Statisztika és közgazdaságtudomány Magyarországon 1920 előtt

(1)

TÖRTÉNET! DOLGOZATOK

STATISZTIKA ES— KÓZGAZDASÁGTUDOMÁNY MAGYARORSZÁGON 1920 ELÓTT*

DR. HORVÁTH RÓBERT

A statisztika és a közgazdaságtudomány viszonya az első világháború utáni korszak egyik legégetőbb tudománytörténett témája. A .,kvantitatív közgazdaságtan"

gondolatát ugyanis az 1930-as évek világgazdasági válsága és az azt követő ún.

,,keynesi forradalom" vetette fel, a második világháború nagyarányú közgazdasági erőfeszítései pedig még jobban előtérbe helyezték. A háború utáni újjáépítési

szükségletek, valamint a szocializmus térhódítása és jelentős sikerei részben Ke-

let—Európában, részben pedig világviszonylatban is a gazdasági tervezés iránt igen nagy érdeklődést keltettek. s mindez a statisztika és a közgazdaságtudomány vi- szonyának nemcsak mennyiségi, hanem minőségi téren is további nagyszabású átalakulásához vezetett,

Mit is értsünk tulajdonképpen kvantitatív közgazdaságtanon? Az elnevezés Colin Clark professzortól származik, akinek 1940-ben megjelent, a gazdasági fej—

lődés feltételeiről szóló műve1 használta e kifejezést először. E fogalommal az in- duktív módszerre épülő, közelebbről számszerű, statisztikai megalapozottságú köz—

gazdaságtudományt jelölte. mely szerinte egyedül teszi lehetővé egy tudományo—

san egzakt tan kiépítését ezen a területen. E szóban forgó mű első kiadásának előszavában Clark élesen bírálta a klasszikus angol közgazdaságtani iskola fő képviselőit, elsősorban Smitht és Ricardot, hogy túlzottan deduktív és kvalitatív jel- legű iskolájuk több mint száz éven át helytelen irányba terelte a közgazdaságtudo—

mány fejlődését. mintegy a filozófiai spekulációk szintjére szorítva vissza azt. Noha ezt a passzust könyve második kiadásának előszavából a szerző az angolszász köz—

gazdaságtan képviselőinek heves reagálása miatt kénytelen volt kihagyni. a mű—

ben foglaltak és maga az elnevezés is megadták az ..önmagára ismerés lehetősé- gét" és azt az öntudatot ezen irány képviselőinek, mely Schumpeter szerint minden új tudomány, tudományág vagy irányzat kifejlődésének egyik nélkülözhetetlen

eleme.2 V

Ez a világtendencia nem változott semmit. legfeljebb még tovább erősödött.

Ennek a nagyszabású átalakulásnak ma már annál is inkább tudatában vagyunk, mert az elmúlt három évtized elmélettörténeti kutatásai — elsősorban a közgazda- sógtudományok történetében, de kisebb mértékben a statisztika történetében is — a múlt kutatásában mintegy visszafelé is érvényesítették ezt a nagy fontosságú szem—

* Kissé átdolgozott részlet szerzőnek a Magyar Közgazdasági Társaság Statisztikai Szakosztálya Statisz- tikatörténetl Szakcsoportjának 1979. május 28—30—án Baján tartott XVll. Vándorülésén elhangzott előadásából.

* Clark, C.: The conditions of economic progress. MacMillan. London. 1940. Előszó.

! Schumpeter. Joseph A.: History of economic analysis. Edited from manuscript by E. Ready-Schumpeter.

3. kiad. New York. 1959. 356. old.

(2)

DR. HORVÁTH: STATISZTIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNY 291

pontot. E kutatások főleg azt keresték, hogy a kvantitatív közgazdaságtudomány statisztikai csírái és feltételei hogyan és mikor merültek fel, és ezek az új kezdemé—

nyezések milyen mértékben voltak képesek befolyásolni az egyes korok közgazda-

ságtani gondolkodását, elméleti állásfoglalásait, sőt gazdaságpolitikai koncepcióit.

Minthogy a jelen sorok szerzőjének az utóbbi három évtizedben kifejtett köz—

gazdaságtudomc'myi elmélettörténeti és statisztikatörténeti munkássága jelentős mértékben ebbe a nemzetközi fővonalba kapcsolódott bele, úgy gondolta, hogy ebben az új perspektívában a hazai statisztika és a hazai közgazdasági gondolkozás kialakulását is meg kell vizsgálnia, és a nemzetközi tanulságok figyelembevételé—

vel ilyen irányú szintézisre kísérletet kell tennie. A probléma természetéből követ—

kezik, hogy itt nem leszűrt és kiérlelt kutatÓSOk eredményéről, hanem inkább első megközelítés jellegű eszmefuttatásról van szó, amely — noha a szerző kiterjedt ku- tatásain alapszik mind nemzetközi, mind hazai viszonylatban — elsősorban mégis csak egy valósnak elfogadható szintézishez vezető út keresésének nehézségeit tük—

rözi.

Más szóval az ilyen szintézis kialakításának fő problémája nem is annyira az elmúlt időszak összes fontosabb fejlődési vonulatának a feltárása és megraga- dása, hanem ezeknek fontosságuk szerinti szelektálása és minden másod- vagy harmadrangú áramlattól való megtisztítása, hogy a figyelem a legalapvetőbb és legkiugróbb fő vonulatokra terelődjék. Mindez néhol még akkor is előtérbe került, ha egyes áramlatok saját korukban nem feltétlenül jelentették a kvantitatív köz—

gazdasági fejlődés már kialakult elsőrendű vonulatait, hanem csak az új fejlődés

csíráit és kezdeteit. ,

Az ilyen jellegű megközelítés jelentőségét A. V. Anyíkin elmélettörténeti mun-

kájának az a vezérgondolata is aláhúzza. mely szerint .,... a modern politikai gazdaságtan szempontjából, ugyanúgy. mint a filozófiánál, a tudomány történeté- nek nagyobb jelentősége van, mint a természettudományokban. A társadalomtudo- mányokban a nézetek fejlődése közvetlenebbül kapcsolódik napjaink világához, és fontos szerepet játszik az ideológiai harcban".3

Amidőn az alábbiakban egy ilyen új típusú szintézis kialakítására teszünk kí- sérletet (: magyar közgazdaságtudomány és a magyar statisztikai tudomány fejlő- désének fő irányai és kölcsönhatásai alapján, talán nemcsak megengedett, hanem célszerű is vizsgálódásainkat elsőnek nagyjából a fő korai. XIX. századi korszakra korlátozni -— ha mindjárt ezt a korszakot kiterjesztett értelemben fogjuk is fel, vagy—

is a XVIII. század végi kezdeteket is bevonjuk jelen vizsgálatunkba — és a fejlődést nagyjából az első világháborúig terjedő XX. századi másfél-két évtizedig nyomon követni.

Ez a korszak az első és nagy kialakulási korszak, melyhez a két világháború közötti korszak, majd az azt követő szocialista korszak már teljesen más jellegű fejlődéssel. megváltozott feltételekkel, rohamosan bővülő problémakörrel és tartalommal kapcsolódik. Tulajdonképpen ennek az első világháború óta eltelt hat évti- zednek és az ezen belüli két korszaknak hasonló jellegű tudománytörténeti szinté- zisét illetően joggal vetődhet fel az a gondolat, hogy e munkára egy kutató helyett talán alkalmasabb lehetne kisebb tudományos kollektívák kialakítása e korszakok megbízható átfogása, feldolgozása és első megközelítési szintű értékelése érdeké-

ben/*

3 Anyíkin, A. V.: Egy tudomány ifjúkora. A Marx előtti közgazdász gondolkodók élete és nézetei. Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 19784 5. old.

