A gyermekhalandóság Jamaicában

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

tásba való felvétele által a megmagyarázott eltérésnégyzetben elért növekedés és az összes eltérésnégyzet közötti arányát fejezik ki, vagyis azt mondják meg, hogy mennyivel javul a regressziós egyenlet magyarázó értéke a kérdéses független változóknak a többi melletti bevezetése révén.

Az alábbi képlet segítségével lehet kiszámí—

tani: marginalis BZ : többszörös BZ — kihagyá- sos B*. A kihagyasos Ez az a többszörös korre- lációs együttható, amelyet a kérdéses függet- len változó kihagyása esetén kapnánk. Kép—

lete:

_ többszörös Ez -— parciális ,.z kihagyasos Ez : -——————————————————————— .

1 -— parciális ,:

A marginalis Rz—ek összege megadja a több- szörös korrelációs együttható négyzetének az

1055

egyes független változók által külön—külön megmagyarázott részét, a fennmaradó részt pedig ezek együttes hatásának lehet tulajdo- nítaní.

Mivel a marginális R2 értékek mind poziti- vak és mind ugyanannak az alapnak, az összes eltérésnégyzetnek arányában vannak kifejez-

ve, közvetlenül össze lehet őket hasonlítani és adni. Ugyanakkor ennek a módszernek segít- ségével azt is ki lehet mutatni, hogy az eltérés- négyzetek megmagyarázott részének (vagyis a töbsszörös korrelációs együttható négyzetének) mekkora részét nem lehet egy—egy független változónak tulajdonítani, hanem mintegy ,,közös" hatásoknak.

A szerző példán szemlélteti mindkét mód- szert és az eredmények közlésének jól áttekintő táblázatos alakját.

(Ism.:Andorka Rudolf)

DEMOGRÁFIA A GYERMEKHALANDÓSÁG

JAMAICÁBAN

(Child mortality in Jamaica.) — The Milbank Memorial Fund Guarterly. 1967. 3. sz. 303—320. p.

A születések és halálozások kötelező anya- könyvezésének bevezetése óta, 1878 és 1921 kö—

zött Jamaicában a csecsemőhalandóság 220 és 140 ezrelék között mozgott (ezer élveszületésre számítva). Ez 1941-től 1965-ig kb. 37,4 ezre—

lékre esett. Az újszülöttek környezetének vál-

tozására azonban nem ez a mutató a legjellem—

zőbb, hanem az 1 44 éves gyermekek halálo- zási arányszáma.

A 12—23 hónapos gyermekek halálozási

arányszáma 1948—tól 1963-ra közel 30, 'a24 —-— 35 hónaposoké közel 65, a 36—47 hónaposoké 75 százalékkal csökkent. 1963-ban az esetek 85 százalékában állítottak ki orvosi bizonyít—

ványt az öt éven aluliak elhalálozásáról,

1948-ban még csak azesetek 38,5 százaléka—

ban. Az 1963-es adatokban a gastroenteritis és a rosszul tápláltság mint fő halálokok egy éves kor után háttérbe szorulnak, és helyükbe a

pneumónia lép.

A hivatalos statisztikai adatok nem szóltak azonban a gyermekhalálozas szociális hátteré- ről. Ennek megállapítása végett szerzők 1964.

elején tíz százalékos véletlen minta segítségé—

vel adatokat gyűjtöttek. '

A felvétel azokra a gyermekekre terjedt ki, akik 1962 szeptemberétől 1963 augusztusáig hathónapos és hároméves koruk között meg- haltak. (A mintasokasággal párhuzamosan vé- letlen kiválasztással ellenőrző mintát is ki- jelöltek az azonos korú és nemű, de életben maradt gyermekek közül.) A mintába került 285 elhalt gyermek 71,6 százalékára vonatko-

zóan érkeztek be válaszok, mivel azonban a

kontroll-csoportból kevesebb válasz jött be, a teljes összehasonlítást csak 148 gyermek- párra lehetett elvégezni. Mindamellett a min- tát reprezentatívnak lehetett tekinteni.

