A polgári statisztika a monopóliumok szolgálatában

SZEMLE

L. SZTEPANOV:

A polgári Statisztika a monopóliumok szolgálatábam

,,How High Are Living Costs?" Inter- national Union of Mine, Mill and Smel—

ter Workers and United Elektrical, Radio

and Machine Workers of. America. To- ronto, Ontario, 1951. 151 p.

,,Milyen magasak a létfenntartási költ—

ségek?" Bánya— és Kohóipari Munkások Nemzetközi Szövetsége és az Amerikai Elektromosipari, Rádióipari és Gépipari Munkások Egyesült Szövetsége. Toronto, Ontario, 1951. 151 old.

A mai polgári statisztika, szívvel-

lélekkel kiszolgálja a monopóliumokat és a fináncmágnásokat, félrevezeti a

nép széles tömegeit, meghamisítja a

profit növekedésére és a reálbér csök-

kenésére vonatkozó adatokat. Abban a

fegyverkezési versenyben, amely jelen-

leg a tőkés világ országai között folyik, a polgári statisztika azt igyekszik bebi- zonyitani, hogy a gazdaság militarizálása nem vezet feltétlenül a dolgozók élet-

színvonalának csökkenésére és ,,tényle-

ges alappal" szeretné alátámasztani az

,,ágyú és vaj" hamis jelszavát. A polgári

statisztika minden igyekezete arra irá- nyul, hogy leplezze a főbb tőkés orszá-

gok gazdaságának válságos jellegét; di-

csőíti a háborús—inflációs konjuktúrát.A kapitalizmus védelmezői a statisztikában

,,megfelélően feldolgozott" anyagot talál-

nak, amely a gyökeréig rothadt kapita—

lista rendszer szilárdságát ,,bizonyitja".

Az állami statisztika felhasználása a monopóliumok érdekében, egyik meg—

nyilvánulási formája annak, hogy a ka—

pitalista állam teljesen alá van rendelve a nagy monopóliumoknak. Az adott or—

szág lakossága többségének kizsákmá—

.nyolása, tönkretétele és nyomorba dön-

tése a maximális tőkés profit biztositá—

sának egyik útja. A hivatalos polgári

* Voproszü xEkonomilci, 1953. 10. sz. 120—124. old.

munkaügyi statisztika, a munkabérnek,

a létfenntartási költségek színvonalával

való összhangbahozásáról prédikál, s de—

magóg szólamok mögé bújva, segítséget

nyújt a monopóliumoknak, hogy a mun—

kások reálmunkabérét, —- amely a mun- kaerő tényleges értékénél általában ala—

csonyabb, —— rendszeresen csökkentsék.

Az amerikai és angol propaganda fo-

kozott erővel terjeszti azt a mítoszt,

hogy az angolszász országokban állitólag magas a dolgozók életszínvonala. Az lm-

perialisták, egekig magasztalják a hir-

hedt ,,amerikai életformát", arra törek—

szenek, hogy a Világ népeire ráerősza—

kolják az Egyesült Államok gazdasági és

politikai rendszerének ,,előnyeiről" szóló

hazug eszmét. Ebből a célból széles te—

rületen felhasználják a lakosság gazda- sági helyzetének tényleges adatait eltor- zító polgári munkaügyi statisztikát.

Emellett a statisztikai adatokat megha—

misító imperialista propaganda nem kí- méli az eszközöket, hogy félrevezesse a dolgozókat, hogy eltérítse őket az élet megjavításáért, gazdasági és politikai jo—

gaikért folyó harctól. Ilymodon a jelen—

legi burzsoá valóság igazolja Marx sza- vait: ,,...a hivatalos statisztika mind hamisabb képet ad a pauperizmus való-

ságos terjedelméről, abban a mértékben, ahogyan a tőke felhalmozásával az osz-

tályharc és ezért a munkás önérzete ki—

fejlődik."1

Minden új mű, amely leleplezi a pol- gári statisztikusok szélhámos trükkjeit,

tudományos és politikai érdeklődésre tarthat számot. Ilyen műnek tekinthető a két szakszervezet ,— a Bánya— és Ko—

hóipari Munkások Nemzetközi Szövet- sége és az Amerikai Elektromosipari, Rá—

dióipari és Gépipari Munkások Egyesült

1 Marx: A tőke, 1. kötet 1952, 659, old., oroszul.

és ii. a. Szikra, Budapest, 1949. 708. old.