4E tanulmány sajtó alá rendezése során e szempontot Kádas Kálmán professzor vetette fel, amiért a szerző ehelyütt is köszönetét fejezi ki.

5.

(3)

292 DR. HORVÁTH RÓBERT

Szintézisünk kiindulópontjául az a megállapítás kínálkozik, hogy a közgazda—

ságtan és a statisztikai tudomány viszonya a hazai modern társadalomtudomá—

nyok kialakulásának kezdetén — vagyis a XVlll. század végén — merőben eltérő

volt attól, amit a nyugat—európai fejlődés mutat. Ez különösen akkor szembetűnő.

ha magunk elé idézzük azt a tudománytörténeti fejlődési sémát, amelyet legutóbb

A. Piatíer professzor állított össze a probléma jobb megértése céljából.5

Az ábrának a lényege az, hogy a közgazdaságtudományi történeti fejlődés haladásának irányát egy vízszintes tengelyen balról jobbra haladva képzeli el, és teljesen tetszőleges módon — azaz semmiféle elméleti megfontolástól nem vezé-

relve — a tisztán vagy főleg deduktív elméleti közgazdaságtani fejlődést a tengely

feletti, az induktív jellegű -— akár statisztikai, akár történeti alapokon való —- tej-

lődést pedig a tengely alatti vonulatként ábrázolja. Ennek megfelelően például a

matematikai közgazdaságtani kezdeményezések helyesen a vonal fölé kerültek, ami

egyben arra is utal, hogy a deduktív fejlődési vonal nem egyértelműen kvalitatív.

ahogy az induktív sem egyértelműen kvantitatív. Míg a nyugat—európai elméleti fej—

lődést az ábrából kitűnően kialakulásától kezdve inkább a deduktív közgazdaság—

tani megközelítés uralma jellemezte, amely különösen az angol klasszikus köz- gazdaságtani iskola győzelmének időszakától kezdve egyre túlnyomóbbá vált, ad—

dig hazánkban a korai fejlődés az ellenkező, induktív és főleg kvantitatív vonalon

bontakozott ki, melyben az induktív elemek kezdettől fogva a statisztikai szempon- tok uralma alatt állottak.

Mindezzel a megállapítással természetesen nem kívánjuk azt állítani, hogy egyrészről a deduktív és kvalitatív, másrészről az induktív és statisztikai megközelí—

tés közé a közgazdaságtudományban minden további nélkül egyenlőségjelet lehet tenni. Csupán azt kívánjuk jelezni. hogy a deduktív tanrendszerek kialakítása jobban kedvezett a filozófiai ismeretelmélet módszerei közül a kvalitatíve megfogal- mazható megközelítésnek. noha az nemegyszer segítségül hívta a gazdaságtör—

téneti és a statisztikai gondolatmeneteket, sőt az adatokat is. Legjobb példaként itt

Smith rendszerére (1) de még arra is hivatkozhatunk, hogy Cournot szerint (3) Ri—

cardo egyes gondolatmenetei és dedukciói könnyen megfogalmazhatók a mate—

matikai közgazdaságtan formállogikai megközelítésében is, vagyis képletekkel.

Cournot neve jelzi. hogy bár a matematikai közgazdaságtani megközelítés az ő munkássága nyomán már a XIX. század harmincas éveinek a végén felmerült, azt mégsem tekintjük a fejlődés tipikus vagy fő vonalának. Ugyanis a .,matema—

tikai közgazdaságtani" megközelítés eme első felvetése során még a képletek absztrakt és fiktív számokkal való kitöltésére nem került sor és még kevésbé azok

valóságtartalommal biró statisztikai számokkal való behelyettesítésére, azaz ada—

tokkal való kitöltésére. Előbbire Marx nemzetitermelés- és nemzetijövedelem—sémái.

utóbbiakra (: korai nemzetivagyon- és nemzetijövedelem—számítás statisztikai vonak—

lához sorolható egyes külföldi szerzők munkái említhetők példaként. mindkettő a XIX. század második feléből. de még mindig a klasszikus polgári gazdaságtan tipikus jelenségeként. annak ellenáramlataként. illetve annak csupán periférikus

jelenségeként.

Hasonlóképpen az induktív megközelítés sem volt feltétlenül és kizárólagosan kvantitatív jellegű, amire viszont éppen a magyar statisztikai tudomány szolgáltatja a legkitűnőbb példát.

5 Piatíer, A.: Statistiaue et observation éccnomiaue. Série ,,Thémis". 1. köt. Presses Universitaires de France. Paris. 1961. 38. és köv. old.

(4)

sban/LY mama

v

SZM! Dúl/LY ,7/1)//)ÚJÚ

V

Uld/info!

őanfi/lan XVIII.sz.

Ill/12571!!!

;](www;elmé/efeiXX nyam/ák?Nem §r'WX

Aközgazdaságigondolkozásfejlődése,., (túlnyomóanabsztraktkonstrukciók193049,csekélykonkrétjellegűÉseléggé'szetszortrhozzamrulasok, amelyeketkevésséortodoxnaktartottak:újraorientólódasitendencna1930—toi) Menj!/;*Háy/was,! F

/svéd !isko/a

W l a w f — k ! P a n e / o

X

._

X

wkbsszüusalfx

x

;X MPE/aza"!MÉSZí/I'* :[duma/*"E'/"592?';

w w w

[disc/7, ni!/elen Úsz/rákZima/71794 isko/alüd/a :

es;

?le

ace/i;/ell/s (4959/1385ng x

45;

yzy/m$

[ISÚU'E/EI/g

XIX.sz.vége300sz.z/eje7530§7965— 849/0137

HH/

saw/ay

WWW

mai/na - lna'U/

Mmm/i'a'rm!:''fa,,_,, ")Szamífas

'

':

_maiayyae tam/la);

yet/ug; IIíZ/ű/Édg/í ;;

, ? pia—wa úesepzeű/

WWW/W,? WD'WW

WW www

(llil

Fan/le

. i k ,-

*Á'M/mÁ—far'axx0

X

Á-v/gA/d/h/s'x/M—Xx

x

k i ? "

XÁ*677II? /o/Mrme/l !:peren/ahb 0%d%%/'0 Szin/andCirka—remeny

.ca'

. a , M 39 fo "s " § ** §

,..'.!"—_*,_]éws§§JewelfűF/EIIE/lluhant/ag/§§á/!isko/;:MMM/;ska/a§(;§

STATISZTIKA ÉS KÓZGAZDASÁGTUDOMÁNY

293

(5)

Ebben a korszakban a ,,népkarakterrel" kapcsolatos, részben etnográfiai. rész- ben szociológiai vagy egyenesen jogtörténeti jellegű olyan statisztikai megközelíté—

sek, amelyek a magyar parasztság helyzetének leírásával voltak kapcsolatosak - mint Tessedik (1784. 1786. 1805) és Berzeviczy (1804—1806) munkáiban —, semmi számszerűséget nem tartalmaztak. és helyenként tisztán történeti módszerek alkal—

mazásán alapultak. Ugyanez mondható el a leíró statisztikai koncepciónak arról a másik két főrészéről, amelyek nem az államterület fizikai és népességi földraj- zával, valamint fő alaperőivel, a népességgel és a gazdasági alapokkal foglalkoz—

tak. E két főrész az állam jogrendszerét. valamint államigazgatási rendszerét és a hozzátartozó intézményeket írta le történeti kialakultságukban, még ha a ,,jelen állapot" szem előtt tartásával is. Annyi mégis kétségtelen, hogy éppen a későbbi

fő statisztikai terület. a népesség és a gazdaság ,.jelen állapotának" leírása foly—

tán mégiscsak és egyre inkább a statisztikai számszerű megközelítés és módszer

jelentősége domborodott ki, és vált mindinkább tűlnyomóvá a magyar leíró sta-

tisztikában is.

