A MEDITERRÁN ORSZÁGOK
MARHAHUSTERMELÉSÉNEK HELYZETE
CSERES TlBORNÉ
A mediterrán országok természeti adottságai a szarvasmarha-tenyésztés szá-
mára nem a legkedvezőbbek. Elsősorban azért nem, mert e körzetben az időjárás általában nem kedvez a takarmánytermelésnek: igen száraz a nyár. és főleg a
hegyvidékeken hideg a tél. Szarvasmarhatartásra kifejezetten csupán Portugália és Spanyolország északi része, Jugoszláviában Szlovénia, Horvátország, Montenegro.Görögországban Epirusz és Peloponesos nyugati része, valamint Törökország északkeleti része alkalmas, ahol az évi átlagos csapadékmennyiség meghaladja az 1000 millimétert. A mediterrán országok csapadékeloszlása elég kedvezőtlen. A csa- padék nagy része a hideg időszak alatt (novembertől februárig) hullik. Májustól szeptemberig viszont nagy a szárazság. Ezért a tenyésztők az állatokat az aszály tetőfokán igen fiatalon kénytelenek eladni, alacsony áron. Ez alól csak Nyugat- Portugália, a Duna mente és Thessalia vidéke mentesül.
A természeti adottságokból eredő kedvezőtlen tenyésztési feltételek ellenére
a mediterrán országok szarvasmarha—tenyésztése jelentős eredményeket ért el, és fejlődésük tovább tart. Ez nem utolsósorban [az egyre céltudatosabb állattenyész—tési politikának tulajdonítható. A fejlődés dinamikája országonként változó, de a tendencia mindegyiknél határozottan emelkedő.
A vizsgált országok közül a legnagyobb állománnyal Franciaország rendelkezik.
és Franciaországban legnagyobb (fejenként 30 kilogramm) az egy főre jutó mar—
hahúsfogyasztás. A szarvasmarha-tenyésztés központi feladattá vált az ország ag—
rán—politikájában,1 mivel a jelentős állomány ellenére a belföldi marhahústermelés nem tudja kielégíteni teljes mértékben az igényeket. Az 1962. évi Loi d'Orientation a marhahúsellátás strukturájának javítását azzal szolgálja, hogy kollektív szub—
vencióval támogatja a termelést. Ez a törvény ugyanis a gazdák termelési és ér- tékesítési összefogását ösztönzi, ezek a csoportosulások meghatározott telje—
sítmény esetén beruházási. ár— és termelési támogatást kapnak. A támogatás reg- ressziv jellegű, és ötéves időszakra érvényes. amíg a termelés feltehetően meg- erősödik. A hozamolk növelését segíti a Société d'Aménagement Foncier et d'Établissement Rural (SAFFR) is. A szarvasmarha—hízlalás állami ösztönzése leg—
nagyobb sikert a Pireneusok és a Massif Central déli részén ért el, ahol sok ter- mészetes legelő áll rendelkezésre. Mérsékeltebb volt a hatás Franciország medi-
terrán körzeteiben, ahol a szarvasmarhatartásban és —hízlalásban a gabonánaki A franciaországi marhahústermelés közvetlen támogatása a Société lnterprofessionnelle du Bétail et des Viandes (SlBEV) feladata. amely felvásárolja a felkínált szarvasmarhákat akkor is, ha a piaci árak az irányárak alá esnek.
_
CSERESNE: A MARHAHÚSTERMELES
719
van jelentős szerepe, és ez a marhatartást a gabonaárak és a gabona szállítási költségeinek függvényévé teszi.
A második legnagyobb szarvasmarha—állománnyal rendelkező mediterrán or—
szág Törökország, melynek állománya 1970-ben 'közel 15 millió darab volt, s ez a FAO prognózisa szerint 1980-ig másfél millióval gyarapszik. Olaszország állománya is 10 millión felüli, de a belföldi termelés itt elégíti ki legkevésbé a szükségletet.
A szarvasmarhatartás erőteljes fejlődésére lehet számítani Jugoszláviában és Spa—
nyolországban. E két ország állománya több mint 10 millió darabból álló bázist jelent a mediterrán térségben. Összevetve, Európa déli részén — Törökországot és természetesen Franciaország teljes területét beleszámítva — az egész szarvas- marha-állomány közel 60 millió darabot tesz ki, e szám 1980-ig legalább 5 millió—
val nővekszik, állandó minőségi javulás és a termelés gazdaságosságának növe- kedése mellett.
1. tábla A szarvasmarha-állomány alakulása
_ , 77 (ezer darab)
1964— 1966. v Az ; Az
Ország 'évek 1970. évi 1930, évi várhgtí')
_,,_ e, A, ; V,,f*'09f'mm emez
' l
Franciaország ... — ... ! ... E 20 308 l 21 886 l 23 810
Görögország ... ' 1 032 l 1 089 l 1 251
Jugoszlávia ... j 5 229 ' 5 029 l 5 855
Olaszország ... .. ... l 9 059 l 10 250 l 11 487
Portugália ...- l 912 ; 1 070 1 172
Spanyolország .. ... l 3 687 § 4 218 4 755
Törökország ... .. ... j 14 234 l
14960 ; 16 525
l ;
Forrás: Agricultural commodity projections, 1970—1980. FAO. Rome. 1971. 76. old.
A szarvasmarha—állománynak Olaszországban kb. 22, Jugoszláviában kb, 43 Görögországban kb. 50. Spanyolországban kb. 67, Portugáliában kb. 70 és Tö—
rökországban közel 100 százaléka hazai fajta.
A szarvasmarha—állomány fajta és minőség szerinti összetétele országonként változó.
Portugáliában az állománynak közel 30 százaléka jó teljesítményű közvetlen fekete—
fehér friz származású. A törzsállomány 24 százaléka a Mirandesa és 21 százaléka Barossa fajtához tartozik.
A spanyolországi szarvasmarha-állománynak mintegy fele fríz, de jelentős a svájci barna és a pireneusi keresztezett fajta aránya. Hazai fajták a retinta és az aszturiai.
