Gondolatok a nemzeti vagyonról

(1)

GONDOLATOK A NEMZETI VAGYONROD

DR. NYlLAS ANDRÁS

A közgazdaságtudománynak és a gazdaságstatisztikának legalább két évszá—

zada egyik fő témája a nemzeti vagyon, szűkebb vagy más értelemben: a tőke.

E téma kapcsán és sok más összefüggésben a két tudományágat nem is igen lehet szétválasztani. Talán kissé erőltetetten úgy, hogy a közgazdaságtudomány inkább mint alapkutatási témával foglalkozik a nemzeti vagyon és a tőke prob- lematikájával, a gazdaságstatisztika pedig mint alkalmazott kutatás igyekszik ve—

rifikálni az alapkutatás eredményeit. A Nobel-díjas Kuznets professzort a közgaz—

daságtudomány és a gazdaságstatisztika egyaránt magáénak vallja. Vagy pél-

dául (: Közgazdasági Enciklopédia (ll. köt. 204. hasáb), illetve az Új Magyar

Lexikon Fellner Frigyest (1871—1945) mint közgazdászt és statisztikust tartja szá- mon. aki ..A nemzeti jövedelem, a nemzeti vagyon, a fizetési mérleg kérdéseivel foglalkozott." (2. köt. 308. old.)

Jó néhány vonatkozó tanulmány utal arra bevezetőjében, hogy már a XVll.

század végén Sir William Petty megfogalmazta a vagyon és a jövedelem főbb ösz- szefüggéseit. Egy évszázaddal később (1776-ban) Adam Smith megirta .,The Wealth of Nations" (A nemzetek vagyona) c. híres munkáját. Nem sokkal utána Ricardo — egyebek mellett -— a földvagyon értékét helyezte vizsgálódásának kö- zéppontjába. Mindhárom neves angol közgazdász a vagyont, a tőkét és annak ,.jövedelemtermelő képességét" az ún. produktív eszközökre, a kézzelfogható. ,.dologi" javakra korlátozta. A tőkefogalom (de a vagyon fogalmi köréből is) kizárták a szolgáltatásokat mint .,nem produktív" ágazatokat. Marx is ilyen értelemben használta a tőkejavak és az érték—. nemzetijövedelem-termelés fogalmát. A terme—

lésnek és a tőkejavaknak az anyagi szférára való korlátozása jelenik meg a KGST népgazdasági mérlegrendszerében (Material Product System — MPS). A produk- tív és a nem produktív munka elhatárolása, a nem produktív tevékenység ,,megbé- lyegzése" a szolgáltatási szféra elhanyagolásához vezetett, pontosabban -— egyebek mellett —- e szféra elhanyagolása teremtett forrásokat az erőltetett iparosí—

táshoz. Mai ismereteink szerint úgy fogalmazhatunk, hogy a fejlesztésnek ez a modellje valamilyen .,eredeti szocialista felhalmozásnak" is tekinthető.

Úgy gondoljuk, nem kell külön bizonyítani, hogy Marx milyen jelentőséget

tulajdonított a tőkének. amely a kapitalista termelési viszonyok megtestesítője. itt

' A jelen dolgozat a szerzőnek a nemzeti vagyon témakörében az MTA Közgazdaságtudományi intézet megbízásából végzett kutatásai során felvetődött főbb gondolatait foglalja össze. (Megállapításai természetesen nem feltétlenül esnek egybe a Központi Statisztikai Hivatalnak a témában másutt kifej- tett nézeteivel.) A tanulmány ennek megfelelően a téma bonyolult volta miatt is egy sor ellentmondást felvetett, de meg nem válaszolt. továbbgondolandó kérdést is tartalmaz. Mindezt azért bocsátjuk előre.

hogy kérjük az olvasó segítségét. észrevételeit. megjegyzéseit a magyar nemzeti vagyon kutatásának minél teljesebbé tétele érdekében.

(2)

DR. NYILAS: A NEMZETI VAGYONRÓL 1205

és most azonban vizsgálódásunk köréből ki kell zárnunk a tőke marxi értelmezé—

sét, mert az sokkal inkább gazdaságfilozófiai fogalom. olyan, amelyet a gazda—

ságkutató, a gazdaságstatisztikus nem tud a számok nyelvére lefordítani. Mind- amellett utalnunk kell arra. hogy Marx a Tőke lll. kötetében elfogadja Ricardo álláspontját a természeti kincsek (a föld. a bányakincs stb.) áráról, amely szerint a nemzeti vagyon e részeinek .,ára" (,.hamis értéke") a tőkésített járadék.

' A XVlll—XlX. század nagy klasszikusai után a XX. század kiemelkedő közgaz- dászai és statisztikusai is részletesen foglalkoztak a vagyon, a tőke fogalmával.

funkciójával. Igaz ugyan, hogy például Keynes figyelmét elsősorban a fogyasz- tásra és a beruházásra fordította, de pénzelméletének végső következtetése, hogy a jövedelemmegtakarítás nyomán a beruházás eredményeként létrejön az a ,,tő- kefelszerelés". amely nemzeti jövedelmet termel.

Kiemelkedő szerepe van a tőkének Schumpeter (1883—1950) gazdasági fej- lődésről szóló elméletében, amely szerint a . .tőke nem egyéb, mint olyan esz—

köz, amellyel új felhasználási területekre rendelik át a termelési tényezőket vagy új irányt szabnak a termelésnek."1 Mindamellett Schumpeter majd Friedman el—

méletében a tőkefogalom elsősorban fizetési eszközt, pénzt, hitelt jelent és ke—

vésbé .,eszközt", amely javakat termel vagy vagyont, amely a gazdagságot vagy a jólétet testesíti meg.

MAGYAR KlSÉRLETEK A MASODlK VILÁGHÁBORÚ ELÖTT

A tőkevagyon fogalom közgazdasági (és statisztikai) értelmezése Magyaror- szágon is már a reformkor időszakában, a XIX. század első felében felmerült.

Széchenyi a gazdaságfejlesztés. az iparosítás forrását a hitelben látta. Az 1830—

ban megjelent művében a ,.vagyonrul" a következőképpen elmélkedik: .,A bir- tokrul 's'vagyonr'ul is, mint minden egyébrül elágazik az értelem, 's az tulajdon- kép a' szenvedelmek 's érzések számtalan ellenkezései 's árnyékozási miatt mind- eddig nálunk, sőt másutt is sokak előtt homályban dereng. Az egyetértő legszá- mosb két felekezet az, mellynek egy része az aranyat 's pénzt véli, másika a' föl- det 's fekvő jószágot tartja birtoknak. vagyonnak; véleményem szerint pedig se kincs se mező nem az, hanem azok haszonvehetősége."2

Talán éppen Széchenyitől indíttatva Fényes Elek már az 1830-es. 1840-es években Magyarország statisztikai leírását adjas'; Öt követően Kautz Gyula viszont inkább a korabeli magyar gazdaságfejlődést elemzi.4

Mindamellett a legrészletesebb statisztikai adatokat a XIX. századi Magyar- országról Keleti Károly gyűjtötte össze. aki a kiegyezés után megalapított statisztikai hivatal első igazgatója volt. Fő műve: a ,.Hazónk és népe" 1871-ben jelent meg. amely máig is a gazdaságtörténészek és demográfusok kincsestára. Igaz ugyan, hogy Keleti nem összegezte értékben az ország nemzeti vagyonát. de a földre, állatállományra, út-. vasúthálózatra stb. vonatkozó odatsorokból megraj-

zolható a nemzetgazdaság fejlődését jellemző vagyonosodási és jövedelemter-

melési folyamat.

1980 1168]. lAd. Schumpeter: A gazdasági fejlődés elmélete. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest.

. o .

2 Gróf Széchenyi István: Hitel. Trattner—Károlyi. Pesten. 1830. 41. old. (Hasonmás kiadás. Közgaz—

dasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1979.)

3 Fényes Elek: Magyarországnak 's a' hozzá kapcsolt tudományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. l—Vl. köt. Trattner—Károlyi. Pesten. 1836—1640.: Magyarország statistikája. l-lll.

köt. Trattner—Károlyi. Pest. 1842—1843; Magyarország leírása. Pest. 1847. stb.

4 Kautz Gyula: Az Austriai birodalom statistikója különös tekintettel Magyarországra. Emich. Pest.

1855. 440 old.; A nemzetgazdasági eszmék fejlődési története és befolyása a közviszonyokra Muchfo' szógon. Heckenast. Pest. 1868. 602 old. stb.

