A magyar bor és a világpiac

(1)

KERESKEDELEM Es KÖZLEKEDÉS e

A magyar bor és a világpiac.

Le ein hongrois et les marche's mondiaux.

Résumé. Ouoigue la superficie uitícole de liEurope ait díminué depuis la guerre, elle dépasse toujours celle des autres parties du monde, et la díminutíon est compense'e par le periectionnement des méthodes de culture.

De la production du uin, on nyexporte á ltétran- ger gue10%.v A cet égard, le plus gros impor—

tateur est la France et le plus grand exportateur l'Algérie, guí avant la guerre déja, occupaít sous ce rapport la premiere place. ActuelIement, les viti- culteurs hongrois rencontrent de grandes dilficultés a cause de la concurrence des vins italiens á bon marché et des obstacles mis, en plusieurs pays, a lientrée des vins hongrois. II faut ajouter cepen- dani gue ces dernier-es années, on réussit á aug- menter, a cet égard, Pimporlation hongroise en Suisse et en France. La Hongrie exporte principa- lement des vins Iégers, provenant de uignes de plaines.

*

Egész Magyarország szenved a világra kiterjedő mezőgazdasági válság hatásától.

A búza és a többi termények nyomott árai megviselik a köz— és magángazdaságot ép- pen úgy, mint az állam pénzügyeit és a for- galmat. Ennek az általános nehézséget te—

remtő helyzetnek egyik legsúlyosabb pontja a magyar bor értékesítésének nehéz volta.

A magyar bor nemcsak árucikk, mint a többi termény, hanem évszázados, világhírű büszkeség, specialitás, aminek értékét, világ—

piaci jelentőségét származása adta meg, s ma még a legkitűnőbb tokaji borok is ne—

hezen, vagy alig találnak vevőre.

A magyar export és termelés nyers szá- mai önmagukban nem magyarázzák meg kellőleg, hogyan jutottunk el idáig. Hogy a magyar szőlősgazda és borkereskedő küz- delmeit teljes megvilágításban lássuk, és helyesen értékelhessük, ahhoz a világterme- lés keretébe és húsz esztendő távlatába kell beállítanunk adatainkat.

Termelés.

A szőlő— és az ezzel kapcsolatos bortermelésnek földrajzilag két tényező szab határt. Az egyik ter- mészeti, a másik kulturális. Minthogy a szőlő meg—

éréséhez igen erős nyár kell, az északi vidékek nem alkalmasak a termelésre. A szőlő klimahatára Euró- pában kirekeszti Franciaország északi részét. Német—

ország sík területeit s a Kárpátok déli lejtőjén foly- tatódik. Ázsiában a Fekete-tenger északi és a Kaspi- tó déli partján halad, majd a 40. szélességi fok vona- lával halad együtt. Ugyanebben a magasságban van az amerikai kontinensen is a Mississippiig. A Nagy Tavaktól keletre, körülbelül az Egyesült Államok északi határával esik egybe. A szőlőtermelés déli határa nagyjában a déli szélesség 40. foka mentén fekszik és így a kontinensek területéből csak Dél- Amerika legdélibb része alkalmatlan szőlőtermelésre.

Kulturális tényező sok, fizikailag megfelelő helyről kirekeszti a szőlőkultúrát: sok népet vallása, hagyo—

mánya, szokása tart távol a borfogyasztástól. A szőlő Földközi—tengerparti növény s így legfontosabb ter- melőhelye ma is a Földközi—tenger medencéje, illetve az azt környékező és annak éghajlati befolyása alatt álló országokban van.

