A D A T T Á R. I S M E R E T L EN T O M P A - V E R S EK

18  Letöltés (0)

Teljes szövegt

(1)

A D A T T Á R .

I S M E R E T L E N T O M P A - V E R S E K A M Á S O D I K L O S O N C I V E R S E S K Ö N Y V B E N .

1943 őszén a l o s o n c i gimnázium tanári könyvtárában egy kéziratos könyvet találtam; címe Hazai gyászidők. A z ismeretlen gyűjtő a szabadságharc és az elnyomatás korának lírájából i s ­ m e r t és névtelen szerzőktől 51 jórészt t i t o k b a n terjesztett ver­

set másolt egybe. A gyűjtemény tehát a 48-as szabadságharc bujdosókönyve, m e l y a m a g y a r nemzet lelkivilágának csodála­

tosan változatos és teljes tükörképe. Tartalmának részletes is­

mertetésére n e m térek k i e z a l k a l o m m a l , csupán a verseskönyv­

ben olvasható Tompa-versekkel f o g l a l k o z o m .

A verseskönyv a következő Tompa-verseket t a r t a l m a z z a : 1. T . M . : Huszárdal.

2. T . M . 1850.: A gólyához.

3. T . M . : A honvéd.

4. T . M . : A szegény honvéd.

5. T o m p a : A z üres koporsó.

6. T o m p a M a r t . 10. 1850.: F i a m születésekor.

7. T o m p a Mihály: Épen m i n t a k a k a s . . .

E versek közül e d d i g teljesen ismeretlenek v o l t a k a követ­

kezők: Huszárdal, A honvéd, A szegény honvéd. Mindhárom vers a Világos után szétszéledt katonák sorsát siratja. M i n d e g y i k után csak a T . M.-jelzés található ugyan, T o m p a Mihály szerzősége mégis kétségtelen, m e r t A gólyához címűnél i s ugyanazt a m o -

n o g r a m m o t használja az i s m e r e t l e n másoló. A költeményeken felismerhető T o m p a jellegzetes stílusa, segítségünkre v a n továbbá a v e r s f o r m a i s : T o m p a számos költeményének ismertető jele az, h o g y a v e r s s z a k e g y i k s o r a ( p l . a Pusztán címűben a második, a Phönix regéjében, a n e g y e d i k ) rövidebb m i n t a többi sor.

Ugyanígy a Huszárdalban a második sor.

A z új T o m p a - v e r s e k jelentősen gazdagítják a B a c h - k o r s z a k költőjének p o l i t i k a i líráját: e kéziratban terjesztett versekben T o m p a leplezetlenül fejezi k i g o n d o l a t a i t és érzelmeit; a Hon­

véd című költeményben p l . egy újabb, győztes szabadságharc gondolatával v i g a s z t a l j a a m a g y a r honvédet: „ A jobb k o r e l ­ jövend, midőn az egész h a z a a z s a r n o k vértől piros l e e n d . "

(2)

így beszél a virágregék és allegóriák költője, Mihály.

Közöljük a három új T o m p a - v e r s e t : Huszárdal.

B o r o n g v a áll a bús huszár A z ország-rom felett, Szeméből a tört napsugár C s a l égő könnyeket.

E z átka s c s a l f a üdve még, M i t számára hagyott az ég.

Igába nyomta nemzetét Véres visszavonás;

Meggyilkolta becsületét Az ocsmány árulás.

Rád szolgaság bús n a p j a vár,

H a j h , miért élsz, szegény huszár?!

Múltjára búsan fölsóhajt, Jövőjén e l b o r u l , Sorsán a néma fájdalom

P a n a s z t c s a l a j k i r u l . Panaszát, m e l y szívből ered,

N i n c s már kebel, m e l y értse meg.

Elvérzettek bajtársai Dicsőn a harcmezőn, Fölöttük m i n t élő szobor

Ö ott áll könnyezőn.

K i k e t feledés sírja zár,

T e gyászolod, szegény huszár!

Véres szabadságharc után Hazája elveszett,

Melyért vért s éltet áldozott S o l y sokat szenvedett,

H a h , szép hazád, m e l y h a l v a már, H a l j meg te is, szegény huszár!

M e l l y e l hőn védte nemzetét, A h , h o l v a n fegyvere?

Melytől h o n — s nemzetgyilkoló E l l e n e remege.

(3)

Koszorút nem nyersz rája már, E l v e s z t e d azt, szegény huszár!

Lovagját m e l y g y o r s a n vivé Véres csatáiban,

M e l y büszkén járt, m i n ült ura, H o l a szép p a r i p a ?

C s o n t , bőre csak, igába jár, K o c s i s a vagy, szegény huszár!

Beheggedtek mély sebei, D e szíve még sebes, Gyógyírt reája, enyhítőt,

A h , h a s z t a l a n keres.

M i t s o r s o d nyújt, méregpohár, E z j u t a l m a d , szegény huszár!

Kínzó rabságból visszajött, M i n t egy ágrulszakadt, D e résztvevő kebelre, hajh,

M i kevésre a k a d t . . . K i hű keblet feléje tár,

N e m l e l r o k o n t a bús huszár!

A h , h o l talál véd- s menhelyet, H o l biztos nyugtanyát, H o l hü kebelt, m e l y ossza meg

V e l e szent bánatát?

K i n e k szemén enyh könnyű ár, Gyógyírod lesz, szegény huszár!

Temetve v a n híre-neve, L e h u n y t fénycsillaga.

M i n t űzött v a d , hegy-völgy ölén, B o l y o n g a harc f i a .

K i fénylett, m i n t a napsugár, Futócsillag lett a huszár!

M e g h a l t keblében már a hit, M e g eszme, gondolat, N e m óhajt többé s nem remél,

N i n c s rá föltámadat,

Sorsodon nem hull könnyű-ár, Feledve halsz, szegény huszár!

T. M.

(4)

A honvéd.

K o l d u l t a honvéd a hazába', mert Nincsen m i t ennie . . .

H o l dicsőséget keresett, M o s t m i t k e l l t e n n i e ? !

Oh, adjatok alamizsnát szegénynek, A megölt a n y a árva gyermekének!

H o l ragyogtál miként az üstökös, Küzdöttél lelkesen,

O t t félni k e l l , hogy nem k a p s z enni sem, S m e g h a l n i k e l l éhen,

P e d i g reá v a n írva homlokára:

,,Sokat áldoztam a m a g y a r hazára".

Szegény honvéd, k i a n n y i t izzadtál Csatáin honodnak,

S kerestél babért, érdemjeleket S z i v e d r e magadnak,

Mivé levél? szép babéraid helyett Tövist kaptál, koszorút, eltépettet!

O h , hívjátok házatokba őt S mentsétek életét,

S meglátjátok, m i szépen beszéli Szegény hazája esetét.

Könyörüljetek, kegyetlen emberek, S néma búja keservére nézzetek!

S te jó honvéd, csak tűrj, csak várakozz, A jobb kor eljövend,

Midőn az egész haza a zsarnok Vértől piros leend!