Szövetsége —— kutatóirodái által Kana—

dában kiadott brosura. Ez a brosura sok

tekintetben megegyezik az elektromos—

ipari munkások szakszervezete által az USA-ban kiadott ,,Tények a magas lét- fenntartási költségekről" című munkával.

Ez a brosura megmutatja a létfenntartási

költségeknek az Egyesült Államokban bekövetkezett rohamos emelkedését, s a monopóliumok érdekét szolgáló amerikai

hivatalos munkaügyi statisztika elleplező, hazug voltát.

A bírálat alá vett brosura a kanadai

kormány által havonként közölt létfenn—

tartási index kritikájával foglalkozik.

Ezt az indexet az úgynevezett Statistícal Bureau of Dominion állítja össze és rövi—

den SBD indexnek nevezik. Ez az index fontos szerepet tölt be a bérmunkások

felvételére vonatkozó kollektív szerződé—

sek megkötésénél. Emellett figyelembe kell venni, hogy ilyen szerződéseket csak

azokkal a_ munkásokkal kötnek, akik

szakszervezéti tagok. A kanadai proleta—

riátus nagyrészét azonban szervezetlen munkások alkotják, akiknek munkabére

jelentősen alacsonyabb a hivatalos in-

dex által meghatározottnál és egyáltalán nem szabályozza semmiféle ,,létfenntar—

tási index".

Még nehezebb a faipari idénymunkások és a társaságok településein élő gazda—

sági cselédek és munkások helyzete, akik

háromszoros árat kénytelenek fizetni azo—

kért az élelmi— és egyéb közszükségleti cikkekért, amelyeket a társaságok tulajdo—

nában lévő üzletekben vásárolnak. Az ebbe a kategóriába tartozó összes mun- kások bére sokkal alacsonyabb a szak- szervezeti tagck munkabérénél és lét—

fenntartási költségeik jelentékenyen

gyorsabban növekszenek, ami nem jut ki- fejezésre az ,,indexekben".

A kanadai tőkések az SBD indexet a munkások félrevezetésére használják fel.

Amint a brosura kimutatja az SBD in—

dexnek csupán egyetlen ponttal való csök—

kenése azt jelenti, hogy a szakszerveze—

tekben tömörült kanadai munkások 16,5 millió dollárt veszítenek évi munkabérük teljes összegéből. Minthogy az SBD in—

dex befolyást gyakorol a munkások és tisztviselők egyéb kategóriáinak munka- bérszínvonalára is. a kanadai dolgozók összes veszteségei 61,5 millió dollárra nö-

vekszenek. Ugyanakkor a vállalkozók, a

brosura szerkesztőinek számításai szerint

kb. 55 millió dollár évi pótjövedelemhez jutnak.2

A brosúra kimutatja, hogy az 1945—től

1951—ig terjedő időszakban az SBD index legalább 66 ponttal alacsonyabbnak tün—

teti fel a kanadai munkáscsaládok lét—

fenntartási költségeinek tényleges emel—

kedését.

A _,Tények a magas létfenntartási költ—

ségekről" című fent említett brosura szer-

zői az amerikai Munkaügyi Statisztikai Hivatal (Bureau of Labour) indexét jel- lemezve, azt írják, hogy ez az index ,,a munkások tízmilliói életszínvonala csök—

kentésének fontos eszköze, amelynek

az a célja, hogy kielégítse a történelem—

ben ismert legfantasztikusabb vállalkozói

spekuláció étvágyát." Hasonlóan értékel—

hetjük a Kanadai Statisztikai Hivatal in—

dexét is.

