1054 Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 96. évfolyam 10. szám 1052–1064. oldal mely más társas kapcsolatukat, valószínűleg
azért, mert az előttük álló idő egyre keve- sebb, társas kapcsolathálózataik pedig beszű- külnek. A házastárs (élettárs) mellett a tartós magány vagy a magány időbeni növekedése azon is múlt, hogy mennyire érezték maguk- hoz közel társukat, a szoros kapcsolatban élők esetén a magányosság kockázata jelen- tősen csökkenő.
Az idős emberek magányosságának leküz- dése érdekében a szakemberek és a politikai döntéshozók a tanulmány eredményeiből számos következtetést vonhatnak le. Arra kell törekedni, hogy az időskorúak legveszélyezte- tettebb 2 százalékát célozzák meg, azokat, akik gyakran hosszú ideig (több évig) magányosnak érzik magukat, ők azok, akiknél a testi és lelki betegségek kialakulása a legvalószínűbb. A családtagokhoz fűződő kapcsolatok és az egészségi állapot befolyásolja leginkább a magányosság érzésének előfordulását és idő- beni tartósságát, ezért fontos a veszélyeztetet- tek azonosítása.
Bár ez a tanulmány azt állapította meg, hogy az időskorúak körében közel azonos azok aránya, akik esetében nőtt, illetve csökkent a magányosság érzése az idő múlásával, sajnos még mindig nem tudunk sokat arról, hogy ezek a változások miért és hogyan történnek. Egy érdekes kérdés például az, hogy az időskorúak és családjaik azon tulajdonságai és stratégiái, amelyek segítettek egyeseknek kilábalni a magányból, nem feltétlenül egyeznek meg azokkal, amelyek segítenek a magány elkerü- lésében, vagyis az ok-okozati kapcsolatok nem szimmetrikusak. A szerző véleménye szerint további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy megismerhessük az időskori magányosság kialakulásának körülményeit és megakadályo- zásának lehetőségeit.
Bándi Melissa,
a KSH Könyvtár szaktájékoztató könyvtárosa E-mail: Melissa.Bandi@ksh.hu
Keller, M. – Kahle, I.:
Dolgozó anyák és apák, a család és a hivatás összeegyeztetése
(Realisierte Erwerbstätigkeit von Müttern und Vätern zur Vereinbarkeit von Familie und Beruf.) – WISTA – Wirtschaft und Statistik. 2018. Nr. 3. Seite 54–72.
A munka világának kihívását összeegyez- tetni a családi kötöttségekkel, valamennyi szülő számára nagy feladatot jelent. Jóllehet az ILO (International Labour Organization – Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) foglalkoz- tatási koncepciója a gyermekgondozási ellátás különböző fajtáit igénybe vevőket a foglalkoz- tatottak közé sorolja, a tanulmány csak a tény- legesen munkát végző anyák és apák esetében vizsgálja a kétféle szerepkör összeegyeztetet- hetőségét. Az elemzés a 2016. évi németorszá- gi mikrocenzus adatai alapján készült, célsoka- ságát a 15 és 65 év közötti, háztartásukban kiskorú gyermeket nevelő szülők alkották.
A háztartásokban 2016-ban 22,6 millió 15–65 éves férfi és 23,2 millió nő élt, az előb- biek 84, az utóbbiak 73 százaléka ténylegesen foglalkoztatott volt. A teljes munkaidősre, az ún. egyenértékes létszámra átszámított ará- nyuk 91, illetve 53 százaléknak felelt meg.
A vizsgált sokaság 8,8 millió apából és 10,7 millió anyából állt, az apák 91, illetve az anyák 71 százalékos foglalkoztatási aránya mellett. A teljes és a részmunkaidős foglalkoz- tatás szempontjából a szülők némileg külön- böztek a teljes sokaságtól, ugyanis a foglalkoz- tatottnak minősülő apák 94 százaléka teljes munkaidőben dolgozott, viszont a 15 évesnél nem idősebb gyermeket nevelő, dolgozó anyáknál ez az arány mindössze 34 százalék volt. A tanulmány rávilágít arra a különbségre, hogy míg a szülővé válás az életkor mentén az anyák foglalkoztatási arányát jelentős mérték- ben befolyásolja, addig az apákét csak csekély
Szakirodalom 1055
Statisztikai Szemle, 96. évfolyam 10. szám 1052–1064. oldal mértékben és a nőkre jellemzővel éppen ellen-
tétes irányban. A gyermeket nevelő apáké meghaladja, az anyáké pedig jelentősen elma- rad férfiak, illetve a nők összességét jellemző foglalkoztatási aránytól.