Ezért a magyar közgazdaságtudomány XVlll. század végi kibontakozásához -—

mint erre már korábbi tanulmányaimban (9) is rámutattam — a magyar leíró sta—

tisztikai tudomány viszonylagos fejlettsége, fejlett merkantilista. majd fiziokrata és

klasszikus közgazdaságtani beállítottsága bámulatosan kedvező alapot és alkal-

mat szolgáltatott. Arról is szó van itt, hogy a statisztika bevezetése a magyar felsó- oktatásba jóval gyorsabban és jóval zökkenőmentesebben történt meg a kameralista áramlat hatására. mint a politikai gazdaságtané, valamint arról a másik is—

mert tényről, hogy a budai helytartótanácson keresztül megvalósított kameralista közgazdasági politika statisztikai bázisának a kiépítése már eleve lehetőséget és kiindulópontot nyújtott a makroökonómiai problémák kvantitatív statisztikai alapon való megközelítéséhez.

így nem lehet véletlennek tekinteni azt a tényt, hogy a magyar közgazdaságtu—

domány problémáinak első makroökonómiai jellegű felvetései az egyetemi statisztikai országleíró irányból — akár annak régebbi Bél-féle ágából, akár annak újabb, főleg Schwartner (1798, 1809—1811) által befolyásolt ágából — merítették inspirációi- kat. Áll ez különösen Vályi művére (1795—1799). ami a régebbi leíró iskolát illeti,

valamint ugyancsak Ercsei művére (1813—1814), ami az újabb államleíró statisztikai

iskolát illeti. E magyar fejlődés egyik fő jellegzetessége szemben a nemzetközi fejlő—

déssel tehát, hogy a közgazdasági eszmekör még nem önállóan, hanem a statisztikai tudomány burkában jelentkezik, annak részeként, azaz belőle nem válik ki. Mind Vályi műve mint az ,,országleírás"-i műfaj terméke, mind Ercseié mint kifejezetten ,.statisztikai" mű, ahol a közgazdaságtani rész csak mint ..alkalmazott statisztika" jelentkezik, igen élesen példázza ezt a kezdeti sajátosságot. Még amennyiben a műfaji elválasztás meg is történt. mint például Horváth Mihály pesti professzor esetében, az inspiráció itt is a statisztikai leírásra megy vissza. amit jól mutat az általa alkalmazott ,,notitia commercialis" (1806) kifejezés alternativ hasz-

nálata az ,,öconomia politica" (1806) kifejezéssel.

Ez utóbbi ,,politico-cameralis" felfogása a közgazdaságtannak azonban már hazánkban is elkanyarodik a statisztikai makroökonómiai kvantitatív kiindulástól.

és jellegére nézve inkább a pénzügytan—adótan és pénzügyi jog felé közeledik, és

tulajdonképpen a statisztikai megalapozás helyett a normatív megközelítésre he—

lyezi a súlypontot. lgy egyelőre még nem az önálló közgazdaságtudomány. hanem inkább az önálló pénzügytan—pénzügyi jog kifejlesztésére irányul.6

8 Ezzel kapcsolatban lásd: dr. Horváth Róbert: Tessedik a társadalomtudós. Körös Népe. 1963. évi lV.

köt. 33. old.

(6)

STATISZTIKA ÉS KUZGAZDASÁGTUDOMÁNY 295

A kvantitatív közgazdasági gondolkozás kifejlődésének másik erőteljes forrása a XVI". század végén Magyarországon — mint említettük — a budai helytartótaná- cson keresztül megvalósított államigazgatás statisztikai alapjaira épült fel, melynek makroökonómiai teljessége páratlan és ritka lehetőséget nyújtott a közgazdaság- tudományi és a gazdaságpolitikai vizsgálódásokhoz az anyaghoz hozzáférő szak-

emberek számára.

lsmeretes, hogy ebből az iskolából nőtt ki előbb Skerlecz (1791, illetve 1802

és 1826) munkássága, majd Almásyé is (1791, 1803), hogy azután egészen magas

fokra emelkedve teljesedjen ki magának Berzeviczynek a munkásságában (16). és egészen speciális fejlődési utat fusson be a két tudomány. a statisztika és a köz- gazdaságtan szintézise szempontjából. Míg ugyanis Skerlecznél a statisztikai alap szintén szilárdan ,,leíró" jellegű, a közgazdasági érdeklődés pedig ritkán éri el az elméleti szintet, és inkább csak a gazdaságpolitikai problémák szintjén marad, addig Almásynál és főleg Berzeviczynél a makrostatisztikai megközelítés átmegy előbb makroökonómiai részproblémák, majd az alapvető makroökonómiai összproblémák elméleti megközelítésébe is. Ezzel a két szerző munkássága egyre inkább létrehozza azt a természetes szintézist, amely e két tudomány között nap- jainkban is a legjelentősebb és a legkézenfekvőbb, sőt ez fejlődés Berzeviczynél átmegy az ellenkező megközelítési lehetőségbe is, és gyakran a gazdaságstatisz- tikát mint a közgazdasági elméletek verifikációjának lehetőségét használja fel.

Berzeviczy-monográfíámban (% részletesen foglalkoztam annak bemutatásá—

val, hogy a magyar közgazdaság rendszeres kvantitatív megragadásából (1797) miként fejleszti ki e szerző a magyar mezőgazdaság és a magyar parasztság hely- zetének statisztikai és makroökonómiai feltárását. Továbbá az országos szintű adóstatisztika elemzésén keresztül miként képes a részletekbe is menő, de teljesen átfogó és egységes képet adni a magyar közgazdasági rendszer elméleti és

gyakorlati kérdéseiről (1804—1806). Míg a külkereskedelmi problémák tárgyalása —

rendszeres adatok hiányában — statisztikai szempontból a legkevésbé fejlett le—

író statisztikai színvonalon mozog (1808—1814), addig egy kéziratban maradt végső elméleti közgazdaságtani jellegű műve (16) eljut a gazdaságdemográfia felve- téséig. valamint egy ökonometriailag is értelmezhető közgazdasági rendszerel—

mélet kifejtéséig is (1819).7 Ez a mű a magyar tudományfejlődésből a cenzor rossz- indulata folytán már kiesett, és arról a magyar statisztikai és közgazdasági gon—

kodás csak a Magyar Tudományos Akadémia által közreadott 1902—es újrakiadás

után szerezhetett tudomást (17). '

Berzeviczy munkásságával kapcsolatban idéztem már az újabb közgazdasági elmélettörténet kiemelkedő egyéniségének, Schumpeternek azt a megállapítását.

hogy az angol klasszikus iskola megjelenése és világsikere tulajdonképpen nega- tív hatással volt a Közép-Európában kialakult fejlett merkantilista-kameralista köz- gazdasági gondolkozásra. mert azt teljes egészében háttérbe szorította. Ez statisztikai megalapozottsága és kvantitatív beállítottsága folytón tulajdonképpen ked—

vezőbb helyzetben volt a közgazdaságtudomány kvantitatív fejlődési irányának ki—

alakítása szempontjából. mint a morálfilozófiából kinőtt klasszikus angol közgazda- sági iskola. Ez utóbbi ugyanis —- mint láttuk — főleg a filozófiai megközelítés foly—

tán kvalitatív ismeretelméleti módszerei alapján közelítette meg a közgazdaság-

tani elmélet problémáit, s noha nem áll az a megállapítás. hogy figyelmen kívül

7 Lásd (9)—ben utolsónak említett mű 121. és köv. old.

(7)

296 DR, HORVÁTH RÓBERT

hagyott bizonyos kvantitatív problémákat, lényegében mégiscsak hosszú ideig —- szinte a XIX. század végéig — a kvalitatív megközelítés volt a túlnyomó.

Berzeviczy munkássága talán világviszonylatban is a legkitűnőbb példa Schumpeter állításának a bizonyítására. minthogy a kvantitatív megközelítésre ala- pozott és Berzeviczy által elsajátított klasszikus elmélet számos olyan megoldatlan kérdését ez az elszigetelt magyar szerző jóval korábban felvetette (1819), és több- nyire helyesen is oldotta meg. amelyekhez a nyugati klasszikus gazdaságelmélet

kellő határozottsággal az ő korában még el sem jutott.

Berzeviczynek ez az utolsó (kéziratban ránk maradt) műve (16) azonban már

a Szent Szövetség reakciós korszakában került kidolgozásra. és saját hazájában sem kaphatta meg a megfelelő publicitást, amelyet kiemelkedő színvonalánál fogva is megérdemelt volna. nemhogy külföldön. Ez a korszak a magyar statisztikai és

közgazdasági gondolkozás fejlődését 1815 és 1848 között a teljes szellemi elszi—v

getelésen keresztül kiszakította az európai eszmeáramlatok fejlődéséből, és erő—' sen elavult és provinciális színvonalra szorította vissza. Ez az elszigeteltség. leg- alábbis részben, még az abszolutizmus közel 2 évtizede alatt (1849—1867) is érez- tette hatását.

Mindez témánk és szintézisünk szempontjából annyit jelent, hogy a statisztiká—

ban a XVI". és XlX. század fordulójának nagyjait, elsősorban Schwartnert igyekez—

tek utánozni. a közgazdaságtudományban pedig -— ennek megfelelően -— a leíró sta—

tisztikai hagyományokat folytatták, és továbbra is'e tudomány keretein belül ma- radva kísérelték meg a közgazdasági tudományt művelni.

Tudományosan ezzel a beállítottsággal és nemcsak a konvencionális feudális, állásponttal magyarázható, hogy azok a nagybirtokosság és a parasztság közötti

latens ellentétek, amelyekre Tessedik még csak burkoltabban, de Schwartner már

a XIX. század elején a népesség településviszonyaival és a puszták benépesítési lehetőségeivel kapcsolatban nagy élességgel utalts, éppen kvalitatív közgazdasági jellegük miatt és minden Smithre visszavezethető gyökereik ellenére a hazai sta- tisztikából kinőtt közgazdászokat nem ragadták meg. Még inkább áll ez a népes- ségi és gazdasági fejlődés kölcsönhatásaival kapcsolatos. Malthus által felvetett népességi problémára vonatkozólag. Ez a főleg kvalitatívnak látszó és a kor sta—

tisztikai viszonyai között kvantitatív közgazdasági egyensúlyi problémaként alig kezelhető kérdés igen kezdetleges formában nyert megfogalmazást még Skerlecznél mint a fogyasztók és a termelők közötti aránytalanság, hogy azután belőle foko-

zatosan, Say és Líst hatására. a gazdasági növekedés és fejlődés elmélete, a ter—

melőerők fejlesztése — a népesség növelését is beleértve — bontakozzék ki.

E problémára Schwartner is csak kifejezetten népességfejlődési vonatkozás—

ban és jegyzetben utalt. s egyetlen kivételként ismét csak Berzeviczy említhető, aki

annak mind osztálytartalmát (1804—1806), mind a korai gazdasági fejlődés elmé—

lete szempontjából való helytelen voltát (1819) világosan kifejtette. A szegény né—

pesség fejlődésének korlátozását nagy felháborodással Lvisszautasította, és álta-

ban a munkáskezek felhasználását a gazdasági fejlődés rugójának tartotta. sőt ez utóbbival kapcsolatban és ugyancsak Say hatására a városi népesség szük—

ségszerűen növekvő arányával és az urbanizáció jelentőségével is foglalkozott. Ez

a kérdés -— bár első megközelítésével a jelen sorok szerzője megpróbálkozott --

még további feltárásra és alapos elemzésre szorul és egyre inkább elkerülhetetlen, hogy a jelen szintézist kiegészítő jelleggel, önállóan is megfogalmazásra kerüljön?

sLásd a 6. lábjegyzetben i. m. 36. old.

' Dr. Horváth Róbert: Malthuslan ldeas in Hungarian demogrophy before World War II. The Journal a!

European Economic History. 1972. évi 2. sz. 272. és köv. old.

(8)

STATISZTlKA ES KOZGAZDASAGTUDOMÁNY 297

A ,,leíró statisztikai" jellegű közgazdasági szemlélet legtipikusabb Schwart—

ner utáni termékének elősorban Magda sárospataki korszakából származó agrár—

gazdaságtana (1833. 1839) tekinthető, továbbá a Fényes által kiadott, de erőtelje-

sen átdolgozott Erdélyi-féle ,,Nemzeti iparunk" c. mű (1843, 1846). Ez utóbbi már némi kísérletet jelent a klasszikus iskola szellemének megfelelő pénz- és hitel- gazdasági tanok felé való elkanyarodásra az agrárgazdasági vonalról, de mégin- kább a List—féle iparfejlesztési vonal felé, valószinűleg Kossuth befolyására. Ide so- rolhatnánk végül Korizmics nagy visszhangot kiváltott munkáját is a magyar mező—

gazdaság problémáiról (1846).

A főiskolai jogakadémiai vonal képviselői közül e korszakból két jogakadémiai tanár —- Ramóczy (1847) és Konek (1847) — munkái a leíró statisztikai koncep- cióba foglalva tárgyalják a magyar gazdaság kvantitatív alapjait, előbbi főleg Fényesre (1836—1840 és 1842—1843) hivatkozva, míg az utóbbi mellette Schwart—

nert és Berzeviczyt is kiemelve ebben a vonatkozásban. Mindezeket a műveket azonban végeredményben az önálló közgazdasági szemlélet hiánya mellett még az is jellemzi, hogy adataik elavultak és makroökonómiai szempontból esetlege- sek, igen hézagosak és a rendszeres kvantitatív megközelítés lehetőségét nem ké- pesek biztositani. Nagyjából ugyanez mondható el Bárándy (1842—1844) és Gal- góczy (1855) munkái vonatkozásában is. mely utóbbit az 1848—as Országos Statisz—

tikai Hivatal kezdeményezései is inspiráltak, az egyetlen Kossuth—féle kvantitatív közgazdaságtani alapokon álló és az állami kereteket meghaladó ,,nemzeti jellegű költségvetés" kialakítására végzett 1848—as kisérlettől eltekintve, mely azokat szellemében messze megelőzte, de nyomtatott műben nem tükröződött.10

A magyar tudományfejlődésnek a XIX. század első felében lefolyt szakaszát té- mánk szempontjából értékelve, feltétlenül ki kell térnünk néhány szóval Széchenyi és Kossuth munkásságára és a magyar statisztikai és közgazdasági gondolkozásra gyakorolt óriási hatására. Ez a hatás annak ellenére mutatkozott, hogy a magyar történelem e két óriása egyformán nem volt e tudomány képviselője, inkább olyan gyakorlati ,,politikai reformernek" és ezt az irányt képviselő ,,közírónak" minősít—

hető, aki a feudális rendszer felszámolása és a kapitalista fejlődés fő problémái kapcsán óhatatlanul a gazdaságpolitika fő mezején is tevékenykedett, nemcsak gyakorlatilag, hanem irodalmilag is. Ez utóbbi téren kifejtett hatásuk az ekkor ki- formálódó nemzeti nyelv, nemzeti kultúra és nemzeti közvélemény közegein keresz- tül igen nagy mértékben megsokszorozódott. Időrendben és hatásban Széchenyi volt az első, és csak a politikai fejlődés felgyorsulása, a helyzet forradalmivá válása erősítette fel Kossuth hatását, és csak e nagy hullámhegy tetején emelkedett hatása

is egyre nagyobbra.

Széchenyi több ízben hangsúlyozta írásaiban, hogy nem törekszik szaktudo—

mányi művek írására. Az angol klasszikus közgazdaságtani iskolát tekintette kö- vetendő példának. annak ellenére, hogy tisztában volt azzal a ténnyel és ismétel- ten hangot adott annak a véleményének (1831), hogy ezen iskola tanításai az el- múlt fél évszázad alatt mennyire megmerevedtek, és így a csekély változás folytán"

a gazdasági fejlődés és haladás szempontjából mennyire elavultak.11 Nem kivánta

tehát elméleti vonatkozásban az angol klasszikus közgazdaságtan tanításait to—

vábbfejleszteni. inkább csak annak a sajátos magyar viszonyokra való alkalma- zása lebegett szemei előtt. Ez utóbbi feladat nemcsak az újabb és az egyenlőtlen—

kapitalista fejlődés hatását korrigálni kívánó elméleti áramlatok gazdaságpolitikai'

"Dr. Horváth Róbert: Kossuth haladó gondolatai a Londoni Egyetemen tartott elméleti közgazdaság—

tani előadásaiban. Acta Univ. Szegediens. Jur. et Pol. Tom. X. Fasc. 3. Szeged. 1963. 9. old.

" Dr. Horváth Róbert: Széchenyi istván és a statisztika. Statisztikai Szemle. 1967. évi 5. sz. 461-473 old..

(9)

követelményeinek felkarolása irányában mélyítette el gondolkodását. hanem a magyar helyzet gazdaságpolitikai feltárásához nélkülözhetetlen ,,induktíva-methodus"

egyre tudatosabb alkalmazása irányában is mind a történeti szemléletet, mind főleg a ténybeli, statisztikai megalapozást illetően (1833). így érthető meg az is, hogy Széchenyi Malthusban sem a híres és hirhedt népesedéselmélet megalkotóját, ha—

nem elsősorban az angol klasszikus közgazdasági gondolkozás és elmélet egyik fő képviselőjét látta. aki elsősorban a munkaérték-elmélet részletesebb kidolgozásával és egyes más elméleti problémák továbbépítésével és árnyalásával járult hozzá a

klasszikus közgazdaságtudomány fejlesztéséhez (1830).

Széchenyi az általa képviselt gazdasági fejlődési és növekedési eszmekörnek megfelelően a belső fogyasztás kiterjesztését és ennek megfelelően a termelés fel—

futtatását szükségesnek tartotta és hangsúlyozta, hogy ez egyben a munkáskezek növelését, tehát a népesség és a fogyasztás járulékos növekedését is jelenti szükség- szerűen, ahogy ezt Berzeviczy is megállapította (1804—1806). Az új gazdasági fej—

lődést azonban a ..reformtól" és nem a népesség növekedésétől várta, ahogy ezt egy bizonyos mértékben még a fejlettebb merkantilizmus képviselői is — elsősor—

ban a hazánkban olyan nagy tekintélyre emelkedett Sonnenfels (1763—1765, 1770)

— szorgalmazták. Széchenyi a Stádiumban ezért száll szembe azokkal, akik .,sze- retnék és kívánnák a nagyobb népesedést" (234. old.), de nem igénylik a népes- ségfejlődési akadályok - az alacsony életszínvonal és az éhínség, a magas halan—

dóság és a járványok —— elhárítását, és megfeledkeznek arról, hogy a malthusi oka- dályok ellen ható gazdaságpolitikai rendszabályok hatásosságának egyben elen- gedhetetlen feltétele a népesség műveltségi állapotának felemelése, (: ,.tökélete- sen kifejlett emberfők" számának a növelése. Csak az ilyen ellentétekre alapozott gondolatmenetben írja azt (1833). hogy ,,. .. nem a nép sokasága okozza egy vi—

dék virágzását, hanem a nép minősége" (128. old.). Majd tovább: ,,A népesedés

híját állítja a nagyobb rész az ország hátramaradásinak egyik fő okául, s ámbár . ..

ez felette nagy csalatkozás . . .", e hangadók nagyobb részénél éppen arról a ,.pri- vilegizált rendrül van szó" (234. és köv. old.), mely tenni a változások mellett semmit sem hajlandó, annak ellenére, hogy népességünkben 10 millióban több gazdaság halmoztathatik fel mint 1 millióban". (75. old.) . . 9 milliónak ezentúl is abbóli kirekesztése ellenben elkerülhetetlenül halált hozand anyaföldünkre" (63.

old.). Széchenyínek ez a kiérlelt álláspontja tehát nem tekinthető semmiképpen a

malthusí elmélet első magyarországi felkarolásának — ahogy Kautz (1868) vélte ——

sőt még tulajdonképpen a tisztán minőségi népességelméleti megfontolások fel- karolásának sem Cantillon, Townsend és Ortés nyomán, hanem egyenesen a gaz- dasági növekedési elmélet Malthusszal ellentétes népességi követelményének, Ber-

zeviczy nézeteivel teljes összhangban.

Széchenyi Berzeviczy erre vonatkozóan kifejtett nézeteit nem ismerhette, minthogy azokat szerzőjük az utolsó. a cenzúra által elsikkasztott nagy műve (1819) kéziratában fejtette ki, de zsenialitására mi sem jellemzőbb. mint hogy ..dilettant"

(itt a .,műkedvelő" és nem a pejoratív értelemben használja e szót) létére. akár- csak a szakközgazdász Berzeviczy, a gazdasági fejlődésnek a népességi fejlődés—

sel összefüggő mindkét szakaszát érzékelte. midőn egyszer az elegendő szakmun- káskéz jelenlétére. de másodszor az igy kibővülő fogyasztásra. majd az ennek kap—

csán szükséges járulékos munkaerő szükségességére is figyelemmel volt, ha nem is a beruházási szorzószám egy körvonalaiban olyan korai elmélete alapján. mint Berzeviczy. A közgazdaságtani tudomány és elméletek történetében ismert tény,

hogy e két szakasz elméletileg is kifejezett különválasztását Marx tette csak elő-

ször meg, és az is ismert, hogy annak alaposabb kidolgozása a mai modern nyu-

(10)

STATlSZTlKA ÉS KUZGAZDASÁGTUDOMÁNY 299

gati gazdaságelméletben és éppen a két, Nobel-díjjal kitüntetett tudós, A. Lewis (1955, 1966) és T. W. Schultz (1964) részéről történt meg, különös figyelemmel a harmadik világ fejlődő államaira, illetve a túlnyomóan még a mezőgazdaságra tá—

maszkodó korai fejlődési szakasznak megfelelő tipusú gazdasági rendszerekre.12

Széchenyi hatása egyébként abban is megmutatkozott. hogy a nem szakember köröket, különösen a köznemességet, amelynek a megyei és bizonyos fokig az or- szágos politika kialakítására a diéta 1825-ben történt újraösszehívása óta meg- volt a lehetősége, hasonlóan gazdaságpolitikai síkon mozgó fejtegetések közre- adására késztette. Tipikus példája ennek Berzsenyi műve (1833), amely noha a ma- gyarországi mezőgazdasági fejlődés akadályaival foglalkozott, elsőnek ismét a népességi érvet veszi elő a közel félévszázados populacionista hagyományokra támaszkodva, de ugyanakkor Széchenyi műveltségi érveit is felhasználva. Miköz- ben olyan konkrét népesedéspolitikai — főleg jogi -— rendszabályokat is javasol, mint az idegenek betelepítése, a házasemberek előnyökben részesítése, a több- gyermekes családok anyagi támogatása, továbbá a sokgyermekes anyák premizá—

lása, ugyanakkor azonban a malthusi tanokra reagáló polemizáló fejtegetésekbe is bocsátkozik: .. azon állítást nem hagyhatom e részben szó nélkül, mely sze—

rint némely politikusok azt állítják, hogy a nép önként és hamar megszaporodik.

csak annak élelme legyen, s hogy nem a nép szaporításáról, hanem csak annak

élelméről kell aggódni; mely szemlélet előttem nagyon is egyoldalúnak látszik."m

A nagyszámú külföldi telepes behívását és különösen zárt tömbben való lete- lepítését azonban nemzeti szempontból Berzsenyi nagyon is aggályosnak tartotta, és ezzel kapcsolatban tulajdonképpen már nem antimalthuzianista, hanem közve- títő, de már részben malthuzianista álláspontot fejt ki a népességi elvek kérdésé—

ben, méghozzá általánosságban, hangsúlyozva, hogy .. csak a biztos középúton kell járnunk, nehogy a néptelenség bajából az igen is nagy népesség bajába buk—

junk, mely több tekintetben még nagyobb veszély lehet, mint amaz: mert nem a sok

nyomorgó, hanem csak a boldog nép boldogítja az országot."14 Berzsenyi e ke-

véssé ismert művének e passzusával kapcsolatban talán meg lehetne kockáztatni e helyütt azt az állítást Kautz véleményével szemben, hogy nem Széchenyi, hanem inkább Berzsenyi az, aki a malthusi álláspontnak először ad hangot hazánkban, ha — mint láttuk - nem is egyértelműen.

Kossuth közgazdasági nézeteinek fejlődésével hazai szakirodalmunk viszony—

lag rendszeresebben foglalkozott, mint nagy vetélytársának, Széchenyinek idevágó eszmekörével. Ez utóbbit csak naplójának egyes futólag odavetett megjegyzései- ből és magából műveiből lehet úgy-ahogy rekonstruálni, míg Kossuth közgazda- sági nézeteinek fejlődését legutóbb a jelen sorok szerzője is taglalta egyik tanul-

mányában.15 Ez utóbbi keretében már utaltunk arra, hogy Kossuth a Sárospataki

Jogakadémián folyó jogi oktatás keretében még kifejezetten a sonnenfelsi kame- rális hagyományoknak megfelelő leíró statisztikai és policíális jellegű közgazda—

ságtani oktatásban részesült, és csupán az 1825—27-es és 1832—36—05 pozsonyi diétákon távollevő főrendek ,,távolléti követe"-ként ismerkedett meg közelebbről a feudalizmus felszámolására törekvő reformmozgalommal. Döntő jelentősége Kossuth közgazdasági eszmekörének fejlődése szempontjából az 1832 decembe—

rében megindított ,,Országgyűlési Tudósítások" szerkesztésének volt, mert a köz—

12 Lásd (9)—ben utolsónak i. m. 89. és köv. old., továbbá Lewis, A.: The theory of economic growth. 1955.

és ua.: Development planning. The essentials of economic policy. 1966. és Schultz, Th. W.: Transforming

traditional agriculture. 1964. .

13 Lásd: (30) 342. old.

" Lásd: (30) 342. old.

15 Lásd a 10. lábjegyzetben idézett .,Kossuth haladó gondolatai a Londoni Egyetemen tartott elméleti közgazdaságtani előadásaiban" című műben.

(11)

jogi küzdelmek burkában jelentkező alapvető közgazdasági kérdések — az örök- váltság. a robot és a tized kérdései stb. — kapcsán vált előtte világossá, hogy a polgári haladás gazdasági feltételei és tartalma sem hanyagolható el.

Az említett Tudósítások folytatásaképpen kiadott ,.Törvényhatósági Tudósítá-

sok" szerkesztése és cenzúra nélküli kiadása miatt — 1837 májusától 1840 májusáig

—- elszenvedett börtönbüntetése alatt Kossuth nagy erővel mélyedt el a kapitalista közgazdaságtan tanulmányozásában. ahogy erről a börtönben olvasásra engedé-

lyezett könyvek listája is tanúskodik. Ezek között említhetők Hume és Bentham

munkái. valamint egy Bülau nevű lipcsei prefosszornak Smith tanrendszerén ala-

puló munkája, továbbá az úgyszintén ebben a szellemben fogant Rotteck-Welcker-

féle ún. ,,Staatslexikon". Az Országos Széchenyi Könyvtárban külön kezelt, Kossuth hagyatékából eredő könyvtár őriz továbbá egy francia nyelvű Say—kiadást is 1817- ből (Traité, 1803), mely ebben az összefüggésben szintén kulcsfontosságú lehe- tettiG, amennyiben nem későbbi beszerzés eredményeként került Kossuth könyvei

közé. A fogság így mintegy a hiányzó külföldi egyetemi tanulmányokat pótolta Kossuth számára a szent szövetségi elszigeteltség viszonyai között, ideértve az angol nyelv elsajátítását is.

A fogságból kiszabadult Kossuth teljesen smithiánus közgazdasági eszmekör—

ben mozgott. amit jól tükröznek közgazdasági vonatkozású cikkei a Pesti Hírlap- ban, melynek szerkesztését 1841 elején vette át. Első cikkeiben ,.a nemzetközi sza- badkereskedelem varázsos fényeszméje" és a ,.liberalizmus ideológiai szabad—

sága" vezeti még tollát, mely az általa követendő mintának tartott francia forradalom (1789—1794) politikai jellegű vívmányain túlmenően oly látványos haladást hozott Európában. A gyakorlati gazdasági élettel való kapcsolatfelvétel azonban gyorsan rádöbbentette Kossuthot. hogy a tisztán szabadkereskedelmi alapon álló gazdasági fejlődés Magyarország akkori félgyarmati gazdasági viszonyai között ki- szolgáltatja az országot a tőkeerőben és fejlettségben előrehaladottabb osztrák birodalmi gazdasági rendszernek. E szempontból a Kossuth által 1842-ben rende- zett első magyar ..iparműkiállítás", valamint az 1843-ban megalakult Magyar Ke-

reskedelmi Társaságban viselt választmányi tagság döntően esett a latba.

így Kossuth gazdaságpolitikai felfogása gyors változáson ment keresztül

ezekben az években. ami a hírlapi vezércikkek hangnemének változásán keresztül

is jól nyomon követhető. Megfogalmazása szerint félre kell tenni ,,Smith kozmopo—

litikus, tehát antinacionális elveit" és a ,,statusgazdaság elméletét nacionalizálni

kell", a mi viszonyaink között csak ez lehet a helyesen értelmezett polgári szabad—

ság. nem pedig az angol értelemben vett szabad kereskedelem, mely ,,a gyakor- latban a gyengébb elnyomására vezet". Ennek megfelelően Kossuth gyorsan re- cipiálta List (1841) tanrendszerét mint a kapitalista fejlődésben lemaradt országok

termelőerőinek kifejlesztését szorgalmazó félig elméleti, félig gazdaságpolitikai tanrendszert. List művének gyors magyar lefordítása (Sárvári, 1843) és List 1844—es

magyarországi látogatása egyaránt közrejátszottak abban. hogy Kossuth politiká-

jának gazdaságpolitikai vonalát szilárdan ebben az irányban vigye tovább, ahogy

erről az 1844—ben megalakított Országos Védegylet. az 1847-ben alapított fonó- gyár és a forradalomig követett gyakorlat tanúskodik, noha List igyekezett elha-

tárolni magát a kossuthi irányvonaltól, és inkább az osztrák birodalom vezetőivel

szerette volna felvenni a kapcsolatot mint közlekedési szakértő és vállalkozó.17

" Say, I. B.: Cours compiet d'économie politiaue protiaue. 3. kiad. Paris. 1817. Az Országos Széchenyi Könyvtár régi katalógusában ,,Kossuth Lajos Könyvtára 424 Cam. sz." alatt.

" Dr. Horváth Róbert: Die Anslchten ungarischer Volkswirte über die Notwencligkeit einer Zivilrechts- kodifikation in der Reformperiode 1790—1848. Rechtshistorische Konferenz der Unlversitöt Wien. Krems-Stein.

1974. (Sokszor. anyag.)

(12)

STATISZTIKA ÉS KUZGAZDASÁGTUDOMÁNY 301

A kapitalista fejlődésnek arra a sajátosságára, hogy az élenjáró államoknak, elsősorban Angliának mintegy monopolhelyzetszerű előnyöket biztosít éppen a szabad kereskedelmi politikán keresztül, maga Marx is utalt az 1847-es brüsszeli szabad kereskedelmi kongresszusra készített beszédében, és hangsúlyozta, hogy bár a védvámrendszer általában konzervatív hatású, a feltörekvő burzsoázia kezé- ben fegyverré válhat a feudalizmus ellen. Kossuth gazdaságpolitikai irányvonala szilárdan ezen az úton haladt, és ez állította szembe végzetesen Széchenyivel, aki a reformnemzedék egyetlen olyan nagyszabású politikusaként és gazdaságpoli- tikusaként szigetelődött el, aki a magyar gazdasági reformot az osztrák birodalmi

keretben, fokozatosan és ,.érdekegyesítéssel" kívánta megvalósítani.

Hogy a List-féle rendszer elméleti aspirációkkal is rendelkezett, azt a Magyar

Tudományos Akadémia köreiben viszonylag korán Trefort (1842) egyik tanulmánya

regisztrálta, akárcsak azt is, hogy térnyerése a smithianizmussal szemben kezd ro—

hamossá válni. Ezzel függhet össze az a tény is, amelyről Kautz (1860) tudósít, ne- vezetesen hogy bár az Akadémia Smith művének lefordítását már 1833-ban tervbe vette, erre ebben a korszakban nem került sor. Az Akadémián egyébként a köz—

gazdaságtudományt szinte kizárólagosan statisztikusok képviselték az 1830-as

évektől kezdve előbb három, majd öt tag személyében, előbbiek között Ercsei, Lassú és Magda, majd röviddel utóbb Fényes és Nyíri. A közgazdaságtudomány—

nak tehát ez időben még önálló akadémikus képviselője sem volt. és a század

elejének legkiválóbb közgazdásza, Berzeviczy csak úgy kaphatott akadémikusi

rangot, hogy 1802—ben a Göttingai Tudományos Akadémia választotta be tagjai

sorába a hazai akadémia létének hiánya miatt.

Ehhez a szent szövetségi izolációs korszakhoz —- mint említettük — tulajdon- képpen hozzá lehetne számítani az abszolutizmus 1867—ig meghosszabbodó szaka—

szát is a magyar polgári forradalom és a szabadságharc bukását követő időszak—

ban, amennyiben nem lennénk arra figyelemmel, hogy a lassú átalakulás már tu—

lajdonképpen ekkor megindul a közgazdaságtudomány önállósodása felé, ha nem is annyira a kvantitatív közgazdaságtan, mint inkább a klasszikus közgazdasági iskola vonalán és szellemében.

A legjelentősebb egyéniség ebből a szempontból kétségkívül Kautz, akinek első műve és zsengéje ..Az austríai birodalom statistikája különös tekintettel Ma—

gyarországra" (1855) egyetlen kivételként jelentkezik már abban a makroökonómiai

gazdaságleírá műfajban. amelyet a hazai statisztikai tudomány képviselt. s ame—

iyet még jogakadémiai tanárként írt. Ez a mű a népesség mellett az anyagi mű- veltség statisztikája keretében rendszeres gazdaságstatisztikai anyagot ad, noha

"még a leíró koncepcióhoz tapadva, de már az osztrák hivatalos statisztika rend- szeresnek tekinthető adataira támaszkodva.18 lgy tulajdonképpen csak koncep—

ciójában tartozott az előző, a XIX. század első felének megfelelő korszakhoz, szelle—

mében részben inkább a Berzeviczy—féle hagyományok megújításának, részben pedig a korszerűbb hivatalos statisztikai adatokra való álapozásnak fogható fel.

Noha az 1850—es években a Magyar Tudományos Akadémia tovább erősíti tagállamányát, méghozzá ismét két statisztikussal Bitnicz és Konek személyében.

.Kautz már az 1850-es és 1860—as évek fordulóján határozottan elszakad a hagyo- mányos leíró statisztikai koncepciótól és egyáltalán a statisztikai tudománytól, és

15 Dr. Hon/áth Róbert: Kautz Gyula hozzájárulása a magyar statisztikai tudomány kialakulásához. Sta—

tisztikai Szemle. 1971. évi 7. sz. 736—744. old., 8—9. sz. 894—904. old.

(13)

az önálló közgazdaságtudomány művelésére veszi az irányt. Ekkor jelenik meg ne'—

met nyelven a közgazdasági elmélet fejlődéséről írott hatalmas és európai szín-

vonalú munkája (1858. 1860). amely a modern közgazdaságtudomány első hazai

jelentkezéseként értékelendő. méghozzá nemcsak kifejezetten a tradicionális an—

gol klasszikus politikai gazdaságtan értelmében. azaz a ]. St. Mill-féle verziót (1848) követve.

E kérdés — hogy Kautz tulajdonképpen figyelmen kívül hagyja a XIX. század 40—es és 50-es éveiben főleg az európai kontinensen kialakult újabb irányzato—

kat. minthogy eltér Kautznak (: magyar közgazdasági szakirodalomban szokásos

értékelésétől19 — különös figyelmet érdemel témánk szempontjából. Arról van itt

szó, hogy Kautz nem osztotta Trefort felfogását, mely a klasszikus iskola mellett

List rendszerét is új és rivális rendszerként értékelte, és a ,.nemzeti közgazdasági irányt", lényegében helyesen mint a klasszikus közgazdasági iskola egyik későbbi

fejlődési változatát fogta fel. nemcsak Treforttal. de magával Kossuthtal is ellen—

tétben. Ugyanúgy nem szentelt különösebb figyelmet Kautz a német közgazdaság—

tani történeti iskolának Roscherrel fennálló kapcsolatai ellenére. amelyik szintén

induktíve, de individuális történeti megközelítésben kívánta a klasszikus iskola

absztrakt elméleties jellegét fellazítani és új tartalommal megtölteni. Kautz e tör- téneti szempontot csak mint elmélettörténetet érvényesítette, amire eddig az európai

szakirodalomban egyedül Blanaui szolgáltatott példát (1838). de elmondható. hogy

messze túlszárnyalta ezt az egyetlen elődöt. nemcsak munkája európai szinvona- lával. hanem azzal is, hogy a magyar közgazdasági eszmék történetét ezt követően külön is kidolgozta (1868).

Az elmélettörténeti mű első kötete. amely a közgazdaságtannak mint tudo—

mánynak tudományelméleti problémáival foglalkozik (1858), külön is kitért az in- duktiv módszer jelentőségére e tudományban, és tulajdonképpen a statisztikai alapon álló kvantitatív közgazdaságtan mellett kötelezte el magát. Utalt a későb- ben kifejlődött reprezentativ módszer lehetőségeire is, valamint a valószínűség—

számításon alapuló statisztikai módszer szerepére a tudományos hipotézisek ér- venyességének felülvizsgálatában. Csak sajnálatosnak lehet tekinteni, hogy mind az általános statisztikai módszerek fejletlensége, mind különösen a gazdaságsta—

tisztika kibontakozásának hiánya nem tette lehetővé, hogy Kautz mint elméleti köz- gazdász végigjárja a saját maga által kijelölt utat, midőn 1868-tól kezdve a statisztikai katedra helyett a Pesti Egyetemen a közgazdaságtani és pénzügytani ka—

tedra irányítását vette át.

Kautz egyébként e nagyszabású elmélettörténeti mű !. kötetét az ,,elméleti", közelebbről tudományelméleti kérdéseknek szentelvén, részletesen taglalta saját elméleti felfogásának lényegét és azokat a forrásokat és hatásokat. melyekre leg- főként támaszkodott. Mesterei között Roscher lipcsei és Schütz tübingeni profesz- szarokat emeli ki, valamint a freiburgi Kniest, az elmélettőrténeti munkák közül pe—

dig főleg Blanauí (1837, 1845), Villeneuve—Bargemont (1839) és Bianchini (1845) munkáit. A nagyszámú újabb angol klasszikus közgazdász művei közül ]. St. Mill művére támaszkodott (1848, németül 1852) leginkább. Kautz hangsúlyozta hogy a közgazdasági elmélet kifejlődését annak vezéreszméi szempontjából vizsgálta (el—

sősorban és nemcsak az emberiségre gyakorolt anyagi és jóléti hatása szempont—

jából). továbbá vizsgálta annak befolyását a társadalompolitikai doktrinákra és a kulturális fejlődésre is. Ez a célkitűzés nagyjából megfelel annak a kritikai irány- nak. mely Smith rendszerét elsősorban túlzott materializmusa miatt. főleg az orga-

19 Vö.: Közgazdasági enciklopédia. Athénaeum. Budapest. é. n. Ill. köt. ,.Kautz Gyula" címszó. 238. és köv. old.

(14)

STATISZTIKA ÉS KÓZGAZDASÁGTUDOMÁNY 3031

nikus államelmélet hatásaként etikai irányban kívánta mint a neoklasszikus köz- gazdaságtani tanrendszer egyik áramlatát kialakítani. E felfogás egy másik lénye—

ges kritikai következménye a túlzottan mechanikus gazdasági törvény felfogás el- vetése, annak történeti relativizálása. helyhez és korszakokhoz kötött módosulásai- nak a vizsgálata, ezért nevezi Kautz ezt a megközelítést a közgazdaságtudomány- ban ..historisch-etische Richtung"-nak.

A nagy mű ll. kötetében Kautz igen nagy terjedelemben és nagy eredeti tor—

rásanyagra támaszkodva mutatja be a közgazdasági eszmék történetét az ókoron és a középkaron kezdve saját koráig bezárólag, de a hangsúlyt természetesen a ka—

pitalista fejlődésre helyezve, mely a marxi értelemben vett ..modern közgazdaság—

tan" korszakának felel meg. Ezt a korszakot a merkantilistákkal kezdte, s főleg a

fejlettebb merkantilizmus képviselőit emelte ki. Ebben felfogása Schumpeteréhez hasonló, mert őket tartja a modern közgazdaságtan megalapítóinak, és ezért munkásságukat különös elmélyültséggel elemezte. A Smith előfutárok között külö—

nösen Ortést és Sonnenfelset emelte ki kontinentális viszonylatban, majd magának a Smith-féle rendszernek s különösen a klasszikus iskola további fejlődésének szen- telte a ll. kötet gerincét. Ezt a XlX. század első öt évtizede, majd pedig a fejlettebb,

országok szerint külön is analizálta.

Kautz művének ez a része bőségében és alaposságában korunk elmélettörté—

neti munkáinak nagy részén még ma is túltesz, több mint száz év távlatából is,.

és méltán vívta ki számára az egész európai közgazdaságtudomány elismerését.

Az a megállapítása, hogy Smith után egyedül a szocializmus tudott új és más alapot adni a közgazdaságtudományi vizsgálódásokhoz. még ma is áll. Úgyszintén óriási jelentőségű volt a polgári gazdaságelméleten belül az a meglátása is, hogy a szubjektív értekelmélet Gossen (1854) általi felújítása és matematikai közgazda——

ságtani alapon való kidolgozása új irányokat szabhat a polgári közgazdaságtan fejlődésének. ,.Nagy mesterének", Roschernek figyelmét ez a mű elkerülte (1854), míg Kautzét nem, s éppen rajta keresztül szerzett arról tudomást Jevons (1879),

és így kapott ösztönzést az ún. ,,cambridge-i iskola" kialakítására.20

Kautz azonban — úgy tűnik — más, számára vonzóbb alternatíva híján — ki—

tartott egész életében a klasszikus közgazdaságtan eszméi mellett, s némi etikai korrekciókkal ideálja szilárdan Hume és Smith maradtak. Ugyancsak elutasította a történeti iskola mellett a tudományos szocializmust is mint alternatívát, legjobb tanítványával. Földessel ellentétben.21 Érdemes megjegyezni. hogy Kautz nagy sta- tisztikus kortársa, Konek, akit Kautz nekrológjában (1876) is elmarasztalt a nem matematikai statisztikai irány melletti szilárd kitartása miatt. alkalmazott statisztikai"

munkásságában tett néhány bátortalan kísérletet a gazdaságstatisztika egyes te—

rületeinek, mint például az árstatisztikának kifejlesztésére. Egyetlen idevágó elmé—

leti erőfeszítésében egyébként szintén a kvantitatív közgazdaságtan mellett tett hitet (1875) Laspeyres hatására anélkül, hogy ennek az állásfoglalásnak további konzekvenciáit levonta volna, és a kvantitatív közgazdasági megközelítésre valaha

is kísérletet tett volna?2

A XlX. század végére bekövetkezett tehát az a nagy átalakulás, mely felváltja a ,,statisztikai lelkesedés" korszakát a közgazdaságtudomány iránti lelkesedés kor—

20 ]evans, W. St.: The theory of political economy. 2. kiad. London. 1879. Előszó.

21 Dr. Horváth Róbert: Az önálló pénzügytani tudomány és pénzügytani elmélet kialakulása Magyar- országon. Pénzügyi Szemle. 1968. évi 1. sz. 1. és köv. old.. továbbá ua.: A XIX. század végi és XX. századi magyar polgári pénzügytani elmélet fejlődésének alapvető kérdései. Pénzügyi Szemle. 1969. évi 2. sz. 111.

és köv. old.

23Dr, Horváth Róbert: Konek Sándor professzor (1819—1884) elméleti statisztikai munkássága és a magyar polgári statisztikai elmélet kialakulása. Acta Univ. Szegediens. Jur. et. Pol. Tom. Xll. Fasc. 2. Szeged..