Newman, D.: Az angol népszámlálásról

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

483

ja: a hivatalos statisztika feladatai a jövő—

ben, éspedig elsősorban abban a vonatko—

zásban, hogy milyen tárgykörök fogják kép- viselni a statisztikai igények súlypontját.

A beszélgetés során sok értékes megálla- pítás, illetve észrevétel hangzott el. Úgy tű- nik, hogy azok a tárgykörök, amelyek iránt a jövőben várhatóan a legnagyobb érdeklődés és igény fog mutatkozni. három csoportba sorolhatók: az oktatási statisztika. a jövede- lemstatisztika és a regionális statisztika. Eze- ken a területeken van tehát a legnagyobb szükség a statisztika továbbfejlesztésére. Az oktatási statisztika területén nagy fontosság—

gal bir ennek az oktatásügy tervezésével való összehangolása. Másrészt jól átgondolt egy- séges fogalmi keretre, valamint arra van szükség, hogy az oktatási statisztikát vala- miképpen belefoglalják a társadalmi elszá- molási rendszerbe. Igen sok a tennivaló a részletesebb jövedelmi és vagyoni statiszti- kai adatok gyűjtése és feldolgozása terén is.

A legfontosabb kérdések: kik és milyen arányban részesülnek a termelés eredményé—

ben; a társadalmi jövedelem újraelosztásá—

nak és a szociális terhek viselésének külön—

böző problémái; a társadalmi jövedelem eloszlása a különböző népességcsoportok kö—

zött; az életszínvonal és a vásárlóerő vizs- gálatai. Különös fontossággal birnak ebben a vonatkozásban is a minél részletesebb ház- tartásstatisztikaí vizsgálatok. Ugyancsak szük- ség lenne egy általános vagyoni összeírásra is. A regionális statisztika fontosságát a re- gionális tervezés. a városfejlesztés, a kom- munális szolgáltatások fejlődése hangsúlyoz—

za. Egyre inkább szükséges az összefoglaló adatok differenciáltabb bontása. mindamel- lett azonban nem szabad sem az adatszol—

gáltatókat, sem a statisztikát felesleges adat—

gyűjtésekkel terhelni.

A kiadvány beszámol az 1970. november 27—én este adott fogadásról, valamint közli dr, Horváth Gyulának, a magyar Központi Statisztikai Hivatal főosztályvezetőjének elő- adását a magyar statisztika és információ—

rendszer utolsó negyedszázadának fejlődésé- ről és feladatairól.

(Ism.: Nyáry Zsigmond)

DEMOGRÁFIA

NEWMAN. D.:

AZ ANGOL NÉPSZÁMLÁLÁSRÓL

(The Census of population in Britain.) — The Stat- istican. 1971. 2. sz. 3—14. p.

Angliában a XlX. század eleje óta — egy kivétellel —— minden évtized kezdetén tartot- tak népszámlálást. Az 1941. évi népszámlá- lást megakadályozta a háború, de az 1939. évi országos népességnyilvántartás valamennyire pótolta ezt. A jelenleg érvényes törvények szerint ötéves időközökben tartható népszám—

lálás.

A népszámlálási törvényjavaslatot az angol parlament már 1753-ban elfogadta, de az hatályon kívül került, mielőtt a cenzust meg- szervezték volna. A népesség növekedésének és fennmaradásának kérdését széles körűen vitatták a XVlll. század végén — erre mutat Malthus hires munkájának 1798-ban történt kiadása is —, és 1800—ban a parlament ellen- szavazat nélkül elfogadta Nagy-Britannia népességének. annak növekedésének és csök—

kenésének számbavételére vonatkozó törvény—

tervezetet. Az első népszámlálást a követ- kező évben, 1801. március 10-én tartották.

A XIX. században, továbbá 1901-ben és 1911—ben tartott népszámlálásokról eseten- ként külön törvény intézkedett, 1920-ban vi- szont az 1920. évi népszámlálási törvény ál- talános érvényűvé vált, és elrendelte .,Nagy- Britanniára vagy annak bármely részére vo- natkozóan időről időre népszámlálás tartását vagy Nagy-Britannia népességére más mó—

10'

don történő statisztikai információk szerzé—

sét". E törvény szerint hajtották végre az 1921. évi és a következő népszámlálásokat.