A világ összes szőlőtermelő területe 6,780.000 hektár volt a háborút megelőző években; 1928—1930. átlagában pedig 7,100.000 hektár. Ebből a területből Euró-

pára esett a háború előtt 6,380.000 hektár (Oroszország nélkül), a háború után 6 és félmillió hektár. Látható tehát, hogy mig Európa túlnyomó részesedését megtartotta ugyan, a világ többi részeinek bortermelési tevékenysége erősen és nagyobb mértékben nőtt meg. Ez részben Kisázsiára vonatko—

zik, hol a ciprusi és palesztinai nehézborok termelése lendült fel, részben Algirra, ahol a terület 100000 hektárral növekedett; a déli félgömbön is több államra —— így Ar- gentinára, Chilére és a délafrikai szövet—

ségre —— amelyeknek szőlőterülete azonban még így is kicsiny.

A háború előtt az egyes országok szőlő—

területe a következő nagyság szerinti sor—

rendet mutattaf)

1. Olaszország 3.472 ezer hektár

2. Franciaország 1.686 ,,

3. Spanyolország 1.278 ,,

4. Oroszország 269 ,,

5. Magyarország 219 ,,

1) Adatok a Nemzetközi Mezőgazdasági Intézet 1930/1931-es évkönyvéből. Portugália adatai hiányoz- nak. A háború előtti összeállítás *az 1909—13. évi adatok átlaga alapján készült, a háború utáni az 1930. évi adatok alapján; néhány helyen, ahol ezek hiányoznak, az 1929. évi adatokat kellett beállítani.

Magyarország háború előtti adatai a mai területre vonatkoznak. Az egész ország szőlőterülete az 1913.

évi Magyar Statisztikai Évkönyv szerint 372000 hek- tár volt, bortermelése pedig 4,4l2.000 hl.

(2)

6. Algir . . 161 ezer hektár 7. Görögország . ., . 136 ,,

8. Argentina , . . 107 ,,

9. Németország . , 90 ,,

10. Románia . . . . 88 ,,

11. Chile . . . . . 60 ,,

12. Bulgária . . . . 55 ,,

13. Ausztria . . . . 43 ,,

14. Jugoszlávia . '. 33 ,,

A háború után a helyzet így alakult:

1. Olaszország 3.474 ezer hektár 2. Franciaország 1. 585 ,,

3. Spanyolország 1.538 ,, 4. Románia . . . .; 272 ,,

5.Alg.ir . . . 271, ,,

6. Oroszország . . . 215 ,,

7. Magyarország 213 ,,

8. Jugoszlávia . . . 183 ,, 9 Görögország . . . 152 ,,

110. Argentina . . . . 141 ,,

11. Chile . . . . . 785 ! ,, 12. Bulgária . . . . 83 ,, 13. Németország . . 82 ,, 14 Ausztria . . . . 35 ,,

A termelt mennyiségeket nézve újból más és más sorrendet kapunk. ) Az 1909——

1913. években:

1, Franciaország 50.226 ezer hl.

2. Olaszország 45.996 ,,

3. Spanyolország 14.863 ,,

4. Algir . 7.904 ,,

5. Argentina 4.413 ,,

6. Portugália 4.142 ,,

7. Görögország . 3.845 ,, 8. Oroszország ' 2.310 ,,

— 9. Chile . . 2.148 ,,

10. Magyarország 1.998 ,,

11 Németország 1.548 ,,

12. Románia . . . . 1.417 ,, 13. Ausztria . . . . 710 ,,

14. Bulgária . . . . 321 ,,

15. Jugoszlávia 279 ,,

A háború után a helyzet így alakult:

1. Franciaország 65. 016 ezer hl.

2. Olaszország 36. 318 ,, 3. Spanyolország 18.228 ,,

'4. Algir 13.600 ;,

5. Románia 8.385 ,,

6. Argentina 8.260 ,,

7. Portugália 5.892 ,,

8. Magyarország 4.021 ,,

9. Jugoszlávia 4.016 ,,

10. Chile 3.202 ,,

11. Németország 2.814 ,,

12. Bulgária ( 2.625 ,,

13. Görögország 1.381 ,,

14. Ausztria 1.202 ,,

1) Adatok a Nemzetközi Mezőgazdasági Intézet 1930/1931-es évkönyvéből. Portugália adatai hiányoz—

nak A háború előtti összeállítás az 1909—13. évi adatok átlaga alapján készült a háború utáni az 1930 évi adatok alapján; néhány helyen, ahol ezek hiányoznak, az 1929. évi adatokat kellett beállítani Magyarország háború előtti adatai a mai területre vonatkoznak. Az egész ország szőlőterülete az 1913.

