A L E G Ú J A B B
MAGYAR SZENTÍRÁSRÓL
T A R K Á N Y I BÉLA LT.
PEST.
E G G E N B E R G E R F E R D I N Á N D M. AKAD. K Ö N Y V Á R U S N Á L .
1 8 6 8.
A LEGÚJABB
M A G Y A R S Z E N T Í R Á S R Ó L
T Á R K Á N Y 1 B É L A LT.
(^Előadatott az 1808. febr. 24. tartott osztály-ülésben.)
Akadémiánk egyik nagy érdemű igazgató tagjának, Bartakovics Béla egri érseknek , ama jelentékeny áldozatai között, melyeknél fogva az „irodalmi Maecenas'1 nevet neki nem hiú hizelgésböl vagy szokásos tiszteletből, hanem va- lódi kegyeletből adta meg a köz elismerés, — legnagyobb jelentőségű az, mely által a legújabb magyar szentírást létesí-
tette. Ez valamint legméltóbb cselekvénye főpásztori hivatá- sának, úgy más részről legszebb tanúsága azon finom érzé- kének és tapintatának, melynélfogva egy kiáltó irodalmi szükségletet kivánt ez áldozata által födözni; s egyszersmind a nemzetünket megrendítő események leviharzása u t á n , a reménytelenség szomorú éveiben, mintegy a szent k ö n y v lapjaiba takargatva, akart kifejezést adni hazafiúi fájdalmá- n a k ; s hogy ez a fájdalom meddő ne legyen, e nemes érzel- met így ápolva, így táplálva, akarta mintegy megszentelni, s vele rokon érzelmű honfitársaira nézve is értékesíteni, mint- egy óvszerül a csüggetegség ellen, mintegy élesztöjeül a már- már kihaló reménynek, s zálogáúl a j o b b jövőnek, — mire nézve épen a szent könyv ad legszebb, legbuzdítóbb s leg- vigasztalóbb példákat.
4 T A R K Á N Y I B É L A .
Az érsek-maecenásnak o nemes érzelme, e jelentékeny áldozata nem is irányúihatott becsesebb miire, mint azon könyvre, melynek a „könyv" nevet por eminentiam adta meg a századok vallásos kegyelete; azon könyvre, mely, mind a mellett, hogy részben legrégibb müve az ismert világirodalom- nak, mégis, tartalmának kimeríthctlen gazdagságánál fogva, az újdonság vonzó érdekével bír minden jobb kebelre nézve;
— azon k ö n y v r e , melyben a lángszellomü bölcsész, s a tu- domány sokféle ágazatának átható eszű búvára szintoly gaz- dag tárgyat talál elmélkedésre és vizsgálatra, mint a mily élvezettel olvassa azt a nép egyszerű jámbor g y e r m e k e ; — azon könyvre, melynek fönséges tartalmát a túlvilágig emel- kedő Dante-szellem sem bírja felülhaladni; mely a dicső bymnusnak, a magas ódának, az édes lyrának, a gyermeteg idyllnek oly példányait tudja előmutatni, hogy azoknál szeb- beket a világköltészet összes birodalmában hasztalan kere- sünk ; — azon könyvre, mely az ősvilág, a szent h a j d a n pa- triarkális életét oly vonzó egyszerűségben rajzolja elénk tiszta vonásokkal, a hamisításnak minden árnya, a hiúságnak minden szépítése n é l k ü l ; elénk rajzolja az egész embert úgy, a mint van, minden jeles tulajdonaival és gyarlóságaival; — azon könyvre, melyben létének legfontosabb kérdéseit és titkait megfejtve találja az emberiség jobb része; melyben az Isten- ségig emelkedő bit csendes megnyugtatást nyer, a végtelen- ségig sóvárgó remény zálogát bírja leendő kiolégíttetésének, s a szüntelen magasabbért lángoló szeretet megleli méltó tár- gyát határtalan érzelmének; — azon könyvre, mely az igaz- ságnak, a jognak legrégibb, s minden időre, körülményre és egyénre szóló codexeül tekinthető; — azon könyvre, melyben a valódi műveltség, a civilisatio alapelvei vannak letéve, oly- annyira, hogy minél behatóbb ezek alkalmazása és kifejtése az életben, annál nagyobb a valódi haladás; és megfordítva, mindazon lépés, mely eltávozik ezen könyv alapelveitől, egy- szersmind a hanyatlást, a barbárság felé való közeledést jelöli, mint ezt a történelem minden elfogulatlan előtt kétségtelenül igazolja.
Ezen kimondhatlan becsű tartalmánál fogva igen ter- mészetes, hogy az emberiségnek e köz kincsét, s mint nagy
A 1 EG ÚJA BR MAGYAR SZENTÍRÁSRÓL 5 sz. Gergely pápa oly jellomzőleg m o n d j a , a mindenható Istennek mintegy az ő teremtményéhez intézett levelét ') minden nemzet sajátjául a k a r t a bírni, saját nyelvén olvasni.
Az emberi léleknek az igazságért epedő szomja fejti meg a lankadatlan törekvést, melyet a szent könyvnek annyiféle fordításában és értelmezésében nyilvánít a vallásossággal karöltve j á r ó tudomány.
Nemzetünk is, a mint ezen évszázadok által megszen- telt codex örök igazságú elveinek elfogadásával a valódi civilisatio terére lépett, s az európai rokon elvű nemzetek so- rában belyet, és pedig tekintélyes helyet foglalt, nem késett kifejezést adni ezen természetes szükségérzetnek, t. i. hogy a szent könyvekot saját nyelvén is bírja; s habár ennek írott bizonyítékaitól, mint őstörténetünket érdeklő sok egyéb ok mánytól , minket a mostoha körülmények megfosztottak:
mindazáltal kétségtelenné teszi azt ama természetes viszony, mely a lelkipásztor és hívei között már a tanításnál fogva vagyon, minek első föltétele a kölcsönös megértetés; hogy pedig ezt, hová az élő szó el nem hathatott, Írással kellett pótolni, azt már magok a szent könyv levelei igazolják. To- vábbá nemzeti zsinataink határozatain kivixl, állításom igazo- lását találom a fenmaradt szentírási töredékekben is; a nyel- vészeti fejlődés fokozata, mely ezen bqcsos nyelvemlékeink- ben észrevehető, véleményem szerint, okvetlenül régibb nyo- mokra enged következtetni, melyeket habár szemeink elől eltakartak az időnek és enyészetnek hamvai, do egykori lé- tezésüknek hihotőségét nem bírták elborítani; s nem lehetet- len, hogy egy szerencsés véletlen napfényre hozza a bizonyí- tékot, mint Herculanum és Pompeji fölásott romjai a tudo- mány több föltevésének hozták meg igazolását.
Czélomon kivül esik a magyar biblia-fordítások sorozatát itt előadni; föltalálható ez irodalomtörténeti müveinkben, leg- utóbb pedig ezt t. Dallagi Mór tagtársunk adta „ Tanulmányok a magyar bibliafordítások körül" czímíí értekezésében. Csak egyet a k a r o k e fordítások közöl kiemelni, és pedig azt, mely az e részben illetékes m ü b í r á k egybehangzó ítélete s az ennek
') E p i s t . a d Theodor, m e d i c .
6 TARKÁNYI BÉLA.
nyomán kifejlett közvélemény szerint, szép, erőtel jes, szabatos, és mindemellett könnyíí folyású irályánál fogva a többiek fölött az elsőséget kivívta, s e tekintélyében a több mint két százados használat megerősítette. E jeles fordítással irodal- munkat a halhatatlan emlékezetű Pázmány Péternek méltó kortársa, Káldi György ajándékozta meg.
Engedje meg a t. Akadémia, hogy ezen kitűnő férfiú életéből röviden egy pár vonást közöljek ama jeles rajz után, melyben őt saját müvei, egykori kútfők s egyéb hiteles adatok nyomán, ősz tagtársunk, t. Podhraczky József úr ozelőtt harminoz évvel előtüntette. -) E szerint Káldi György Vas- megyóben Kedd helységből származott magyar nemes család ivadéka, 1570 vagy 72-dik évben született Nagyszombatban.
A nemes ifjak akkori szokása szerint, kiképeztetését Kutasi János esztergomi nagyprépost, utóbb győri püspök udvarában nyerte, s az egyházi pályára lépvén, Rómába ment. 28 éves korában visszautasítván az esztergomi nagyprépostságot, — mint Szörényi Sándor m o n d j a : repudiata praopositura prin- cipe post Archi-Episcopatum Strigonionsem, — 1598. évben Rómában azon egyházi társulatim lépett, mely párját ritkítja a világtörténelembon ; molyet, míg egy részről a legnagyobb magasztalásokkal tisztel meg a kegyelet, más részről a leg- hevesebb gyűlölséggel üldöz a szenvedély ; melyben, míg egy részről egykori hadparancsnok alapítójának szervezete sze- rint, a legkitűnőbb szellemerökot példátlan fegyelemben tudja egy szent czélra egyesíteni, s abban megtartani a föl- tétlen, de önkénytes engedelmesség: más részről minden egyes egyénnek szellemi képességét saját körében csodálandó fokig t u d j a fejleszteni; mely, épen ezen tulajdonánál fogva, mindenütt bámulandó hatással érvényesíti működését az er- kölcsi és szollcmi világ birodalmában ; melynek (a mi valóban különös) lángeszű alapítója jósszellommel üldöztetést hagyott mintegy testamentomban; üldöztetik is majd mindenütt, de mélyen hat, s ezen hatását leghevesebb üldözője is kénytelen, ha — nem olismorni, de legalább érezni; — mely társulatnak, ténykedése egyéb ágait mellőzve, a tudomány nagy világában
2) T u d o m á n y t á r , ú j f o l y a m , 1838. III. k. f ű z .
A L E G Ú J A B B M \GYAR SZENTÍRÁSRÓL. 7 kifejtett roppant s eredményes tevékenységét.. .tudományos Akadémia körében nem szükség bizonyítanom. 3) Káldi ezen társulatba lépett, jezsuita lett; s Rómából két év múlva hazá- j á b a küldetett hirdetni a szent igét, mit Erdélyben kezdett ol
és folytatott 1605. évi nov. 11-ig, mikoron társulatát Bocskai István Erdélyből száműzte. A vándorútra kelt buzgó hitszó- nokot és tudós m a g y a r jezsuitát ezután a birodalom több városában találjuk, mindenütt hangyaszorgalmú lankadatlan munkásságban. Erdélyből kiűzetve, Káldi az olmützi akadé- miában tanította az erkölcstant, s ugyanitt bevégzette a múlt évben Gyulafejérváratt kezdett bibliafordítását. Ezután Briinn- ben találjuk, mint társulata növendékeinek ujonezmesterét, utóbb Leobenben Stíriában. Innen hazájába, születése kedves helyére, a nagyszombati társház kormányzatára küldetett;
végre, Pázmány Péter kívánságára, 1629-ben Pozsonyba téte- tett át, hol társulata collegiumát alapjából fölépítette, s ma- gát a b b a mintegy szegletkövül beleépítve, 1634. évi oktober 30-án, társaitól érzékenyen elbúcsúzva, munkás életének 64-ik évébeji meghalálozott.4)
Eletéből csak ama nevezetes epizódot említem meg, mely Káldi Györgyöt, a jezsuitát, Bethlen Gábor fejedelemmel viszonyba hozta; ki valláskülönbsége daczára a tudós jezsuita érdemét elismervén, őt annyira kegyelte, hogy ezért a feje- delmet meg is rótták az erdélyiek, így írván ez eset felől utóbb 1653-dik é v b e n : „Az, mi az boldog emlékezetű Bethlen
Gábor fejedelemtől két bizonyos jezsuita szerzeten való páto- reknek ez országba, sőt fejedelemnek székhelyére Fejérvárra
' ) A t u d o m á n y m a g a s a b b rendíí a v a t o t t j a i közöl sokan a m ú l t évi párisi világtárlat l e g n a g y o b b c s o d á j á n a k azt a leb-irdát (metearographot) t a r t j á k , moly r e m e k m ű v ö n az e m b o r i ész f e n s ö s é g e , eredetisége és m u n - k á s s á g a l e g i n k á b b k i t ű n i k ; moly e g y egész csillagász-iroda s z e m é l y z e t é t teszi n e m c s a k fölöslegessé , h a n e m a t ü n e t e k f ö l j e g y z é s é b o n m i n d e n sze- m é l y z e t n é l p o n t o s a b b á , h i t e l e s e b b é . A t u d o m á n y ezen csoda v í v m á n y á t is
— Sechi, egy jezsuita a t y a á l l í t o t t a k i Rámából.
0 „ Q u a n t i v i r i j a e t u r a m f o c e r i t in ejus m o r t e H u n g a r i a , s a p i e n t i s - siini a t q u e E m i n e n t i s s i m i C a r d i n a l i s Petri Pázmán d e eo j u d i c i u m a b u u d o d e c i a r a t , q u o a j e b a t , ex o m n i O r d i n e E e c l o s i a s t i c o Religiosoque nulli s e c u n d u m esse toto H u n g á r i á é R e g n o ; p a r e m illi h a u d facilo e p e r t u m iri.
Vir o i n n i n o f ű i t et o l o q u e n t i a et v i r t u t i s laude c o n s p i c u u s , u t qui m a g n a m
8 TARKÁNYI BÉLA.
való behozatásokat illeti, azokat az üdvözült Bethlen Gábor fejedelmünk az országnak constitutiói es consensusa nélkül cselckodto; sőt bizonyos okok miatt az országból ki kelletvén fejedelemsége előtt menni, az országon kivül való dolgainak promótiójában azoknak szolgálatjokkal élvén, abbéli fárad- ságokat akarta a boneficiuinmal remunerálni. 5)
1624-től 1629-ig Pázmány Péter Nagyszombatban a ma- g y a r nemes ifjúság számára alapított nevelő intézet igazgatá- sával bízta meg Káldi Györgyöt. Történt ezalatt, hogy Bethlen Gábor győzedelmes seregével 1623. november 23-án szintén Nagyszombatba ért, s ott időzvén, nem csak a város polgáraival igen kegyesen b á n t , hanem mindnyájok álmélko- dására még a jezsuitáknak is oly annyira kedvezett, hogy midőn ezek december 3-án, mely akkoron vasárnapra esett, Xavéri sz. Ferencz ünnepét üllnék, a fejedelem saját énekeseit küldötte templomukba, ez által akarván ünnepélyesebbé tenni a szertartást. 8) De a vígasságra csakhamar szomorúság következett; mert fölkerekedvén Bethlen Gábor Nagyszombat alól december 17-én, s Beszterczebányára indulván, másnap, hihetőleg valami rossz szándékú ember izgatására, erősen moghagyá a nagyszombati b í r á k n a k , hogy a jezsuitákat, katonák kíséretében, és három esztergomi kanonok s ugyan- annyi városi tanácsos társaságában tüstént utána küldjék.
Mely rettentő parancsolatnak engedvén, három beteg szerze- tesen kivül, mind egy lábig kegyetlen hideg időben útnak eredtek ; velők volt pedig Káldi György is. Ki miután Beth- lent utolérte, szembe állván vele, két álló óráig nem csak
a o t a t i s p a r t o m in s a c r i s c o n c i o n i b u s i n s u m p s e r a t . Latiné ad acadomicos n e c r a r o e t i a m Italice dixit, q u a n d o q u e cum res p o s t u l a r e t , otiam Germa- nice. C a e t e r u m i d i o m a t e gentilitio p r a e s e r i p t a c u m a u t l i o r i t a t o v e r b a faeio- b a t . F ű i t in d i c e n d o vehemens, g r a v i s , doctus ot s p i r i t u plonus, q u i n o n r a r o d i c e r e t c u m a d m i r a t i o n e a u d i t o r u m , i u t e r d u m c u m plausu, n u n q u a m sine f r u c t u . M a g n a f ű i t apud V i r o s p r i n e i p e s a u t h o r i t a t e e t g r a t i a , q u i liberó a u d e r e t s u m m o s aoquo a c infimos, qua s v a v i t o r , q u a f o r t i t e r a d officium c o h o r t a r i . otc. etc." Káldi Györgyöt igy j e l l e m z i Szörényi Sándor
„ P a n n ó n i a d o c t a " czimü k é z i r a t á b a n a 4 8 — 4 9 . l a p o n , moly a m. k i r . o g y e t e m i k ö n y v t á r b a n ő r i z t e t i k .
5) H o v e n e s i MSC. Tom. X X X V . 387—88. l a p o n .
6) Kazi, H i s t . 1. III. p. -311—212.
A LEGÚJABB M \GYAR SZENTÍRÁSRÓL. 9 ezen embertelen tettéért megfeddette, hanem a hazánkon s nemzetünkön ejtett mély sebekért is minden tartózkodás nél- kül nagy szabadon megdorgálta. „Magam láttam (úgymond Káldi) Bethlen Gábor táborában a Icápás és patyolatos törökö- ket ; azokat megvendégelte, azokkal tanácskozott, azok barátsá- gáért szeme előtt lenyakaztatta a keresztyén vitézeket, és sok ezer keresztyén rabokat engedett nékik, kiket örök rabságra és veszede- lemre vittek.u Ezért igen féltették Káldi Györgyöt, s mindnyá- j a n végső veszedelmet jövendőiének neki, azt vélvén, hogy a fejedelmet m e g fogná haragítani. De intésére szívesen meg- illetődött Bethlen, s nem csak föl nem háborodott, hanem, minekutána régi ismerősét n a g y békével meghallgatta volna, fejedelmi asztalához ültette, s magyar szívességgel megven- dégelte ; sőt előbbi tetteit mintegy megbánván, hogy a szent bibliát, melyet magyarra fordított, minél előbb kiadná, ezer tallérral megajándékozta, s többi társaival együtt békével haza eresztette. í g y írta ezt lo egykorú s későbbi okmányok alapján fönnevezett ősz tagtársunk.
Minden esetre nevozetes adat, hogy K á l d i György ma- gyar bibliája Pázmány Péter, Bethlen Gábor, és a mi legkülö- nösebb, a pozsonyi magyar királyi kincstárnak egyesült költsé- gén jelent meg, melyhez, az egykorú adatok szerint, Bethlen Gábor ezer, a későbbiek szerint száz tallérral, a pozsonyi kincstár pedig száz magyar forinttal járult, mint ezt a galgóczi harminczadhoz 1625-ki november 13-án intézott kincstári utalvány i g a z o l j a ; a költség többi, és pedig oroszlán-részét Pázmány Péter födözte. 7)
' ) Pázmány Péter a d o m á n y á r ó l Káldi György, n e k i a j á n l v á n P r é d i - káczióit, í g y í r a z a j á n l ó levélben : „ A szent b i b l i á n a k , m e l y e t én a régi d o á k bütüböl m a g y a r r a f o r d í t o t t a m , k i n y o m a t á s á t nom c s a k kezeirásával m e g e n g e d t e és j a v a l l o t t a , hanem, h o g y h a m a r é b b v é g b e m e n n e az i g a z h i t n e k o l t a l m á r a és g y a r a p o d á s á r a , bőv költséggel is s e g í t o t t e . " — Bethlen Gábor a j á n d é k á t i l l e t ő l e g Dobronoky j e z s u i t a ezt írja, h o g y K á l d i „ P r i n c i - p e m T r a n s s i l v a n i a e Gabrielom B e t h l e n , ob aliquot m i l l i a Christiauorum T u r c i s vendita, l i b e r e d u a r u m h o r a r u m spatio privato s e r m o n e admonuit.
P a t i e n t e r id, a c p r a o t e r oxspectationom P r i n c e p s túlit, m e n s a e q u e suao ad- m o t u m , ac Mille Impcrialibus d o n a t u m , u t Biblia Hungarica in lucem ederel, a b so sine maleficio diinisit." — E t t ő l kiilönbözőleg Kazi (Hist. Univors.
T y r n . p. 65.), Katona István (Hist e r i t . R e g . H u n g . T o m . X X X I . p. 8 2 5 ) . ,
10 TARKÁNYI BÉLA.
Káldi György, mint ozt a m. egyetemi könyvtárban lé- tező eredeti kézirata bizonyltja, 1605. évben oktober 11-én Gyula-Fejérváratt fogott a szentírás fordításához, és pedig az új szövetség könyvein kezdette m u n k á j á t , melyet ugyanazon évi dec. 9-én, tehát hatvan nap alatt végzett be; s mindjárt másnap az ó szövetséghez fogott, s az egész nagy müvet Ma- nasszes imádságával és Ezdrás III. és IV. könyvével együtt,
1607-ki marczius 25-én Olmützben végezte be.
Azonban a megfoghatlan gyorsasággal készült nagy mü csak húsz év múlva került ki sajtó alól, és pedig, mint az egyetemi kézirat és a nyomtatásban megjelent példány mu- t a t j a , tömérdek változtatással és igazítással, mit a nagy Pázmány Péter által adott főpásztori jóváhagyás is látszik igazolni e szavakkal: Sacra Biblia per Georgium Káldi . . . vulgari lingua hungarica versa, a doctis theologis visa et approbata stb. Először Bécsben j e l e n t meg ily czím a l a t t : Szent Biblia. Az egész keresztyénségbenn bevött deák bötüböl ma- gyarra fordította a Jézus alatt vitézkedő társaságbeli Nagyszom- bati Káldi György Pap. 1626. ívrétben Formika Máté botüi-
Horányi (Memor. H u n g , s c r i p t , ed. uotor P . I I . p. 2 6 8 — 2 7 2 ) és többe,í is csak száz tallérról szólanak , hozzátéve, h o g y Bethlen Gábor a z t n e m a biblia k i n y o m t a t á s á r a , h a n e m könyvnyomda állítására a d t a K á l d i n a k . Azonban n a g y o b b s ú l y l y a l bír e l ő t t e m az egykorú Dobronoky j e z s u i t á n a k ezer tal- lérról szolé a d a t a , kit k ü l ö n ö s kegyolot is k ö t ö t t Káldihoz, m i n t ujonczines- toréhoz, m i t ö a n a g y s z o m b a t i collegium é v k ö n y v e i b e n o k t o b e r 23. 1635.
kelet a l a t t így j o g y z e t t f ö l : „ A n n i v e r s a r i u s dies, quo a. 1610. B r u n a o sum i n g r e s s u s novitiatum s u b P. Georgio Káldi, Magistro N o v i t i o r u m . " — A pozsonyi m. kir. kincstárnak oz ü g y b e n a galgóczi h a r m i n c z a d h o z kiadott r e n d e l e t e p e d i g igy s z ó l : „ E g r o g i i D o m i n i et Amici N o b i s H o n o i a u d i . .Rev. P a t e r Georgias Káldi s o c i e t . J E S U s a c e r d o s , pro publico p a t r i a e b o n o et a v i t a e Roligionis C a t h o l i c a e R o m a n a e i n c r e m e n t o , ex a n n u e n t i a et con- cossione S u p e r i o r u m , Sacra Biblia hungarica a multis r e t r o a n n i s converti coepta, j a m q u e per l)oi g r a t i a m e l u c a b r a t a , typis m a n d a r e in l u c e m q u e e m i t t e r e intendit. E i d e m p r o e x p e n s a r u m adminiculo, ex p r o v e n t i b u s c u r a e v o s t r a e commissis, centum florenos hungaricales, in tarn opus sacrum, p i u m et favorabile d e p u t a v i m u s . Q u o c i r c a vobis i n j u n g i m u s : u t visis p r a o s e n t i b u s , eidem P a t r i K á l d i a n t o l a t o s C e n t u m florenos, a e e e p t a quio- t a n t i a , q u a m deineeps l o c o p a r a t a e p e c u n i a e exhibebitis, e a m q u e a vobis a e e e p t a t u r i sumus, p l e n a r i e numerotis e t p r a e s e n t e t i s . I d q u o d i t a oxequi m a t u r e velitis. Posonii 1 3 - a novembris, 1625. N. S a c r a e C a e s a r o a e a c R e g i a e M a j e s t a t i s C a m e r a e l l u n g a r i c a e Consiliarii.
A IJEGÚJAIÍR MAGYAR SZENTÍRÁSRÓL. 11 v e i ; egy igen g a z d a g tartalmú „ Oktató intésselmely, ámbár Káldi beszéli benne, némely tudósok véleménye szerint, Páz- mán)/ Ikernek tulajdoníttatik, mint a kinek lángszellomo, erős dialektikája, éles kritikája s roppant tudományossága nyilat- kozik az egész intésben. — K á l d i fordításának második ki- a d á s a Nagy-Szómbatban jelent m e g 1732-dik évben. A har- m a d i k kiadás Budán látott világot 1782-ben, mind a kettő ívrétben, de m i n d a kettő az „Oktató intés" nélkül.
E fordítás volt a magyar kathol. anyaszentegyháznak v u l g á t á j a tovább két századnál. x\zonban a k é t százados használat, míg e g y részről méltán neveié és erösbíté a fordítás tekintélyét, más részről az újab > időben érezbotővé tette ama szükséget, hogy e szent mii is, az elöbaladott nyelvtudomány fejlettségéhez alkalmazva, átdolgoztassék. A k a t h . magyar Sión őrei, kik Pázmánytól kezdve, Telegdin, Illyés Andráson át, a köz fájdalomra n e m r é g elhunyt Lonovics érsekig, az iro- dalom torén is kiváló hűséggel teljesítették hazafiúi köteles- ségüket, — e szükségérzetnek 1822-ik évben a pozsonyi zsi- naton adtak kifejezést.
Nevelte e szükségérzetet azon körülmény is, hogy ak- k o r a 40 év előtt megjelent példányok már e l f o g y t a k ; mert a készletben m a r a d t 400 példányt gr. Széchenyi m i n d megvá- sárolván , hazaszorte ingyen elosztogatta. Széchenyi ke- resztneve nincs ugyan megírva a pozsonyi zsinat actáiban, de hogy ez akadémiánk öröknevü alapítójának hason érdemű a t y j a gr. Széchenyi Ferencz volt, a magyar kath. egyház je- lenlegi ősz Sirneonától, Bartakovics érsektől is tudom, s ezen- felül e tény Széchenyi Ferencz jellomé vei igen is ogybehang- zik, ki, mint azt lángszellemü fia többször a legnagyobb ke- gyelettel boszéllte, sok, igen sok órát és napot töltött buzgó imádságban hazájáért, melynek oly szívesen szolgált szíve minden dobbanásával és főleg munumentális tetteivel.
A p o z s o n y i z s i n a t actái, melyek kéziratban több egyházmegyei levéltárakban, legalább az esztergomiban és egriben bizonyosan megvannak, igen szép tanúságot tesznek azon élénk érdekeltségről, melylyel az újabb bibliafordítás ü g y e több napok folytán tárgyaltatott az e végro kinevezett bizottmányban, mely abban állapodott meg, hogy miután
12 TARKÁNYI B É L A .
Káldi fordítása kétszáz cvig minden hit- és erkölcsboli tévely nélkül használtatott, s azt Pázmány Péter jóváhagyta : a ma- gyar nyelvnek akkori fejlődő, de még be nem végzett miveltsegé- ben nem tanácsos új fordítást készíteni: azért Káldit ú j r a sajtó alá kell bocsátani, mindazonáltal ú g y , hogy hibái meg- javíttassanak, a parallel helyek jól idéztessonek, a szent
atyákból vett jegyzetek hozzáadassanak, s maga a javítás szakértő férfiakra bízassék.
Azonban a bizottmányi vélemény a köz tanácskozásban élénk vitára adott alkalmat a zsinati atyák között. Gr. Esz- tcrházy László rozsnyói püspök, elősorolván Káldi hibáit, egészen új fordítást kivánt a héber és görög szövegből. Vele egészen ellenkezőleg Klobusiczky Péter kalocsai érsek, Kálói- nak változatlan újranyomatását sürgette, legfölebb, hogy az elavult szók és hibás kitételek helyett a lapszélekre lehes- sen jobbakat tenni. Koyácsy József fejérvári püspök nem ki- vánt egészen ú j fordítást, hanem csak azt, hogy Káldi a hol szükséges igazíttassék meg, s a nyomdahibából történt kiha- gyások pótoltassanak. Az elnök-prímás Rudnay majdnom egészen elfogadta már a kalocsai érsek conservativ vélemé- n y é t ; azonban három nap múlva e határozat ú j a b b erős vitára adott alkalmat, melyet az egri káptalan követe Durcsák János indított meg, sürgetvén az ú j átdolgozást azon hozzátétellel, hogy a bizottmányba tiszamelléki tagok is neveztessenek. — Ugyan e véleményt támogatta a vágújholyi prépost, Gabel- khoven Antal; s hogy mily szenvedélyes hévvel folyhatott a vita, mutatja e prépostnak ama nyilatkozata, mely által Káldi átdolgozásának szükségét azért is sürgette, mert a Káldi magyarsága kálvinistás, mint a k i Pázmánynyal együtt kálvinista családból származott; onnan van benne a végte- len sok aligmúlt idő és egyéb hibák stb. E nyilatkozat ugyan különös és valóban furcsa volt, mindamellett ez a heves vérií vágújholyi prépost mondotta ki praegnáns rövidséggel a leg- tökéletesebb szabályt, melyet a szentírás minden átdolgozója századok múlva is teljes biztonsággal követhet és követnie kell, t. i. avval végezte heves beszédét: hogy Káldi könyvét úgy kell megigazítani, a mint ö maga tenné, ha most élne. A ka- locsai érsek szintoly tűzzel erre azt felelte, hogy ő a szent-
A L E G Ú J A B B M \GYAR S Z E N T Í R Á S R Ó L . 13 írásban nom keres euphoniát, hanem igazságot; az imper- fectumok kétszáz évesek, mint az egész mnnka stb. Mind- ennek daczára az élénk vita eredménye az lett: hogy a javí- tás szüksége átalában a nyelvtani hibákra nézve is kiterjesztetett, s a javítással egy választmány vala megbízandó, melynek szakértő tagjait a herczegprímás szemelje ki. 8)
Megalakúlt-e őzen választmány, s munkához látott-e, arról nincs tudomásom, hanem az tény, hogy a biblia-átdol- gozás — nyelvünknek a zsinat után nem sokára bekövetke zett gyors fejlődése folytán — tán épen a biblia-ügynek sze- rencséjére, több esztendeig elmaradt.
De nem m a r a d t el a szükségérzet, mely a szentírás ú j fordítását igényelte, sőt annál érezhetőbb lett az, minél na- gyobb terjedelmet nyert szép nyelvünk fejlődése. E hiányt akarván pótolni Pécsnek áldott emlék, főpásztora, b. Szegessy Ignácz, több tudós férfiú közreműködésével a szentírást „ma- gyarúl Káldi után a közönséges deák fordításból az eredeti héber és görög betűre figyelmezve, jegyzetekkel" kiadta, és pedig előbb az új szövetséget két kötetben Pozsonyban 1834- ben 8-ad rétben, József nádornak ajánlva, utóbb az ó szövet- séget négy kötetben ugyanott 1835-ben. A hálás kegyelet pa- rancsolja megemlíteni, hogy a buzgó püspök o nagy áldozattal kiállított egész müvet országszerte ingyen osztotta ki az egy- házmegyei hivatalok által. Azonban a szent buzgalomnak és nagy áldozatnak nem felelt meg az. eredmény. Azonkivül, hogy a 10—12 dolgozótárs kezei alatt a munka nem lett egy- öntetű, és fölötte sok helyen paraphrasissá szélesedett ki a fordítás, — egy megfoghatatlan sajátság, t. i. a köz szokástól eltérő, és makacs következetességgel az egész m u n k á n ke- resztül erőszakolt írásmód élvezhetlenné tette a különben nagy tudománynyal, igen becses jegyzetekkel készült és va- lóban j o b b sorsra méltó müvet, mely csakhamar megjelenése után főleg e sajátsága miatt méltán megrovatott, éles bírálat alá vévén azt Vass László egyetemi tanár a „Tudományos Gyűjteményben," s kijelenté azon óhajtását, hogy Káldi for- dítása javíttassák ki, így írván Klobusiczky kalocsai érsekhez
8) L . erről b ő v e b b e n „ R e l i g i o " 1854. I. félév. 1 0 — 1 4 . sz.
14 T A R K Á N Y I B É L A .
183G-ban: „Legjobb volna Káldi fordítását kijavítva azon helyeken, hol javításra van szüksége, továbbá is megtartani."
E s e bajon ama buzgó jószándék sem segített, melynél fogva Szabó József esztergomi hittanár az egész Szepessy-féle szent- írást nyelvészeti különös sajátságából egészen kivetkőztette, s az újabb irályhoz alkalmazva átdolgozta, mely munka 1851-ben képekkel lön kiadva Pesten Buesánszky Alajos költségén, nagy 8-ad rétben.
A pozsonyi zsinatnak e részben hozott üdvös határozata tehát mindeddig teljesítés nélkül maradt, pedig annak foga- natosítását mindinkább sürgetővé tette azon körülmény, mely nyelvünk gyorsabb és szerencsésebb fejlődésével természete- sen támadott igen sokaknál, kik a régi Káldit elavúltnak te- kintvén, s az ú j Szepessy-féle fordítás által kielégítve nem lé- vén, kényök-kedvök szerint fordítgaták a szentírás azon ré- szeit, melyekre irataikban vagy néha az egyházi szószéken is épen szükségök vala, a mi pedig nem mondható nyere- ménynek, s ennek elhárítása volt egyik czélja a fönebhi zsi- nati határozatnak, hogy a régi fordításnak köz használatban mármár enyészni kezdő tokintélye helyébe az újonnan át- dolgozandó m u n k á é állíttassék.
A sokszor említett 1822-ki pozsonyi zsinat ősz atyái körében az akkori herczegprímás Rudnay mellett egy fiatal áldozópap forgolódott, kit vidám élénksége, megnyerő szép külseje, nyájas, előzékeny társalgási modora, e mellett ala- pos képzettsége s munkabíró tolla a köz kedvesség méltó tár- gyává tett. E fiatal pap élénk figyelemmel kísérte a zsinati tárgyalásokat, s ezek közöl legmélyebben az hatotta meg szívét, mely a szentírás új átdolgozását vitatta. Mint egy má- sodik iíju Sámuel, lelkesedéssel őrzötte és ápolta kebelében e szent tüzet, nem egy két évig, hanem, mi a n u a k tartósságát legjobban jellemzi, élete legszebb részén, hosszú harmincz éven át, míg csak alkalma nem nyílt a híven őrzött szent tüzet lángra lobbantani, a szép szándékot tettleg foganatosí- tani. Ezen ifjú áldozópap a kath. magyar Sionnak most köz tiszteletben álló agg Simeona, Bartakovics Béla volt. Alig foglalta el Egerben főpásztori székét, első gondja a szentírás új átdolgozására irányúit, mire minden módon alkalmas
A L E G Ú J A B B MAGYAR S Z E N T Í R Á S R Ó L . 1 5
r
egyént keresett. En, ki eletem aranykorszakának azon éve- ket tekintem, melyeket ezen apostoli tisztes a g g mellett töl- teni szerencsés voltam, édes elérzékenyüléssel láttam s hó- dolva csodáltam benne a naponként fokozódó lelkesedést, melylyel e szent ü g y iránt viseltetett, s ha valahonnan felszó- lítására valami fordítási próbát küldöttek, azt velem atyai örömmel és kegyességgel közlötte.. De ki merte volna köny- nyedén e nagy tengerre bocsátani törékeny s a j k á j á t ? Ki mert volna hirtelen vállalkozni e nagyszerű, egy egész életre való, sőt több életre is elegendő munkára ? főleg, miután az előbbi próbák csekély sikere méltán megdöbbenthette még azt a vakmerőt is, ki e szent tárgyhoz az elbizottság sarujá- ban mert volna közeledni.
A többek által beadott próbák között végre én is bá- torkodtam egyet bemutatni Mózes I . könyvéből, minek ered- ménye atyai fölhívás, föpásztori parancs lett; s hogy igazolva legyen ez esetben is Dávid király ama mondása (8. Zsolt. 3.), hogy Isten a kisdedek és csecsemők szája által viszi véghez a dicséretet, és sz. P á l szerint, a világ erőtleneit választja sokszor az erősek megszégyenítésére (Kor. I. 1, 27.), — a fiúi engedelmesség hódolatával, ifjúkorom lelkesedésével fog- tam a nagy m u n k á h o z ; Isten a hamar ellobbanni szokott lel- kesedéshez megadta a kitartás kegyelmét is. Tíz év alatt si- került Káldi nyomán az egész szentírást átdolgoznom, felét Egerben, felét a Hortobágy melletti magányomban, a szőke Tisza p a r t j á n levő szép plébániámon. Erre az apostoli szék által kinevezett bírálók vizsgálata következett, kik között Lonovics érseket azon hálás kegyelettel kell említenem, mely- lyel az ifjú Tóbiás az őt nagy útján kalauzoló Ráfael angyal vezérletét köszönhette; mert ha ez átdolgozásnak van némi becse, azt legnagyobb részben Lonovics érsek mintegy hat- van ívre menő s minden csekélységre kiterjeszkedő bírálatá- nak kell a legmélyebb hálaérzettel tulajdonítanom, s szent em- lékezetét etekintetböl is különösen áldanom. Az apostoli bírá- lók észrevételeinek egybevetése és alkalmazása után a nagy mü sajtó alá adatott Egerben, s négy év múlva teljesen meg- jelent ily czím alatt: „Az ó es új szövetségi Szentírás a Vulgáta
szerint, figyelemmel az eredeti szövegre. Káldi György fordítása
1 6 TARKÁNYI BÉLA.
nyomán, jegyzetekkel, átdolgozva. Az apostoli Szék jóváhagyásá- val. Egerben 1865-ben..." tehát épen azon évben, midőn az e müvet létesítő érsek-maeeenás aranymiséjét tartotta, mire nézve érzelmét ily szépen fejezte ki a nagy raü előszavában:
..Áldozópapságom ifjabbkori élményeinek egyik legédesebbje azon szerencse, melynélfogva az említett pozsonyi zsinat ta- nácskozásainak s így a szentírási fordítás ügyében hozott határozatának is személyes t a n u j a lehettem. Hálát adok Is- tennek, hogy most, midőn félszázados áldozó papságom ün- nepét megtartanom engedte, — kezet fogva a Szent-István- Társulattal, — a többször érintett zsinati határozat foganato- sításához, s így az e részben érzett közszükség pótlásához némileg járulhattam."
Az érsek-maecenás tízezer ötszáz példányban adta ki az új szentírást, s e tekintélyes szám legnagyobb részét a Szent-István-Társulat részvény-könyvül osztotta ki és osztja tagjai között, — újabb tettleges czáfolatán ama számtalan- szor megczáfolt, mégis számtalanszor ismételt bal véleménynek, mintha a kathol. egyház a bibliát elzárná híveitől. Igaz ugyan, hogy a fölvilágosító jegyzeteket sürgeti, a mint hogy az ú j szentírás is jegyzetekkel adatott k i ; de túl van már azon a bibliának minden elfogulatlan barátja, bármily felekezetű legyen is, bogy a tudománynak, a kritikának ezen igényét, sőt követelését, az érthetőségnek ezen szükséges kalaúzát, fölös- legesnek, szükségtelennek, v a g y épen veszedelmesnek tartsa.
Az ú j szentírás igénytelenül, minden zajos kürtölés nélkül jelent meg, és osztatott ki és osztatik . . . . mert hiszen
nem is akart az áloe lenni, mely száz évben egyszer virágzik, hanem a mindenkor szükséges búzavetés a k a r t lenni, minek azt maga, a biblia isteni tárgya, a Megváltó jellemzé, midőn mondá egyik példabeszédében: a mag az Isten igéje. ( L u k . 8, 11.)
A kathol. lapok egyszerűen csak tudtúl adák a mü megjelenését, csupán a „Religio" czímü lap mutatta be a szentírás I. füzetét megjelenésekor rövid, de melegebb ismer- tetéssel. Ezenkívül a mü teljes megjelenésekor az a k k o r i győri püspök, most esztergomi érsek, Simor János ő herczeg- sége mutatta be azt örömmel papságának, Rákoson 1865.
A LEGÚJABB M \GYAR SZENTÍRÁSRÓL. 17 October 23-kán XVII. sz. alatt kelt főpásztori tartalomdús levelében, egyszersmind a szentírásról s annak olvasásáról gazdag tudományosságának megdönthetlen érveivel adván főpásztori intelmet és útmutatást. 9) — Ezt megelőzve, a II.
füzet megjelenése után, Ballagi Mór t. tagtársunk egy nagy- becsű értekezést tartott e tárgy fölött akadémiánkban, mely a „Nyelvtudományi Közlemények" III. kötetének 1. és 2-dik füzetében ily czím alatt jelent m e g : „Tanulmányok a magyar bibliafordítások körül." Kétszeres érdeket kölcsönzött e tarta- lomdús értekezésnek, hogy azt egy szakavatott tudós, a ke- leti nyelvekben teljesen jártas férfiú tartotta, ki a bibliafordí- tás nehézségeivel maga is megpróbálkozott, 1840—41. évben adván Mózes öt könyvét magyar fordításbau a héber szöveg- gel együtt. T. tagtársunk szóban forgó értekezése a protes táns bibliafordításokat vette ugyan fő figyelembe, különösen pedig Károlyi Gáspár fordítását tűzte ki bírálata vagyis in- k á b b kemény ostorozása tárgyáúl, mint „a kinek (ő szerinte) irálya nem tanulmányozott, parlagian magyar, de azért még sem természetes; nem feszesen az idegen szöveghez alkal mazkodó, még sem szép, mert hangarány és kifejezési szaba- tosság nélkül áradoz. Nyelvezete a közbeszéd színvonalán ritkán emelkedik feljebb, és ott is úgy forgolódik, hogy meg- látszik, raikép formáról, nyelvcsínról tudata sincs: told, fold,
'') Quae d u d u m (így kezdődik a főpásztori levél) a plerisque m a g n o desidorio e x p e t e b a t u r nova s a c r o r u m bibliorum in l i n g u a m v e r n a c u l a m translatio, a u t c e r t e versionis a K. P . Georgia Káldi, soeietatis J e s u sacerdoto olim a d o r n a t a e nova r e e e n s i o : eam d e m u m a d exitum feliciter d e d u c t a m et typis A g r i e n s i b u s nitide p r o c u s a m , j u r i s publici f a c t a m esse, V e n . Clero nostro g r a t u l a n t e s significamus. Editio haoe a d m e n t e m S. Con- g r e g a t i o n i s Indici p r a e p o s i t a e (Decret 13. j u n i 1757.) a n n o t a t i o u i b u s e s a n c t i s P a t r i b u s et c o m m e n t a r i i s d o c t o r u m catliolicorum desuniptis in s t r u c a , upprobatione item S. Sedis A p o s t o l i c a e munita, in acceptis refe- r e n d a est Excllmo ac Kssimo Archipraesuli Agriensi, q u i tot j a m titulis de r e literaria, p r a e s e r t i m patria, p r a e c l a r e meritus, operi h u i c p e r f i e i e n d o v u l g a n d o q u e sumtus p r o f u s a liberalitate s u p p e d i t a v i t ; quo q u i d e m pacto, c u m n o v u m immortali nominis suae gloriae m o n u m e n t u m p o s u i t ; t u m spi- r i t u a l ! populorum c o m m o d o egregie c o n s u l t u m ivit, o m n i u m q u e animos i n s i g n i gratitudinis officio sibi devinxit.
T á r k á u y i B. A legúj. in. Szentírásról 2
18 TARKÁNYI BÉLA.
változtat az eredetin, hogy ennek tartalmi mását adja, nem is sejtvén azt, hogy irodalmi miinél a forma átváltoztával neme is változik; mást mond, mert máskép van mondva stb." (70. lap). T. tagtársunknak ezen aristarchusi szigorral szándéka az volt, hogy „megmutassam (úgymond értekezése végén), hol állunk, és töredékes jegyzeteimmel figyelmeztessek arra, hogy Károlyi Gáspár bibliafordítása minden később tett igazítások után is, nem mondom a tudomány, de csak a közönséges élet legszerényebb igényeinek sem felel meg hogy az egyház, melynek a biblia legszentebb kincse, tudja meg, mi a teendője, és no késsék mindent megtenni, hogy a hiányt, melynek továbbtartása pironság nélkül nem lehető, minél elébb pótolhassa." 10)
Azonban szakértő t. tagtársunk nagy örömemre a kath.
bibliafordításokra is kiterjesztette becses figyelmét, s a z előre bocsátott összehasonlítások után a legújabb fordításról így fejezte ki véleményét: „ Tarkányi fordítása legszólóbb tanúság arról, hogy nyelvünk Heltai ideje óta mennyire fejlett, meny-
nyit nyert szókincsi szabatosságban úgy, mint szerkesztési könnyüség- és hajlékonyságban ; de Tárkányi szabályzóit elö- adású nyelve, könnyű folyású irálya modern színezetű, s épen azért nem a r r a való, hogy az ó szövetség ódon egysze- rűségét vagy az ú j szövetség egészen sajátos nyelvezetét hí- ven visszatükrözze."1 1)
Megdöbbenve olvastam munkálatomról a szaktudós férfiú ezen véleményét, nem mintha féltem volna a kritikától, melyet az irodalom okvetlenül szükséges köszörűjének s útbaigazító f á k l y á j á n a k tartok, és azt tartom, hogy a ki a kritikától fél, az közönségesen kritikán alúl í r . . . hanem meg- döbbentem azért, hogy talán nem vettem lelkiismérete- sen számba az ide is teljesen alkalmazható horátiusi i n t é s t : quid valeant humeri, quid ferre recusent ? talán vakmerően, tiszteletlenül, hivatás nélkül közeledtem és fogtam a szent tárgyhoz ? talán a nagy érsek-maocenásnak nagy áldozatát meghiúsítottam ? talán egy hivatottabb munkásnak kedvét
,0) N y e l v t u d . Közlemények I I I . köt. 189. lap.
" ) U. ott. 71. lap.
A L E G Ú J A B B MAGYAR S Z E N T Í R Á S R Ó L . 19 szegtem, egy jobb mü megjelenésének ú t j á t vágtam ? minde- nek fölött pedig, hogy talán nem voltam méltó kegyelettel azon tiszteletre méltó tekintély iránt, melylyel a j ó öreg Káldit két századon túl megbecsülte a köz elismerés egyhá- zamban ? kiről maga, ezen szigorú tagtársunk is, nyomban Károlyi Gáspárról fönebb idézett ostorozása után, így nyi- latkozik: „Káldi öntudatos műgonddal fordít; keze a l a t t a nyelv elveszti merevségét és könnyű szerrel simúl az idegen észjáráshoz; az előtte szokásban volt körülirásos modor a fogalmakat inkább leíró mint jelző kifejezésmód nála eltűnik, s ez által a beszéd szintúgy nyer érthetőségben mint szabatos- ságban ; nyelve oly könnyű folyású, hogy az olvasó észre nem veszi, ha itt-ott idegenszerű fordulatot lop be a ma- gyar beszédbe, és néhol oly szólást tesz kelendővé, mely nem egészen igazolható. A tökély o f o k á r a azonban Káldi csak lassan fejlődve jutott el, s épen ez teszi birtokunkban levő kéziratát oly nagybecsüvé, hogy módot nyújt e fejlődés menote tanulmányozására." 1-)
En is kellő figyelembe vettem Kölcsey azon mondását, hogy „a jobbítás mestersége nehezebb, mint gondolhatnék."
Szívemre vettem többször említett t. tagtársunk azon figyel- meztetését, melylye) idézett értekezésének II. felét kezdi mondván : „Nem csupán kényes, hanem valósággal lélekben járó dolog a biblia körül gyakorlandó k r i t i k a . . . " 13) meny-
nyivel lélekben járóbb még az egésznek átdolgozása! Első megdöbbenésemet csak is az átdolgozás kezdeténél megálla- pított elveim bővebb átgondolása — s t. tagtársunk érteke- zéséből a II. résznek jóval később történt megjelenése osz latta el. Én azt tartom, t. akadémia! hogy ha a biblia és an- nak fordítása nem volna egyéb, mint az őskornak drága erek- lyéje, tiszteletre méltó nyelvemléke, akkor teljesen osztozuám t.
tagtársunknak fordításomról fenidézett véleményében; hanem ez esetbon X I V . századbeli bibliánkat, vagy ha ennél még ré- gibb volna, ezt követelném visszaállíttatni az újabb fordítások által jogtalanúl kiszorított helyre; de mivel a biblia nem csu-
, s) U. o t t . 70. lap.
, s) U . ott. 161. lap.
2 *
20 TARKÁNYI B É L A .
pán n y e l v e m l é k , hanem a z . é l e t m i n d e n n a p i k ö n y v e , melylyel semmi más könyv nem állja ki a versenyt, melyet semmi könyv nem pótol, s melyre oly szükségünk van folyvást, mint a mindennapi k e n y é r r e . . . azon meggyő- ződésben vagyok, hogy nyelvtudományi tekintet miatt egy korszakot, egy nemzedéket sincs joga senkinek megfosz- tani attól, hogy a bibliát azon nyelvjárás szerint olvassa és élvezze, mely azon korszaknak és nemzedéknek t u l a j d o n a ; sőt j o g u n k van követelni amaz elv érvényesítését, melyet a pozsonyi zsinaton a vágújholyi prépost oly találóan fejezett ki, midőn mondá: hogy Káldit úgy kell átdolgozni, mint ő maga tenné, ha most élne.
Engedje meg a t . akadémia, hogy tájékozásúl egy-két szentírási idézetet tehessek annak kitüntetésére, mily határig vittem, s szabad volt-e addig vinnem az újítást ? s nem es- tem-e a modernizálás h i b á j á b a ? Nézzük mindjárt a szent könyv első lapját.
Mózes I. könyvének 1. részében a 9. v. így hangzik Káldi szerint:
M o n d á pedig I s t e n : G y ű l j e n e k e g y b e a vizek, melyek az ég alatt v a n n a k ogy helyre, és t e s s é k k i a száraz. É s úgy lön.
10. v. É s nevezé az I s t e n a szárazt f ö l d n e k : és a v i z e k gyüleközetit nevezé t e n g e r n e k .
Tarkányi szerint: 9. v.
M o n d á pedig I s t e n : G y ű l j e n e k egybe a vizek, melyek az ég a l a t t v a n n a k e g y helyre, és t ű n j é k k i a száraz. E s úgy lön.
10. v. É s nevezé I s t e n a szárazat f ö l d n e k , és a vizek gyiileményét nevezé t e n g e r n e k .
Itt a vizek gyüleménye az új szó, melyet Szepessy után használtam a congregationes aquarum kifejezésére. Károlyi
Gáspár a vizek sokaságát, Keltái a vizeknek összegyűlését használta; a kézirati Káldiban is vizeknek összegyűlése volt eleinte, de kitöröltetett, s helyére a rosszabb vizek gyüleközete tétetett. (Ballagi) Bloch Móricz 25 évvel az én szentirásom megjelenése előtt viz gyűjteményt írt, mi szintén új s kevésbbé sajátos kifejezés az általam használt vizek gyüleményénél, melyet szint úgy mindenki megért.
20. v. Káldi szerint:
M o n d á még is az I s t e n : H o z z a n a k a vizek csúszómászú élő lelket, és r ö p ü l l ö állatot a föld f ö l ö t t az ég erőssége alatt.
A LEGÚJABB M \GYAR S Z E N T Í R Á S R Ó L . 2 1
21. v. É s teremte Isten nagy czethalakut, ós m i n d e n ólö és m o z o g - ható lelket., m e l y e t hoztanak v a l a a vizek stb.
Tarkányi szerint: 20. v.
M o n d á m é g az I s t e n : H o z z a n a k elé a v i z e k csúszómászó élő lé- n y e k e t és s z á r n y a s o k a t a föld felett, az ég erőssége a l a t t .
21. v. É s teremte I s t e n n a g y czothalakat, é s m i n d e n élö és m o z g ó lényt, m e l y e k e t a vizek e l é h o z t a n a k stb.
Itt ú j szó a lény, a Vulgátában anima vivens, Szepessy- nél és Károlyinál élö állat, Holtainál eleven állat, Ballaginál a 20. v. élö állat, 21. v. csúszómászó lény. H a 25 évvol előbb Ballaginál nem volt új a lény, én is a modernizálás félelme nélkül használhattam ugyanazon szót, főleg miután az ú j a b b német fordításokban is lebende Wesen szót találtam erre.
A „volatile super terram" a 20. versben Káldinál rö- püllö állat, kéziratában először volt röpülő, ezt áthúzva lett
röpdöső, ezt is áthúzva tette röpösö állat; nálam szárnyasok, Heltainál madarak, Ballaginál szárnyas madarak, mi már kissé sok, mert a mi nem szárnyas, nem is madár, aztán az idézett helyen nem csupán madarakról, hanem átalán a szárnyasokról van szó, hová a denevérek s egyéb állatok is tartoznak.
A „luminare május et minus", mely a 14. és 16. v.
fordúl elő, Káldinál világosító, kéziratában először volt világo- sító dolog, állat, utóbb világító, de mind áthuzatott; Heltainál és Károlyinál világosító állat, Szepessynél világoló, nálam vi- lágító, Ballaginál világló, mi enyémnél sokkal újabb, és nem is népies, épen nem volt szükség rá, nem is ogyozik meg a magyar nyolv természetével, hogy a világolót összevonva, világ- lóvá tegye.
Itt még egy újnak látszó fordulatot kell igazolnom. A 14. v. a Vulgáta szerint :
Uixit a n t e m D e n s : F i n n t l u m i u a r i a in firmamenlo coeli, et d i v í d a n t diem ac n o c t e m , et sínt, in s i g n a et tempóra et dies et annos.
Káldinál:
Mondá p e d i g az Isten : L e g y e n e k világosítók az ég erősségén, és válaszszák el a n a p o t és a z é j s z a k á t , és legyenek j e l e k r e és időkre, és na- pokra és e s z t e n d ő k r e . Kézirata s z e r i n t j o b b a n : ós l e g y e n e k jelek és idők és napok és e s z t e n d ő k .
Heltainál gyönyörűen :
É s j e l e n t s e n e k j e g y ü k e t , bizonyos időket, n a p o k a t és e s z t e n d ő k e t .
22 TARKÁNYI BÉLA.
Tárkányinál:
M o n d á pedig Isten : L e g y e n e k világítók az óg erősségén, és válasz- szák el a n a p o t és éjszakát, és legyenek j e l ü l a z időkre ós n a p o k r a és esz- tendőkre.
Ballagi szerint:
É s m o n d á I s t e n : L e g y e n e k világlók az ég területében, e l k ü l ö n z e n - dök a n a p o t az éjtől, h o g y j e l ü l s z o l g á l j a n a k az idők, n a p o k , é s évek s z á m á r a .
í t é l j e meg a t. akadémia, az én fordításomra illik-e a modern bélyeg, vagy inkább azéra, ki már 25 évvel előbb így fordított.
Fölöslegesnek tartva egyes szók védelme által iga- zolni eljárásomat, bogy a t. akadémia türelmével vissza ne éljek, egy-két helyet hozok még föl, nem részletezve, csupán összehasonlítva.
A bibliának egyik legfönségesebb helye ama jelenet, midőn Isten a Sinai hegyen Mózessel beszéli, maga elég tárgya lenne egy értekezésnek, én csak egyszerűen idézek.
