N Y E L V É S Z E T I P Ü Z B T B K .
s z e r k e s z t i s i m o h y i z s i g m o n d.
= = = = = = 57, -
R NHGYKŐRÖSI NYELVJÁRÁS
I R T A
VASS BÉLA.
É
BUDAPEST.
AZ A TH EN A EU M IRO D A LM I ÉS NYOM DAI R.-T. KIA DÁSA.
1909.
Rra 1 korona.
A m ajdnem huszonnyolcezer szinm agyar lakossal biró N ag y kőrös (rendezett tanácsú város) B udapesttől délkeletre, C zegléd és K ecskem ét között az északi szélesség 47° 2‘ 3 “ és G reen- w ichtől szám itott keleti hosszúság 17° 2 9 ‘ fokai alatt fekszik.
N evének eredetére nézve két felfogás él a köztudatban.
Az egyik szerint K őr-ös == egy körön, égy bizonyos határon belül fekvő föld, oly hely, m elynek kerülete, hozzátartozó vidéke van1. A m ásik nézet a K őrös nevet a várost régen körülvett kőríserdő-től, illetve kőrisfától szárm aztatja [a kőrisfát kőrösfának m ondják m a is]. Érdekes, hogy a városi reí, egyházi és a ref.
gym nazium i pecsétben egy terebélyes kőrisfa teszi a cimert.
Legrégibb története évezredes hom ályba nyúlik vissza a 80,000 kát. hold határterületű városnak, de m ár históriai alapon b ebizonyított tény, hogy a honfoglaló Á rpád a határában levő s az elpusztult Alpár községen alul eső. Pusztaszer nevű síkságon tábozozott a hét m agyar vezérrel2.
Az itt m ind m áig látható hét dom bot a hét vezér sátra helyének véli a hagyom ány, m ely a N agykőrösről oda kiránduló A ranyt is m e g ih le ti:
I „E halmon verette sátrai,
H on u n k szerzője, diadalm as Á rpád.
In n en tekinte szét uralkodó Szem ekkel a vitéz honalkotó.
Le a T isz á ig , melyen túl ama Berek sötétüli, a tá j karam a. “
L. ü a lg ó e z y : N agykőrös város m o n o g rap h iája “ 84 i.
2., [A nonym us) Réla király n év te len je g y z ő jé n e k k ö n y v e a m ag y aro k te tte i
ről. L atinból m agyarra fo rd íto tta Szabó K ároly B u d ap est. 1860. XIV. XVI. XXX.
XXXVIII, XXXIX. XL. XLI. VLVI. fejezet.
N agykőrös város történ etén ek m egírásán kevesen fáradoztak.
L egelső idevágó m ű a „N agy-kőrösi k ró n ik a “, irta B alla G ergely, jegyzetekkel és okm ánytárral ellátva kiadták Szabó K ároly és Szilágyi S ándor 1856-ban 156 1., — továbbá itt e m líte n d ő :
„P est-P ilis-S olt-K iskunm egye m onographiája, harm adik r é s z : a m egye részletes leírása, irta G algóczy K ároly 1877“ (231— 253. 1.) végűi ugyancsak G algóczy K ároly m ű v e : „N agy-K őrös város m o n o g rap h iája“, B udapest P átria 1896, 640 1., — m ely a leg ter
jedelm esebben, kritikai alapon, a városi levéltár felhasználásával tárg y a lja N agykőrös történ etét. G algóczy m ondja a m onographiában -— m iután az alpári csatáról, a D una-T isza közének felosztásáról és C sepel-szigetének Á rpád által tö rtén t m egszállásáról s z ó l:
„M indezek oly tények és adatok, am elyek, ha nem vészük is szóról-szóra Béla király névtelen jegyzőjének előadását, am it, legújabb történészeink közül többen, több részére nézve kifogásolnak is, de a m eglevő helyekre alkalm azva és a helyi bizonyítékokkal bővítve, történelm i hűséggel azt bizonyítják, hogy a hon alapításának sok első főténye azon a vidéken folyt le, am elyen N agykőrös fekszik; — hogy különösen ezen a vidéken tö rté n t a honalapító első döntő csata és az állam alkotó első n e m z e tg y ű lé s; — hogy e vidék m ár akkor nem volt népetlen, m ert ezen akkor az eredetileg a m agyarokkal rokon bolgár nép lak o tt1, m elynek fejedelm i székhelye épen itt közelben A lpáron v o l t ; — hogy a m agyarok, m ikor a vidéket és azután az egész D una-T isza közt elfoglalták, ezt nem pusztito tták el, lakosait nem űzték k i ; hanem a földet a honalapító törzsek közt, m inden lakosaival együtt osztották fel. És e vidéken épen a legelőkelőbb v ezérek: m aga Árpád, Ete, Tass, Leél, B otond osztozkodtak.
H ogy e vezérek m indjárt m egkezdették, a m ennyire tö rté
nelm ileg tudva levő pásztornépi életm ódjuk hozta m agával, a tovább népesítést, és épen itt-ará n y la g o s terjedelem ben is eszkö
zölték, annak ma is helyszíni bizonyítékai vannak, nem csak, hanem ez a történelm ileg m egállapítva levő körülm ényekből is ism ét ö nként folyik.“
így hát a m ostani N agykőrös vidéke, m ely m ár a honfog
laláskor is népes volt, fejedelm i, illetve királyi birtok lett később.
É rdekes lenne, ha a história p o ntosan m egállapítaná, hogy
H orváth M ih ály : M ag y aro rszág tö rté n e te . M áso d ik k iad ás, 1860. I. k ö tet
— 4 —
1 6 - 1 7 .
— 5 —
Szent-László 1097 körül a Z agyva és Tisza táján a jászoknak és II. István a D una-T isza közén a kunoknak m ely helyeket adom ányozta ?
Annyi bizonyos1, hogy e helyek közé tartozott a szom szédos Kocsér, Kara, Lajos, M izse, Bene puszták, am elyek közül Kocsér, Jászkara, Jen ő és Lajos Mizse községgé alakultak.
E körülfogó jász és kun g y űrűnek valószinüleg volt valam i nyelvi b eh atása a ' fiatal N agykőrös nyelvére, m ely erősebben fokozódhatott 1241-ben, a m időn a tatárjárás elől m essze vidé
kekről m enekültek az erősségéről hires várba.
F öldvár és C sipvár elnevezés m a is fennm aradt s az 1894-iki országos régészeti ásatáso k b ebizonyitották a tojásdad alakú, 1 m éter széles várfal létezését s a vár keleti oldala m ellett elterült őstem etőt, hol róm ai császári érm ek és róm ai fibulák kerültek elő a földből, tanúbizonyságot téve arról, hogy a vár egykori lakói D áciában róm aiak voltak.
A tatárjárás és az 1541 évvel kezdődő török uralom alatt szom orú időkét élt át az elpusztult közeli községek b etele p ü lé
sétől egyre nagy o b b o d ó város — jólleh et a török hó d o ltság első éveiben sietett m agának védelem levelet szerezni a b udai b asá tó l, A litól2., — de ez csak irott m alaszt volt és csak nagyon kevéssé védte m eg a hordák pusztításaitól a várost, am ely többszöri lerom bolás, elpusztítás után is újra épült. A török h ódoltság alatt ad ó t fizetett nem csak a töröknek, hanem a várm egyének is, bebizonyítván hazafias szellem ét. N agykőrös tö bbrendbeli sza
badalom levelei közül III. F erdin án d é (1647-ből) a legrégibb, m ely kiváltságos jo g o k at biztosít a lakosoknak és a betelepül- teknek egyaránt.
A török kiűzésével nem javult a város helyzete, egyes kóborló török csapatok, beszállásolt és táborozó katonaság, katonai adók és végrehajtások s a Rákóczy F erenc szabadság
harcban a kuruc-labanc küzdelem erősen m egtizedelte a lakos
ságot, m ely 1703— 1711-ig „jóform án több zaklatást és p u sztu lást szenvedett, m int talán a hosszú török uralom egész m ásodik felében.“3., Az ezután bekövetkezett időszak a békésebb fejlődés jellegét viselte m agán. A szinm agyar város lakossága hozzáfogott
1., L. G alg ó czy N ag y k ő rö s város m o n o g ráp h iája 11 I, a., N ag y k ő rö si krónika 20 1.
3., G algóczy M o n o g ráp h iája 41 1.
