Johansen, Leif: A gazdasági növekedés sok-szektoros vizsgálata

436

donságú házasságra lépők által megkö—

tött házasságok száma

T—oL'Lw—m a' " T

Ptuha hangsúlyozza, hogy ezek az in- dexek —-— amelyeket már 1922-ben kidol- gozott -- megegyeznek Benigni, Gini által szerkesztett indexekkel, de az algebrai és logikai követelményeket kielégítve mégis teoretikus jellegűek. A homogámia ugyanis szoros összefüggésben áll a fenn—- álló társadalmi, osztályviszonyokkal, a la-

kosság mozgási lehetőségeivel, a kulturá—

lis viszonyokkal stb.

Szerző a tanulmány végén igen nagy terjedelmű indexsort közöl Csehszlovákia 1929, 1931, 1950, 1956. évi házasságköté—

seiről. ' '

A tanulmányban közölt indexszámok egyrészt azt bizonyítják, hogy Csehszlová—

kiában a háború után az etnikai zártság csökkent, ! másrészt rámutatnak arra, hogy a gazdasági—társadalmi váltoZások lényeges módon befolyásolják a homogé—

mia, illetőleg a heterogámia mértékét.

(Ism.: Danyi Dezső)

GAZDASÁGSTATISZTIKA.

NEMZETGAZDASÁGI MERLEGEK STATISZTIKÁJA

, Johansen, Lelf :

A gazdasági növekedés sok—szektoros vizsgálata

(A multi-sectoral study of economic growth.) North—Holland Publishing Company, Amster- dam, 1960. 177 p.

A norvég szerző új könyve a Hollan—

diában megjelenő ,,Hozzájárulások a köz—

gazdasági elemzéshez" (Contributions to Economic Analysis) c. sorozat XXI. köte- teként került közzétételre,1 amely soro—

zat keretében a tőkés országok gazdasági fejlődését elemző, elsősorban mennyiségi vonatkozásokat tárgyaló, bizonyos gya—

korlati felhasználási jelentőségre igényt tartó vizsgálatok eredményeit teszik közzé.

Johansen a polgári közgazdasági iroda—

lomban az utóbbi időben elterjedt ,,növe—

kedési" vizsgálatokkal ellentétben, ame—

lyek rendszerint nagymértékben aggre- gált tényezőkkel, szektorokkal dolgoznak, arra törekszik, hogy az újratermelési fo—

lyamat feltételeit tőbb szektor létezését feltételezve elemezze, abból indulva ki, hogy ezek a szektorok nem egyenletesen fejlődnek, hanem fejlődési ütemükben lényeges eltérések is lehetnek. Vizsgála- tának a célja éppen annak a feltárása, hogy a meglevő statisztikai anyagok alap- ján mely szektorok gyorsabb vagy las—

sabb ütemű fejlődésére lehet következ- tetni, a technológiai változások hogyan hatnak ki az egyes szektorok közötti ará—

nyok eltolódására, a munkaerő és a be—

l A sorozat ,,Tervezés Norvégiában, 1947- 1956" című (szerző: P. J. Bjerve) kötetének is—

mertetését lásd a Statisztikai Szemle 1960. évi 4. számában. (427—428. old.)

ruházások milyen átáramlása, illetve át—

csoportosítása várható a szektorok között a növekedési folyamat során stb.

Szerző lényegében tehát arra tesz ki—

sérletet, hogy az újratermelési folyamat megvalósulási feltételeit elvi síkon, sta—

tisztikai tényszámok felhasználásával vizsgálja. A vizsgálat fő jellegzetessége az, hogy a népgazdaságot nem összevont formában egy (vagy néhány) szektorként elképzelve, hanem viszonylag sok szektor létezését feltételezve törekszik e célkitű—

zés megvalósítására.

A kiinduló tételek felvázolásánál Johansen felveti azt a kérdést is, hogy a könyvében általa a kapitalizmusra (illet—

ve' a norvég nemzetgazdaságra) nézve fel—

tételezett teljes foglalkoztatottság hosszú távon elfogadható elképzelés-e. Ezt a fel—

tételezést meglehetősen problematikus- nak tartja, aggályait azonban a követ—

kező érveléssel veti el. ,,Nem látok azon—

ban arra okot, hogy az ember miért ne legyen képes intézményi feltételek bizto—

sítására ahhoz, hogy olyan állandó és egyensúlyban levő növekedési folyamat következzék be, amelyben mind a mun—

kaerő, mind a tőkeberendezések teljes foglalkoztatását biztosítanák. Azt mond—

hatjuk, hogy a Szovjetunió gazdaságában végrehajtott kisérlet bebizonyította az ilyen növekedési folyamat lehetőségét."

(19. old.) Johansen nem foglalkozik an—

nak a kifejtésével, hogy az egyenletes és gyors növekedés megvalósításához mi—

lyen társadalmi feltételek, polgári kifeje—

zéssel, milyen ,,intézményi" rend szüksé—

ges, csupán kifejezi azon véleményét, hogy ilyen ,,intézményi" viszonyok gya—

korlatilag is elképzelhetők. ,,Nem me—

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

gyek bele annak a kérdésnek a tárgyalá- sába, hogy milyen fajta intézmények szükségesek az állandó és kiegyensúlyo- zott növekedési folyamat biztosításához teljes foglalkoztatottság mellett. A fenti érvek csupán azon szemlélet alátámasz- tására szolgálnak, hogy az ilyen intézmé—

nyek létrehozása ténylegesen lehetséges."