A d j a t o k a d d i g kenyeret szegénynek, A megölt haza árva gyermekének.

A szegény honvéd.

„Irgalmazz, egy-két fillért a d j , O h nézd, ínségem m e l y nagy!

Jó úr, i m éhen szenvedek, Lélekben erős, testben beteg.

N i n c s kenyerem, barátom, apám, A harc mezején rég elsiratám."

— K o l d u l v a sóhajt egy c s o n k a csatár P e s t népe között, h o l tétova jár. —

(5)

48 K A S Z A B A N D O R , ERDÉLYI Z S U Z S A

„ T e naplopó, h e l y k e fiú, dologkerülő, R e s t vagy a r r a i s , hogy megemeld süveged, F o g a d d ezt tülem, i m ez a felelet,

— E g y dús uraság így szidja k i őt, És a r c u l üti a kéregetöt.

E l messze repül legott a süvege, Ö a szégyen alatt m a j d elmerüle.

S a köpeny utána esve l e h u l l , Elsápad az úr, m a j d a n fölpirul.

A z u t c a népén síri csend h o n o l , M e r t a fiúnak két k a r j a sehol. — ,,Bocsáss meg, eképen esedezett, H o g y meg nem emeltem süvegemet."

„Bocsáss te viszont — szegyeivé az úr, — S v e d d m i n d e n e m ime b i r t o k u l . "

Ujjáról egy gyűrűt a z o n n a l od'ada, Csókolva k i g y u l l a d t arculatát.

A z u t c a népe szeme könybe merül, A bajnok, ezen szokva, derül.

„Oh édes hazám, köszönöm neked, Szívembe' veszem le a süveget."

T. M.

K ö z l i : K A S Z A B A N D O R .

S Z E M E R E M I K L Ó S L E V E L E I E R D É L Y I J Á N O S H O Z (Első közlemény)

Erdélyi János a X I X . s z . közepén vezetöszerepet vitt i r o ­ d a l m i életünkben. Elévülhetetlen érdemeket szerzett sokrétű munkásságával.

F i a t a l éveiben Pesten élt, részeseként a Főváros forrongó i r o d a l m i életének. A z összeomlás után nehéz körülményei a sá­

r o s p a t a k i elszigeteltségbe kényszerítették. K i s z a k a d t a köz­

pontból, de g y a k o r i utazásaival s élénk levelezésével tartotta fenn a k a p c s o l a t o k a t .

Levelezésének nagy része b i r t o k o m b a n van az i r o d a l m i ha­

gyatékát magában foglaló Erdélyi Tárban. E z a k b . másfélezer levél hű tükre dolgos életének s korának. Képek a z a k k o r i szel­

lemi, p o l i t i k a i életből, a negyvenes évek jellegzetes vezéralak­

jairól, a f o r r a d a l o m utáni válságos időkből, m a j d a protestáns szellemiségű lelkes p a t a k i irói körből, melynek, — mint a Sáros­

pataki Füzetek alapítója s szerkesztője, — vezetője volt.

M i n t nélkülözhetetlen munkását a magyar művelődésnek Aranytól Szász Károlyig, Madáchtól S z i g l i g e t i i g , m i n d e n k i föl­

kereste s o r a i v a l . Éppen o l y a n b i z a l o m m a l fordult hozzá T o l d y s

(6)

G y u l a i vitás kérdésekben, esetleg kútfőért, mint Greguss Ágost, vagy Révész Imre.

T e r v e m e leveleket m i n d k i a d n i , jelenleg a z o n b a n egy k i s hányadát szemelem k i : a Szemere Miklóssal folytatott levele­

zésük egyik részét: az Erdélyihez írt leveleket. U . i . a Szemeréhez írtakat, édesapám, Erdélyi Pál, r i t k a érdekessége m i a t t már meg­

jelentette az Akadémiai Értesítőben. E z a c s o p o r t különösen azért érdekes, mert bizonyítéka egy hosszú életen át húzódó barátságnak s írója színes, változatos érdeklődésű egyéniségének megnyilatkozása: negyedszazad életének vetülete.

M i n d k e t t e n a kibontakozó n a c i o n a l i z m u s lelkes, önzetlen bajnokai voltak.

A z ősi, népi forrásból fakadó s hatványozott lehetőségeket magában hordó nemzeti szellem, kultúra kifejlesztésének s az európai szellemközösség keleti védvárává való emelésének vágya rezgett a levegőben, nemcsak a b u d a i vár fölött, hanem szerte a z országban, a lasztóczi kúria vidékén is. M i n d e n k i dolgozott, a k i tehette s értette módját. A nagy szellemek tudatosan, a kisebbek pedig az ő nyomukban, de nem csekélyebb jelentőséggel. A köz­

pont vezéregyéniségei s az egyes vidékek hangadói közt szétsza- kíthatatlan kapcsolatot létesített az egységes n e m z e t i a k a r a t . — A nagy fényforrás, Pest, mellett csupán szétszórt m i v o l t j u k m i a t t kisebb, de nem értéktelenebb c s i l l a g o k tündököltek s enyhe su­

gárzással vonták be —útat m u t a v a — vidéküket, a D u n a p a r t j a i ­ tól messzeesö erdélyi, felvidéki, tiszaháti, zempléni szellemzónát.

I l y e n sugárzó fényforrás v o l t a lasztóczi b i r t o k o s : Szemere Miklós és az ő p a t a k i tanár-barátja: Erdélyi János.

H o g y kellően tudjuk értékelni s élvezni Szemerének Erdélyi Jánossal folytatott levelezését, föl k e l l idéznünk Szemere Miklós alakját, m o n d a n i néhány szót életéről, költészetéről.

Érdekes egyénisége volt a X I X . sz. közepének. E r e d e t i lénye, sokoldalú tehetsége, p o l i t i k a i szereplése s újszerű költészete őt az a k k o r i magyar élet ismertebb személyiségei közé s o r o z t a .

Mozgékony, m i n d e n iránt fogékony lelkével mindenütt otthon volt. Bécs képtáraiban éppen úgy ismerték, m i n t a pesti i r o d a l m i s p o l i t i k a i berkekben. M e r t nemcsak a d a l múzsájával jegyezte el magát, hanem sikeresen kezelte az ecsetet s meglepően jól faragott, nem beszélve különös f i z i k a i ügyességéről s vadász szenvedélyéről.

Körülményei alakulása folytán Lasztóczon töltötte egész életét, ott született s ugyanott halt meg.

