A statisztikai adatfeldolgozás, -tárolás és -visszakeresés szervezése

A STATISZTIKAI ADATFELDOLGOZÁS, -TÁROLÁS ES —VISSZAKERESÉS SZERVEZÉSP

!. P. FELLEGI

A statisztikai hivatalok mulnlkatáirsaii ta'n'urllmányailkbaxn ritkán xmullraszbjá'k el hangsúlyozni, hogy a statisztika iránt egyre fokozódó igény tapasztalható. Legalább—

is Kanadában ez a helyzet. Az egyre (növekvő igény azonban nem csupán .:tölb'b statisztikára", laz—az nagyobb adattmen—nyiségre vonatkozik.

Mivel a felhasználók egyre jobban értenek a statisztika nyújtotta lehetősé- gek, igy a nagy acllaitvolwmienelk számítógépek alkalmazása révén történő .ki—ak- názásá—hoz, a statisztika iránt fokozódó igény párosul a felxhaszvnálólk részéről megfogalmazott követelményekkel: job-b minőség, fokozott időszerűség. intagyoblb részletesség, változatosabb formátumok, az ad hoc igények rugalmasabb lkielégi—

tése és nem utolsósorban a statisztikai eredményeik jobb koordinálása és minteg—

ráv'lása. '

Ezt az igényt jelentős mértélklbean befolyásolja az. hogy a felhasználók (] kiü- liön'böző aktuális társadalmi és gazdas-ági jelenségek leírásánál. elemzésénél és előrejelzés—élnél (: rendelkezésre álló statisztikai adta-to'kr'a t—áimiaszlkodniak. Az össze- fügzgésielkinelk fontos részét képezi az a tény. hogy a statisztikai hivatal műlkröwdésé- ben. célfkitűzéseiben és programjai—iban társadalmi céloknak ikell érvényesülniük és tülkröződfnaiölk.

A társadalom céljai azonban niitlkán vannatk egyértelműen definiálva. Igaz ugyan, hogy a gazdasági fejlődéssel kapcsolat-os ,,hagyományos" célok egy része mennyiségileg meghatározható és ellenőrizhető, de ez sem olyan egyszerű.

Mindezt figyelembe véve az adatgyűjtés'ből és feldolgozásbóll, valamint pub—

I'ik—á'lásbóll áll-ló hagyományos statisztikai mű'vele'tailklus egyre inkább rugalmatlan—

nalk bizonyul. Szükség van tehát az eddigieken felül a mélyrehatóan részletezett adatelemek tárolására és a Visszalkeresés lehetőségére egy egész sor előre nem látott adatcsoportosításhoz és összesítéshez.

Lehet. hogy még az ilyen mértékű rugalmasság sem kielégítő. Az egyes cél- kitűzéseket elemző szakemberek ugyanis, akik különböző elemzési módszenelklkel

vagy társadalmi és (vagy) gazdas-ági modellekkel kívánnwalk vizsgálatokat folytat-

ni, egyre fokozottabban igénylik az adatoknak legkisebb e'lemeikre történő le- bontását. lehetőleg az egyedi beszámolók szintjén.

Az ilyen jellegű másodlagos elemzés teahlnilloari feltétellel ma már a statisztikai hivatalon kívül is adottak. és a felhasználók egyre nagyobb számban tudjuálk Idi- alknázni ezt a lehetőséget.

' Az ENSZ Statisztikai Hivatala és a Kanadai Statisztikai Hivatal által 1973. október 3. és 12.

között Ottawában rendezett lnrterregionálixs Szemiwna'riumon megvitatott előadás rövidített változata.

FELLEGI: AZ ADATFELDOLGOZÁS SZERVxEZÉSE 501

A statisztikai hivatal automatizálásának mérlegelésekor figyelembe veendő társadalmi összefüggések ismertetése nem lenne teljes. ha nem mutatnánk rá arra, hogy nemcsak a statisztikai hivataltól várják el, 'hogy elemi sz'ilnten tárolja és közölje az adatokat. hanem ennek az ellenkezője is igaz: azaz a statisztikai hi—

vatalnak is egyre nagyobb mennyiségben állnak rendelkezésére géppel olvasható formában a modem államigazgatás különböző folyamatai—nak melléktenmékeke'nt nyert elemi adatok. Néhány jellemző példa: magán- és jogi személyek jövede- lemadó-nyilvántartásai. különböző szociális juttatások adatai, betegsiéglbliztosítási nyilvántartások, forgalmiadó—, vám-, fkównházli és iskolai, valamint bírósági adatok.

A közvetlenül ezekből az államigazgatási adatokból történő stati'sztikakészí- tés — főleg, ha az adatok géppel olvasható formában állnak rendelkezésre — néhány évvel ezelőtt óriási lehetőségnek tűen't. Aihogy fokozatosan egyre több ta- pasztalatot szerzünk felhasználásukat illetően, úgy tudjuk előnyeiket és hátrá- nyalikat mind megol—apozotta'brban felbecsülni.

Nyilvánvaló, hogy túlzottan leegyszerűsítenénk a helyzetet. ha azt próbálnánk elhitetni magunkkal. hogy az államigazgatási adatokat egyszerűen csak táblá—

zatos formába kell nendezni, és máris előállítható egy statisztikai kiadvány.

A statisztikai forrásadatokat képező igazgatási nyilvántartások többségénél

— legaláb—bis Kanadában —- az alábbi hiányosságok egyikét-másikét felfedezhet—

j'ük: rendszerint nem teljes vagy nem egységes az adatközlés, a fogalmak nem felelnek meg a statisztikai rendszer által támasztott követelményeknek, a kódolás sokszor hibás, az azonos típusú adatok különböző fornáso'kból származnak, és így különböző formátumban állnak rendelkezésre (péld—ául Kanadában a 10 tarto- mányi komm—ány mindegyikének elsőrendű feladatai vannak az egészségügyi, ok- tatási. szoci—ális jóléti ügyek stb. területén).

Az államigazgatási nyilvántartások elegendő adatot biztosítanak különböző mintavételi tervekhez, ami rendkívül hasznos a rétegezett kiválasztás vagy más hasonló komplex mintaivételezések tervezésénél. Ezenkívül értékes kiegészítő infor- mációkat szolgálta-tnak. amelyek a pontos mintavételes felmérésekkel együtt — különböző komplex értékelési módszerek alkalmazása útján — növelik a felvételek megbízhatóságát.

Az államigazgatási nyilvántartások statisztikai célú felhasználására irányuló módszerek többsége azonban megköveteli a statisztikai feldolgozási folyamat — legalábbis bizonyos fokú —- automatizálwásiát.

A STATISZTIKAI FELDOLGOZÁSOK AUTOMATIZÁLÁSA

A Kanadai Statisztikai Hivatal által végrehajtott felvételek túlnyomó részé—nél

— legalábbis egyes muin'kafáz'iso'klban — számítógépet alkalmaznak. Mindazonáltal több éves tarpasztalatszerzésre volt szükség annak a ténynek elfogadás—áig, hogy a számítógép nem egyenértékű egy sereg a—dwmvinisztrátort helyettesítő összeadó- géppel. hanem annál sokkal többet jelent. A számítógépes feldolgozás alkalma—

zása rendkívül lényeges tényező, amelyet már a felvételek megtervezésénél számí—

táslba kell venni, hogy biztosítva legyen az egész statisztikai felvétel hatékonysága.

Átfogó tervre van tehát szükség, amely megfelelően számításba veszi a számító—

gépek szerepét a fe'lvéte'lrezéssel kapcsolatos műveletek végzésérnél és az adatfel- dolgozás során. A kérdés megvilágítására néhány példát sorolunk fel.