(19. old.) Az olvasó mindezek után nem tudhatja, hogy Johansen az ,,intézményi rend," vagyis a termelési viszonyok mi- lyen mértékű megváltoztatását tartja a tervszerű arányos fejlődés előfeltételének.

Elképzelhető—e szerinte a gyors— és ki—

egyensúlyozott fejlődés a kapitalizmus- ban (bizonyos reformok bevezetése ese- tén)? Ha igen, akkor a Szovjetunió sike- reit milyen alapon említi meg ennek alá- támasztásául? Sajnálatos, hogy ennek a kérdésnek a szerző -— különben kiegyen—

súlyozott arányú könyvében —— igen ke- vés teret szentelt. Annyi kétségtelen, hogy a kérdés ilyentén felvetése (ami polgári közgazdasági körökben eléggé szokatlan) és a szovjet példa említése bi- zonyos realitás érzékről tanúskodik a szerző részéről.

Bizonyos alapfeltevésekből (teljes fog- lalkoztatottság, szabad munkaerő— és tő- keáramlás stb.) kiindulva szerző szerint a növekedési folyamat a következő exo—

gen tényezőktől függ: 1. az összes beru- házásoktól. 2. a lakosság növekedésétől, 3. a termelékenység növekedésétől és 4La végső kereslet változásaitól. Ezeken kí—

vül felvesz négy olyan endogén tényezőt is, amelyek az előzők alakulásától függe—

nek: 1. a beruházások az egyes termelő szektorokban, 2. a foglalkoztatottság vál- tozása az egyes szektorokban, 3. az egyes szektorok termelésének változása, 4. a szektorok közötti árarányok változása.

Johansen célkitűzése itt az, hogy az en- dogén változókat az exogén változók alapján vezesse le, mégpedig az exogén változókra vonatkozó öt évi (1948—1953) adatsorokból kiindulva.

: Gondolatmenete kifejtésénél szerző elő—

ször egy egyszektoros modellen fejti ki fő feltételezéseit, majd ezeket a sokszek—

toros modell esetében tárgyalja. Az egyenletrendszer kidolgozása után tér rá az input-output tábla tárgyalására. Ala—

pul az 1950. évi norvég input-output táb- la szolgál, amelyet Johansen az általa felállított egyenletek szempontjából rész- letes elemzésnek vet alá.

A termelési szerkezet, a tőke- és amor- tizációs kapcsolatok tárgyalása után a keresleti szerkezet vizsgálata következik, majd egy. az egyenletrendszernek meg—

felelő 86X46—os nagyságrendű matrix felállítása (a könyvhöz mellékelve van

437

a matrix inverze is), s végül a kapott eredmények makroökonomiai jelentősé—

gének a bemutatása, különös tekintettel a tőkefelhalmozás, az exogén kereslet és a technikai fejlődés változásának a kiha—

tásaira.

Johansen munkáját a felvetett kérdé-_

sek világos exponálása és exact, de nem nehézkes, áttekinthető kifejtése jellemzi.

Az alkalmazott matematikai apparátus is színvonalas, de nem mondható öncélú—

nak. Azt, hogy feltételezései és elemzései mennyire érvényesek a norvég nemzet-—

gazdaságra, nem tudjuk bírálni, könyve azonban a sok-szektoros elemzés terüle- tén igényes kísérletnek látszik.

(Ism.: Kenessey Zoltán)

Krelle, W.:

Nemzetgazdasági mérlegrendszer, beleértve az input-output elemzést, a. Német Szövetségi Köztársaságra vonatkozó

számanyaggal

(Volkswirtschaftliche Gesamtrechnung, ein- schliesslich input—output Analyse mit Zahlen für die Bundesrepublik Deutschland.) Berlin.

1959. 159 p.

Szerző tanulmányában a nemzetijövede- lem—számítást és az ágazatközi kapcsola—

tok elméletét és módszertanát összefog- lalóan és együttesen mutatja be, mindket- tőt a körforgás elméletére alapozva.

Amint a szerző megállapítja, az a körül- mény, hogy a körforgás-elmélet, a nem—

zetijövedelem—számítások és az input—

output elemzés nagy időközökben kÖVet—

ték egymást a közgazdaságtanban, nem lehet akadálya annak, hogy ma már össze—

függésükben nézve együttesen tárgyaljuk őket.

A könyv első három fejezete a nemzet—

gazdasági mérlegrendszerbe nyújt beve- zetést. A gazdasági körforgás elméletéből kiindulva, bemutatja az elmélet felhasz- nálási lehetőségeit olyan problémák meg- világítására, mint a megtakarítások és a beruházások kapcsolata, az államháztar—

tás szerepe a gazdaságban, a külfölddel való gazdasági kapcsolatok. A harmadik fejezet a népgazdasági mérlegrendszerek

egyes fajtáinak összehasonlításával, az

egyes mérlegrendszerek tartalmi ismerte—

tésével, az átalakítási lehetőségekkel és az OEEC standard-mérleg rendszerével fog—

lalkozik részletesen. (Ez az első három fejezet egyébként tartalmilag lényegében egyezik Erich Schneider ,,Einführung in die Wirtschaftstheorie" című, 1958-ban megjelent könyvének megfelelő részeivel, csak a módszer és a hangsúlyozás eltérő.)