(3)

1206. . ,, ,, DR. NYILAS ANDRÁS

A nemzeti vagyon és a nemzeti jövedelem kutatásának úttörője. megalapo-

zója Magyarországon Fellner Frigyes volt, aki életművében a múlt század végétől

csaknem a második világháború előtti utolsó békeévig végigkísérte nemcsak a

trianoni Magyarország. hanem az Osztrák—Magyar Monarchia és későbbi utód- államainak nemzeti vagyonát és nemzeti jövedelmét.5

Fellner a különböző vagyontárgyakra különböző módszereket dolgozottki. A

legismertebb Fellnernek a föld értékére vonatkozó becslése, melyet az irodalom ,.magyar módszernek" is nevez (.,Hungarian method for measuring of the land").

A módszer lényege. hogy az adatokat három forrásból gyűjti össze és a vagyon-

mérlegbe e három becslés átlagát állítja be.

A föld értéke például az 1920—as évek végén a következő:

1. Hozadéki érték . . . . 10 852 236 453 Pengő 2. Forgalmi érték . . . . 12 752 912 774 Pengő 3. Hitelérték . . . 10 152 276 614 Pengő Atlage'rték . '. . . . 11 252 473 280 Pengő

Forrás: Fellner Frigyes: Csonka—Magyarország. . . 24. old.

Kautz és Fellner adatai alapján. saját számításaim szerint a nemzeti vagyon összetétele 1850 és 1930 között a következőképpen alakult.

A nemzeti vagyon összetétele

1850. 1900. 1910. 1930.

Vagyontárgy

évben (százaiék)

Föld . . . 60,0 43,0 39.7 32.15

Bányakincsek. . . 4.6 4.4 4.2

Épületek . . . . . . . . . . 25.0 12.4 17,2 23.6

Szállítóeszközök. . . 10,8 11.6 8.4

Gépek és berendezések . . . 15.0 28.4 26.7 30.15

Külföldi követeléseink . . . 0.8 0.4 1.1

Összesen . . . 100,0 100,0 100,0 100,0

Külföldi tartozásaink . . . 12.8 15,2 3.7

Nettó vagyon . 87,2 84,8 96,3

Közben azonban Magyarországon is folyt a vita arról. hogy miként kell értel- mezni a nemzeti vagyont. Földes Béla közgazdász és statisztikus. egyetemi tanár.

akadémikus például már viszonylag korán. a századfordulót követően (1910-ben)

kifejtette. hogy a nemzeti vagyon fogalma nemcsak a reális (dologi) vagyontár-

gyakat tartalmazza (ebbe beleértve a földet. a bányakincseket. az erdőt stb.).

hanem az emberi tőkét is (a népesség átlagos életkorát. általános műveltségé- nek és szakmai kultúrájának szinvonalát stb.). Mindezeken túlmenően Földes a nemzeti vagyon részének tekintette az ország klimatikus viszonyait. geográfiai kon- dícióit stb. Következésképpen Földes már ekkor a legszélesebb értelemben fogta

fel a nemzeti vagyont.

5 Fellner Frigyes nemzeti vagyonra vonatkozó tanulmányai: A nemzeti vagyon becslése (Pesti könyv- nyomda-Részvény-Társaság. Budapest. 1893. 63 old.); A magyar nemzeti vagyon becslése. tekintettel egyéb államokra (Közgazdasági Szemle. 1901. 889—915. old.): Nemzeti vagyon. Cimszó a "Közgazdasági isme—

retek Tára" ili. kötetéből (Budapest. 1901. 46-66. old.): Ausztria és Magyarország nemzeti vagyona (Pallas. Budapest. 1913. 83 old.): A magyar szent korona országai nemzeti vagyonának és nemzeti főve- deimánek megoszlása a mai Magyarország és utódáilomok között (Budapesti Szemle. 1923. október. 113—

240 old.); Csonka—Magyarország nemzeti vagyona (MTA. Budapest. 1929. 94 old.).

(4)

A NEMZET! VAGYONRÓL 1207

Néhány évtizedet ugorva megemlítjük Varga István véleményét a nemzeti va- gyonról, aki alábbi fejtegetését éppen a Magyar Statisztikai Társaság egyik kon- ferenciáján (1938) adta elő. Szerinte a nemzeti vagyon csak elméleti (teoretikus)

koncepció, és azt statisztikailag számba venni nem lehet, de még csak becsülni

sem: a nemzeti vagyon pénzösszegben, számszerűen nem fejezhető ki.6

NÖVEKVÖ lGÉNYEK A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN

A második világháború után a ,,tőkekutatás", a nemzeti vagyon számbavétele

(measuring of the national wealth) a figyelem előterébe került. Nemzetközi tár- saság alakult a nemzeti jövedelem és a nemzeti vagyon számbavételének és

elemzésének továbbfejlesztésére (lnternational Association for Research in lncome and Wealth — lARlW). A termelési függvények kifejlesztése is egyre inkább igé- nyelte a ,,tőke" statisztikai számbavételét.

A gazdasági növekedés elméleteinek és a növekedési modelleknek verifiká—

lása ugyancsak szükségessé tette a nemzeti vagyon statisztikájának jelentős to—

vábbfejlesztését.

Nagyjából e fejleményekkel egyidejűleg vetődött fel annak a gondolata. hogy a tőke és a jövedelmek közötti összefüggést önálló kutatási témaként is vizsgálni

kell. Ez az igény természetesen már a gazdaságelemzés kezdeti időszakában is

felmerült, megfelelő adatbázis hiányában azonban az ilyen jellegű összefüggések kutatása hosszú ideig megmaradt az elméleti kereteken belül. Sőt! Még a máso- dik világháború utáni időszakot is inkább az jellemzi. hogy a kutatás sokkal in- kább a függvények, modellek bonyolult matematikai—ökonometrioi apparátusának

leírására szorítkozik és csak kevesen kísérlik meg teoretikus konstrukciójuk tény—

számokkal való igazolását. Elegendő, ha itt arra utalunk, hogy a különböző ter—

melési függvények és növekedési modellek rendkívül eltérő mértékben magyaráz- zák a munka, a tőke, a technikai haladás hozzájárulását a gazdasági növekedés- hez. Balogh Tamás professzor ezeket az eltérő arányokat .,tuclatlanságunk koef—

ficiensének" nevezi.7 Talán ez is az egyik magyarázata annak, hogy a kutatók egy része a tőke és a jövedelem közötti összefüggésekre koncentrálta a figyelmét.

A tőke/jövedelem, azaz a tőkeigényesség, az eszközigényesség (a Capitol Output Ratio — COR) vagy a beruházásigényesség (lncremental Capital Output Ratio - lCOR), vagy e mutatók reciprokának (a tőketermelékenység, tőkeberu—

házás—hatékonyság) elemzése ma már könyvtárnyi irodalmat ölel fel. A feldolgo- zott történeti adatsorok alapján különféle elméletek születtek, amelyeket a téma kutatói tanulmányaik, könyveik elején bemutatnak. Négy variáció lehetséges pél- dául a COR alapján:

növekvő tőkeigényesség, csökkenő tőkeigényesség,

viszonylag állandó tőkeigényesség, ciklikusan változó tőkeigényesség.

59053.—

Ezen belül is különböző elméletekkel találkozunk. Van például olyan, amely szerint a COR a rövid és a hosszú távú konjunktúraciklusokkal párhuzamosan

6 Hasonló álláspontot képvisel Matolcsy Mátyás is. (Lásd: Matolcsy Mátyás — Varga István: Ma—

glyázrország nemzeti jövedelme. 1924/25—1934/35. Magyar Gazdaságkutató intézet. Budapest. 1936. 9—10.

0 .

7 Az ilyen című (The Coefficient of lgnorance) tanulmány társszerzője P. P. Streeten. De hasonló ólióspontot képvisel például Abramovítz, Fabricant, Kendríck, Kuznets, Solow is. (Lásd: ,,A gazdasági növekedés feltételei" c. tanulmánykötetben. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1967. 122., illetve 364—373. old.)

(5)

1208 DR. NYILAS ANDRÁS

változik. Van olyan is. amely szerint az infrastruktúra kiépítésének időszakában magas volt (: tőkeigényességfamely a későbbiek során csökkent, sőt ellenkező- jére is találunk példát.

A fenti áttekintés csak kiragadott példa arra. hogy a nemzeti vagyon statisz- tikáját milyen célokra lehet felhasználni: hosszú távon elemezni a nemzeti va-

gyonnal való gazdálkodás hatékonyságát. Egy másik hasznosítható területe a

nemzeti vagyon statisztikájának a nemzetközi összehasonlítás.

Ha lehet, e tekintetben még tarkább a kép. A tőke/jövedelem arány orszá-

gonként szélsőségesen ingadozik. Van ahol egységnyi nemzetijövedelem-.,terme- léshez" elegendő egységnyi nemzeti vagyon, de vannak országok, amelyeknél egy-

ségnyi nemzeti jövedelem előállításához 6—7 egységnyi nemzeti vagyon szüksé- ges.

