Dubois, P.: Törés a francia gazdasági növekedés lendületében

STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELO

eljárás kiválasztása az adatok természetétől függ. A gazdasági elemzések területe ismer—

teti az idősorfeldolgozó-rendszert, az időszaki kiigazítás célját szolgáló rendszereket. az idő—

soros adatbázis-kezelő rendszert.

A mintakiválasztással és becsléssel foglal- kozó fejezet ismerteti az Ausztráliai Statiszti- kai Hivatalban kifejlesztett Általános Adatfel- vételi Rendszert. ami olyan programok integ- rált összessége. amelyeknek segítségével megoldható több szakaszból álló adatfelvéte—

lek tervezése, a mintakiválasztás és a becs- lés. Az Általános Többszakaszos Feldolgozási Rendszert szintén az Ausztráliai Statisztikai Hivatalban fejlesztették ki. Előnye, hogy a fel—

dolgozási rendszer előkészítése és futtatása a szakstatisztikusok által is megoldható.

A könyv utolsó fejezeteiben az említett sta—

tisztikai hivatalok és a pozsonyi Számítástech—

nikai Kutató Központ statisztikai integrációs fejlesztéseit ismerteti. Az integrációs törekvé- sek azt a célt szolgálják, hogy egy rendszer- ben egyesítsék a funkciókat. kiküszöbölve az átfedéseket, ellentmondásokat. A tanulmány szerzői ismertetik a statisztikai számítástech—

nikai környezetben megvalósítható integrá- ciós megoldásokat az adatok, a funkcionális

rendszerek és az irányítás területén.

659

A statisztikai integrációval a különböző te—

rületekre vonatkozó adatok kapcsolhatók össze oly módon. mintha azok egyetlen adat- forrásból származnának. Ezt a célt szolgálják az adatbázis-kezelő rendszerek, amelyek szabványos módszereket biztosítanak az adat—

forrás leírására, az adatok tárolására és el- érésére.

A funkcionális integráció segítségével egyetlen általánosított rendszer áll rendelke- zésre az egyes tevékenységek végrehajtására.

A technikai integráció az adatbázis-keze- lés, a táblakészítési rendszerek és a grafikai megjelenítés egy rendszerbe való összekap—

csolása. valamint a rendszereknek a környe- zetükhöz történő illesztése.

Az irányítási integráció a vezetők számára nyújt hatékony eszközöket a környezet irányí—

tására azáltal, hogy a statisztikai számítás—

technika minden funkciója egy irányítási ha- táskörben történik. Az integrált statisztikai környezet megvalósítását tervező szervezetek gazdaságossági megfontolások miatt a meg—

levő, működő rendszerek adaptálását kísérlik meg az integrált teljes rendszer kifejleszté—

séhez.

(Ism.: Polyánszkyne' Szentmihály Andrea)

GAZDASÁGSTATISZTIKA

DUBOlS, P.:

TÖRÉS A FRANCIA GAZDASÁGI NUVEKEDÉS LENDULETÉBEN

(La rupture de 1974.) — Economía et Statistiaue.

1980. 124. sz. 3—20. p.

A tanulmány célja, hogy a gazdasági nö—

vekedés lassulásának fő tényezőit mennyiségi mutatókkal kifejezze. A megfigyelt időszak 1963-tól 1979-ig tart. melyet a következő há- rom elkülöníthető részre oszt a szerző: 1963—

1969: 1969—1973; 1973—1979. A vizsgálat ál—

talános célja a válság diagnosztikai módsze—

rének tökéletesítése.

