Alterman, J. – Marimont, M.L.: Árak és árelemzés a nemzetgazdasági elszámolások keretében

STATISZTIKAl !RODALM! FIGYELÓ

megalapozott és egyben hatékony, ha a ké—

szítendő tervek megfelelő prognózisokra tá- maszkodnak. A gazdasági prognóziskészítés tehát a jövő olyan felderítése, amikor a múltbeli és a jelenlegi viszonyokból eredő tapasztalatokat is figyelembe vesszük. A hosszú távú prognózis feladata, szerepe az, hogy meghatározzák a gazdasági fejlődés lehetséges irányait, előkészítsék a hosszú távú gazdaságpolitikai és a perspektivikus tervek kialakításához szükséges adatokat.

1199 Az utóbbi időben a prognózisok és a nép- gazdasági tervek közé egy közvetítő lánc—

szem épült be. A Szovjetunióban ennek sze- repét a fejlesztési tervezet és az egész or- szág, valamint az egyes köztársaságok ter—

melési tényezőinek elosztásával foglalkozó tervezet tölti be.

A többi szocialista országban ezt az anya—

got rendszerint "struktúra—politikai koncep- cíó"-nak nevezik.

(ism.: T. Nagy Sándor)

GAZDASÁGSTATlSZTlKA

ALTERMAN, ]. —— MARIMONT, M. L.:

ÁRAK ÉS ÁRELEMZES A NEMZETGAZDASAGI ELSZÁMOLÁSOK KERETÉBEN

(Prices and price analysis in the framework at the national accounts.) —— The Review of lncame and Wea/lh. 1970, 2. sz. 143—172. p.

A szerzők 0 Jövedelem és vagyon kutatá-

sával foglalkozó nemzetközi társaság (iARiW)

tizenegyedik konferenciájára benyújtott dol—

gozatukban három oldalról vizsgálják a cim- ben felvetett témát: a) deflálás, b) ármuta- tószámok, c) árelemzés. Mindhárom aspek-

tusban az ENSZ nemzetgazdasági számla—

rendszerének (SNA) újonnan kidolgozott vál—

tozatát veszik szemügyre, különös tekintettel

azokra a táblákra amelyekben az árak, akár mint mérőeszköz, akár mint a vizsgálat tár—

gya szerepet kapnak.

A deflálás kérdése a változatlan áron ösz- szeállítandá táblák (termelés, kiadások, be- ruházás) kapcsán merül fel. Bizonyos muta- tókhoz ezek közül közvetlenül kapcsolható árindex, másokhoz kevésbé, vagy csak felté- telezések. pontatlanságok árán. lgy a hazai termék (Domestic Product) árindexe nem vet fel olyan problémákat, mint a nemzeti termé- ké (National Product), mivel utóbbi tekinte—

tében külön deflátort kellene konstruálni az országhatárokon átáramló jövedelmekhez, melyek volumen- és ártartalma nem ismere—

tes. Más példa: a bruttó mutatókhoz (Gross Product) kapcsolódó deflator árindexek köny- nyebben kiszámíthatók, mint a nettó mutatók (Net Product). mert utóbbi az állóeszköz — elhasználódás árindexének megállapítását i- gényelne'.

Az árváltozás elemzésére szolgáló mutató- számok vizsgálatánál a tanulmány szembeál- lítja az árelemzés követelményét a deflátor árindexekkel, illetve a folyóáras és változat- lan áras értékmutatók hányadosaként kiszá—

mitható ún. .,implicit árindexekkel" és nagy nyomatékkal figyelmeztet arra, hogy ezek nem alkalmasak az árváltozás jellem—ésére.