A tőke/jövedelem időbeni és térbeni jelentős ingadozásai nemigen magya-

rázhatók közgazdasági—gazdaságpolitikai érvekkel. Valószínű. hogy az ingado- zások jó része statisztikai módszertani problémákra vezethető vissza. A további-

akban ezekről lesz szó.

Mielőtt azonban a nemzeti vagyon szerteágazó problémáit vázolnánk, említést kell tennünk azokról a magyar statisztikusokról, akik a második világháború után hozzájárul- tak a nemzeti vagyon statisztikájának továbbfejlesztéséhez. Néhány példa: dr. Horváth Ró- bert: Néhány megjegyzés a Fellner-féle nemzeti vagyonszámítás margójára. (Magyar Sta—

tisztikai Szemle. 1947. évi 3—4. sz. 103—109. és 5—6. sz. 181—187. old.); dr. Haipál Gyula:

A nemzetivagyoneszámítás története Magyarországon. (Statisztikai Szemle. 1969. évi 2. sz.

170—186. old.); Árvay János: Nemzeti termelés. nemzeti jövedelem, nemzeti vagyon. Magyar- ország népgazdasági mérlegrendszere. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1973.

367 old.); Kupcsik József: A nemzeti vagyon statisztikája. Az állóeszközgazdálkodás és az eszközkihasználás vizsgálata. Gazdaságstatisztika. (Közgazdasági és Jogi (Könyvkiadó. Buda- pest. 1982. 186—204. és 263—273. old.); dr. Harsányi László: A nemzetivagyon-számítás 125 éve. (Statisztikai Szemle. 1981. évi 7. sz. 749—757. old.).

A NEMZETI VAGYON ÉRTELMEZÉSE

A nemzeti vagyont legalább kétféle fogalomként lehet értelmezni:

1. tőke mint érték-(jövedelem-)terme_lő-növelő álló—forgó (termelési) eszköz. termelési alap,ö

2. vagyon mint a gazdagság, a vagyonosodás, a gazdasági fejlettség, a jólét mércéje.

E két megközelítés nagyon közel áll egymáshoz. és a ..felhasználónak" kell eldöntenie, hogy milyen célra, melyiket használja. A tőkefogalom szűkebb értél:

mezése (: nemzeti vagyonnak, inkább piaci—értéki megközelítése a témának. a gazdaságelemzés fő eszköze, a tőkehatékonyság, —igényesség mérésére lehetősé- get nyújtó statisztikai fogalom. Talán elnagyolva úgy is lehetne fogalmazni, hogy a gazdálkodó szervezetek ,.folyó áras" tőkeértéke.

A vagyonfogalom viszont jóval szélesebben. bővebben értelmezi a nemzeti vagyont, beleérti a nem gazdálkodó (költségvetési) intézmények, szervezetek, nem profit érdekeltségű egységek és a lakosság ,,vagyonát" is. Még szélesebben ér- telmezve, az emberi tőkét, a vizet, a levegőt, a klimatikus geográfiai viszonyokat

stb. is. A vagyonfogalom inkább kötődik a természetes mértékegységekben kife—

jezhető statisztikai ,.volumenhez". amelyben az összegezhető vagyonértékek ese- tenként inkább csak jelképes (standardizált) összeget fejeznek ki. (Például nagy- jából azonos minőségű egységnyi út, vasút, hid, lakás, kórházi ágy, négyzetméter

3 Mint erre a bevezetőben utaltunk. itt eltekintünk a tőke marxi értelmezésétől. amely szerint a tőke a kapitalizmus termelési viszonyának megtestesítője.

(6)

A NEMZETI VAGYONROL 1209

szerelőcsarnok. kilowatt motorteljesítmény stb. nagyjából azonos értékösszegűnek tekinthető.) Ez azonban már nem a fogalommeghatározás körébe tartozó prob—

léma. hanem az értékelés. az ár témaköre.

A nemzeti vagyon fenti értelmezéséből adódik annak szűkebb és bővebb tar-

talmi köre. A szűkebben értelmezett .,nemzeti vagyon" tulajdonképpen a ..jöve- delemtermelő" tőke, azaz olyan gazdasági szervezetek ,.vagyonának" összessége.

amelyek ,,profitérdekeltek". Ahhoz, hogy pontosabban értsük miről van szó. kicsit előbbre kell szaladnunk az értékelés témakörébe. Ha ugyanis azt az elvet, mód- szertani felfogást fogadjuk el kiindulásként. hogy a ..vagyon" tőkésített jövedelem (profit). akkor azt a metodikát csak a nyereségérdekelt szervezetekre lehet vo—

natkoztatni. Ez a nemzetközi gyakorlatban így is van! A nemzeti vagyon összetéte—

lének első és legnagyobb kategóriája a ,.vállalati vagyon."

A nemzeti vagyon tartalmi körének meghatározását illetően lényegében el-

fogadhatónak tartjuk az lARlW 1957. évi konferenciájának anyagát, amely a vitát

követően az lncome and Wealth sorozat Vlll. köteteként 1959-ben jelent meg.

,.The measurement of national wealth" címen. (Szerkesztették R. Goldsmith és Ch.

Saunders, 339 old.) Lényegében ezt az osztályozást fogadta el az Egyesült Álla- mok Kongresszusának közgazdasági szakbizottsága is, amely jelentését .,Mea- suring of the national wealth" címen 1964-ben terjesztette a kongresszusi albi- zottság elé. (U.S. Government Printing Office. Washington. 1964. 835 old.) A szo- katlanul széles körű kutatási bizottság vezetője !. W. Kendrick, a washingtoni egyetem professzora volt. A nemzeti vagyon a következőkből tevődik össze:

A) Vállalati vagyon

!. Újratermelhető vagyon 1. Épületek és építmények

a) Lakások

b) Mezőgazdasági létesítmények c) Ipari és egyéb létesítmények 2. Berendezések

a) A mezőgazdaságban

b) Az iparban és más ágazatokban c) Járművek

3. Készletek A

a) Állatállomány és egyéb mezőgazdasági készletek b) lparí termékek

c) Erdőállomány

II. Nem újratermelhető vagyon 1. Föld

a) Mezőgazdasági terület b) Erdőterület

c) Beépített terület 2. Bányakincsek

a) Energiahordozók b) Egyéb bányakincsek B) Köziniézmények vagyona

I. Újratermelhető vagyon 1. Épületek és építmények 2. Gépek és berendezések 3. Készletek

II. Nem újratermelhető vagyon 1. Föld

2. Bányakincsek

C) Tartós fogyasztási cikkek 1. Gépkocsik

2. Egyéb tartós cikkek D) Nettó külföldi tőkeegyenleg

(7)

Az osztályozás némileg eltér a magyar statisztikai gyakorlattól, elsősorban a később részletezett számbavételi és elemzési problémák miatt. A nemzeti vagyon

tartalmi megfogalmazása azonban ezzel lényegében egybeesik. Mindemel-

lett utalni kell arra is. hogy még ez a felsorolás sem teljes, mert például hiányzik

a vízvagyon vagy például az emberi tőke, a .,human capital".

A nemzeti vagyon ..tárgyainak" osztályozása. mint minden klasszifikáciá szá- mos problémát rejt magában. Az első. amivel a magyar statisztikai gyakorlat is küszködik: a lakás. A nemzetközi tapasztalatok szerint a családok (háztartások) többsége a vizsgált húsz egynéhány országban bérlakásban lakik. Ez az indok- lása annak. hogy a teljes lakásállomány a vállalati körben van. Természetesen az

elemzők igénye szerint ezt a sort ki is lehet emelni az A) kategóriából, és külön

lehet kezelni. A magyar statisztika a lakások döntő többségét a nem anyagi ágak- ban tartja nyilván (lakás—, város- és községgazdálkodási szolgáltatás).

Az egyes országok részletező adataiból arra lehet következteni, hogy a meg- levő és az épülő lakásokból az OECD-országok többségében jóval nagyobb az állami bérlakások aránya, mint Magyarországon. A lakásállománynak a nemzeti vagyon mérlegében való statisztikai számbavétele azonban önmagában is külön tanulmányt igényelne.

A nemzeti vagyon előbbi osztályozásának nagy előnye a kutatás számára.

hogy abból olyan összevonásokat készíthet, amelyek az elemzéshez a legmegfe-

lelőbb módon használhatók.

Csak példaként néhány variációt:

1. a vállalatok és az állam újratermelhető vagyona A)l. 4;- B)l.;

az összes újratermelhető vagyon A)l. —l— B)l. —l— C);

az összes nem újratermelhető vagyon A)". —l— B)ll.;

a vállalatok és az állam összes vagyona A) —j— 8);

'PSM?)

nemzeti vagyon összesen A) —l- B) —l— C) 4—0).