Jugoszlávia szarvasmarha—állománya kedvező összetételű: kb. 34 százaléka kiváló hús- fajta. a svájci szimmentáli, az ausztriai és a német spotted keresztezéséből származó ,,spot- ted" fajta: a barna szlovéniai és a svájci barna keresztezéséből létrejött igen jó fajta kb. 11 százalékát, az alpesi szürke kb. 8 százalékát, a fríz fekete-fehér. a dán vörös és a holland vörös-fehér kb. 2 százalékát teszi ki az állománynak. Az összállománynak 45 százaléka az illír busa, amelynek ugyan alacsony a hozama, de alkalmas — elsősorban az alpesi szür—
kével — a keresztezésre.
1945 óta Görögországban is jelentős erőfeszítéseket tettek a fajta javításáért. Jelenleg az állománynak 42 százaléka svájci barna keresztezésű, 8 százaléka fríz és svájci barna.
Az állománynak csupán fele minősül genetikailag egészségesnek.
Törökországban a szarvasmarha—tenyésztés fő nehézsége az állomány gyenge minősége.
Régóta folynak kísérletek a svájci barna keresztezéssel, de a hazai fajták (a török fekete.
az anatóliai szürke és az anatóliai vörös) ilyen szempontból nem voltak alkalmasak meg-
— felelő eredményekre.
720 CSERES TIBORNE
A tehénarány mind az 1975-ig, mind pedig az 1985—ig készített elő—rebecslések szerint általában csökkenő. Az OECD távprognózisának erre vonatkozó adatait a 2. táblában mutatjuk be.
2. tábla
_az_. , A tehénállornánygránya a szarvasmarha-állomány százalékában
1961—1963. Az 1975. Az 1985.
Ország 'évek __ __"...M—
utlugc évi várható arány
Franciaország ... A ... 47 37 34 Görögország ... ! ... 36 42 45 Jugoszlávia ... , ... 48 48 48 Olaszország ... 54 49 47 Portugália ... . . .
Spanyolország ... 54 § 50 48
Törökország ...- ... 3 1 35 37
A mediterrán országok szarvasmarha-tenyésztésének termelési eredményei a dániai és a hollandiai eredményekhez viszonyitva igen mérsékeltek. Például a hollandiai 4180 literes egy tehénre jutá' tejhozammal szemben a franciaországi csak 2900. az olaszországi 2100. a jugoszláviai 1233. a spanyolországi 1620. a tö-
rökországi 600 liter körüli. Az átlagos húshozam tekintetében Franciaország 81,5
kilogrammal emelkedik ki. a többi ország teljesítménye 30—50 kilogramm körül alakult. Az OECD prognózisának adatait a 3. tábla mutatja be.3. tábla
,A szarvasmarha-tenyésztés hozamainak várható alakulása
Egy átlagos szarvasmarhára
jutó marha- és borjúhúshozam A novendekallatok aranya a vago-
Ország (kilogramm) marha-állomány százalékában
1961—1963 1975 1985 , 1961—1963 1975 1985
Franciaország ,,,,,,,,,,,,,,, 81 .5 80.3 89.3 58 49 40
GÖTÖGOTSZÓG ... 333 47,6 61 .8 62 57 52
Jugoszlávia __________________ 37,9 45,1 55,0 . . .
Olaszország ... 499 51 ,5 53.6 32 24 23
Portugália ... 41.8 . . . . .
Spanyolország ... 45.9 51 A 56.0 79 80 81
Törökország __________________ 9.9 10,4 11,0 . . .
!
Forrás: Agricultural projectians for 1975 and 1985. OECD. Paris. 1968. 102. old.
Az előrejelzés szerint a növendékállatok átlagos vágósúlya növekedni fog. a
felnőtt állatoknál viszont alig várható változás. A levágott borjúk, illetve fiatal ál- latok aránya csökkenő. Egyes európai országokban ugyanis az a gyakorlat terjedtel -— a marhahústermelés növelése érdekében —-, hogy az üszőket egy—két bor-
jadzásig tartják. Az egész szarvasmarha-állományra jutó hústermelés fokozottannövekszik, a tenyésztés termelékenysége állandóan javul.
A teljesítmények növekedésében jelentős szerepe van a fajtajavulásnak, ami-
ben közrejátszott a mesterséges megtermékenyítés elterjedése. Az inszemináció
Görögországban a tehénállomány 50. Jugoszláviában 33. Spanyolországban 19.A MARHAHÚSTERMELES 721
Portugáliában és Törökországban kb. 10—10 százalékára terjed ki. Ezt az eljárást elsősorban a nagyobb gazdaságokban alkalmazzák, kiterjesztését a magas költ—
ségek és a szakemberhiány korlátozza.
A mediterrán országok agrárpolitikájának mindinkább központi feladata a
szarvasmarhatartás racionalizálása, a termelés és a piaci igények egyeztetése. A racionalizálás egyik legerősebb akadályozója az állomány nagyobb részével ren-delkező elavult módszerekkel termelő kisgazdaságok túlsúlya. Nehezíti (: fejlődést
a megfelelő infrastruktúra hiánya és a termelési költséget károsan befolyásoló rossz takarmányellátás. Ezek a mediterrán térség szarvasmarhatartásának általá- nos és nehezen megoldható problémái. amelyekhez számos sajátos helyi probléma is járul.A gazdaságok kis méretéből eredő hátrányok megszüntetése érdekében főként a húsirányú tartásban, a tejfeldolgozásban és az értékesítésben szövetkezeti moz—
gaiom van kialakulóban. A szövetkezeti társulások a tőkés országok közül Fran—
ciaországban a legnépszerűbbek, ahol számos változatuk fordul elő a korlátozott célú és az időszaki társulási formától kezdve, amely például csak az állatok átte- leltetését végzi (októbertől májusig), egészen a Massif Central déli részén mű- ködő fejlett szövetkezeti formáig. Ezek jelenleg is minden ősszel jelentős számú.
kiváló minőségű standard állatot adnak a belföldi és külföldi fogyasztásnak. Az ország déli részének állattenyésztő gazdaságai kooperációs kapcsolatot igyekez—
nek kiépíteni (: takarmányrépát és lucernaszénát termelő északi gazdaságokkal.