Az 1920. évi népszámlálási törvény értel- mében az egyes népszámlások időpontját, a népszámlálásba bevonandó lakosság körét és a kérdőíveken szereplő adatokat minisz—

tertanácsi rendelet írja elő. a népszámlálás részleteiről (beleértve a kérdőívmintákat is) szabályzat intézkedik, amelyet a cenzus fel- vétele előtt a parlament mindkét háza elé kell terjeszteni.

A minisztertanácsi rendelet előkészítése és a szabályzat kidolgozása az egészségügyi mí- niszter (jelenleg egészségügyi és társadalom—

biztositási miniszter) feladata, a népszám—

lálás megszervezéséért. a népszámlálási je—

lentések elkészítéséért. a jelentések kinyomta- tásáért és a parlament elé terjesztéséért az anyakönyvi nyilvántartások vezetője (Regis—

trar General) a felelős.

A törvény értelmében a népszámlálási kér- dőívek kitöltése kötelező, ugyancsak a tör- vény gondoskodik a hivatali titoktartásról a kitöltött kérdőívek tekintetében.

A népszámlálási törvény a következő ada—

tok gyűjtését írja elő:

. név, nem. életkor;

foglalkozás, önálló vagy alkalmazásban levő:

nemzetiség. születési hely. faj, anyanyelv;

lakóhely és a lakás jellemzői;

. családi állapot, a családfővel való kapcsolat.

a házasságból született gyermekek:

6. egyéb, a népesség társadalmi vagy kulturális helyzetének megállapításához szükséges adatok.

meee—

ÉL"

Az angol népszámlálás történetének 170 éve alatt az összeírások módszerei jelentő- sen megváltoztok. A változásokat nem csu- pán a gyűjtendő információk körének meg- változása idézte elő, hanem a népesség kulturáltsági szinvonalának javulása és a kommunikációs eszközök fejlődése is. A ház—

ról házra járó összeírók által történt kikérde—

zést már az 1841. évi népszámlálásnál Ang- liában és Walesben felváltotta az önkitöl- téses módszer. Megtörtént a számlálókör—

zetek szerinti felosztás. A fejlődés ellenére azonban meglepő a hasonlatosság az 1841.

évi Angliában és Walesben alkalmazott össze- írási módszerek és a modern népszámlálá- soknál alkalmazott összeírási módszerek kö- zött. Ez a hasonlatosság annak ellenére is megnyilvánul. hogy nemcsak az ország né- pességének száma növekedett. hanem meg- nőtt azoknak az információknak a sokasága is. amelyeket az egyénekről gyűjteni kell.

A népszámlálások által felölelt témák vál- toztak az idő folyamán. Az első négy cenzus témáinak korlátot szabott az adatgyűjtés módszere, amely kizárólag az összeírák fel- jegyzésein alapult. A születések, halálozások és házasságkötések kötelező anyakönyvezé- sének bevezetéséig a népszámlálást kellett e statisztikák forrásául használni. A részlete—

sebb és a kombinatív elemzésre csak a ház- tartási kérdőívek bevezetésével kerülhetett sor.

A népszámlálások témáinak változása egy—

részt a kormányszervek érdeklődési körének egyik évtizedről a másikra történő változásá- val összhangban történt, de sokszor olyan törekvések is szerepet játszottak, hogy fényt derítsenek egy-egy olyan hiányosságra.

amelyet éppen az előző népszámlálás kap- csán észleltek.

A szerző ismerteti az egyes népszámlálá- sok alkalmából kérdezett témákat. Részlete- sebben foglalkozik a termékenységgel, amely, bár igen jelentős demográfiai kérdés, nem mindig szerepelt az angol népszámlálások programján. Kiemeli, hogy az 1971. évi nép- számlálás négy kérdés feltevésével közvet- lenül tudakozódott a házasságok termékeny—

ségéről; az 1921. és 1931. évi népszámlálás nem tartalmazott a termékenységre vonatko- zó kérdéseket. az 1951. évi népszámláláskor azonban kérdezték a házas nők jelenlegi házasságának tartamát. a házasságból élve született gyermekek számát, és azt, hogy az elmúlt 12 hónap alatt született—e gyermek a

házasságból. Az 1961. évi népszámlálás a házasság tartamára és az élve született gyer—

mekekre vonatkozó kérdéseket kiterjesztette az özvegy és elvált nőkre is, és a házas nők- nél olyan kérdést is tartalmazott, hogy több- ször is kötöttek—e házasságot. Az 1966. évi népszámlálás nem tartalmazott kérdéseket a házas termékenységről. Az 1971. évi nép—

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

számlálásnál úgy módosították a kérdéseket, hogy a gyűjtött információ képet adjon a családok felépítéséről különböző női gene- rációkra vonatkozóan. A 60 éven aluli házas, özvegy vagy elvált nőknek csak két kérdést tettek fel: az egyik a házasságból élve szü—

letett összes gyermek születésének időpont- jára vonatkozott. a másik az első házasság—

kötés időpontját és a házasság esetleges megszűnésének dátumát tudakolta. Az 1971.

