ELTÚNT STATISZTIKÁK NYOMÁBAN
A RÉGI LÉTFENNTARTÁSI INDEXSZÁMOK MAI SZEMMEL
Az alább közzétett tanulmányok a két Világháború közötti időszakban születtek. A lét—
fenntartási indexszámokról szólnak, az egyik a Központi Statisztikai Hivatal számítási módszerét ismerteti, a másik, a másfél évtizeddel későbbi, az árindexszámitás eredményeit megkérdőjelező reliexiókra válaszol.
Ennek az időszaknak, a téma szemszögéből jó áttekintésével szolgál dr. Hajpál Gyula tanulmánya.
,,Az első világháború utáni inflációs években — irta Hajpál — a fogyasztási cikkek árainak rohamos drágulása a létfenntartási költségek alakulására irányította a figyelmet. Ezzel ma—
gyarázható, hogy 1921-ben — szinte egyidejűleg — három olyan szintetikus árindexszám szá- rnitása kezdődött el, amelyek a legfontosabb fogyasztási javak árszínvonalának alakulását mutatták. . .
a) A Pester Lloyd 1921 elejétől havonta közölte Vágó József összeállítása alapján a kiskeres—
kedelmi árak indexszámait. Ezek az árindexszámok egészen 1944—ig rendelkezésre állanak.
b) A Szakszervezeti Értesítő 1921-ben kezdte meg a létfenntartási költségindexszámok közzé- tételét Ga'l Ernő sémája alapján. Ez a számítás l943-ig volt folyamatban.
c ) A Közgazdasági Figyelőben ugyancsak 1921-ben kezdődött meg a létfenntartási költség- indexszámok közzététele Dálnokí Kováts Jenő módszere alapján. Ezek az indexszámok később a Magyar Ipar című havi folyóiratban jelentek meg, egészen 1942—ig.
. . .A magyar árstatisztika fejlődésében az első világháború után a Központi Statisztikai Hivatal által 1924-ben elkészített létfenntartási költségindex képezte amásik nagy előrehala- dást. Az ekkor kidolgozott számítási módszer felhasználásával állapította meg a Központi Statisztikai Hivatal a magyar létfenntartási költségindexszámokat 1924 decemberétől egészen 1944 novemberéig?"
A korabeli tanulmányokból és az idézett kortörténeti műből leszűrhetjük,
- hogy ebben az időszakban klasszikus formáját élte a fogyasztóiárindex—számitás akkor lét- fenntartási vagy megélhetési indexnek nevezett módszere;
-— hogy a tanulmányokban nem a fogyasztóiár-indexszel párhuzamosan alkalmazott vala—
milyen másik — megélhetési, létfenntartási tartalmú — indexről van szó, hanem azidőben ilyen volt a fogyasztóiár-index;
- hogy akkor ilyen nagyon kevés tételből álló, rendkívül könnyen áttekinthető indexeket, éppen e tulajdonságaikból adódóan könnyen számítható voltuk miatt, évtizedeken át többen pár- huzamosan számítottak.
A mai olvasót bizonyára érdekli, hogyan ,,köszönnek egymásnak" ezek a hosszú távon párhuzamosan élő indexszámsorok. Egyikük szerzőjének, Dálnoki Kováts Jenőnek cikkéből idézek egy táblát.
1 Dr. Hajpál Gyula: Átalakulás a két világháború között. Mezőgazdasági termékek ára. Számok és történelem 3.
KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat. Budapest. 1973. 55—56. old.
LÉTFENNTARTÁSI INDEXSZÁMOK 3 67
MagyarJétfennfartási költségindexszámok, 1926—1939
(Evi átlagok. Index: 1913. év : 100)
Központi. Dáluokí Vágó József
Év StIaItiiszzlglíai %%;ágs Gál Benő (pesta, Lloyd)
1926 . . . . 102,2 107,1 148,4 135,8
1927 . . . . 112,1 109,6 137,5 119,0
1928 . . . . 116,8 115,l 146,0 122,7
1929 . . . . ll7,5 123,5 152,5 123,7
1930 . . . . 106,3 118,2 150,8 116,2
1931 . . . . lOO,6 114,5 150,2 llO,3
1932 . . . . 97,9 ll0,0 134,5 106,l
1933 . . . . 90,7 104,6 121,4 99,8
1934 . . . . 89,0 102,0 116,6 97,4
1935 . . . . 9l,2 102,l 118,1 98,8
1936 . . . . 96,2 lO3,4 122,6 lOO,3
1937 . . . . 102,4 105,6 127,7 102,8
1938 . . . . 103,1 107,3 129,4 104,0
1939 . . . . 101,6 108,5 126,6 103,4
Forrás: Dálnaki Kováts Eugen: Arbeitslöhne, Teuerung und Lebenshaltung (1939). Ungarisches Wirtschafts-Jahrbuch 16. Hrsg. von Gustav Gratz. Budapest. 1940. 406—415. old.
Az idősor számadatai nem megnyugtatók, különösen az l913—l926-os, tehát a háborús, majd inflációs szakaszt értelmezik nagyon eltérően: 102,2 és 148,4 százalék a két szélső érték (1926 a papírkoronáról pengő valutára áttérés utáni év). Mind a négy idősorból egy—
értelműen látszik az l929—ig folytatódó — bár mérsékelt —— infláció, majd e válságévektől egé—
szen 1934-ig az árak csökkenése; 1934 forduló év, ekkortól újabb áremelkedés indul. A ten—
denciák egyértelműek, de a mértékek eltérők.
A számok a néhány tucat reprezentánson alapuló, akkor még általánosan elterjedt mód- szernek a kritikáját fejezik ki.
Valószínűleg nem ilyen implicit, hanem valamilyen megfogalmazott kritikára reagál a második tanulmány. Félévszázad múltán már nem a kritika valóságtartalmának vizsgálata és a reagálás elemzése az érdekes. A dolognak az a lényege, hogy az objektivitást a módszer keretén belül ugyan lehet védeni, a huszadik század évtizedeinek múlásával azonban egyre kevésbé minősül hitelesnek maga a módszer.
Látványos jelenség, hogy a tea, a kávé árainak a háborús időszak miatti többszörösre növekedése semmi hatással nincsen az indexszámra; de az igazi gond az, hogy a néhány tucatnyi reprezentánssal mérő árindexeknek lejárt az ideje.
A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (ILO) 1947-ben javasolta az országoknak a fogyasz- tóiár-index elnevezést és mögötte olyan tartalmat, mely az emberi szükségletek teljes körét figyelembe veszi az árindexszámításnál. A létfenntartási indexek a létfenntartási költségek, illetve létminimum alakulásáról és a fogyasztói árak általános alakulásáról feltehető kérdé—
sekre csak egyetlen választ tudtak adni. Ez azonban az emberi szükségleteknek a huszadik században jellemző kiterjedése miatt már sem az egyikre, sem a másikra nem adott feleletet.
Az elmúlt évtizedekben a fogyasztói árak alakulásának s ugyanígy a létfenntartási költségek, a létminimum alakulásának kérdései már külön-külön statisztikai megközelítést igényelnek.
Dr. Zafir Mihály