Az 1971. évi népszámlálás automatikus ellenőrzésének és javításának terve- zésénél egyértelműen kitűnt, hogy bizonyos főbb jellemzők (elsősorban olyanok.

mint például kor, nem, családi állapot és néhány gazdasági ismérv) rendkívül

509 !. P. FELLEG!

fontos szerepet játszanak, uígyoinlis ezekre épül az egész ellenőrzési rendszer je- lentős nésze. Ezért minőségellenőrző rendszert alkalmaztunk a kérdőívek hiú—ny—

talo'n kitöltésének megállapítására, különös tekintettel azokra a kérdésekre, arme—

lyelk a későbbi számítógépes feldolgozás során fentos szerepet jxótszla—nolk.

A korábbi tapaszitalmdk elemése során arra a meggyőződésre jutottunk.

hogy a számítógépes feldolgozás előnyeinek teljes klifheszn—őlósó'hoz meg kell

tervezni az egész utat, azaz (: felvételezés összes murnlk-aifiózisőnia'k aiuwma'bizó'lé—

sót, természetesen a ikivitelezhetőségl és gazdaságossági szempontokkal össthan—g- barn.

Szemléletü niket az indokolta, hogy a lelvételezés-se'l kapcsolatos feldolgozások

egyes szakasz-ali azutőm—aftizc'ílósőnralk lenyegeben bizonyos korábbi munlkoallátisok automa—ti zóló só ra' kell é'pülniülk.

Tapasztalataink szerint ugyanlis a kézi és számítógépes módszerek kombiné- oiój-óin alapuló feldolgozási rendszer kórosan befolyásolhatja Aa leldolgozúsolk idő- szerűség-ét és a tenme'rlé—kenységet. Ezen túlmenően az ilyen rendszer sokkal több h'is'bolehetőséget is rejt magában. Ugyxainlal'lckor hangsúlyozzuk. hogy átfogó auto- mlatizólóson nem az emberi beavatkozásról és ellenőrzésről való lemondást ért- jülk. de az automatizált rendszernél az emberi ellenőrzésnek más megnyilvánulási form'c'ni vannak, mint o lcézi módszerek esetében. Tény. hogy az emberi irányítás.

illetve ellenőrzés egyike azoknak a tényezőknek, amelyeket az átfogó fejlesztés- nél és a meglelelő számítógépes rendszer tervezésénél előtérbe lcell helyezni, és

feltételeit biztosítani kell. *

A széles körű autozmiatizú'lóst számos esetben úgy értelmezték, mint olyan

"végleges rendszer" megtervezését, almely gyalkiorlotilavg minden elképzelhető és (hasznosnak ítélt iműivelet végrehajtására képes. Az átfogó a'utőmratiz-c'rlósnalk ilyen- fajta értelmezése. valamint az a talpaszttalcturnk. hogy a számítógépes rendszerek bevezetés után már nehezen v—óltozta'dhla'tők. a virsszevonlhatatlan'só-g. megmásít- h-atatlalnsőg érzetét keltette azoklblan. lakik az automatizált rendszer Höri/etel—

mé—nyeit iklidolgoztiók. Mégsem sikerült azt elérn'iük, hogy ne legyen szükség a rendszertervek változtatás-óra a programozás megkezdése után.

A ,.ve'gleges rendszerek" koamsplexlitósa következtében a rendszerte-Nben vég—

rehiaijltott utólagos módosítások jelentős késésekeft okoztak, és gyakran kedvezőt—

len hatést gyakoroltak a rendszer más részeire is. Az átfogó automatizálás ter- vez—ésére voniatlkozó koncepeiónzk (: jelenlegi értelmezésben magába foglalja a különböző alrendszerek összelüggéiselnelk és funkcióinak nagy vonalakban történő

meghatározását, valamint azok szakaszos bevezetését.

Szaklaszos bevezetésen az alábbi két lehetőség egyikét értjük:

-- vagy a teljes rendszer egyik alapegységét vezetjük be először, és csak ezután -—

az igényeknek megfelelően —— bővítjük fokozatosan további alrendszerekkeir

— vagy beindítjuk az egész rendszer kezdeti vétót, lehetőséget biztosítva a későbbi bővítésre és tökéletesítésre.

Ez az utóbbi ,,cson'tvózrendszer" maga is le'bőnllh—ató még további alrend- szereukrre és .mod—ulolkra wa bevezet—és megkönnyítése céljából.

A lépcsőzetes bevezetésnek szemtelen előnye van. Mindenekelőtt kevésbé bonyolult a tervezés ellenőrzése és a bevezetés (íimple—men'tólós). mivel egy—egy adott időpőnmben szerényebb célt tűzünk magunk elé, uaz-oz csak egy nészlel—ada- tot kell teljesítenünk. Ez kényelmes ellenőrzési lehetőséget biztosít valamennyi ér- dekelt számára. Az új rendszer főbb jellemzői, speciális tulajdonságai tényleges alkalmazás során ellenőrizhetők, szemben a csupán teszt—adatokkal való ellen—

őrzéssel.

AZ ADATFELDOLGOZAS SZERVEZÉSE 503

A lépcsőzetes bevezetés alapja a megfelelően végrehajtott reniclszerelemzés.

Ez azonban csak akkor hatékony és célravezető, ha az alrendszerek megihatiá—

roz'ása pontos, és ha miegterrvezésüíknél gondoskodnak arról, hogy a későbbiek folyamán újabb alr—endszerekkel kiegészíthetők legyenek, továbbá ha biztosítva van. hogy ezek az allrendszerek maguk is tová-blbfejleszthetők még magasabb

szintű. bonyolultabb renwclszereldke'.

A számítógépes rendszerek bevezetésénél nagy hangsúlyt kell fektetni a smo- du'laritásra. A mod'ulanitás nem azonos a szakaszos bevezetéssel. Az utóbbi a stratégiára vonatk—ozik, míg az előbbi taktikai kérdés. Modu'lálrfis programozásan azt értjük, hogy az alkalmazásra kerülő rendszert vagy alrendszereket kisebb, le—

hetőleg egymástól független progr—amcsomagokr'o bontjuk. Ezaltal lehetőség nyí- lik az alprogramok vagy a programcsomagok bármelyikének kiemelésére és kicse—

rélésére. '

A modulokat úgy kell méretezni, hogy bevezetésük lehetőleg rövid időt ve- gyen igénybe, azaz célszerű kis modulokat alkalmazni. Almennyine lehet, egy—

szerűségre kel'l törekedni, hogy egy általános képességű —— nem feltétlenül a leg- jobb -— programozó is elvégezhesse bevezetésüket.

Jelenleg illyen fejlesztések vannak folyamatban a Kanadai Statisztikai Hiva- tailba'n, amelyek remé-llheiőleg elősegítik majd a viszonylag problémamentes be- vezetést.

Bármilyen rendszer vagy alrendszer bevezetése van folyamatban. szükségsze- rűen ki kell dolgozni a megfelelő eljárásokat tartaiimazó, mindenre kiterjedő, módszer—esen megalapozott rendszert-erveket.

Az átfogó tervezés szükségessége. a bevezetendő alrendszerek részletes meg- határozásának igénye. a számítógépes rendszerek tesztelés-ének bonyolultsága, a számítógépes és a kézi rendszerek párhuzamos működtetése, a kézi módszerek fokozatos kiiktatása tölblb szakterület együttműködését 'igéinyll'i.