A kisgazdaságok mellett a szarvasmarha—tenyésztés fontos bázisai az extenzív nagygazdaságok. Ilyenek elsősorban Portugáliában és Spanyolországban talál—
hatók, de szerepüiket korlátozza, hogy a szarvasmarha—állománynak csupán 10—15
százalék (körüli részét birtokolják.A legintenzívebb szarvasmarha-nevelő gazdaságok a jugoszláviai állattenyésztő
,.kombinátok". amelyeknek átlagos állománya 1000—3000 darab, de működnek 400
állattal rendelkező kombinátok is. a ,,Beograd" Kombinát viszont mintegy 12000 szarvasmarhát tart.A felsorolt példákkal jelzett erőfeszítések azonban nem fedhetik el azokat a nagy problémákat, amelyeket a kisgazdaságok jelentenek a szarvasmarha-tenyész- tésben. A kisgazdaságok egyesítik mindazokat a hátrányokat, amelyek a magas ter- melési költséget és az alacsony jövedelmet eredményezik: felszerelésük elavult, nem rendelkeznek a korszerűsítéshez szükséges tőkével. termelékenységük alacsony.
A kormányzatok általában jelentős szubvencióval támogatják a szarvasmarha—te- nyésztést. de ugyanakkor igyekszenek elősegíteni a gazdaságok átlagos nagysá- gának növelését. Az állami támogatás ugyanis olyan gazdaságok esetében haté—
konyabb. amelyek korszerűbben termelnek, ez pedig a kisgazdaságokra nem mondható.
A mediterrán országaik szarvasmarha-tartásában az intenzívebb kisgazdaságok termelésüket specializálva mind jelentősebb szerepet játszanak. E kisgazdaságok szállítják a borjú nagy részét továbbnevelésre (: kombinátoknak, szövetkezetek—
nek. egyéni hízlalóknak. Ez a gyakorlat elsősorban Jugoszláviában, Olaszország- ban és Spanyolországban terjedt el.
TAKARMÁNYELLÁTÁS
A legeltető állattartás fő takarmánybázisa, a rét és a legelő éppen olyan vál- ságban van területét illetően. mint a többi növénytermelési ágazat. A szántóterület jelentős és állandó csökkenése, főként a fejlett mezőgazdasággal rendelkező or-
2 Statisztikai Szemle
722 CSERES TIBORNÉ
szágOikban nem járt azzal a várt következménnyel, hogy a felszabaduló termőte- rület növelni fogja az állattenyésztés rendelkezésére álló rét— és legelőterületet.
Ezzel szemben a rét- és legelőhelyzet nem javul, az állatállomány pedig a gazda—
ságok felszámolása következtében tovább csökken. E téren a jövőben sem vár—
ható lényeges változás.
4. tábla
A gabona- és takarmánytermő terület arányának alakulása avmezőgazdasági terület százalékában*
A rét-. legelő— és takar—
A gabonaneműek
mánytermő terület vetésterülete
l l
] 1961— j
!
Ország
12325; 1975 1 1985 1963 l 1975 1935
Franciaország ... 33 34 36 58 53 56
Görögország _______________ 21 19 18 72 73 74
JUgoszlóvia ... 58 56 55 29 29 30
Olaszország ... 37 35 35 49 53 57
Portugália ... . . . . . .
Spanyolország ... 42 40 * 39 14 19 22
Törökország __________________ 20 21 21 76 l 75 74
* Kert-. gyümölcsös és szőlőterület nélkül.
Forrás: Agricultural projections for 1975 and 1985. OECD. Paris. 1968. 97. old.
A mediterrán országokban igen sok legelő pusztul el az erózió következtében.
Ezt tervszerű műveléssel meg lehetne akadályozni, ami azonban olyan költséges, hogy egyelőre nem terhelhető meg vele az amugyis jelentős termelési költségek-
kel dolgozó szarvasmarhatartás.
A takarmányellátás mási-k módja az intenzív zöldtakarmány—termelés, amely a mezőgazdaság fejlettségének függvénye, mert jelentős öntözési beruházásokat
igényel. Az öntözött területeken a mediterrán országokban jelenleg elsősorban
gyümölcsöt. zöldségfélét, búzát és rizst termelnek. A búza ára cSökken, de csak akkor válthatja fel az öntözött területeken a zöldtakarmány a búzát, ha kereslete egyenletes lesz és megszilárdul.A mediterrán országokban végzett kutatások szerint a zavartalan és meg—
felelő színvonalú takarmányellátás biztosítása érdekében szükséges lenne:
— a rét- és legelőterületek állandó javítása, intenzívebb művelése; a takarmánynövé—
nyeknek a gabona-vetésforgóba való beiktatása. a helyi adottságoknak megfelelő takar- mánytermelési ciklus kidolgozása;
—- a takarmánykoncentrátumok használata. mivel a természetes takarmányok termelése korlátozott;
-— a sajátos agroökonömíai problémák tanulmányozása, különös tekintettel az árvi—
szonyokra;
-— intenzívebb borjúnevelés (amely összefügg az üszőutánpótlás problémájával); a tehenek sajátos kondicionálása a laktáció végén:
— a technikusi és állatorvosi szolgálat kiszélesítése. az egészségügyi feltételek bizto- sitása (ez különösen a nagy állománnyal rendelkező egységek számára fontos. mert azoknál aránytalanul nagy a fertőzés veszélye);
-— mesterséges megtermékenyítő állomások felállítása, a jól termelő fajták folyama—
tosságának biztosítása érdekében;
— a takarmánytermelés fokozása a gazdaságok növénytermelési struktúrájának a tá—
karmánytermelés javára történő átalakítása révén;
— a termelési bizonytalanság csökkentése naprakész nemzetközi piaci információszol- gólat megszervezésével.
A MARHAHÚSTERMELÉS 723
FOGYASZTÁS
Az egy főre jutó évi marhahúsfogyasztós világátlaga 1970—ben 10,7 kilo- gramm volt. Ez a marhahúsmennyiség a világ szarvasmarha—állományának (1.2 mil—
liárcl darab) 40 millió tonna körüli hústermeléséből származik.