Az SBD tudatosan meghamisított in—

dexét a bírált brosura szerzői összehason—

lítják az általuk összeállított, úgynevezett ,,szakszervezeti indexszel", amely a hiva—

talos létfenntartási költségindexnél 66 ponttal magasabb. A ,,szakszervezetl in- dex" készítőinek véleménye szerint ez az

index csupán helyesbíti a SBD index leg—

jelentősebb hibáit; a hivatalos statisztika anyagára támaszkodik és emellett jelen—

tős mértékben alkalmazzák az SBD fel—

dolgozási módszerét. Ezért a ,,szakszerve- zeti index" nem nyújt teljes képet a tényleges helyzetről, mivel ez is alacso—

nyabbnak tünteti fel a létfenntartási költ—

ségek növekedésére vonatkozó adatokat, amit maguk a szerzők is elismernek.

Ahhoz, hogy olyan indexet szerkesz—

szünk, amely pontosan kifejezi a létfenn—

tartási költségek dinamikáját, mindenek- előtt megbízható statisztikai adatokkal

kellene rendelkeznünk. Kanadában, mint

a többi tőkés országokban ,, . . . a'kormany és a vállalkozók a statisztikai adatok összegyűjtéséhez szükséges eszközök te—

kintetében valóságos monopóliummal ren—

delkeznek" (38. oldal). Ez lehetővé teszi

a kapitalizmus védelmezői számára, hogy

arcátlanul szépitgessék a visszataszító ka- pitalista valóságot.

2A kanadai dolgozók veszteségei és a kapi talisták pótnyereségei közötti 6,5 millió dollái!

különbséget az magyarázza, hogy a

szerzői ezt az összeget nyilvánvalóan a vállali kozók által fizetett jövedelmi adó címén levonták.

Emlékeztetnünk kell azonban arra, hogy az adó—

bevételek az állami költségvetésen keresztül végül is a monopolisták zsebébe vándorolnak.

brosúra

SZEMLE

249

A statisztikai adatok összegyűjtése és feldolgozása, az SBD index megszerkesz- tése a kulisszák mögött, a nép szemei elől elrejtve történik. Ez a titkos statisztika olyannyira nyilvánvalóan a munkások érdekei ellen irányul, hogy a brosura szerzői a ,,helyes létfenntartási index"

szerkesztésére vonatkozó programmjuk főbb pontjaiban követelik magának az in—

dex összeállítási folyamatának széleskörű nyilvánosságát. Érthetetlen, —— hangoz—

tatják, hogy miért kell a Statisztikai Hi—

vatalnak vonakodnia bármely rendelke—

zésre álló információ közlésétől, ha az az információ törvény szerint nem titkos.

(50. oldal.)

A brosúra megmutatja, hogy a Kanadai Statisztikai Hivatal azonosítja a létfenn—

tartási indexet az árindexszel. ,,A hiva—

talos indexek Kanadában és az USA-ban,

mutatnak rá a szerzők, — legjobb eset—

ben is árindexek és semmivel sem töb—

bek (de még az árváltozásokat sem feje- zik ki teljesen). Ezeket az indexeket azon—

ban mindkét országban felhasználják a kollektív szerződések megkötésénél és az

általános gazdasági elemzésekben, mintha

ezek valóban létfenntartási indexek len- nének". (11. oldal.) Nem nehéz megérteni

ennek a hamisítási fogásnak igazi célját.