Nagyobb feladatok esetében rendszerint kezdettől fogva szükség van a szak—

területek közötti együttműködésre. közös részvételükre a többnyire alapos munkát követelő tervezésben és előkészítésben. Emellett a különböző szakterületeket kép- viselő szakemlberekibő'l álló csoport zavartalan munkájának biztosításához szükség van bizonyos szabályok kidolgozására és azok szigorú betartására. Tapasztalataink szerint különösen fontos, hogy az ilyen munkacsoport minden egyes tagjának munkakörét és felelősségét pontosan tisztázzák.

Az egész feladatért felelős szakstatisztikusokttói függetlenül] célszerű, hogy a munkacsoport tagjai között olyan szakemberek is legyenek. akik értenek a felvé—

telezés módszertanához, továbbá számítógépes rendsz—erelemzők, aldatgyűjitésiben já rtas szakemberek stb.

Ki keli nevezni egy témavezetőtl is, aki felelős a célkitűzések betartásáért, az erőforrások biztosításáért. és az ő feladata a bevezetés irányítása és ellenőrzése.

Ugyancsak a témav—ezetőinek kelil biztosítania, hogy az illetékes szakemberek a megfelelő időpontban kapcsolódjanak be a munkába, és gondoskodnia kell a

szakértők között szükséges kommunikáció kialakitásáról is.

Egészen nyilvánvaló, hogy a komplex rendszerek kifejlesztéséhez tobb tudo- mányos terület képviselőinek közreműködésére van szükség. A különböző szakága—

k'at reprezentáló munkacsoportnak azonban többet kell jelentenie, mint (: muln- kátban részt vevők összességét. igen fontos szer-epe van az együttműködésnek és a kölcsön/hatásoknak. mert a statisztikai felvételezés — mint működő rendszer — a munkában részt vevő szakembereknek szá—mos feladatot és célkitűzést jelent.

1 A témavezetőt más összefüggésben projektvezetőnek (project manager) is szokták nevezni. (Szerk.)

a

504 !. P. FELLEGJ

A szakstatisztilkus olyan viszonylag zavartalan eljárást keres. amelynek seg'ít-

ségével előállíthatók az adott lel—használói célolkat kielégítő speciális statisztikák A módszertani szakértő olyan felvétel megtervezésére törekszünk, amelynél mii-

nimól'isra csökkenthető a különböző hiiíbalorrősoik együttes hatása. A módszertani szakértő munikiójőt korlátozza az a követelmény, hogy a költségvetési fedezet és o tervezendő adatfelvételezés egy—mős'nalk mindenkor megfeleljenek.

A számítógépes rendszerelemző szakmai feladata a szamitogepes feldolgozó- sok és ember—gép kapcsolatok szempontjából hatékony és viszonylag könnyen módosítható rendszer megtervezése.

Természetesen nem loészül külö-n ,,szarkstatti'sztikus által tervezett felvétel",

"Sz—ámítógépes felvétel" stb., hanem csak egyetlen rendszer, amely remélhetőleg

a legjobb kompromisszuma kiülölnlböző tervezési célok megvalósításába-n.

Az egymással kapcsolatban álló. kiüllöinnböző szralkterü'letekről kialakított man—

kacsoporto'k előnyei a következőkben összegezhetők: az aptimőlli'sthoz közel álló, egyetlen tervet kell kidolgozni; a részt vevő szakterületek kölcsönösen tamogatjak egymást, és ez ösztönzőleg hat az együttműködésre; olyan szervezeti forma. amely megkönnyíti a m-unikfacso'po-rton belül a tag—alk közötti komvmuni'k—óoiőt; a témave- zető számára biztosítja az irányítás, azaz a tényleges vezetés feltételeit.

A feladat kidolgozásával megbízott csoport nem működhet bizdttsőgszerűen.

A csoporttago'k a megvitatott és jóváhagyott célok és összefüggések értelmében,

meghatározott ütemterv szerint, egyém munkát végeznek.

Kétségtelen. hogy az ilyen jellegű csonortmurník—óért bizonyos árat kell lizetn—i.

A h—ótrőnyok az alábbiakban foglalhatók össze: sok időt kell "vesztegetni" érte—

kezletekre; a csoport tagjainak meg kell tanulniuk egymassal dolgozni, és össze kell szolklniulk: jelentős időt és munkát kell fordítani a dokumentálásra. ami bűz—

tosítjia, hogy az egyes szalkterületek részvétele viszonylag független legyen a sze- mélyi változásoktól: meglehetősen rkomolex tervezésre és imunlkraütemezésre van szükség, ami egyébként esetleg elkerülhető, lenne: és végül ún. miatnixtíipu'sú el—

lenőrzésre van szükség. Ez azt jelenti. hogy a munlkoosoport minden egyes tag'tia köteles tájékoztatni a témavezetőt az adott feladattal kapcsolatos mluln'ka elő- meneteléről, a vezető pedig a szervezeten belül saját felettesének tartozik beszú—

mol—ni.

Kétségtelen az is, hogy a különböző szak-területeket képviselő munkacsoportok kialakitása szervezési és személyi stressz—lhotősokiat eredményez. Eddig azonban még nem találtuk meg a módját annak, hogy miként lehetne ezt klilküszöibiölni.

Mindenesetre arra törekszünk. hogy csökkentsük a hátrányokat, és növeljük az elő—

nyölket. Lehet, hogy ez szükségessé teszi a közös rendszertervezés oktatását. to—

vő'blbő azt. hogy a felelősséget a csoportra kell hárítani. azaz a rendszer beveze- téséért az egész csoportot felelőssé kell tenni. Szervezeten belül, felső szinten ki kell alakítani egy lelüllvizsgrőló és problémamegoldó medh'anizmust.

A kommunikáció jelentőségét már az előzők—ben hangsúllyoztulk. A munka- csoport tagjai speciális sztaktudo'swk alapján vesznek részt a közös mu—nlk'őlb'an.

Természetesen nem ,,tközös nyelven" beszélnek. Ez'rt valamennyi résztvevőnek fokozott erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében. hogy az egymás által tó—

miasztott követelményeket megertsek. Feltétlenül szükséges. hogy a munkában ér—

dekelt valamennyi téli tisztán lássa a felvételre vonatkozó. átfogó tervet, és a rendszert felépítő modu'lolk közötti szerves kapcsolatokat. összetüggése'ket.

A részletes kiiwdolgoza'sról ezután már az egyes szakterületek illetekes szak- értői gondoskodnak. Lényeges azonban, hogy a szükséges dokumentáció hli-ó—ny-

tal-'arn és átfogó legyen, és megfelelő részletességgel készüljön.

a;

AZ ADATFELDOLGOZAS SZERVEZESE

505

Az is rendkívül fontos, hogy szabályos időközökben összehívják a munkacso- port tagjait. és felülvizsgálják, ki mennyire haladt a rábízott feladat végrehajtó- sólbain. Mindenesetre a kommunikációt úgy kell tervezni, hogy erőisltse a munka- csoport tagjaiban azt a meggyőződést, hogy a projekt célkitűzéseinek elérése a

közös munka eredménye.

NÉHÁNY lGÉR-ETES TECHNIKAI EREDMÉNY

Az előzők/ben a számítógépes rendszerek szakaszos bevezetésének elvét is—

mertettülk. A szakasz-os bevezetés megiva'lősímósa'lhoz néhány fontos tevdhn'i'kai esz- kiöz kiifejlleszlzése nyújt segítséget, ami jelenleg folyamatban van.

Adatbázis-technika

Az adatbózis-lecihinlkra olyan lejleszté-si eredmény, amely várhatóan növeli a programozói terme'lélkenységet, a rendszerek rugalmasságát. és meglkiöinnylt'i a programkarbaintartóist. Az eljárásnak a lényege az alábbiakban foglalható össze.