A vagyontárgyak minél nagyobb részletezettsége egyébként arra is jó, hogy a vagyontárgy jellegének megfelelő módszerekkel értékeljék és dokumentálják azo—

kat. Ez azonban már elvezet a számbavétel, az értékelés. az árszínvonal problé—

májához. amely valóban olyan súlyos gondot okoz. hogy nem tekinthető véletlen—

nek. miszerint Varga István a nemzeti vagyont csak gazdaságfilozófiai kategó- riának tekintette.

A TÖKEVAGYON SZÁMBAVÉTELE

Mint ahogy a nemzeti vagyon tartalmát, összetételét illetően is számos vál- tozat lehetséges, végletesen fogalmazva a nemzeti vagyon számbavételének is

szinte vég nélküli variációi vannak. A variációk közötti döntést. csakúgy mint az

osztályozás esetében. az határozhatja meg. hogy milyen célra (célokra) szeretnénk felhasználni a nemzeti vagyon adatait. Ha ugyanis a nemzeti vagyon jövedelem-

(érték-)termelő összefüggéseit (a tőkeigényességet vagy annak inverzét: a tőke

hatékonyságát) akarjuk elemezni, akkor elemzésünket csak a gazdálkodó (nye- reségorientált) vállalatok újratermelhető vagyonára kell korlátozni. A nemzeti vagyonnak ez a része valójában az a tőke. amelynek fejlesztési iránya, struktúrája.

átcsoportosítása jelentős mértékben megszabja a gazdasági növekedést és a nemzetek jólétének színvonalát.

(8)

A NEMZETI VAGYONRÓL 1211

A tőkevagyon fogalmi köre

'E felfogással szemben számos ellenérv sorolható fel. Csak példaszerűen.

A "tőkének" ez a koncepciója elhanyagolja a közműveket, pontosabban a köz- intézményeket, az infrastruktúra jó részét, a nem anyagi ágazatok többségét, azaz a nem nyereségorientált tevékenységeket. Bármennyire is jogosnak (igazságos—

nak) tűnik ennek a szektornak a tőkeelemzésbe való bevonása, a tőke hatékony- ságának kutatása szempontjából első megközelítésben az elemzést a nyereség- orientált gazdálkodó szférára kell koncentrálni. Abban az esetben természetesen.

amikor a vizsgálat eredményeit (akár a tőkehatékonyság vagy -igényesség növe- kedését, stagnálását. csökkentését, ciklikusságát) kell elemezni, a következő lépés az lehet, hogy az ,.eredményben" milyen szerepe van a nem nyereséges szférá—

nak, e szféra esetleges elhanyagolásának vagy okos, arányos fejlesztésének.

A leszűkített tőkekoncepció — ugyancsak az első lépésben — nem javasolja a nem újratermelhető vagyonnak a tőkevagyon fogalomba való bevonását.

Alapvetően azért nem, mert a természeti kincsekkel való gazdálkodás hatékonysá- gának vizsgálata önálló tudományág olyan sajátos problémákkal, amelyek jórészt kívül esnek a tőkehatékonyság elemzésének témakörén, sőt ellentmondásban is vannak azzal. Itt csak arra utalunk, hogy a nemzetközi és a magyar gyakorlat is a föld és a természeti kincsek értékét a tőkésített jövedelem alapján állapítja meg. ilyen összefüggésben értelmetlen a tőke hatékonyságának vizsgálata. mert hiszen a nem reprodukálható vagyon ,.profítrátája", hatékonysága egyenlő a szó- mítás során alkalmazott kamatláb nagyságával. Ez természetesen nem jelenti azt.

hogy a mezőgazdaságba, a bányászatba befektetett ,,újratermelhető" tőkének nem vizsgálnánk a hatékonyságát. Sőt! Éppen az ilyen jellegű elemzés adna ar-

ra választ, hogy mely ágazatok fejlesztése, mely ágazatokba befektetett tőke hoz

több jövedelmet.

Más kérdés természetesen az, ha a földnek, a bányakincsnek ,,ára" van. Eb- ben az esetben ugyanis a föld, a bánya megvételéhez is ,,tőke" kell, vagy fizetni

kell érte a bérleti díjat (a föld—, a bányajáradékot). Ez a mi viszonyaink között

nemzetközi összehasonlításban szokott problémát okozni, amikor a gazdaságos- sági számításokat a föld, illetve a bányajáradék nélkül vesszük figyelembe.

Úgy gondolom, nem is kell részletezni, hogy a tőkeigényesség—tőkehatékony—

ság vizsgálata esetén nem helyes — legalább is a mi viszonyaink között — a la- kosság tartós fogyasztási cikkeinek figyelembevétele, ide értve a lakásállományt is. A nemzetközi összehasonlítások is külön mutatják ki mindkét tételt, az elem- zőre, a kutatóra bizva azt, hogy vizsgálódásai érdekében milyen összevonásokat használ. Nyilvánvaló. ha a lakás, az üdülés és más szolgáltatási ágazatok nálunk is a piaci szférába kerülnek. vagy egy részük nyereségorientált lesz. akkor ezen ágazatokba befektetett tőkék hatékonyságát is elemezni lehet.

A tőkefogalom szűkebb értelmezésébe nem fér bele a külföldi tartozások és követelések kategóriája sem. Gondoljuk csak végig: jelentős külföldi tartozások esetén csökkenne a sajáttőke állománya. és a tőke hatékonysága növekvő ten- denciát mutatna. Vagy: növekvő eladósodás csökkenő tőkeigényességet jelezne.

A tőke fenti szűkebb értelmezését tehát azzal kell összhangba hozni, hogy a nemzeti vagyonnak melyek azok a részei, amelyek közvetlenül szolgálják az ér- téktermelést, a nemzetijövedelem-termelést. Ilyen értelemben a tőkefogalom kö—

zelebb áll az anyagi ágak köréhez, már csak azért is, mert a nem anyagi ágak

jövedelemtermelését, hozamát a nem szocialista országok többsége is a ráfordí-

tások alapján imputálja, a legkülönbözőbb statisztikai becslésekkel.

(9)

1212 DR. NYiLAs ANDRÁS

A tőkevagyon értékelése

Nemcsak a tőke fogalmi körének elhatárolása okoz a kutatóknak komoly problémát, hanem mérése. statisztikai számbavétele is. Sőt. talán a tőke értéke—

lése. becslése, számbavétele szinte megoldhatatlan feladatok elé állítja a gazda- ságstatisztikusokat. Vegyük sorba a legismertebb számbavételi módszereket!

1. A vállalati állóeszközmérleg adatainak összesítése, amely az ún. eredeti.

beszerzéskori bekerülési árakon tartalmazza a ..tőke". az állóeszközök értékét., A magyar statisztikai gyakorlat ezt az értéket tekinti a felhalmozott állóeszközök ..fo- lyó áras" értékének a vállalati mérlegek l/a. sz. mellékletéből kiindulva (nyitó és záró állomány): az ..Állóeszköz-állomány alakulása" a. tábla.

A Központi Statisztikai Hivatal ,,A felhalmozott eszközök (1976—1982)" című kiad- ványának (Budapest, 1984.) módszertani megjegyzései szerint az értékelés: ,.folyó áras ér- ték (könyv szerinti érték). Az 1968-ig meglevő állomány 1968. évi árakon. az azóta beszer—

zett vagy létesített vagyontárgyak pedig az üzembe helyezésig felmerült beruházási költ—

ségek összegével szerepelnek". (100. old.)

Az eredeti, bekerülési árak tehát semmiképpen sem ..folyó áras" adatok, hi—

szen azok a mindenkori bekerülési tőkeértékeket tartalmazzák, amelyek már a be- kerülés időpontjában sem voltak .,igazi" folyó árak. mert több év (különböző évek

folyó áras) beruházási költségét foglalják magukban. Például: egy 1970. év végén

aktivált állóeszköz. amelynek beruházása —- mondjuk - 3 évig tartott. három év

(1968, 1969. 1970) folyó árát tartalmazza. és a vállalat azt ma is ezen a ,.folyó áron" tartja nyilván. Az emlitett problémákra hivatkozással a nemzetközi gyakorlat

a bekerülési (valójában vegyes) állóeszközérték—adatokat nem tartja alkalmasnak elemzési célokra: sem a tőkeérték időbeni alakulásának jellemzésére, sem pedig

egy adott év állóeszköz-gazdálkodásúnak elemzésére.

2. A változatlan áros tőkeértékadatok valójában egy bizonyos évre vonatkoz- tatott értéket, volument jelentenek. Ennek a technikája közismert: egy adott évben leltárszerűen fel kell (kellene) értékelni az állóeszközöket. Ennek az évnek a be- ruházási árszínvonalát kell 100-nak tekinteni. és a következő évek üzembe helye—

zett beruházásait a megfelelő árindexszel kell a felmérés évére visszaszámitani.