A helyzet az_ hogy a létfenntartási költ- ségek tényleges növekedését nemcsak az árak dinamikája határozza meg. A he- lyes létfenntartási költségindex összeál-

lításához mindenirányú közgazdasági

elemzés alá kell venni a lakosság széles tömegeinek helyzetében, mindenekelőtt a dolgozók helyzetében bekövetkezett min—

den változást. A tőkés országok hivatalos statisztikája nem képes ilyen objektív vizsgálatra.

Az SBD index egyáltalán nem veszi figyelembe azoknak, a főként a gazdaság militarizálása folytán létrejött tényezők—

nek hatását, amelyek a kanadai dolgozók anyagi helyzetének rohamos rosszabbo- dásához vezettek. A gazdaság háborús

vágányokra történő átállításának, a fék-

telen fegyverkezési versenynek a lakosság széles rétegei számára pusztító következ- ményei többé-kevésbbé megmutatkoznak.

Megnyilvánulnak az árak rendszeres emelkedésében, az adók mértéktelen nö- vekedésében és abban, hogy a városoktól és a munkás—lakótelepektől távolfekvő hadiüzemekben dolgozó munkások kere- setüknek sokkal nagyobb részét kény—

telenek utazásra költeni, mint amennyit az index szerkesztői megállapítottak. Szá—

mos polgári szükségletre termelő üzem bezárása sok olyan áru eltűnéséhez veze—

tett, amelyek a munkáscsaládok rendsze——

res fogyasztásához tartoztak. Az SBD in—

dex nem tükrözi vissza az említett áruk árainak megváltozását. Ez az index egy- általán nem veszi figyelembe az adókat,

jóllehet az 1951/52. pénzügyi évben a há—

borús adópótlékok 242 millió dollárra es az 1952/1953. évben — 346 millió dollárra rúgnak. ,,Ezek az adópótlékok, —— írják a brosura szerzői, — természetesen csök- kentik a kanadai lakosság (mindenekelőtt a munkások) jövedelmeit és ennek meg- felelően csökkentik életszínvonalukat is.

Ugyanakkor, megnyirbálva a polgári fo- gyasztást, lehetővé teszik, hogy nagy- mennyiségű anyagot és sok munkást a hadiiparba irányítsanak". (14. oldal.)

Az SBD index egyáltalán nem fejezi ki

azt a hatást, amelyet az ország militari- zálása a kanadai dolgozók életszínvonal

lára gyakorol, s egyik feladata éppen az,

hogy alátámassza a fegyverkezési ver- senyt. ,,Az SBD jelenlegi indexe és az új ,,felülvizsgált" index, —— olvassuk a bro—

surában, —— amelyet rövidesen nyilvános—

ságra kell hozniuk, egy síkon mozog azok—

kal az egyéb eszközökkel, amelyek célja a nép életszínvonalának csökkentése és a kanadai gazdaság háborús célok szol-

gálatára való átállítása. Ezek az indexek,

azt a célt is szolgálják, hogy a katonai ki—

adások terheit a kanadai munkások vál—

laira hárítsák." (14. oldal,)

A kanadai állami munkaügyi statiszti- ka módszereinek tudományos tarthatat—

lansága megmutatkozik az SBD index összeállításához alapulvett bázis kiválasz—

tásában is. Az SBD index a kanadai mun—

káscsaládok 1937/38. évi reprezentatív

háztartásstatisztikai vizsgálatának ered—

ményein épül fel. Azoknak a családok- nak, amelyeknek háztartási költségvetéseit megvizsgálták, több feltételnek kellett megfelelniök: nevezetesen magának a családnak kellett biztosítania a saját lét—

fenntartási eszközeit, saját — más csalá—

dokkal meg nem osztott — lakással kel—

lett rendelkeznie. Ismeretes azonban,

hogy 1937—1939. évben körülbelül 500 000 kanadai munkásnak nem volt munkája és következésképpen nem biztosíthatta családja számára a létfenntartási eszkö—

zöket. Ez azt jelenti, hogy a statistical

2330 ^{szem *}

Bureau of Dominion a reprezentatív vizs—

gálatból a kanadai munkáscsaládoknak közel 25%-át kizárta. Ha pedig figye—

lembe vesszük, hogy a kisfizetésű kana—

daiak nagy része lakott más családokkal egy lakásban, akkor teljesen nyilvánva—

lóvá válik, az 1937/38. évi reprezentatív

vizsgálat tendenciózus jellege.