Ennek okát a szerzők (: két index súlyozási rendszerének eltérésében látják. Az árválto- zás jellemzésére szolgáló indexeknek ki kell

szűrniök a termékösszetételwváltozás hatását és csupán az árváltozások hatását kell tük- rözniök. Az implicit árindexek változó súlyo—

zású Faasche indexek. Ezért az implicit árin- dexek csak két adott időszak közötti árvál- tozás mérésére alkalmasak, több időszak vo—

natkozásában már nem, mivel akkor már a termékösszetétel-változás is kifejezésre jut bennük. Az SNA ugyan tartalmaz ajánláso—

kat Laspeyres árindexek kiszámítására, eze- ket azonban nem szokták figyelembe venni.

A tanulmány szemben áll azzal a feltétele- zéssel, hogy a kétféle módszerrel kiszámított árindex általában nem tér el jelentősen egy- mástól.

A súlyok időszakonkénti változtatása csök—

kentheti a problémát, de ekkor a változatlan áron összeállításra kerülő tábla összehason- lithatósága szenved csorbát.

Az új SNA átfogó és rendszerezett keretet ad az árelemzések számára, különösen az aggregált árindexek tényezőinek vizsgálatá—

ra, a végső felhasználási áralakulás ágaza—

ti eredetének vizsgálatára, valamint annak megállapítására, hogy valamely ágazatban bekövetkezett árváltozás milyen mértékben hat a többi ágazat árszínvonalára. Ezekre az elemzésekre az input-output táblák alap—

ján van lehetőség. Mindez azonban az árine dexek konzisztens rendszerét tételezi fel, me- lvet a jelenlegi statisztikai rendszerek nem biztosítanak teljes mértékben. Nincs megfe- lelő információ a tőkeállomány, valamint a tulajdonosi jövedelem, illetve működési e—

redmény mérésére. A különböző forrásból származó ár— és költségadatok nincsenek összhangban egymással. E nehézségek egy része az input—output táblák összehasonlitá—

sánál felmerülő általános sajátosság, más részük speciálisan az árvizsgálatok során je- lentkezik.

A tanulmány végül programot ad az ár- vizsgálatok céljára szükséges információ tö—

kéletesítésére. E program főbb elemei, a kö—

vetkezők: a) módszertani javítások. mint pél- dául tényleaes realizálási árak megfigyelése árjegyzéki árak helyett, valamint a minőségi

1 200 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

változások figyelembevétele; b)a megfigye- lés körének kiterjesztése. a reprezentáció nö—

velése, meg nem figyelt tételek (például fu- vardíj, kereskedelmi árrés) bevonása; c) az adatok flexibilitásának növelése abból a célból, hogy különböző igények kielégítésére alkalmasak legyenek; d) az árindexek és az átlagárváltozások konzisztenciája, ami a deflálás és az árszintváltozás összhangjának

megteremtését volna hivatva szolgálni.

(Ism.: Szilágyi GyörgY)

FABRICANT. S.:

ÁRAK A NEMZETGAZDASÁGI SZÁMLARENDSZERBEN

(Prices in the national accounts framework. A ca- se for cost—benefit analysis.) —- The Review of Inco—

me and Wealth. 1970. 2. sz. 135—142. p.

A Jövedelem és vagyon kutatásával fog—

lalkozó nemzetközi társaság (IARIW) tizen- egyedik konferenciájára benyújtott dolgozat azokkal az erőfeszítésekkel foglalkozik, ame- lyek célja az árakra vonatkozó adatgyűjté- seknek és feldolgozásoknak a nemzetgazda—

sági számlarendszer (SNA) érdekében való továbbfejlesztése. Alapkérdése. hogy az eb- ből származó haszon megéri—e a vele járó költségeket. A szerző erre a kérdésre nem- mel válaszol.

Az áradatok sokféle irányban tökéletesít- hetők. Növelhető a megfigyelés mintája, job- ban figyelembe vehetők a minőségi változá- sok, javíthatók az áralakulást befolyásoló té—

nyezőkre vonatkozó információk, differenciál—

hatók az indexformulák stb. Ezek egyike-má- sika fontosabb, illetve kevésbé költségigé- nyes lehet, mint az SNA konzisztencia-köve- telményeinek kielégítése az árak oldaláról.