Ilyen módon statisztikailag jogos lenne a jövedelem és a tőkeérték volume-

nének (összehasonlító áron történő) egybevetése. Kérdés azonban, hogy ez mi-

lyen következtetésekre, elemzésre ad lehetőséget? A múlt tőkeigényességének megítélésére? Aligha, mert. a tőkeigény klasszikusan folyó áras kategória, és az azzal létrehozott jövedelem úgyszintén az. Talán mutatja a tőke termelékenysé- gének, hatékonyságának alakulását? E kérdésre már igent lehet válaszolni, hiszen a termelési függvények és a növekedési modellek általában ilyen típusú ,,változatlan áras" tőkesorokra építik számítási rendszerüket.

3. Lényegében hasonló statisztikai számbavételi módszer a ,,folyamatos lel—

tározás" (Perpetual lnventory Method — PIM), amelynek a kezdő pontja szintén valamilyen kiinduló ,,leltár" (cenzus), átértékelés, majd ezt követően a beruházó—

sokkal élettartamuk alapján folyamatosan korrigálják az eredeti felmérést. Való- jában a módszer sokkal bonyolultabb. mert nemcsak a beruházási árindexeket

kell becsülni (számitani), hanem évről évre figyelembe kell venni - korösszeté-

tel szerint —— az állóeszközök elöregedését és ez alapján azok kiselejtezését.

Ismereteim szerint ez a módszer a legelterjedtebb. mert az állóeszközöket folyó és változatlan (egy bizonyos és újratermelési) árakon. bruttó és nettó érté- ken is ki tudja mutatni, valamint a kiselejtezéseket. az adott év amortizációját és annak kumulált összegét is.

(10)

A NEMZETI VAGYONRÓL

1213

A 2. és a 3. módszernek azonban egy lényeges előfeltétele van: az állóesz- közök időközönkénti ,,leltározása", átértékelése, korösszetételének felmérése. Nem- csak azért. mert a beruházási árindexek hosszabb távon (4—6 év) már elszakadnak a valóságtól, hanem azért is, mert a beruházási adatok továbbvezetése is évről évre növekvő pontatlanságot, számbavételi hibát halmoz fel.

4. Az előbbiek során már utaltunk az állóeszközök értékének folyó áras ada- taira. ,,lgazi" folyó áras adatokat azonban csak akkor kapunk, ha a 2. vagy 3.

módszer alapján a bázist és a folyamatos üzembe helyezéseket ,,átértékeljük" a megfelelő beruházási árindexekkel a vizsgált évek folyó áras beruházási költség- szintjére. Ha például az 1986. évi jövedelem/tőke folyamatokat akarjuk vizsgálni, akkor egész tőkeállományunkat át kell értékelni 1986. évi beruházási árszintre.

A folyamatos infláció mellett az állóeszköz-állomány ,.reális", folyó áron történő statisztikai számbavételére két fő módszer alakult ki a tőkés gazdaságokban:

a) a bekerülési érték folyamatos helyesbítése a megfelelő beruházási árindexszel (Current Purchasíng Power - CFP);

b) az egyes állóeszközcsoportok folyó áron számított bekerülési ár alapján való szám- bavétele (Current Cost Accounting — CCA).

5. A nemzetközi szakirodalom több helyen leírja az állóeszközök ún. jelen- érték (present value) adatait. ami nem más, mint a tőke várható jövedelmének jelen értékre való diszkontálósa. meghatározott (becsült) kamatláb alapján. Ar—

ról azonban, hogy ez a kamatláb (vagy a várható tőkejövedelem becslése) meny- nyire tudja figyelembe venni az inflációt, a szakirodalom alig tartalmaz utaláso- kat.

E módszer viszonylag stabil gazdasági növekedés, az .,aranykori fejlődés"

esetén lenne jó annak előrebecsléséhez, hogy ahhoz a bizonyos állandó gazda- sági növekedési ütemhez mennyi tőke szükséges.

6. A közgazdászok számára legvonzóbb tőkeértékelési módszer a piaci érték.

Az előbbihez képest a lényeges különbség az, hogy a piaci értéket nem a statisztikus számítja ki a tőkejövedelem becslése és a meghatározott kamatláb vagy árindexek alapján. hanem ezt a piac végzi el minden egyes vállalkozó tőkeérté- kének egyedi mérlegelése alapján. Nyilvánvaló, hogy ez a módszer ott alkalmaz—

ható, ahol kiterjedt, jól működő tőkepiac van, ahol a tőkék áramlását, allokáció—

ját alapvetően a tőkepiac határozza meg. Az is nyilvánvaló azonban, hogy ez a számbavétel — még jól működő tőkepiac esetén is —— csak a profitábilis tőkeva- gyon esetén alkalmazható. A .,non-profit" szférában mindenképpen ettől eltérő módszereket kell használni.

E módszer alapján azt a tőkeértéket kapjuk, amennyi pénzt (tőkét) kapnánk az állóeszközök realizálása, eladása esetén (Net Realízable Value — NRV, vagy

Sale Value — SV).

A tőkepiac vagyonértékelésének különböző módszereit érdemes tanulmá- nyozni a magyar közgazdasági gondolkodás szempontjából is. A vagyonérdekelt-

ség és a beruházások gazdaságosságának megítélése kapcsán alkalmazott mód—

szerek (javaslatok) ugyanis — vélelmezhetően —- kihatnak a tőkevagyon (az üzembe

helyezett beruházások) népgazdasági számbavételére is. Pontosabban: a válla—

lati tőkevagyonnak és az egyes beruházások értéki számbavételének makro- és mikroszinten valamilyen konzísztenciában kell lenniök egymással.

A tőkeérték piaci becslésének legalább két almódszere van:

a) a vállalati részvények és kötvények tőzsdei árfolyama alapján lehet következtetni a nemzetgazdaság egészének tőkeértékére;

(11)

b) a tőke természetes mértékegységeinek ismeretében azok piaci ára alapján számba venni a teljes tőkeértéket: mennyiség X úr (ez körülbelül azonos a CCA—módszerrel).

7. Ez utóbbi módszert általánosítja a tőkeérték volumenének számbavétele alapján a szakértők által kialakitott ..egységérték" (unit value) és az egyes tőke- (állóeszköz-) típusok. kapacitásegységek, rendeltetési egységek szorzata. Ugyanez általánosítható a beruházási volumen számbavételére is.

Meg kell említenünk még a következő két módszert is, amely nálunk inkább a történeti adatokra vonatkoztatható, de a tőkés országok jó részében még ma is használatos alapmódszerként, de főleg ellenőrző eszköz gyanánt:

a) a biztosítási díjak tőkésítése illetőleg a biztosítási szakértők becslése, b) a vagyonadó, illetve az örökösödési illetékek adóalapja.

Ez a közel sem teljes felsorolás ízelítőt ad abból, hogy a nemzeti vagyon tő-

keérték részének számbavétele mennyire problematikus. A hivatkozott lARIW-kötet

1958—ban több mint húszféle módszert ismertet. Egy későbbi ENSZ—összeállítás9 70 ország nemzetivagyon-számítási módszerét ismerteti. E tanulmány fő (megálla—

pítása, hogy az országok többsége nem egy, hanem több módszer (,.mixed esti—

mates") alapján tartja nyilván nemzeti vagyonát. Ehhez képest az 1975. évi lARlW-

konferencián bemutatott és megtárgyalt tanulmányok kissé szűkítették a módsze—

rek körét, mert többségük a tőkevagyont a folyamatos leltározás (PlM) alapján vette számba. Az ezt követő kutatások azonban ismét bonyolultabbá tették alszám—

bavételi módszereket, mert az ismert eljárásokat különböző ökonometriai model- lekkel egészítették ki. E módszereknek az a fő hibája, hogy bár elméletileg von- zó konstrukcióknak tekinthetők. az adatok összeállításáért felelős statisztikusok

megfelelő adatbázis hiányában nem tudják a gyakorlatban hasznosítani.

Érdemes egy pillantást vetni az említett ENSZ—összeállításra. Eszerint a vizs- gált 70 országnak csupán alig a fele közöl hivatalos nemzetivagyon—adatokat, és ezek többsége is csupán a vállalati tőkevagyon statisztikáját publikálja. Még a tudományos intézmények és tudósok egyedi publikációinak jó része sem törekszik a nemzeti vagyon teljes számbavételére. Méginkább óvakodnak attól, hogy a va-

gyoni és a jövedelmi adatokat egybevessék, bár az említett ENSZ-tanulmányban

(: hivatkozott összeállítások a nemzeti vagyon statisztikájának fő hasznosságát abban látják, hogy annak alapján olyan tőkekoefficíensek becsülhetők. amelyek támaszul szolgálhatnak a múlt értékeléséhez és a prognózisokhoz.