A 107 kilogrammos marhahúslogyasztás első pillanatban viszonylag magas marhahúsellátási szinvonalra utal. és ha arra gondolunk, hogy ezt a mennyiséget világszerte másfajta húsokkal — hallal, sertéssel, szárnyassal, juhhol — kiegészítik, akkor arra a megállapításra juthatunk, hogy nincs baj az emberiség állatifehérje- ellátásával. Ez az adot azonban igen nagy különbségeket takar. mert amíg Argen- tínában 88,4, Uruguayban 86,6 kilogramm az egy főre jutó marhahúsfogyasztás, addig Japánban 2,7 kilogramm. Dél—Ázsiában pedig csak 07 kilogramm, és ezek a számok a hús minőségét nem is fejezik ki. Az európai egy főre jutó évi marha—
húsfogyasztás átlaga 10—30 kilogramm iközött változik. Ezen a kontinensen jelenleg marhahúshiány van. és az előrejelző számítások szerint lesz is. A fogyasztási igény egyre jobban növekszik, és ezt a növekedési ütemet (: termelés nem képes meg- felelő mértékben követni. Az európai országok közül a legnagyobb mennyiségű (összesen évi l,523 millió tonna, egy főre számítva évi 30 kilogramm) marhahúst Franciaországban fogyasztanak.
5. tábla
Az egy főre jutó marha- és boriúhúsfogyasztás alakulása Európa egyes országaiban
(kilogramm)
19644 966. 1970. I 1975. ! 1980.
Ország évek átlaga ,
evben
Európai szocialista országok ... 13,9 ! 18,9 21,1 23,4 Ebből:
Magyarország ... 9.4 112 12,7 14,1
Bulgária ... i ... *. 9,9 12.8 14,9 17,0 Csehszlovákia ... 18,8 25,6 27,8 30,0 Lengyelország ... 11.11 14,3 16,5 18.7
Német Demokratikus Köztársaság 16,9 21,0 22,8 24.5
Románía ... , ... ' 8.7 10.3 12,0 13.7
Szovjetunió ... — 14,5 20,3 22,7 25,1
Jugoszlávia ... 5.6 8,7 10.7 12,5 Nyugat-európai országok
Közös Piac országai ... 21,8 24,5 27,0 29,5 Ebből:
Belgium és Luxemburg ... —. ... 22,8 27,3 29,8 32,2 Franciaország ... 28,4 30,0 32,5 35,0
Hollandia ... 18,4 22.0 23,5 24.8
Német Szövetségi Köztársaság 22.3 23.4 25,5 27,7
Olaszország ... 16,8 20,7 23.8 27,0
Ausztria ... .. 19,7 19,5 20,6 21,8
Dánia ... ., 14.4 15,2 16,1 17,1
Egyesült Királyság ... . 24.0 23,4 23,9 24,6 Görögország ... 11.5 15,1 17,5 19,9
Spanyolország ... 8.4 12,4 15,7 19,1
Törökország ...A ... 5 ,7 59 6.6 7.4
Forrás: Agricultural commodity projections, 1970—1980. FAO. Rome. 1971. 81—84. old.
Franciaországon kívül Európában jelentős marhahúsfogyasztók még Belgium
és Luxemburg (27,3 kg). a Német Szövetségi Köztársaság és az Egyesült Király—2;
724 CSERES manus
ság (23,4 kg), valamint Olaszország és a Szovjetunió évi több mint 20 kilogrammos
fejenkénti marhahúsfogyasztással. '
A már említett FAO-prognózis szerint az elkövetkező 10 esztendőben. vagyis 1980—ig az egy főre jutó marhahúsfogyasztás legnagyobb mértékben Spanyolország—
ban (6.7 kilogrammal). a Közös Piacországaiban (átlagosan 5.0 kilogrammal) és a Szovjetunióban fog növekedni. Magyarországon az eljövendő évtized alatt az egyébként is alacsony egy főre jutó marhahúsfogyasztás alig változik. ,
A továbbiakban érdemes összevetni, hogy milyen egyenleget ígér a FAO—
előrejelzés a termelés és a fogyasztás viszonylatában.
A számítások szerint 1980—ban a termelés a legtöbb országban nem fogja fe—
dezni a fogyasztást: a Közös Piac országaiban több mint 1 millió tonna. a Szovjet-
unió és a többi szocialista országban 675000 tonna, Olaszországban több mint 800000 tonna. Spanyolországban és az Egyesült Királysc'zlgbcm2 több mint
300 000 tonna hiányra lehet számítani. Annak ellenére, hogy nem is egész Európárólvan szó, 1980-ban mégis több mint két millió tonna marhahúshiány várható.
6. tábla
Az európai mediterrán országok, a KGST, a Közös Piac és az Egyesült Királyság marha- és boriúhúslermelésének és Jogyasztásának alakulása
7 - 7 (ezer tonna)
1964—1966 1970 1980
_g % l , s _; %
Ország 3 § % —_ ( : % a —_ 5 %S
m :: .,, , ': o: ; o —o 2 t' 0 o —o § ?
§ ÉS 3 A E É 3 * 3 A % É S 13 ,. §
:: a L'; a l e i ha .a az %u;
Franciaország ... 1436 1348 —- 52 1603 1523 l— 80 2405 1925 -— 120
Görögország ... 61 99 38 76 136 60 120 190 70
Jugoszlávia ... 202 110 —- 92 290 180 — 110 388 287 -— 101 Olaszország ... 495 868 373 597 1 107 510 730 1567 837
Portugália ... - . - — — , — - —
Spanyolország ... 200 264 64 30 410 110 373 697 324 Törökország ... 188 178 — 10 224 209 -— 15 304 337 33
Szovjetunió és az európai ;
szocialista országok .
együtt ... 4620 4621 1 6587 6570 — 17 8312 8987 675 Közös Piac ... 3410 3970 560 4045 ! 4620 575 4830 5990 1160 Egyesült Királyság ...
808 1304 496 830 l 1310 480 1132
1462 330
Forrás: Agricultural cammodity projections. 1970—1980. FAO. Rome. 1971. 136—137. old.
A 6. tábla világosan jelzi. hogy az európai mediterrán országok között csak két exportőr van: Franciaország és JugOszlávia. Hosszú távon még Törökország is exportőrré válhat. ha elhárítja fejlődésének akadályait.