Amint látjuk a kanadai munkáscsalád

1937/38. évi átlagos háztartási költség—

vetése, amelyet az SBD index felépítésé-

nél alapul vettek, a valóságban a kanadai

munkások aránylag magasfizetésű cso—

portjainak költségvetése volt.

Még a gazdaságstatisztikában járatla—

nok előtt is nyilvánvaló. hogy az ilyen létfenntartási költség kedvezőbb színben tünteti fel az egész kanadai proletariátus

tényleges helyzetét. Ezért a Statisztikai Hivatal, amely arra készült, hogy majd

1952. évben új létfenntartási indexet hoz- zon nyilvánosságra, az 1947/1948. évben új háztartás-statisztikai felvételt tartott.

Az SBD kijelentette, hogy helyesebb ki-

indulási alapot szándékozik indexének összeállításához felhasználni. A valóság- ban azonban éppen az ellenkezője tör-

tént. Mindenekelőtt, mint a bírált bro—

súra kimutatja, a vizsgálandó csoportba

nemcsak a munkáscsaládokat vették be,

hanem a városban lakó összes családo—

kat. Ebbe a kategóriába így természete-—

sen beleestek a gazdag üzletemberek és,

részvényesek is. Nyilvánvaló, hogy egy átlagos városi család ilyen ,,vizsgálat"

adatai alapján kiszámított évi költségei

sokkal magasabbak voltak az átlagos munkáscsalád tényleges jövedelmeinél.

A részvényesek, magas képzettségű

és magasfizetésű munkások háztartási

költségvetéseinek a létfenntartási in- dex felépítésénél történő alapulvételé—

vel a Statisztikai Hivatal lehetőséget kap arra, hogy a széles dolgozó tömegek magas létfenntartási költsé—

geire vonatkozó tényeket egyszerű csa—

lás útján meghamisítsa. A' helyzet az,

hogy a munkáscsaládok többségének

alapvető költségtételei —— a lakbér és a

táplálkozási költségek. Ezek a költségek

az üzletemberek és a munkásarisztokrácia

háztartási költségvetésében természetesen

a kisebb hányadrészt képviselik. Ilymódon

a lakosság különböző rétegeihez tartozó családok létfenntartási költségeinek szá—

zalékarányaira vonatkozó adatok önké—

nyes felhasználásával az index összeállí—

tói nehézség nélkül tetszőleges eredmény—

hez jutnak és a kfvántat ténylegesnek tüntetik fel. Az SBD monopóliumát ké—

pező szükséges statisztikai adatok nélkül nem lehet megállapítani, hogy e manipu—

láciők segítségével ténylegesen milyen

mértékben szállítják le a létfenntartási indexet.

Amint a brosura meggyőzően rámutat

az SBD indexének felépítésénél mindig

arra törekszik, hogy a munkáscsaládok

kiadásait az olyan cikkek tekintetében

tüntesse fel magasabbnak, melyeknek

árai lassabban növekszenek és amelyeket

a munkáscsaládok rendszerint nem vásá—

rolnak. Másrészt az SBD index figyel—

men kívül hagyja például a munkások

utazási költségeinek növekedését. Ebben

az indexben nem veszik figyelembe, hogy a háború utáni években az élelmezési költségek aránya a munkások háztartási költségvetésében erősen megnövekedett.