Az elhalt gyermekek 72 százaléka részesült betegsége alatt orvosi kezelésben. A felvétel a gyermekek étrendje'nek vizsgálatával meg- kísérelte a halál okára vonatkozó orvosi bízo—

nyítványtól függetlenül megállapítani a halál okát. Kitűnt, hogy a rosszul tápláltság sokkal gyakoribb halálok, mint ahogyan az orvosi jelentésekből látszott. (A gyermekek tápláléka gyakran szegény volt proteinekben, főleg ál- lati eredetű proteinekben.) Az orvos igénybe- vételét gyakran megelőzték vagy kísérték próbálkozások házi gyógymóddal vagy javas—

emberrel (varázslóval). Ezek a módszerek — akárcsak a nem orvos által javasolt étrendi szokasok — rontották a beteg gyermek alla!

potat. ,

Szerzők megjegyzik, hogy egy kutatócsoport Guatemalában hasonló vizsgálatot végzett és a rosszul tápláltságot szintén gyakrabban jelölte meg a halál okául, mint a hivatalos statisztika.

A gyermekeknek az utolsó betegséget meg- előző egészségi állapota tekintetében a minta- és a kontroll-csoport összehasonlítása általá—

ban nem mutatott jelentős eltéréseket.

A mintasokaságban a 35 éves vagy idősebb anyák arányszáma nagyobb volt, mint a kontroll—csoportban, az elhalt gyermekek már

ennélfogva is nagyobb arányban voltak har—

mad— vagy negyedszülöttek, mint első- vagy másodszülöttek. Más szóval: a sokgyermekes családok kisebb gyermekeinek életét fenyegeti nagyobb veszély.

1056

Az elhaltak 70,6 százalékának a szülei nem éltek törvényes házasságban, ám hasonló volt a helyzet a kontroll—csoport 66,5 százalékánál is. A házasság nélküli együttélés ugyanannak az elmaradott társadalmi—gazdasági helyzet—

nek a tünete, mint a magas csecsemő- és gyer- mekhalálozás és magában véve aligha növeli ezt a halálozási arányszámot. (A házasságon kívül született csecsemők halálozási arány- száma 50 százalékkal magasabb a legitim szü- letésűekénél.) A jogi helyzeten túl azonban a tényleges családszerkezeti viszonyok sem kü- lönböztek lényegesen a két csoportnál (együtt- élés időtartama, a szülők egyikének tartós távolléte stb.) Ha mindezeknek a tényezőknek van is szerepük a gyermekhalandóságban, ez a szerep korántsem döntő.

Az anya— és gyermekgondozási szolgáltatá—

sok igénybevétele tekintetében az elhalt és a megmaradt gyermekek csoportjai között lénye- gesebb eltérés mutatkozott. Az elhalt gyerme- kek születésénél csak az esetek 48 százaléká- ban volt jelen orvos vagy bába, míg a kontroll—

csoportban az arányszám az országos átlaghoz közelálló 68,9 százalék volt. A terhes anyák

32,8 százaléka nem volt a szülés előtt klinikai

vizsgálaton az előbbi csoportban, a kontroll—

csoportban csak l7,9 százalékuk. A csecsemő- gondozó intézményeket mindkét csoportban ki nem elégítő mértékben látogatták az anyák

(kb. 31 százalékban). Óriási volt viszont az

eltérés a védőoltások tekintetében: az elhalt gyermekek 67,2 százaléka nem részesült védő- oltásokban, a megmaradt gyermekeknél az arány 34,8 százalék volt.

Ehhez kapcsolódik, hogy a kontroll—csoport—

ban több gyermeket tápláltak hosszabb ideig anyatejjel, ugyanakkor az l —2 éves gyerme—

keknek biztosított ingyen tejet az elhaltak csoportjában kisebb mértékben (36%) vették igénybe. 99 gyermek közül, akiknek halálában a rosszul tápláltságot okként állapították meg, 41 ingyen tejre volt jogosult, de csak 14-en vették azt igénybe.