Az előrejelzésben is kimutatott piacszerzési lehetőségek hatására a legtöbb európai ország állattenyésztési politikájában már tapasztalható a felkészülés
a várható nagy kereslet kielégítésére. A szarvasmarha-tenyésztés racionalizálása
következtében előfordulhat, hogy Európa marhahústermelése és -fogyasztáso kö-? A továbbiakban az Egyesült Királyságot is — annak ellenére. hogy nem mediterrán ország - be- vonjuk vizsgálatunkba. Ennek két oka van: egyrészt az, hogy az Egyesült Királyság az egyik legjelentősebb európai marhahúspioc. másrészt az. hogy az Egyesült Királyságnak döntő szerepe van a nemzetközi marha- húsórak kialakításában.
A MARHAHÚSTERMELES 725
zötti előrejelzett kedvezőtlen arány jelentősen javul, ami viszont a termelési verseny feszültségeit növeli majd.
A rendelkezésre álló információk alapján a mediterrán országok szarvasmarha—
tenyésztésével kapcsolatban a következő általános jellemzőket lehetne —— főként a jövőre vonatkozóan -— megállapítani:
—— csökken a nem gazdaságos szarvasmarhatartás aránya;
— a jövedelmezőség miatt a tejtermeléssel szemben a hústermelés, a borjúneveléssel szemben a tehénhizlalás kerül előtérbe;
— állandó növekedés várható a takarmánytermelő területeknél és csökkenés, illetve stagnálás a rét- és legelőterületeknél;
- (! tejtermeléssel foglalkozó gazdák nem térnek át a hústermelésre még a kisebb jövedelmezőség kényszerítő hatására sem;
-— a korszerű szarvasmarhatartáshoz szükséges beruházásokra még hosszabb ideig nem fognak a termelők megfelelő tőkével rendelkezni.
KULKERESKEDELEM
A vizsgált mediterrán országok marhahús-ellátottsága az utóbbi évtizedben
97—98 százalék körüli volt. Az egyes országok ellátottsága természetesen elég nagy eltéréseket mutat. és sok tekintetben —- a nem megfelelő hazai termelés miatt —- a külkereskedelem függvénye.Portugália, Spanyolország és Görögország Latin-Amerikából importál jelentős mennyiségű marhahúst, de az importkapcsolatok állandóan módosulnak. Portugália Bulgáriától, Görögország pedig Óceániából is vásárol időnként. Az importot állami intézkedések szabályozzák.
Görögország 15 százalékos vámilletéket ró ki az élőállatimportra és 20 száza- lékosat a fagyasztott húsra. Ezeket a vámtételeket a belső szükséglet figyelembe- vételével időnként enyhítik, elsősorban a fagyasztott húsnál. Portugáliában a ,,Junta Nacional dos Produtos Pecuarios" szabályozza az importot a belföldi áralakulás—
sal összhangban, s az állami állattenyésztési szervek közreműködésével a szarvas- marhaimportot úgy irányítva, hogy az elősegítse a portugáliai szarvasmarha-állo- mány javítását. Hasonló állattenyésztés-politikai célkitűzések tapasztalható-k (: SZOm—
szédos Spanyolországban. A spanyolországi importnak piacszabályozó szerepe van, nagyrészt fagyasztott húst importálnak.
A felesleggel rendelkező mediterrán országok közül Jugoszlávia elsősorban
Olaszországba. de 1965 óta Görögországba is szállít nagyobb mennyiségű marha-
húst. Jugoszlávia mellett Törökország is jelentős szarvasmarha-exportőr, de nem európai piacokon értékesít. Ennek állategészségügyi okai vanak. Törökország a közel-keleti országokba szállít marha— és boriúhúst (elsősorban Szíriának és Liba—- nonnak), illetve élő állatot. Számolni lehet azonban azzal, hogy ha Törökországban is megteremtődnek az előírt egészségügyi feltételek, és megindul a céltudatos, kor—
szerű szarvasmarha-tenyésztés, akkor új jelentős marha— és borjúhúsforrás nyílik meg Európa számára.
Export szempontjából a mediterrán térségben Jugoszlávia helyzete :: legmeg- alapozottabb. Jelentősége Dáníáéhoz és lrországéhoz hasonlítható. A jugoszláv kormányzat külön intézkedésekkel is támogatja az ország szarvasmarha-kivitelét.
Ilyen intézkedések:
— a külkereskedelem ellenőrzése, importkontroll és importvámok,
— a termelés állami támogatása.
— a termelőeszközökre nyújtott szubvenció.
— különféle technikai jellegű állami segítség, főként állategészségügyi és szakmai ta- nácsadás stb.
726 CSERES TIBORNE
Ezen intézkedések mellett Jugoszláviában - Törökorszóghoz hasonlóan — külön
exporttámogatas nincs
A mediterrán országok marha- és borjúhús—külkereskedelmének súlyc'it CSak a
világ legjelentősebb marha- és borjúhús-expartőrjei viszonylatában lehet reálisan mérlegelni. Ezeknek adatait mutatjuk be a 7. táblában.7. tábla
A világ legjelentősebb marha— és borjúhús-exportőr és -importőr országai *
1964—1966. 1970. l 1980. A 1964—1966 1970. 1980. ;
évek ___—— l ... . évek "___—_Éw.
átlaga évben ótiago evben
Ország .
ezer tonna a világ exportjának, illetve importjának százalékában
- Export _,
Vggg összesen ... 2592 2925 4179 l 100,0 ; 100,0 1000
E ől: * '
Argentína ... 577 650 1346 223 222 322
Ausztrália ... 334 320 453 12,9 10,9 10,8
lrorszóg ... 236 290 369 9.1 9,9 8.8
Dánia ... 163 _145 82 6.3 l 5.0 2.0
Új—Zéland ... 122 * 170 274 4.7 ; 5.8 6.6
Mexikó ... 112 113 207 4.3 1 3.9 5,0
Uruguay ... —. 95 — 120 172 3,7 l 4,1 4.1
Jugoszlávia ... 92 110 101 3,5 3,3 2,4
Lengyelorszag ... 63 70 62 2,4 l 2,4 _ 1,5
Franciaország ... 52 80 120 2,0 1 2,7 2,9
Brazília ... 39 70 190 1,5 1 2,4 4,5
. import
Vilg'g összesen ... ; ... 2345 2674 5832 l 100,0 100.0 100.0 Eb ől:
Egyesült Államok ... 625 710 1163 26,7 26,6 * 19.79
Egyesült Királyság ... 496 480 330 212 18,0 5.7
Olaszorszag ... 373 510 837 15,9 19,1 14,4
Német Szövetségi Köztór— _
saság ... 236 170 340 10,1 6.4 5.8
Szovjetunió ... 83 115 785 4.0 4.3 13,4
Spa nyolorszóg ... 64 110 324 2.7 4.1 5,6
Görögország ... 38 60 70 1.6 22 1.2
Chile ... 35 42 73 1,5 1.6 1.3
lzrael ... 30 40 64 1.3 1,5 1,1
Venezuela ... 24 * 2 92 1.0 -— Ló
Japan ... 10 25 166 0.4 0. 2.8
Forrás: Agricultural ccmmodity projections 1970—1980. FAO. Rome. 1971. 144. old.
A mediterrán országok közül csak Jugoszlávia és Franciaország szerepel a világ 10 legnagyobb marha- és borjúhús-exportőre között. és még együttesen is csak nem egészen 7 százalékkal részesülnek a világ összes marha- és borjúhús- exportjóból. Ezt az arányt lrorszóg egymaga is meghaladja közel 10 százalékos részesedésével. Igaz, hogy lrorszóg Európa legjelentősebb marha— és borjú—
hús—exportőre. Jelentőségben lrorszóg után kontinensünkön Dánia következik 5 és Lengyelország 2,4 százalékos részesedési aránnyal.
A MARHAHÚSTERMELES 727
A mediterrán országok között tehát - amint az a 6. és a 7. táblából is ki- tűnik — két jelentős exportőr van: Jugoszlávia és Franciaország. A FAO prognózisa szerint l980-ig Jugoszlávia marha— és borjúhúsexportja (az 1964—1966. évek átla- gához viszonyitva) csökkenő, Franciaországé alig változó.
A világ marha- és borjúhúsimportőrjei élén található Olaszország. lmportjának trendje 1980-ig növekedő. 1970-ben az olaszországi marha- és borjúhúsimport 19.i (1980-ban 14,4) százalékát tette ki a világ összes marha— és borjúhúsimportjának.
llyen vonatkozásban Olaszország a nemzetközi kereskedelemben a második helyen
áll az Egyesült Államok után.
Spanyolország és Görögország behozatali részesedése együttesen alig ha—
ladja meg a 4 százalékot, de az előrejelzés szerint a spanyolországi marha- és borjúhúsimport nagymértékű növekedése várható. Görögország szarvasmarha—im- portja — a FAO előrejelzése szerint — hosszú távon növekszik ugyan, de kisebb ütemben, mint a világimport. így arány—a csökkeni fog.
*
A bel— és külföldi fogyasztók igényeinek megfelelően a mediterrán országok termelését a következő vágómarhatípusok jellemzik:
a) választási borjú.
b) növendéküsző.
c) St. Etienne és Mezzo-lattone borjú.
d) Barley-beef a Preston gyorshizlalási módszerrel.
e) hónapos bikaborjú,
f) intenzív bikoborjú (Baby beef).
g) tinó—, illetve ökörhizlalás, h) tehénhizlalás.
a) Választási borjú átlagos súlya 69 kilogrammról 72 kilogrammra növekedett 1958 óta.
és az utóbbi években előállítása a vizsgált országokban lendületesen növekszik, részben azért, mert az erősödő kereslet ösztönzően hat a termelésre, részben azért. mert a kisgazda- ságok is alkalmasak nagy mennyiségű és gazdaságos előállítására. (A gazdaságosságot jelzi. hogy a tartás körülményeitől függően egy mázsa tejpor felhasználásával 58—68 kilo- grammos súlygyarapodás érhető el. és a választási borjú eladási ára világos és kiváló minőségű húsa miatt 10—15 százalékkal magasabb, mint más marhahúsoké.) Ezeknek a vá—
gásra szelektált főként üszőborjaknak egy részét ipari jellegű üzemek veszik át. és tovább—
hizlalják 150—180 kilogrammos súlyig. A félmázsa körüli borjúk felvásárlási ára Olaszország- ban kilogrammonként 1.44 dollár, a befejezett, vágásra előállított 160 kilogramm körüli állat eladási ára 1.1 dollár. (Egy kilogramm borjúhús előállítására 1.65 kilogramm tejport, ezzel együtt 0.71 dollár értékű takarmányt, 0,l dollár értékű munkát használnak fel, és 0.07 dollár egyéb költség merül fel.) Belgiumban, Franciaországban és Hollandiában a 40—45 kilo- grammos borjút l,6—1.8 dollárért vásárolják fel, és 170—180 kilogrammosra felnevelve 1,l—i,2 dollárért adják el kilogrammonként.
b) A növendéküszőt vágásra 6 hónapostól 18—20 hónapos koráig tartják. és növekedése idején 2—3 legeltetési időszakot iktatnak be.
c) A St. Etienne és a Mezzo-latone borjú nevelése Franciaországban Limousin vidékén alakult ki, és az olasz tenyésztők is átvették. Ez a fajta kifejezetten hústermelő. Olaszország- ban ennek a limousini fajtának a Chianina, Romagnola, Marchigiana felel meg. Az olasz- országi takarmányozási módszer szerint a tej és a koncentrátum mellett kevés szálas takar- mányt is beiktatnak a takarmányozásba. A borjú vágási súlya 5—6 hónapos korban 250—300 kilogramm, és húskihozatala 62—64 százalékos.
d) A Barley-beef Preston gyorshizlalási módszerrel hizlalt borjú. A hizlalás 40—90 kilo—
grammos súlynál tejjel és koncentrátummal, 90 kilogrammon felül árpadarával, valamint pro—- teint és ásványi elemeket tartalmazó takarmánnyal történik. E módszer gazdaságossága elsősorban a gabonaáraktól függ. A takarmányozás igen jól automatizálható. Az olasz piac a 280—300 kilogrammos állatot keresi. amelynek húskihozatala 60 százalék körüli, és húsa
világos színű. '
e) A hónapos bikaborjú (vitellone, lyoni borjú stb.) hústermelési típus, és Francia—
országban, valamint Közép- és Észak-Olaszországban elterjedt. Eredete Olaszország, ahol az állatot 18—20 hónapos korára 600—700 kilagrammosra hizlalják. Az utóbbi időben a vágósúly gyakran 550 kilogrammra csökken. amelyet 16 hónap altt érnek el.