A Vulgáta, melynek alapján én dolgoztam, a jelenetet így a d j a elé Mózes II. k. 19. részében :
9. Ait ei Dominus : J a m nunc v e n i a m ad te in c a l i g i n e nubis, u t a u d i a t m e p o p u l u s loquentem a d to, et c r e d a t tibi in p e r p e t u u m . N u n c i a v i t ergo M o y s e s verba populi a d D o m i n u m .
1 0 . Qui dixit e i : V a d e ad populum et sanctifica illos hodie et eras l a v e n t q u e vestimenta sua.
11. E t s i n t p a r a t i in diem tertium : in die enim tertia d e s c e n d e t Do- minus c o r a m omni plebe s u p e r montem S i n a i .
12. Constituesque t e r m i n o s populo p e r circuitum, et dices ad eos : Cavete n e ascendatis in m o n t e m , nec t a n g a t i s fines illius : omnis, qui teti- gerit m o n t e m , morte m o r i e t u r .
13. M a n u s non t a n g a t earn, sed l a p i d i b u s opprimetur, a u t confo- dietnr j a c u l i s ; sive j u m e n t u m fuerit, sive h o m o , non vivet. Cum coeperit c l a n g e r e buccina, tunc a s c e n d a n t in montem.
14. Dcscenditque Moyses do monte a d populum, et sanctificavit, eum. C u m q u e lavissent v e s t i m e n t a sua,
15. ait a d eos : E s t o t e p a r a t i in diem tertium, et ne a p p r o p i n q u e t i s uxoribus vestris,
16. J a m q u s a d v e n e r a t tertius dies et m a n e i n c l a r u e r a t : et ecce coe- p e r u n t a u d i r i tonitrua ac m i c a r e fulgura, et n u b e s densissima operire mon- tem, c l a n g o r q u e buccinae vehemcntius p e r s t r e p e b a t : et t i m u i t p o p u l u s , qui e r a t i n castris.
17. Cumque eduxisset eos Moyses in occursnm Dei de loco castro- rum, stete r u n t ad radices montis.
A LEGÚJABB M \GYAR SZENTÍRÁSRÓL. 23
18. T o t u s autem m o n s Sinai fumabat : eo, quod descendisset Do- minus super cum in igne, et ascenderet f u m u s e x eo, quasi de f o r n a c e , e r a t q u e omnis mons terribilis.
19. E t sonitus b u c c i n a e paulatim c r e s c e b a t in majus, et p r o l i x i u s t e n d e b a t u r : Moyses l o q u e b a t u r et Dens r e s p o n d e b a t ei.
Káldi ezt így fordította:
9. Monda n e k i az Ú r : í m e majd hozzád j ö v ö k a f e l y h ö n e k ho- m á l y á b a n , h o g y halljon e n g e m a nép, mikor veled széllok, és h i d g y e n n é ked m i n d ö r ö k k é . Hirré tévé a z é r t Moyses a nép beszédét az Ú r n a k .
10. K i m o n d a n e k i : M e n j el a néphez és szenteld meg őket ma és holnap, és mossák meg r u b á j o k a t .
11. É s legyenek k é s z e n harmad napra ; m e r t h a r m a d napon l e s z á l l az Úr mind az egész község előtt a Sinai hegyre.
12. É s h a t á r o k a t r e n d e l j a népnek környös-környiil, és m o n d j a d nékik : Meglássátok, hogy f ö l n e menjetek a h e g y r e , se ne illessétek a n - n a k a l l y a i t : miuden a ki illetendi a hegyet, h a l á l l a l hal meg.
13. Kéz n e illesse ötét, hanem kövekkel verettessék agyon, vagy n y i l a k k a l lövöldöztessék á l t a l ; a k á r barom l e g y e n , s a k á r ember, n e é l j e n . Mikor a t r o m b i t a harsogni k e z d , a k k o r m e n j e t e k fel a hegyre.
14. É s aláméne Moyses a hegyről a néphez, és megszentelő ő k e t . É s midőn m e g m o s t á k volna r u h á j o k a t ,
15. m o n d á nekik : L e g y e t e k készek h a r m a d n a p r a , és a f e l e s é g t e k - hez ne közelgessetek.
16. É s már eljött v a l a a h a r m a d nap, és m e g v i r r a d o d v a l a : és i m e m e n n y d ö r g é s e k kezdenek h a l l a t n i , és villámlások csillámlani és síiriiséges felyhö béfödni a hegyet, és a trombita zengése k e m é n y b e n harsog v a l a : és m e g f é l e m l ú k a táborbéli nép.
17. É s mikor kivitte v o l n a őket Moyses az I s t e n eleibe a t á b o r he- lyéről, m e g á l l á n a k a hegy alatt.
18. Az egész Sinai h e g y p e d i g füstölög v a l a : azért, hogy leszállott volna az Ú r a r r a tűzben, és f e l m e n n e abbéi a f ü s t , mint a k e m e n e z é b ö l : és rettenetes v a l a az egész hegy.
19. É s a t r o m b k a szava l a s s a n lassan n a g y o b b r a nevekedik s hosz- szabbra n y ú j t a t i k vala : Széli v a l a Moyses, és az I s t e n felel vala n e k i .
Ezen gyönyörű nyomon haladva én így adtam elé e fönséges jelenetet:
9. M o n d á neki az Úr : M o s t majd hozzád j ö v ö k felhő h o m á l y á b a n , hogy h a l l j o n engem a nép veled szólani, és n e k e d mindenkor liigyen. É s Mózes m e g j e l e n t é a nép beszédét az Úrnak.
10. Ki mondá n e k i : M e n j el a néphez , és s z e n t e l d meg őket m a ós holnap, és mossák m e g r u h á i k a t .
11. É s legyenek k é s z e n harmad napra ; m e r t harmad napon az Úr leszáll az e g é s z közönség előtt a S i n a i hegyre.
12. É s k o r l á t o k a t Állíts a népnek k ö r ö s k ö r ü l , és mondd n e k i k :
24 TARKÁNYI BÉLA.
Vigyázzatok, hogy a hegyro föl n e m e n j e t e k , s a n n a k határait se illéssé tok ; minden, ki a hegyet illctendi, halállal hal ineg.
13. Kéz n e illesse öt, h a n e m kövekkel veressék agyon, vagy nyi- lakkal lövöldöztessék át, a k á r b a r o m legyen, a k á r e m b e r , ne éljen. Mikor a harsona m e g s z ó l a l , a k k o r m e n j e n e k fel a hegyre.
14. É s a hegyről leméne Mózes a néphez, és megszentelé azt. É s miután megmosták ruháikat,
15. m o n d á n e k i k : L e g y e t e k készen h a r m a d n a p r a és feleségeitek- hez ne közelítsetek.
16. É s m i k o r már eljött a h a r m a d nap és m e g v i r a d o t t : ime m e n n y - dörgések k e z d e n e k hallatszani és villámok csillámlani, és fölötte sürii felhő b o r í t á a h e g y e t , és a h a r s o n a zengése egyre k e m é n y e b b e n szól v a l a ; és megfélemlék a táborban levő n é p .
17. É s m i k o r Mózes k i v e z e t t e őket Isten elé a t á b o r helyéről, meg- á l I á n a k a hegy alatt.
18. Az egész Sinai-begy p e d i g füstölög v a l a azért, hogy az Ú r tűz- ben szállott le a r r a , és f ü s t méné föl abból, miut a kemenczéböl, és rette- n e t e s vala az egész hegy.
19. E s a harsonaszó l a s s a n - l a s s a n m i n d i n k á b b növekodék, és to- vább t e r j e d e . Mózes szól és Isten felel v a l a néki.
A többi fordításokat mellőzve, csupán Aristarcliusom Ballagi Mórét kell még idéznem, mely így hangzik:
9. É s m o n d á Johova M ó s e h n e k : í m e hozzád j ö v ö k a felhő homá- lyában, hogy h a l l j a a nép, m i k o r hozzád szólok, és hízzék m i n d ö r ö k k é benned. M i n e k u t á n a tehát Móseh a népnek beszédét J e h o v á n a k elmondta, : 0 . M o n d á J e h o v a Mósehnek : E r e d j el a n é p h e z , és szenteld meg ő k e t ma és h o l n a p , és hadd mossák m e g r u h á i k a t .
11. É s l e g y e n e k készek h a r m a d n a p r a : m e r t h a r m a d napon leszáll J e h o v a az egész nép szemeláttára a S z i n á j hegyére.
19. É s h a t á r t rendelj a n é p n e k köröskörül, m o n d v á n •• Vigyázzatok m a g a t o k r a , hogy föl ne m e n j e t e k a h e g y r e és szólét n e érjétek. V a l a k i illetendi a h e g y e t , megölettessék.
13. N e illesse azt kéz, h a n e m m e g k ö v e z t e s s é k , a k á r barom, a k á r ember legyen, n e éljen. Mikor k ü r t megrivallik, a k k o r fölinehetnek a hegyre.
14. L e s z á l l a t e h á t Móseh a hegyről a n é p h e z , és megszentelé a népet, ós meginosák r u h á j o k a t .
15. É s mondá a népnek : L e g y e t e k készek h a r m a d n a p r a ; ne köze- lítsetek a s s z o n y h o z .
16. H a r m a d nap reggelre v i r r a d v á n , lettek m e n n y d ö r g é s e k és villám- lások, s ü r ü felhő a hegyen, és a p ú z o n szava felette h a r s á n y o n h a n g z ó k , és megrettene mind az egész t á b o r b e l i nép.
