Sieti ajánlat
KIRÁLYNÉK VÁROSA Thiery Árpád szociográfiája
„V eszprém ben n em m in d e n ü tt v et
te k kom olyan. Eszem be ju to tta k azok a helyek, ahol díjbeszedő vagy in k á b b biztosítási ügynök m ó d já ra á llta m a titk á rn ő szobájában. — K it je le n th e te k be? — k érd e zte k ifü r
k észhetetlen arccal. Az ilyen arc elő tt felism erh etetlen n é zsugorodik az em ber. A m egsem m isülés küszö
bén ácsorog. K is idő m úlva, főnö
kétől k ijö v e t üveges m osollyal te s
sé k elt a p á rn á z o tt a jtó mögé, m iköz
ben m a g a ta rtá sá v a l tu d to m ra adta, hogy ő és főnöke tu d n a k rólam v a lam it, am iről nekem fogalm am sincs.” H osszasan idéztem a M a
gyarország fe lfe d ezé se so ro zat leg
ú ja b b kötetéből, m e rt — B alaton p a rti lakos lévén van ném i tapasz
ta lato m az itt dívó ügyintézésről (egy engem érin tő telekrész k isa já títá sa kapcsán). Az „üveges m osoly-
mékvcfrim
ly a l” trónoló hivatalosok elren d elte bontások és átép ítések — k id e rü l T hiery könyvéből — jó v á te h e te tle n - nül tö rölték el a régi városképet, és alk o tta k egy „új váro sm ag o t”, am i
ben csak lakni nem lehet, szállodá
jáb ó l egy éjszak a u tá n idegbajosan m enekül a vendég, iro d áib an ny u g tatóit szedve ü ln e k a h ivatalnokok, és lak ó h ázaib an o tth o n ró l álm odoz
va fetren g az állam polgár. Szem é
lyes vonzalom fűzi T hiery Á rpádot a városhoz és vezetőihez m ajdnem b a rá tin a k m ondható régi ism eret
ség. Jó in d u la tú a n elfogult b írá ló ja m in d a n n ak , am i történ t. Szociográ
fiá t azonban csak kön tö rfalazás nél
kül érdem es írni, ez a m űfaj tö rv é
nye, és honi h agyom ányaink is e rre köteleznek. V eszprém — az egykori k irá ly n é k városa, ez a gyöngyszem
— m egszenvedte az ezeréves m úl
ta t, és küszködik a m a gondjaival, hogy északi „fővárosa” legyen a B a
lato n n ak , ip a rt telepítsen-e, ad m i
nisztrációs k özponttá váljo n a m e
gyében, avagy m aga a k a rjo n „a m e
gye” lenni. M indenesetre a B alato n hoz vezető u ta t lelökte m agáról, a városon k ív ü l építve meg az autó- u ta t, és evvel ta lán azt a józan fel
fogást jelezte a k ü lv ilág n a k (ebben bízik az író is), hogy a történ elm i szépségű város, h atalm i helyzetével vissza nem élve a k a r ékeskedni a B akonyban, a „B alaton m ellyékén”.
(Szépirodalm i) G á„ Istv án
ESIK A HÓ
Hidas Antal verseskötete
A vékonyka kötet, am ely et kezem ben tarto k , a m eglepetés erejével hat. Az E sik a hó cím ű k ö te t ugyan-
HID4S ANTAL
ESIK A HÓ
is H idas A n ta l „őszikéit” gy ű jti cso
ko rb a. (V alóban c s o k o rb a : m in t szél
szó rta v irág sz irm o k at ad ták közre őket.) A v erse k egy része m á r m e g je
le n t a sajtóiban, m égis így eg y ü tt fe l
tű n ő igazán, hogy ez a k ö lté sz e t m eny
n y ire e lté r attól, a m ire H idas n ev é t h a llv a gondolunk. A pró m egfigyelé
sék, hívságok és álságok szark asztik u s
„csipdesése” m e lle tt tö b b n y ire a tö r
tén elem h á rm a s idődim enziójában önm aga nyolc és házassága öt év ti
zedes sz ak aszán ak p illan a tai je le n nek meg „századunk legnagyobb szerelm ével”. De nem csak a té m á
ban feltűnő a v áltozás: nem lelhető fel korai sz ak aszán ak ag itatív sz án déka, sem későbbi versein ek díszes
v eretes fo rm ája, ső t a r á m indig jellem ző népies íz is csak elvétve b u k k a n elő. H idas m integy m agá
n a k m on d o g atja senecai bölcsessé
g et sugalló gondolatm orzsáit. Leg
gyak o rib b szavai a csend, a m á r és a mégis. „E m lékeim et összepa- p a k o lta m ./L e z a jlo tta m .” — írja . és ezzel rokon lá tá sm ó d ja : a világ p u ritá n n á r e d u k á lt csontváz-dolgait lá tja és szem élyesíti meg. N incs il
lúziója, az ő költői világa „csaló
dásoktól felhólyagzott”, „m eggör
b ü lt ten g ely ű ”, kegyetlenné v á lt”.
Ezt a re z ig n á lt han g o t azonban m indig követi a bizakodás, a m eg
győződés és így v álik a szem élyes fá jd a lm a k a t és gondokat legyűrő m égis-költészetté. Ez a k k o r is igaz, h a a k ö te t legszebb versei (A zért m égis szom orú; Elégia; Szom orúság) a „M ár a je len sincs je len / a jelen is ú jra a v o lt” gondolati k ö ré t id é
zik. A versek m ásság át tu d a to sa n is v á lla lja — régi k ö lte m é n y ek re visz- sz ate k in tv e — H idas A n ta l: „S m ost k id e rü lt, hogy szavak, csak szavak, csak szavak . . . 'Egy cselek
vő igétől elm en ek ü ln ek ”. T eh á t se n k it se tévesszen meg az „őszi
k ék ” h alk elégiája, visszafogottsá
ga: lelke m élyén H idas fo rra d a l
m á r-p ró fé ta m arad t. (Szépirodalm i) Halász Lajos
FÉNYLŐ KÉKSÉGBEN EGY MADÁR
Dmitro Pavlicsko versei
Élvezem Pavlicsko k ifin o m u lt for
m a k u ltú rá já t. am ellyel rusztikus, realisztikus közéleti m ondanivalót közvetít. Pavlicsko az u k rá n falu
DMITRO PAVLICSKO
FÉNYLŐ KÉKSÉGBEN EGY MADÁR
fia, M isley P ál utószavából m eg
tu d ju k , hogy szegényparaszti sz á r
m azék s 1929-ben született. Vagyis a m ásodik v ilá g h áb o rú k itörésekor tízesztendős volt. M egszokjuk azo
k a t a szovjet költőket, ak ik n ek m ár nem a N agy H onvédő H áború alap vető költői élm ényük, s h a az, m a
guk nem k ű sz ták végig fél E urópa h a v á t-sa rá t. Pavlicsko m it m ond a rettegésről, a h alálközelségről? Köz
vetlen ü l nem sokat, in k á b b a szü
lőföld féltése, a ragaszkodás se jte t az akkori árnyakból. S a n élk ü lö zés. O nnan érkező su g a lla t is, p er
sze egyik-m ásik vers ilyen s tró fá ja : „Ó, több puskagolyó van, m in t ah á n y s z ív !/T ö b b akna, m in ta h á n y v ersk ö te t!” E sorok egybekötik a szunnyadó g y e rm e k ré m ü le tet a fe l
n ő tt férfi költő-gondolkodásával.
Pavlicsko em észtődő, tud ato s alkat.
E m ost elénk táruló, m egszerkesz
te tt v ers-v ilá g m ögött felelősen, f á j
dalm asan sz erk esz tett élet húzódha- tik. „'Nyomozója s b írá ja vagy m a
gadnak, / Ügyésze, ki b ü n te té st k ö vetel, / R avasz ügyvéd, ki védelm ed
re kel, / H isz an n y i m in d en t a b a l
so rsra foghat.” N agyjából e gondol
kodásm ód tehát. V olt alkalm am P avlicskót egy költőtalálkozón n a pokon á t figyelni — úgy, hogy v e r
seiből alig ism ertem valam it. Am a szűkszavúságon á t sütő feszültség itt m a g y a rá z a tá t leli. „Adj nekik szabadságot, m íg a lélek /T ü z e s b e n n ü k ” — véli Pavlicsko a gondo
la ta iró l. A k é t fordító, Rónay G yörgy és T andori Dezső, elm é
ly ü lt értőivé v á lt e költői szán d ék nak (Európa) Kalász Márton
III. BÉLA EMLÉKEZETE Kristó Gyula
és Makk Ferenc könyve
n i. B é t a
eroL ék ezete
Nem lévén átfogó érvényű, összefog
laló korabeli vagy közel-utókori fo rrásm ű az a d o tt időről, sokféle fo rrás és o k ira t reá vonatkozó, ap
ró m ozaikkockáiból kell ö sszeállíta
ni Á rp ád -h ázi III. B éla k irá ly p o rt
r é já t és k o rra jzá t. S ez a m u n k a részben reh a b ilitá ció jellegű. A b i
zánci u d v arb a n — s egy ideig
„örökbefogadott” bizánci tró n ö rö kösként! — n ev e lk e d e tt B élát nem sokkal u ra lm a u tá n ugyanis még nagy tis z te le t övezte, később az o n ban — az a k k o ri „napi p o litik ai”
érdek ek n ek m egfelelően ig azítva a m ú lta t a je len szükségleteihez — az u tókor igyekezett rossz h íré t köl
teni. Az a negyedszázad viszont, am ely et ő a m agyar trónon tö ltö tt 1172-től 1196-ig, h a tá ro z o tta n ko n szolidációs szak aszn ak tekinthető.