A tőkeértékelés kapcsán további ismert probléma a bruttó és a nettó érték számbavétele és természetesen ennek kapcsán az értékcsökkenés, az amortizáció figyelembevétele. A nemzetközi szakirodalom ebben a témakörben is megoszlik.

Többen vannak, akik a bruttó érték kizárólagossága mellett törnek lándzsát, egyebek mellett az amortizációs kulcsok nagyfokú bizonytalanságai miatt. Azok viszont.

akik a nettó értéket helyezik előtérbe, azzal érvelnek, hogy az ,,élete vége felé"

közeledő állóeszköz értékét félrevezető lenne akár a teljes beszerzéskori értékén, akár valamilyen újratermelési (bruttó) áron figyelembe venni. A magyar gyakorlat elsősorban a bruttó értékeket közli. és — számbavételi nehézségek miatt -— a .,vál—

tozatlan" áras nettó állóeszközadatokat csak 1980 óta publikálják. A vonatkozó

egyéb összeállítások is a bruttó értékeket veszik alapul.")

9 L. Neszterov: Current position of national wealth estimation in the world. The Review of lncome and Wealth. 1969. szeptember. 271—283. old.

_ 1" DI. Ács Magda — Pór Andrásné: A népgazdasági fejlődés összefoglaló mutatóinak 1981. évi ár—

mdexen egységesített idősorai. 1950-1984 (Országos Tervhivatal. 1986. február. 72—76. és 89—93. old.);

Faur Tivadar — Pehartz Ferenc: Állóeszközmérlegek egységesített ldősorai. 1960—1965 (MTA. Közgazda—

sógtudamányi Intézet. Budapest. 1986. 62. old.) '

(12)

A NEMZETI VAGYONRÓL

1215 Elhamarkodott lenne egy problémafelvető összeállításban állást foglalni a vitában. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy az ismert problémák ellenére megvan a létjogosultsága az állótőke nettó értéken való számbavételének is. Kü- lönösen akkor. ha például a jövőben a fenntartási költségek egy részét esetleg olyan beruházásnak fogjuk tekinteni, amelyek növelik a nettó értéket, de a tőke—

állomány bruttó értéke változatlan marad. Könnyen belátható ennek a módszer-

nek a közgazdasági—statisztikai logikája. Ha ugyanis például egy már nullára

leírt és az állóeszköz-állományból kivezetett gépkocsit felújítanak (motorcsere, a hibás karosszériarészek pótlása, külső-belső fényezése, új kárpitozás stb.), akkor annak a gépkocsinak a statisztikában kimutatott bruttó értéke nem változik ugyan, de mivel változatlanul üzemben van, a nullára leirt állóeszközök állományában mutatjuk ki, nettó érték nélkül. Ha viszont ez generáljovítás, amely például 80000 forintba került, akkor körülbelül ennyi lehetne a felújított gépkocsi nettó értéke.

és bruttó értékét ki lehetne vezetni a nullára leirt állóeszköz—állományból. Bruttó' értékéből az amortizációs kulcsnak megfelelő olyan alapot lehetne képezni, amely növelhetné a beruházási—felújitási forrásokat. Ez természetesen csak egyik lehetséges variációja a fenntartási munkák ésszerűbb elszámolásának. Több más megoldás is lehetséges. Ennek részletezése azonban külön tanulmányt igényel.

Annyi azonban bizonyos, hogy egyebek mellett ez a probléma is felveti a nettó érték létjogosultságát és annak vitatását, hogy a nullára leirt gépek ismert statisztikai nagysága mennyire felel meg a közgazdasági realitásoknak, és mennyire forrása az inflációnak. az inflációs árnyereségnek.

A készletértékelés

Az alábbiakban eltekintünk a befejezetlen beruházások állományának ,,folyó áras" és ,.összehasonlitó áras" statisztikai számbavétele közismert problémái- tól. Egyfelől a bonyolult mérési, számbavételi, árszínvonalbeli problémák, valamint a nem aktiválható beruházások problémái miatt, másfelől azonban azért, mert a nem szocialista országok többségében ez a ,,közgazdasági". gazdaság- statisztikai kategória nem általános. Az a termelés, az a beruházás, amit befejez- nek és üzembe helyeznek.

A fenti gondolatmenet alapján befejezetlen termelésről, félkésztermékekről nem is igen beszélhetünk, hiszen csak az az ,,igazi" termelés, amit eladtak. érté- kesítettek. Kevés példa van arra, hogy a korábban termelésnek jelentett eladha- tatlan termékeket, a nem üzemeltethető beruházást levonták volna a nemzeti jö—

vedelemből.

A készletek számbavétele mind folyó áron, mind pedig valamilyen összeha- sonlító áron még az állóeszközök értékelésénél is problematikusabb. Különösen akkor, ha viszonylag magas és tartós az infláció. A termékkészletek mennyisége és ára ugyanis még éven belül is folyamatosan változik, és nincs az a könyvvitel, számvitel, statisztika, amely ezt a változást pontosan figyelemmel tudná kisérni.

Ezért a készletek számbavétele —— méginkább, mint az állóeszközöké — a konven-

cionálisan elfogadott becslési módszereken alapul. A magyar gazdaságban ez

azért is külön probléma, mert az újratermelhető reáleszközökön belül a készletek értéke jóval nagyobb arányt (20 %) képvisel, mint a legtöbb fejlettebb ipari or—

szágban (5—100/0). Valószínűnek tartom, hogy vállalataink egy sor olyan készle—

tet is nyilvántartanak, amelyet másutt vagy nem vesznek figyelembe, vagy már

régen le kellett volna írni a készletállományból.

*

(13)

Mindezek és az előzőkben leírt megállapítások a témával foglalkozó szak—

értők számára meglehetősen ismert, mondhatni örökzöld problémák. Úgy gondolom azonban, ezek csokorba kötése, vitára bocsátása és a viták alapján az elfo—

gadott konvenciók részletes leírása nem érdektelen. A Központi Statisztikai Hiva- tal által publikált imponálóan széles körű. és így a pontosság látszatát keltő adot—

sorok módszertani jegyzetei nem elégítik ki a gazdaságkutatás igényeit. és soka- kat olyan ..finomításokra" késztetnek, amelyek talán még messzebb visznek az

igazságtól, a tőke- és vagyonkutatással szemben támasztott közgazdasági köve- telményrendszertől,

Ismételten szeretném hangsúlyozni a nemzeti vagyon kettős. kétféle értelme—

zését. Jelentheti egyfelől azt (: tőkevagyont. amely a nemzetgazdaság, népgazda- ság érték-jövedelemtermelő potenciálját (kapacitását) igyekszik számszerűsíteni.

másfelől azt a nemzeti vagyont, amely adott ország ,.gazdagságát". jólétét törek—

szik visszatükrözni. Bizonyos. hogy e két koncepció között egy sor átfedés van, a fogalmak kettéválasztása nem is történhet mindig közgazdasági megfontolások alapján. a szétválasztás alapját képező csoportosítás és statisztikai számbavétel sok esetben konvenció, ,.közmegegyezés" kérdése.

Az előbbi fejtegetésekre a szakértők joggal mondhatják, hogy nyitott kaput döngetek. hiszen a Központi Statisztikai Hivatal Felhalmozott eszközök és a Nem- zeti vagyon statisztikája több—kevesebb korrekciót vagy akár a kutató kívánságá- nak megfelelő szűkített vagy bővebb értelemben vett tőkevagyon—nemzeti vagyon fogalmaknak megfelelő összevonásokat. csoportosítás-okat alkalmazhat.

Ezeket a statisztikákat ,.finomitják" a különböző számítások is.

Gyötrő probléma azonban számomra, hogy mennyire. milyen mértékben, ho-

gyan csoportosítva, korrigálva lehet ezt az óriási adatbázist

-— a tőkeigényesség—tőkehatékonyság,

— az állóeszköz—gazdálkodás.

— a ,,vagyonosodás",

— és a nemzetközi összehasonlítósok

elemzésére felhasználni. Nem tudom eldönteni, hogy mennyire tekinthető vélet—

lennek vagy tudatos elhatározásnak. hogy az összes többi gazdaságstatisztikai témakörről (: Központi Statisztikai Hivatal könyvtárnyi elemzést publikál. a nemzeti vagyon. a felhalmozott eszközök tekintetében viszont hiányosak az elemzé—

sek. (Bár lehet, hogy ez a megállapítás hiányos ismereteimre vezethető vissza.) Ha valamelyest is igaz ez a megállapítás. akkor ez talán -— egyebek mellett - a számbavételi problémákat tükrözi. vagy a témában való kisebb fokú érdekelt- séget, vagy mind a kettőt. Ez utóbbit cáfolni lehetne néhány példával. de még inkább azzal. hogy egy-két év óta ugrásszerűen megnőtt a tőkekutatás, a nem—

zeti vagyon témája iránti érdeklődés. ami erőteljes mértékben felvetette a tőke

és a vagyon fogalmának. mérésének. statisztikai számbavételének problematiká- ját. A fokozódó érdeklődést mutatja. hogy az lARlW ez évi konferenciájának első

szekciója egy sor nemzeti vagyonnal foglalkozó tanulmányt vitatott meg."