2016-ban Németországban 6,7 millió férfi és 8 millió nő háztartásában élt 18 évesnél nem idősebb gyermekkel. E sokaságból a foglalkoztatott férfiak aránya 92 százalék volt, a nőké ettől 24 százalékponttal keve- sebb, és a legfiatalabb gyermek életkorának függvényében jelentősen változott. Az ország nyugati és a keleti tartományaiban élő apák foglakoztatási rátája hasonlóan alakult, kizá- rólag az egyévesnél fiatalabb gyermeket nevelők körében volt csak kimutatható kü- lönbség, előbbieket 88, utóbbiakat 82 száza- lékos arány jellemezte, azaz a gyermekválla- lás lényegében nincs hatással az apák munkaerőpiaci részvételére, sem a nyugati, sem a keleti tartományokban. Teljesen más a helyzet az anyák esetében. Az 1 évesnél fiatalabb gyermeket nevelő anyáknak mind- össze 9 százaléka volt foglalkoztatott, 44 százaléka gyermekgondozási szabadságot vett igénybe, a többiek pedig inaktívnak minősültek. A kétévesnél fiatalabb gyermeket nevelő anyák közül a ténylegesen dolgozók aránya 44 százalék, ami a 2 éves gyermeket nevelők esetében 58 százalékra nőtt. Az anyák 80 százaléka foglalkoztatott volt azok- ban a családokban, amelyekben a legkisebb gyermek is elmúlt 10 éves. A vizsgálat idő- szakában ténylegesen dolgozó anyák aránya a keleti tartományokban 72, a nyugati tartomá- nyokban 67 százalékot tett ki. A különbség különösen a 3 évesnél fiatalabb gyermeket nevelők (45, illetve 33 százalékos) aránya között volt jelentős.
Amíg az apák csaknem kizárólag teljes munkaidős munkát végeztek – és e téren nincs érdemi különbség az ország keleti és nyugati tartományai között –, a gyermeket nevelő
foglalkoztatott anyák 69 százaléka részmunka- időben dolgozott. A teljes munkaidőben dol- gozók aránya a gyermekek életkorával együtt nő, de még azoknak az anyáknak is csak 38 százaléka volt teljes munkaidős, akiknél a legfiatalabb gyermek is már elérte a 15 éves életkort. Az apákkal ellentétben jelentős e téren a területi különbség, a keleti tartomá- nyokban a dolgozó anyák a nyugaton élőknél sokkal nagyobb arányban minősültek teljes munkaidősnek.
A részmunkaidős munkavállalás oka az anyáknál és az apáknál eltérő. A mikrocenzus erre irányuló kérdésére a részmunkaidőben dolgozó mintegy 300 ezer apa a legnagyobb arányban az egyéb ok választ adta (30%), melyet a nem talált teljes munkaidős munkát (25%) válasz követett, s mindössze 19 száza- lékuk indokolta a munkavállalás e formáját gyermekgondozási feladatokkal. A 3,8 millió érintett nő 59 százaléka viszont gyermeke gondozásával, 17 százaléka családi kötöttség- gel magyarázta részmunkaidős munkavállalá- sát. A nyugati tartományokban élő apáknál a gyermekek gondozása mint a részmunkaidős munkavállalás oka, gyakoribb volt, mint a keletiekben (21 szemben a 14 százalékkal), és hasonló aránykülönbség jellemezte az anyákat is (61 szemben a 44 százalékkal).
A kiskorú gyermeket nevelő háztartások 95 százalékában legalább az egyik szülő, 64 százalékában pedig mindkét szülő dolgo- zott. E háztartások 31 százalékában egy kereső volt, ebből 28 százalékpontnyit jelentettek azok a háztartások, ahol csak az apa dolgozott, és mindössze 3 százalékpontnyit, ahol csak az anya. A kétkeresős családmodell a keleti tar- tományokban elterjedtebb volt, mint a nyuga- tiakban (70 szemben a 63 százalékkal), viszont a keresőtevékenység szerinti megoszlásra nem volt hatással az, hogy a szülők házasságban, vagy élettársi kapcsolatban éltek-e. A két keresővel rendelkezők aránya igen alacsony
1056 Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 96. évfolyam 10. szám 1052–1064. oldal volt azokban a családokban, amelyekben a
legkisebb gyermek még nem töltötte be az első életévét (mindössze 8 százalék), majd a legki- sebb gyermek életkorának függvényében folyamatos emelkedést mutatott.