Olyan adatállományt (üle—rendszert) hoznak létre, amelynek ddkurmenltóoiőja és leírása gépi úton olvasható formában áll rendelkezésre, és tartalmazza a kü—

lönböző adatelemek között fennálló összes lényeges összefüggést éis kapcsolatat.

Az összefüggések ebben az értelemben olyan szerves kapcsolatokra vonat- koz—nak, mint például az a tény, hogy egy adott személy egy adatzhalmaazban egy adott hiózl'artós'hoz vagy egy kereskedelmi kirendeltség egy masik ad'atlhalmaziban egy eldolt céghez tartozik.

Miután az adatok így vannak leírva, a k'öivek-ezők'ben egy adalbióziskezelő- rendszernek nev-ezett általánosított program gondoskodik a speciális alkalmazási programok és a vonatkozó adatok összekaposolas-aról. lgy az alkalmazói progra—

m-olkat iró programozóknak nem kell törődniiiölk azzal. hogy milyen Fizikai közegen vannak az adatok tárolva. Ugyanígy lényegtelen számukra az adatok tarolasi for—

miójra is. A programozók csak az adathalmaz egyes részeire hivatkoznak altalanos nevekkel (mint például ,,iól'l'omrónycsoport", "jövedelem" vagy a foglalkozásokra vo-

natkozó kódsorozat stb.).

Ezek után már az adatbazis-kezelő rendszer feladata. hogy szolgáltassa az

* alkalmazóli program szamara az adallhalmazn—ak azt a részét, amelyre a program—

nak éppen szüksége van a feldolgozás végrehajtásához. Az adatbazis-kezelő rendszerekkel jelentősen leegyszerűsilhető a rendszerelemzés és a programozási

művelet.

A rendszerele—mzőne'k vagy a programozónak ténylegesen módjában áll az aldoltt alkalmazásra koncentrálni munkajat abban a biztos tudatban. hogy az adatok mindig akkor és olyan formában ől'lnaik majd a program rendelkezésére, ahogy azokra szükség van.

Az adalb-ózis-tedhnliika nagyobb fokú stabilitást kölcsönöz az alkalmazási programoknak. mivel az adathalmaz maga is bővülhet, röviid'ülhet, kliegxészüll'he't újaiblb ad'akmezőkkiel, illetve bizonyos adatmezők elhvagyhatólk belőle, és miindad—

dlig. amíg az alkalmazási programban hivatkozott mezők nem változnak meg az ada'tlhailmatbiain, az alkalmazási program vóltozlbat—és nélkül! dolgozlhaft a módosí- tott adiallh-allmazzia'l.

Az adialleiírós és adallkezelés különválasztása az alkalmazási programozó—stól

az egyes feladatokat könnyebben kezelhetővé, ó'tteikiinmhe't'őlbibfé és így hibamen—

teselblbé is teszi.

506 1. e. FELLEGI

Az adatbázis-kezelő rend-szerek jelentős mértékben elősegíthetik mind az

ada'tleírások. mind az alkalmazási programozás szabvány-osítását.

Az adatbázis—kezelő rendszer megköveteli és biztosítja. hogy az összes adat- leirás bizonyos szabályok szerint történjék.

Azáltal. hogy a programozáslból kiküszöbölhető az adatleirlási művelet, az

alkalm-ozási programok vilá-g-osaíblb—á. modul—árisatblbá és fel-ad'at—onientá—ltalblbá

vállnak.

Az adatbázis-kezelő rendszerek legnagyobb előnye mégis az, hogy jelentéke—

nyen hozzájárulnak a sz—arknágazatok koordinálás—árhoz és intergrálásálhoz. Mint a fentiekben említettük, megkövetelik az összes adat—állomány szabványos. géppel alva—slható leírását, és megfelelő inelvek segítségével lehetővé teszik különböző me—

zőlk, valamint a vonatkozó kódszámok azonosítását az adat—állományokrbaln. Példá—

ul. ha egy adott mező neve "foglalkozás", az erre vonatkozó kódlértélke'k egyike

"statisztikus" lelhet.

lgy olyan eszköz áll rendelkezésre a statisztikai hivatalokban felhalmozódó

adatállományok tartalmának módszeres rögzítésére. amelyet a megfelelő szalkte—'

rületet képvis—elő szakértőik lekférdezhetnelk a közös információkat tartalmazó adat- halllma—zok megállapítása céljából. A szalkstatisztilkvusalk is nyomon követhetik, il—

letve ellenőrizhetik — a számítógépes adatfeldolgozó rendszert kivülről szelmle'll've

—, hogy az alapvető fogalmak, módszereik, kódstrulktúrárk stb. koordinálása kielé- gítő-e, és azt is imexgállaiplítlhatjiánk, hogy megfelelnek-e azok az egyes szakterüle—

tek szaíbnrányellőílrásaliinaik.

A Kanadai Statisztikai Hivatalban b-evezettürnlk egy adatbázis-kezelő rendszert,

atm—elyet kísénle'oi alapon felhaszn—állunk néhány fontos új fejlesztési munkánál. Az eddigi eredmények bizt-atólk, noha csak kísérleti jellegűeknek tekinthetők.2

Ugyanakkor úln. ,,ada—tikoorditn—átori" funkciót hoztunk le'—tre az adatállomá- nyok központosított kezelésére. Bár ennek a funkciónak betöltés-ét az új adatbázis-

teahnlika bevezetése tette szükségessé, feladatai vonatkoznak az összes gépi állo-

mányra, függetlenül attól, hogy azokat az adatbáziskezelő rendszer segítségével használjuk-e vagy sem.

Ezek a feladatok magukban foglalják annak biztosítását, hogy

— valamennyi adatállomány megfelelően legyen dokumentálva,

— leí—rásusk mind az adatfeldolgozási jellemzőik szempontjából, mind tartalmi vonat- kozásban hiánytalan legyen.

Az automatikus adatellenőrzés és adatiavítás

További jelentős eredményt jelent az automatikus adatszenkesztéas és auto—

matllkus javít—ás új módszere. Az adatellelnőirzés és javítás ugyanis a rendszerter- vezés leglmunlkaiigényes—e'blb fázisa. legalábbis a Kanadai Statisztika-i Hivatal-ban.

A rendkívül nagy számú konzisztenciaellenőrzés részletes meghatároz-ása. az összes lehetséges konzisztencia-ellenőrzés eset—leges megsértéselkor alkalmazandó korrekciós szalbályok (eljárások) kialakítás—a nagy nehézségeket jelentettek.

Kevés esetben sikerült a programozás megkezdése előtt hiánytalanul kidol—

goznnuanlk az elveket és szabályokat. lgy később csaknem mindig szükség volt vál- toztat-ásdkra, és az adatmezők közötti kapcsolatok és összefüggések, valamint a progralmutasí'táso'k nagyfokú komplexitása miatt a programban utóll—ag végrehaj- tott változtatások sokszor előre nem látott újabb problémákat dk-oztalk.

2Az adatbázis—kezelő rendszer a jelen tanulmány elkészülte óta kiterjedt formában használatban van. Erről a Kanadai Statisztikai Hivatal munkatársai (E. Outrata és W. M. Podehl) a Nemzetközi Sta- tisztikai intézet 1905. évi varsói ülésszakán beszámoltak. (Szerk.)

AZ ADATFELDOLGOZAS SZERVEZESE 507

A Nemzetközi Statisztikai lntézet 19734ban Bécsben rendezett ülésén bemu- tatásra került az automatikus ellenőrzés és adatjavítás úij akarnia—dai módszere (3).