évi Magyar Statisztikai Évkönyv szerint 372 000 hek—

tár volt bortermelése pedig 4,412. 000 hl

Ha már most a négy táblázatot szembe- állítjuk, az első ami szembetűnik az, hogy a bortermelésben a világháború sokkal kevesebb változást hozott létre, mint más me- zőgazdasági ágakban. Ez részben annak tulajdonítható, hogy a klimatikus adottsá- gok a szőlőskertek helyét sokkal szűkebbre szabják földünkön, mint sok más termé- nyét. Másrészt a szőlőkultúra nem teremt—

hető meg egyik napról a másikra, nemcsak azért, mert a termőképesség eléréséhez is hosszabb idő kell, hanem hosszabb idő kér—

dése egy egységes, piacképes fajta kiterme- lése is. A termelési technika fejlődését mu—

tatja az a tény, hogy a világ szőlőterületei—

nek 4'7%—os megnövekedésével szemben a termelt mennyiség 141,140.000 hektoliter—

ről 182 millióra, tehát 28'9%—ka1 emelke—

dett. Ez a tény még jobban kidomborodik, ha azt mondjuk, hogy a mai terület a há—

ború előtti belterjességgel megművelve nem egészen 148 millió hektoliteres termést adna.

Tehát 34 millió hektoliter az a bortöbblet, amit a termelési rendszer javulása eredmé—

nyezett. A hektáronkénti átlag 20 esztendő alatt az egész világon 5 hektoliterrel javult.

Meg kell jegyezni azonban, hogy a termés- átlagok sokkal magasabbak a déli félgöm- bön (Dél—Amerika a háború előtt 375, ha- ború után 50 hl/ha stb.), mint a nagyban termelő országokban, ahol a termésátlag ingadozásoknak erősebben ki van téve. Pél- daképen nézzük néhány jelentős bortermelő ország átlagát.

0 t S Z á g lgog—rlghé 8132; 1 a g1(hl/ha)

Algir 49' 4 37' 3 55'9

Argentina 41'5 54'7 ——

Franciaország 29'8 32'5 41'0

Románia . . . 162 261 309

Jugoszlávia . . . 8'5 16'0 21 '9 Olaszország . . . . 233 173 197

Magyarország . . 9-2 82 18'9

Spanyolország 11'6 20'3 12'9

Magyarország szőlőterülete az utolsó békeévben

371892 hektárt tett ki s ezen összesen 4,411.824

hektoliter must termett. Az anyaország 23 borvidékre oszlott. Ezek közül a legnagyobb az alföldi volt 124000 hektárral és 1 millió hektoliter fölötti ter- méssel. Az ország megcsonkítása folytán szőlőterü-

letünknek 30%-a idegen kézre került; azonban ép-

pen hegyi szőlőinknek 50%-a jutott az utódálla—

mokra, míg az immunis talajon fekvő homoki szö- lőkből csak 10'2%. A békebeli évek terméseredmé—

nyeit véve a számítás alapjául, úgy érték, mint mennyiség szerint 40% veszett el must és szőlő- term—elésünkből. Az egyéb veszteségekhez képest ez

(3)

6; szám. ——497— 1932 *

kisebbnek látszik!) A fogyasztóképes népesség ép—

pen olyan arányban került más államok uralma alá, mint amilyen mértékben megmaradt a fogyasztóra váró bor: a látszólagos előny tehát szintén gazda—

sági hátrányt rejt magában.