Az élelmezési költségek növekedése szo—

rosan összefügg a kanadai munkásokt._

munkaintenzitásának a háború után be—

következett fokozásával. A brosurában olvassuk, hogy a munkások által pótló—

lag beszerzett élelmiszerek jelentős része a valóságban nem emelte életszínvonalu—

kat, hanem a hajcsárrendszer fokozódá—

sával kapcsolatosan munkaerejük fenn—

tartásához volt szükséges. (19—20 oldal).

Az élelmezési költségek növekedését, egyéb okok mellett az is kiváltotta, hogy

számos élelmicikkre (például makarónira, tojásra), ma több pénzt költenek, mint a háború előtt, minthogy a piacról eltűntek

az olcsóbb árucikkek.

Az SBD index készítői önkényesen vá—

lasztják ki azokat az árukat, amelyeknek árváltozása az indexben visszatükröző—

dik. Az egyes költségcsoportokon belül (élelem, ruházat stb.), az SBD érthető okokból az árak alakulását főként olyan

áruk vagy árufajták tekintetében szereti számítani, amelyeknek árai viszonylag las-

san növekszenek. Például azok a hús-

áruk, amelyeknek árait az SBD index összeállításánál figyelembe veszik, az

1939. év augusztusától 1951. év augusztu—

sáig terjedő időszakban 210—302 %—ka1

drágultak. Azok a húsárak. amelyeknek árait az indexben nem tüntetik fel ugyan-

ezen időszak alatt 370—420%—ka1 drágul-

tak. Azonban, —— mutatnak rá a brosúra

szerzői — éppen ezeket az árukat fogyaszt-

ják a munkáscsaládok. Vagy vegyünk egy

SZEMLE

másik példát. A makaróni árak, amelyek 1939. évtől 1951. évig 275%—kal emelked-

tek, az indexben nem fejeződnek ki, mert

az index csupán a többi, a drágább tész—

tafélék árváltozásait tükrözi vissza, ame- lyek ugyanazalatt az időszak alatt csu—

pán 110% —kal drágultak.

Az SBD indexben nem jutnak kifeje-

zésre a kanadai dolgozóknak a második világháború után erősen romló lakásvi- szonyai. A brosúra idézi Firestone dok- tornak, a lakáskérdés kanadai szakértő—

jének érdekes kijelentéseit: ,,A kanadai nép háború előtti és háború utáni lakás-

viszonyainak összehasonlításakor kitűnik, hogy a lakóhelyiségek minősége romlott, mert a háború alatt nem végezték el a

szükséges javításokat és a háború utáni

lakásnehézségek lehetetlenné tették a nagyszámú nyomortanya és lakás céljára alkalmatlan lakóhelyiség kicserélését".

(73. oldal.) Az SBD index a lakbér inga—

dozását csak a régi, düledező házak te—

kintetében vette figyelembe. A valóság—

ban a munkáscsaládok éppen az ilyen—

házakban bérelnek lakást. A jelenlegi

kanadai lakásválság mellett azonban ilyen házakban lakást találni már lehe—

tetlen. Ezért számos kanadai dolgozó az

utóbbi években kénytelen az új, heve—

nyészve és rosszminőségű anyagokból épi- tett házakban lakást bérelni, ahol a mér—

téktelenül magas lakbér súlyosan megter-

heli a munkások háztartási költségveté- sét. Az 1948. évig Kanadában lakbérellen-

őrzés volt. Az SBD index készítői

azonban egyáltalán nem vették figyelembe

azt a tényt, hogy a háztulajdonosok

emellett bérlőiktől jelentős összegeket kaptak a hivatalos lakbéren felül. Követ—

kezésképpen csupán azáltal, hogy az SBD index mindezeket a körülményeket nem veszi figyelembe,, lényegesen alacso—

nyabbnak tüntette és tünteti fel a kana- dai dolgozók létfenntartási költségeinek tényleges növekedését.

Még ha feltételezzük is, hogy az SBD index pontosan kifejezi a létfenntartási költségek növekedését Kanadában, kitű—

nik, hogy ebben az esetben is azt mutatja meg, hogy mennyi pénzre van szüksége a munkásnak annak az életszínvonalnak

,a fenntartásához, amelyet 1937—1939.