Ez a módszer lényegében az alábbiakból áll:

—— a szakstatisztifkusok által meghatározott összes ellenőrzés automatikus elemzése,

— az ellenőrzések lebontása egy sor elemi és egymástól független logikai ellenőrzési lépésre,

— következetességre (belső konzisztencia) és teljességre vonatkozó vizsgálat.

Az eljárás íly módon kiküszöböli a hiányos és egymásnak ellentmondó ellen- őrzési előír—átsdkat. Még fontosabb. hogy azáltal, hogy a komplex és egymással kapcsolatban álló ellenőrzéseket elemi és egymástól független logikai elle—nőrzé—

sekre bontja fel, lehetőség nyílik bizo—nyos ellenőrzési szabályoknak a programból való tönlésére, illetve tetszés szerint újabb szabályok beiktatására.

Ez az új módszer nemcsak az ellenőrzés bevezetését segíti elő. hanem egy- úttal az automatikus adaltjavítás'hoz is átfogó módszert biztosít. Az ellenőrzések.

összességét figyelembe véve elemez minden egyes relkordot. megállapítja, hogy melyik követelmény szempontjából elégtelen vagy hibás egy-egy rekord. és meg—

határozza azt a minimális m—ezőszuc'umot, amelyet meg kell változtatni a rekordban ahhoz, hogy az az összes ellenőrzési követelményt kielégítse. A módszer tehát azon az elven alapszik, hogy az adatok az adatgyűjtést követően csak akkor és csak olyan mértékben legyen—ek változtatva. amennyire feltétlenül szükséges.

NÉHÁNY AKTUÁLIS VEZETÉSI KÉRDÉS

E tanulmany végső ka'nlkluzióijuafklén't néhány vezetéssel kapcsolatos kérdést kí—

dését, a prioritás megtervezését. néhány ráiorditástra és megtérülésre vonatkozó

megfontolást és a vezetéssel kapcsolatos megfelelő ellenőrzéseket (1). (2).

Funkcionális centralizálás vagy decentralizálás

A szá'mitólközpo-ntak'bain eddig nem merült fel komolyan ez a kérdés. A ter- muiiniáloík által megnövekedett hozztávlérési lehetőség. továbbá a mini-számítógépe-k jele-ntős átrcsöklkenégse és egyidejű teljesítménynövekedése azonban minden bi- zonnyal kilhat majd erre a területre is. A funkcionális centralizálás kérdését a renclszer'fejlesztő és a programozói személyzet vonatkozasaban tárgyaljwulk.

A Kanadai Statisztikai Hivatalban a számítógép-alkialmazás terén szerzett 15 éves közvetlen tapasztalatok birtokában, valamint egy olyan felnövekvő líxatal szalkem'ber-gener—ációval és középszintű vezető gárdával, amely számára a számító- gép máir természetes murnlktaesz'köz, túljutottunlk azon a szemléleten, amely szerint a programozás elvont tudomány, és szükségszerűen meglehetősen kis létszámú központi alkalmazott állományra szorítkozik.

Csaknem valamennyi statisztikai felvételünk alapvetően a számítógépes rend- szer hartéikony igénybevéte'lérn alapszilk, illetve annak függvénye. llyen követel—

ményelk között logliikus, hogy felvetődik a kérdés: célszerű—e a rendszenlejflesztési tevékenységet azuolkra az osztályokra decentralizáini, amelyek lényegében felelő—

sek a felvételeklért.

A decentralizálás mellett szóló tő érv jól ismert: a rendszerek fejlesztéséhez szükséges erőforrás a statisztikai felvételek végrehajtásához szükséges különböző erőfornásak egyilkéonek tekintendő. és ezért a felvételt irtányít'ólk közvetlen ellen- őrzése alá kell rendelni.

508 !. P. FELLEGI

A kérdések alapo-s megfontolása után olyan átszervezést hajtottak végre c Kanadai Statisztikai Hivatalban. amelynek következtében a rendszeriejllesztés je—

lentősen centre liz á lőd—ott.

A centralizálás főbb indítékai az alábbiakban foglalhatók össze. Annak elle—

néne. hogy a szakstotisztikusdk egyre jobban megismerik a számítógépes rend—

szereket. sőt klözülük egyre többen el tudják végezni néhány feladat programo—

zás-át is. a számítógépes rendszerek fejlesztése továbbra is — sőt egyre inkább -—

technikai fel-adat.

Egy—egy felvétel vezetője. aki közvetlenül irányítja és ellenőrzi egy—egy kiseblb csoport munkáját, maradéktalanul és minden ellenőrzés nélkül kénytelen lenne ..safj'át" rendszerszakértőjéne'k tanácsaira támaszkodni, aki a decentralizált rend- szerben többnyire fiatal, kezdő szakember. Ez nem megfelelő képességű rend- szerszalkértőlk esetében katasztrofális eredményekkel járhat.

Egy-szerűen nincs megfelelő számú. kielégítő gyakorlattal rendelkező szak- ember ezen a területen. Még a legkitűnőbb rendszerszakértők mellett is kell be—

épitett ellenőrzésekről és költségvetési tartalék—ról gondoskodni, hogy bebiztosít—

suk magunkat az előirányzatokat túlllépő fejllesztések ellen.

Az egyéni kiválóság — más területekhez hasonlóan — a rendszerfejlesztés

területén is meglehetősen ritka. A centralizált rendszer kedvezőbb környezetet

biztosit a szakma kiválóságai számára, és így munkájuk hatása joblba'n érzékel- heftő az egész szervezeten belül.

A fejlesztés idejére létrehozott munkacsoportok létszáma esetenként rendki- vü'l eltérő. Amikor a fejlesztési mu—nlloa csúcspontjára érkezik, egyesitett erőfeszí- tésekre és széles körű tervező tevékenységre van szükség minden egyes feladat—

n-ó'l. Ez centralizált személyzettel könnyebben biztosítható.

A renwd'szeriejleszte's és programozás nem önálló feladat. hanem számos spe- ciális teahinikai műveletet igényel. Az adatbázis-tervezés. optikai jelolvas—ás, auto- matikus hibajavítás, az adatbiztonság megvalósítása. csak néhány példa ezekre a speciális tedhn'ilkoi megoldásokra.

Még a nagy centralizált re—ndaszerfejlesztő csoporton belül is csak kevés szak- embernek kell valamennyi speciális tevékenységet részletesen ismernie. A szűk—

séges szakosodás sokkal hatékonyabban megvalósítható centralizált környezet- ben, és adott esetben a specialisták szaktudása is sokk-al i—nkárblb kihasználható.

Lényeugibevágó, hogy a rendszeriejlesztés ne ta-golődjon allosztályollora.

Tény, hogy a statisztikai felvételek feldolgozás—ában lényeges hasonlóság-ok lehetnek: postai cime-k automatikus előállítására szolgáló programok, ellenőrzési progra—mok, adat-visszakeresések, félnysz—edés, mind felsorolhatók kiemelkedő pé'i- daként. Fel'dolgozásuk szempontjából az egyes felvételek közötti hasonlóságok sokkal kevésbé érzékelhetők decentrallizáli környezetben, de még ha fel is ismerik a hasonlóságokat, és kidolgoznak általános programok—at vagy általános rendsze- reket a kezel-ésüklhöz. ezeknek az általános eszközöknek a bevezetése sem biz- tosított mindaddig, míg (: renudszer'iejlesztési személyzet központi vezetősége nem

foglal állást alkalmazásuk mellett.