A kiskorú gyermeket nevelő családok ese- tében leggyakoribb a teljes munkaidőben dol- gozó apából és részmunkaidős anyából álló családmodell volt 2016-ban, ők tették ki a foglalkoztatottal rendelkező gyermekes csalá- dok 70 százalékát. Míg a két teljes munkaidős- ből álló családmodell a keleti tartományokban (44%), addig a teljes munkaidős apából és részmunkaidős anyából álló a nyugati tartomá- nyokban (75%) volt elterjedtebb. Az élettársi kapcsolatban élő gyermekes párok között na- gyobb arányban voltak a két teljes munkaidős- ből állók, mint a házasságban élők között, utóbbiakban az anya jellemzően csak részmun- kaidős munkát vállalt. Ezt részben az magya- rázza, hogy a két- és háromgyermekes csalá- doknál a házasságban élők aránya nagyobb, mint az egy gyermeket nevelő családoknál.
A párkapcsolatban élők mellett jelentős és növekvő arányban vannak azok a családok, ahol az anya vagy az apa egyedül neveli gyer- mekét. 2016-ban egy 18 évesnél fiatalabb gyermeket nevelő egyszülős családok száma Németországban már megközelítette az 1,6 milliót, ebből 1,4 millióban anya élt gyer- mekével. Az egyszülős háztartásokban segítő partner hiányában az átlagosnál bonyolultabb a munkavégzés és a háztartási teendők össze- hangolása, ennek ellenére a gyermeküket egyedül nevelő nők ugyanolyan arányban voltak foglalkoztatottak, mint a párkapcsolat- ban élők, viszont a 3 évesnél nem idősebb gyermeket nevelő egyedülállók kisebb aránya- iban voltak foglalkoztatottak, mint a párkap- csolatban élők. Ez a megállapítás igaz azokra az apákra is, akik egyedülállóként nevelnek gyermeket. A dolgozó, egyedülálló anyák és apák az átlagosnál nagyobb arányban vállalnak
teljes munkaidős munkát, s ezen belül is külö- nösen a keleti tartományokban élő anyák azok, akik nagy arányban teljes munkaidőben dol- goznak, még akkor is, ha 10 évesnél fiatalabb gyermeket nevelnek egyedül.
Lakatos Judit
E-mail: Judit.Lakatos@ksh.hu
Liersch, A. – Asef, D.:
A német kulturális statisztika egységesítése
(Aufbau einer bundesweiten Kulturstatistik.) – WISTA – Wirtschaft und Statistik. 2018. Nr. 4. Seite 37–46.
A németországi Szövetségi Statisztikai Hivatal (DESTATIS) kormányzati felkérést kapott, hogy hozza létre és alkalmazza a kultu- rális statisztika egységes, szövetségi szintű módszertanát. A szerzők a hivatal projektjének 2014 és 2016 között elért eredményeit mutat- ják be. Az egységes nemzeti (szövetségi) statisztika kialakításának és fejlesztésének programja 2022 tart, a következő részterüle- tekre koncentrálva: zeneművészet; közgyűjte- mények; építőművészet, műemlékek védelme, fenntartása; film, televízió, rádió; kulturális képzés, a társadalom kultúrája; képzőművé- szet; előadó-művészet; irodalom, sajtó; játék- alkotás (analóg, digitális).
A projekt induló szakaszában azonosítot- ták és minősítették az egyes szakmai képvise- leti szervek mint adatgazdák elérhető adatál- lományait. A tartományi adatsorok elszigetel- tek, a felmért jellemzők speciális rendeltetésű- ek, módszertanuk és a felmérések időpontjai eltérők, így az országos összesítéshez pótlá- sokra, becslésekre van szükség. A szövetségi kulturális statisztika egységesítésének jegyé- ben a következő változókat jelölte meg a hivatal:
