Červeny, A.: Helytelen irányzatok a tervezési módszerekben és a munkaügyi statisztikában

1006

A szerző az 1950. évi csehszlovákiai nép—

számlálás, valamint az 1949. és 1950. évi halálozási adatokra támaszkodva igazolja, hogy a cseh, tartományok nagyvárosaiban általában minden korcsoportban kisebb a halálozási arányszám, mint a falvakban.

Nagyvárosoknak tekinti a 100 000 lakos—

nál népesebb településeket, de megjegyzi,

hogy ez a mennyiségi osztályozás önkényes

és nem is fejezheti ki teljes egészében az

életkörülmények és az egészségügyi vi- szonyok közötti különbséget. A Városok halálozási arányszámát száznak tekintve,

STA'I'ISZTlKAl 1399)le smrsm *

bemutatja a "halálozási indexet ' kereso? ,

portok és különböző léleksZámú községek—

szerint. A számításoknál az 1949/1950 évi,

halálozások átlagos adatait és a nép—bf,

számlálás korcsoportok szerinti bontását használta. A szerző az utóbbival k.?uit:sb—_*í latban kiemeli, hogy ez az,,osztályozájs'in—v N _;

kább gazdaságstatisztika'i, mint demográé- _ fiai célokat szolgál. Nemek szerint bontva a fenti adatokat, kiszámítja a halálozás standard együtthatóit községi kategóriák,, _

* szerint.

** i

A halálozás standard együtthatóí a cseh tartományokban I949/50-ben, a települések nagusdgcsoporliuí

s—erini

2000— 5000— 10000— 20000— moga—_. , _

"4000 4999 9999 19999 49999 99999 IM

Nemek _ ,

lakosú település

Férfiak ... 12,79 12,93 11,77 . 12,13 12,55 12,02 ILM

Nők ... 1132 1130 10,53 1039 10,60 10,02 931

Együtt 12,05 12,08 ILM 11,15 ILM 1036 10,77

Az elemzés eredménye

az alábbiakban

foglalható össze.

1. A férfiak és nők halálozási arány- száma a 100000 lakosnál népesebb váro- sokban kisebb mint vidéken, kivéve az 50—64 éves korcsoportot. Különösen ma- gas vidéken a 0—5 és a 15—34 éves kor-

csoportba tartozó férfiak, valamint az

ugyanezen korcsoportba tartozó 2000——

5000 lélekszámú községekben élő nők ha-

lálozási arányszáma,

2. Az 50—64 éves korban általában ma—

gasabb a halálozás mértéke a városokban,

mint a községekben.

3. Igen kedvező képet mutat a halandó?

ság az 5000—9999 és az 50 OOO—99 999 la-

kosú településeken. Az utóbb megjelölt településeken a férfiak halálozási arány-

MUNKAUGYI,

Cerveny, A.:

Helytelen irányzatok a tervezési

módszerekben és a munkaügyi

statisztikában

(Nesbrávné smery v metodice plánováni a ve sta- tistice práce.) — Statistickú Obzor. 1958. No, 4.

145450. 9.

A bevezető rész általánosságban meg—

állapítja, hogy a csehszlovák statisztika 1952 óta nem teljesíti teljes mértékben

száma kisebb volt, mint a nagyvárosok—

ban és a falvakban élő nők halálozási arányszáma.

A szerző érinti a csecsemőhalandóság kérdését is. Összefoglalásképpen megálla- pítja, hogy a halandóságot igen nagy- mértékben befolyásolja a települések

nagysága a munkába lépő (a 15—20, 20——

34 éves) korcsoportoknál. Feltételezhető,

hogy a nagymértékű belső vándorlás, vá- rosba özönlés lényeges tényezője a városi lakosság kedvezőbb halálozási arányszá—

mának. Végül megemlíti, hogy a feltün—

tetett adatok további elemzése, az okok felderítése csak egy részletesebb, a halál—

okokat is figyelembe vevő és egyéb mód—

szertani hiányosságokat kiküszöbölő vizs- gálattal lehetséges.

(Ism.: Danyi Dezső)

STATISZTIKA

sokirányú feladatát. Ugyanis túlnyomó- részt a rövid távú tervezési, szervezési

feladatok szolgálatában működött és így háttérbe szorult a statisztika legfőbb funk—

ciója, a sajátos statisztikai módszerekkel

végzett tudományos társadalmi—gazdasági

elemzés.- A népgazdasági tervezés meg—, változott módszerei, elsősorban pedig a távlati tervek előtérbe helyezése, a nép—

gazdaság szerkezeti változásainak és az

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYEDÓ

1007

idősoroknak mélyrehatóbb elemzését teszi szükségessé, és csökkenteni fogja a tervek teljesítésével kapcsolatos formális tájé—

koztatók fontosságát.