A legalapvetőbb érv azonban, amely a rendszeriej'lesztés funkcionális cent- ralizláoiója mellett szól, az egész szervezet tevékenységére vonatkozó szabályok betartása. Tisztán kell látni, hogy a statisztikai felvételek lényege nem néhány nyomtatásban megjelenő publikáció előállítása. Sokkal fontosabb. hogy az egyes felvételek rekord jai különböző célokra továbbra is hozzáié—nhetők és igénybe ve- hetők legyen-ek. Ezért az egész feldolgozási folyamatra vonatkozóan — beleértve

az elemi adatok tárolását is — szabványokat kell kidolgozni és betartani.

AZ ADATFELDOLGOZAS SZERVEZESE 509

Az alábbi felsorolt funkcióik a statisztikai hivatalolkoin belül kizárólag központi szervezettség mellett valósíthatók meg:

— a statisztikai hivatalok által végrehajtott felvételekből összeállított elemi adatok kia la'kítáisa ;

— általánosan hozzáférhető adatbázisok létrehozása;

— az adatvédelem és az adatok integnitásána'k biztosítása oly módon. hogy az elemi adatok az összes illetékes belső felhasználó számára hozzáférhetők legyenek;

-— olyan megfelelő és egységes dokumentálás alkalmazása, amely azt is biztosítja, hogy minden egyes adatállomány megfeleljen a leírásának.

Hangsúlyozni kell azonban. hogy míg a számítógépes rendszerek fejlesztését és dokumentálását egészen az elemi adataik előállításáig és tárolásáig központi feladatnak tekintjük, addig az elemi adatok statisztikai hivatalon belüli, külön- böző célú felhasználása és elemzése már decentralizált lehet, sőt amennyire a lehetőségek engedik, decentralizáltnalk kell lennie.

A model'lszertkesztés, szimuláció, adatelemzés mind olyan műveletek. amelyek—

hez a programozást gyaiknavn a szakterületet is—merő közgazdász, statisztikus tudja a legjobban elvégezni. A központi rendszer/lejtlesztő szerv-ezet csupán megkönnyít- heti e tevékenységek hatélkotny végrehajtását jól dokumentált, könnyen hozzárfér- hető. ,,tisztóln" tartott adatállom—áinyiolk. valla—mint megfelelő általános programok és programcsomagok kidolgozása és karbantartása útján.

Hasonlóan — mivel rendelkezésre állnak az általános adat-visszakereső prog—

ra'mok (aimelyezk programozási ismeretek nélkül is alkalmazhatók), a külső felhasz—

nálólk'kal szoros kapcsolatot tartó szalkstati'sztilkusoík is hatékonyan k'ielégith—etiik a speciális, ad hoc visszalkeresési igényeket.

Az. hogy a statisztikusok viszonylag könnyen hozzáférhetnek a számitógép- hez, elsősorban azt a célt szolgálja. hogy bizonyos speciális elemzések vagy egyeb fell-használói követelmények kielégíthetők legyenek. Egyben megvan az a má- sodlagos előnye, hogy a statisztikusok széles köre legalább alapismereteket sze—

rezhet a számítógépes módszereket illetően. és így megszűnnek a számítástech—

niikai szakemberek és a hivatal más szakértői között a kommunikáció korlát—ai.

"Ha a központi rendszertejlesztő részleg nagy létszámú, akkor ki kell nevezni közüllük minden egyes szalkfőosztály részére egy-egy felelőst. A kinevezett személy elsődleges feladata, hogy az adott szawkiőosztály speciális problémáira vonatko- zóan intanmáciőkat szerezzen be. illetve bizonyos fakú szakértelemre tegyen szert, és így elősegítse az egyes szálka-gok vezetői és a rendszerlejl—esztők közötti korm—

m unikáeióft.

Rendszerlejleszte'si részlegün'k belső felépítése nagyjából hasonló a kanadai Statisztikai Hivatal általános szervezetéhez. Kialakitottunlk egy részleget — igaz—

gatdh—elyettessel az élén —— arra. hogy a rendszerekre vonatkozóan támog—atást biz—

tosítson a Kanadai Statisztikai Hivatal minden egyes főosztálya részére. Kitűzött célunk annak elérése, hogy a szervezeten belül minden szervezeti egység számára ki legyen jelölve legalább egy rendszerelemző. Ezeknek a kijelölt rendszerelem—

zőknek megbízatásuk tartamára bizonyos fokig azoinosulniiulk kell annak az osz- tály—n—alk a feladatkörével, amellyel kapcsolatban álllnalk.

Tervezés és prioritások

A központi ruendszerifej'lesztő részleg—gel kapcsolatban gyalkr'an jelentkezik je- lentős problémaként a megfelelő tervezés és a prioritások hiánya. Mivel az egész statisztikai feldolgozási folyamat teljesülése a számító-gépes feldolgozástól függ.

510 !. P. ramon a legtöbb feladatnál a rendelkezésre álló kapacitások újraelosztására van szük—

ség.

Jóllehet e tanulmánynak nem a tervezés a témája. mégsem hagylhotó telje- sen figyelmen kívül ez a kérdés. mivel a tervezés, illetve a 'kapaaitáselosztás a

hatékony re—nwdszer'feijlesztés biztosításának lényeges előfeltétele. A rends—tente]—

lesztés szempontjából a tervezésnél legalább két feltételt "kell biztositani:

1. a hivatali tervkészítés során lehetővé kell tenni. hogy a rendszerfejalesztő szakem- berek is részt vegyenek az egyes feladatokra vonatkozó tervek megfogalmazásában és

kidolgozó-sában, valamint az erőforráis-*követel—:mények felbecsülésében;

2. gondoskodni kell arról, hogy a rendszerfejlesztéshez szük-séges erőforrásokra vonat- kozó követelmények összessége ne haladja meg a rendszereken dolgozó személyzet bő—

vüllésének ütemét, vagyis a követelmények a fejlesztéssel arányosak legyenek.

Mindkét szempont döntő fontosságú: a nem kielégítő anyagi fedezet vagy a rend'szenfejlesztők nem megfelelő mértékű részvétele a tewezés'ben. biztosan azt eredményezi, hogy az erőforrások nem lesznek elegendők. —

Mind a tervezés, mind a bevezetés fázisában biztositani kell, hogy a rend- szerfejlesztők a prioritások kijelölésére -is javaslatot tegyenek. E javaslatok alap- ján kell a hivatalok vezetőségének állást foglalni a prioritások kérdésélben és a továbbiakban ragasdkodni azok következetes betart-ásához.

Természetesen a prioritások szükségességének nem a centralizált rendszer- fej—lesz'tő személyzet az alapvető iinditóoko. Hasonlóan fontos lenne a prionitások meglhatározása decentralizált környezetben is. Decentralizált környezetben azon- ban még ha meg is tervezxnéln—k a prioritásokat, végrehajtásuk nehezebb len-ne. a szatkemlberlhiárny pedig valószinüleg ,,(belső rkalózkadáslhoz" vezetne, és nem a priio—

ritások megfelelő módosítását eredményezné.

Költség— és eredményvizsgálatok

Nyilvánvalóan nem lehet az egymással párhuzamosan folyó re'nwdsze'rfejlesz—

tési feladatok költség/(haszon elemzésénél felmerülő problémákra egyértelmű. hia—

tálrozatt megoldást javasol—ni. Az adott körülményeket vizsgálva m'i—ndiig egyedi dön- téseket kell hozni, de van néhány olyan általános megfontolás, amely több hely-

zetben alkalmazható.

