STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 797
Végül egy utolsó következmény: miközben a szerzők rámutattak a nem megfigyelt heterogenitás és a meleg identifikáció közötti kapcsolatra, azt is hangsúlyozták, hogy ez nem magyarázható a meleg közösség semmilyen mérhető jellemzőjével. Bár a kutatóknak ez nehézséget okozott, úgy tűnik, a vá- laszadóknak sikerült ezt azonosítani.
(Ism.: Földházi Erzsébet)
SAYER, L. C. – BIANCHI, S. M. – ROBINSON, J. P.:
KEVESEBBET TÖRŐDNEK A SZÜLŐK A GYERMEKEKKEL?
(Are parents investing less in children? Trends in mothers’ and fathers’ time with children.) – American Jour- nal of Sociology. 2004. 1. sz. 1–43. p.
Az Egyesült Államokban, már az 1920-as évek- ben is végeztek időnaplóval kapcsolatos vizsgálato- kat. 1965-ben zajlott le az első, 13 tagállamra kiter- jedő kutatás, melynek során a felnőtt népességet kérdezték arról, milyen tevékenységekkel tölti idejét 24 órán keresztül. A vizsgálat 1975-ben, 1985-ben és 1998-ban megismétlődött. A szerzők ezen felvéte- lek adataira támaszkodva vizsgálták a gyermekekre fordított idő alakulását.
A szülők gyermekekkel töltött idejének vizsgálata kapcsán kétféle megközelítést említ a szakirodalom.
Az első azt igyekszik kideríteni, hogy milyen kapcso- lat van az anyák foglalkoztatása, illetve az anyák és apák gyermekkel töltött ideje között, a közvetlenül el- töltött idő és a gyermek fejlődési, iskolai eredményein mérve. A második azzal foglalkozik, hogy az apák mi- lyen mértékben vesznek részt a gyermeknevelésben elkötelezettségük, lehetőségeik és felelősségük szem- pontjából az apák motivációján, szakértelmén, a szo- ciális támogatáson és az intézményi gyakorlaton mér- ve. Mivel egyre több anyának van fizetett állása, a vita mindkét esetben arról folyik, hogy mit kell tenniük az anyáknak reprodukciós és háztartás-fenntartási szere- pükön kívül, illetve mi az apák feladata a családfenn- tartáson kívül. A válások és a házasságon kívüli szülé- sek számának emelkedése, a feminista mozgalom és a termékenység csökkenése indokolja a speciális házas- sági szerepek közgazdasági modelljének vizsgálatát, melyben az anya inkább a házimunkában, míg az apa a „piaci munkában” vesz részt. Az ideális a megosz- tott szülői szerepvállalás lenne: egymás társainak lenni az eltartásban és az egyéb szülői teendőkben egyaránt.
A szerzők vizsgálatai szerint bizonyos szülők között az ideális esetet közelíti a valóság. A házas apák ma jelentősen több időt töltenek a szokásos
gyermekgondozási és a gyermekek fejlődését előse- gítő tevékenységekkel, mint korábban, bár az ezzel töltött idő továbbra is kevesebb, mint az anyák ese- tében. A konvergenciát minden bizonnyal normatív és intézményi korlátok (például munkaügyi politika) és az a mélyen gyökerező attitűd is akadályozza, hogy a gyermekgondozás és -nevelés elsősorban az anyák feladata. 1985 és 1998 között a házas apák egyre több időt töltöttek gyermekeikkel. Ennek kö- szönhetően az apák és az anyák gyermekeikre fordí- tott időfelhasználása közeledett egymáshoz. Két fon- tos fenntartást kell figyelembe venni ezzel kapcso- latban. Az első, hogy nincsenek adatok a házaspár- okról, csak annyi bizonyos, hogy a házas anyák és apák több időt fordítanak gyermekeikre az összes háztartáson belül. Az adatok nem mutatják, hogy va- jon ugyanabban a háztartásban hasonló-e a házas apák és anyák gyermekekkel töltött ideje. A máso- dik, hogy az időnapló-trendek nem tartalmazzák az apáknak a gyermekekkel nem együtt élő, velük a legkevesebbet foglalkozó csoportját.