A bor nemzetközi forgalma.

Európa annak ellenére, hogy a borterme- lés központja, jelentős behozatalra szorul.

Ez is azt bizonyítja, hogy a bor élvezése erő—

sen hozzá van kötve egy bizonyos kultúr- körhöz, amelyik viszont földrajzilag nem esik egybe a termelésre alkalmas területtel.

Magától értetődő, hogy az egész világra szóló áttekintés számai nem egyezhetnek minden vonatkozásban hajszálnyira. S így a római mezőgazdasági évkönyv adatai szerint a világ importszükséglete körülbelül 10

%-kal kisebb, mint a kimutatott export—

felesleg. Ezt az eltérést leszámítva, azt mond- hatjuk, hogy a háború alatti évek átlagá—

ban nemzetközi kereskedelmi forgalomba került 13 millió hektoliter bor, míg 1930- ban 18 millió hektoliterre növekedett, tehát átlagosan számítva a termelésnek 90%—a szolgál belső fogyasztásra és csak 10% "

kerül külföldi fogyasztásra. Tekintsünk at a borimportáló országokon:

Behozatal 1000 hl.-ben:

1909—1918 1930

Franciaország 8.237 13.353

Svájc . 1.561 1.169

Németország 1.103 830

Anglia 574 629

Belgium . . . . . 358 410

Brazilia . . . . . . 689 161

Németalföld . 866 141

Argentina . . . . 589 57

Uruguay . . . . 124 17

Egye sült Államok . . . 331 2

Magyarország 344 1

Ha szembeállítjuk ezzel a borkivitel adatait, a következő képet nyerjük:

Kivitel 1000 hl.—ben:

1909—1913 ' 1930

Algir _ . 6.765 11.246

, Spanyolország 3.106 3.490

Franciaország 1.978 1.094

Olaszország . . . . 1653 1.032

Tunisz . . . . . . 180 971

Görögország . . . . 570 655

,Portugália 1.082 818

agyar-ország 1.270 313

számokat vizsgálva, azt látjuk, hogy portképesség általában visszament.

ekjkülönböző okai vannak: egyes orszá—

, gok-han, mint Németország, a hazai termé-

1) Buday László:

ország. 1921. 109. lap.

A megcsonkított Magyar-

kek Védelme, elsősorban a sörgyártásé, állít

korlátot a külföldi borok elé. A három dél- amerikai állam régi behozatalának ma csak egytizedét veszi fel a termelés kiterjesztése

folytán. Az Egyesült Államok borimportja

az ismeretes szesztilalmi rendelkezés óta megszűnt. A magyar borbehozatal felesle- gessé válásának okait ismerjük. Ezzel szemben megnövekedett a francia behozatal. Ez az ország tehát nemcsak a termelők, hanem az importálók között is a vezetőhelyet fog- lalja el.

A kivitel magán viseli az általános vál—

ság bélyegét Hogy a világ egész borkeres—

kedelmének volumenje mégis emelkedő ten—

denciájú, az az apró részletekből tevődik össze, mert, mint látjuk, a legnagyobb ex- portáló országok vagy stagnáló, vagy vissza—

eső irányzatot mutatnak. Szembeötlő Algir exportjának előretörése, ez, mint az aláb- biakban részletesebben is megállapítható lesz, Franciaország szükségletét látja el.

Állítsuk szembe néhány ország termelé—

sét külkereskedelmével:

A termelt mennyiségből 0 r S Z á g exportált 0lo—ban

1909—1913 1930

Európa összesen . . 7'5 6'1

Spanyolország 209 191

Franciaország . . . 4'6 2'6

Olaszország . . . . 68 67

Magyarország 28'8 7'8

Algir 89'4 82'8

Ezek a számok szemléltetik azt, hogy mennyire csökkennek az exportlehetőségek és hogy még akkor is, ha a belső fogyasz—

tást azonosnak tételezzük fel, mindig több lesz az a készlet, amely egyrészt az árakat szorítja lefelé, másrészt kezelése és elraktá—

rozása költségeivel még jobban megnehezíti a gazda és a kereskedő sorsát.