Nagy/jából négy olyan tevélkenységtlpust különböztetünk meg, amelyek rend- szerfejlesztéssel kapcsol-atos erőforrás-eloszlást igényelnek: ,

először is szükség van a korábban automatizált feldolgozási rendszereik fenntartására és kisebb változtatásaira egyszerűen azért, hogy továbbra is biztosított legyen a szóban forgó rendszerek működése:

másodszor: vannak olyan új statisztikai fel-adatok, amelyeknél a rendszuerfejlesztés el- eng ed h'etetlen előfeltétel :

harmadszor: vannak olyan, már megvalósított feladato-k, amelyeknél - különböző okok miatt — felmerülhet az automatizálás szükségessége (vagy amelyeknek a már automatizált

rend-szerét kell megváltoztatni); _

negyedszer: vannak ún. ,,befektetés" jellegű fejlesztések, amelyek nem egyetlen sta- tisztikai feladatra vonatkoznak, hanem nagyszámú feladattal kapcsolatban biztosítana—k po- tenciális hasznat, eredmény—t (erre a negyedik t—evékenységtipusra jellemző példa az általá—

nos programok fejlesztése, az új fényszedési és adatbeviteli módszerek stb.).

Az alábbiakban röviden ismertetjük a fenti négy osztályba sorolt rendszer- fejlesztési tevékenységeiket.

A fenntartási tevékenységnek rendszeniinlt minden más munkával szemben prio—

ritása van; a már megvalósított feldalg—ozásoknak —— hacsak nem intézkednek a

AZ ADATFELDOLGOZAS szsnvezese

51 1 megszüntetésükről — továbbra is működniük kell. Ha a fenntartással kapcsola- tos tevékenységeket nem tartják állandó megfigyelés és ellenőrzés ala—'tt,_ akkor azok könnyen meg/haladják az ésszerű és indokolt határokat.

A fenntartási tevékenységet az alábbi eljárásokkal lehet ésszerű korlátok kö- zött tartani:

—- új feladatok esetében biztosítani kell a gondos rendszertervezést, és a rendsze- rekbe bizonyos mértékű rugalmasságot kell beépíteni, ami megkönnyíti a későbbi változ—

tatásokat anélkül, hogy komolyabb átprograsmozá—sra lenne szükség;

— biztosítani kell az állandó megfigyelést annak ellenőrzésére, hogy az előre látható ,,apró változtatások" együtt nem követelnek—e olyan mennyiségű munkát, ami az adott rendszerek teljes újraifejlesztéséhez is elegendő lenne.

Vitatható. hogy szükséges-e különbséget tenni új és már megvalósított rend- szerek automatizálása között (az előző-kben említett második, harmadik kategó-

riába sorolt tevékenységeik). A

Aaatomrottiz—ál-ássafl ritkán csökkenthető a már folyamatban levő felvételek vég—

rehajtásának költsége, viszont jelentős mértékben bővülhet a felvételek eredmé—

nyeként előállított statisztikák felhasználási lehetősége, és javítható azok minő- sége is.

A prioritások az automfartiz—álással biztosítható szolgáltatások alapján hatá- rozhatók meg. Sem a folyamatban levő, sem az új felvételek nem kaphatnak automatikus—an prioritást a renvdiszerfejlesz'tést illetően.

Az említett "befektetés" jellegű munkák (általános programok stb.) esetében lényegesen nehezebb megállapítani a relatív prioritást. Egyrészt nyilvánvalóan elő- for-dulihat,thogy végeláthatatlan anyagi és szellemi ráfordítást igényelnek. Más- részt wiszont olyan valóban megváltó eszközök kifejlesztését eredményezhetik.

amelyekkel jelentősen fokozható mind a programozók, mind a statisztikai hivata- lo-k egészének termelékenysége. Ezenkívül az általános eszközök fejlesztése általá—

ban olyan érdekes. csáibító fel—adat, aimely vonzza és egyben a munkahelyhez köti a gyakorló rendszerifejle—sztők legjobbjait.

lgy a szervezeten belüli közvetlen kedvező hatáson túlmenően a megfelelő szinten végzett renrdszerfejlesztés és kutatás elősegíti a ren—dszerfejlesz'tő szakem- berek tevék-eny'ségének általános színvonalbeli emelkedését is.

Az utóbbi néhány évben a központi ren'dszerfejlesz't—ési részleg költségvetésé- nek 5—10 százalékát általános programok. adatbeviteli módszerek, ad—aWissza—ke- resés, fényszedés stb. fejlesztésére jelölték ki. Ezeknek a feladatoknak a Kanadai Statisztikai Hivatal tevékenységének egészére s különösen a rendszerfej-lesztő rész- le—gre gyako—rolt kedvező hatása már eddig is érzékelhető.

A munka irányításának ellenőrzése

Mint már hangsúlyoztuk, fontos, hogy a re-ndszerfejtle—sztés a szervezeten be- lüli prioritásokat (amennyiben meghatározták a prioritásokat) tiszteletben tartsa.

Ennek biztosítására megfelelő mechanizmusra van szükség. Egyértelműen megfo- galmazott prioritások hiányában a rendszerfejlesztés vezetője kénytelen állandóan újabb és újabb erőforrásokat "elővarázsolni" a szakosztályok olyan programjai- hoz. amelyek lehet, hogy szerepeltek az eredeti, illetve módosí—tott tervekben, de az is lehet, hogy nem.

Az erőforrások szétosztását és ismételt kijelölését — ahol ez lehetséges —— a rendszerfejlesztés vezetőjének és az adott szakfőosztályok vezetőinek közös dön—' tése alapján kell végrehajtani. Ezzel csökkenthetők azok a való-di vagy vélt vá—

512 !. P. Fame!

cla'srkod'ősok, amelyek szerint tulajdonképpen a ren-dszerxfejlesz'oés határozza meg -

erőfonrősairn'alk kijelölésével — a szervezeten belüli pnioritasokat.

Az irányítás egy amid—sik fontos része a megfelelő ellenőrzési szalkaszosk kije-—

lölése a fejlesztési ciklusában.

Az 1960-es években megkísérelték a fejlesztési feladatokat szigorúan elhatá—

rolt, azonosítható fózisolcna bontanl. úgymint: vázlatos tervezés. elemzés. korul-orát tervezés, programozas, bevezetés. értékelés. Talparsz'bala'oaaintk szeni—nt e merev (meg—

közelítés nem kielégítő, mivel komplex feladatok esetében, amelyeknél 'modtu-lan—

ként történik a bevezetés. gyakran előfordul, hogy az egyik alrendszer mar a be- vezetés, a másik még csak a részletes elemzés, tervezés szakaszában van.

Annak ellenére, hogy az ellenőrzésnél nem kell mindig szigorúan ragaszkodni

egy adott mintához, a fejlesztés során feltétlenül ki kell jelölni olyan ellenőrzésl

szakaszokat. amelyek lehetőséget biztositanak a vezetőségnek a teljesített mulnfka óhekin'oésére és lelül'vizsgővlartóra.

Célszerű, hogy a fejlesztés ellenőrzését a szakvezetőlk és a szóml'tósteclhnlkai részleg felső vezetősége közösen végezze, és lehetőleg nem egyedül a rendszer- fejlesztőre, hanem az egész munkacsoport által készített jelentésre támaszkodva.

Ezekben a beszc'nmoil-óllo'ban az összes követelményt és megoldási alternativát ismertetni kell. különben az egész eljárás fonmaliss—ó válik.

A fejlesztésen dolgozó muonlkaucsoport gyalkira—n hajlamos arra. hogy elköte—

lezze magát egy adott megközelítés mellett. különösen olyan esetekben, amikor valamilyen "feltűnően szép és elegáns", úij tedhnileai megoldás kíxnallkozi-k. Ennek

következtében sokszor úgy állítják be a javasolt megoldást, mintha az lenne az

egyedüli lehe/tséges módszer a tervezet megvalósításához. Gyalknan hangoztatott én , hogy bőnmely más alternatíva esetén karba veszne a már elvégzett munka

és az addigi anyagi ráfordítások.

