UTASSY JÓZSEF
Egy kancsó bor tüzénél
Egy kancsó bor tüze mellett melegszem, vagyok ama kártyabéli Makk Ász, akinek tíz ujját nyaldossák a lángok, mert kutyája is a tűz,
viháncoló ebe.
Egy kancsó bor tüze hevíti arcom, pillangókat pillogok magam elé,
tavaszt,
hisz úgy kell a kikelet, akár e pohár bor,
miként e pohár bor a mennyezet alatt.
Szél,
ne jajgattasd kint a huzalokat!
Jajong úgyis az Isten, őrjöng,
templomában derékig ér a hó, belenémult a ledöndült harang is, öblös torkán akadt a búcsúszó.
Egy kancsó bor tüze mellett didergek, hullákat hizlal a Hold,
téli csendet,
gyöngy veri ki homlokomat, magas láz,
jaj, a tüzet,
zsarátnokát hitemnek:
őrizd,
gerjeszd,
s húzódj arrább,
Te Makk Ász!