évi népszámlálás egyik sajátossága volt.

hogy az érdeklődés központjában az_ első házasság állt az addigi gyakorlattól eltérően, amikor inkább a jelenlegi házasságot vizs- gálták. A szerző véleménye szerint. bár az 1971. évi népszámlálás csak két termékeny- ségi kérdést tartalmazott. a termékenység—

ről gyűjtött információ részletesebb és hasz- nosabb volt. mint az előző három népszám—

lálás bármelyikénél, amely ezzel a témával foglalkozott.

A mintavétel alkalmazásáról szólva a cikk rámutat arra, hogy 1931-ig valamennyi cen- zus a teljes körű népszámláláson alapult.

1951—ben, amikor a háború következtében húsz évig nem tartottak népszámlálást Ang- liában, és a népszámlálás eredményeire sür—

gősen szükség volt, a jelentés elkészülte előtt a kérdőívekből vett 1 százalékos minta alapján készítettek táblázatokat Nagy-Bri- tanniára. Az első népszámlálás. amelynek során az adatokat mintavétel alapján gyűj- tötték. 1961-ben volt. Ekkor teljes körű össze- írást végeztek a lakosságról a szokásos mód—

szerrel, de a kérdőívek 90 százalékánál csak kb. 10 személyi kérdés szerepelt. valamint a szokásos típusú kérdések a lakásviszonyokról, míg a kérdőívek fennmaradó 10 százaléka mindezeken kívül további, bonyolultabb té- mákra vonatkozó kérdéseket is tartalmazott.

Bár a kiadott utasítás szigorú előírásokat tar- talmazott arra, hogy minden 10. kiosztandó kérdőív a reprezentatív felvételi iv legyen.

a kérdőívek egybevetésénél kiderült. hogy az elosztásra vonatkozó utasításokat nem tar—

tották be megfelelően, és így a mintavételi adatoknál jelentős torzulás volt tapasztal- ható.

Az első népszámlálás, amelyet kizárólag reprezentativ alapon hajtottak végre Nagy—

Britanniában. az 1966. évi cenzus volt. (Ez volt egyben az első alkalom, amikor egy népszámlálást 5 évvel az előző után tartot- tak.)

Az alkalmazott mintavételi keret két rész—

ből állt. Az 1961. évi népszámlálásból nyert címjegyzékekből 10 százalékos szisztemati- kus mintát vettek, és további 10 százalékos szisztematikus mintát vettek a helyi hatósá- gok adókivetési jegyzékeiből az 1961 óta épült új lakások számbavételére. Megfelelő kiigazításokat végeztek a kettős kiválasztási lehetőségből eredő torzítások elkerülésére.

STATISZTlKAl lRODALMl FIGYELÓ

Az első mintavételi alapon végzett népszám—

lálás végső értékelése csak az 1971. évi ada- tok rendelkezésre állása után várható, de úgy vélik, Angliára és Walesre a hiba kb.

485

1.0—1 ,6 százalékos, százalékos lesz.

Skócíára mintegy 0.5

(ism.; Kármán Tamásné)

TÁRSADALOMSTATISZTlKA

GIROD. R.:

SZEKVENCIÁLIS MOBlLlTÁS

(Mobilité séauentíelle.) —- Revue Francoise de Saciologie. 1971. 1. sz. 3—18. p.

Szekvenciális mobilitáson a szerző a tár—

sadalmi mobilitásnak olyan vizsgálatát érti, amelyben nemcsak egy kiinduló helyzetet (az apa társadalmi csoportját) és a jelenlegi helyzetet (a vizsgált egyén jelenlegi társa- dalmi csoportját) veszik figyelembe. hanem a közbenső állomásokat is. *

A tanulmány alapjául szolgáló vizsgálat mintáját a genfi kanton választói névjegy—

zékeiből állították össze. Külön vizsgálták az 50—70 éves és a 30—49 éves. valamint a 30 év alatti férfiak mobilitási életútját. Felje- gyezték az apa társadalmi csoportját, vala- mint a 20, 25, 30, 40 és 50 éves kori és a je- lenlegi társadalmi csoportot. A közölt táblák- ban két társadalmi réteget különböztettek meg: a szellemi foglalkozásúakat és a fizi—

kai munkásokat.

