Johansen, Leif: Halálozási arány, kormegoszlás és átlagjövedelem stacionér népességeknél

698

STATISZTIKA! lRODALMI FIGYEID

világháború utáni nagy születési előrelen—

dülés következtében vezetőszerepe lesz az érintett államok körében. Franciaországot

a népesedés fejlődésében egyedül csak az

ipari potenciálban jóval gyengébb Olasz—

ország múlja felül.

Mást mutat a helyzet, ha a ,,aktiv korú"

(15—64 éves) népesség alakulását boncol—

gatja. Megállapítja, hogy Franciaország

helyzete ma nagyon előnytelen, 1961—ben még előnytelenebb lesz, főképpen Nyugat-

Németországgal szemben. Ellenben 1971—re

az ország népesedési helyzete lényegesen javulni fog: Franciaország ekkorra vissza- nyeri az elmúlt évtizedekben elszenvedett nagy népesedési veszteségeit. Két tényező:

a halandóság csökkenése, s a háború utáni nagy születésgyakoriság eredményeképpen mutatkozó népességszaporulat kiegyenlíti azt az aránytalanságot, amely Francia- ország hátrányára a többi tagállamhoz viszonyitva fennáll. (Számszerűen kife—

jezve: míg 1955-ben minden 100 francia

kereső korúra Nyugat—Németországban

6—tal több kereső korú és 13—mal kevesebb eltartott esik és 1961—ben ezek az értékek 10, illetve ——23 lesznek, addig 1971-ben a helyzet már javul: 2,5, illetve ——1 lesz az arány). Azonban ez a helyzet más veszé- lyeket rejt magában. Franciaország egy hosszú évszázadon át leszokott arról, hogy a hirtelen beállott népességnövekedést gazdaságilag megoldja; Ezért, hozzávetőleg 1965—től kezdődőleg, súlyos munkanélküli—

séggel lehet számolni.

Szerző tág teret szentel az aktiv népes—

ség alakulásának, Külön kiemeli a, dol—

gozó nők helyzetét, s több oldalról sta—

tisztikailag megvilágítva leszögezi, hogy Franciaországban a nők részvételi aránya az aktív népesség körében különösen ma—

gasnak mondható. Kimutatja, hogy bár a

nők munkatermelékenysége, néhány ipar—

ágat kivéve, általában alacsonyabb a fér—

fiakénál, a női munkabérek azonosak a férfiakéival. Mivel a többi érintett or- szágban nem ez a helyzet, a bérek közötti

eltolódás egyik igen komoly akadálya lesz

a közös piac működésének.

Magát az aktiv népességet három — vitatható, de a célnak megfelelő és széles körben alkalmazott _— csoportra bontja:

elsődleges (mezőgazdaság), másodlagos (ipar) és harmadlagos (szolgáltatások, úm, kereskedelem. hitelélet, biztosítás, közlekedés, szállítás stb.) aktív népes-

ségre. E három csoport arányának az egész népesség körében végbement válto—

zásait grafikonokon mutatja be a múlt

század közepétől napjainkig. Az elsőd-

leges aktív népesség aránya nagymérték—

ben csökkent (az utóbbi időkben főképpen a mezőgazdaság erős gépesítése következ—

tében), a harmadlagosé viszont fokozato—

san felfejlődött. A másodlagos, tehát az ipari aktív népesség szektora meglehető—

sen stagnáló, s csak a második világhá- ború után mutat némi emelkedést. A má—

sodlagos szektor aktív népességének emelkedése azonban nem elégséges. A

másodlagos és harmadlagos aktív népes-

ségnek ez az egészségtelen aránytalansága

annak következtében állott elő, hogy

Nyugat-Európa túlságosan messze ment

Amerika utánzásában, ahol indokolt a harmadlagos népesség erős kifejlődése, mivel technikai felkészültsége stb. igen

jelentős. Nyugat—Európa adottságai jó'Val

mérsékeltebbek, s több piacterületre bom- lik.

Az egyébként is nehezen értékelhető

vándormozgalom figyelembevételével közli az érintett államok aktiv népességének

várható alakulását 1950—1960 között. E

szerint az évtized második felében a fej-

lődés lassúbb lesz mint az elsőben és Franciaország helyzete különösen kedve—

zőtlen. (A francia aktív népesség lassú fejlődésének egyik alapvető oka az iskolai idő meghosszabbítása.) Végül közöl egy táblát Franmaország aktiv népességének főbb gazdasági áganként várható fejlődé—

séről 1954—1965 között, amelyből kitűnik, hogy az elsődleges népesség mintegy 19

százalékkal csökken, mig a másodlagos és

harmadlagos népességnek mintegy 15, illetve 10 százalékos növekedése Várható.

(Ism.: thófalvi Elemér)

Johansen, Leif :

Halálozásí arány, kormegoszlás

és átlagjövedelem stacionér

népességeknél

(Death rates, age distribution ami average income in sintionnry populations.) Populalion Studies, 1957.

