1124
STATlSZTlKAl lRODALMl FIGYELÖILLNER, M. — FORET. M.:
A TÁRSADALMI JELZÖSZÁMOK ÉS A TÁRSADALMI TERV CELJAINAK
ES HATEKONYSÁGANAK MÉRESE
(Sacialni ukazatele a mereni cilu a efektu sociál- niho planu.) — Sociologíckii Casopís. 1974. 1. sz.
79—91. p.
A szerzők. akik a Csehszlovák Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének kutatói, a társadalmi jelzőszámok fogalmával. a társa- dalmi tervezésben való felhasználásával, ki—
dolgozásuk konkrét alakjával és adatforrá—
saival foglalkoznak.
Ha a társadalmat rendszerként fogjuk fel, akkor a társadalmi jelzőszámokat olyan in—
formációkként értelmezhetjük, amelyek a tár- sadalom irányításához szükségesek. A jelző- számoknak két fontos követelménynek kell megfelelniük: a) tapasztalati úton megfigyel—
hetőknek kell lenniök, b) jelezniük kell a tár- sadalmi rendszer egy-egy területén vagy vo- natkozásában végbemenő folyamatokat. Az utóbbi követelménnyel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a társadalmi jelzőszámok jel- zik a kérdéses állapotokat, folyamatokat. és ez azt jelenti. hogy a megfigyelhető jelen- ségek szintjén mutatják ki. hogy mi történik a rendszerben azokon a szinteken. amelye—
ket empirikusan nem lehet minden további nélkül megfigyelni. Például a színházak, mo- zik, hangversenyek látogatóinak száma jelzi a kulturális színvonalat. de nem azonositha—
tó a kulturális színvonallal, amelyet közvet- lenül nem tudunk mérni. A társadalmi jelző- számok információként is felhasználhatók egy adott rendszer irányításához.
A gazdasági mutatók és társadalmi jelző- számok közötti viszonyt a szerzők úgy fogal—
mazzák meg, hogy egyrészt ugyanaz az adat különféle összefüggésekben is felhasználható, tehát egyszerre lehet gazdasági mutatószám és társadalmi jelzőszám. Másrészt viszont helytelen lenne arra a következtetésre jutni, hogy ezek szerint a társadalmi jelzőszámok cetjára elegendők a hagyományos gazda- sági és demográfiai mutatók. A továbbiakban speciális társadalmi jelzőszámokat is ki kell alakítani, amelyek az eddigi gazdasági és népesedési statisztikákban nem szerepeltek, A társadalmi jelzőszámok fogalmával ösz—
szefüggésben mutatnak rá arra, hogy helyte—
len lenne a ,.társadalmi" kifejezést a hagyo- mányos szociális gondolkodással azonosítani.
a társadalmi tervezést ilyen módon leszűkíte- ni. mert annak ki kell terjednie a társadalmi folyamatok minden oldalára.
Ha a társadalmi tervezést úgy fogjuk fel,
mint a társadalmi rendszer állapotában be- következő bizonyos változások elérésére való törekvést, akkor a társadalmi tervek fogalmi alkotóelemei a következők: a) a rendszer le- írása, b) a rendszer különböző (kiinduló, végső és cél-) állapotainak kifejezése, c) azoknak az eszközöknek meghatározása,
amelyeknek segítségével a tervezett változá- sokat elő lehet mozdítani.
A társadalmi jelzőszámok szerepe a társa- dalmi tervezésben abban áll, hogy kifejezik a rendszer különböző állapotait és a külön- böző eszközök felhasználását. Fontos,,hogy a célállapotok az eszközöktől világosan meg- különböztethetők legyenek. mert ellenkező esetben fennáll annak a veszélye, hogy az eszközfelhasználás meghatározott szintjének elérését már azonosnak veszik a tényleges célok elérésével. Például az egészségvédelmi kiadások (eszköz) növekedése még ' nem szükségképpen jelenti az egészségi állapotok javulását (cél).
A társadalmi jelzőszámokat így fel lehet használni a) a társadalmi rendszer elemzé- sére a társadalmi terv összeállítása előtt, b) azon nyelvezetet alkothatják. amelyben a társadalmi tervet megfogalmazzák. ilyen ér—
telemben betölthetik a normatívák funkció- ját, c) segítségükkel elemezni lehet a társa- dalmi tervek megvalósítását.
Ahhoz, hogy a társadalmi jelzőszámok megfeleljenek a társadalmi tervezés ezen céljaira, mindenekelőtt standardizálni kell őket, vagyis pontosan meg kell határozni, milyen adatok alapján, milyen időszakra, mi- lyen mértékegységekben kifejezve és milyen matematikai képletek alapján számítják ki őket
A társadalmi jelzőszámok kidolgozásának menetét szerzők az életmód példáján mutat—
ják be. A szocialista életmód, amelynek ki—
alakítása a társadalmi tervezésnek nyilván- való célja, igen elvont elméleti fogalom. Ez- ért alkotóelemeire kell bontani. Ilyen alkotó- elemek például: a vizsgált társadalmi cso- port rendelkezésére álló erőforrások (jövede- lem stb.), a végzett tevékenységek, a cso- port tagjai közötti társadalmi kapcsolatok.
a szükségletek és a motivációk. Ezután ezen alkotóelemeket jellemző társadalmi jelzőszá—
mokat kell keresni. Egyes esetekben ugyan- azt az életmód—alkotóelemet több jelzőszám segítségével is megkísérlik jellemezni. hogy a bennük végbemenő változások minél pon- tosabban felmérhetők legyenek. Végül az így kapott elsődleges jelzőszámokat rendszerezni kell: elhagyják a feleslegeseknek mutatko- zókat, meghatározzák hierarchiájukat, eset—
leg több jelzőszámból szintetikus jelzőszámot alkotnak, végül megvizsgálják a közöttük le—
vő kapcsolatokat.
A szerzők hangsúlyozzák, hogy az egyszer kialakított társadalmi jelzőszámrendszer nem végleges, hanem folyamatos továbbfejlesztést igényel. mert ahogyan a társadalmi valóság változik, úgy kell módosítani az annak meg- figyelésére szolgáló jelzőszámokat.
A társadalmi jelzőszámok konkrét alakja tekintetében a szerzők elsősorban a külön—
böző strukturális és dinamikus viszonyszámo—
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
kat látják alkalmasaknak a jelzőszámok cél- jóra. Ebbe a kérdéskörbe tartozik az is. hogy egyáltalán mennyire számszerűsíthetők a tár- sadalmi jelenségek. Kétségtelen, hogy sok olyan területe van a társadalmi valóságnak, amelyet nem tudnak kvantitatív alakban, mégpedig kardinális jellegű mérőszámokkal jellemezni. Helytelen azonban az a nézet, hogy erre egyáltalán nincs lehetőség, inkább arról van szó, hogy jelenleg még nem tudnak megfelelő méréseket végezni, Különben a tisztán minőségi megállapítások és az alap—
vető jellegű kvantitatív mérés között még sok közbeeső lehetőség van, mint például a dichotóm változók alkalmazása vagy az or- dinális skálák, amelyek bizonyos fokú szám-
szerűsítést tesznek lehetővé.
A társadalmi jelzőszámok nagy része agg—
regált alakú, vagyis az egyes emberekre vagy családokra vonatkozó adatokból számítják őket. Vannak azonban olyan globális muta- tók is, amelyek a megfigyelt rendszer egé- szét jellemzik, tehát nem aggregálás útján kapják őket (ilyen például az adott társadal- mi rendszerben uralkodó légkör).
A társadalmi jelzőszámok legfontosabb for- rása a társadalomstatisztika, elsősorban a népszámlálások és a mikrocenzusok, a ház- tartásstatisztika, a munkaügyi és igazságügyi statisztika stb. A jelenlegi tórsadalomstatisz- tika azonban — a kétségtelenül jelentős fej-
1125
lődés ellenére — még bizonyos,,hiányosságo—
kat mutat, amelyek nehezítik a társadalmi jelzőszámok kidolgozását. Ilyen hiányosság- ként emlltik a szerzők, hogy ezeket az oda- tokat sokszor nem megfelelő szerkezeti bon—
tásban gyűjtik és mutatják ki, a különböző adatfelvételek egymástól függetlenek, a gyűj—
tött adatokat nem lehet az adatszolgáltató egység (egyén, család) szintjén összekapcsol- ni, és általában kevés lehetőséget nyújta—
nak a dinamika megállapítására. Problémát okoz az is, hogy a felvételek alapbizonylatait általában rövid ideig és nem hozzáférhető formában tárolják.
