyar Statisztikai Társaság Területi Szakosztályának alelnöke, a Bara- nya Megyei Igazgatóság igazgatója elnökölt.
Elsőként Gyimesi Kálmán, a KSH osztályveze- tője tartott egy személyes hangvételű előadást dr.
Fazekas Béla, az agrárgazdaságtan és az agrársta- tisztika történetének kiemelkedő tudósa munkássá- gáról. Tevékenységét a statisztika objektivitásának megőrzése vezérelte, annak ellenére, hogy hivatali pályája kezdetén, az 50-es évek elején ez nagy erő- feszítéseket követelt. Szakmai munkájában kiemel- kedő jelentőségű volt a nagyüzemi mezőgazdaság adatgyűjtési rendszerének kialakítása, bevezetése és sta-bilizálása. A mindennapi munka mellett igényes tudományos tevékenységet is folytatott; több mint 30 éven át meghatározó egyénisége volt a Statisztikai Szemle szerkesztőbizottságának is.
A délelőtt második előadását sokan nagy érdek- lődéssel várták, hiszen olyen témát ígért a cím – Sta- tisztikusok és a grafológia –, mely ritkán kerül elő- térbe statisztikus körökben. dr. Bercsényi Zoltán, a KSH Bács-Kiskun Megyei Igazgatóság igazgatójá- nak előadása beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és ez érzékelhető volt a hallgatóság hozzászólásai- ból, kérdéseiből is. Keleti Károly és Fényes Elek eredeti kézirásai alapján szakmai munkájukon túl bepillanthattunk e két nagy statisztikus emberi ma- gatartásába is. Az előadásból az is kiderült, hogy a grafológia mint tudomány nem nélkülözi a statiszti- kai megalapozottságot sem, hiszen bizonyos írásje- gyek és tulajdonságok összefüggései a nagy számok törvényszerűségei alapján alakultak ki.
Ezután került sor Laczka Sándorné, a Magyar Statisztikai Társaság főtitkára, a KSH főosztályveze- tője és dr. Vukovich Gabriella, a KSH főosztályve- zetője közös előadására, mely Cenzus-csemegék címmel hangzott el. Az előadók a statisztikai szolgá- lat két klasszikus s egyben legnagyobb múltra visz-
SZEMLE 683
szatekintő adatgyűjtését, a népszámlálásokat és a tel- jes körű mezőgazdasági összeírásokat állították pár- huzamba egymással. Kiindulópontjuk az volt, hogy a két terület kezdetben viszonylag szorosan összefüg- gött, illetve támaszkodott egymásra, majd később ez a kapcsolat lazult. A magyar hivatalos statisztikai szolgálat megalakulása óta végrehajtott nagy össze- írások sajátosságainak rövid ismertetését követően a szerzők a múltbeli tapasztalatok alapján levont, s a jövőben hasznosítható következtetéseket tettek.
A negyedik munkaülés elnöke dr. Marton Ádám kandidátus, a KSH osztályvezetője volt.
Az első előadást Holka László, a KSH sajtórefe- rense tartotta, Idősorok térben és időben címmel. Az elmúlt másfél évszázad során más utat jártak be a természettudományos idősori elemzések és mást a gazdasági és társadalmi adatok értelmezése. Az elő- adó szerint az időbeli számsorok tanulmányozása a ciklusok, periódusok fogalmainak használata révén a törvényszerűségek problémáit is felveti, miként azt a dilemmát is, hogy milyen mértékben tekinthetők homogéneknek az egyes jelenségeket tükröző időso- rok, miféle korlátokba ütközhet elemzésük.
Ezután a statisztikatörténeti vándorülések már ismert szlovák előadója, dr. Beata Stehlikova kandi- dátus, a Nyitrai Agrártudományi Egyetem tudomá- nyos munkatársa vezette be hallgatóságát a matema- tikai–statisztikai módszerek rejtelmeibe.