728 CSERES TiBORNE
f) Az intenzív bikaborjú—nevelés (Baby beef) takarmányozásának alapja az árpa és a kukoricadara, a proteintartalmú kiegészítő takarmány és napi 2 kilogramm szálas takar—
mány. A vágósúlya BOD—550 kilogramm. Húskihozatala 60 százalék. Tartása gazdaságos:
egy gondozó 200 állatot lát el.
9) A tinó-. illetve az ökörhizlalás hanyatló. mivel az állatokat a mai fogyasztói izlésnek megfelelően fiatalabb korban vágják le. de a 2—3 éves tinó még piacképes.
h) A tehén hústermelés szempontjából másodlagos érték. és csak ipari feldolgozásra alkalmas. A vágótehén ára az egyéb tehénkategóriák árának 65 százaléka.
A MARHAHÚS ÁRÁNAK ALAKULÁSA
A nemzetközi marhahúspiacot két irányban is negatív hatású tartós állapot
jellemzi: az exportáló országokat érintő erős áringadozás és az importáló orszá-
gokat állandó bizonytalanságban tartó tluktuáló kínálat. Érdemes ezért egy olyan nagy importőr belső piacának problémáit bemutatni -— ha vázlatosan is —. mint az Egyesült Királyság, amely évi közel 500000 tonna marhahúsimportjával feltétlenülhatással van a nemzetközi marhahúsárak alakulására. így az Egyesült Királyság
problémái minden bizonnyal választ adhatnak a nemzetközi marhahúspiac bizony- talansága okainak egy részére. Attekintésünikhöz jó alapot adhat az Egyesült Ki—rályság marhahúspiacát kutató—feltáró munkák közül az 1964—ben megjelent Verdon Smith—féle jelentés.3 amely lényegében azzal zárult, hogy nincs megfelelő eszköz a stabilitás megteremtésére.
1969—ben újabb vizsgálatot végeztek, amelynek fő célja a piac ingadozásának és stabillá tétele lehetőségének tanulmányozása volt. A szerzők arra a megálla—
pításra jutottak, hogy figyelembe véve a fogyasztók különféle izlését, a szezonalitás
hatásait, a nemzetközi kereskedelmi egyezményeket. a harmadik piacnak, a szál—litási problémáknak és a takarmányhelyzetnek, valamint az állat-, illetve a szarvas- marha—egészségügy helyzetének főbb jellemzőit, a marhahúspiac egyensúlyban tar- tásához meg kell teremteni a belföldi termelők és fogyasztók, valamint az exportáló országok érdekei közötti összhangot. Megállapították továbbá, hogy a friss és a mélyhűtött marhahús árára döntő hatással van a belföldi kínálat és az importált
hús mennyisége./*
E tanulmány szerint a marha— és borjúhúspiacon az árváltozásoknak következő négy főtipusa lehetséges:
1. hosszú távú áringadozás, amelyet egy másik országos jelenség kísér (például a marhahús ára fokozatosan csökken, mivel a hűtőberendezési hálózat növelése lehetővé teszi a növekedő marhahús-behozatalt);
2. előre nem látható rövid távú áringadozás, amelynek oka vagy a belföldi termelés, vagy a belföldi fogyasztás szezonális változása:
3. előre nem látható rövid távú áringadozás természeti csapás, állatbetegségek stb.
következtében;
4. áringadozás, amelyet megismétlődő ciklusos jelenségek kísérnek (például ha a ter—
melési elhatározás lassú, és a piacon gyenge kínálat következik, az árak emelkednek. a következő periódusban pedig ellenkező folyamat következik be, vagyis növekszik a kínálat, mérséklődnek az árok és így tovább).
Az Egyesült Királyság marhahúspiacán jól megfigyelhető a ciklikus és sza—
bálytalan áringadozás, amelyet az ár és a fogyasztás ingadozása mellett számos más tényező is befolyásol. Az ábra igen jól szemlélteti az áralakulás és a fogyasz—
tás egymáshoz való viszonyát. A ciklusok a bemutatott tíz esztendő alatt három—
3 Report of the committee of inauiry into fatstock and carcase meat marketing and distribution. Cmnd.
2282. Feb. 1964. HMSO. —
4 Stability and the heat market. Agricultural Adjustmem UnítUniversity of Newcastle Upon Tyne. 1970.
64 old.
A MARHAHÚSTERMELES 729
éves periódusokat jeleznek, s minden periódusban a nagy kínálat valóságos ár- zuhanást okoz.
A marhahúsárak és a marhahúsellátás ciklikus ingadozása az Egyesült Királyságban
Penny Ezen lwma
H 4-1!)
"*'*x ...
,, xx __.
( X .' '- .
' s : *a l 5.-
II **! . . 'I .' x
r/ x
I X ,
._ 1 * (
füge/" xx f"'
,! "— xx ll [, .: *wt"_
," . —,,—
i.,/, . _, '-.- m..., ,v
...4
e 70
L ; ; . ? r . . . . !
7955 7959 7960 igb'i 7.952 7963 , 7964 7965 7966 . 7967
4 mawha/u/Sifak met/lÚf/d-ű/e láháaapas' wazya' mya/halt ellá/várai Wmi/'A? hand/il _ Denny/búra)
— — — -— !Imw/za/níseláfás 72 MW,/705 mozya' Maga/halt e/fáz'ése/a Weir/19 fmnd/á'!
[eze/' fan/za)
Forrás: Stability and the best market. Agricultural Adjustment Unit University of Newcastle Upon
Tyne. 1970. 48. old.
Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a mediterrán térség — mint a három
kontinensközi tájegység — jelentős szerepet kaphat az agrártermelés máris lendü- letesen kialakuló nemzetközi munikamegosztásóban. Tanulmányunkban azzal fog—lalkoztunk, hogy a Földközi-tenger vidékén milyen a szarvasmarha-tenyésztés hely- zete, illetve hogyan alakul a marhahústermelés. és jelenlegi helyzete milyen jövőt
ige—r.