Szükséges ezek után, hogy a iőexportálő országok piacait megismerjük. ) Francia- ország exportjának 1910-ben 21'1%—a ment Németországba, 15'2%-a Belgiumba, 108

%-a Svájcba, 7'8%-a Nagy-Britanniába és 5'2% -a Hollandiába. Húsz évvel később bor-

exportjának 17'6%—a irányult, Belgiumba, 11'1%—a Nagy—Britanniába, 12'7%-a Svájc- ba, 8'4%—a Németországba, 5'7%-a Indo-

Kínába és 3'9%-a Németalföldre. A francia

behoztalnak ezzel szemben a háború után

egyaránt 80%-a algíri és 10—12%-a spa-

nyol. A behozatal többi része tuniszi és görög eredetű; az egész francia borbehozatal ne—

héz, délvidéki fajtákból áll.

1) Adatok az illető országok hivatalos külkeres;

kedelmi kiadványai alapján.

(4)

Az olasz kivitel Összetétele az 1913. év

alapján így alakult: Svájcba irányult 35'7 %,

Franciaországba 15, Brazíliába 112 és Ar—

gentínába 9'9%. Az 1930-as adatok alapján a következő változásokat állapíthatjuk meg:

Svájc továbbra is megmaradt a legnagyobb vásárlónak 37'8%—os részesedésével, Fran—

ciaország vásárolt 17, Ausztria felvett 101

%—ot, — ez a forgalom azelőtt belkereske-

delem volt, Déltirol elszakítása folytán lett külkereskedelem —— és végül a délamerikai államok közül csak Brazilia részesül 4'1

% —kal.

Spanyolország kivitele 1913-ban 56'3%

erejéig Franciaországba irányult. Svájc fel-

vett 10'8% —ot, Argentina 42 és Kuba 4% —0t.

1930-ban Franciaország még mindig megtartotta vezetőszerepét és részesedése 60'3%, Németországé 5'6, Belgiumé és Németalföldé egyenkint 39 és Angliáé valamivel kevesebb, 3'6%.

Magyarország borkivitele az utolsó hét esztendő (1925—1931) alatt mennyiségben erősen megduzzadt. Az értékem—elkedés nem követte ezt nyomon, sőt éppen az utolsó évek alatt igen sajnálatos árromybolódás állott be, amint azt a következő tábla szemlélteti:

Év Mennyiség index— Érték index—

g-ban szam 1000 P-ben szám

1925 25.204 100 1.863 100

1926 42.842 170 2.963 159

1927 61.185 243 4.395 236

1928 120.782 479 7.470 401 1929 812666 1.240 15.985 855 1930 312721 1.241 14.208 763 1931 268336 1.066 7.485 400

Különösen erős ez az értékcsökkenés az utolsó három év folyamán: az elhelyezés

nehézségei 1931-ben már a kivitt mennyisé- gen is meglátszanak. A legsúlyosabban érinti a magyar borexportot a környező államok elzárkózó vámpolitikája, ami az utolsó idő- ben oly nyilvánvalóvá vált veszélyt terem- tett egész Európában, hogy megszüntetése, illetve hatásának ellensúlyozása legkomo- lyabb gondja a világ gazdaságpolitikusai—

nak. A ma uralkodó minden áron való ön—

ellátásra törekvésnek egyik legelső áldozata a magyar borex-port lett.

A magyar bor külföldi piacait illetőleg meg kell állapítanunk: minden igyekezet megvan arra, hogy a változó helyzet ellenére is a lehetőségig kihasználjuk a kínálkozó értékesítési alkalmakat. A természetes piac a két nyugati szomszéd állam volna. Auszt- riából azonban a Vámvédelem, az általános elszegényedés, végül az olcsó olasz borok versenye folytán mindjobban kiszorulnak.