A n em csekély h á n y a tta tá so k u tá n tró n ra k e rü lt III. B élának sik e rü lt az elődei idején igen m eggyöngült központi, k irály i h a ta lm a t m egerő
sítenie, m árp ed ig tö rté n elm ü n k n e k ebben a perió d u sáb an k étségkívül a centralizáció szolgálta az ország érdekét, fe n n m a ra d á sá n a k ügyét.
K ristó G yula és M akk F erenc be
vezetőjében gazdag és á rn y a lt — de szin te tú lzsúfolt — k ép é t a d ja a ko rabeli európai h atalm i k ü zdelm ek
nek, a kereszteződő, bonyolult és változó erővonalaknak, különös te
k in te tte ! a k eleti és a n yugati k e reszténység a befolyási övezetekért folyó, h a z á n k a t is erősen érin tő h arcaira. Ez a bevezető egy átfogó III. B éla-m onográfia v á z la tán a k is tekinthető.
A B ibliotheca Historica sorozat, am elyben e k ö te t is m egjelent, m ind fontosabb h ely et vív ki m agának a történelem ir á n t növekvő érd ek lő dés kielégítésében „tiszta fo rrásb ó l”, ered eti szövegeket n y ú jtv a, korszerű gondozásban és kom m entálással.
(M agyar H elikon) ^ Istyán
Színház
A CSODÁK
NÁPOLYBAN SZÜLETNEK József Attila Színház
Az első k ritik á k m á r m egdorgálták a József A ttila S zínházat, a m ié rt az új évadot m in d k é t h ajlék á b an a pe
hely sú ly ú szórakoztatás égisze a la tt kezdte. A szóban forgó k ét m ű, a S carnacci—T arab u si olasz szerző p á
ros kom édiája, illetve A cárnő k ö zö tt érté k b eli h aso n lítg a tásn ak v a lóban nincs é rte lm e : az egykorú sz ó ra k o zta tó ip a r tisztes te rm ék e m indkettő. V an viszont m entség a kettős v álasztásra, olyan, am ely a k á r indo k n ak is elm eh etn e: az ed
digi próbálkozások ellenére is be- já ra tla n te re p m ég a F e h é rv á ri út, ahol m ost a k am arasz ín h á z m űkö
dik, az angyalföldi an y aszín h ázat pedig, a m aga átm en etileg kietlenné d ú lt környezetében, elég bonyolult m egközelíteni — am oda még csalo
gatn i k ell a nézőt, em itt m e g ju ta l
m azni hűségéért.
A dassék te h á t tisztelet az enyhítő k ö rülm ényeknek — no meg a ta v a lyi, eredm ényeiben v itath ató , d e tisz
tes szándékú m ag y ar ő sb em u tató sorozatnak, am ely feljogosít n é m i la z ítá sra —, hogy csak a v égeredm ényt nézzük: az a d o tt elő
adásokat. S ak k o r azt m o n d h a tju k : A csodák N ápolyban szü le tn e k k e l
lem es estét szerez a m ű faj hív ei
nek. Az ilyen típusú já té k o t meg le
h etn e közelíteni a com m edia d e li’
a rte -sz e rű stilizálás felől, ez az ui azonban m erőben idegen a tá rs u la t
tól, s G ábor P ál, a film rendező-ven
dég nem is erőltette. A m ásik, re á lisabb lehetőséget v álasz to tta : meg-