Végül dr. Joubert Kálmán, a KSH Népességtu- dományi Kutató Intézet tudományos munkatársa tar- tott érdekes előadást a születéskori testtömeg válto- zásáról a múlt század közepe óta. Az elemzés alapját a népmozgalmi adatszolgáltatás keretében a KSH Népesedés- és Egészségügyi Statisztikai főosztályára beérkező születési lapok adatai képezték. A szüle- téskori testtömeg élettani jelentősége az ezer megfe- lelő súlyú élveszülöttre jutó egy éven aluli meghal- tak számával is érzékeltethető.
A rendezvény utolsó hivatalos programja a Szakosztály tisztújítása volt. A Statisztikatörténeti Szakosztály elnökévé ismét dr. Faragó Tamást, a KSH Népességtudományi Kutató Intézet igazgatóját választották. A Szakosztály titkári teendőit a jövő- ben dr. Lakatos Miklós, a KSH főosztályvezető- helyettese látja el. A vezetőség tagja lett még a tag- ság szavazata alapján dr. Joubert Kálmán, a KSH Népességtudományi Kutató Intézet tudományos munkatársa, Lakatos Mária, a Statisztikai Szemle fő- szerkesztője és dr. Vukovich Gabriella a KSH főosz- tályvezetője.
Zárszavában dr. Faragó Tamás köszönetet mondott a szervezőknek, az előadóknak és a részt- vevőknek egyaránt, s bejelentette, hogy a következő vándorülés 1999. tavaszán, Nyíregyházán lesz.
Grábics Ágnes
MAGYAR SZAKIRODALOM
DR. DOBAY PÉTER:
VÁLLALATI INFORMÁCIÓMENEDZSMENT Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. 1997. 311 old.
Az 1997. évi felsőoktatási tankönyvpályázat egyik díjnyertese Dobay Péter új könyve volt. A szerző a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaság-tudományi Karának docense, aki azon a területen dolgozik, amelyet a vállalati gazdálkodás és az informatikai módszerek találkozása jellemez.
A kötet a közhelyek felidézésével indul: „Az in- formáció a negyedik erőforrás.” „Az információ vál- lalati versenyelőny.” „A tudás hatalom.” „Az infor- máció sokba kerül.” A Bevezetésben a szerző fel- teszi a kérdést, vajon ezen túl mit tudunk arról, mi történik egy cég információs vagyonával, mibe ke- rültek a rendszerek, mennyit érnek informatikus szakembereink, tudjuk-e azt, mire van szükségünk, s miért fizetünk azokért, amikre nincs szükségünk?
Mindennap tapasztaljuk: menedzsereink csak kap- kodják a fejüket, amikor a „szakértő” kijelenti: ki
kell dobni minden szoftvert, fel kell tuningolni a hardvert, és természetesen mindez jókora összegbe fog kerülni, nem beszélve a zűrzavar áráról. Mind- eközben a vezető csak azt szeretné tudni, hogy hol van az információ, hogyan juthat hozzá, mennyibe kerül, s mennyit ér, ha megszerzi azt.
A kötet tehát azt a rést igyekszik kitölteni, amely az aktív menedzserek mindennap bizonyítan- dó „szaktudása” és „az informatikai tudatosság” kö- zött van. Nem az informatikai írástudásról van már szó: azt a mai húszévesek magukba szívták az isko- lában, a harmincasok verejtékezve megtanulták, a többieknek pedig el kell viselniük, hogy ők ebből már jórészt kimaradnak. Nem is arról, hogy itt van egy csomó informatikai ismeret, tessék megtanulni.
Ilyesmi nincs ebben a könyvben. Van viszont rend- szerezés, tanácsadás, szervezési eljárás, megfonto- lásra érdemes gondolatmenet arról, hogyan kell in- formatikusokkal csapatban dolgozni, hogyan kell ezt az eszközrendszert gazdasági eszközökkel kézben- tartani és kiaknázni, hogyan kell azt a bizonyos „in- formációs vagyont” menedzselni.