Elszigeteltségét g y a k o r i utazgatásával és sűrű levelezésével ellensúlyozta. M i n d e n k i t ismert, m i n d e n k i szerette. V o n z o t t a ba­

ráti körébe az embereket. Fölkeresték lasztóczi magányában — személyesen vagy írásaikkal. N e m egy csöndes filozofálgatás.

vagy víg borozgatás nyúlt a késő éjiszakába s nem egy szép köl­

tői levelet sugallt az őszinte baráti érzelem. A k i b e n v a l a m i te-

Irodalomtörténeti Közlemények. L I V . 4

(7)

hetséget, eredetiséget, őszinteséget, tehát rokonlelküséget fedezett fel, a z t megkedvelte. Örmmel üdvözli az ifjú poétát, a t o l l művé­

szét. K e z e t fog a nemzeti ügy harcosával. Buzdít s erősít, tanít, ítél. Dicsér és gúnyol. H o l a szív hangján szól, h o l az ész tiszta logikájával h a r c o l , máskor m e g sértett büszkeségében az i n d u ­ lattól e l r a g a d t a t v a kíméletet n e m ismerőén sebez. H a ideig-óráig megsértett is embereket, főleg csípős öregkori verseivel, búsko­

morságig fajult kedélyállapota s z a r k a s z t i k u s p a s q u i l l j a i v a l , azért mégis e g y i k legkedveltebb szereplője m a r a d t a magyar közéletnek.

S o h a n e m lanyhuló, örökös mozgásban lévő, eruptív szelleme egyszer a belső feszültségtől r o b b a n k i , másszor külső nyomás, v a g y összeütközés következtében árad szét. N a g y élmények, l e l k i megrázkódtatások után t o l l a t ragad, hogy versekben, vagy levél­

ben a d j o n visszhangot az átélteknek. D e íróasztalához vonza a k k o r is v a l a m i , m i k o r a s z e l l e m i életben egy-egy gondolat szü­

letik, fogalommá t i s z t u l , testet ölt s k i b o n t a k o z i k a megérzök.

kezdeményezők s továbbfejlesztők nagy aktivitásában, lendüle­

tében. H a r c o l velük, h a meggyőződése úgy h o z z a : ellenük. M i n ­ den egészséges eszmemag termőtalajra talál benne. Főagitátorává válik s l a n k a d a t l a n u l küzd érte még a k k o r is, midőn a zászlóvivő k a r j a régen l e h a n y a t l o t t már s elnémult a h a r c i z a j .

Haláláig friss 'szellemmel, gyermekes buzgalommal, az a l k o ­ tás élvezni tudásával irogatott és rendezgetett, támadott és véde­

kezett.

Ösnemesi család ivadéka. Bár n e m v o l t benne semmi kevélység, mégis büszke v o l t a r r a , h o g y H u b a vezért tarthatja ősének. E l e i a n e m z e t i élet jeles f i a i v o l t a k . S o k a t szere­

p e l n e k a történelemben. H a l l u n k egy Szemeréről V a t a had­

nagyáról, egy másik Csák Máté neves kapitányaként küzdött a betolakodónak vélt idegen király, Károly Róbert ellen. Ők is c s a t l a k o z t a k a reformációhoz s résztvettek m i n d a valláshábo­

rúkban, m i n d a szabadságért vívott felkelésekben.

Családjuk e g y i k ága B o r s o d b a n telepedett te. Ebből szár­

m a z i k Szemere Pál, — k i v e l még a z o n felül sógorsági v i s z o n y b a n v o l t — B e r t a l a n s György. Atyafiságban állt Fáy Andrással, a hasonló szellemű s lelkialkatú poétával. E nagytehetségű család legjellemzőbb tulajdonságai: a szabadelvűség, önzetlenség, büsz­

keség, az 1804-ben született Miklósban erősen kidomborodtak, betetőzve a h u m o r isteni adományával, mely, m i n t vezérfonál, húzódott végig e r e d e t i egyéniségén.

A f a l u s i élet szeretetét, kedélyét édesapjától, a nagy kártyacsaták főhősétől, költői érzékét meg édesanyjától, a sze- lidlelkű, melankóliára hajló V a t t a y Krisztinától örkölte, k i ne­

h e z e n fegyelmezte az a p a — László — k o r a i halála miatt a z ö nyakába s z a k a d t élénk, c s i n t a l a n fiút. Közszájon forogtak

(8)

csínyei: haragos hímdaruval vívott párharcot, kéményen állt t ó t á g a s t . . .

Hét éves korában már a sárospataki kollégiumban látjuk.

Itt kitűnik eszével, testi ügyességével. A hit-bölcsészet-jogi szak befejezése után j o g g y a k o r l a t o t folytatott nagybátyjánál, m a j d P o z s o n y b a n i r n o k o s k o d o t t a diaetán. 1832—35-ig külföldi t a n u l ­ mányútra ment. Fölkereste Bécs s Olaszország műgyüjteményeit, hazatérve feleségül vette Máriássy Annát, k i v e l mindvégig b o l d o g házasságban élt. A z erélyes, ügyes asszony vezette a gazdaságot, mert Miklóst jobban érdekelte az i r o d a l o m , p o l i t i k a s a vadászat.

Részt vett megyéje gyűlésein, Rákóczi Zemplénjének ellenzéki szellemétől átitatva kötelességének tartotta, hogy m i n d i g a füg­

getlenség gondolatának legyen szószólója. Küzdött a m a r a d i a k s az u d v a r i párt ellen, n e m o l y a n ragyogó szónoki tehetséggel, mint barátja, K a z i n c z y Gábor, hanem a szellem, az ész és éle kivéd­

hetetlen fegyverével. Csipkelődő, gunyoros versei rendkívüli nép­

szerűségnek örvendtek Zemplénben. A z alkotmányos élet színes küzdelmeit festi Szemere egyik legnevezetesebb p o l i t i k a i gúny­

verse, a Mixtúra.

A szabadságharc alatt ő sem tudott otthon ülni. Önkéntes huszárnak csapott fel s néhány lelkes társával együtt Erdélybe vonult. M i n d e n jól ment addig, m i g fegyelmet nem tűrő termé­

szete miatt össze nem kapott felettesével, gr. Sztáray Nándorral.

A vége párbaj lett, melyet rozsdás k a r d o k k a l , nagy t i t o k b a n meg is vívtak.

Érdekes p o l i t i k a i k a l a n d hőse v o l t a 60-as években. M i n t meggyőződéses függetlenségi párti s a szabadság eszméjének fa­

natikusa, engedve elvtársai rábeszélésének, Pesten a belvárosi kerületben föllépett Deák F e r e n c ellen. Nyilvánvaló volt k u d a r c a a nagy férfival szemben, de elvhüsége vállaltatta vele a hálátlan szerepet. E z e k után könnyen megérthetjük K o s s u t h - h o z való határtalan ragaszkodását. Remeteségében meglátogatta s hosszú heteket töltött vele. Meggyőződéséért még legjobb barátait is föl­

áldozta, így került szembe K a z i n c z y Gáborral. M a j d n e m 10 évre szakadt meg g y e r m e k k o r i k a p c s o l a t u k s levelezésük, felfogásuk ellentétes v o l t a miatt; m i k o r Szemere Erdélyben harcolt, K a ­ zinczy G . — mint zempléni követ — h o l a német, h o l K o s s u t h , h o l meg ismét Bécs e l l e n opponált.

Élete végén kedélye borongóssá vált. Keserű kifakadásaiban nekibúsult megnyilatkozásaiban a l i g lehet ráismerni a virgonc, játszi szellemű csupa-éle férfira. 1881-ben h u n y t e l .