Az életszínvonal—különbségek szerepe min—

den bizonnyal jelentős. Az alacsony életszín—

vonal, illetve alacsonyabb műveltségi fok ma- gyarázatot nyújt az egészségügyi szolgáltatá- sok gyérebb igénybevételére is. Az elhalt gyer- mekek anyja az esetek közel felében alacso—

nyabb iskolai végzettségű volt, mint a kont- roll-csoportban és a szülők általában sokkal alacsonyabb munkakörökben dolgoztak, mint amott. Az anyák becslés szerinti átlagos heti készpénzjövedelme az elhaltak csoportjában 6, a másik csoportban több mint 17 shilling volt, az apáé 3 font 12 shilling, illetve 5 font 16 shilling. A szegénység gyakoribb vendég volt az első csoportban.

A lakóházak építőanyaga, állapota és tiszta- sága terén a kontroll—csoport helyzete valami- vel volt csak jobb; az egy szobára jutó lakók

száma mindkét csoportban majdnem négy volt. A lakások vízellátása a kontroll-csoport- ban ugyancsak némileg kedvezőbb volt.

A szerzők összefoglalóul megállapítják, hogy

—— amint az egyes tényezők vizsgálatánál is jeleztük — elsősorban a társadalmi-gazdasági helyzet, az alacsony életszinvonal ad magyará- zatot a jamaicai gyermekhalandóságra. Ezért a javulás érdekében e téren lehet a legtöbbet

tenni, eltérően a fejlettebb országoktól, ame- lyekben inkább a gyermekegészségügyi gondo- zás fejlesztésével érhető el a gyermekhalandó—

ság további csökkenése.

(Ism.: Gadó György)

PALME, J.: A,

AZ APASÁGI VIZSGÁLATOK MEGBIZHATÓSÁGA

(Reliability of patemity investigations.) — Statistisk Tidskrifl. 1968. 1. sz. 21—27. 1).

Mint oly sok országban, Svédországban is a házasságon kívül született gyermek apjának megállapítása komplikáltabb esetben a vizsgá—

latok hosszú sorát igényli. Ha az anya által megjelölt férfi nem vállalja az apaságot, akkor ú.n. eugénikus vizsgálatot indítanak, amely első esetben vércsoportvizsgálatra alapul.

A vizsgálat az apa esetén mindig pozitív ered—

ményt ad, ha azonban nem az apát vizsgáljuk, az eseteknek kb. egyharmad részében úgyszin- tén pozitív a válasz. Komplíkáltabb eugénikus eljárásoknál a kizárás aránya kétharmadnál nagyobb, ezeket azonban a magas költségek miatt ritkán alkalmazzák. Ha több férfi is számításba jön az apaság szempontjából, a svéd törvényeknek megfelelően egy időben mégis csupán egyetlen férfi vizsgálata folyhat.

Szerző dolgozatában egyszerű becslést ad a hibás apasági döntések számára vonatkozóan.

Ha valamely apasági vizsgálatnál a vizsgált férfiak átlagos száma M, p a hibásan apának jelzett esetek aránya az eugénikus módszer alkalmazásánál és R a helyes apasági döntés

valószínűsége, akkor

l—(l—p)M

?

A dolgozat tanulmányozza az apasági vizs- gálatnál potenciálisan számításba vehető fér- fiak (akikkel az anya közösült) és a ténylege—

sen megvizsgált férfiak számának befolyását a hibás döntés valószínűségére. A kapott egyéb- ként is egyszerű kombinatorikus formulák tovább egyszerűsödnek, ha a lehetséges apák számának eloszlása ismert. Szerző ennek bees- lésére példaként a Poisson-eloszlást vizsgálja,

majd egy numerikus példát ismertet.

(Ism.: Tekse Kálmán)