Sokak számára a legmeglepőbb az lehet, hogy az anyák gyerekekre fordított ideje legalább olyan magas, ha nem magasabb, mint a hatvanas évek kö- zepén, a baby-boom idején. Mindezeket figyelembe véve a szerzők vizsgálatai alapján elmondható, hogy az átlagot tekintve a gyerekek előtérbe kerültek, leg- alábbis a házaspárok időbeosztásában. Ennek el- lentmondani látszik ugyanakkor az a közkeletű véle- kedés, hogy a családok nagyobb mértékű széthullása és az anyák foglalkoztatottságának növekedése a gyermekek háttérbe szorításához vezetett. Vajon ho- gyan oldható fel ez az ellentmondás?
Napjainkban az átlagok mögött a szülők közötti heterogenitás nagyobb, mint a múltban. Ezt igazol- ják a számítások is, melyek szerint a gyermekre for- dított idő tekintetében nagyobb az egyenlőtlenség a szülők között, mint korábban. Míg az anyák és a há- zas apák összességében több időt töltöttek gyerme- keikkel a vizsgált időszak végén, mint az elején, ad- dig a többváltozós eredmények szerint voltak, akik többet, és voltak, akik kevesebbet foglalkoztak ve- lük. A vizsgálat egy másik adata, hogy a házas és egyedülálló anyák ugyanannyi időt szántak gyerme- keikre, minden egyéb feltétel változatlansága esetén.
Minden egyéb feltétel azonban ritkán változatlan a házas és egyedülálló anyák életében, a kisméretű minta bonyolultsága viszont nem teszi lehetővé az empirikus vizsgálatokat. A nem házas termékenység, illetve a házasodási és válási arányok adatai már jó kiindulópontot nyújtanak a feltett kérdés megvála- szolására. A házas szülők esetében nagyobb a való- színűsége annak, hogy egyetemi végzettségűek, vi- szonylag későn születik gyermekük, nagyobb pénz-
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 798
ügyi erőforrásokkal rendelkeznek és házasok marad- nak. Ezzel ellentétben az egyedülálló anyák nagy va- lószínűséggel nem lesznek házasok, kevésbé képzet- tek, viszonylag fiatalon szülnek és többnyire kisebb anyagi erőforrásokkal rendelkeznek. Ebből követke- zik, hogy a házas családok gyermekeivel mind a két szülő foglalkozhat és nagyobb befektetéseket enged- hetnek meg maguknak a gyermek fejlődése érdeké- ben. Az egyedülálló anyák esetében csak egy szülő foglalkozhat a gyermekkel, és kisebb erőforrásokat tud biztosítani fejlesztésükre.
Az időtrendek dekompozíciós elemzése azt mu- tatja, hogy ha 1965 és 1998 között csak az anyák foglalkoztatottsága és az egyedülálló szülők száma nőtt volna, akkor a gyermekek valójában kevesebb törődést és figyelmet kaptak volna, mint korábban.
Ugyancsak ez a módszer mutat rá arra, hogy más változások is történtek a „családias” hatvanas évek és a század vége között. Ilyen például az anyák kép- zettségi színvonalának emelkedése, ami a magatartás változásaival együtt nemcsak enyhítette, de gyakran túl is szárnyalta az anyák foglalkoztatottságának és az egyedülálló szülők számának növekedése keltette negatív hatásokat. A hasonló képzettségi színvonal- lal rendelkező anyák több időt fordítottak gyermek- gondozásra 1998-ban, mint 1965-ben. Az időnapló módszerével az említett magatartásbeli változások nem vizsgálhatók. Más módszerekkel kell választ találni arra, hogy miért töltenek a szülők több időt gyermekeikkel, mint a baby-boom idején. A szerzők igyekeztek legalább három elfogadható választ talál- ni.