A NEMZETI VAGYON TOVÁBBI ÖSSZETEVÖI ÉS SZAMBAVÉTELUK

A nemzeti vagyon különböző összetevőinek egységes. konzisztens módszer alapján való statisztikai számbavételére nincs mód, ez elméletileg sem képzel—

" Twentieth General Conference. August 23—29. 1987. Rocco di Papa. Italy. Session: Historical Estimotes of income and Wealth.

(14)

A NEMZET! VAGYONROL 1217

hető el. Abban azonban egységesnek kell lennünk. hogy az elfogadott módsze-

reket. konvenciókat következetesen alkalmazzuk.

Úiratermelhető vagyontárgyak

Különösen vonatkozik a fenti megállapítás a tőkevagyonra, amelynek fogal- mát az előbbiekben leszűkítettük a mai értelmezés szerint a nyereségorientált gazdálkodó szervezetek (anyagi ágazatok) állóeszköz—állományára.

Mint ahogy erre utaltunk, külön döntés kérdése, hogy a fentiek szerint értel- mezett tőkevagyon magában foglalja-e például az egész készletállományt vagy annak csak egy részét (az állatállományt, az erdőállományt stb.). Ha igen, akkor problematikussá válik a tőkevagyon egységes értelmezése, még inkább egységes számbavételének lehetősége.

Ismételten szeretném leszögezni. hogy — véleményem szerint —- a nem nyere—

ségérdekeltségű, általában költségvetési szervezetek, intézmények, mai fogalma- ink szerint a ..nem anyagi ágazatok" állóeszközei nem tekinthetők tőkevagyonnak (mint ahogyan a ,,publíc enterprises" és az állami vagyont — állóeszközöket -—

a nemzetközi statisztika is külön kezeli. és eltérő módszerekkel értékeli).

a) Ugyancsak elkülönítetten kezelendő a nemzeti vagyon jelentős részét ki-

tevő lakásvagyon is. Bár a nemzetközi gyakorlatban legtöbbször külön is kimu-

tatják a lakásvagyont. Mivel azonban jó része, többsége bérlakás—profitábilis.

esetenként tőkevagyonnak tekintik. Nálunk erről (egyelőre) nincs szó, a lakbér

nem tekinthető olyan jövedelemnek, amely tőkésítve a lakásvagyon értékét adná.

Mindamellett meglehetősen problematikus a lakásvagyon piaci áron vagy például ..újratermelési" áron való értékelése. Közismertek a szélsőséges példák, hogy a lakás- és üdülőtelkek, a lakások és üdülők árainak emelkedése sokszorosan meg-

haladja a hivatalos fogyasztói vagy akár a beruházási árindexeket is. Ebből azon—

ban -— szerintem — nem következik az. hogy a nemzeti vagyonba tartozó lakásva- gyon értéke körülbelül hasonló arányban emelkedne. Viszont a másik véglet sem volna helyes, ha lakásegységárak vagy négyzetméterben kifejezett lakóterület egységárai alapján mutatnánk ki a lakásvagyont és annak növekedését. Valószí- nű. hogy a lakásvagyon és növekedésének számbavételi módszere szintén speci—

ális megoldást, konvenciót igényel. Tudomásom szerint a lakásvagyon számbavé-

telére nem alakult ki egységesnek mondható statisztikai módszer. Ez is egyik ma- gyarázata lehet annak. hogy a lakásvagyon aránya a nemzeti vagyon különböző- képpen értelmezett összesítésén belül országonként nagy mértékben ingadozik (a 8—10 százaléktól a 30—35 százalékig). Az ingadozást a számbavételi módsze-

rek különbözőségén túl természetesen az adott ország fejlettségi szintje és nem

utolsósorban éghajlati viszonyai is indokolják.

b) Kevésbé látszik problematikusnak a nem anyagi ágazatok egyéb (lakáson kívüli) vagyontárgyainak számbavétele. Az úgynevezett közintézmények vagyoná- nak aránya - ellentétben a magyarországi adatokkal —— a legtöbb országban, ha nem is jelentősen, de monoton emelkedik. Úgy gondolom. hogy ez esetben az a gyakorlat tűnik célszerűnek, ha az állományadatokat a folyamatos beruházá- sokkal és beruházási indexekkel egyfelől folyó árszintre korrigáljuk. másfelől egy adott (bázis) év újratermelési árain (változatlan árakon) értékeljük. Ez a rendszer tűnik járhatónak a lakásállomány esetében is, alkalmazása azonban figyelmen kívül hagyja a lakás- (üdülő- és telek-) árak közismert emelkedését.

c) A közintézmények vagyontárgyai közé sorolhatók a múzeumok és egyéb intézmények műtárgyai. műkincsei. Nem alakult ki e vagyontárgyakkal kapcsola—

4 Statisztikai Szemle

(15)

tosan egységes (nemzetközi) számbavételi módszer Ha azonban a nemzeti vagyon fogalmát széleskörűen értelmezzük, ezeket a vagyontárgyakat is figyelembe kell

venni _

d) A lakosság tartós fogyasztási cikkeinek értéke a nemzeti vagyon összérté—

kén belül valamennyi országban növekszik. E vagyontárgyak számbavételére kivá- lóan alkalmas a folyamatos leltári módszer (PlM), mert hiszen ismeretes e vagyon—

tárgyak éves kiskereskedelmi forgalma, árindexe. megbecsülhető élettartamuk, e) A lakosság egyéb vagyontárgyait (de azt is. hogy mi tekinthető tartós fo- gyasztási cikknek) különböző országok különböző módon veszik figyelembe (vagy nem is veszik figyelembe) a nemzeti vagyon számbavételénél. llyenek például a lakosság tulajdonában levő műkincsek. gyűjtemények. ékszerek. antikvitások stb.

Bár ezek forgalmának alakulására vannak bizonyos adatok, de a legtöbb ország

a nemzeti vagyon becslésénél eltekint e vagyontárgyak teljes körű felmérésétől.

teljes körű becslésétől.

Nem újratermelhető vagyontárgyak: természeti kincsek

.Ez (: vagyonkategória sem egyértelmű. Nincs egyértelmű megállapodás pél—

dául abban, hogy az újratermelődő, újratermelhető .,természeti kincseket" (erdő.

vad-, halállomány stb.) hova kell sorolni. A fejlődés mai szintjén - véleményem szerint - az erdő—. vad- és halgazdaságokat, a vadászatot és halászatot egyre in—

kább társadalmilag szervezett profitábilis vállalkozásnak kell tekinteni. és ennek megfelelően legalább az erdőállományt tőkevagyonként kellene felfogni. A vad- állomány talán inkább más ,.természeti kincs" és az élővizek rohamosan csökkenő halállománya is. A halgazdaságok által létesített halastavakat és halállományt azonban egyértelműen tőkevagyonnak tekinthetjük.

Mindezek a problémák azonban eltörpülnek a föld- és az ásványvagyon nemzeti vagyonként való számbavétele mellett. Azt leszögezhetjük, hogy mai viszonyaink között a föld— és ásványvagyonnak (egyelőre?) piaci értéke -— ára —- nincs.

Nemigen alkalmazható a Fellner-féle módszer sem: az örökösödési illeték vagy(és)

a vagyonadó számbavételi alapként. A föld esetében számításba jöhetne az ,,aranykorona"—érték vagy annak korszerűsített .,pontérték" változata. Ez a szám—

bavétel azonban egyszer s mindenkorra megállapítaná a földvagyon ,,változatlan"

volumenét, de nem az értékét.

Úgy tűnik tehát, hogy a föld— és az ásványvagyon értékelésének célszerű módszere e természeti kincseknek tulajdonítható jövedelem tőkésítése. Úgy gon—

dalom azonban, hogy a számbavételi módszerben való megállapodás után az ér- tékelés és a folyamatos nyilvántartás már nem a statisztikusoknak, hanem a témá—

val foglalkozó központi szakintézeteknek — hivataloknak (például Földhivatal)

— a dolga. Ugyanez vonatkozik az élővizek értékelésére, mert -— véleményem sze—

rint — a Központi Statisztikai Hivatal nem vállalhatja magára az óriási szakappa—

rátusok helyett e vagyontárgyak folyamatos számbavételét. Az adatok közlése esetén pedig minden esetben fel kell tüntetni —- mint minden egyéb vagyonté- telnél —- a részletes és pontos módszertant. az értékelés számszerű levezetését.

valamint természetesen az adatok forrását.