évben elért. Ez az index hivatalos ren—

deltetése. Az 1937—1939. évben, mint már

említettük a kanadai munkások egyne-

gyede munkanélküli volt. Ilyen nagy

251

munkanélküli tartaléksereg természetesen jelentős nyomást gyakorolt a termelés—

ben foglalkoztatott munkások bérére, be-

folyásolta a munkások anyagi helyzetét.

Még azok a családok is, amelyeknek ház-

tartási költségvetését az SBD 1937/38.,év—

ben megvizsgálta, szükséget szenvedtek.

Ilymódon az SBD indexnek megfelelően 1951. évben megállapított munkabér —

az index helyes összeállítása mellett is

—— a munkásoknak csupán ugyanazt az

1937—1939. évi rendkívül alacsony élet—

színvonalát biztosította volna. Amint fent láttuk azonban az SBD indexet igen ala- csonyan állapították meg, következéskép—

pen az indexnek megfelelően 1951. évben

megállapított munkabér nem biztosította még ezt a rendkívül alacsony életszinvo—

nalat sem. Nehéz világosabb példát ta—

lálni arra, hogyan segíti a polgári statisz—

tika a tőkéseket a reálmunkabérnek mind ; nagyobb mérvű csökkentésében, mely a

munkaerő értéke alá száll.

A brosurában a kanadai állami munka—

ügyi statisztika hamisitási módszereire vonatkozóan felhozott számos tény meg.-

győzően bizonyítja, hogy a hivatalos

kanadai létfenntartási index nem egyéb a monopóliumok fizetett bérenceinek

apologetikus kotyvalékánál. Az SBD in—

dex szerkesztési módszerei — a megvá—

sárolható polgári statisztika szokásos módszerei. Ez a hirhedt index világosan

mutatja a tőkés országok hivatalos ál—

lami statisztikájának osztályjellegét.

Az ismertetett brosúrában kifejezésre

jut az egyszerű szakszervezeti tagok han—

gulata, akik fel vannak háborodva a mo—

nopóliumoknak a dolgozók életszínvonala ellen irányuló támadása miatt, akik tilta- koznak a kanadai kormány által folyta—

tott fegyverkezési verseny politikája el- len, mely súlyos teherként nehezedik a kanadai nép vállaira. A brosúra szerzői—

nek számítása szerint a feldolgozó ipar—

ban foglalkoztatott kanadai munkások át—

lagos életszínvonala az 1939. évtől az

1951. évig 9,5%—kal csökkent. Ez a hibás ,,szakszervezeti index" alapján készült

rendkívül pontatlan értékelés csak igen hozzávetőleges képet nyújt a kanadai

dolgozók életszínvonala csökkenésének

tényleges méreteiről.

Elég, ha megemlítjük, hogy a Kanadai

Munkaügyi Kongresszus kutató osztályá—

nak adatai szerint a kanadai dolgozók 80%—ának munkabére ,,alacsonyabb annál

1252 * ^{szamra '}

a minimális szinvonalnál, amely az egész-

ség fenntartásához és a tisztességes meg—

élhetéshez szükséges".

A kanadai gazdasági élet sötét kilátá- sait elsősorban az ország mértéktelenül felduzzasztott katonai kiadásai okozzák.