— 6 —
az évszázadok zivatarainak anyagi p u sztításait helyrehozni. L assan
lassan helyrepótolta a m últ idők veszteségeit. N övekedett, sza
porodott, g y arap o d o tt kiterjedésben, vagyonban, anyagiakban, fejlődött szokásaiban, erkölcseiben s hogy tárgyunknál m aradjunk,
— nyelvében.
M inden esetre sajnálatos körülm ény, hogy sem a jász és kun települések hatásait, sem a közeli községekből b evonult m ás nyelvjárásnak nyelvi h atásait nem áll m ódunkban kritikai vizs
gálódás tárgyává tenni; m egsem m isültek, elpusztultak azok a nagybecsű okiratok, feljegyzések, irom ányok, m elyek az akkori község viszonyaira vethetnének valam elyes világot.
P edig biztos adataink vannak a fe lő l1., hogy a jó erőditésű község falai közé 1615 táján Kecske (Ó-Kécske) lakosságának nagy része beköltözött, 1686-ban B uda visszafoglalása után a m ene
külő törökök dúlásai elől sokan futottak K őrös falai közé, m ég pedig a ceglédiek, hódm ezővásárhelyiek, szenteseik s m ás tiszán
túliak. E községek lakóinak mai nyelvjárása is sok eltérést m u tat a m ostani körösitől, valószinű, hogy e külöm bség egyben- m ásban fennállott az időben is.
Biztosra vehetjük, hogy az erősen konzervatív szellem ű K őrös m agába olvasztatta, elnyom ta az összes b esereg lett nyelv
járásokat, am elyek egy fél em beröltő alatt assim ilálódhattak az o ttan iak kiejtéséhez.
így hát elm ondhatjuk, hogy a nagykőrösi nyelvjárás nem szenvedett sem m iféle idegen befolyást — leszám ítva a töröknek nyelvünk egyetem legességére g yakorolt hatását, szó átvételeit.
És m égis különös, hogy erről az érdekes sajátságokat tartalm azó nyelvjárásról jóform án alig látott közlem ény napvi
lágot. A szom szédos rokon, kecskem éti, halasi és szegedi nyelv
járásokról jelentek m eg kisebb lélekzetű tan u lm án y o k 2, valam int a különböző vidékek nyelvjárásainak feldolgozásában, tájszavainak, szólásm ódjainak g yűjtem ényében több h aso n lato sság o t észlelten^
am elyekre rendesen hivatkozom is, — de kim erítőbb tanulm ányban senki nem foglalkozott e nyelvjárással.
Q algóczy M o n o g ráp h iája 22— 23 1.
2., Szántó K á lm á n : „A k ecsk em éti n y e lv rá rá s .“ N yr. 19: 357. K orda I m r e :
„A k isk u n h alasi ny elv járás." Nyr. 15 : ¿5. N é g y essy L á s z ló : „A sz e g e d i n y elv já rá s .“ |N yr. 15: 391' [N agyobb h an g ta n i tan u lm án y .] N ag y S á n d o r: „D u g o n ics é s az altiszai n y e lv já rá s.“ Nyr. 3 : 250.
— 7
A nagykőrösi nyelvjárás alak-, m ondat-, és jelen téstan a nem n yújt annyi tanu lság o s példát, m int a hangtana.
De a nyelvész szem ében nem is a szókincs a legfontosabb hanem a nyelvtani sajátságok. Ezek a nyelvjárások legfontosabb jellem vonásai, m ert a nyelv testét a hangok s a belőlük k eletke
zett szavak adják. B ennök éli a nyelv term észetes életét, bennök figyelhetjük m eg a nyelv legtipikusabb jellem ző sajátságait.
E tan u lm án y Írójának célja szülővárosa nyelvét idővel n a
gyobb arányokban feldolgozni, nyelvtörténeti alapon tenni kim erítő
tanulm ány tárgyává. •
D olgozatom h an g tan i változásainál a gyakori jelenségeket (gy)-vel, a ritk áb b ak at (r)-rel jelöltem , ahol pedig sem m i jel nincsen, annál a hangváltozásnak csak a z o tt levő eseteit sikerült feljegyeznem .
A nagykőrösi nyelvjárás h atárait bajos dolog p o n to san m egállapítani. A körülfekvő tanyákon m ár találu n k jelenségeket pl. a szom széd ceglédi, kécskei nyelvjárási sajátságokból is a körösi m elett. M égis körülbelül kim ondhatjuk, hogy a nagykőrösi nyelvjárás m ig délen érintkezik és összefoly a kecskem étivel, addig északon csak a szom szédos N y ársapátig te r je d ; keletről Jász-K arajenő Kocsér, nyugatról Lajos M izse község és B ene pus-zták a határai.
V égül öröm m el ragadom m eg az alkalm at, hogy kifejezhes
sem hálám at és köszönetem et dr. Zolnai G yula kedves professorom iránt nagybecsű m egjegyzéseiért és szakszerű útbaigazításaiért, valam int P ap p Imre kollegám iránt, aki az an y a g g y ű jté sb en szeretettel tám o g ato tt.
ÁLTALÁNOS JELLEMZÉS.
A nagykőrösi nyelvjárás legjellem zőbb tu lajd o n ság a az ö zés, é p ’ úgy, m int az alföldi nyelvjárásé.
A hol a köznyelvben közép é-t találunk, a nagykőrösi nyelvjárásban ö fordult elő pl. Ö gyé k ö n y eret m öggyé, h a nem k ő tö d d é m á j’ m ö g ö szö d röggé. Más han g hely ett sohasem használ ö-t.
Az ¿¡-zés uralkodó sajátság, m ondhatjuk e nyelvjárás eleven ereje, m ely m inden új szót hatalm ába kerit, a m int a lehetőség m egvan rá. N égyesy m ondja1:
„Az ö-ző nyelvjárás ma is dolgozik, m a is folyton hódít, teh át a labializálás, m int h an g tan i eleven erő hat, m ost is. Az ó'-zés e szerint aránylag nyíltan m egindult s m ég ki nem m erült hangfejlődési irányzatnak látszik. E tétel m agyarázatául felhozha
tom , ho g y pl. a dunatiszaközi tájejtés nem csak ű zik, hanem ó'-sit is. A köznyelv vagy m ás e-ző nyelvjárás, ha ö-vel kap egy szót, m eghagyja ö - n e k ; az ö ző nyelvjárás m inden jövevényre ráad ja a keresztséget, m inden e-t ö-re változtat. Ism eri az e-t is, de nem használja, csak ahol kénytelen. S épen hogy ism eri, hogy ejteni tu d ja ezt a hangot m aga is, épen ez m utatja, hogy m ily erős érzék ösztönzi arra, hogy helyette m ás h an g o t ejtsen. T eh á t a sajátság korántsem m egállapodott, leverődött eredm ény, hanem eleven tén y ező .“
M ásik feltűnő sajátsága e nyelvjárásnak az l r han g o k gyakori eltűnése és az ezzel járó széles ejtésű hosszú m agán- hagzók gyakorisága pl. széllé, v ih a rrá, a kkő , s így e nyelvjárás h an gtana az irodalm i nyelvnél bővebb az a é s azonfölül az S hanggal. A két előbbi többnyire pótló n y u jtás eredm énye s tö b b nyire akkor fordult elő, ha kiesik az l vagy az r \ érnék, h a v a, ere, ara.
Az e hang többnyire m ély h an g ú szókban fordult elő.
N agykőrösön csak ritkán találkozunk v e le : d e á k , sze rd a , d eszk a , g y e rty a , te, ne, se, egy továbbá a le (le) ígekötő s az e kérdő
szócskában.
!) N ég y esy L ászló: M eg érett k érd ések a m ag y ar v ocalism us köréből. Nyr.
15: 198— 204.)
E m lítésre m éltó m ég e nyelvjárás orrhangú m a g á n h a n g zója, például lán , ta lá n .
I. HANGTANI SAJÁTSÁGOK.
A nagykőrösi nyelvjárás a hangok változásait illetőleg te te m es eltérést m utat. — A h angoknak képzése általában a köz
nyelvvel egyezik.
1. A h a n g o k k é p z é se . M agánhangzók.
A rövid a úgy hangzik, m int a k ö zn y e lv b e n : ablak, a szta l, Az á kiejtése is rendes.
Az d han g ism eretlen
R endes kiejtésű az e \ redves, eped.
A régi * é m indig m int é jelenik m eg, pl. kéz, le v é l; az az :i: é azonban hol m egm arad pl. szö g én , él, hol m eg i-í-re változik, pl. p ézit, níz, kik.
F igyelem re m éltó a nagykőrösi nyelvjárásban az ö hang.