A társadalomstatisztika emlitett ágai mel- lett a társadalmi jelzőszámok másik forrása a szerzők szerint a különböző szociológiai vizsgálatok lehetnek. Ilyen vizsgálatokkal le- het például kimutatni a gyermekek családi nevelésében megfigyelhető változásokat. A szociológiai felvételeket azonban messzeme—
nően standardizálni kellene ahhoz, hogy ilyen célokra felhasználhatók legyenek. Vég- eredményben (: társadalmi tervezés igényei azt kívánják, hogy a tórsadalomstatisztika fo—
kozatos ,,szociologizálódása" közben a szo- ciológiai kutatások módszerei, standardizálá- sa, rendszeressége is hasonlóvá váljék a sta—
tisztikáéhoz.
(Ism.: Andorka Rudolf)
BIBLIOGRÁFIA
A KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálathoz az alábbi fontosabb könyvek érkeztek be:
STATISZTIKAI ÉVKUNYVEK
ROCZNIK statystyki miedzynarodowej 1973. War—
szowa_ 1973. GUS. XXVI. 469 p.. 2 t.. 2 térk.
Nemzetközi statisztikai évkönyv, 1973.
l 42 C 309/12
ÁLTALÁNOS STATISZTIKAI MUNKÁK
ANGEWANDTE lnformatik. Hrsg.: P. Mertens. Ber- lin —— New York, 1972. de Gruyter. 198 p.
Alkalmazott Iniormatika.
114 160 BOROKOV, A. A.: Kursz teorii verojatnosztej.
Moszkva. 1972. lzdot. Nauka. 287 p.
A valószínűsége/mélet taniolyama.
500 162 DRAPER, N. R. — SMITH, H. G.: Priklodnoj reg- reszszionnüj analiz. Perev. Ju. P. Adler, V. G. Gorszl kij. Moszkva. 1973. lzdat_ Sztatiszt. 391 p.
Alkalmazott regressziáelemzés.
600 147 GEGENWARTS- und Zukunftsaufgaben der amtlichen Statistik. Hrsg.: Statístisches Bundesamt. Wiesbaden.
Stutt ort—Mainz. 1972. Kohlhammer. 89p
Aigiivatalos statisztika ielenlegi és jövőben! felada- tal a Német Szövetségi Köztársaságban.
392 145
GOLOVACS, A. V. —— ERINA. A. M. - TROFIMOV.
V. P.: Kriterii matematicseszkoj sztatisztiki v ékono- micseszkih iszszledovanijah. Moszkva. 1972. lzdat.
Sztotiszt. 134 p.
A matematikai statisztika kritériumai a gazdasági vizsgálatokban.
500164 GYORKI I. -— MAITENYI E.: Az adatbázis-kezelés problémái. Bp. 1974. Stat. K. soksz. 220 p. 002
A 7 19
]APAN—USSR Symposium on probability theory.
Proceedings of the —. Ed. by C. Maruyama. Ju V Prokhorov. Berlin — Heidelberg -— New York. 1973.
Springer. Vl. 550
A valószínűségelme'let tárgyában tartott iapán—
szovjet szimpózium anyaga.
' 800 108
KENDALL, M. G.: Time-series. London. 1973. Griffin.
lX, 197 p.
ldősorok.
700 167 METODY statystyczno-matematyczne w ékonomii.
Ded. B. Bukowsko. Warszawa. 1972. SGPis. 265 p.
Matematikai statisztikai módszerek a közgazdaság—
tanban.
500 227 PETROVA, E. V. - ALEKSZEVA, !. M.: Sztatlsztika.
Moszkva. 1973. lzdat. Sztatiszt. 206 p.
Statisztika.
600167