E kiadások összege az 1949. évben 375 millió dollár volt, jelenleg viszont ennek hatszorosára növekedtek és már a két milliárd dollárt is meghaladják. A kana—

dai kormány népellenes politikája oda vezetett, hogy jelenleg az összes anyagi

források, az ország területe és fegyveres

erői az amerikai 'imperializmustól függe- nek. Emellett Kanadában élesednek az angol-amerikai ellentétek. Jellemző, hogy

míg 1939-évben az USA és Anglia befek—

tetéseinek aránya (az összes külföldi be—

fektetésekben) megfelelően 60, illetve 36 százalék volt, addig 1951. évben az USA részesedése 77%—ra növekedett. Anglia részesedése pedig 19%—ra csökkent. Ka—

nadának az Északatlanti Blokkba Való be—

lépése, a háborús felkészülés határozott

fokozása, a kanadai fegyveres erőknek az amerikaiak koreai intervenciójában való részvétele — pusztitólag hatott a kanadai dolgozók helyzetére. Jelenleg Kanadában

300—400 ezer munkanélküli van, emellett

ez a szám nem tartalmazza a munkások nem teljes munkahetet dolgozó ezreit, azaz a részleges munkanélküli dolgozó—

kat. A külkereskedelmi deficit az 1953.

év első öt hónapjában 209 900000 dollár

volt.

A kanadai szakszervezetek ismertetett brosurája érdekes tényanyagot tartalmaz,

amely leleplezi a kanadai polgári statiéÉ—

tika hamisítási módszereit. Ez a brosura segíti az ország haladó erőit abban, hogy

megvívják a harcot a kanadai gazdasági

élet békés fejlődéséért, a dolgozók élet-

színvonalának emeléséért.

A négyhónapos statisztikai iskola oktatási munkája

A területi szervekre háruló feladatok sikeres megoldásához elengedhetetlen a területi szervek dolgozói szakmai és poli—

tikai képzettségének állandó növelése.

A magasabb színvonalú és népgazda- ságunk fejlődésével arányban álló telje—

sítmény igénye főleg két részről jelent—

kezik: nagyobb felkészültséget kíván a Központi Statisztikai Hivatal, de még en—

nél is lényegesebb a helyi vezető szervek

tájékozódási és adatigényének fejlődése.

A Központi Statisztikai Hivatal a terü—

leti szervek dolgozóinak szakmai képzése

terén évek óta igyekezett minden lehető—

séget megteremteni. Biztosította vala—

mennyi felügyelőségi és igazgatósági dol—

gozó részére a legszükségesebb általános

és szakstatisztikai oktatást, —— levelező oktatás, illetve bentlakásos iskolák for- májában.

A különböző oktatási formák közül kétségtelenül a bentlakásos iskolák adták a legnagyobb segítséget, mert zavartalan tanulási lehetőséget biztosítottak.

A bentlakásos iskolák szervezésénél fi- gyelembe vette a Hivatal területi szervei—

nek fejlődését is. Kezdetben több szak- ágra terjedő oktatásban részesültek az is- kolák hallgatói, később a létszám növe—

kedését és a munkakörök szakosítását

követően egy—egy szakstatisztikai ágra szakosított tanfolyam indult.

A Hivatal területi szerveinél a dolgo- zók többsége mezőgazdasági statisztiká-

val foglalkozik. Ezért előbb hat—, majd tízhetes, később háromhónapos iskola in—

dult meg, majd amikor bizonyossá vált,

hogy ezek még nem tudják a kívánt szín-

vonalat biztosítani, a múlt év júliusában

sor került az első négyhónapos iskola megindítására.

A négyhónapos iskola szervezésénél a

Hivatal figyelembe vette az 1953. első fél-

évének oktatási tapasztalatait és ennek

alapján a négyhónapos iskola számára a következő irányelveket dolgozta ki:

1. Csökkenteni kell a kiegészítő tárgyak

(technológia, számtan, politika, nyelvtan)

oktatási idejét és egyidejűleg növelni kell a statisztikai tárgyak oktatására fordi—

tandó tanulmányi időt.

2. Be kell iktatni a területi szervek sa—

játos feladataival kapcsolatos ismeretek oktatását, nevezetesen meg kell tárgyalni a következőket:

a) Az ellenőrzési munka általános kér—

dései. Ellenőrzés elsődleges adat-