Szemerét, a költőt, n e m könnyű feladat j e l l e m e z n i . Tehetsé­

gét n e m méltányolták eléggé: s o k k a l gazdagabb egyéniség, m i n t híre sejteti.

Eredeti, önálló jelenség a m a g y a r i r o d a l o m b a n . Független­

ségét itt sem adja föl; s e m m i l y e n i r o d a l m i párthoz nem köti le 4*

(9)

magát. S o k a t tett az ifjabb nemzedékért, sokat a magyar költészetért.

Későn kezdett írni. Már jól benne járt a harmincas években, m i k o r műveivel megjelent a közönség előtt. E g y s z e r betegsége a l a t t lefordította G o e t h e néhány versét. (Nagy Goethe-kultusza egyébként K a z i n c z y F e r e n c hatására fejlődött k i . A szomszédos Széphalmon élő öreg költő nagy figyelemmel kísérté a tehetséges ifjú fejlődését, irányította szellemét s a l a p o z t a meg nagy o l v a ­ sottságát, unszolván őt a k l a s s z i k u s o k megismerésére.) E fordí­

tások a n n y i r a tetszettek Szemere Pálnak, hogy mint kitűnő a l k o ­ tásokat közzétette az Athenaeumban s ettől kezdve K a z i n c z y Gáborral egyetemben egyre buzdította az írásra.

írói öntudata életre kelt, érzi tehetségét. M i n t nagytudású, nagyolvasottságú embernek önkritikája is fejlett. Barátai egybe­

hangzó véleménye s jogos elismerése a szorgalmas verselők tá­

borába avatta. Egyre-másra küldi d a l a i t a különféle szépirodalmi lepokba. A z o n b a n az elfogultság hibájába soha nem esik, egyik verse alá például ezt írta: „átkozottul huncfut rossz vers Szemere Miklóstól. V a l l j a Szemere Miklós 9. n o v . 1844. U j h e l y . "

N a g y barátja volt a szépnek. A m e n n y i r e lehetett, távol a k a r t a magát t a r t a n i a z élet kisebb kellemetlenségeitől, szívet- lelket elborító árnyaitól. Művészi hajlama, ezzel kapcsolatos ér­

zékenysége c s i l l a n meg költészetében, m e l y a köznapi élet minden mozzanatát megörökíti s játékos, borús színeivel tárja elénk.

Költői pályáját két részre oszthatjuk; k b . 20—20 éves idő­

s z a k o k r a : föllépésétől 60-ig s 60-tól haláláig.

Első verseit a formakeresés j e l l e m z i .

S o k a t küzködik, n e m talál megoldást. Egyénisége nem a l k a l ­ mas a német s görög k l a s s z i k u s o k követésére. Újító nem volt.

Utánozni önérzete n e m engedte.

S o k vívódáson ment át. Tanulmányai s iróbarátai a k l a s s z i ­ k u s o k felé vonták, ám eredeti, korlát nélküli lénye járatlan u t a k r a terelte. Független szelleme győzött. Talán több sikert ért v o l n a el, h a a nemzeti ízlésnek kedvesebb k l a s s z i k u s o k a t követi, (Hatott rá egy kevéssé a z u h l a n d i , heinei forma, de idővel a könnyed népies a l a k o t állandósította, de soha sem vált rabjává. Egy-egy jó gondolat, ötletes költői kivitelezés, eszmei tartalom kedvéért számtalanszor elhagyja a külsőleges követelményeket.)

A z első időszakban költészete szebb s mélyebb, emberibb, míg később korosodván keserűsége és sértődékenysége erőt vesz rajta.

K e z d e t b e n az élet művészeként kereste s élvezte a természet szépségeit a maga frisseségében, napsugaras tájaiban. Humorával b e a r a n y o z t a környezetét s kedélyével, örökké vidám társaságot teremtett maga körül. A z o n b a n természtében rejlő, komorságra, meghasonlásra való h a j l a m a már szembetűnik: a bánat hangja árad egyik-másik verséből, vonzó melankólia keríti hatalmába

(10)

dévajkodó lelkét. N e m hajtotta becsvágy! N e m kereste a népsze­

rűséget. B e tudott telni az élet mély s s z e l i d örömeivel.

Érdekes erős egyéniségnek ismerjük meg költészetében. K i ­ kristályosodott emberismeret, éleslátás, férfias magatartás vegyül makacsságához s rátartiságához. N e m 'Sóhajtozik, n e m pityereg, m i n t számos költőtársa, a negyvenes évek szentimentális irányza­

tának követője. T e l i v a n szeszéllyel, képpel, ötlettel. Szenvedé­

lyes ellenzéki természetén nehezen u r a l k o d i k . V a d h a r a g g a l csap föl, de aztán s z e l i d bánatba h a j l i k . Meglepő hatást ér e l e g y i k ­ másik versének keresetlen őszintesége ® nyers igazmondása.

Talán merészségével magyarázható n a g y eredetisége, meg a z z a l is, hogy nem b e v a l l o t t a n a z ész költője s n e m csupán a szívé. Mindkettő bő forrása volt költői erének. E z e k birtokában lett nagy humorista, k i fölülemelkedik a n a p i d o l g o k o n . S ezek birtokában lett színes költő, k i , nemcsak a z élet, a természet szép­

ségeit dicsérte, hanem k o m o r o l d a l u k a t is megénekelte.

A z élet nyers zaja v i s s z h a n g z i k verseiben, de hálaadó imája is. A víg kacaj összevegyül a szüreti nótákkal, a p o l i t i k a i gyű­

lések zaja a k a r d csörtetésével, az ifjúság életmohósága az agg­

k o r belenyugvásával. Kedélyes iróniája, költeményeinek utánoz­

hatatlan jellegzetes bája, örökifjú hangja egyedüli jelensége líránknak.

Idővel inkább a szatíra felé h a j l i k .

A p o l i t i k a i v i s z o n y o k romlásának következményében a n e m ­ zeti érzület hanyatlása m i a t t o s t o r o z t a a z újabb nemzedéket, melyben nem látta már a küzdelmes életre való rátermettség t e s t i - l e l k i biztosítékát, az ország sorsának megfelelő irányításá­

hoz szükséges követelményeket. A n a k r e o n i költészete hazafias pátoszú aggodalom, kétellyel t e l i jaj-kiáltás lett. M i n t költő eleinte szórakoztatni akar, később h a t n i : k i f a k a d , gúnyol, kár­

hoztat. M i n d e z e k ellenére is lénye a régi m a r a d t . Csodálatos ér­

zékét a világ költői t a r t a l m a iránt élete végéig megőrizte. H a dör- gedezett is az egyik percben, a másikban már tréfálkozott s humorizált.

M i n d e n tulajdonság megvolt benne, hogy kitűnő szatiraíró váljék belőle, de hiányzott egyéniségéből a fegyelmezettség. N e m választotta k i m i n d i g a legmegfelelőbb vonást. Elsekélyesedett, egy-egy feltűnő tulajdonság szellemeskedő csipkelődésével.