Az e-t pótló ö különlegessége úgy a tárgyalandó, m int a szegedi és. kiskunhalasi— általában az alföldi nyelvjárásnak. Azt is m ondhatjuk, hogy e nyelvjárások egy rövid m agánhangzóval g azd ag ab b ak az irodalm i, sőt a köznyelvnél is.
N agyon finom , de határozott kiejtési árnyalatot lehet m eg különböztetni e két szó ö-je k ö z ö tt: szö rzö tt, öröm. N égyesy szerint t1.
„Az alföldi ö nem egészen ö hang, labializálása nem tö k é
letes az e helyzetébőt csak ú tban van az ajakállás az ö fe lé .“
R egner T ivadarnak m ár feltűnik ez az alig észrevehető különbség s b eh ató an vizsgálat alá v eszi a kérdést. 2, Ő az alföldi ö-t ?-vel jelöli s azt m ondja, hogy h an g ren d ileg olyan ellentétese az a-nak, m int az o-nak a rendes ö, vagy az á-nak az e. [Ez volna, a m it ma oe-vel jelölünk. L. Balassa.]
E nyelvjárás m agánhangzóit a következő táblázatban állít
hatjuk össze [s a fent m ondottak sze rin t a körösi ö (ce) han g helyét a következőleg illeszthetjük b e : .
x) N é g y esy L ászló : M e g é re tt k é rd ése k a m ag y ar v o k alism u s köréből.
(Nyr. 15. 1 9 8 - 2 0 4 .)
2) L. A k ad ém iai értesítő . 1858, 5 3 6 —549 1.
— 10 —
■ M ély hangzók M agas hangzók
Széles ejtésiiek
Szűk ejtésiiek
S zéles ejtésiiek
Szűk ejtésiiek
F első ny. allás i i z árt
Középső ny. állás e é félign y ílt
Alsó ny. állás á e e n y ílt
o>z:
3 g . CiJ jó,
’ ^ írt
ö* sS
§ .t
CrqOpr
F első ny. állás u ú ii ií z árt
Középső ny. állás 0 ó ö ő fé lign y ílt
Alsó ny. állás a á ve n y ilt
I S5
! ^O-
> a- S"
í “ ss
! 3 ui 3 &
<g ?r
; pr M ássalhangzók.
A /y hangot nem ism erik, helyette állandóan j-1 e jte n e k : [pár eset kivételével pl. p á ly in k a,] kiráj, g ó ja g a j stb.
A szó végén levő h hol hangzik, hol m eg e lm a r a d : j a , m é és m éh stb.
A m ássalhangzók k ülönben ugyanazok, m int az irodalm i és köznyelvben.
A d z csak ritkán fordul elő : g u b ó d z ik, b a b á d zik, f ia d z ik stb.
A h iátu st nem kedveli e nyelvjárás; vagy egyik hangzó esik k i : g a z d ’a sszó, vagy j (hiátus pótló j) kerül a két hangzó k ö z é : m ija z, fija m , — vagy esetleg indulatos beszédben h pl.
H o v a siket, m ö g ihed —• de síjét, ijed, alakok is használatosak.
(L. a m enny, hangvált.)
2. M in ő ség i h a n g v á lto z á s o k .
M agánhangzók: A.) Z ártabb hang áll nyíltabb helyett.
a.) E lü lső nem a ja kh a n g o k', e h ely ett i: kilis, m esszi, girinc.
é helyett i: eszít, fejib e, enyirn [általános a m agas h an g ú szók birtokos szem élyragjának 3. sz. alakjában.]
é helyett i: kilis, lip, niz, típ.
b.) E lü lső ajakhangok : ö helyett ü (r): lü k, g y ü n , cüvek, tiirüköző.
ő helyett ü (r): söprű, kű , lü, bű (de f ő a leves.) c.) H á tsó a ja k h a n g o k:
a helyett o (r) bogias, sarogia, lábom , oztán, o helyett u (gy) csuda, séhun, bukréta.
— 11 —
ó hely ett ú (gy) rúzsa, m iúta, rúlam .
Ily ú han g g al fordulnak elő a hói, tói, ról ragok és a régi ó l-ú l\ k ú d ú s, a zú ta , házbúi, asztalbúi, órárúl (házbú, aszfaltú,, órátú) — de aló (nem alá) pl. a p a d aló (alól.)
B.) Nyíltabb hang áll zártabb helyett.
a.) E lü lső nem a ja k h a n g o k: i helyett e ( r ) : g éd a , deák, v'élla.
i helyett e ( r ) : m ögén (m egint.)
i helyett é ( r ) : já z m é n v. já zm é r, szék es fő d . í helyett é ( r .) : m ég, m a séro z, ko m m andéroz, kü m éve s, m éhely. (Ered. m iv-).
b.) H á tsó ajakhangok:
u hely ettt o (r): p á g yim e n to m , kalendárlom , petlóriom . o helyett a : bagja, tallat, (s[o/z]asé.)
C.) E lü lső hang hátsó h elyett:
0 helyett e ( r ) : g'élyva, p e ly v a , k u n y 'érál.
a helyett i (r); m u tizsd , sipka.
a helyett e: file g o ria , honnen, onnen, D.) Hátsó hang áll e lü lső helyett:
1 h elyett o \ oskola.
é helyett á, gyakori a felt m ód egyes szám első szem -ben, inn á k, látnák.
E.) Ajakhang nem ajakhang h e ly e tt :
e helyett ö : [főjellemvonása a nyj.-nakj embör, lösz, köd- m ön stb.
i helyett ö : ösm er, liörösfa.
e helyett ö: öspörös.
i helyett ü: g y ű (te !). . . .
F.) Nem ajakhang áll ajakhang h e ly e tt:
ii helyett i : siket, bikk (fa).
ii helyett í: kíső (külső).
ű helyett í: híves (de hűvös is), n yí, nyíves.
ö helyett e : féke lő (fejkötő), kemén (mag).
ő helyett é ( r ) : szülém , féke tö . ö helyett i : girhes.
M ássalhangzók. A., A hangképzés m ódját illető változások.
1. Zönge hangok zöngések h e ly e tt:
j helyett n y : varnyú, pörnye, bornyú.
j helyett l y . [ritkaság, mely kivételt képez] hélya, tolvaly.
. g y helyett n y : monyok, m önyiink.
2. Zöngés hangok zönge nélküliek helyett:
t helyett d ( r ) : pünkösd, viszked az órom (Nyr. 3 : 226.), szép m in d a napfény (Nyr. 4 : 278.), d ú r (túr),
s helyett zs : A m b rú zs.
sz helyett z ( g y ): kaparáz, csöcsöréz, böngéz.
h helyett j ( r ) : oldj, fe jé r .
k helyett g ( r ) . agácfa, regruta, üszög (Nyr. 15 : 66.) 3. Zöngés hangok zöngehangok h e ly e tt:
l helyett j ( r ) : sajáta, fö jh ő , tajiga. ■ ly helyett j : [csaknem az összes ly helyett] gófa, apáj, m e jjire (Nyr. 3 :4 2 3 ) .
r helyett j : m ártéj, m a iléj (martir, malter).
4. Zönge nélküli hangok zöngések helyett '■
zs helyett s : sindöly, salugáter.
g y helyett cs ( r ) : göröncs, göröncsegös, varancs, varancsagos.
dz helyett c : bocfa.
5. Zönge hangok egym ás helyett -, r helyett n : m án (én nem adom).
6. Zöngés hangok egym ás h elyett:
g helyett d : inderködik :
g y helyett j : hajm a (Nyr. 15: 67).
j helyett g y : gyüvök (minden alakjában g y-ve 1.) 7. Zöngenélkiiliek egym ás h elye tt:
cs helyett t: piszkos a tülköd (csülköd).
t helyett c s: hencsereg.
t helyett k : pam nk.
t helyett p : hempörög, piicsök ( de tücsök is).
B. A hangképzés h elyével ö sszefü g g ő változások.
1. Torokhang in yh a n g helyett:
g y helyett g : igenyös.
2. Torokhang ajakhang helyeit:
p helyett k : kit korog (de kucorog is).
f helyett k : hokmancsöpp.
3. ín y h a n g fo g h a n g h e ly e tt:
n helyett n y (g y ): keszkenyő, nyől (Nyr. 15 : 66.), von’yigó,.
kényesö (Nyr. 8 : 235.)
sz helyett s ( t ) : ta risn ya , csörösnye (de csörösznye is).
z helyett zs (r) : zsacskó, csizsm a.
I helyett l y: p ályinka.
t helyett ty : töpörtyű (Nyr. 15: 67).