A francia gazdaság megtorpanását két vál- tozó vizsgálatával mutatja be. A növekedési ráta -— a bruttó hazai termék (GDP) alapján, állandó árakon számolva 1963 és 1969 között évi 5.7. 1969 és 1973 között 5.9, míg 1973 és 1979 között — csupán 3.1 százalék volt. Meg- állapítható azonban. hogy Franciország így is megtartotta növekedésbeli előnyét főbb gazdasági partnereivel szemben, mivel 0.8—

1,5 százaléknál magasabb növekedést ért el azok átlagos növekedéséhez képest a külön- böző periódusokban. A legnagyobb vissza—

esés az iparban mutatható ki. míg a szolgál- tatások esetében csak mérsékeltebb hanyat- lást tapasztaltak. A másik mutató az infláció alakulása az áremelkedések alapján. Az árak emelkedése az egyes periódusokban mintegy

71

megkétszereződött: 1963 és 1969 között évi 3.8. 1969 és 1973 között 5.9, 1973 és 1979 kö- zött 10,7 százalék volt. Az emelkedés nem magyarázható teljes mértékben az olaj és egyéb nyersanyagok árának emelkedésével, igy szükség van a növekedés anyagi ténye—

zőinek elemzésére is.

A szerző rámutat arra, hogy a demográfiai hullám következtében a munkaképes korú la- kosság száma évről évre nagyobb mértékben emelkedik. A növekedés 1962 és 1968 között évente 140000 fő, 1975 és 1980 között már 230000 fő volt (ez évi 1 százalékos növeke- dést jelent). Ezzel szemben a munkahelyek száma 1963 és 1973 között csupán 0.7 száza—

lékkal nőtt, 1973 és 1979 között pedig lénye—

gében stagnált. ,

A munkanélküliség már 1963 óta növek—

szik, és 1974-től kezdve egyre gyorsul.

A munka termelékenysége 1974-től kezdő- dően csökken. ami általános jelenség az OECD-országokban, és a gazdasági tevé- kenységek nagy részét érinti. Ez a folyamat a technikai haladás lassulásával, a beruhá- zási ráta és a tőke hatékonysága csökkené—

sével. valamint a tőke átlagos életkorának növekedésével magyarázható.

E jelenségek lényegének kutatása elvezet a kereslet vizsgálatához. 1974 után a keres—

let minden nagyobb eleme csökkent, így a

óőO

lakossági, a vállalati. az üzleti, a lakásépi—

tési és a külső kereslet is. A legkisebb csök- kenés a lakossági keres/érnél volt, ami ked—

vező, ha figyelembe vesszük a össznépesség növekedésének csökkenő tendenciáját. Ez a jövedelmi helyzet nem annyira a munkatevé- kenység közvetlen díjazásának, mint inkább a társadalmi juttatások emelkedésének tud- ható be. A lakásépítési keres/et csökkenése a legszámottevőbb. Ez nemcsak magával a válságjelenséggel függ össze. hanem a há- borús pusztítások, a háború utáni demográ- fiai hullám és az erős urbanizáció által kivál- tott lakásépitési konjunktúra megszűnésével.

A vállalati kereslet csökkenésének irányába hat a profitráta csökkenése. Az 1960-as évek második felében a hozzáadott érték 15 szá—

zaléka körül mozog, 1972—től csökken 10 szó- zalék körüli értékre. Az adóterhek is csökken- tek. de ennél kisebb mértékben. A profitráta csökkenésével csökken a beruházási ráta is.

A közületi kereslet viszonylag kis helyet fog—

lal el az összkeresleten belül. 1974-et köve- tően az állami költségvetés állandóan defici- tes, míg az azt megelőző időszakban a be- vételek és a kiadások egyenlege pozitív volt.

Ez a helyzet az 1970-es évek végén az adó- terhek és a társadalombiztosítási hozzájáru—

lás növekedéséhez vezetett. Az állami szektor megnövekedett kereslete —— mely a deficit nö—

vekedésében fejeződött ki —— hozzájárult a válság időszakában a gazdasági növekedés fenntartásához. A kereslet gyengülésének bel—

ső tényezői recessziós és inflációs hatásúak.

és ezek a válság önfenntartó jellegét erősítik.

A külső kereslet csökkenése számottevően az első ,,olajsokk" után következett be. Fran—

ciaországra is nagy terheket rótt az l973-as olajár-emelkedés, és a külkereskedelmi egyensúly ebből származó hiányát csak 1978- ra tudták mérsékelni. Az OECD—országokon belül azonban a francia export aránya nö- vekvő tendenciát mutat.