No. 1. 64—77. p,

A polgári közgazdaságtan sokat tár- gyalt kérdése az átlagos jövedelemnek a népességtől való függése; e téren elegendő csupán az optimális népesség elméletére utalni. A demográfiai szakirodalom is

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYEDÚ

gyakran foglalkozik a korösszetételnek az

átlagos jövedelemre gyakorolt hatásával, s ittielsősorban az öregkorú eltartottak arányának növekedéséről, a fiatalkorú el-

tartottak arányának csökkenéséről és a

munkaképes korúak arányának relativ változatlanságáról esik szó (például Mor—

tara munkájában).

A tanulmány elsősorban a halálozási arányszámok változásainak, illetőleg a

várható átlagos élettartam növekedésének a hatását vizsgálja, amely a korösszetétel módosulásán és a termelésben résztvevő népesség felső korhatárának változásain

keresztül érvényesül. A számítások sta—

cionér népesség feltételezése mellett ké- szültek.

A halálozási arányszámokon kivül a tanulmány több tényezőt vesz figyelembe, amelyek az átlagos jövedelemre hatással

lehetnek; ezek a következők:

a _termelés függése a gazdaságilag aktív népesség számától (a termelés ugyanis a munkaráforditá'sok lineáris és homogén

függvényeként fejezhető ki);

a munkában eltöltött élettartam válto- zásai;

a születések változásaiból adódó munka—

erő—veszteségek ;

az egy főre jutó fogyasztás nagysága.

A vizsgált kérdést —— a demográfiában általában ismert betűjelzéseket használva

—— az alábbiakban lehet röviden összefog- lalni:

Változtassuk meg a (1,— halálozási arány- számokat a de,-: sidg (i : 0, 1, 2 . . . ) séma szerint és ezzel egyidejűleg a születések N számát úgy változtassuk meg, hogy az össznépesség (TO : Neg) állandó legyen.

Mi a hatása ennek az átlagos jövedelemre,

(10 (0

amit 11 : ———TT— határoz meg. ahol a

munkaráfordítást (labour input) jelentő

1211

áíységek népességét jelentő T* :

6)

: N 2 ex IX. (A betűjelzések a két utóbbi

at:—0

képletben: a : a produktív népesség

alsó korhatára; b : b (eo) : a produk- tív népesség felső korhatára; k : a szü- letésenként veszített munkásévek száma;

cx : a fogyasztási egység skála, amely 14—64 éves korban : 1,00, 65 éves és idősebb korban : o,75; 0 éves korban :

l b(eo)—1

t : N [2 lx—k] és a fogyasztás

699

: 0,20.) Az ezekből levezetett képletek

"elvben a halandósági változások minden adott sémájára alkalmazhatók.

A módszert a tanulmány számszerűen

is illusztrálja a norvég halálozási arány- számok 1901—1911. és 1921—J931. évek közötti változásainak példáján.

Az eredményeket a tanulmány néhány pontban foglalja össze. Megállapítja, hogy

bár a halálozási arányváltozások hatásá-

nak a nagyságrendje nem oly nagy, az

átlagos jövedelem észlelhető növekedésé-

nek szükségszerű feltétele a halálozási arányszámok csökkenésén keresztül az,

hogy a munkásélet felső határa a várható

átlagos élettartammal növekedjék.

(Ism.: Acsádi György)

Maier, Walter

A népességszám továbbvezetési módszeréről

(Gedanken zur Methodik der Buevölkerungs'l'ort- schreibung.) Allgemeines cStatislísches Archiv.

1957. No. 2. 128—138. p.

A szerző ismerteti a vándormozgalmi statisztika kialakulását, különös figye- lemmel annak németországi előzmé—

nyeire. A mai népességtovábbvezetési rendszert az 1950. évi népszámlálástól származtatja, mely időpont előtt ilyenről

beszélni németországi viszonylatban alig

lehet.

A továbbiak folyamán ismerteti a je—

lenleg érvényben lévő népességtovább—

vezetési módszer elveit és gyakorlatát. E Szerint a lakosság mindenkori számát az

egy bizonyos időpontban megállapított

alapszámból nyerik, melyhez hozzászá- mítják folyamatos felvezetés útján az élveszületetteket és a bevándoroltakat, viszont leszámítják belőle az elhaltakat és az eltávozottakat. A születésekről és a halálesetekről az anyakönyvi lapokból, az eltávozásokról és beköltözésekről a

rendőrségi ki— és bejelentő lapokból érte—

sülnek az egyes tartományok statisztikai hivatalai.

Ez a rendszer elég sok hibaforrással dolgozik. Ezek egyike a rendőrségi ki- és bejelentkezések számának egymástól

való eltérése, másika az ún. ,,második

lakhely". Míg kötelezővé nem teszik a

bejelentkezéssel egyidejű kijelentkezést,

addig a lakosság továbbvezetéséhez nél- külözhetetlen egyik alapadat hiányos. A

"második lakhely" problémája az iskolai