Még saját magát sem kímélte, e z kedves h u m o r t kölcsönöz verseinek.

P o l i t i k a i szatírái még kevésbbé sikerültek. Erős p a s p u i l l u - sokká süllyedtek g y a k o r i személyeskedéseivel. Sértő nyersesége, szarkasztikus gúnyja nagyban l e r o n t o t t a értéküket. P o l i t i k a i apostolnak képzelte magát, k i n e k m i n d e n eszköz rendelkezésére áll, hogy küldetését eredménnyel végezze.

N e m átlag-fejlődésen megy át költészete: A t i s z t a derű, gyer­

meki kedély, a természet, a család bohókás, meleghangú d a l o s a -

(11)

ból élete végén világ-embergyűlölö, önmagába roskadt poéta lett.

H a most azt kérdezzük, miért nem válhatott a magyar élet­

nek ez a színes r i t k a jelensége közkedveltté 8 o l y a n népszerűvé, m i n t tehetségénél fogva megérdemelte v o l n a , elsősorban azt k e l l m o n d a n u n k , hogy s z o k a t l a n költői felfogása miatt. Általános nézet szerint a jókedvnek, örömnek s o k k a l színtelenebb a hangja, m i n t a fájdalomnak. A z örömujjongás nem férkőzik a n n y i r a kö­

zel a szívhez, m i n t a bánat, a kín o k o z t a zokogás. Szemere éppen különösen gyöngének tartotta a panaszkodást s férfiatlannak a nagy l e l k i elomlást. A z o n b a n őszintesége rovására megy örökös játszisága. V a n e m b e r i szív, m e l y nem fáj néha, sőt elég gyak­

r a n ? V a n emberi élet, m e l y nem küzdelem? S o h a nem szűnő hahota visszás érzést k e l t . B e l e lehet fáradni a boldogságba is, s e l v e s z t i értékét, h a n e m a bánat könnyeiben tükröződik néha.

Továbbá a m u l t század szentimentalizmusa, schuberti beállított­

sága s e m rokonszenvezett e p i k u r i világnézetével.

E g y másik tényező p e d i g , amiért aránylag kisebb tehetségek váltak d i v a t o s költőkké, a m a g y a r költészet s líra az egész o r ­ szágban e l i s m e r t jellegzetessége: h a l k mélabú, nekikeseredés.

V a n szava a jókedvnek is, de n e m állandó jelleggel, csak röpke p i l l a n a t o k r a , h o g y aztán ismét szóhoz engedje j u t n i az uralkodó témát. Szemere zajos, csapongó d a l a i n e m hozták rezgésbe a m a ­ gyar ember melankólíára hajlamos szívét.

E z e k miatt (a s i k e r sarkkövei) n e m tudott Szemere állandó k a p c s o l a t o t kiépíteni a közönséggel. Saját maga is tudta, hogy nem szeretik eléggé. így ír erről Sárossy Gyulának: „Szemere Miklós, k i t a m a g y a r i r o d a l o m e d d i g i érdemei szerint n e m mél­

tányolt. E r r e csak azt m o n d o m , h a hiszed, hogy szeretni méltó vagyok, hát szeressetek, méltányoljatok, de ez n e m o l y a n köny- nyű d o l o g : az egyszer gyökeret vert véleményt nehéz meg­

hódítani."

V e r s e i életében n e m jelentek meg összegyűjtve. C s a k halála után került veje — P a y z s o s A n d o r — rendezésében kiadásra a N e m z e t i Könyvtárban. Közkívánatra már Szemere is elkezdte r e n d s z e r e z n i szanaszéjjel heverő verseit. N a g y részét össze is írta, s szekrénye polcára tette. A szobalány onnét vette m i n d i g a gyujtóst, s egynéhány hét alatt a l a p o s a n elbánt a r i t k a k i n c s ­ c s e l . E g y másik nagyobb c s o p o r t j a müveinek még erdélyi k a ­ l a n d j a alatt a dési összecsapásnál veszett e l a nyeregtáskával együtt. Szemere m i n d e z e k b e n végzetszerüséget látott, s m i n t vál- t o z t a t h a t a t l a n b a belenyugodott.

A 99 dombú Lasztócz a büszke kollégiumfészektől, Pataktól a l i g néhány órai kocsijárásra fekszik. 1852 óta tartózkodik itt Erdélyi János, m i n t a Jogakadémia tanára s az ottani s z e l l e m i élet vezetője és Szemere legőszintébb barátja. Ismeretségük P a t a ­ k o n kezdődött. Talán ezért is értették meg egymást o l y a n jól, m e r t e g y f o r m a nevelést kaptak, nagy tanárok nagy egyéniségei,

(12)

neves férfiak irányították fejlődésüket. N e m v o l t a k egykorúak, Szemere az idősebb korosztályhoz tartozott, de a m a g y a r O x f o r d évszázadokon át k i a l a k u l t s néhány év a l a t t nem változó légköre, szellemisége egyforma ötvözettel v o n t a be az egyébként ellentétes természetű két fiatalember l e l k i s s z e l l e m i adottságait. S o k szí­

nes teheség bontakozott k i a Rákóczi-vár tövében, a m a g y a r mű­

velődés fellendítése érdekében belső ösztökélést, igaz e l h i v a t o t t ­ ságot érző ifjak egymással versengtek örökölt képességeik k i f e j ­ lesztésében, csiszolásában s a megszerzendők mennél gyorsabb s alaposabb elsajátításában.

A „Pataki önképző társulat"-hoz, e lelkes ifjak seregéhez tartozott ez időben K a z i n c z y Gábor, M e c s e y Mihály, V á l y i T a ­ más, T e r r a y Károly, K r a m a r c s i k Károly, L e n g y e l Tamás, E v v a András stb., k i k idővel m i n t lelkészek, közhivatalt viselők s író­

emberek a nemzeti kultúra fölvirágoztatásának lelkes munká­

sai v o l t a k .

Szemere s Edélyi ismeretsége P a t a k o n keletkezett, de csak később, a negyvenes évek felé mélyült e l . A 12 évvel idősebb Szemere már mint kész ügyvéd t a r t o t t a fenn a k a p c s o l a t o t v o l t iskolájával s a p a t a k i önképző társulattal, s innét csak futólag ismerhette a csöndes, nyugodt kedélyű Erdélyi Jánost. M i n d e n jel szerint Erdélyinek a K o l o s s y , C s e l e j i s Máriássy családoknál vállalt tanítóskodása alatt kerültek közelebbi összeköttetésbe, leltek kölcsönös megértésre. A z örökké n y u g h a t a t l a n , sziporkázó

szellemű, féktelen, dévaj Szemere önkéntelenül is vonzódott a nyugodt, derűs, kiegyensúlyozott, megfontolt, nagy tudású Erdé­

lyihez. K a p c s o l a t u k a n n y i r a mélyült, hogy Erdélyi P e s t r e költö­

zése után kb. 1839-től leveleztek. A z Erdélyi-Tárban csak az 1841-től kelt levelek vannak meg, de a b i r t o k b a n lévő első 1841.

jan. 17-i levél tárgya s t a r t a l m a a r r a mutat, hogy n e m ez az első levél, m e l y jó negyedszázadig t a r t o t t levelezésüket megindította.

V a n n a k még Szemere-levelek, m e l y e k nincsenek nálunk. A z I. T . K . is közölt előző számaiban nem egyet, magánkézben is a k a d k i a d a t l a n u l , de én most csak az Erlélyi-Tárban rendelkezésemre álló anyagot ismertetem s közlöm.

25 éves levelezésük annak a bizonyítéka, hogy a két férfi őszintén szerette s becsülte egymást, hogy Erdélyi nagy n y u g a l ­ mán s csöndes, bölcs lévén s megértésén m i n d e n fennakadt, n e m verődött vissza sebet o k o z v a az érzékeny lelkű s h i r t e l e n haragú Szemerére. Szemere g y a k r a n kereste fel barátait leveleivel, de sokszor is tette le a t o l l a t egy-egy sértőnek vélt megjegyzés vagy számára nem megfelelő s elítélendő magatartás miatt.

1852-ig Erdélyi Pesten, külföldön, m a j d ismét P e s t e n t a r ­ tózkodott, a fegyverletétel után meg bujdosott. Ezekből a z a v a ­ ros időkből szórványosan m a r a d t a k fenn levelek. 1852-től, p a t a k i meghívásától kezdve állandó szomszédságban éltek. E g y r e sűrűb­

ben kopogtatott be Szemere a p a t a k i könyvtárban dolgozó tanár-

(13)

hoz, h o l személyesen jött széjjelnézni, adomákat, ismerősökkel történt eseményeket újságolni, h o l levélben küldte üdvözletét s tárta elő panaszait vagy örömét.

Hozzá fordult, h a ország sorsát érintő kérdések izgatták, s öt kereste fel, ha k i s lányai betegségét kellett v a l a k i n e k — meg­

értő szívnek — e l p a n a s z o l n i , vagy ha ügyesbajos d o l g a i nyug­

talanították, családi, gazdasági kellemetlenségek érték.

T ő l e kért tanácsot, hogy s mint k e l l eljárnia a K i s f a l u d y - Társaságba való választása alkalmából? K i n e k s m i módon szo­

kás megköszönni, m e l y formában i l l i k tenni? — „mert — úgy­

m o n d — gyönge inpatiens v a g y o k én mintaszerű formaságban, ha t u d t a m is már valamelyest, újra elfeledem".

N e k i méltatlankodik az Akadémiától kapott adhortatio miatt.

U . i . 1863-ban megválasztották akadámiai tagnak, de még 1865 vé­

gén sem tartott székfoglalót, pedig a szabályzat értelmében a megválasztástól számított egy éven belül eleget k e l l tenni az ezt szabályozó követelménynek, ellenkező esetben érvényét veszti a tagság. E r r e A r a n y János, az a k k o r i főtitkár, szólította fel. Sze­

merének r o s s z u l esett ez az a d h o r t a t i o . Elhatározta, hogy le­

köszön; aktív részt e d d i g sem vett tudományos munkájukban eljárogatott üléseikre, de csak futó vendégnek érezte magát a sok fiatal közt. „Kihez intézzem leköszönésemet a tagságról? — kérdi barátjától. — K i c s a p o m magam közületek. A z akadémiának s i n c s legkisebb h a s z n a az i l l y röst tagból, — nekem sincs be- l ő l l e . . . " „Biz én Herkó páternek sem írok székfoglalót. Töb­

bet m o n d o k ; az a d h o r t a t i o után, h a elkezdett értekezésem már kész v o l n a , sem küldenem e l , vén v a g y o k én már iskolás gye­

reknek."

S a m i a leglényegesebb: egy időben Erdélyi János töltötte be az összekötő szerepet Szemere életében s költészetében L a s z - tócz és Pest, az otthoni p u g i l l a r i s és fővárosi folyóiratok közt.

M i n t B a j z a s G a r a y munkatársának s barátjának, neki küldte verseit az Athenaeum, Almanach, Emlény sat. számára, vele bíráltatta m e g s általa kérte a szigorú szerkesztők jóindulatát, végül n e k i panaszkodott, h a vélt igazságtalanságok, méltányta­

lanságok érték.

A z ő véleményét kérte k i költő társaival, kortársaival való nézeteltéréseiben, i r o d a l m i vitáiban.

Jelentősebb viszálya volt Petőfivel, s nagy p o r t fölvert polé­

miája B r a s s a i v a l ; részletesebben ismertetem ezeket, hogy levelei­

nek idevonatkozó részeit követhessük s Szemere magatartását megérthessük.

N e m szerette Petőfit. Dölyfös, fölfuvalkodott kölyöknek tar­

totta, k i sikerét főleg V a h o t Imre ügyes propagandájának kö^

szönheti. , , A d t a v o l n a Imre 3—4 darabjával évenként verseit, m i n t a d t a B a j z a az enyémeket, kétségkívül elhangzottak v o l n a . Őt egyenesen Imre h o z t a hírbe . . . "

(14)

Petőfi n e m teremtett új k o r s z a k o t . S z e r i n t e az új k o r s z a k teremtette öt. „ A z o n pálya, m e l y e n ő jár, többek által kísértetett már e l ő t t e . . . Erdélyi János és társai készítették elő a közönsé­

get a népies elemre való figyelmeztetéssel."

Utolérhetetlen genialítását elismerte, m i n t költőt n a g y o n értékelte, de eredetiségét néha kétségbevonta. P e d i g felfogása sze­

rint a valódi költő leglényegesebb tulajdonságai közé t a r t o z i k a sajátosság, a z o n vonás, m e l y őt a többitől megkülönbözteti.

Mindettől függetlenül költészetét s z i l a j csikóhoz hasonlí­

totta, melyet fékezni nem lehet.

Miért nem szenvedhette Petőfit, az e m b e r t ? E n n e k eredete s rövid története a következő.

Szemere 1845-ben Pesten járt. Petőfi azt m o n d t a rá egy búcsúlakomán, hogy azért jött v o l n a a fővárosba, hogy v a l a m e ­ l y i k szerkesztőt rávegye fényképe kiadására. E z t a kijelentést az Életképekben is megismételte. E z a n n y i r a felbőszítette Szemerét, hogy az Irodalmi Őrben válaszolt is rá, mondván, hogy esze ágá­

ban sem volt lefestetni magát, sőt Sárosy mondására kifejtette, hogy elve ellenére valónak tartja és semmi esetre s e m teszi meg.

Egyelőre n y u g a l o m lett!

D e Petőfi nem felejtvén a nyers visszautasítást, 1847-ben közzétett Úti leveleiben megint előhozza 4 5 - i állítását v a l a h o g y így: beutaztam Szemere 45 frt.-jával a Felvidéket, m e l y e t a k k o r k a p t a m tőle, m i k o r Pesten járt, hogy arcképét lefestesse. E r r e Szemere egy verssel válaszolt Petőfi a Kálvinista Rektorhoz az Aggteleki barlangban címmel, m e l y n e k refrainje így h a n g z i k :

„ A z ebrúdon kivettetett M a r c i zöld írója v a g y o k én".

A z ország ünnepelte s nevettek Petőfin.

D e még ez sem volt elég. K e z d e t t d o l g o z n i Petőfi népsze­

rűsége csökkentésén. M i k o r hírét vette, hogy Petőfi Zemplénbe készül, K a z i n c z y Gábort támadja meg, k i a k k o r Zemplén s z e l l e m i eletében vezető szerepet töltött be, hogy Petőfi szekerét t o l j a az­

z a l , hogy d a l a i t betaníttatja. K a z i n c z y „Irritabile genus"-nak minősíti a költőket, s érthetetlennek találja érzékenykedésüket.

K i m o n d o t t a n n e m taníttatja be a d a l o k a t , de időtlenségnek tartja,

„hogy kerülgessem, hogy Petőfi d a l a i ne d a l o l t a s s a n a k " . Mindenesetre érdekes m e g h a l l g a t n i Szemere saját n y i l a t k o ­ zatát erről a vitáról, melyet P a j o r István barátjának tett meg s elénk tárja az alapneheztelés okát. „Soha tán költő n e m csüg­

gött úgy költőtársán, mint eleinte Petőfi r a j t a m . " E l m o n d j a , hogy vitatkozott róla Vörösmartyval, V a c h o t t Sándorral s másokkal, k i k még a k k o r n e m sokat tartottak róla. Még a n y a g i l a g is támo­

gatta. E g y s z e r Pestről együtt utaztak e l M i s k o l c i g , ő haza, Petőfi Eperjesre Kerényihez, Tompához, őket m e g i s m e r n i . M i s k o l c o n egy szobában a l u d t a k s Petőfi érdeklődött a Cipruslombok-kal kapcsolatos véleményéről. Szemere aránylag ezen v e r s e k k e l v o l t legkevésbbé megelégedve s hozzátette, hogy miért írta egyáltalán

(15)

Etelkéhez, m i k o r ö rá se hederített. E r r e tűzbe jött, vitatkozott s a P i l v a x hölgyei által elkapatott költő haláláig neheztelt rá.

, , A M a r c i zöld írója" refrainű vers nem légből kapott koholmánv, hanem pozitív a l a p j a is v a n . U . i . E t e l k a valóban nem szerette P.-t. V a c h o t t Sándor szerint nevetnie kellett, h a meglátta. D e nem csoda, mert nevetséges is v o l t a Z a j t a i István mentéjében járó-kelő, k i t még komikusabbá tett a bő májbőr c s i z m a karikás lábaival.

R o s s z néven vette tőle Szemere, hogy a n n y i r a propagálja magát. K i n y o m a t t a , hogy falura megy s ott fogja Zöld M a r c i t meg­

írni E g r e s y Gábor jutalomjátéka gyanánt. A dráma o l y gyönge lett, hogy n e m fogadták e l .

A két költő közt az ellentét megmaradt, sőt S z . a h o l tehette, szúrt Petőfi felé. K a z i n c z y Gábor említett levelére elhallgatott ugyan, de a fulánk benne m a r a d t végig. C s a k jóval később, a 60-as években látja be, hogy nem ismerte Petőfi n e m mindennapi lényét s nem értette őt meg: lángészt nem lehet emberi mércével mérni.

S o k k a l nagyobb jelentőségű a B r a s s a i v a l folytatott vitája.

A kezdeményezők n e m ők v o l t a k , de aztán csatlakoztak a két párthoz, — meggyőződésük szerint. B r a s s a i t a gondolat helyes­

sége, az igazság ereje, Szemerét meg nyughatatlan, minden eszmei h a r c iránt fogékony lénye vitte bele a küzdelembe. B r a s s a i a l o g i k a n a g y mestere, érvekkel, h i d e g fejjel küzdött, — míg Sze­

mere s o k k a l szenvedélyesebben, ragyogó dialektikájára s nagy olvasottságára támaszkodott s védte álláspontját még a k k o r is, m i k o r a v i t a megindítói már letették a t o l l a t . B r a s s a i a tudós magabiztosságával, kissé fölényesen kezelte a vidéki költőt, m i még j o b b a n ösztökélte Szemerét, hogy szellemes élcek s döf esek - k e l fűszerezett, széleskörű ismeretet tanúsító írásokban cáfolja meg a kolozsvári p o l i h i s z t o r n a k egyszerű „falusi poétákról" a l k o ­ tott véleményét.

E z t a heves polémiát egy k r i t i k a i gondolat váltotta k i : ,,a művész egyéniségének tükröződni k e l l a műben. H a a nyelv­

k i n c s egy a képzet-kinccsel, h a a stílus természetes kifejezője az

•író lelkének, a k k o r ennek a kettőnek is o l y a n viszonyban k e l l lennie, hogy az egyikről a másikra lehessen következtetni." E z a g o n d o l a t megtalálható B r a s s a i n a k „Edgar P o e " című tanulmá­

nyában i s . A Szépirodalmi Figyelőben hosszú eszmecsere fejlő­

dött e nézetek tisztázására. Jósika Miklós egy röpirata robban­

totta k i a harcot Bra9sai s Szemere közt.

U . i . Jósika Regény s regényitészet c. fejtegetésében válaszolt B r a s s a i n a k egy bírálatára, m e l y e t a Tudós lányáról írt a Kritikai Lapokban. E b b e n elítéli s i g a z t a l a n o k n a k tartja a kritikusokét, k i k személyeskednek ® h a a művet véleményezik, a szerzőt is bírálják s gáncsolják fölróva érzelmeit1, felfogását.

G y u l a i feleletében magától értetődőnek veszi, hogy az ember

(16)

s az író egy stílusával. Utána Szász Károly, m a j d S a l a m o n F e ­ renc válaszolt. Végül Szemere is a küzdők sorába lépett Szász Károly s Jósika mellett törve lándzsát.

S a l a m o n röviden, határozottan k i f e j t i , hogy kivált a z erkölcsi o l d a l mutatkozik meg világosan a költő művében. A z író o l y hasonló művéhez, mint csak két tárgy lehet.

Szemere élénken ellenezte ezt, mondván, h o g y író s műve közt nincs lényeges hasonlat, s ő t . . . B r a s s a i kérlelhetetlen l o g i ­ kájával szól megint bele a vitába. Nincs már ismerettyü c. cikké­

ben így ír: „írót nem ismerhetni meg művéből a z a n n y i , m i n t a fogalmat nem ismerhetni meg jegyeitől. E m b e r i j e l l e m e t csakis szavakból s tettekből ismerhetni s r a j z o l h a t n i , az írónak műve nemcsak szava, hanem tette is, a k i ezt tagadja, tagadja a tár­

gyaknak ismerettyüik által való jellemezhetőségét és ismerhető­

ségét."

S a l a m o n elsőrendűnek találta B r a s s a i éles logikáját. Szemere nem hagyta ennyiben. F o l y t a t t a , de már személyeskedve, úgy hogy A r a n y , mint a Figyelő szerkesztője nem is engedte szóhoz, meg­

tagadván válaszának kiadását. A r a n y t semlegesnek tartotta S z e ­ mere, de elutasítását a B r a s s a i iránt érzett szimpátiának minő­

sítette: „Szerkesztő U r úgy bánik kedvencével, m i n t a n y a gyer­

mekével, midőn azt az u d v a r o n szemközt jövő p u l y k a k a k a s elől kötényébe rejti. B . a szerkesztő úr által elkényeztetett öreg gyerek s a kényeztető dajkának csak örülnie kellene, h a vásott gyerme­

két v a l a k i megfenyíti s legalább néhány p e r c r e m e g j a v u l t a n a d j a vissza ápolója ölébe."

A r a n y erre a levélre sem engedett, m i r e Szemere saját költ­

ségén nyomtatta k i Sárospatakon Válasz Brassai ismerettyüjére címmel.

B r a s s a i sem m a r a d t rest, Szemere e k k o r nagy i z g a l o m b a n felelt is, de ellenfeleit még sem sikerült meggyőzni, jóllehet borotvaéles logikája osztatlan csodálatot keltett a közönség körében.

Sikertelenségének o k a talán a z , a m e l y szatíráira s b o r d a l a i r a is jellemző: „az ellentéteket látta, az összekötő k a p c s o t fölfe­

dezte, azonban az ellentétes vonásokat összeegyeztetni sehol s e m tudta, m e l y e k tulaj donképen csak látszólagos ellentétek az író s müve közt."

A Brassai-polémia alatt különösen szüksége v o l t Erdélyi Jánosra. E l f o g u l a t l a n ítéletére, alapos ismeretére n y u g o d t a n tá­

maszkodhatott s tette is, mert teljes mértékben elismerte barátja nagy szellemét, rendszeres gondolkodását s higgadtságát. A d d i g nem írt s nem válaszolt, míg előzőleg mindenről k i nem kérte Erdélyi véleményét s objektív ítélete e l n e m hangzott.

I l y e n tökéletes összhangban élt a két barát egymás szomszéd­

ságában m i n d a d d i g , míg a sors közbe nem szólt s Erdélyi c s i l l a g a váratlanul lehullt. 1868 januárjában örökre elhagyta p a t a k i körét

(17)

s hű társait. Szemere egyedül maradt. Barátait egyre-másra temette. A z új nemzedék n e m értetet meg. Csodálta szellemét, eredetiségét, tisztelettel vette körül alakját, de a régi mély k a p ­ c s o l a t o k meghittségét, szépségét nem tudta pótolni a hódolat, a letűnt ifjúság elvesztett társainak kedves hangját az elismerés z a j a . — Egyedüli, magányos sasként kóválygott a z i r o d a l m i ber­

k e k fölött. M i n d e n t látott, de sok mindent nem értett. Le-lecsapott a magasból sebeket osztogatva, önérzetet, hírnevet, hiúságot tépázva m e g . Társtalanságában végül is e l v o n u l t fészkébe, miután még előbb fölkereste álmai vágyát, a szépség-művészet-müveltség bölcsőjét: Görögországot s elbúcsúzott nagy barátjától, K o s s u t h

Lajostól. Lasztóczi remeteségéből aztán már csak néha vetett egy-egy fölényes, kíváncsi pillantást a távoli zsibongó életbe, míg

1881-ben követte rég útrakelt Jantsiját.

47 levelet őriz az Erdélyi-Tár Szemere Miklóstól. E z nem a z összes. Hány kallódott e l , hány l a p u l régi írások között, h a l l ­ gatásra kárhoztatva ?

47 levél m i n d m e g a n n y i bizonyítéka Szemere színes egyénisé­

gének s hangulatos lényének. írt, ahogy kedve hozta, vagy a m i ­ l y e n mértékben problémái kínozták, de s o k s z o r csak p i l l a n a t n y i elhatározás eredményeként ragadott t o l l a t , vetett oda egy-két megjegyzést, üdvözletet s küldte e l a külsőségek legcsekélyebb figyelembevétele nélkül. Sokról hiányzik a kellő megszólítás, alá­

írás, az utóirat hosszabb, m i n t maga a levél s a ,,Notabene"-k egész lajstromát lehetne fölállítani, de amit a leginkább szeret elfelejteni, az a dátum. A tartalomról, esetleg előforduló a d a ­ tokból, papirosról, stílusról t u d t a m csak megközelítőleg megál­

lapítani a z időpontot, a m i k o r levelét írta.

Stílusa változatos s lebilincselő. H a n g j a csapongó, szelle­

mes, fentebb vázolt egyéniségének hű mása.

L e v e l e i t o l v a s v a egyénisége ellenállhatatlan bájjal telik meg.

A nagyszívű férfi, apa, barát s rátarti költő szól, tréfálkozik, kesereg, szeret s barátkozik a múzsákkal.

E g y élet pereg le előttünk; egy ember minden gondja s öröme, törekvése s ernyedése. E g y mindenre kiterjedő figyelmű kultúrember írása alapján megjelenik egy-egy p i l l a n a t r a kortársai, költőtársai, a barát megvilágításában n e m ismert mozzanatban.

B a j z a , G a r a y , T o m p a , A r a n y , Petőfi, Kerényi, Sárosy G y u l a , K a z i n c z y Gábor stb. . . . v o n u l n a k e l előttünk.

M e g e l e v e n e d i k a gentry vármegye: Zemplén mozgalmas világa. Képek az a k k o r i családi, társadalmi életről, a 80—90 év előtti viszonyokról.

E z a 47 levél éppen úgy forrása az irodalomtörténésznek, m i n t a történésznek, szociográfusnak, pszichológusnak. De szóra­

koztató olvasmánya lehet az utókornak is, m e l y kedvtelve l a p o z ­ gathat érdekes, utolérhetetlen kedvességű, őszinte soraiban. E g y századot u g r u n k át s csodálkozva tapasztaljuk, m e n n y i r e máskép

(18)

látja a X I X . század k r i t i k u s lelkületű fia k o r a irányító eszméit s hőseit. K i merné m a közülünk B a j z a törekvéseit, i r o d a l m i irá­

nyát „idétlen iskolá"-nak n e v e z n i ? V a g y például Petőfit a „döly­

fös kölyök" kitétellel i l l e t n i ? V a g y semmibe s e m venni m a becsült írói körök, társaságok munkáját? E z t csak a z o l y a n szabad, m i n ­ dentől s mindenkitől független elme engedhette m e g magának, m i n t Szemere Miklós, k i n e k r i t k a érdekességű egyénisége vitt rá,

hogy nálam lévő leveleit e helyen közreadjam.

K ö z l i : E R D É L Y I Z S U Z S A .

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Kapcsolódó témák :