,A szerző szerint a tőkés világban lezajló válság gyökereit az 1973—as olajárrobbanós—

nál mélyebben kell keresni. A gazdasági fej- lődés megtorpanása összetett folyamat ered—

ménye, és már az 1960-as évek végétől jel- lemző az infláció felgyorsulása. a profitok, a tőkehatékonyság, a kereslet csökkenése stb.

(Ism.: Mosolygó Zsuzsa)

HOFFMANN. U.:

, ' AZ EPITÖIPARI VALLALATOK TERI'JLETI

, HATÓSUGARA

(Regionaler Wírkungsbereich der Betriebe im Bau- houptgewerbe.) — Wirtschaft und Statlstik. 1980. 6.

sz. 370—375. p.

A szerző a témát a Német Szövetségi Köz—

társaság 1979. június végi rendelésállomány—

statisztikája alapján tárgyalja. Az építőipar.

nem helyhez kötött ipar lévén, speciális hely—

letben van. A vállalt munkának a telephely—

től való távolságát a vállalat nagysága, pro- filja. szállítási lehetőségei és az adott munka (például az előregyártott elemek felhaszná—

lási lehetősége) határozza meg. A vállalt építkezések földrajzi távolságának növelésére különösen a recesszió kényszerítette a nyu—

gatnémet építőipari vállalatokat.

Mivel eddig a vállalati statisztikai adatszol- gáltatás alapján nem volt lehetőség arra, hogy megállapítsák azt a hatóterületet. ame- lyen az egyes építőipari vállalatok működnek, ilyen elemzést nem is végeztek. Aövállalati statisztikai utasítás ugyanis a cég székhelye szerint csak a teljesítési. felhasználási és lét—

számadatok közlését irta elő. Igy ilyen vonat—

kozásban sem az alkalmi egyesülések által készített. sem az építési tevékenységet tar- talmazó adatszolgáltatás alapján nincs lehe—

tőség részletes következtetések levonására, Ezzel szemben az építőipar rendelésállo—

mány-statisztikája tartalmazza mind az épí- tési tevékenység helyét, mind a kivitelező cég székhelyét. Az adatok átrendezése útján le—

hetővé válik a vállalási távolság megállapí—

tása épülettípusok szerint. Ennek alapján ki- mutatható a rendelések területi megoszlása.

Feltérképezhető tehát az a terület, amelyen belül az egyes építőipari vállalatok tevékeny- kednek és megállapítható. hogy milyen mér—

tékben vállalnak munkát ezen az általános tevékenységi területen kívül. Ezzel egyidejűleg az is kimutatható, hogy más vállalatok milyen mértékben ,.hatolnak be" az adott építőipari vállalat ,.vadászterületére". és hogy az melyik tevékenységnél (például lakásépítés. középü-

let-, mélyépítés) következik be leginkább.

A Német Szövetségi Köztársaság Statisz—

tikai Hivatala elemzésével lehetővé kívánta tenni az építőipari vállalatok tevékenységi hatósugaránok megállapítását s ezzel az építkezések lebonyolítása helyi sajátosságai—

nak megfigyelését és információk szolgálta- tását a piac jobb elemzéséhez.

Az építőipari rendelésállomány—statisztika 1971 vége óta készül, és negyedévenkénti zá—

róállapotot jelez. Megfigyelési egység minden 20 és annál több főt foglalkoztató. építőipari

"tevékenységet folytató vállalat vagy telep—

hely. akár az építőipar keretébe tartozik, akár nem. Ez a rendszeres adatfelvétel az épitő—

ipari vállalatok mintegy egynegyedére terjed ki. amely azonban az építőiparban foglalkoz—

totottak 75 és a ledolgozott órák 80 százalé- kát fogja át. A megfigye—Iés a rendelésállo—

mány hasonló nagyságrendjére terjed ki. Eb- ből 1979 közepén értékben 60 százalék a ma- gasépítésre és 40 százalék a mélyépítésre

jutott.

A gazdasági körülmények javulásával az építőipar rendelésállománya 1976-hoz képest