Az apa társadalmi csoportja és a saját karrier megkezdésekori társadalmi csoport közötti mobilitást a karrier során bekövetkező későbbi mobilitással összehasonlítva érdekes különbséget figyeltek meg a munkás és a szellemi rétegből származók intragenerációs mobilitása között. Azok a munkásszármazá- súak. akik szellemi pályán kezdték meg kar—

rierjüket, igen ritkán kerültek vissza később a munkásságba. viszont sok munkásszármazású, aki fizikai foglalkozásban kezdett dolgozni.

később szellemi pályára lépett át. Ezzel szem- ben azok a szellemi származásúak, akik sa- ját pályájukat fizikai foglalkozásban kezdték.

elég nagy részben visszatértek később a szel- lemi rétegbe. Az utóbbi jelenséget. amikor az intragenerációs mobilitás ellenkező irá- nyú, mint a pályakezdeti intergenerációs mo- bilitás. nevezi a szerző ellenmobilitásnak. Az ellenmobilitás tehát azáltal, hogy az egyént a pályakezdet után az apa társadalmi pozició—

jához közelíti. a végeredményben jelentkező mobilitást csökkenti.

A vizsgált genti férfiak 49 százaléka egész életén át immobil volt (végig apja társadalmi csoportjában maradt). 245 százalék már az iskola elvégzése után kilépett az apja tár- sadalmi csoportjából. és nem tért oda később vissza, 10.5 százalék a saját karrier megkez- dése után lépett ki apja társadalmi csoport- jából, végül 16 százalék az iskola elvégzése után kilépett. de a karrier során később visz—

szatért apja társadalmi csoportjába. Elég nagy tehát az intragenerációs mobilitás ará- nya. de ezen belül nagyobb az ellenmobili—

tásé. Hozzá lehet tenni. hogy ez az ellen- mobilitás legtöbbször már az életpálya első felében, a 40. életév előtt visszavezeti az egyént apja társadalmi csoportjába.

A vizsgált három kohorsz mobilitása kö- zött elég nagy különbségek vannak. A mun- kásszármazásúak csoportjában a legidőseb- bek közül lépett át a legkevesebb (: pálya—

kezdéskor a szellemi rétegbe, a legfiatalab—

bak közül pedig a legtöbb. A szellemi szár—

mazásúak között viszont az idősebbek kö- zött kezdték meg a legtöbben munkásként a pályájukat, a legfiatalabbak között a legke—

vesebben. A nagyobb pályakezdési mobili- tással nagyobb későbbi ellenmobilitás járt együtt. Végeredményben a fiatalabb kohorsz a teljes életpálya figyelembevételével (eb- ből a szempontból a 30 év alattiakat nem lehetett vizsgálni) a fiatalabb nemzedékek- ben valamivel kisebb azoknak az aránya, akik 40 éves korukban apjuktól eltérő társadalmi csoportban voltak. Az életút különbségeit megmagyarázhatják a különböző kohorszok élettörténetének egyes szakaszaival párhuza- mos jó és rossz gazdasági konjunktúraszaka- szok. Az 50—70 évesek a két világháború kö- zött kezdték meg karrierjüket (a rossz gaz—

dasági konjunktúra időszakában). mig az 50 éven aluliak a második világháború alatt és után (gazdasági fellendülés időszakában) kezdtek dolgozni.

A szerző végül összehasonlítja a genfi mo- bilitást a franciaországi és az amerikai mo—

bilitással. Franciaországban hasonlóan nagy, az Egyesült Államokban még nagyobb azok- nak az aránya. akik apjuktól eltérő társa—

dalmi rétegben kezdik meg karrierjüket. Az Egyesült Államokban például a szellemi szár- mazásúaknak kb. 40 százaléka fizikai mun- kás pályán kezdi karrierjét, meglehetősen nagy részük később visszatér azonban a szel- lemi rétegbe. A szerző szerint abból, hogy a gazdaságilag fejlettebb Egyesült Államok—

ban nagyobb a pályakezdéskori mobilitás (ezen belül a szellemi származásúak pálya—

kezdése valamely fizikai foglalkozásban). azt a következtetést vonja le, hogy a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan növekszik az ilyen

mobilitás és az ellenmobilítás szerepe.

(Ism.: Andorka Rudolf)