17. É s kivozeté Móseh a n é p e t Isten elibe a táborból, és m e g á l l á nak a hegy a l a t t .
A L E G Ú J A B B M \GYAR S Z E N T Í R Á S R Ó L . 25
18. A S z i n á j h e g y e pedig e g é s z e n füstölgő, mivelhogy leszállott v a l a a r r a J e h o v a t ű z b e n , és fölemelkedők fiistje, m i n t a k e m e n c z e f ü s t j e , és e r ő s e n megrendiile m i n d az egész h e g y .
19. A púzon Bzava m i n d i n k á b b h a r s á n y a b b lön. Mózes szó vala, és I s t e n felele n e k i szóval.
Szándékom ellenére is kényszerülök megjegyzést tenni egy szóra mely ez utóbbi fordításban az egész fönséges je- lenet hatását fölötte zavarja. E n már a német eredetű trom- bitaszót is kiküszöbölendőnek tartottam, s hogy ezt az ért- hetőség kára nélkül tehettem, fordításom mutatja. Hogy a
Trompete mellett a Posauné-bó\ alakított púzon szó is,az érthető- ség világos rovására, modernizálja a bibliát, — ezt úgy hi- szem most már Ballagi úr sem fogj a tűrhetőnek tartani; — kinek imént tett idézetéből az is kitűnik, hogy ö a numerust j o b b a n megkívánó költői művek Írásával nem igen foglalko-
zott, a mi talán nem elkerülhetlen kellék bibliafordítóban, do mégis j ó, ha megvan.
E fölséges jelenet után egy egyszerűbb leírást veszek föl Jób könyve 39. részéből, melyben az Isten mindenható- sága csodáit rajzolja, s a fordítót zavarba ejti, mikép a d j a azt vissza ódon egyszerűséggel. J ó b a szenvedő pásztorfejo- delein előtt mily kedves állat lehetett a harczi ló, e néhány vers mutatja, melyek a Vulgátában így h a n g z a n a k :
19. v. N u m q u i d p r a e b e b i s equo fortitudinem, a u t c i r c u m d a b i s collo e j u s hinnitum ?
20. Nunquid suscitabis eum quasi loeustas ? gloi ia n a r i u m ejus t e r r o r .
21. T e r r a m u n g u l a fodit, exultat audacter, in o c c u r s u m p e r g i t ar~
m a l i s .
22. Conteranit p a v o r e m , n c c cedit gladio.
23. Super i p s u m 'sonabit p h a r e t r a , vibrabit hasta et clypeus.
24. F e r v e n s et f r e m e n s sorbet t e r r a m , nec r e p u t a t t u b a e sonare c l a n g o r e m .
25. Ubi a u d i e r i t bucciuam, d i c i t : Vah ! procul o d o r a t u r bellum, e x h o r t a t i o n e n dueuui, et u l u l a t u m e x e r c i t u s .
Keddi ezt így fordítja:
19. Adsz-e a l ó n a k erősséget, vagy m e g k ö r n y é k e z e d - c a t o r k á; nye- r í t é s s e l ?
20. F e l k ö l t ö d - e a z t mint a s á s k á k a t ? az ü o r r á n a k d i c s ő s é g e ret- t e n t é s .
2 1 . A földet k a p á l j a a k ö r m é v e l , merészen u g r á l : e l e i k b e mégyen a f e g y v e r e s e k n e k .
26 TARKÁNYI BÉLA.
22. Csúfolja a félelmet, és ki n e m éli a kard elöl.
23. R a j t a z ú g a tegez, és f é n y l i k a d á r d a és a paizs.
24. Hevülvén és a g y a r k o d v á n a f ö l d e t harapdálja, és n e m gondol a trombita-harsogásnalc zengésével.
25. A hol h a l l j a a kürtöt, azt m o n d j a : V a h ! távol m e g é r z i a hadat, a h a d n a g y o k intését, és a seregek o r d í t á s á t .
Károlyi Gáspárnál így olvasom:
19. Adhatnál-e e r ö t a lénak, a v a g y f e l r u h á z h a t n á d - e az ö n y a k á t d ö r g ő nyerítéssel ?
20. Avagy elijesztenéd-e ötet, m i n t a sáskát ? az ö o r r á n a k hartyo- g á s a rettegés.
21. Az ö l á b o k k a l vermet á s n a k , és örvendez a z ö e r e j é b e n , és a f e g y v e r r e l szembe m é g y e n .
22. Neveti a félelmet s meg n e m i j e d , és a f e g y v e r t ő l való féltében v i s s z a nem tér.
23. Noha ellene zúgnak a t e g e z b e l i nyilak, f é n y l i k a k o p j a és a g e r e l y .
24. Az ö h a r a g j á b a n és m e g b ú s u l t korában k a p á l j a a földet, és e g y ü t t veszteg nem á l l , mikoron t r o m b i t á t f ú j n a k .
25. A trombita-szóra azt m o n d j a : Ni hahaha ! mivelhogy távol megérzi a hadat, és a f e j e d e l m e k n e k c s a t e p a t é j á t és k i á l t á s á t .
En a harcziménnek e gyönyörű leírását így mertem adni fordításomban:
19. Adsz-e a l ó n a k erőt, vagy körülveszed-e t o r k á t n y e r í t é s s e l ? ( M á s o k szerint : - k ö r ü l v e s z e d - e n y a k á t s ö r é n y n y e l , v a g y , b ü s z k e s é g g e l ? )
20. F e l s z ö k t e t e d - e azt, mint a s á s k á k a t ? Az ö b ü s z k e h o r t y o g á s a m i l y rettentő.
21. A földet k a p á l j a körmével, m e r é s z e n ugrál, e l é j ö k megy a fegy- v e r e s e k n e k .
22. Megveti a félelmet, és nem h á t r á l a kard előtt.
23. R a j t a zörög a tegez, és villog a d á r d a és paizs.
24. Priiszszögve és tombolva s z á g u l d a földön, és nem m a r a d vesz- t e g , h a megriad a h a r s o n a .
25. Midőn h a l l j a a kürtöt, azt m o n d j a : Hah ! t á v o l r ó l megérzi a hnrczot, a vezérek i n t é s é t ós a seregek u j j o n g á s á t .
Meg egyszerűbb dolgot hozhatnák föl, egy író mentsé- gét, ki kivonatot készít bővebb történetekből, s ezt úgy ind- okolja, mint a ki ezt ma teszi; hanem elég legyen erre csupán rámutatnom. A Makkabeusok II. könyvének 2. részében 24—33.
verseiben olvasható.
Az eléadottakból, úgy hiszem, eleggé kitűnik az, hogy ha a bibliát, a minek lennie kell, az élet mindennapi köny- vének tekintjük, azt azon kor nyelvezete szerint kell fordí-
A LEGÚJABB M \GYAR SZENTÍRÁSRÓL. 27 tanunk, melyben élünk; s ismétlem fönebb kimondott meg győződésemet, miszerint nyelvtudományi tekintet miatt egy korszakot, egy nemzedéket sincs j o g a senkinek megfosztani attól, hogy a bibliát ama nyelvjárás szerint olvassa és élvezze, mely ama korszaknak és nemzedéknek tulajdona.
Ballagi Mór t. tagtársunkkal én is elismerem, hogy „a bibliafordítás mily nehézségekkel jár, főleg ha elgondoljuk, mily kevéssé alkalmasak a modern fordulatokhoz szoktatott, mesterséges szerkezetű irodalmi nyelvek általában arra, hogy az emberiség gyermekkorának kezdetleges alkatú himezet- len beszédét sajátos egyszerű szépségében visszaadják. A biblia eredetijének minden egyes müvében a stíl minden kez- detlegessége mellett egyik vagy másik szépség uralkodó, ogyik vagy másik tulajdon sajátabban, fényesebbon van ki- fejezve, mi az egyes müveken végig ömölvén, mindegyiknek sajátságos jelleget kölcsönöz. Vannak utólérhetetlen szépségű darabok, melyek a tartalom magasztossága mellett a kifeje- zés rendkivüli egyszerűsége, mondhatnám, gyermetegsége ál tal tűnnek ki; másoknál a kifejezés keleti fénypompája tündök- lik, s a szók mérarányos lejtése gyönyörködteti a fület;
ismét másokat a nyelvezet tömöttségo, jelentős rövidsége tesz hathatósakká. Az irály mind e változásait más nyelv- ben liíven visszatükröztetni bizonyára nem könnyű feladat, s csak olyantól reméllhetö, ki a mellett, hogy a biblia nyelveit tökéletes- n érti, annak szellemi légkörében él, és minden bibliai író lelkületébe magát bele tudja képzelni, saját nyel- vét mestcrileg f o r g a t j a , és idegen rámára is úgy bírja vonni, hogy nemzeties zamatja akkor is megmaradjon."
í g y formulázza t. tagtársunk a biblia-fordító és fordítás k e l l é k e i t . . . kétségtelenül arany szavak, arany e l v e k . . . . de kérdezhetjük, ily fordítót óhajtva, a szentírási bölcs szavaival:
Kicsoda ez? és dicsérni fogjuk öt, mert csoda dolgokat cseleke- dett életében. , 4) En még ily tökéletes fordítást nem ismerek, szabad óhajtva óhajtani, de annál kovésbbé merem remény- leni, minél inkább távolodunk a bibliai események korsza- kától.
'*) Sirák. 31, 9.