Az adatokból megállapítható, hogy ennek a régiónak az országai idővel ké—
pesek lehetnek egy jelentős, területileg összefüggő és mindenképpen jó minőségű szarvasmarha-tenyésztési bázist kialakitani. amely folyamatosan kielégíthetné egy—
részt az egyes országok belföldi húsfogyasztását, másrészt Európa más piacait is elláthatná marhahússal. Ez a korszerű szarvasmarha—tenyésztési bázis nagymér- tékben mérszékelhewtné egész Európában a termelési ciklusok okozta húsellátási za- varokat, és egyensúlyban tarthatná az európai piacon a marhahúsárarkat. Ez jóté- konyan hatna mind az exportáló. mind az importáló államok gazdaságára, illetve lakosságuk ellátására. Jelenleg azonban a marhahústermelés és —ell—átás terén nagy a bizonytalanság, ami sok tekintetben az exportáló és az importáló országok autar- chikus szemléletével. magatartásával magyarázható.
Ahhoz azonban, hogy a mediterrán térség vállalhassa a piacszabályozó szere—
pét. valamennyi országban ki kellene alakítani megfelelő minőségű szarvasmarha- állományt, és meg kellene honosítani a korszerű marhahizlalási eljárásokat. A kor- szerű termelési feltételek biztosítása azonban egyelőre még messze van a meg- valósulástól. A szarvasmarha-tenyésztés színvonala nemcsak a mediterrán térség országai között, hanem az egyes országokon belül is igen eltérő. Ezért ezek között
az országok között szarvosmarha-tenyésztési. illetve hústermelési kooperációról csak
akkor lehet szó, ha előbb ikorszerűsítik a mezőgazdaság struktúráját. megszüntetik
730 CSERESNÉ: A MARHAH ÚSTERMELÉS
szarvasmarha-állományuk minőségi és egészségügyi hiányosságait, és biztosítják a
takarmányellótós folyamatosságát. (
Mindezeket figyelembe véve. az európai mediterrán térség országai Magyar-
ország számára még hosszú távon is marhahúspiacot jelenthetnek. A Földközi-
tenger térsége — noha e körzet alkalmas a miarhatartósra (hústermelésre) — egy—előre bevitelre szorul morhahúsban és más agrórtermékekben is, ésvósórlóereje.
valamint'kereslete különösen borjú- és marhahúsban erősen növekvő"tendenciújú.
lgy elképzelhető, hogy hazánk ezekkel az országokkal több irányú agrórkooperációs kapcsolatokat építhet ki, különösképpen szarvasmarha—tenyésztésünk fel_fejlesztésé-- nek szakaszaban.
PEBIOME
B cnoeíi CTaTbC amop paccma'rpusae'r BOHpOCbI Bbxpalgunannn prnuoro pora'rorocxo'ra B esponeücK—oü u maAoaanaTCKoü uacTu cpeansemuomopcxoro őacceüna. _
CorAaCHO Hmeiotgumca B pacnopnmemm aanubm c'rpanm eToro pemoua co BpeMeHeM mom" öm lOÖCCUCHI—í'l'b snauu'reAbHoe no BCAPNPIHC, onnopozmoe B TeppnTopuáAbuom onm—
mennn, Bmcoxoxauecmenuoe HOI'OAOBBC prnnoro pora—rom atm-a, Ko'ropoe now/mo cuc're—
mai—rmiecxoro yAOBACTBopel-IHR uymg emxrc'rpan ÖbIAO öm cnocoőuo cnaőma'rnlwaxm'e n pum- KH zipymx cnponeücxnx c'rpau. Cosaauüe COBpeMéHHOFO HOI'OAOBbH prnuoro poraToro cxo'ra s rommá 'iélC'I'l/I Esponm cmsmwxo 6131 BbISbIBaeMble nponasoncwenummu gala/nemn memzty- naponnme Kpnancm ;; cHaÖmeHHH macom BO nevü Espone " MOMO őbr oőécneuu'rb panno-
BCCHC gen Ha CBPOHeI/UICKOM prHKe FOBHAHHbI. ; ;
AM; TOI'O, uroőm cpeauseMHomopcm—rű pemou cmor 331be Ha ceőx pam: pcryA—ATopa prHRa, 13 mami/i mpane HYPKHlO cozaa'rb coo'rae'rc'rayiotgee no Rauccmy HOFOAOEDE xpyrmoro pOFaTOFO CKOTa n BHCILpPITb COBpeMeHHble me'roabi omopma CKOTa. B ypomie pasnu'mn aan—
Hoü OTpaCAH n nactosugee BpEMH HMCIOTCH őonbmne param/Irma He TOAbKO memay c'rpanawxu cpeansCMHOMGpckoro őacceíána, HO n BHYTpH o'rzteAbeix c'rpaa. Bosmoml—xoc'm passn'mn Roonepagnn memay CTpaHaMH B abipalguaamm nore/mmm u pasim/nun nponanoac'rsa amop
yCManHBaeT B MOlLCptlHBagPII/I CprK'rypbx ceAchoro xosnl'flcu'sa, yCTpaHeth HEAOCTRTKOB B Ka-
'ICCTBG H swepmtapx—aoü aatgme noro/xoabn prHHOFO porasoro cxota, a Taxme !) őecnepc- őc—ÉHOM caiaőmemm KOpMaMH.
SUMMARY
The study deals with cattle—breeding in the European part of the so-called Mediterra—
nean area situated in the region of the Mediterranecn Sea and with that of Turkey.
According to the available data countries of this region would be able to ensure in time 0 significant and continuous cattle stock of good auality which. besides the continu- ous supply of domestic meat consumption, would be capable of supplying the northern markets of Europe too. Such a modern cattle stock in the southern part of Europe would reduce the international crises of meat supply produced by production cycles in the whole Europe and could stabilize the prices of the European beef markets.
In order that Mediterranean area could assume the function of market regulator it is necessary to establish cattle stocks of proper auality in every country and to adopt up—to-date methods of fattening. The breeding level is very heterogeneous at present, not only if com- paring the countries of Mediterranean area. but also within one country. In the author's opinion the international co-operation in breeding and meat production can be attained by modernizing the structure of agriculture. eliminating the inadeauacies of the auality of cattle stock and that of veterinary hygiene, and by ensuring continuous feedstufi supply.