4. Foghang ajakhang h elyett:
p helyett t : tróbál.
p helyett c : kucorog (de kukorog is).
5. Foghang in yhang helyett : ly helyett n: m ihent.
ly helyett l : luk, hűvel (de hiivej használtabb).
n y helyett n ( á ) : hántak, lán , asszo11 .
Itt sajátságos esettel állunk sz e m b e n ; a közbeszéd nem eléggé határozott kiejtésében nem palatizálódik az n y és helyette M-et ejtenek, vagy még ez az eset is elm arad s az n y előtt álló m agánhangzó lesz o rrh an g u v á: cigá, kémé.
6. A ja k h a n g torokhang helyett : g helyett b : uborka.
7. ín y h a n g ajakhang hetyett : m helyett n y ( r ) : nya n y a, citrony, Á d á n y.
8. A ja kh a n g inyhang h e ly e tt:
n y helyett m ( r ) : h ű m (de hunyni is), torom, de to rn yá n, hum ok (Nyr. 4 : 329).
9. A jakhangok egym ás h e ly e tt:
f helyett p : Józsep, p ilá p (m ézestészta féle).
p p helyett bb: főkébb, vékkébb. (végkép).
b helyett p : pojhos.
10. ín yhangok egym ás h e ly e tt:
ly helyett ny : vőfény.
cs helyett ly : loty-poty (locs-pocs).
s helyett cs (r) : körösztü-kacsú, innencső, csajka (sajka);,
csekéj (sekéj) (Nyr. 15 : 544). .
— 13 —
— 14 —
11. Foghangok egym ás helyeit:
sz helyett c (r) : viack, atlac.
s helyett s z : szívó homok.
t helyett c : kalicka.
r helyett l (r) : kanáli, elfanyalodik.
3. M e n n y isé g i h a n g v á lto z á s o k . AJ Idó'mértéki változások.
Mint a dunáninneni tájszólások általában, úgy e nyelvjárás is különösen kedveli a hosszú hangzókat, főleg az oly esetekben, mikor az irodalmi nyelvben, vagy egyes nyelvjárásokban ingadozás van. E tekintetben tovább megy, mint a szom széd szegedi nyelv
járás, hol különösen ez a sajátság erősen ki van fejlődve. Ott ugyanis gyakori eset, hogy a m agánhangzós szavakat bizonyos esetekben röviden használják. Ily kivételeket a nagykőrösi nyelv
járá s csak a legritkább esetben tű r meg, akkor is főkép névm á
soknál és határozóknál.
a) R övid hang áll hosszú helyett.
Magánhangzók. A hangzók m egrövidülhetnek k é p z é sb e n : borigat {borít-ból), hajligat (hajlít-ból). Ritkább a rövidülés névm á
soknál és határozóknál : neköm (néköm), neköd, neki, nekünk, nektök, nekik (de néköd, néki, nékünk, nékfök, nékik is használa
tos) ; ily rövidülések m é g : közelebb, hova, akarni.
Az ul, ül végű igék a ragozatlan alakjukban mindig rövidek:
fo r d u l, indul, m öggyógyul (Nyr. 3 : 321.), sá n tu l (Nyr. 2 : 463.), f ü t y ü l (Nyr. 4 : 137.)
Rövid hangzó áll a következő tőszavakban : aka r-a ka r, sudár, hétfő, fo n a l; az édes ides-nek m ondva anyát jelent, ellen
ben bosszan ejtve rendes jelentését tartja meg.
Ingadozik a hangzó rövidsége az ul, ül, ol rangoknál: alul, beinle és belüle (Nyr. 3 : 424).
Rövid o áll a következő szavakban : Róza, P átronánk, Nojé.
Az úgy «-ja megrövidül, ha az e (e) kérdőszócskával kerül kapcsolatba : ugye derék dolog ?
M á ssalhangzók: Ritka jelenség, de előfordul a m ássalhangzók megrövidülése. Így rövid m ássalhangzó áll a következő s z a v a k b a n : álom ás. virad, halod-e (csak a kérdőszócskával kapcsolatban, kü
lönben hosszú m agánhangzóval használatos, hallod, hallottam).
b) H osszú hang áll rövid helyeit.
M agánhangzók. Némely szó rövid és hosszú m agánhangzóval is előfordul, de ilyenkor a kétféle kiejtés között néha értelmi kü- lömbség van : sug á r (napsugár) és su g á r (az ostor végébe kötött
— 15 —
csattantó, többnyire ló sö rá n y éb ő l); f u t ó (pl. betyár), Futó csa
ládnév.
A tyúk, nyúl, kút, hús, csűr, szűz egytagú szók tőhangzója hosszú m arad a tárgyrag előtt és a többesben is, továbbá a n ragos alakban és minden ragozás vagy továbbképzés esetében is, ellen b e n : tűz, tüzet, tüzek, tiizeknek, tüzeket és tüzes.
H osszú hanggal ejtődnek : hagy, nyél, kél, m é r (merni, m erí
teni), vész (elvesz), ős m ér, tűkör, cukor, bíró, csúnya, hivatal szívós, m indég, ír.
Az /, j, r, z kiesésével keletkező pótlónyújtásnál legtöbbször a m agánhangzó hosszabodik m e g : repűve, téföl, akkó, fő d h ő .
Az ít-végü igék mindég hosszú /-v e i: em lít, tanít, segít, szé
p ít ; továbbá említek, tanítok, segítek, szépítek.
M ássalhangzók. E gyes s z a v a k b a n : esső, üllőké, mennél, bosszant, átajjába, tiille, rúlla, belűlle, h a m a r o s s a n; vöttem neki csizmát, p irossat (Nyr*. 9 : 360).
A vég-n megnyúlik az on, en, ön helyhatározói s a m ód
hat. ragban : házonn, vizönn, szépen n, lassann.
Ide tartoznak azok az esetek, amidőn a kiesett j és l helyett vagy a m agánhangzó, vagy a m ássalhangzó megnyúlik pl. hót em bör, ncca (de úcca i s ) ; mindkettő m egnyúlik: kinyítt. Nagyon ritka eset, hogy rövid mind a két h a n g : iljön lé (de ú j jö n is).
B) Szorosan vett m en n yiségi változások.
a) B ővült alakok.
Érdekes sajátsága e nyelvjárásnak, h :g y a névelős kifejezé
sekben különösen indulatos beszédben a m ássalhangzón kezdődő szavak kezdő hangja megnyúlik, illetve m egkettőződik s a szó úgy hallatszik, m intha a névelő viselné az egyik (megkettőzött) hangot pl : a n y nyúl, ap pap, a f f a r k a ; ez esetekben nem any- nyira hosszúvá lett hangot, mint inkább két külön hangot lehet megkülönböztetni.
Szintén figyelemre méltó és járulék m agánhangzónak n e v e l
hető az a sajátság, mely Nagykőrösön különösebben a paraszt
gyermekeknél és serdültebbeknél észlelhető; a népiskolában a szó tagoló olvasásnál, a közbeszédben pedig a m ondat utolsó szavá
nak végm ássalhangzóját (tehát csak ha az utolsó szó m ássalhang
zón végződik) tökéletlenül labializált, szűk ejtésü ö-vel toldják meg, mely nem hangzik egész tisztán p l : lá to m 0 , tudode , haragé , ablak0 , stb.
M agánhangzóval bővült nehány idegen szó, mely eredetileg m ássalhangzó csoporttal k e z d ő d ö tt: garádícs ispitály, oskola, geréta, d'érága (vagy drága)" kovártéiy, karajczár m ódra. (Nyr.
3 :4 7 7 ).
M agánhangzóval bővültek a szó b elsejé b en : tekenő, mérekö- zik. M ássalhangzóval bővültek a szóban : fá in to s , meriget-ből lett
— 16 —
m eringet, a szó v é g é n : rozm aring, viack, tu lip á n t, innend, onnand. —■ Az eredeti k-t látjuk megőrizve e szóban : punktu m o s.
A hiátust leginkább /-v e i pótolja e n y elv járás: jó j é ? dijá k, m á jé n nem, nagy ritkán v-vel, riva szt, vagy b-ve 1 ribaszt, elő
fordul a hiatus pótló h i s : siket (alig hallhatóan).
b) H iá n yo s alakok.
A nagykőrösi nyelvjárás elveti mindazon m ássalhangzókat a szó elején és végén, am elyeket a közép alföldi s a többi nyelv
járások elvetnek.