Csehország egész szükséglete is egyharma—

dával kisebb, mint Ausztriáé; mikor már huzamos előkészítéssel sikerült itt egész ex- portunknak egyötödét—egynegyedét elhe- lyezni, közbejött a vámháború és kivitelünk megszűnt.,

,Maradna még természetes vásárlóink közül Lengyelország, ahol a magyar bornak tradíciója, hírneve van. A közvélemény azonban túlbecsüli ezt a lehetőséget: Len- gyelország egész évi átlagos borbehozatala nem teszi ki a mi kivitelünknek egy hato—

dát sem. A lengyel ízlésnek ezenkívül a mi boraink közül legfeljebb a nehéz hegyi borok felelnek meg, azok is cukrozva. Végül a legsúlyosabb akadály az, hogy Lengyel—

országban nem tiltja törvény a borhamisí—

Magyarország borkivitele az 1925—193l. években, a fontosabb rendeltetési országok feltüntetésével.

Les emportations de vins de Hongrie en 1925—1931, avec indication des principaux pays de destination.

É v Összesen Ausztria Cseh-Szlov. Németország Svájc Franciaország Lengyelország A n n e' e s Tatal Auíriche Tchéca-Slov. Alla—magus, Suisse Frame Pologne

1925; (1 . . 25.204 15.492 3.709 1.430 175 ) 3 2.454

0/0 . 100 61'4 147 5"? 08 00 9'7

1926 (1 . 42.842 35.878 2.882 997 18 ——- 2.673

% . 100 8256 6'7 2'3 —— —— 62

1927 g . 61.185 45.128 8.772 1.985 800 — 3.386

% 100 73'7 14'3 3'2 1'3 —— 55

1928; (; 120.782 81.113 24.246 2.715 1.664 —— 5.962

' % . 100 671 20'1 22 1'4 —— 4'9

1929 g . 312.666 183.810 56.604 29.259 24.655 156 783

l % . 100 588 181 9-4 79 _ 2—5

1930 (1 . 312721 144.841 77.223 11.781 52.697 15.872 6.863

; 0/0 . 100 463 24-7 38 168 5-1 2-2

1931: g . 268.836 97.275 816 10.276 125.464 20.52 7.915

% . 100 362 03 38 467 7'6 2'9

(5)

——-499— 1932

%

tást és így a borgyárak, a vásárolt aszuból tömegesen édesített, mesterséges lőrét gyártó üzemek, nagy versenyt támasztanak a ki- vihető fajboroknak. Legállandóbb vásárló a katolikus egyház: misebor céljaira ugyanis csak tiszta bort szabad használni és ezt már évszázadok óta Magyarországon szerzik be.

Ez a mennyiség nem olyan nagy, hogy a helyzeten javítson.

igen örvendetes és a magyar borkeres—

kedelem életrevalóságának bizonyítéka az, hogy a legnehezebb években megtalálták az utat a világ két legnagyobb borpiacára:

Franciaországba és Svájcba. Remélhetö.

hogyha ott exportunk gyökeret ver, akkor ez az árak messzebbi jövőben várt emelke- dése esetén is állandósul.

Az export további fokozása csak úgy lehetséges, hogyha számot vetünk a kül—

földi fogyasztók ízlésének különbözőségével.