Nyilvánvaló azonban, hogy a múlttal és a tőkés országokkal való összeha—

sonlítás esetén a természeti kincsek ilyen értelmű felfogása, azaz nem tőkeva- gyonként való értékelése problémát jelent, de nem áthidalhatatlant. ha az ősz- szehasonlításkor a tőkevagyont, a termelő állóeszközök valós közgazdasági ér—

tékét kiegészítjük a természeti kincsek vagyonértékével.

(16)

A NEMZETI VAGYONROL

1219

További részletezés helyett utalok Hajpál Gyula közelmúltban megjelent ,,A járadéktőkésltés elvének alkalmazása" (Közgazdasági Szemle. 1987. évi 1. sz.

44—46. old.) c. posztumusz művére. amely már arra is felhívja a figyelmet, hogy:

.,. .. hamarosan elsőrendű célnak azt kell tekinteni. hogy a termőföld bekerüljön

a szocialista nagyüzemek vagyonmérlegébe mint termelési eszközállományuk

fontos. talán legfontosabb része." (53. old.) Hajpál Gyula és mások tanulmányai12

e témában számos figyelemreméltó javaslatot és számítási metódust is tartalmaz- nak. a természeti kincsekkel kapcsolatos vagyonértékelési problémák megoldása.

a vitás kérdésekben való döntés, a konvencionális megállapodás azonban még hátra van az erre illetékesnek kijelölt szakmai testület részéről. E megjegyzéssel ismételten arra utalunk. hogy — mint a nemzeti vagyon sok más tételét illetően ——

a természeti kincsek vagyonértékelése is sok tekintetben konvenció kérdése. Egye- bek mellett nyilván ebből is adódik az a tőke/jövedelem arány tekintetében je- lentős országok szerinti eltérés. amikor a tőkeigényesség vagy —hatékonyság elem—

zéséhez a széles értelemben vett nemzeti vagyon fogalmát használjuk.

Még egy hivatkozás Hajpál Gyula idézett tanulmányára. A tanulmány mél-

tatja Tóth Miklós tudományos munkásságát. akinek a nevéhez fűződik a bánya—

kincsek vagyonértékének legújabb számítási módszere. Ezt a módszert vagy annak továbbfejlesztett változatát használja a Központi Földtani Hivatal. E témából kö—

zöl tanulmányokat a Figyelő 1987. évi 4. száma is Balkay Bálinttól, Mach Pétertől (akiknek egyes megállapitásaival a jelen tanulmány szerzője is vitatkozik). és kö—

26! a Földhivataltól egy Módszertani útmutatót is. Félreértések elkerülése végett:

nem a módszert vitatom (bár azon is lehetne finomítani például a diszkontálás- sal). hanem azt állítom, hogy a módszer olyan prognózisokra épül, amelyek reali- tása kétségbevonható. Szerintem problematikus

-— (: kitermelési költségek,

— a világpiaci árak.

— a (gazdaságos) határórfolyam.

— a diszkontráta

llgsszú távú előrejelzése.

A javasolt és már alkalmazott módszereknek ugyanis az a lényege, hogy az ásványvagyon mennyiségi adatai alapján és a fentiek szerint kiszámított bányajá—

radék fígyelembevételével ,,naprakész" bányakincsadatok publikálhatók. olyanok, amelyek bázisul szolgálhatnak a magyar bányászat fejlesztéséhez. Már ez a példa is alátámasztja azt a javaslatot, hogy ebben és a felvetett többi problematikus módszertani kérdésben egy hivatott ,,tudós testületnek" kellene döntenie.

A környezetszennyezés

Nem lenne teljes a problémák felvetése, ha ezt a témát kihagynánk. Igaz,

valójában e környezetszennyezés nem is önálló téma. hanem ott kerül elő, ahol

a— természeti kincsek értékét kell meghatároznunk. Hol és hogyan jelentkezik a szennyeződésből eredő károsodás:

-— csökkenti a föld értékét;

— csökkenti a viz értékét. a halállományt;

- csökkenti az erdők értékét, a vadállományt:

" Például: Tóth Miklós.- Az ásványvagyon gazdasági értékelése: Illyés Beniamin — Ott János: Javas- lat alz erdovagyon meghatározásának elveire és módszereire; Ress Sándor: Magyarország vizvagyona;

Harsányi László: A természeti erőforrások elszámolása a nemzeti vagyonban. (Kóziratos tanulmányok.)

4.

(17)

1220

DR. NYILAS ANDRÁS

-— rontja a klimatikus viszonyokat, a levegőt. a mezőgazdaság termőképességét;

— mindez károsítja az ember egészségét stb.

Következésképpen a megfelelő vagyontárgyak számbavételekor azok vagyon- értékét csökkenteni kell a környezetszennyezés romboló hatásával. Igen. 'de hogyan? Mennyivel? Milyen módszerrel? Mindezek a kérdések még válaszra várnak.

Itt csak azt tudjuk igazolni, hogy a téma fontosságára, súlyosságára tekintettel

a ,.tudős testületbe" környezetvédő szakembereket is be kell vonni. Gazdag adat—

gyűjteményt jelentetett meg a témáról a Központi Statisztikai Hivatal ..A környe—*

zet állapota és védelme" címmel. Úgy gondolom. hogy ez az összeállítás alapja

lehet az olyan javaslatoknak. amelyek módszereket ajánlanak a nemzeti vagyon károsodásának mérésére, típusában valami olyasmit. mint az állóeszközök'ruer-

kölcsi" avulása vagy eróziója. '

A külföldi adósságállomány

Ezt a kérdést röviden lehet tárgyalni, mert a Magyar Nemzeti Bank negyed- évenként publikálja a fizetési mérleget és devizahelyzetet.. Itt megint csak a kon-

zisztencia probléma merül fel: ha ezzel folyamatosan csökkentjük a nemzeti va—

gyont. akkor az így számított tőkehatékonyság javulna. Ez nyilván értelmetlenség, ami ismételten arra utal, hogy a nemzeti vagyonnak csak a tőkevagyon, tőkeér- ték részét lehet az ilyen típusú elemzéseknél figyelembe venni. '

Az adósságállomány másik problémája akkor vetődne fel, ha vagyonmérle—

get (Balance Sheet) készíthetnénk. E vagyonmérlegből ugyanis kiderülne, hogy a

vállalatok és szövetkezetek tőkevagyonából körülbelül 400 milliárd forint a lakos-

sági (ennyi körülbelül a lakosság összes megtakarítása), körülbelül félezer mil—

liárd forint pedig a külföldi tőke. Eltúlozva úgy is fogalmazhatunk, hogy az anyagi

ágak működő tőkéjének csaknem a fele ,.idegen" forrás.

Az emberi tőke (human capital)

A nemzeti vagyonnak további .,vonal alatti" tétele az emberi tőke. Sokkal

többet beszélünk, írunk azonban róla, mint megkíséreljük számszerűsíteni. Ha

igen, akkor is csak önállóan. és nem úgy, mint a nemzeti vagyon olyan részét.

amely az előbb ismertetett ,,vagyontárgyakhoz" hozzáadható. ilyen értelemben sokan foglalkoztak a nemzetközi irodalomban. de nálunk is az emberi tényezővel, úgy is mint a befektetett beruházások megtestesítőjével és úgy is, mint jövede- lemképző tényezővel. Ez utóbbi felfogással kapcsolatban ismét utalnunk kell a termelési függvényekre. amelyek megkísérlik a gazdasági növekedést tényezőire bontani és kisebb-nagyobb hányadot a munkának, az emberi tényezőnek tulaj- donítani. E felfogás nyilván ellentétben áll a marxista gazdaságfilozófiával. amely

szerint végső fokon minden érték, jövedelem, vagyon. jólét forrása a munka.

A termelési függvényeket azonban már csak azért sem volna helyes az em-

beri tőke számbavételének alapjául elfogadni, mert ahány féle függvény, modell

kerül alkalmazásra, annyiféle az eredmény. azaz az emberi tőke hozzájárulása a

termeléshez, a gazdasági növekedéshez. Tudomásom szerint ez a módszer, az

emberi tőke hozamának tőkésítése nem jutott túl a kísérletezés stádiumán.

Az lARlW-konferenciákon (és a hazai szakirodalomban) az emberi tőke szám—

szerűsítésére tárgyalt két említésre méltó kísérletet érdemes megemlíteni:

—— az input alapján való számbavételt, amelynek lényege. hogy egy adott időpontig felméri azt az összes költséget. amely a munkaerő "felneveléséhez", kiképzéséhez stb.