A szó végén elveti az-el, közel, f ö l igehatározók s igekötők, vei, kor, szőr, ragok, -ol, -öl s a második személy igevégzet utolsó l, r betűjét, úgy azonban, hogy az előző hangzó pótlólag m egnyú
lik. (Nyr. 15: 545).
Az ö-zésen kivűl ez a főjellemvonásá a nagykőrösi nyelv
járásnak. Nézzük először is, hol esik ki az / ; kim arad: 1.) a szó végén minden l-en végződő névragban, tehát a nál, »él, bői, bői, tói, tői, val, vei, ról, ről hat. ragokban : kézbű, háztú, g y a lú v a, m ezőrit; 2) a m ásodik személy igeragban: tösző, járta, 3) a szó belsejében kim arad az ul, ül, ál, gát, gél, kál, kél képzős igéknél a ragozásban, ha az / szótagot z á r: metélek, u g r á lu n k; de meté
lünk, ugrálunk, 4) a határozóknál: jó , rosszá, körűbelö. 5) a n év u tóknál: alá, nékű, fö lü . 6) Már m agában a szótőben kikopott az l a következő s z a v a k b a n : (pótlónyújtással) vőgy, főd, kőt, tőt, ződ, vót, gyiim őcs, hónap, botos, ódal, szógáló, f é t, kohász, fá t, tőgy, kúcs, hód, pócz. 7) A legtöbb egytagú l szótős névszó rago
zásánál kiesik az / : f á r a , débe, bára, fébe (hagy). 8) Kimarad az l a legtöbb ol, öl (oly, öly) végű szókban : akó (akol), téfő (tejfel), bagó (bagoly), törkő (törköly), göncő, d e : komoly.
Ingadozó az l használata a többtagú nevek végén az al, el végó sz ó k n á l: aszta és asztal, kazá és kazal, hűvé és hűvel v.
hüvely, kengyé, kengyel, lengyé, lengyel. Ingadozó még az l kiesése a l képzős igékben, hol a k előtt meg is m arad, ki is e s ik : rosz- szákodik, rosszalkodik, sivákodik, sivalkodik.
Kiesik az r \ 1) leginkább a szó végén (pótlónyújtással) különösen ha u tán n a m ássalhangzó következik : m iko, akkó, m ásszó, éccő, de' ragok előtt m egm arad az r, te h á t: éccöribe, éccörre.
(Nyr. 3 : 226.), ham á de, ham arjába. (Nyr. 3 : 226). 2) a szó
ban : szöm őcső (szemölcs) b ish n a (birsalma).
K iesik az n és n y: T ő sz ó k b a n : péz, ikábl, rátotta, t é s ú r ; a bán ben ragok «-je m inden nyom nélkül e lv é s z : házba fió kb a . G yakori eset, hogy az n, n y kiesésével az . előttük álló vokális orrh an g u v á lesz, vagy legalább nag y o n gyengén hangzik az n és n y : Ián, kéméw, hisző’1, bizon , (bizony), haszon , m á '1 , ezt is h a lla n i: csinynyá bányátok (Nyr. 2: 421.) tá (tán). H asonló eset
17
áll fenn, ha az n, n y szótagot z á r : b á s t y a , h angya, h asonlló k é ^ szőrit.
Kiesik az m : se (sem). O rrhangúvá válik az előtte álló.
m agánhangzó az m kiesése á lta l: toromba, kalastromba, de így is : toróba, kalastróba.
E lm arad a z a szó végén az az, ez m utató n é v m á s n á l: a vót a legssöbb, m i j e f :; á hoz, köz (a hez ism eretlen) ragok végéről kivétel nélkül e lm a ra d : szam árhó, heritéshő. — Szó közepén elm arad: bion.
E lm arad a j am időn is hián y át m indig p ó tló n y u jtás je lz i:
bűt, ennye téföl. A szó belsejében elm arad m ég : több j t képzcjíí cauzatív ig é b ő l: gyűl, gyút, nyúl, flín n i bánni, A szó végéről a vég m agánhangzó m eg v álto zá sáv al: p a r a j — páré, ta ra j — taré , de használatos a taréj is.
E lm arad a t m int tárgyrag kérdésben : m i csinász ? ném ely szó végéről csak akkor m arad el, ha m ássalhangzó követi pl. : m os hova m é g y? d e : m ost ászt a k a ro m ; vagy: f araszlegény, p a ra szg u n ya , de : parasztaszó'1^.
P ó tló n y ú jtás nélkül kiesik a-t. : eziisbe, Szengyörgynapja (Nyr. 3. 321). E lm arad a t nem csak a ható, hanem a gyakoritól igeképző elő tt is a t végű cauzatív ig é k n é l: veszthet, taszíhat, lapigat, szorigat.
E lm arad a d : szó végén, ka u tán a m ássalhangzón kezdődik a szó m á j lé lö szö d; de leginkább parancsoló m ó d b a n : nyizs ki, csab ki j a bajuszt (Nyr. 5 :2 6 6 ) . P ó tló n y u jtással esik k i a d : haliam (hadd lám helyett), h a n n íz ö m; valam int ez a la k b a n : m ög van széve (szedve). Nem áll be p ó tló n y ú jtá s : m ég szőhet.
E lm arad a v : nyom n é lk ü l: p ita r (Nyr. 9 : 360.) P ó tló nyújtással e három ig é b e n : ríok, szíok, htok (többnyire hiátu s- pótló j-vel), hisz, JA, hítok v. hittok, hínak v. húrnak, szitok v.
szíttok, rítok v. r ítto k; de hívott, szívott, rívott (pl. képű).
E lm arad a g y: az egy szám név, illetve h atáro zatlan névm ás végéről m ássalhangzón kezdődő szavak előtt, am időn is ez m eg
nyúlik : éccsikó, éddarab, 'ékkicsit stb.
E lm arad az s az s végű m elléknevek, általában s végű névszók végéről, ha u tán n o k cs, zs-vel kezdődő szavak állanak, m időn is p ó tló n y ú jtás jelzi az e lv e sz é st: pl. kiccsikó, piroccsizm a, barnázzsák (barnás zsák).
E lm arad a h : a szó elejéről, különösen, ha előtte kem ény m ássalhangzó á ll: m i jó t ozott ke? éccő ogy ottani, (Nyr. 9 : 360)..
J n , m é j n r ú (juh, m éh, juhról). (Nyr. 8 : 461).
Á ltalános hiszen-nek iszen, h nélküli használata.
E lm arad a k : ájé ke fő , űjé ke. lé, igyé ké v. ken.
Két összekerülő m agánhangzó közűi a hiátu s elkerülése v égett kiesik az e l s ő : rá m , rád, rá, Vargestók, lá n y stb. sőt m ég két külön szó által alk o to tt h iátu st is ki szokott kerülni a
— 18 —
nyelvérzék az egyik hangzó k iejtésév el: g a z d a s s z o n y .jó js z a k á t, rádás, iutiáradom stb.
S űrűn előfordúlnak a k o p tato tt és összevont k ife je z é se k :
’csérlessék a Jézus (Nyr. 4 : 83), biz’, oszt’, m ik (melyik), nem tóm, aszongyák, agygyisten (Nyr. 2 : 513), éccsapáwi, éccsanyám (Nyr. 5 : 265), jé k m á n o ! dejszen. nojszen, tó m , tőd, tood (tudom , tudod) (Nyr. 9 : 361), hájszén v. hájsze'1 (hát hiszen) stb.
V annak szavak, ahol egész m ássalhangzó csoport esik ki, ilyen főleg az ért rag két utolsó betűje, m ely kivétel nélkül kiesik m in d e n ü tt: pézé, sem m ié, la p á té ; az nd m arad ki e sz a v a k b a n : ken , m in , a végm agánhangzó m ég o rrhangúvá is válik. H asonló az eset a szent szóval, m ely jelzős kifejezésben : sze'1 P ál, szen lélök-nek hangzik.
A hangcso p o rtb an egy m ássalhangzó kiesése folytán az u tán a való m ássalhangzó nyúlik meg. Itt a következőleg cso p o r
to síth a tju k az eseteket.
A jakhangok: pb — bb : kalabba, szerebbe; bp—p p : darappatkó ; pdm-— m m : kammQg, haram m ög.
F o g h a n g o k : g y n — n n : honn'é, 'énnem (egy n e m ); d n — nn : szalanna, repenne; dsz—c c : hatoccó, h a la cc; tsz— c c ; kéccő haccó ; dl— U : palló, pa liá s ; ni— U : haszollesés; rl— 11 : vándol, le g é n y ; ttd—d d : lopoddészka, lá ío d d a ra b; zsz— ssz : összárait, tísszó, szásszá ; ssz— szsz : nyálaszszájú.
A hangátvetés.
A nagykőrösi nyelvjárásban ritkán fordúl elő hangátvetés.
A főbb esetek a k ö v etk ező k : karalábé, koréla, p etló riu m , sölé- resztö (Nyr. 8 : 235.), k a n á l-k a lá n , tenyerem -terenyem , ögyvez- ö zve g y (Nyr. 2 : 425.), laska-laksa, bütyök-bütykő, fekete-feteke, hegedű-liedegü.
Szótagalkotcis.
Itt érdekes tünem énnyel találkozunk, mely fellelhető a kis
kunhalasi és szegedi nyelvjárásban is; ez az áthúzás (a szótag olvasásnál), mely tulajdonképen nem m ás, mint a szó végső m ás
salhangzójának átnyújtása a következő m agánhangzóval kezdődő s z ó h o z : a zétel (Nj r. 2 : 368.), a zördög (Nyr. 3 : 29.), a zá ru n k alá (Nyr. 2 : 514.), a zisten (Nyr. 2 : 517.). Két szó közötti biátus- pótló-/-t is az utolsó szóhoz viszi ár a nyelvérzék p l : ha j a zisten ; de jé n tudom , j ó jé ? stb. (Nyr. 15. 548.).
H angzó átváltozása mássalhangzóvá.
Csak a legritkább esetben fordúl e lő : ó szűz M á r j a (Nyr. 4 : 178.), e. h. M ária. E zt a jelenséget könnyen m egérthetjük, ha a j átm eneti term észetét (a m agán és m ássalhangzók között) figye
lembe vesszük.
Ií. ALAKTANI SAJÁTSÁGOK.
i. S z ó ö s s z e té te l.
E nyelvjárás sokkal kevesebb alaktani sajátságot m utat, mint hangtanit.
a) Mellérendelő összetételek: iu ty i-m u ty i (bamba), genye- g u n y a v. gesznye-gusznya (összevissza), ciróka m aróka (gyerm ek
versből), eskem beskem (tréfás esküforma), gyiitt-m önt, csiga-biga.
b) Alárendelő összetételek :
1.) Mellékneves összetételek : nagy ihú (nagy étkű), gyalog
szék, fe n k ő , vakszöm.
2.) Birtokos össsetételek: jelöltek: napfőkőtte ; isieniehénkéje, istenszam ara, ünnepszom battya ; jelöletlenek : kertajtó, házfödél, pipam ocsok.
3.) T árgyas összetételek : am m ondó, kutyaszorító.
4.) H atározós összetételek : tiiledálö. (bő szoknya), kéccörbűza, kéccörliszt, hajábakrum pli, féreszá jú , ajjaszéna, m agbaváló.
5.) Melléknévi igeneves ö ssze té te l: vágóm arha, ölőcsirke, szo p ó b o rn yá; érdekes kifejezések: 'égy áló hejbe, égy ütő hejbe (egy álló v. egy ülő helyben, egy ülés v, állás alatt).
6.) Több szóból álló összetételek : hislábújj, jajja jkó ró , ökörfarkkóró, ördögoldalbordája, mosószékláb, hétköznap.
Összetétel által nyom atékossá válnak a következő s z a v a k : környeskörii égyes'égyedn, végellősvégin, kellős-közepibe, telidösteli, kivilágosk i v i ra ttig.
2. S z ó k é p z é s.
1. Igeképzés.
a) Deverbalis igeképzés.
Gyakorító igék. Az l képzővel: bizsörél (csiklandoz-féle jelen téssel), znhol (e lv e r); képzőbokrai k-\-l : szipákol, tapsikol.
A g k ép z ő v el: rözög, röhög, mekög, nyefög, horlyog, csobog, bufog, (dobog), kuncog (kunyeral), elsatytyog (elódalog) stb. K£p- zőbokrai n + g : lTajTong^~szállong, 'b o rzo n g; r + g ; bidörög (bódo-
— 20 —
rog), bizsörög és csámborog (k ó sz á l); n-j-gat, g e t; borzongat, ta- p ingat, szoring a t ; n-\-gál : k ó ringál, hajlongál, v. hajlong.
A d k ép ző v el: tápod, l'ékussad (lekuporodik, ledől, lefekszik);
képzőbokrai: d-\-ál, él: harapdál, rugdál v. rugdal, csipdel.
A gat, get k épzővel: hasigat, teriget, toszigat (taszigat v.
taszingaí).
Á sz, ése képzővel: hajkurász, zavarász.
Z képző és b o k ra i: visitoz, hancúroz, siitkéröz, karm oláz.
M ozzanatos ig é k : an, en k é p z ő v el: szottyan, ruccan, porcén sörcen, buggyan.
ÁZ+í-ve 1: osont, d u rra n t, fröcscsent, szottyant, k o m m a n t í t k ép ző v el: sejdít, siv ít v. süvít, vicsorít.
Szenvedő igék: tat, tét képzővel: dicsértessék a Jézus (úgy
szólván egyetlen eset).
Visszaható ig é k : A d képző és b o k ra i: ód, őd : fú jó d ik , rakódili. ütődik, eló d ó d ik; kod, köd: nevéködik, üzeködik (üzérke
dik) ; d z: kéredzik, fű tő d zik , fö jh ő d z ik ; koz, köz: méreközik, szá-
ritkozik, m utatkozik. .
Míveltető igék. A mai it képző régebbi alakjaival is találko
zunk : fa k a jt( ? ) , szalajt(?), ha s a j t; at, et (általános képző): nézet, fo ly a t, értei.
Á s z t : kifá ra szt, k is z á r a s z t; tat, t é t : já rta t, szá rm a szta t, hibás ztat.
É rdekes a dönt jelenének 3-ik szem ély e: díít. (Minden idő
ben d űl-bői.)
b) D eno m in a lis igeképzés.
E téren kevés figyelemre méltó találkozik a nagykőrösi nyelv
járásban. Leginkább l és 11 k ép z ő v el: gépel, tőgyei, barkácsol (szétfoszt, szétpelyhez), csutakol, tetejel, érdekesek a d rágállom , kicsillöm , sötétellöm, kevesellöm — kifejezések (drágállom == azt mondom, hogy drága, kicsillöm = azt mondom, hogy az illető dolog kicsi). [V. ö. Nyr. 2 1 : 129. Zolnai Gy. ésN y r. 23 : 475.
Mikó P.]
z - v e l: ágyaz, könyerez, hibáz-ík (híjjá van); in t : p u h in t, lá g y in t; s z t : hírösztöl, m a r a s z ta l; í t : csúnyit, p i s z k i t ; ód, ő d: kínló d ik, n yű g lő d ik; kod, ked, köd : disznókodik. kutyáködik, em - börködik, szöm fülesködik, b u tá sko d ik; dz: p illé d zik v. bőrödzik (a tej).
2. N évszóképzés.
a) D everbálís névszóképzés.
Itt mindenekelőtt egy sajátságos deverbális kifejezésről kell megemlékeznünk, melyet ható képzővel ellátott igéknél észlelhe
tü n k : ahatnám van, öhetném van, iha tn á m van.
— 21 —
A feltételes módból szárm aznak e kifejezések, de a nyelv=
érzék elválasztotta az általános feltételes m ódtól: áhainám jelen
tése = szeretnék aludni v. aludni akarok : de inkább kívánságot fejezünk ki vele. Ih a tn á m v a n: inni szeretnék, öhetném va n = enni szeretnék, (éhes vagyok, szom jas vagyok). Sohasem m ond
ják : áhatnékom , ihatnékom, öhetnéköm, de némely m ozgást jelentő igénél m indkét alak előfo rd u l: m öhetném v. möhetnéköm va n v.
m öh etn ék; hasonlóképen áll a dolog a gyiihetném , já rh a tn á m , táncoltatnám alakokkal.
E z esetet egybevetve az alszik igénél a feltételes jelennel, kapjuk a k ö v etk ező k et:
áhat-nék ahat-nám | ákat-nánk ahat-nánk ] áhat-ná ahad-nád V S áhat-nátok ahat-nátok\ §
áhat-na ahai-nékjaA áhat-náuak ahat-nák j ** / E z utóbbi sajátságos deverbális alakok csak nagyon kevés,
a köznapi életben leginkább használatos igékből vannak képezve.
A leggyakoribb igék: őket, ahat, ihat, fellhet, möhet, gyüket, já r hat, sétákat, táncokat, ugráltat, répákét.
Figyelem re méltók az ás, és, továbbá az at, et képzők, m e
lyek rendesen m agát a cselekvényt, de sokszor a cselekvés ered
m ényét fejezik ki : rontás (babonás kotyvalék. melyet valaki m eg
rontására tesznek a küszöb elé), kötés, vágás (a kivágott erdő helye), rá n ta t (zsíros rántás), sütet (e sütet könyér).
A jelenidejü melléknévi igenévből gyakran alkotnak s képző
vel m elléknevet; szopós, p iritó s, möhetős, löhetős.
Gyakori a jelen és m últ idejű igenevek főnévi használata : pislogó (kis mécs), kerülő (pl, csősz, de kerülő-nek m ondják a reform átus templom és a városház tornyának az óra feletti, kere
ken menő erkélyét is, ahol a tűzőr minden negyedórában sétát v é g e z ); hízó, söprü (e szóból seperni, söprő — a bornak alja, d e : kém ényseprő), csörgő, fiityö lő , fo rg ó .
Múlt idejű mélléknévi igenevek leginkább kicsinyítő képzővel pl. morzsóttka (kenyérsütésnél használt tészta féle), fo n o ttk a (kis fonott kalács), csípödöti (apró, szaggatott tészta) — to v á b b á : jártom ba, gyüttöm be, m öntöm be; ép így főnévül használtatnak egyes jövő idejű melléknévi igenevek: állandó (gyümölcs), illendő
(ülő). ...
Igéből vannak képezve a következő képzőjű névszók:
ka, k e : üllőké, állóka (ritkábban h asz n álato s);
cs : p u ffa n c s (puffadt képő, k ö v é r; így m o n d ják : oszt’ g yiin á m e' p u ffa n c s embörke!), szintén cs-vel van képezve a vakar-ból a vakarcs (a nyújtódeszkáról összevakart tésztából sült kis kenyér.)
b) ü e n o m in á lis névszóképzés.
Figyelemre méltók a következő látszólagos képzések, m elyek
nek alapszava ismeretlen :
kó, kő : haskó [bütykő ('?)], csü c skő;
ok : lucsok. pocsok.
ők: egyetlen esetben: Szöm ők (családnév);
ka, k e: szánka, csipetke, A ndriska, P is tik e; óka : itóka, fiö k a ;
i: bari (a bárány becéző neve), boci, m u c i (a kis borjú becéző nevei), E rzsi, P isti, J a n i, G yuri. Az i képzőt néha s előzi m eg: fa lu s i, tanyasi, odavalósí, három órásí (vonat); vízi, em böri ;
d i: bújosdi kifu tó sd i, szinházasdi, zsiványosdi (leginkább gyerm ekbeszédben).
A személyes névm ásnak következő alakjai térnek el a k ö z
nyelvtől : m ink, ük, ritkán h a lla n i: m im m a g u n k.
Itt kell m egem lékeznünk e nyelvjárás elég érdekes sajátságá
ról, mely a fokozásnál észlelhető. Ugyanis gyakran megtörténik, hogy összetett főnév van foko zv a; ez esetben nem választja el a nyelvérzék egym ástól a két főnevet, hanem egyszerűen legelőire teszi a lég szócskát : legfaltövibe (nem a fal legtövibe), vagy : a legszárnyaszéle fekete (nem a szárnya legszéle); a képe tiszta vóty csak a legórahögye sáros. Névutós főnevet is használ a nagykőrösi nyelvjárás fokozott alakban, a felső fokban pl.: ott van a keszke- nyőm a legfa a la tt; rövid és találó kifejezés e h e ly e tt: a f a leg- tövében v. tövénél. Ilyenek még : a legház fö lö tt, legkerités fe lit.
A felső fokot ki szokták fejezni a középfok nál,-nél ragos alakjával, mely alak a ragtalan középfokkal van összekapcsolva : szöbbné szöbb, remökebbné remökebb stb.
A né képzőt használják — nő helyett i s : tanúóné, póstam es- törné, bábáné (de bába asszony is), barátné (leánybarát).
c) E lvo n á s ú tjá n keletkezett névszók.
Csak kevés eset található.
D iskn rá l-ból előfordult nagy r itk á n : diskura, de inkább diskurzust m ondanak helyette. Gsócsál-bó\ (összerágcsál) : csócsa, g u r ig á z -b ó \: g u rig a (az a legtöbbnyire fa henger, m elyre a cérna fel van gombolyítva), B a b rá l-b ó l: babram unka, szurkapiszká-bó\
szurkapiszka-em ber, izgága ember).
* 3. S zó ra g o zá s.
1) Szótövek.
A hangröviditő tövek hol hosszúak, hol r ö v i d e kf o n a l, fo n á l, gyökér, gyökér, su d á r, su d á r-d e m a d á r, darázs, p a rá zs
(m adarak, parazsak, darazsak s rövid az egész többes).
Az á tövü főnevek ragozásuk közben is m egőrzik e hosszú ú-t : ágyúk, gyapjúk, fa g g y ú k , bornyúk.
Van néhány szó, melyek a párhuzam os hangrendi alakkal is előfordulnak az eredeti mellett, a jelentés m arad ugyanaz : pocskol- pöcsköl, bódorog-bődörög; kerít-karit, kever-kavar.
A v tövű igéknek j hangú alakjok is van : hijom (hívom),
ríjok stb. '
2) Igeragozás .
A nagykőrösi nyelvjárás h árom igemódot ismer épen úgy, mint a köznyelv : a jelentő, feltételes és felszólító m ó d o t
A jelentő m ódnak van jelen és m ú lt ideje A jövőt a jelen idővel s a „m a jd“ határozó . szóval fejezi k i: M á j’ hónap érnék.
A feltételes m ódban a jelen és a m ú lt, a felszó lító m ódban a jelen használatos. *-
Az alanyi ragozású feltételes m ód egyes első szem élyében a tő mindig ná a m élyhangú igéknél : hallanák, vónák (h a lla n é k, vónék) stb.
Az alanyi ragozás egyes első szem élyének a ragja általában k, még az ikes igénél is : ázok, őszök, iszok, ugrok.
Az egyes m ásodik szem éíykét ragja, az sz és l közül az sz nem járulhat sziszegő végíí igéhez (s, z, sz).
Van eset rá, hogy m indkét m ásodik szem élyü rag h a sz n á la t
ban van a nem sziszegő végbetüs igéknél : ír s z és író, s ir s z és síró, n g ra ssz és ugró [az l beolvadt az ó-ba], ép így : károm kocc (káromkodsz) és károm kodó (2. szem élyre.)
Az ikes igék ik ragja gyakran elm arad a hat, hét képző után : ugorhat, ázhat, veszeködhet.
Viszont előfordúl, hogy ik-telen igék a harm adik személyben felveszik az ik ragot a-hat,-hét után : lé űhetik oda is, fö lá h a tik
■má. Nem ritka ese te k : gyüjjék, m önnyék, já r jé k ke.
A föltételes mód jelen idejének egyes harm adik szem élyében minden ige ik-telen : m a ra n n a , szalanna, kapaszkonna, esne.
A kell ige harm adik szem ély e: kék, de használatos a köllene is, félsz.: köllessön.
Az ikes és iktelen ige alanyi ragozása a következő : Jelentő mód, jelen idő :
Iktelen ig e : írok, írsz v. írói, v. író, ír, írunk, írtok, írnak.
Ikes ige : ázok, ázol, ázik, á zu n k , ásztok, áznak.
Befejezett jelen. Iktelen ige : írtam , írta, írt, írtunk, írtatok, írtak.
Ikes ige : ásztam , ásztá, ázott, úsztunk, ásztatok, asztak.
Feltételes je le n : Iktelen ige: írn á k v. írnék, írná, írna, ír nánk, írnátok, írnának.
Ikes ige : á znák, á zn á, ázna, áznánk, áznátok, áznának.
Feltételes múlt |p g a befejezett je le n + vóna.
— 24 —
Felszólító mód. Jelen idő: Iktelen ig e : írja k, ír ja , írjon v.
irjo n (nem ritkán írjék); ívjunk, írjatok, írjanak.
Ikes ig e : á zza k, ázzá, ázzon v. áz:on v. ázzék, ázzunk, ázza
tok, ázzanak.
T árgyas igeragozás. A felszólító mód sajátságos alakjait lát
ju k a következő végű igéknél : jt , nt, át, ít, melyek végm ással
hangzójukat is elv etik : é né ejcsd v. ejd, k i ne loccsancsd v.
locscsand, kiá d d oda neki, kajlídd jó be. De használatos a m ásik bővebb alak i s : ejcsed, kiáccsad v. kajáccsad (de k a já d d is g y a
kori), hajlincsad. Hasonlókép két alakkal szerepelnek a felszólító mód második személyében: tögyed-tödd, m ongyad-m ondd, aggyad- add. E rö'videbb és hosszabb alakok között bizonyos értelem árnya
latot állapíthatunk m e g : tödd, m ondd, add sokkal erősebb felszó
lítást, parancsot fejeznek ki, m in t: tőgyed, m ongyad, aggyad — ez utóbbiak ■ m ár m ajdnem kérést fejeznek ki s a hé (hallod-e hé) evvel az alakkal kapcsolatban szokott előfordúlni.
H a az eszik igének első vagy m ásodik személyit tárgya van, akkor iktelen p l . : m á j m ögösz a fe n e (engem v. téged), de ha az e szik igét a m eg kötőszó nélkül használjuk, akkor iktelen a har
madik személyű tárgynál is p l : ő sz a m érög m indön embört.
A p, k, r, b, g végű igék a tárgyas ragozású felszólító jelen egyes m ásodik személyében minden ragjukat elvesztik, ha a fel
szólító m ódjegy j után m ássalbangzó következik: sza b 'k i m á n , ra k 'm á é, kab'm ög (de kam m ög is), né v á m á lé, j ó r á g’ mög, k a p a r ’ki.
A felszólító m ódnak a jelenre tett hatása nem ritka eset:
lássa m ágyiin i s; m ö g m o nhassa á s z t a k á r k ijis ; m á j' m ö g n ízziik h á t á s z t a z e r d ő t! [L. Zolnai Nyr. 2 1 : 178.]
M ondani ige m ásodik személyre vonatkozó tárgyas alakja.- m o nla k v. m ondalak.
A van ige főnévi igeneve gyokori használatnak örvend:
varrni van (van ugyan, d e ... ) : ez az alkalm azás gyakori m ás igéknél is m egengedő értelem ben : lá tn i láttam , hallani, hallottam , keresni, kerestem (d e ... ).
Figyelemre méltó a m e g y és jö n im ögy és gyűri ige ra
gozása) :
Jelen id ő : m ögyök v. m onyok v. m ék, m ész, mén v. m ögy, m öniink v. m ögyünk v. m o n yu n k, m öntök, m önnek. A többi alakja mind a m ön-tőből szárm azik : mönnék, m önnyek, m öntem , m ö n tem vóna, m önő, mönés.
J ö n — g y ö n : Jelen idő : g yiivc k, g y iisz, gyiin, g yiivü n k, g yü t- tök, gyünnek.
Befejezett je le n : gyüttem , gyiitté, gyiitt, g y ü ttim k , gyiittetök, gyiittek.
Feltételes jelen : gyiinnék, gyiinné, gyiim te stb.
— 25 —
Felszólító m ó d : g yü jjek , gyere v. g ytijjé, gyiijjön v. gyiijjék, .g y iijjim k v. g y e rü n k , gyertök v. g yü jjetö k, g y Ujj evek. Többi
alakjai : gyiivö, (el) gyüvendő, gyiivés, g yü ttm ö n t.
3) N évragozás.
Itt nem sok újsággal találkozunk.
1) A tárgyrag elmarad a birtokragozott sza v a k egyes első és m ásodik szem ély én él: fe je m , kalapod, h á zu n k , kezetök.
A m in d (m in ) tárgyraggal is eiőfordúl m indet evitték, lá ttu k m indet.
2) Birtokos személyragok.
Egy szó van, melynél a birtokos szem élyrag kötőhangzója zártab b a köznyelvinél: lábom, (lobod, lobotok).
A m agashangú szók az egyesszám ban, ha a harm adik sze- m élyű birtokraggal vannak ellátva a vég e hangot i-re változtatják rag előtt, pl. : kézit, fejib e, pézinek. Hasonló eset áll be a je h ar
madik személyű birtok ragban is : szelencéjű, szöröncséjinek.
A z s, sz végű szókban a harm adik szem élyit j assimilálódik : K risztu ssá , révésszé, ép így öccse.
A többes személyragozott sor szám ok ónk, ónk, végződés
sel b irn a k : kettőnk, hárm ónk, ölőnk — per analogiam a mely és melyik kérdő és vonatkozó névm ások ily alakban használtatnak : m elyőnk, m elyőtök, m elyöjiik, m etyikőnk, m elyikötök, m e ly ik ö jü k (inkább állandó /-v e 1: m ejőnk, m ejikö jiik stb.)
A birtokképző é valamennyi birtokos névm áshoz is hozzájá
rulhat : enyim é, tíedé, m ijenké.
Birtokos ragot kap az indulatszó ebben az esetben : netök.
3) A határozóragok, a) M ódhatározók. A d ú l, stü l rag gyak
ran csatlakozik birtokos szóhoz : apjostú, annyostlí. — Tehát ide nem áll a Nyelvőr (1 5 : 441.) állítása, mely szerint „a m agyar komitatívusi rag nem já rú ih a t... személyjeles tőkhöz.“
Ily birtokos alakból vannak k é p e zv e: átajjába, egyátajjába, h a m a rjá b a,
A m ódhatározó n rag mindig megnyúlik : szépeim , igenyössenn, f i n o m ann.
A képp és képpen rendesen egy p -v e 1 e jtő d n e k : m áskép, másképen, sokféleképpen.
Az eszközhatározó és okhatározó é rt csak mint é szerepel1) p l : pézé vöttem a gubám at, egy fo r in té adom.
A helyhatározó bán, ben alakok mindig n nélkül (ba, be) fordúlnak elő: hová m égy: a tem plom ba; hol van ő : a tem plom ba.
Az n helyragot mindig hosszan ejtik, ép úgy, mint az n m ódragot: házontt, keritésönn, kalaponn.
V L. e lő b b : H iányos alakok.
— 26 —
Az aki, a m i vonatkozó névm ások kötőhangzóval veszik fel az n r a g o t: a kiönn, a m iönn v. a kijönn, am ijönn.
A t helyrag néha előfordul : rézsű it, k itré tt, hó im éit (honnan helyett, többnyire m eg k ettő zv e)
A hoz, hez, hoz ragok z-je és a nál, ítél ragok /-je mindig elm a ra d 1) : házhó, fá h ó , köröszthő.
A bál, bői, tói, tői, ról, ről, nál, nél névragok, ha szem ély
ragot kapnak, az l-et m egnyújtják, de a velem, veled, vele kivételt k é p e z : belőllem, tőllem, r á lla m, n á íla m stb.
4) H elyhatározók : honnét v. hőim et v. honnéd, onnét v. on- néd v. onnand, elő, hátú, ögyebiitt, m ásiivé v. m áshová, ögyebiivé, o tt k\n itt bén , odbé'1 (ott benn).
5) M ódhatározók: így, úgy, am úgy, sehogy, valahogy, érde
kes kifejezés : csak úgy rú g 'fő hadd ott m ódra.
6. Időhatározók: a sztá n , előbb, m áskó, kísőbbet, a zo m m ó d ("mindjárt), akkó, m ik ó ; a k o r rag általános: vá sá rk ő , szü retkó , karácsonkó, húsvétkó, ku k o ric a ka p á lá skó .
É rdekesek a körűi és tá jo n szavak, melyek a szerint, am int alkalm azzuk őket, id ő t 1 s, h e ly e t is jelenthetnek/ é jfé l kö rű , a k a z a l körű, három óra tájon, a zo n a gyöpös tájonn.
7. Névmások : Szem élyes névm ások én, te, íí, m in k, tik, ük ; esetei : engöm v. éngöm v. engöm et v. éngöm et, tégöd v, tégödet, ü t v. íítet v, iltet, b ennünket v. m inket, bennőtöket v. tito két v.
bennetöket, ü k é t v. ükét.
A visszaható névm ás mindig felveszi elülre a megfelelő sze
m élynévm ást.
Az am ely vonatkozó névm ás ism eretlen e nyelvjárásban és helyette a m elyik, a m i fordul e l ő : a csirke a m e ly ik , a g a ra b ó a m it (sohasem „a k it“) v ö tte m ... stb.
8. Ragozott ragos a la k o k : belőre, kivű re, túnarrú, m ikorára, akko rá ra , asztat, észtét.
É rdekesek a következő birtokos szem élyragozott névm ások : m in n yá jó ju n k, m in n yá jó to k, m in n yá jó ju k.
!) L. előbb : H iányos alakok.