A szerző a cikk további részében a

munkaerőlétszám és a béralap statiszti- kájának kérdéseivel foglalkozik. Előljáró-

ban megállapítja, hogy a statisztika ezen ágazatában előfordult hiányosságoknak oka, hogy a múltban helytelenül értel—

mezték a statisztika feladatát, nem tisz—

tázták a statisztikai munka határait, va—

lamint a népgazdasági tervezés és az ope- ratív irányítás közötti különbséget. A to—

vábbiakban részletezett hiányosságokról megjegyzi, hogy kiküszöbölésük és a má- sodik ötéves terv eredményeinek alapo—

sabb elemzése igen sok munkatöbbletet fog okozni.

A munkaügyi statisztika a dolgozók lét- számán az üzemben dolgozó összes mun—

kavállalókat értette, kivéve a tanulókat.

A szerző szerint ez a különválasztás hely—

telen, mert eltorzítja a termelékenységi és

egyéb mutatók értékét. Növelte a zavart,

hogy az 1957. évtől kezdve az üzemi gya—

korlaton levő tanulókat már a munkások állományába sorozták.

Ehhez hasonló hibának tartja a béralap

és az állományon kívüli béralap szigorú elválasztását. Béralapként csak azokat a pénz— és természetbeni szolgáltatásokat

tartották nyilván, amelyeket az üzemmel

tartós munkaviszonyban álló munkaválla—

lóknak fizettek ki. így tehát nem került

BERUHÁZÁSI

Dodonov, A.:

Az állóeszközök kopásának számbavétele és kiszámítása

(chet i iszcsiszlénie iznosza osznovnüh szredsztv.)

"— Voproszü Ekonomiki. 1958, No. ], l2llu—l27. p.

Ismeretes az állóeszközöknek az a sa—

játossága, hogy a termelési folyamatban teljes elkopásukig,' illetve felújításukig természetes alakjukat megőrizve vesznek részt; értéküket folyamatosan viszik át az új termékre; a termelési folyamat min—

den egyes szakaszának befejeztével kopá—

suk növekszik, eredeti értékük pedig csökken. Az állóeszközök kopása nem mindig arányos életkorukkal, mivel a ko—

pást egyéb tényezők — mint például a végzett munka mennyisége —- is befolyá—

8!

a béralapba a rövid ideig dolgozó külső brigádok, alkalmi munkások bére stb. A

bérköltség a fenti felfogás miatt üzemi szinten, de népgazdasági szinten is hely- telen képet mutatott. Az állományon kí—

vüliek béralapgazdálkodásával kapcsolatos

újabb rendelkezések lehetőséget adnak a középfokú irányitó szerveknek külső szak—

emberek nagyobbmérvű foglalkoztatására, a takarékosság és az eredményesség szem előtt tartásával. Ez az utóbbi rendelkezés a jelenlegi statisztikai gyakorlatot azonban megneheziti.

A szerző röviden utal arra, hogy a be—

dolgozó, illetőleg a nem teljes munkaidő- vel foglalkoztatott munkások létszámát az átlagos, üzemi-teljesítményi munkanor—

mák átszámítása alapján határozzák meg.

Hangsúlyozza, hogy ez a módszer is a [munkatermelékenység mutatójának tor- zítására vezet.

Végül kiemeli, hogy a statisztikai gya—

korlat az évek folyamán különbözőképpen értelmezte az ipari tevékenységet. 1959—

től kezdve például a geológiai kutatáso—

kat is ipari tevékenységnek számítják a bányászati üzemeknél, és a szerelési munkát is ipari tevékenységnek tekintik, a gépipari, kohászati és építőipari ágaza—

tokban. Ez az utóbbi változtatás a teljes termelés értékét nagymértékben megvál- toztatja és az összehasonlíthatóság érde—

kében jelentős mértékű feldolgozási mun—

kálatokat kell végezni.

(Ism.: Danyi Dezső)

STATlSZTIKA

solják. A kopás mértékétől függ viszont az állóeszközök használhatósága, vala- mint kiselejtezésük, illetve kicserélésük időpontja. Az elkopás (elhasználódás) időtartamának fontos szerepe van az amortizációs kulcsnak, a javítások haté—

konyságának stb. megállapításánál. Mind- ez bizonyítja, mennyire fontos a népgaz—

daság szempontjából az állóeszközök ko—

pásának helyes kiszámítása és számba—

vétele.

A közgazdasági szakirodalomban és a gyakorlatban téves szemlélet alakult ki, mely összekeveri az állóeszközök kopá—

sát az értékcsökkenés fogalmával. Ehhez

hozzájárult az a körülmény, hogy 1938—ig

az értékcsökkenési leírás összegét nem

bontották szét felújítási és nagyjavítási