Az első, hogy a fogamzásgátlás biztonságának emelkedésével egyre tudatosabbá vált a gyermekvál- lalás, a gyermektelenség pedig egyre elfogadhatóbb lett. Akik tehát gyermeket akartak, azok hajlandók is voltak több időt szánni a szülői feladatokra. A vizs- gált időszak végén a szülővé válás a népesség nö- vekvő része számára nem a „véletlen műve” lett. A kisebb családméretek csökkentik a feladatok „félel- metességét” is, hiszen egy-két gyermeket felnevelni, iskolába járatni sokkal könnyebb, mint ugyanezt tenni három-négy gyermekkel. Ugyanakkor a szülők több pénzt fektettek be gyermekük iskoláztatásába, egyre többen jártak egyetemre.
A második magyarázat lehet, hogy a szülők a kilencvenes években egyre gyakrabban kísérték gyermekeiket iskolán kívüli eseményekre, felügyel- ték őket játék közben, általában többet voltak körü- löttük, mert féltek, hogy valami bajuk esik, ha nin- csenek ott. Az urbanizáció növekedése, a nagyobb utazási távolságok az otthon és az iskola, illetve a gyermek egyéb tevékenységének színhelyei között, a nagyobb forgalom, a bűnözés és a gyermekek elleni
erőszakos cselekmények számának emelkedése mind olyan tényező, melyek miatt a szülők aggód- nak gyermekük biztonságáért. Akár valóságosak ezek a veszélyek akár nem, a szülőket gyermekeik közvetlenebb felügyeletére, ellenőrzésére sarkallják.
Természetesen fennáll a lehetősége annak, hogy a háztartásbeli anyák felügyelik az egész szomszédság házról házra járó gyermekeit, de erre manapság már jóval kisebb az esély, mint a hatvanas években. A gyermekek mozgásszabadsága ma jóval kisebb, mint korábban, mert a szülők félnek, hogy csemetéjük megsérül, ha nincsenek velük. A játszótérre való utazás ma megkívánja a szülői kíséretet, hiszen fi- gyelni kell az úttesten való átkelést és szemmel kell tartani az esetleges kellemetlen alakokat. Az időnap- lók rögzítik ezt a nagyobb szülői törődést, de nem veszik figyelembe a gyermekfelügyelet idejére vo- natkozó „amennyi szükséges” válaszokat.
A harmadik magyarázat szerint, ha a termé- kenység csökken, az egyes gyermekek több értéket jelentenek. Egyes társadalomkutatók szerint az Egyesült Államokban a XIX. század második felé- ben ment végbe a gyermekkel kapcsolatos értékek átalakulása. A közgazdászok a mennyiség/minőség átváltást vizsgálták a gyermeknevelésben, a demog- ráfusok pedig amellett érvelnek, hogy a gyermekha- landóság csökkenésével nagyobb befektetéseket ér- demes megvalósítani, hiszen a korábbiaknál keve- sebb gyermek sokkal biztosabban megéri a felnőtt- kort. Egyre nagyobbak a várakozások abban a tekin- tetben, hogy mire van szükségük a gyermekeknek és mit fognak teljesíteni, ha helyes „inputokat” kapnak.
Ilyen körülmények között a szülők egyre nagyobb nyomást éreznek, hogy minél több időt fordítsanak gyermekeikre és ily módon jó szülőknek tekintsék őket. A közvéleményben egyre nagyobb elvárás lett az apák bevonása a gyermeknevelésbe és a gondos- kodó anya, aki bár nagyon elfoglalt pénzkereső munkája miatt, de mégis talál időt gyermekére. A gyermekekkel töltött idő növekedésének természete- sen ára van: a szülők szabadidejének csökkenése. A gyermekekre akkor is felügyelni kell, amikor a szü- lőknek szabadidős elfoglaltságuk van. A középosz- tálybeli szülőkkel foglalkozó tanulmányok szerint a gyermeki tevékenységekben való részvétel, annak felügyelete a szülők „szabadidejének” nagy részét igénybe veszi. Az elvégzett elemzések tehát megmu- tatták, hogy a szülők jelentős „jutalomban” részesül- nek a gyermekvállalás révén, de ezért szabadidejük nagy részéről le kell mondaniuk. További kutatások feladata kideríteni, hogy mindez hogyan hat a szülők és gyermekeik életminőségére.
(Ism.: Dévai Péter)