Az árstatisztikára forditott anyagi eszközök elosztása a múltban helytelen volt és a je- lenlegi elgondolások egy része még rosz- szabb. Van egy olyan irányzat, mely túlbe—

csüli az összefüggő elszámolások rendszeré—

hez illesztett áradatok jelentőségét. A nem—

zeti számlarendszernek kétségtelen előnyei mellett hátrányai is vannak. A formális kon—

zisztenciára való törekvés gyakran .,Iátszot statisztikákat" eredményez. Az ENSZ Natio- nal Accounts évkönyvének egyes információi ilyenek. Ahhoz, hogy az adatok termelési függvényekben. megtakarítási vizsgálatok—

ban, sőt makromodellekben felhasználhatók legyenek, nem szükséges őket a nemzeti számlarendszer Prokrustes—ágyába szoritani.

Amit eddig az elemzésekből megtudtunk, azt

nem összefüaaő, tökéletesen konzisztens.

nemzeti számlákba illesztett adatrendszerek- ből tudiuk meg. Lehet, hogy a iövőben már nem lehet megelégedni az efféle ,,primitiv"

információkkal. Ma még azonban távolról sincs egyetértés a nagyméretű ökonometriai

vagy más modellek gyakorlati értéke tekin-

tetében. Amig nem eléggé világos ezek ér- téke és adatszükséglete, addig korai volna továbbmenni a nemzeti számlarendszerek ki- dolgozásában.

Megállapítható. hogy sok olyan javaslat megvalósítása. mely az áraknak a nemzeti szómlarendszerekben való szerepe kidolgozá- sára irányul, több statisztikai forrást igényel, mint amit a legfejlettebb országok megen—

gedhetnek maguknak. Még a leggazdagabb források mellett is van azonban egy határ.

amely fölött az áradatok már tovább nem ja—

víthatók. E határok a dinamikus gazdaság természetéből következnek. A költségek tehát gyorsabban növekednek, mint az általuk el- érhető haszon.

Befejezésül a szerző ama gyanújának ad kifejezést, hogy egyetlen ország sem képes teljes mértékben eleget tenni az új SNA ál—

tal támasztott ár- és egyéb információigé—

nyeknek. Idővel ki fog derülni. hogy az ilyen információ kidolgozása igen költséges, és a vele járó haszon" sovány. Ez azonban hama—

rabb és kisebb költséggel ismerhető fel, ha már most megvizsgáljuk- mekkorák a költsé—

gek és mekkora a haszon.

(ism.: Szilágyi György)

KLUGE, H.:

KISÉRLET A MEGTERMELT NEMZET! JOVEDELEM ELÖREBECSLÉSÉRE

(Experiment zur Varausberechnung des produzler- ten Nationaleinkommens.) — Statistische Praxis, 1970. 2. sz. 83—86. p.

A cikkben ismertetett kisérlet célja az e—

gyes népgazdasági ágak és a népaazdasáai áaak összessége által termelt nettó termék előrebecslésére szolgáló módszer'kipróbálá- sa volt. A számításokat 1967. évi összehason- lító árakon, az 1960-tól i967—ig terjedő bá- zisidőszak adatai alapján végezték el négy- féle változatban.

E négyféle változat közül az első ún. köz- vetlen előrebecslési. változat. ami kizárólag az időtől függ, mig másik három ún. közve—

tett változat a nettó termékre ható tényezők—

ből indul ki. A közvetett módszerek alkalma—

zásakor nem a hatótényezők egész bázis- időszakra vonatkozó átlagos hatásából indulu tak ki. hanem mindig a hatótényezőnek a tárgyidőszakot megelőző időszakra vonatkozó szinvonalából. Az eaves számitási változatok eredményeit átlagolták, amivel a téves becs—

lések kiegyenlítésére törekedtek.

A közvetett becslésekhez az alább felso—

rolt mennyiségeket, illetve együtthatókat használták fel:

__ bruttó termék (P)

— foglalkoztatottak száma (B)

— munkatermele'kenyséa (Al -— termelési alapok értéke (G)