Általában az ilyen és ehhez hasonló érvelések kritika nélküli ellogadősa az irányítási jogokról és az ellenőrzésről való lemondőshoz vezet.

Min—él komplexebb és "ragyogóbb" egy megoldás, annál valószínűbb, hogy

a bevez—ete'snél problémáik jelentkeznek. Minden valószínűség szerint vannak egy—

szerűbb megközelítések is, amelyek esetleg kevésbé látványos eredményeket, de ugyanakkor jóval nagyobb folcú biztonsagot eredményeznek. Mindenesetre az

egyszerűbb megoldásokat is fontolóra kell venni. és a vezetőségnek az adott meg—

lközelítés jővólhagyósónwól nem szabad kizárólag a reális költség/eredmény elem—

zése alapj—ón döntenie. hanem egyidejűleg a kowdkuózat/eredimény elemzést is fi—

gyelembe kell vennie.

lRODALOM

(1) Fellegi, !. Pr — Goldberg, S. A.: Some aspects of the imPBCt of the computer on official sta—

tistics. 37th Session of the International Statisctical Institute. London. 1969.

(2) Fellegi, I. P. —— Goldberg, S. A.: The computer and govemment statistics. Conference on the Role of the Computer in Economic and Social Research in Latin America. Cuernavaca (Mexico). 1971.

(3) Fellegi. I. P. — Holt, D..- A systematic approach to automatic edit and imputotion. International Stutlstlccil Institute. Bécs. 1973.

(4) Sunter, A. B.: On the construcbion and maintenance of a central register for business surveys.

Bulletin of the international Stabistioal lnstiftute. Washington. 1971.

PE3lOME

B csoeü crarbe, noropaa zannercn coupamönubm aapuaHTOM normann, npeac'rasneuuoro Ha cocronewemcn B 1973 rogy : Orraae : opranuaaum OOH unreppemonanbnom ceMu—

Hape, anrop yxaabiaaer Ha nacronuuo Bospacraioumü cnpoc Ha cramcrnuecxne uxcpopma—

u.m. Ha anMepe KaHaAu Aemoucrpupyer paanöp'ruaaiowmücn ao acöM Mupe npougecc,

AZ ADATFELDOLGOZAS SZERVEZÉSE 513

Koropblü Hanpasnen He roano Ha nosblmenne Konuuecraa nperctaanseMux AaHHle, Ho

" Ha ynoane'raopeune pnna .npyrux 'rpeőosaHnE—í (Kauecreo, nonpoőuocrb, aK'ryaanocrb, noopAnHaum " nurerpauua).

Tpanuunonanbuan crarucmuecxaa nemenbnocrb ne nponanner gouarounoü annacmu- HOCTH e nene ynoane'raopeuun smx rpeőoaauuü. Cymecrayer HeOÖXOAHMOCTb a xpaHer—mu rnyőono AETanH3MpOBaHHHX aneMeH'roa nam—mix H a BoaMomnocru nx Buaoaa p,:m cocras—

nemm pasnuur—rbrx, sapaHee He npeAycmorpeHHblx rpynrmposok " csonox.

Cramcrmecxue opraubl -— a TGM uncne u a Kauane — pacnonararo-r BO sci-': Boapac—

rarouiem Konnuecrae AEHHbIMH, s ame MaLUHHHOI'O cuurbraanus. Hx ncnonbaoaanue .nnz cra—

mc'muecxux u.eneii rpeőye'r Hexoropoü creneHu aBTOMaTHSBUMH npouecca oőpaőomu.

B KaHaACKOM CramcrnuecmM ynpaBneHuu Koauenunu sannauupoaaunoü Komnnexcnoü asromamaauun npeAycmarpnaae'r onpeAeneHne aaauMocanaeü " cpyunuuü paanuunbrx non—

CHCTeM u ux noaranHoe sseAeHue.

Ocuoaoü nos-ranHoro neger—ma name-ren npogenauubiü cooraercraywmum oöpasoM cucreMHbií—i aHam—ra. B xone aHeApei-mz nocrpoeHHbrx Ha 3BM cncreM cnenye-r genere ynop Ha mogynbuom

nporpaMMupoear—mu, nro osHauaer nenem—ie npuMeHaeMoücucreMbl (mm non- cucreM) Ha menbwee, no aosMomnocm He saaucsrume Apyr or gpyra naxerbi nporpaMM.

Hpn szegenyt" moőoü CHCTeMbI una HOACHCTeMbl Heoőxogumo paapaóoran, cogepmauwe coorsercrayroume Meronu, Merononoruuecm OÖOCHOBaHHble CHCTeMHbIe nnanbr.

Ana cosAam—m KOMnneKCHle cncreM cymecrayer HeOÖXOAHMOCTb a corpynuuuecrae me—

unanncroe pasnmnoro npodmnn, KOTOpble 65! B paanx paöoueü rpynnbr paspaőarblsann

eAancraoHHuü Grimm—rú K OHTHMYMY nnau.

B nanbneümem asrop ocranaennaaercn Ha passumn HeCKoanHX Texnnuecmx cpencra, HeOÖXOAHMbIX Arm ocymecranenm noarannoro BHeApeHHH. B paMKax aroro paCCManHBBeT pesynbrarbr, nocruruyrbre a oőnac-m pa3BHTH$1 Gamma Aanuux.

B saKmo-ienne aarop oőcymnaer HeKOTOpble sonpocm, csasar—mue c ynpaaneHueM:

npoőnemy u.empanusauuu nuu, aaHnMawmuxca paapaőorxoü " coaepmeucraosanuem cuc—

reM, nnam—iposanne anOpHTeTHbIX eanau, Hekoropsre cooőpameum orHocureano sarpa'r

" nx oxynaeMocn—r, a raxme cnocoöbr Kourponx, camel—morc c ynpaBneHueM.

SUMMARY

This study is a comprehensive version of the lecture given at thelnterregio—nal Seminar organized by the UN in Ottawa in 1973. The author stress—es the continuously incireasing demand for statistical information. Using the example of Canada h-e presents the world- wide tenzdency ali-minig not only at the increase of the volume of data-supply but also at fulfilling several other reauiremenwts (auality, dlsaggregati—o—n. timel—iness, co—ordination, and integration).

Conventional statistics become more and more inflexible to meet these dem—ands.

It is necessary to ensure the storage and reference of the detailed, elementary data malk- ing thus provision for unpredictab'le groupingis and aggregations.

Administrative data Afor meahanical reading are at disposal in an incr-easlng amount of the statistical Offices. including Canada. Using these for statistical purposes reaulres a certain automatizatíon of the data processing.

Tihe ideas regarding the planning of overall austomi'atizatioxn in Statistics Canada includes the determination of the relations between. and functions of the various sub—systems as well as their gradual introduction.

The gradual introduction is based on a properly organized system analysis. In the course of introduoing computerized systems great emphasis should be given to modular programming which means diividing the system (or sub—systems) to be applied into small—er, and preterably independent, program—packages.

At the installation of any system or sub-system it is necessary to elaborate method- ologically founded system—plans which include the proper procedures.

The development of complex systems reauires the co—o'peration of experts of different field—s who elaborate in a working team a single plan approximating the optimum.

Then the study reports on the development of important technical means necessary for the gradual introduction. Among these it driscussues the results achieved in developing the techniaue of data ba'ses.

Finally, the author diiscu'sses some management problem—s: centralization of those concerned with the development of systems, planning of priorities, considerations about costs and returns, appropriate controls.

5 Statisztikai Szemle