így a legutolsó évben Csehország a vám—

háború ellenére is vásárolt legjobb minőségű tokajhegyaljai borokat, bár mint láttuk, ez mennyiségileg alig volt számottevő. Az ősz—

szes kivitelnek mennyiségileg a könnyű al—

földi, homoki borok teszik a zömét. De míg az 1930. évben a kivitt mennyiségnek csak

36'7%-a volt, addig a legutolsó évben 64

,%—ra nőtt az aránya. A német és svájci piac érdeklődéssel fordul a soproni, badacsonyi, balatoni, villányi, szekszárdi és főleg a gyön- gyös-visontai fajták felé. Az általános el- szegényedés szomorú jele azonban az, hogy 1931-ben a dunántúli borok kivitele 40—60

%-kal esett vissza; egyesek, mint a nesz- mélyi, miskolc-abaúji stb. fajták pedig 90

% -nál is nagyobb veszteséget szenvedtek.

A magyar borkereskedelem fontosságára és harcának eredményeire jellemző a követ- kező összeállítás: kivitelünk összértékének a borkivitel értéke

1926 0'25%—a 1929 1'55% -a

1927 0—56%—a 1930 1'58%-a

1928 0'92%-a 1931 1-30% —a

volt.

A helyzet azért korántsem kielégítő, a magyar termelőnek és kereskedőnek sok

akadállyal kell belföldön és külföldön egy-

aránt megküzdenie. Mert ha a termés 670 -át

sikerült is exportálni, a belföldön maradt

94% még a legnyomottabb árakon sem ke—

rül fogyasztásra, sőt még az előbbi évi megmaradt készlet is jórészt vevőre vár. A pénz—

ügyi megterhelés ide nem tartozó elemzését mellőzve, csak az általános fogyasztóképes- ség és vásárlási kedv visszafejlődésére és az antialkoholista elvek terjedésére kell rá- mutatnif) A borfogyasztás emelkedése fon—

tosságban ma már túlnőtt azon, hogy egy termelő csoport vagy a kereskedelem egy ágának érdekét tekintsük. Szőlőterületünk 380 ezer kat. hold; legnagyobbrészt olyan területen, melynek talaja és fekvése más termelési ágra fizikailag sem alkalmas. S ha még a termelés irányát meg is lehetne változtatni, a befektetett tőkék s meliorációk sokmilliós értékével a nemzeti vagyonnak jelentős része menne veszendőbe.

A kivitel emelkedése, mint tudjuk, ma még több akadályba ütközik, mint ezelőtt bármikor. S így, ha van megoldása a ma—

gyar borkérdésnek, úgy az elsősorban a belső fogyasztás emelésében rejlik. Spanyol- országnak nincs borbehozatala: miért legyen nekünk? Miért kell olyan kitűnő szüret után, mint pl. a legutóbbi is volt, 24 pengős átlag—

árban kivinni a bort, ugyanakkor pedig 100—120 pengős értékben behozni? Az importot ídegenforgalmunkkal szokták indo- kolni, ami azonban nem állja meg a helyét.

Egyrészt, mert — sajnos, -— idegenforgal—

munk korántsem oly nagy, hogy 100000 pengős importot tegyen szükségessé, másod- szor. mert a nálunk megforduló idegen sok—- kal inkább keresi a magyar borkülönleges—

ségeket, mint a belföldi, harmadszor pedig, mert éppen nehéz és édes boraink —— úgy a tokaji, mint a badacsonyi fajták ízben, mi- nőségben bátran felveszik a versenyt bár- melyik spanyol vagy portugál csemege—

borral.

Mindezek azt mutatják, hogy a borter- melés fontossága általános nemzetgazdasági szempontból oly nagy, hogy ennek kedvező irányba való terelése és megoldáshoz jutta—

tása nemcsak annak a 800000 embernek érdeke, aki közvetve és közvetlenül a bor—

termelés és kereskedelemből él, hanem ér- deke minden magyarnak.

Sibelka-Perleberg Artúr dr.

1) Az antialkoholizmus hatásait illetőleg sok érv hangzik el pro és contra. 1. Eine Denkschrift von Johannes Thiken, Jena. Revue, internationale contre l'alcoolisme Nr. 1, 1928. Der Weinhandel der Welt. Kurt Ritter. Berlin. Wirtschafstdienst 1928.

Heft 21.